Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-18 / 166. szám
Csütörtök, 1957. július 18. SOMOGYI NÉPLAP 3 , angm r-s»>*«v»r=:' jwmMtteat**'* tK^v^.r'SBtwxv&r*sffcöHSWWí.***« iea*w>aaMe«*t>'+‘«tt>*unrs «WM»»-' ÍGY KEZDŐDÖTT, ÍGY SZOCIÁLIS JUTTATÁSOK NYOMÁBAN Tanulságok a Mélyfúró Vállalat életéből így kezdődött... Rejtényi Ferenc, a Kaposvári Mélyfúró Vállalat volt igazgatója az ellenforradalom alatt és utána nem úgy viselkedett, ahogy egy igazgatótól a vállalat kommunistái, dolgozói jogosan elvárták. Persze, a hibák régebbi időkre i.s visszanyúlnak. A vizsgálat eredménye A kommunisták kérésére megírtuk » A munkásoktól való elszakadás csak ide vezethet« című cikkünkben, milyen hibák tapasztalhatók a vállalatnál, amelyek mind az eredményes munkát, mind a pártszervezet erősödését is akadályozták. A cikk nyomán a vállalat felettes szerve, a Földtani Főigazgatóság vizsgálatot rendelt el, amely igen sok visszaélésre derített fényt. Néhány ezek közül. Eltűnt négyezer liter benzin. Másik négyezer pedig »megvizesedet!«. A nyolcezer liter benzinről nem tud senki semmit. Ki a felelős érte? A felelősséget igyekeznek az ellenforradalomra hárítani. Azt mondják, akkor tűnt el, akkor vizesedéit meg. Két vagon cement, a győr,szemerei munkahelyen megnedvesedett, tönkrement. Jenei főmérnök 1956 harmadik negyedévében annak ellenére, hogy nem teljesítette az előírt feltételeket — az igazgató, Rejtényi Ferenc tudtával — ötezer forint prémiumot vett fel. Erről a Földtani Főigazgatóság vizsgálata is megállapította, hogy jogtalan volt, s elrendelte az ötezer forint levonását. A levonást ennek ellenére még nem kezdték meg. (?) Arra is felhívta a vizsgálat a figyelmet, hogy elvtelen, haveri szellem alakult ki az igazgató személye körül. Persze, azt mondani sem kell, hogy ez a haveri kör nem a kommunistákból és a munkásokból tevődött össze. Nem is lehet csodálni, hogy ilyen haveri környezetben jóformán mindenki azt csinált, amit akart, any- nyit ment és oda kiszállásra, ahová csak akart, mert ellenőrzés nem igen volt. A haveri szellem az ellenőrzést szükségtelenné tette. De ezek után azt sem lehet csodálni, hogy a Földtani Főigazgatóság Rejtényi Ferencet leváltotta igazgatói tisztségéből, s azóta Rejtényi Ferenc szekértolói közü.1 néhányat eltávolítottak a vállalattól. Megerősödött a pártszervezet Amíg Rejtényi Ferenc a vállalatnál volt, kijelentései, személye akadályozta a pártszervezet erősödését. Igaz, azt is meg kell mondani, amikor érezte, jliogy inog alatta az igazgatói. szék, ő is kérte a pártba való felvételét, de elutasították, mint ahogy elutasítottak több olyan személyt, aki nem méltó a párttagságra. Ellenben felvettek hat olyan elv- társat, akik az MDP-nek nem voltak tagjai, de becsülettel végezték munkájukat. Mikor a már említett cikket írtuk a vállalatról, 13 tagja volt a pártszervezetnek, ma pedig 32-en vannak. Mivel foglalkoznak a kommunisták? Legfontosabb feladatuknak a gazdasági ügyek segítését tartják. Elkészítettek egy 16 pontból álló munkatervet, amelyben sokoldalúan foglalkoznak a vállalat gazdasági ügyeivel, s a kommunistáik mellett felelőssé teszik a munkák elvégzéséért a pártonkívüli dolgozókat is. Erre bizony nagy szükség van. Harcolni a pazarlás ellen A mániái kútfúrásnál 200 000, Siófokon 100 000, a pécsi kútfúrásnál pedig 150 000 forintot fizetett rá a vállalat. A ráfizetés oka: hanyagság, felelőtlenség. Felelőtlenség, mert a fúrás befejezése után a fúrót nem emelték ki, a fúrás beomlott, s a vállalat saját költségén hosszú időn keresztül mentési munkálatokat végeztetett. Különböző kútfúrásokért hosszú ideig több mint egymillió forint kinnlevősége volt a vállalatnak, amelyet nem tudtak behajtani, mert nem volt vízjogi szerződés. Néhány munkánál a megállapítottnál kisebb összeget számoltak. Sok a fölösleges gép, felszerelés a vállalatnál, amelyet .nem tudnak hasznosítani. Szívesen eladnának két tehergépkocsit, csak venné meg valaki. Súlyos hibák vannak a vállalatnál a pénzgazdálkodással, a takarékossággal, az önköltséggel. Hiba van a műszaki vezetésben a különböző tervek, költségvetések elkészítésében. Ez ellen kell harcolni a kommunistáknak. Az ellen, hogy hanyagságból ne fizessen rá a vállalat súly^ százezreket, s ne heverjenek az udvaron kihasználatlanul gépkocsik, különböző gépek, felszerelések, amelyeket másutt talán szívesen fogadnának, s eredményesen tudnának használni. E hibák ellen a harcot már megkezdték, s némelyiket meg is szüntették. Az egymillió forint követelést már majdnem teljes egészében behajtották, a súlyos károk okozói ellen pedig fegyelmi vizsgálatot indítottak. Arra is kiterjedt a figyelmük, hogy a vállalat dolgozói a fúrások elkezdése előtt valameny- nyi szükséges szerződést, tervet bemutassák. Az új igazgató figyelmébe így folytatódott... Nemrégen Kálmán Géza elvtárs személyében új igazgató került a Mélyfúró Vállalat élére. Nem lesz könnyű számára úgy irányítani a munkákat, hogy a vállalat nyereséggel dolgozzon, hiszen második negyedévi tervüket csak 92,8 százalékra teljesítették. De az igazgató nem áll egyedül. Ott állnak mellette a vállalat kommunistái, akik eddig is segítettek, s ezután is segíteni fogják munkájában. Rejtényi Ferenc esetéből azonban neki is tanulnia kell. Tanulni és nem szabad megengedni, hogy körülvegyék, bekössék szemét a hí- zelkedők, a talpnyalók, hogy újból haveri szellem alakuljon ki. Támaszkodjon ezért munkájában a kommunistákra, a becsületes pártonkívüli dolgozókra, fizikai és műszakiakra egyaránt. Követeljen, ellenőrizzen, de segítsen is. A hetedik bányásznap tiszteletére munkaversenyt akarnak indítani a vállalat dolgozói. Ez helyes és szükséges is. Legyen ennek a munkaversenynek legfőbb célja a takarékosság, az, hogy kommunisták és pártonkívüliek közösen harcoljanak minden fölösleges pénzkiadás ellen. Szalai László. Egy haláleset.... egy házasság • • ■, egy súlyos betegség ..., egy távoli ut ázás ... A fehér papírlapon ott van mellettük a névsor. Nevek, amelyeknek viselőivel, vagy környezetében mindez megtörtént és a pénzösszeg is, amellyel a szakszervezet ilyen alkalmakkor a gyár dolgozóinak, a szakszervezet tagjainak segítségére sietett. Planik Istvánná 400, Béres Jó- zsefné 200, Kosa Antal 250 forintot kapott... Nyomon vagyunk hát, mert látogatásunk célja ezúttal az, hogy szétnézzünk a szakszervezet portáján. Segíti-e anyagiakban tagjait, vagy csak bélyegárusítással foglalkozik? 1-Iova lesznek az ezrek, amiből alkalomadtán támogatásban is részesítheti a dolgozókat, azaz mi is a szociális juttatások sorsa a Kaposvári Cukorgyárban? Előbbi felsorolásunkat az utolsó két hét szociális juttatásaiból vettük. Lapozgatunk a szakszervezet dossziéjában. Egy-egy fehér ív papíron két hét kérelem sorozatát és mindjárt segélyjuttatását rögzítette a szakszervezet elnöke. Vajcn ő a juttatások sorsáról döntő egyedüli tekintély? — Nem egyedül szoktam dönteni — hangzik Szatori elvtárs üb-elnök válasza. — A kéthetenként beérkező kérelmek felett egy külön segélyezési bizottság dönt. És mint ellenőrzésünk során kitűnt — igazságosan, figyelembe véve a dolgozók munkához való viszonyát, mint alapvető érdemet, (örvendetes, hogy emiatt a Cukorgyárban még nem kellett egyetlen dolgozót sem elutasítani.) Aztán természetesen a legfontosabbról mondja ki véleményét a bizottság. Arról, hogy az illető családi és szociális körülményei folytán valóban szükséges-e a leért segítség. Legutóbb tizenkét dolgozót részesítettek szakszervezeti segélyben, mintegy 2950 forint erejéig. De volt már rá eset, hogy tizenegy szakszervezeti tag több mint három és félezer forintot kapott. A segélyezés tisztán alkalomszerű és semmiféle merev sorrendet nem követ: Orsós János Nagybajomból bejáró dolgozó például’egy éven belül háromszor is részesült szakszervezeti segélyben. Egyszer azért, mert gyermekük született, máskor mert beteg volt. Legutóbb pedig háza falát döntötte ki a vihar. De akadtak Öt-hatszázan várnak hát a fizetésükön kívül más segítséget is tőle. Aki nem pénzbeli segélyt, az étkeztetési hozzájárulást, vagy éppen üdültetést. Az étkeztetési hozzájárulás 1,50 forint a szakszervezet részéről. Ez bizony 250, szezonban 500—600 dolgozó étkeztetésénél nem kis összeg. De bárki igénybeveheti, aki a Cukorgyár dolgozója. Üdültetés. Itt van aztán dzsungel! A kérelmek és juttatások kusza dzsungelje, de ez is a szociális segítség egyik formája. Ne hagyjuk hát figyelmen kívül. Eddig ötven dolgozó indult el az ország különböző vidékeire gyógyulást vagy pihenést keresni. Hetven százalékuk fizikai munkás. Ez a szám öt-hatszáz dolgozóhoz viszonyítva elenyészően kevés. Jóval több ugyanis az igénylés, mint amennyi beutalót kioszthat a szak- szervezet. Mit tesz hát, hogy a nehézségek ellenére is megmaradhasson az igazságosság talaján? Az üzemi orvos javaslatára az üdültetési felelős és az üb közösen határozzák meg, kinek biztosítsák a távoli gyógyfürdőt, vagy a magaslati üdülőhelyet. Távolra, nagyobbrészt "gyedül üdülőket küldenek. A családosok pihenését pedig a gyár bala- tonboglári vikendházaiban eldják meg, ahol ugyancsak két hetet tölthet egy-egy család. A kiszámíthatat- 'an időpontokban érkező beutalók ellenére is sikerült harmóniát teremteni a dolgozók üdültetésében. A dolgozók hosszú évtizedeken át úgy tekintettek a szakszervezetre, mint jogaik legfőbb védelmezőjére, harcaik irányítójára. A gyár ma a munkásosztály kezében van. A dolgozók jogait az üzem, a gyár b.ztc- sítja munkásai számára. Követelésekre tehát nincs ok. A szocialista államok szakszervezeteinek ezért legfőbb feladata a meglévő jogok igazságos, a köz megelégedését kivívó syümölcsöztetése. Nagy felelősséggel, körültekintéssel kel.l ezt megoldani, még ha történetesen a szociális juttatásokról van is szó. Harcolni a bürokratizmus, a kivételezés, a szociális juttatások elodázása, vagy eppen meglopása ellen. Hisszük, hogy megyénkben nem találhatunk olyan szakszervezeti bizottságot, amely visszaélne a szociális juttatások elosztásával. Irány I íKilenc kisfiú a nagy tenger partján... a moszkvai ViT! Hatalmas, emeletnyi magas gépek mögött, a sarokban húzódik néhány iroda, s ezek egyikében lehet ilyenkor kanipányszünetben megtalálni Légrádi Magda technikust. Különös ismertetőjele nincs, ha, csak az nem, hogy az utóbbi napokban szinte minden lépését az utazás előtti gondok szabták meg. Az újságíró látogatásakor is egy díszes berakással készített kazettát hozott a hóna alatt: az ajándékot, amelyet a Kaposvári Cukorgyár KISZ-fiataljai küldenek Moszkvába. Légrádi Magda két éve dolgozik a cukorgyárban, szereti munkáját, — és szereti a KISZ-t. Már a Díszben is aktívan dolgozott, tagja volt a gyár tánccsoportjának, most pedig az üzemi ifjúsági szervezet egyik szervezőtitkára. És megy a VIT-re. Tervekkel és kötelességekkel degeszre tömött bőröndökkel. Azért, mert nagyon kíváncsi az élelmiszeriparban dolgozó fiatalok szaktalálkozójára —■ melyre már meghívót is kapott — és azért, mert az eddigi jelentkezések alapján 110 címe van, amelyre legalább egy lapot kell küldenie Moszkvából. Ezenkívül ne is beszéljünk arról, hogy a telhetetlenebbje nem elégszik meg egy — mondjuk a Kremlt ábrázoló képeslappal —, hanem mindjárt ki is köti, hogy ő mit kapjon ajándékba. Ilyenkor mit csináljon szegény kislány? — Odaígéri nemcsak a Kremlt ábrázoló lapot, hanem a Kreml toronyóráját is, — lánccal együtt! Ott vannak kilencen és azt írják: ... és mindig sokat gondolunk haza, lílhogy Istenem csak még egyszer haji za tudnánk menni, soha többet nem v. jönnénk el hazulról...« Ott feksze- íil nek egymás mellett a kemény ágyaikon, mesélnek egymásnak esténként, 1. amikor feljön a csillag, amelyet épp jjt úgy látnak ott, mint nálunk valaha i Magyarországon. ^ ők mesélnek egymásnak az otthoni ni életről, az iskolapadokról, a túrós- Jí csuszáról, a nagy focimeccsekről, de ty mások is mesélnek nekik, vagy tu- uldomásul sem veszik őket: »...mink fitten vagyunk sokan, akik haza sze- tyretnénk menni, de hogyan és a sok whir, amit beszélnek ...«, »... hogyan dí tudnánk mi hazamenni, mi itten J 'vagyunk kilencen, én a legöregebb 5{l4 éves és a legfiatalabb 11 éves, vímár azt sem tudjuk mit csináljunk ty itten ...« jv Nappal kimennek az utcára, de V) nem értik őket. és ők sem a sok maty gánhangzós svéd nyelvet, s ilyenkor W örszeszorul a kis torkuk. Nézegetik a kirakatokat, a nyalánkságot, a féI»» ' ■ ’* ’ nyes burkolatú csokoládétáblákat, d: nincs pénzük, hogy megvegyék. Ezért legszívesebben a tengerhez .1 jönnek, leülnek habzó partjára, de | csak néznek, most nem játszanak: »... a tengerparton vagyunk, és a hajók messze járnak, csak néha lássuk és akkor is figyeljük, hogy melyik hajón látjuk meg a nemzeti zászlót...« És úgy, ahogyan megbeszélték már ty otthon a Bőrharisnya történeteit, W meg a Bégum millióit, októberben pedig, hogy hogyan szökjenek, itt most összedugják kis fejeiket és hol egyik, hol másik toldja meg az ötletet, hogy menjenek haza, haza, haza: ».. .és akkor lopnánk egy csónakot és eveznénk a hajóig és felkérnénk magunkat, hogy vigyenek haza, már beszéltünk, ha tudnánk, hogy merre van a Duna, akkor egy csónakkal hazamennénk, de még azt sem tudjuk ...« Dehát hajók nagyon ritkán járnak és akkor is nagyon messze. Esteledik a 14 éves, mutáló hangú, dörmögő nagyfiú kiadja a parancsot, elmen nek a tengertől vissza a tenger közönybe. És este újra kezdik a mesét, néha cérnavékony hangjukkal szomorú daliba kezdenek és közben néha valamelyik elakad, mert eszébe jut róla valami vagy valaki, és belerejti fejét a párnába és sír, zokog és más nap már nem bírja tovább. ír haza: »Segény Bodri kutyánk már meg sem ismerne, pedig űgv szeretem Bodrit és ő is engemet Kedves szerkesztő bácsi, üzenjen nekünk és legyen szíves, szerkesztő bácsi, ezt a nótát, hogy gyere Bodri pajtás, menjünk csak előre... — Apukám szokta mindig dalolni... És így élnek kint a nagy tenger partján. Kis. csalódott, meggyötört és bánatos szívük zenél soraikból. Halljátok apák, halljátok anyák és minden ember? Felelősek vagyunk minden magyar gyermekért! Csákvári János Hozzászólás a „Göfel tloMor úr foltjai“ című cikklsez Felháborodva olvastam a Somogyi Néplap 1957. július 10-én megjelent »Gobi doktor úr foltjai« címmel megjelent cikket. A jóérzésű emberek megbotránkozva beszélgetnek mindenfelé arról a cselekedetről, melyet dr. Gobi Dezső nagyberki körorvos a betegekkel csinált. Amíg sok becsületes orvos éjjel-nappal fáradságot nem kímélve dolgozik, őrködik a dolgozó nép egészsége felett, Gobi orvos úr szándékosan követ el bűnöket embertársaival szemben. A doktor a magyar dolgozó nép kenyerét eszi, a dolgozók állama jól fizeti, ugyanakkor visszaél kötelességével, orvosi diplomájával. Milyen joggal követelte ő az ellenforradalom idején, hogy a »nem- kívánatos elemek hagyják el a járási tanács épületét«. Most mi kiáltjuk ennek az embernek, hogy nem érdemli rneg a nép bizalmát! Felháborodást keltett bennem a huszonkét hetesi kommunista kivégzési listája, melyet az ő utasítására készítettek el. Hála és köszönet a szovjet elvtársaknak, a magyar munkás-paraszt forradalmi kormánynak. hogy nem tudták aljas tetteiket véghezvinni. Sok gyermekes apát és anyát tettek volna el láb alól. A dolgozó nép ezt sem felejti el. Teljes egészében egyetértek a nagyberki kommunista elvtársaikkal. Aki nem becsüli meg a dolgozó népet — a dolgozó nép sem becsüli meg azt. Ezt vegye tudomásul mindenki — Gobi Dezső orvos úr is. Horváth János Magyaratád. mások is. Vajon célhoz értek-e a segélyöszszegek? Siposs Istvánná mosónő a gyár mosókonyhájában tanúskodik arról, hogy gyermeke megbetegedésekor a szakszervezettől kapott segélyösszeget. Tavaly is szerencsétlen körülmények közé került, ezért élt a kérelemmel. Ismét kapott. De erről beszél Rákosán Györgyné és sokan mások is. Munkaruha és egy pár bakancs minden fizikai dolgozónak megjár. Nyári János és Horváth János szerelők állítása szerint nincs is reklamációra ok, mert mindenki pontosan és időben megkapja a munkaruháját. Öt-hatszáz dolgozó vallja munkahelyének a Kaposvári Cukorgyárat. Magyar színházi szakemberek Pozsonyba utaztak Marton Endre rendező, Nyári László a Művelődésügyi Minisztérium színházi osztályának helyettes vezetője, Berczeller Antal, a Nemzeti Színház üzemigazgatója és Bakó József, a Nemzeti Színház szeeniku- sa hétfőn reggel Pozsonyba utazott színiházi csere-vendégszereplés részleteinek megbeszélése céljából. EGY CSURGÓ! FELIRATRA Reggel nem vettem észre, azonban délután megállított a vasútra kanyarodó utca első házfalán. Nagy, nyomtatott, ákombá- kom betűkkel meszelte oda valaki és úgy helyezte el a mondanivalót, ahogyan a fal megengedte. Nem tudtam ellenállni, beírtam jegyzeteim közé, s utó.na eltűnődtem egy kicsit. Vgy írtam be, és úgy adom vissza itt, ahogyan olt láttam.: A EMBET EL LEHET PUSZTÍTANI, DE A KOMMUNISTA ESZMÉT SOHA! Minden nézőpont dolga. Gondolom, van a csurgóiak, talán az olvasók között is, aki arra gondol hirtelen, hogy íme, még helyesen írni sem tud az illető és még hozzátesz valamit, ami ilyen megjegyzés mögött lem- ni szokott. Én azonban, a nap eseményeivel, a hibák és az eredmények közti gondokkal megrakodva, hirtelen megköny- nyebbültem. Álltam a járdán, szemben a felirattal és amíg a töltőtollat és a jegyzetet zsebrerak- tam, eszembe villantak a novemberi és decemberi nehéz idők — a kockázat, mellyel szembe kellett nézni minden kommunistának, az a decemberi este, amelynek sötétjében ez a jelszó a falra került. Arra gondoltam, hogy nem az írástudás a legfontosabb, hanem a szívbe beleírt hűség az eszme iránt — és nagy hálát éreztem az ismeretlen elvtárs iránt, aki megajándékozott a felirat nyomán támadt újult erővel és büszkeséggel, és aki figyelmeztetett, hogy nincs ok a csüg- gedésre, az eszme és hordozói, ha harcban, áldozatok és kudarcok árán is győz, győzni fognak. EGY KAPOSVÁRI FELIRATRA A Vöröskereszt utóbbi időben sok kételkedést megért városi irodájának bejáratán elgondolkodtató kis felirat »nyugtatja« meg az érdeklődőket: »Segélykioszíás többet nem lesz. Se ruhánk, se élelmünk nincs nem is lesz többet.« Kicsit megdörzsöltük szemeinket, bár az első mondatot még csak megértettük. De engedje rneg, tisztelt irodavezető kartársnő, a második mondatot nagyon kételkedve, sőt kicsit gyanakodva fogadtuk. Közülünk mindenki tudja ugyanis, hogy eddig sem a nyugati segélyektől függött talpraállásunk, hanem a szocialista országok nagy anyagi erőfeszítései és baráti segítsége húzott ki bennünket a bajból. Ezután pedig saját erőnkre támaszkodva, a dolgozó nép teremtő munkájával lábalunk ki nehézségeinkből. De hogy a nyugati ajándékok kifogyásával itt nem lesz semmi... — ez mégis csak túlzás. Ezekután pedig engedjenek meg egy kérdést: a fenti felirat csupán figyelmetlenség, politikai vakság, vagy tudatos propaganda műve? — ij —
