Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-20 / 168. szám

!l!llll!ii!íiiii!iiiiiiiliiiiíiilillililllliliiii!l!llllilli!i!l!lll!l!l!i!!!!'iiill!!l!llill!!lllillll!!llll!!i!llllílllllllll!!lll!lllllll!!l!l!i!l!llll!ill!lll!!llll!!!lll!l!llll|]|||li!l Hogyan öltözködjünk nyáron? A szeszélyes, őszi időjárás után ismét beköszöntött a meleg idő. Szellős, könnyű nyári ruhákat hordunk, olyanokat, amikben város­ban is le lehet bámulni. Hogyan is vagyunk hát azzal a kivágással, hogy — még általánosabban — mennyire vetkezhetünk le öltözködés címén. A nem egészen ifjú korosztály még emlékszik arra, hogy néhány évvel ezelőtt divathóbort futott végig Európán. Kétrészes nyári ruhá­kat hordtak, a felsőrész éppen csak mell alattig ért, a szoknyától tehát csaknem arasznyi pucér borfelület választotta el. A felszisszenő- ket megnyugtatjuk, ez a bolondéria Pesten nem igen talált követőkre. A budapesti ízlésben és mértéktartásban, mint ősi erényben, tehát ezután is bízhatunk. Hiszen nálunk valóban ritka látvány, hogy egészen fiatal lány, vagy idősebb nő túlságosan kivágott ruhában mu­tatkozzék. Ne is tegyék: a serdülőknél ez egyszerűen ízléstelenség volna, az idősebbek pedig éppen a kívánt hatás ellenkezőjét érnék el vele. Mert ez az aranyszabály: szebbek legyünk a »dekoltázstól«, ne csúnyábbak. És ez nemcsak a végletes esetekre vonatkozik. A legcsi- nosabb nőnek is tehet »gyengébb« oldala, amire kár felhívni a figyel­met. (Vékony, vagy túl húsos karok, szögletes váll, erős »sótartók«, szeplős hát, terjedelmes, vagy visszeres lábak). Először a kivágásról. Szegletes, férfias vállú nők ne hordják a most annyira divatos, nem mély, de igen széles dekoltázst! Végetnem- érő katonavállakat mutat. Utcai viseletre az ilyen nőknek az álló, tég­lalap formájú, négyszögletes, vagy kissé lekerített kivágás a .legalkal­masabb. Strandruhához, nyári kis'estélyihez pedig a vállpántos meg­oldást válasszák — ez is divatos, ha a pántok jő messzire elkerülnek egymástól. A magas és széles dekoltázst a csapott vállú, de elöl kis­sé lapos nőknek hagyjuk! • • ; ..^.t • •» Minden kivágott ruhához csináltassunk saját anyagából stólát, vagy bolerót (esetleg több ruhához fehér piké kabátkát), mert mun­kahelyen, hivatalos ügyek intézésekor, közlekedési eszközökön senki­nek sem illik a mezítelenség. A strand és a nyaralás tulajdonképpen külön téma, néhány prob­lémája mégis idevaló. Mintha nem akarnánk tudomásul venni, hogy az egész világon egybeszabott, szoknyás, vagy nadrágos fürdőruhát horda­nak — olyan makacsul ragaszkodunk a kétrészeshez, pedig alig akad nő, akinek jól állna. A nadrágviseletben viszont nálunk is annyiféle le­hetőség van, hogy csak a megfelelőt kell okosan kiválasztanunk. Vékonycsípőjű, soványlábú lányok, vigyázat! A bőszárú short nagyon előnytelen, csináltassanak térd fölött, vagy közvetlen térd alatt szo­rosan végződő halásznadrágot, vagy napozáshoz kis bugyogót. Az egy­szerű, hosszú pantallót tulajdonkéopen mindenki hordhatja, a kelleté­nél kissé gömbölyűbb nők legjobb viselete a megszokottnál két-há- rom centivel hosszabb shortnadrág. Még egy ötlet a jóalakú, de mell­ben erős asszonyoknak: különösen nyáron kultiválják a sötét-világos, vagy egyszínű-mintás összeállításokat. (Világos short, sötét napozó­derék, csíkos, vagy kockás parasztszoknya, ujjatlan, nem túl világos, egyszínű kivágott felsőrész.) Akik a fentiekből azt a szomorú következtetést vonták le, hogy szá­mukra legjobb, ha kánikulában is tetőtől talpig beburkolóznak, gon­doljanak múltszázad'beli nővéreikre. Akkor ugyanis egy kivillanó boka sokkal nagyobb szenzáció volt. mi»«- q mai strandélet Éva-kosztümjei. A ■gy ■int Tanácsok elrontott ételek helyrehozására túlcukrozott krémhez adjunk tojássárgáját, vagy szükség sze-1. egy fél tojásfehérjét és jól ke-1, verjük el. ' * * * i f A megtört vajkrémet újra melegít­jük és újra kavarjuk. * * * Ha a pirított cukor túlságosan negbarnul, teához, kávéhoz, vagy mártáshoz használjuk fel. % * * Amikor a piskótatészta annyira megég, hogy majdnem használhatat-) an, a használható részeket kiszed- ) iük, összevágjuk, rummal meglocsol- í juk, darált dióval, porcukorral, lek-» árral jól összekeverjük és más sü- ) töményekhez tölteléknek felhasznál- ^ hatjuk. Vagy diónyi golyókat for­málunk belőle, amiket meghemper- (etünk cukros kakaóporban. * * * Ha a tejszín nem verődik fel, újra< hűtjük és az alját leöntjük. * * * A híg krémet megjavíthatjuk ke- * vés liszt hozzáadásával, újra főzzük,! ha nem is lesz tökéletes krém, de} használhatóvá válik. ANYA Igaz történet, A minap X. községbe látogattam el. Egy tanácstag kíséretében jár­tam a falut. Hogy útunkat rövidít­sük: átvágtunk egy üres telek hepe­hupáin. A házak közt idős asszony kanya­rodott mellénk, szinte észrevétlenül. — Hallom, hogy a fia hazajön dolgozni Pestről — mondja neki a tanácstag. — Kedvesem, azt maga jobban tudhatja, mint én, velem nem áll szóba a fiam —• így az asszony. S ahogy lépegettünk egymás mel­lett az úton, bár 100 métert sem tettünk együtt: kettőjük beszélgeté­séből elém tárult egy család tragé­diája. Nyersen, vádlón, őszintén. Nekem nem mondták el, tán ész­re sem vették, hogy én is ott va­gyok: belefeledkeztek saját szavaik­ba, gyötrő gondolataikba. * * * K.-nána.k 1947-ben halt meg az ura. Egyedül maradt 12 éves fiával. Beállt kőművesek mellé dolgozni, így teremtette elő a kenyérrevalót, hogy a gyerek ne lássa semminek se híját. Több mint három évig küzdött így a fiáért az asszony és sikerült is szakmát adnia a kezébe. Megrokkant e három év alatt. De hitte: győzött... Győzött anyai sze- retete a sors ellenében. Fia hálás is volt. Múltak az évek. S a fiút behív­ták katonának. Az anya kérte, hogy fiát mentsék fel a katonai szolgálat alól. Egyetlen támasza, a család fenntartója. Ö már képtelen dol­gozni. A fiút felmentették, Pesten kere­sett munkát, s az élet ment tovább, mint azelőtt, a megszokott kerék­vágásban. Mi lesz a divat az ősszel és télen? Még javában áll a nyár, de a kon­fekcióipar már gondoskodik a mele­gebb anyagból készülő őszi és téli ruhákról, kabátokról. Milyen lesz a divat? Milyen ruhá­kat, kabátokat árusítanak nemsoká­ra az üzletekben, szinte mindenkit érdekel. Eláruljuk mit gyárt a kon­fekcióipar leányainknak és asszo­nyainknak. A női ruhák vonala leginkább le­felé bővülő, de egyenes szabású ru­hák is készülnek, kiegészítve saját anyagból varrt kis, egyenes vonalú, derékban szabott kabátkával. A két­részes »kiskosztüm« változatlanul di­vatos. A bevarrott ujjak mellett a ragián- és japán-bevarrású ujjakat is megtaláljuk. A ruhák vagy kis­kosztümök nagyrésze derékban öv­vel vagy megkötővel puhán össze­fogott. Princes és felmagasított de­rekú modellek is készülnek, amelyek nemcsak az igen karcsúaknak, ha­nem a telt alakúak számára is elő­nyös. A szoknyák igen változatosak. Bő, rakott, lefelé bővülő és egyenes vo­nalú szoknya egyaránt divatos. Anyaguk tweed, kasha és kamgarn. Ä blúzok angolos fazonnal, három­negyedes és hosszú ujjal, szegőzés- sel, sűrű géphímzéssel díszítve ké­szülnek. A női kabátok a múlt évi divathoz képest erősen bővülnek. Divatosak az ejtett vállak, a bő ujjak. Az angolos férfifazonok mellett gyakoriak a tel­jesen gallér nélküli kosztümös kabá­tok. Igen divatos a 7/8-os kabátta’ viselt, azonos anyagból készült kis­kosztüm. Az őszi és téli sportok kedvelőinek kapucnis, teveszőr- és düftinkabáto­kat készítenek. Nem beszélünk még a színekről Ugyanúgy, mint a ruhák vonala, f divatszínek is változatosak. A hal ványrózsaszíntől a liláig terjedő szín- árnyalatok, a csau és szürke színek a legdivatosabbak. S természetesen a sötétkék és a fekete. Igaz, hogy a kétrészes fürdőruhákat lassan kiszorítja az új divat, az egybeszabott fürdőruhák viselése, de azért meg kell hagyni, qsinos ezen a Ikét fiatal, napozó lányon a kétrészes fürdőruha is! SÜSSÜNK-FŐZZÜNK Különleges töltöttkáposzta: Sava­nyított káposztaleveleket tvagdalt- aússal, abált rizzsel és egy tojás­sal megtöltünk. Azután egy-két fej nagymából pörköltlevet készítünk, jó zsírosán. Ebbe a megtöltött ká­posztát belerakjuk és annyi vízzel feleresztjük, hogy a víz elfepje. Addig főzzük, amíg megpuhulnak, 'légül 2—3 deci tejfelbe egy kevés isztet keverünk és tálalás előtt rá­öntjük, hogy egyet forrjon vele. Karfiol-puding: Szép, nagy karfiolt megtisztítunk, sós vízben egészben megfőzünk és szitán lecsepegtetünk. Tűzálló tálat vajjal megkenünk és a karfiolt belehelyezzük. 10 dkg sampinyon gombát megtisztítva ap­róra vágunk, petrezselyemmel zsíron megpárolunk és rászórjuk a karfiol­ra. Az egészet a következő keverék­kel öntjük le: 10 dkg vajat három tojás sárgájával jól kikeverünk, megsózunk, majd 6 dkg lisztet és három tojás habját könnyedén kö­zékeverünk. Az így elkészített kar­fiol-pudingot sütőben világossárgá­ra sütjük. ÉS FIA nevek nélkül De aztán a gyerek megismerke­dett egy asszonnyal. A vége az lett, hogy az asszony otthagyta a férjét és összeállt a fiúval. Két gyermekét magával hozta. A hálás fiú pedig lassan megfe­ledkezett édesanyjáról. Az anya elő­ször kért, könyörgött, megalázta ma­gát a menye előtt is. Múltak a hetek és a hónapok. A szükség az anyát kérlelhetetlenül átölelte. — Fiam, adj havonként 300 fo­rintot. Majdnem kétezret keresel, ne kergess pusztulásba.­De a fiú hallgatott. És most, hogy az anya végső el­keseredésében a bírósághoz akar fordulni, a fia rátámadt: — Nem szégyelli magát! — kia­bálta. S a minap úgy ment el az anyja mellett, mintha nem ismerné. * « * Eddig a történet. Akaratlanul hallgattam végig. S bár szégyellem, nem tudtam mit mondani az édes­anyának. Mit is mondhattam volna? Vigasz­talót? Vádlót? Egy anya mindenét feláldozza a fiáért. Ami emberségéből telt: meg­adta neki. Sajnos, mindez kevésnek bizonyult. S te, hálátlan fiú! Tán kezedbe kerül e pár sor és magadra ismersz. Gondold meg, egy édesanyád van a világon, akinek mindene voltál é.s mindene vagy. Ne vakítson el a ki­csinyes megoldások lidércfénye: sza­kíts pár virágot emberséged szere- tet-mezején, s add édesanyádnak. Meglásd, a te fiatal életed is derű­sebb lesz általa. A NAGYMOSÁS A mai háztartásiban a kismosás rendszeresítése folytán, de főleg azért, mert a sok »színes« fehérne­mű kiszorította a fehér fehérneműt, sokkal ritkábban kerül nagymosásra sor. Igen sokan a Patyolatban mo­satják azt a fehérneműt, ami nem fér a kismosás keretébe, és vagy nedvesen viszik haza a »gyorsmo­sásból«, vagy mángolva, »kilós ru­hában«. Ez utóbbi esetben egy kis részt kell vasalni, a többi már be­kerülhet a szekrénybe. A gyorsmo­sással mosott ruhát otthon még át- öiblítjük, kikeményítjük és szárít­juk. Az otthoni mosás menete: a kivá­logatott ruhát a mosást megelőző napon hideg vízben, majd trisós meleg vízben alaposan átgyúrjuk, egyenként jól beszappanozzuk és a teknőből a vizet kieresztve, vastag lepedővel letakarva másnapig állni hagyjuk. Másnap meleg trisós víz­zel átgyúrjuk és átfőzzük. A főző­vízbe apróra vágott szappant, eg üstre két evőkanál terpentint é ugyanannyi trisót és szalmiákot te szünk. Ebbe a langyos olfiatba tév a ruhát, kifőzzük, majd alaposan átgyúrjuk, kétszer öblítjük (ahol kell a keményítős, kikeményítjük) kékítjük és szárítjuk. ■ Az alábbiakban ismertetjük a kor­szerű mosás menetét: 15 liter meleg vízre számítva 5 dkg reszelt szap­pant, két evőkanál benzint, ugyan­ennyi szalmiákszeszt és trisót ol­dunk fel. Az előző este trisós vízben áztatott fehérneműt kifacsarjuk, az oldatban két órán át főzzük ós bő vízzel öblítjük. Ezután már csak keményíteni kell a ruhát. A szennyes ruhát célszerű egy-egy fakarikára erősített, különböző nagyságú és színű karton, vagy vá­szonzacskóban tartani. HASZNOS h á z I- a r f Krumplis marcipánt készíthetünk a megmaradt burgonyából. Az át­tört, langyos krumplit mederjük, egy bögre krumplihoz egy bögre da­rált dióbelet, egy bögre porcukrot es egy kanál rumot teszünk, összeállít- juk, golyócskákat formálunk, belőle, s kristálycukorban meghemperget- jük. A gyerekek nagyon szeretik, de vendégeinknek is tálalhatjuk papu- tányérkákon, olyan finom. * * # Illatos, pirosszínű főzet lesz a meg­szárított almahéjból. Ne dobjuk el nyáron az almahéjat, gyűjtsük osz- sze, szárítsuk meg, szép színű, fi­nom teát főzhetünk belőle. * * * Dupla kezeslábast készíthetünk férjünk elnyűtt ballonjából a kis­gyermeknek. A rongyoszsák mindig tartalmaz régi ílanelldarabkákat, ezeket varrjuk a ballon egyik olda­lára. Ezután kivasaljuk az anyagot és kiszabjuk a kezeslábast. * * * ási tanácsok Jó stoppolócémát gombolyíthatunk magunknak rongyosfejű harisnyák­ból. Egy harisnya szárából szinte annyi fonalat kapunk, hogy elég lesz a család harisnyáinak javításához té­len. * * * Ammóniáié tartalmú mosószer a bab első leve. Amíg a tűzhelyen a második lében fő a bableves, addig az első lében tisztára moshatjuk szö­vetszoknyánkat, vagy esetleg a gyer­mek nadrágját. * * * Amikor citromot használunk, ne dobjuk el a héját, jól fel lehet Használni, például a gyermek számá­ra készített gyümölcskocsonyához. Reszeljünk meg egy negyedkiló sár­garépát, saját levében puhára pá­roljuk és negyedkiló cukorral fel­fűzzük. Sok reszelt citromhéjat te­gzünk bele, s ha nincs citrom, kér szem citrompótlót. Golyócskákat for­málunk belőle és kristálycukorban meghempergetjük. JAA^AAA MÁTYÁS ISKOLÁJA Bíborszínbe csavaro­dott már a tölgyek ko­ronája, amikor egy na­pon drótosnak öltözve elindult Mátyás király vándorútra. Még a nyá­ron Budán iskolát állí­tott föl, hogy abban az arra érdemes ifjakat ta­níttassa. A budai isko­lában keresett hát jó diákokat. Jártában-keltében el­jutott egy faluba, ahol örömmel hallotta, hogy a bíró szeretné feladni egyetlen fiacskáját a bu­dai iskolába. Tüstént a bíró házához sietett és miután odaállt az ablak elé, bekiabált nagyhan­gon: \ — Van-e drótozni, fo­tózni való? — Már hogyne vóna! — kiáltott ki a bíró. — lszen a Jóska gyerek mindég eltör egy lábast, vagy poharat, ha a Pis­tire megharagszik! — Hát hogy töri el ezt a sok lábast, meg poha­rat a Jóska gyerek, bí­ró uram? — A Pisti fejihöz vag­dossa, ha megharagszik rá. — Kicsoda az a Jóska? — Ez az én édes egyet­len fiam! Igen fáin, eszes gyerek, szeretném is föladni a királyi os­kolába — felelte a bíró. — Hát a Pisti kicsoda? — A Pisti a néném ár­va fia, itt nyűglődik a nyakunkon. Béresnek tartjuk, de semmi hasz­na, csak a kenyeret pusztítja. A drótos munkához látott, eközben pedig dél lett. A drótost is az asztal­hoz szólították, de alig­hogy leült, a Jóska gye­rek azon nyomban fel­ugrott. Nagy haragosan visszakiabált, hogy 6 biz nem ül egy asztal­hoz holmi drótossal! Alighogy elment, a Pisti gyerek is . felállót és megköszönte az ebé­det. — Na, tán te is res­tellsz drótossal együtt ebédelni, ebugatta? — kérdezte gúnyosan a bíró. — Én nem — vála­szolta csendesen —, ha­nem látom, hogy kevés ez a leves, s nem eszik egyenest a gyomrával ez a derék, becsületes drótos! Erre Mátyás ledobta a drótosgúnyát magáról. A bíróék megdöbbenve látták, hogy maga Má­tyás király áll előttük. Könyörgőre fogták a dolgot, kérték a bocsá­natot, de a király rájuk sem hederített, átölelte a Pisti gyereket, s így szólt hozzá: — Szedd össze a hol­midat, fiam, mert visz­lek magammal a bußai iskolába! A Pisti gyerekből az­tán híres tudóst nevel­tek, nem vallott vele szégyent soha Mátyás ki­rály!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents