Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-17 / 165. szám
wi da, 1951. jóBtu V,\ SOMOGYI NÉPLAP 5 Rendezték az alacsonyabb fizetésű egészségügyi dolgozók bérét A dolgozók megbecsülésének újabb jeléi láthatjuk. Ezúttal az egészségügy vonalán történtek olyan intézkedések, amelyek őszintén beszélnek arról, hogy a kormány elsőrendű feladatának tekinti az életszínvonal emelését. Kisebb fizetésű és újonnan kinevezett orvosokat, ápolónőket, védőnőket, szakmunkásokat, szakácsnőket és takarítónőket érint a június 1-i egészségügyi bérrendezés. Üdvözölhetjük ezt a bérrendezést azért is, mert évekig húzódó, igen súlyos problémát oldott meg: a túl alacsony egészségügyi bérek szinte sehol sem érték el a más szakmákban dolgozók átlagfizetését. Ez az állapot fluktuációhoz vezetett. A legjobb szakmunkások, ápolónők, lelkiismeretes munkát végző takarítónők hagyták el igen rövid idő alatt a kórházakat és intézeteket, csak azért, mert fizetésük nem volt megfelelő. A gyógyintézetek vezetői ezért sokszor kényszermegoldáshoz nyúltak, és megbízhatatlan, sajnos, nem egy; szer notórius munkakerülőket tudtak csak az alacsony bérek miatt az igen fontos, sok sterilitást, pontosságot kívánó munkahelyeken alkalmazni. A Megyei Tanács Egészségügyi Osztályán tájékoztatót kaptunk a fizetésrendezésről. Azoknak az orvosoknak, akik járványügyi és egyéb egészségügyi állomásokon teljesítenek szolgálatot és magánpraks'zis gyakorlására nincs lehetőségük 2000-2100-ról 2200-2400 forintra, tehát a körzeti orvosok fizetési szintjére emelkedett a bérük. Ez fizetésenként 8—10 százalékos növekedést jelent. Nagyobb a védőnők, ápolónők, szakmunkások, takarítónők béremelése. A vezető védőnő fizetését általában 1050 forintról 1250 forintra, beosztottakét 900-ról 1150 forintra emelték. Hasonlóan mintegy 20 százalékos béremelést kaptak a bölcsődei dolgozók is. Azok az ápolónők, akik már legalább kétéves egészségügyi gyakorlattal rendelkeznek, 720— 800 forint helyett a bérrendezés után 950—1200 forint fizetéshez jutottak. 650—675 forintról 870—880 forintra emelkedett a szakácsnők, mosónők és takarítónők havi bére. A kórházi szakmunkások, fűtők, szerelők, karbantartók fizetése június 1-től mintegy 30 százalékkal lett több, mint június elseje előtt. Az Egészségügyi Minisztérium 237 ezer forintot bocsátott a megyei egészségügyi osztály rendelkezésére a fizetésemelés végrehajtásához. A Megyei Tanács Egészségügyi Osztálya igyekszik a béremelésben megyei szintet teremteni. Ezért ott, ahol egyes járások alacsonyabb fizetési besorolásokat végeztek a megyei szintnél, ott az egészségügyi osztály az e célra visszatartott összegből ki- egyenlítéseket tesz. Ezek a bérek már elérik az ipari munkások átlagfizetés sét. A fizetésrendezést még nem hozták az érintett dolgozók tudomására, még nem ismerik, milyen arányú ez a bérrendezés, mégis egyesek máris elégedetlenséget keltő húrokat pengetnek és a jólismert, a becsületes emberekben mindig megvetést kiváltó, mindig és mindent lebecsülő hangon nyilatkoznak a kormány elhatározásáról. Igaz, nem jelent meggazdagodási lehetőséget az az összeg, amellyel egy-egy fizetés megemelkedett, de ne tévesszék szem elől a hivatásos elégedetlenkedők, hogy a kormány nehéz gazdasági helyzetben, alig néhány hónappal az ellen- forradalom után szánta rá magát erre a lépésre, azért, hogy minél előbb és a lehetőségekhez mérten minél hatékonyabban segítse az egészségügy dolgozóit, akik túlnyomó többségükben megértik az ország nehéz helyzetét, éppen ezért örülnek is a béremelésnek, méltányolják azt. Hisszük, hogy a párt és a kormány irántuk érzett megbecsülésének jelére ők is becsületes munkával, még lelkiismeretesebb helytállással válaszolnak. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁ1ÁBÓL Nem egyedülálló esetek Szabadságomat felhasználva ?z egyik szekrényünket hoztam rendbe. Fél egykor vettem észre, hogy elfogy a terpentinem és a lakkom. Leküld- tem a kislányomat a közeli, Zrínyi utcai Háztartási Boltba. Egy óra előtt három perccel már itthon volt azzal, hogy nem engedték be a boltba, leengedték a redőnyt, hogy zárásig (egy óráig!) már csak a bennlévö három vevőt szolgálják ki! * * * Még érdekesebb eset volt az, amivel találkoztunk a Május 1. utcai bútorüzletben. Negyed ötkor mentünk be a feleségemmel. Egy rekamiét néztünk. Fél öt után hét perccel az üzlet egyik alkalmazottja azzal jött hozzánk, hogy: »Tessék kérem már valami elhatározásra jutni, mert zárunk!-'« — Nem ötkor van a zárás? — kérdeztem csodálkozva. — De igen. Nekünk addig más dolgunk is van még. Ötkor már zárunk és megyünk! * * * E hó elején a Noszlopi Gáspár utcai Bizományi Áruházban vettünk egy szekrényt. Három polc volt benne, a negyedik letámasztva a fal mellé. Kértem a negyedik polcot. Azt a választ kaptam, hogy azt már nem. Tréfának vettem, a fuvaros siettetett. Azt mondtam, másnap eljövünk érte. Másnap elmentem, vittem a polc pontos méretét ós kivágásait, ami ahány szekrény, annyi féle. Azt kértem, hogv ha a méret és a kivágás egyezik, a polcot adják ide. De az alkalmazott kijelentette, hogy azt nem adja. — Van itt nekem még vagy 10 — 12 polcom, mégsem adok egyet sem. — Hogy-hogy, hát minden szekrényből kivesznek egy-egy polcot? — Az nem az Ön dolga, a lényeg az, hogy a polcot nem adom oda. — Én ezt már ennyiben nem hagyom, megírom a Somogyi Néplapnak. — Tőlem csinálhat, amit akar, de a polcot mégsem adom oda — válaszolta Hamar Kálmán üzletvezető. Mindezekhez nem kívánok semmit fűzni. De nem hinném, hogy akár a fenti két üzletben, akár a Bizományi Áruházban történtek csak velem szemben lejátszódó, egyedülálló esetek lettek volna. BŐD LAJOS tanár, Kaposvár, Jókai út 22. Tisztelendő urak! Protestálunk ! Qítá^iiát&L a zenei kő zmíwelts éqlq Még a zenéhez csak dilettáns módon értő is elképed, ha azzal a tájékozatlansággal találkozik, amely nálunk a zenével kapcsolatosan úgyszólván általános. Érettségizett, sőt egyetemet végzett emberek sokszor alig-alig tudnak többet a zenéről, mint amit fizikából tanultak. Művelt értelmiségiek nemegyszer teljes értetlenséggel állnak szemben a modern, de i a régi zene legnagyszerűbb alkotásaival is. A szélesebb népi tömegek körében még elszomorítóbb a helyzet. Nem véletlen, hogy manapság egyre többet hallunk a magyar zenei elmaradottságról. Hogy nem teljes képtelenség ez az állítás, azt akkor láthatjuk meg igazán, ha mintegy összehasonlításként tekintetbe vesszük, hogy: míg a zenében, akárcsak ötven évvel ezelőtt, ma is az operett színvonalán áll a magyar társadalom nagy része, addig az irodalmi művelődés olyan hatalmas lépésekkel haladt előre, hogy nem ritkaság öreg parasztok kezében Anatole France műveket, s tanyai színjátszóktól Moliere-darabokat látni. Most, amikor kulturális életünk kérdései termékeny vitákban kerülnek napirendre az új magyar művelődéspolitika gondolatának jegyében, érdemes ismét zenei művelődésünk kérdéseit számbavenni. Kodály Zoltán múlt évi két cikke (»»Tanügyi bácsik, tanügyi nénik, engedjétek énekelni a gyermekeket.«; »»Igaz, hogy nem engedik énekelni a gyermekeket!«) után bizonyítani sem szükséges, hogy az iskola nem áll ma sem a kivánt mértékben a zenei művelődés szolgálatában. A zenei oktatás éppen akkor szakad meg iskoláinkban, amikor az ifjúság megérik arra, hogy elsajátítsa mindazokat az ismereteket, amelyek okvetlenül szükségesek a zene megértéséhez. Zenetörténet, zeneesztétika, a zenekultúra kérdései mind távoli és ismeretlen területekként maradnak tó minden kincsekkel együtt az ifjúság műveltségéből. így az ifjúság zenei tudat nélkül hagyja el az iskola padjait. S ez a zenei tudat nélkül hagyott ifjúság hamarosan a szakkulturális tényezők befolyása alá kerül. Ha arra gondolunk, hogy mindez heti két órán és pár száz zenetanár óradíján múlik, ezt nagyon elszomorítónak találjuk. Amikor tehát zenei művelődésünk kérdéseit vetjük fel: mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a legsürgősebb tennivalóink a zenei oktatás területén vannak. Elsőrendű feladat a korszerű zeneoktatás megteremtése az általános- és középiskolákban. Az általános iskola mellett valamennyi középiskolában kötelező tárggyá, melléktárgyból főtárggyá kell előléptetnünk a zenét. Az eddiginél jóval alaposabban és mélyebben kell megismertetnünk az ifjúsággal a népzenét. Több száz magyar népdal megtanítása, a szomszéd népek, az orosz és a Szovjetunió népei zenéjének elsajátíttatása mellett, nem maradhat tó a tanítási anyagból a francia, olasz, angol, német és finn népdal, amely eddig úgyszólván teljesen hiányzott az iskolai ének- könyvekből. Féléves tárgyat érdemelne a rokonnépek zenéje. A zene jó alkalom megismerésükre. Nem képzelhető el a korszerű zeneoktatás bizonyos elméleti ismeretek tanítása nélkül sem. A középiskola felsőbb osztályaiban külön tárgyként szükséges bevezetni a magyar és egyetemes zenetörténetet, és a zeneesztétikát. A magyar zenetörténet tanítása lehetőségeket nyújt Kodály és Bartók irányzatának és zeneelméletének, művelődéspolitikai elképzeléseinek megismertetésére, amelynek tömegelméletté válása az egész magyar művelődés története szempontjából korszakalkotó volna. Szükséges arra is rámutatnunk, bogy a jövőben szélesebb tömegeket kell a zene számára meghódítanunk. Valósággal nemzeti mozgalommá kell tennünk a zenei művelődést. Az elmúlt évek során számos helyes kezdeményezés történt, amely éppen ebbe az irányba mutatott Elég itt röviden: Ádám Jenő jeles debreceni ►»Ut a zenéhez« c. előadássorozatára utalni. Az elmúlt évek kezdeményezései és egyéb tapasztalatok alapján ki kell dolgoznunk a zene tömeg- mozgalommá tételének programját. A jövőben általában többet kell törődnünk a felnőtt közönség zenei művelésével. Az iskolai oktatást ki kell egészítenie a felnőtt közönség körében folytatott művelő tevékenységének. Ez utóbbit annál is inkább szükséges hangsúlyoznunk, mert a, közfelfogás, és nem egyszer jeles ze-^ nepedagógusaink figyelmen kívül J hagyják a társadalom nevelő szere-) pét, s minden eredményt az iskola-) tói várnak. El kell érnünk, hogy azj ifjúság zeneileg művelt társadalomiba^ nőjön bele. Ez pedig c,sak tömegmoz-j galommal érhető el. ) Végül: Az elmúlt években úgyszól-f ván elsorvadt a magyar zenekritika.) Ennek egyenes következményeként) a magyar zeneélet — különösen vi-j déken — az elvadult táj arculatát) öltötte, amelyen buján tenyészik a) zenei duvad és giz-gaz: a giccs. A) magyar zenetudomány, zenepubli-) cisztika képviselői, de maguk a ze-) neszerzők sem nézhetik ezt tétlenül.) Nem engedhetik, hogy a magyar ze-) neélet a dilettantizmus, a szubkultu- (> válts tényezők, lelketlen cinikusok^ eldorádója legyen. Fel kell támasz-) taniuk haló poraiból a magyar zene-) kritikát, s le kell leplezniük a lel-) ketlenül üzérkedőket. ) Senkise gondolja, hogy a most következő írás általánosságban szól a katolikus papok ellen. Még csak fel sem hánytorgatjuk — bár okkal tehetnénk — a segesdi, a lakácsai, a bőszénfai tisztelendő urak ellenforradalom alatti cselekményeit. E dolgok ugyanis illetékességből a bíróság és az egyházi szervek elé tartoznak. Rosszul tennénk, ha általánosítanánk, mert voltak az ellenforradalom alatt is derék emberek közöttük, akik a vérontás elkerülése melletti törekvésük miatt — mint a vízvári plébános is — szembekerültek a bosszúra szomjas hangadókkal. E pár alant felsorolt esettel bizonyítékát kívánjuk szolgáltatni, hogy október óta is vannak tisztelendő urak, akik egyáltalán nem tartják kötelezőnek magukra nézve az állam és egyház közötti megegyezés betartását, ahol csak tudják, a megegyezés szellemével ellentétben minden alkalmat megragadnak a nép és a párt egységének lazítására, az idealista világnézet megengedhetetlen módszerekkel való terjesztésére. Nem mi beszélünk, hanem a tények... A búcsúztatás papi privilégium ? Siófokon tragikus körülmények között meghalt az egyik üzem dolgozója, aki egyben a helyi pártszervezet titkára is volt. A hozzátartozók pappal kívánták eltemetni, azonban — amint az szokás volt mindig — a sírnál mások is mondhatták búcsúztatót. Most az üzem dolgozói, valamint a pártszervezet is ezt kívánta tenni. Szándékukat közölték is a tisztelendő úrral. Mit tesz Isten, illetőleg annak földi szolgálója, az üzemi dolgozók nevében elmondott szavakat megvárta, azonban a párt megbízottjának ke- gjeletes beszédét — figyelmeztetések ellenére — megakadályozta. Bormérés vagy plébánia? Kutason, nyilván a fiatalok megnyerése érdekében, a tisztelendő atya elhatározta, hogy bort fog mérni, eközben világosítja fel híveit a vallásos élet fontosságára és egyebekre. Elhatározását tett is követte és a plébániára ezután elég sűrűn és elég sokan jártak, — az isteni nedűt magukba szívni... Miután azonban a bormérési engedély hiányzott, valamint a fiatalok szervezete, a község felelős vezetői nem jó szemmel nézték az ifjúság »megnyerésének« ezt a módját — megfelelő lépéseik történtek. A plébános úr buzgóságára jellemzésképpen még annyit, -hogy az általa októberben az iskolába vásárolt keresztek számláit — most nyújtotta be a tanácsnak, fizesse az ki. Amire persze ezen szerv nem mutatott hajlandóságot. Felszólítás a görgetegi híveknek . . . A minap sokszorosításban kaptak felszólítást a görgetegi katolikusok, hogy a templom rendbehozásával kapcsolatban adakozzanak 24 ezer forintot. Két dolog azonban nem nagyon tetszik a hívőknek: az egyik, hogy túl sok mindent kér tőlük a két hozzátartozó nővel, húgával és házvezetőnőjével élő atya, a másik a levél tartalma, amelyből idézünk néhány sort. íme: »Ne sokalld! (Mármint a 80 forintot. Szerk.) Most fejezted be az aratást, melyet Isten őrzött meg számodra; el is vehette volna tőled! Nem vette el! Meghagyta neked, hogy most abból kérjen vissza«. »... ne taszítsd el magadtól ,az Isten-kezet, mely ma látszólag rádszorul, hogy holnap, vagy holnapután, amikor majd te valóban (kiemeléssel a tisztelendő úrtól. Szerk.) rászorulsz, te is bizalommal nyújthasd feléje a kezedet!« Kérdés most csak az: 1. Hány embert köteles eltartani az eklézsia ? 2. Mit akarnak jelenteni a kiemelt szavak? Azt-e, hogy a papnénak mondom, lánya is értsen belőle? * * * ítéljék meg az olvasók, vajon helyes módszereket alkalmaznak-e a felsorolt tisztelendő urak? Mi kijelentjük, hogy tiltakozunk ellene, mert bennük a kibontakozás akadályait, az állam és egyház megegyezésének durva megsértését látjuk. Bízunk benne, hogy nem ismétlődnek és nem találnak követésre. ___ — ü — Ü nnepi díszelőadás a Vörös Csillag filmszínházban Ünnepi díszelőadásokat tartanak ma a Vörös Csillag Filmszínházban. Az Ukrajna és Oroszország egyesülésének 300. évfordulója alkalmából készült »Örökké az orosz néppel« című filmet mutatják be ma mindhárom előadáson. Kísérófilmként a »Szovjet kiállítás Pekingben« című kisfilmet láthatja a közönség. — Magyar művészek és színházi szakemberek utaztak Csehszlovákiába. Lakatos Gabriella, Havas Ferenc, Rácz Boriska, Róna Viktor balettművészek és Kenassey Jenő karmester július 13-án Csehszlovákiába, Trencsénteplicre utazott vendégszerepelni. Kávási Sándor A nagyatádi sfrandon
