Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-17 / 165. szám

ZILÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI Somogyi HRUSCSOV BESZÉDE PILZENBEN A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZBTBK ÉLETÉBŐL AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 165. szám. ARA 50 FILLÉR Szerda, 1957. július 17, MÉGSEM LESZNEK RÉSZESMUNKÁSOK TISZTELENDŐ URAK! PROTES TÁLUNK! VIHAR UTAM A MEGVEREM Hétfőn délután komor felhők ta­karták el az eget a megye fölött. Vad erejű vihar tombolt, s az eddigi ta­pasztalatoktól eltérően, egyszerre több helyen sok kárt okozó jég hul­lott alá. Kedden reggel az északabb­ra fekvő járásokból csupán esőről ér­kezett jelentés a megyeszékhelyre. Máshonnan viszont nyugtalanító hí­reket kaptunk. Hozzávetőleges tájé­kozódás végett Sási János megyei mezőgazdasági osztályvezetővel és Molnár Imre főagronómussal bejár­tuk több község határát. Mit tapasz­taltunk? Kaposvártól Böhönyéig Előrebocsátjuk, hogy a kukorica mutatja legjobban a kártételt. Ezért elsősorban a kukoricaföldeket figyel­tük. Kaposvárt elhagyva, a kaposú.i- laki határban rojtos levelű kukori- át láttunk. Kártételről úgyszólván ;m is beszélhetünk. Ezek a növé- ek kiheverik kisebb bajukat. Ka- jsmérőn, Kaposfőn alig látható a jégverés nyoma. Kiskorpádon túl erős volt a vihar, mert az utat zöld gallyak borítják, a gabonakévék szétszórtan hevernek. Az 50-es és 52- es kilométerkövek között szomorúbb a kép: a kukoricában a kár 60—90 százalékosra becsülhető. Amint kö­zeledünk Nagybajomhoz, észrevesz- szük, hogy a növényekben a károso­dás egyre kisebb. A falu után nem láttunk jégverésre valló jeleket. A szántóföldeken itt-ott felgyülemlett a víz, tehát kiadós eső volt errefelé. A korai vetésű kukoricákat megdön­tötte a szél, de leveleik sértetlenek. A böhönyei határban állnak a kepe­sorok, s aratják az álló zabot. Segesd Siralmas képet mutat ennek a köz­ségnek a határa. Böhönyétől mintegy két kilométernyire vonult el a jég­hasú felleg széle. Itt 60 százalékosra tehető a kár. A hegy szélénél téves­től kicsavart fák hevernek, s egy­más mellett három-négy akácfa is derékbatört. A kukorica szárán egyetlen levél sem maradt. A falu felső szélén egy-két magasabb fa teljesen kopaszon mered az égre. A tanácsházán 15—20 embert talá­lunk. Egyikük sem panaszkodik. Szinte fásult egykedvűséggel szólnak a történtekről. Az égzengés megvadította az álla-, tokát a határban, s fékeveszetíen; száguldottak riadalmukban. A kint? dolgozó emberek közül számosat esz-1 méletlenségbe taszított az ítéletidő. ! vihar elmúltával — mint ütközet? Míg a falu egyik szélén 10, addig a másik szélén már 50 százalékos jég­kárról tanúskodnak a rojtos levélze- tű, megtépázott kukoricák. Alig egy kilométernyi távolságra viszont, az erdő alatt 90 százalékosra nő a kár­tétel. i Egy darab rozsot néztünk meg. Nyugat-keleti irányban teljesen a földre lapul, mintha úthenger vonult volna végig rajta. Annyi szem van alatta, hogy vetni sem kellene töb­bet. — Cudar idő volt erre — mondja Zrinszki János útőr. - Hirtelen jött a vihar, három óra körül. Alig tud­tam elmenekülni innen. Egy híd alá bújtam, de addigra alaposan adott a jég agyba-fejbe. Kezem még most is dagadt.. Innen Csurgóig váltakozó a határ képe. Egyes helyeken semmi baj, másutt viszont a termésnek 80—90 százaléka odalett. Szemtanuk mondják Dene Dezső, a Somogycsicsói ker­tészeti szövetkezet elnöke szomorú valóságról beszél. Az álló kombájnt 30 méterre eltolta a vaderejű orkán. A melegágyi kereteket feldobta a fákra, a magtár tetejét tönkretette, más épületnek a tűzfalát késztette leomlásra, ötven hold lábonálló rozs­ból a szem felét kicsépelte. Hetven holdnyi kertészeti növényüket telje­sen letarolta, tizenöt holdnyi burgo­nyájuk pedig — nem messze a többi földtől — semmi kárt sem szenvedett. Tóth Sándor porrogi tanácstitkár a vihar után két órával indult ki a szőlőhegybe. Még akkor is lapátolni lehetett volna a jeget. Agyonvert nyulak hevertek a szőlőrendekben. A szőlő termésének felét leszüretel­te ez a hétfő délután. Horváth Fe­renc gyümölcsöséből legalább 30 ezer forintot rabolt el a rendkívüli idő. Gyékényesen nem esett jég. örtilo- son viszont mintegy 300 hold termé­sét tette a földdel egyenlővé, amit Czipót Antal tanácselnöktől hallot­tunk. Szerinte 35—40 dekás jegek is hullottak. Az Állami Biztosító csurgói járási felügyelőségére egy­másután jöttek kedden a károsult gazdák, hátha szerződhetnének utó­a csatatéren — szedték össze a j nni tengerünkre, a Balatonra is sesülteket a mező mintegy négy» ométernyi sávjában. Szinte talál-: tni kell, hogy a jégverés előtt mi- | m tavaszi növény virított egyik-1 ásik parcellán — az elemek vad: ihöngése a felismerhetetlenségig I nkretette az emberek féléves szór- | télyaival. Mégis igen kevés ember almánai: gyümölcsét. Francz István, ♦ mondhatja el magáról, hogy min- trzeti dohánytermelési felügyelő? arTlit ,-“11 - +*­’ ? 2r:nt a 44 holdnyi dohányból 20 ? Id grammnyi termést sem hoz, ? ■rt a növény szárát is kiásta a j fből a jég. A nagy szerencsétlen- ? gben az a kevéske szerencse, hogy | dohányát minden gazda biztosítót-1 jégkár ellen. ? A falunak a felső részén az épüle- $ k teteje is megsérült. A nyugatra :ző ablakok közül csak a redőnnyel, alúval. vagy élőfával védettek ma­dtak épen. A szövetkezeti bolt ki akatát hétfőn este kellett beüvegez- ? :. A községnek a vasúton túli alsó* lét mintha óriási sátor védte volna nem kapott jeget. ése és Csurgó közöttj kanizsai út mentén a böhönyei, < sei határban üdén zöldellnek a j ikoricák. Nagy vihar vonult el ezen I részen, hiszen Vésén innen hat j iymás mellett álló telefonoszlop < őzül hármat megfaragott a villám, nkén csaknem minden évben hivat- < inul betoppanó, kellemetlen vendég | rlt a jég, most azonban — szeren-( "re — kivételezett. Iharosberény < •in csupán a nagy sár tűnik feli ■togatónak. A szomszédos Iharos ( nban beleesett a jeges zónába. lagosan jégbiztosításra. Sajnos, kései az igyekezet, hasztalan a fáradozás. A felügyelőség dolgozói bármennyire szeretnének is segítem a bajbajutot­takon, néhány vigasztaló és a jövőre nézve figyelmeztető szónál többel nem szolgálhatnak. Aki viszont elő­relátó volt, s a biztosítás védőszár­nyai alá kéretőzött az idő kiszámít­hatatlan, káros szeszélye elől, az most nyugodtabban hajtja álomra a fejét. Csurgón, Iharosban és örtiloson megkapja a kártérítést az a négy gazda, meg a szentai Jakab István, aki önkéntesen szerződést kötött jég­verés ellen. Somogycsicsóról az egyetlen egyéni szerződő, Bodó Ven­del már hétfőn, a vihar után jelen­tette telefonon: minden növényét el­verte a jég. Bár az 568 forintos biz­tosítási díjból eddig 300 forintot fi­zetett be, de érvényes a szerződés, mert kapott haladékot. Bizonyára rö­videsen kézhez veszi a 17 220 forin­tos kártérítést. Érdemes ezeken a számokon el­gondolkodni: harminc évi biztosítási díjnak megfelelő összeget kap a tel­jes károsult! i Somogybükkösd A pincék között emberek bolyon- ganak földet vizsgáló szemekkel. Itt találjuk a 65 éves Horváth Józsefet, aki így beszél: »1922-ben volt ha­sonló jégverés, de az sem volt ekko­ra«. Péntek Lajos pedig elmondja: a pajta ajtajában felvett egy jégdara­bot s hozzá mérte a tyúktojáshoz — a tojás bizonyult kisebbnek. Találomra megnézünk egy szőlő­tőkét: hetven ép és húsz sértett sze­met találunk rajta, a földön pedig negyvenötöt. A dió- és almafákon is kevesebb a gyümölcs, mint alattuk. * * * A szakemberek ezután összesítik a megye különböző részeiről küldött kárjelentéseket. Intézkednek, hogy a jégpusztította növények helyére kö­les-, muhar-, tarlórépa- és rövid te­nyészidejű kukoricavetőmagot kap­hassanak a termelők. Az épületká­rok helyreállításához szükséges épí­tőanyagokról szintén gondoskodnak a megyei szervek. Kutas József Miért halad vontatottan a tarlóhántás Somogybán? Megyénk 16 gépállomása több mint ezer traktorral rendelkezik és a 640 cséplőgép meghajtásához szüksé­ges erőgép igénybevételével is több mint 300 marad még a talajmunka elvégzéséhez. A következő évi jó termés meg­alapozásának egyik fontos munkája azonban mégis »Pató Pál úr« módjá­ra halad Somogybán. Július 16-ig, amikor már több mint 100 ezer hold tarló várja az ekét és tárcsát, a leg­utóbbi jelentések szerint is alig ezer hold tarlóhántásról adnak számot az aratás megkezdése óta. Van olyan gépállomás, mint a segesdi és len­gyeltóti, ahol még egyetlen holdnyi tarlóbuktatás sem történt. A megye legnagyobb és -legmagasabb tervvel dolgozó gépállomása, a tabi is csak ötven hold tarlóhántásról tud hírt adni. Vannak olyan példák is a megyé­ben, mint Nagyatádon, ahol három erőgép teljesen széjjel van szedve. úgy néz ki a gépállomás, mintha nem is nyár lenne, nagyjavítást végeznek. Közben a termelőszövetkezetek sür­getik és várják az erőgépeket. A Tapsonyi Gépállomás körzetében ha­lad még aránylag legjobban ez a munka. Róka Gábor főmezőgazdász fáradságot nem ismerő, okos szerve­ző munkája eredményeként ötszáz holdnyi tarlóhántást végeztek. Pecze Lajos, a gépállomások me­gyei főmezőgazdásza szerint a gép­állomások másodrendű kérdésnek te­kintik a tarlóhántást. A szárazságra is hivatkozik, s hozzáteszi, hogy rá­érünk arra még. Azóta már többna­pos eső áztatta a somogyi földeket, a tarlóhántás azonban ugyanolyan vontatottan halad, mint azelőtt. Az MSZMP Megyei Bizott­sága most szigorú vizsgálatot indí­tott a mulasztást elkövetők ellen és rövid határidőt tűzött ki az elmara­dás gyors behozására. Még ebben az évben elkészül a 300 vagonos önműködő gabonasiló Az elmúlt évben kezdték meg Ka­posvárott egy 300 vagonos korszerű gabonasiló építkezését. A közbejött októberi események megzavarták a munkát és a nehéz gazdasági hely­zetben úgy nézett ki, hogy le kell állítani az építkezést. A három és félmillió forintos be­ruházással épülő önműködő gabona- siló építkezési munkái azonban to­vább folytatódnak. Az előregyártott 'betonelemek összerakását -végzik most és még ebben az évben átad­ják rendeltetésének a város egyik legmagasabb építményét. Kis VlT-ek Somogybán a moszkvai Viiágifjúsági Találkozó megnyitásának napján A KISZ-szervezetek kezdeménye­zésére Somogybán július 28-án, va­sárnap a moszkvai világifjúsági ta­lálkozó megnyitásának napján kis VIT-eket rendeznek. Valamennyi járásban lelkes készü­lődés folyik már a fiatalság köré­ben a VIT megnyitásának méltó megünneplésére. Gazdag kultúrmű­sort állítanak össze és egész nap változatos szórakozásban lesz része Somogy népének. Fonyódon a leg­jobb kultúrcsoportok lépnek fel, dél­után sportesemények zajlanak le. Tombola, bál, tábortűz, tűzijáték és egésznapos vidám vásár teszi színes­sé és emlékezetessé a napot. A megyében nyolc helyen lesz if­júsági találkozó, amelyekén mintegy húszezer fiatal vesz részt. A meg­rendezett fesztiválok bevételét a VIT-alapra fordítják a somogyi fia­talok. Azt írta valaki, hogy a tenger ar­ca minden pillanatban változik és mindig újat tud adni a maga gyö­nyörűségéből. Mennyire igaz ez a KÉT NAP A mely egyik pillanatban szelíden hordozza a fehér csónakokat, a kö­vetkezőben pedig vad erővel dön­geti a sok időt megélt partokat, ahol már évszázadok óta ismerkedik az ember a nagy víz kincseivel és for­dent ismer, amit ismerni kell a tó­val kapcsolatban. Hiszen annyi megismerni való van körös-körül, a somogyi síkon és a túlsó partok körül karéjozó hegyekben egyaránt, hogy hosszú idő kellene annak rész­letes tanulmányozásához. De amit nem adtak meg sem az iskolásköny­vek, sem egyéb olvasmányok, azt jócskán pótolja a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal siófoki ki- rendeltségének kezdeményezése. Mert kétnapos balatonkörüli autó­buszkirándulásokat rendeznek azok­nak, akiket a fürdésen kívül az is érdekel, hogy milyen a történelme a Balaton vidékének. Az első autóbusz, mely ilyen útra vitte utasait, az ország különböző részeiből összesereglett üdülőket: az orosházi óvónőt, a debreceni ke­reskedőt és a szarvasi szakmunkás­nőt, meg a többi részvevőt, hét­főn reggel indult el Siófokról, a sok szépséget sejtető útra. Legelő­ször is a reménytelenül szerelmes költő, Csokonai emlékével találko­zunk a szántódi révcsárda pusztu­lásra ítélt falainál, ahol a »Tihanyi echohoz« bús költője 1798-ban komppal igyekezett poéta barátja, Palóci Horváth Ádámnak, a/ szán- tód-tihanyi kamarai birtokok bér­lőjének látogatására. A költő láb­nyomát elmosta az idő, s lassan­ként elmossa a révcsárda épületét is, mert senki nem törődik vele. Bolthajtásos, folyosófűtéses szobái­ból néhány gondozatlanul magá- nyoskodik, s egyelőre vár még a javító kezekre, vagy a pusztító időre. Jó néhány kilométerrel arrébb vi­szont ennek éppen az ellenkezőjét láthatjuk. Balatonföldváron egy 20 holdas parkban helyezkedik el a mindenféle kényelemmel felszerelt Strand Szálló, melynek a tó part­ján lévő kétszobás nyaralóvillájá­ban a finn követ tölti nyári szabad­ságát. Földvárra vonatkozóan szép tervei vannak a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatalnak: a Bala­toni Hetek alkalmával már az idén is megrendezik a lovasbemutatót, melyet ezentúl évenként rendsze­ressé fognak majd tenni, a hegy­szakadék és a vasút közti idillikus környezetben. A vasút mellett, mely egyenest Szárszóra visz innét és elhalad a költő szobra előtt, aki húsz évvel ezelőtt itt vetett véget sorstragédiájának. József Attila, aki » ... nyugalmat nem lelet, csak papot — országos volt a pusztulás­ban ...«, és akinek emlékét nem­csak ez a szobor, hanem egész né­pe őrzi. A leilei és bogiári üdülősorok után két látvány ragadja meg az utast: az utánozhatatlan színben tündöklő Balaton és a síkság heggyé növése, melynek csúcsáról, a fonyódi vár­hegyről messzire bekalandozhat a szem. Cholnoky Jenő szerint Ma­LATON KÖRÜL gyarország legszebb panorámája látható innen: a Keszthely irányá­ban ködbevesző Balatontól kezdve le a Nagyberek termékeny vidéké­re. Lent a hegy jobboldalán pedig Fonyód egykori várkapitányának, Magyar Bálintnak, a balatonvidék egyik leghíresebb törökverőjének vára állott, aki Karádig is le-leug- rott szalasztani a törököt. Mint ahogy ezt írja is az ország nádorá­nak: » ... Nem sokat tudok itt, ki Fonódnál közelebb legyeri az tö­rök torkához ... Csak én magam va­gyok köztük, mint az ördög az sombokon.« De mégsem győzhette a túlerőt, s ezért az ő vára is annyi más hasonló sorsára jutott: előbb török hódoltsági terület lett, s aztán elpusztult. A vár falai után hama­rosan ásatásokat kezdenek. Nem messze ettől a helytől magas fúró­torony áll, a leendő fonyódi meleg­vízforrás után fúrnak itt, 800 ezer forintos költséggel, a tervek szerint valószínű 700 méter mélységre. Ugyanakkor a fúrás tudományos célt is szolgál: az úgynevezett mag­fúrással a talaj kőzetösszetételét kutatják. Nem sokkal azután, hogy átme­gyünk a sok hordalékot hömpöiy- gető Zala-folyó több mint 100 éves hídján, Keszthely zegzugos utcács­káin kanyarog a busz, ahol majd minden ház falán látható a kis tábla, hogy: »műemlék«. Híres emberekre is emlékeznek táblák-: itt született Nagy Ignác, az első navy magyar újságíró és Keszt­hely szülötte volt Fejér György tu­dós és történetíró is. — Olcsóbb lett néhány élelmieikk. Július 15-től, hétfőtől olcsóbb lett né­hány élelmicikik ára. A mák kilón­ként 44 forint helyett 40 forint, az egy kilós dobozba csomagolt sertés­hús-krém 24 helyett 20, a fél kilós doboz 12 helyett 10, a szovjet export halpástétom 12 helyett 9 forintba ke­rül. A műemlék-város után glédába sorakozott hegyek vigyáznak a partra, némelyik tetején várral — mint a Szigligetén, mely 1526-tól somogyi érdekeltségű: a Tóti Len­gyel-család tulajdonát képezte, a várhoz tartozó négy faluval együtt. A nemes család neve Lengyeltóti község jóvoltából — ha kicsit meg­fordítva is, de fennmaradt. A vár viszont 1702-től, Lipót császár jó­voltából rommá lett, mert ő szíve­sebben látta a hegytetőn meredező tornyokon a gólya- és sasfészkeket, mint a várban a rebellis magyaro­kat. A nóták és versek hegye, a Bada­csony szintén nagyon sok emléket őriz. Többek között Himfyét — Kis­faludy Sándorét — és szerelméét. Szegedy Rózáét, kinek házában ma is Szegedy-ivadék látja el a gond­noki teendőket és magyarázgat a kíváncsi látogatóknak. Lehetne sorakoztatni tovább az emlékeket, melyek lépésről lépésre kísérik az utast végig a Balaton partján. A balatonudvari, »szív­temető«, melynek szegényes ke­resztjei közöt jó néhány hatalmas kőszív .látható síremlékként <egy leleményes újító így akart elütni a szokásos formáktól), vagy a tihanyi apátság temérdek emléke hagy áz utasban maradandó nyomokat. Mint ahogy az akarattyai nagy szilfánál készteti elgondolkodásra az embert a történelem. A fa, mely 1532. óta áll és lombsátra hűsött adott az erre portyázó Vak Bottyán legényeinek is, türelmes szívóssággal végigállta évszázadok minden viharát. Még messziről is látni az ég felé nyúl© ágakat, egyre messzebbről már, mert az autóbusz a kétnapos út végéhez közeledik: Siófokhoe. KIRÁLY ERNŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents