Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-05 / 155. szám

Szövetkezeti tagokat, dolgozókat köszöntünk • e Ötvennyolc család — MI ÖSSZETARTOTTUNK, igaz, Marci? El vol­tunk készülve, hogy ingyen nem adjuk tékozlók kezé­re a közös vagyont. A jószágot, a gabonát, amiért meg- gürcöltünk, megkoplaltunk. Varga József felemeli fe­kete fejét, s arra fordítja, ahol Kedves Marci ÜL — Bizony nem ám — mondja az. — No, azért olyan nagyon nem legénykedhettünk akkor — szól közbe az elnök, Mester József, hiszen ha nem is bántalmaztak bennünket, azért csak árgus sze­mekkel néztek felénk, lesték: mikor ugrunk széjjel. Csak úgy szép finoman akarták elhinteni köztünk a vi­szálykodás magvát. Néha-néha egy Lengyel János és egy Dezső Kálmán nevű, azóta hetedhét ország határain is túljáró ember küldözgetett hozzánk riasztó üzenetet. Azt is tudták, nálunk nehezebb dolguk lesz, mint a jobbára középparasztokból álló Pártkongresszus Tsz- ben. Mi szilárdan álltunk a lábunkon. No, hogy még jobban lássátok erőnket, és a közösség iránt érzett hi­tünket, cselekszünk — mondtuk — éppen a legnehe­zebb napokban, november első, második napján. Köz­gyűlésre hívtuk össze a tagságot. Valljunk színt — mondtuk többen is —, lássuk kire számíthatunk és kire nem. Még olyan viharos közgyűlést nem hallott a tag­ság, mint akkor. Bár a környező falvakban mindenütt ácsolták a koporsót a szövetkezetek számára, s a falu­beli Pártkongresszus is bomladozott, a mi tagságunk legjava a szövetkezet megvédése mellett foglalt állást. Mert, hogy az igazságnál maradjunk, a mi közössé­günkben is voltak óm, ha kisszámban is, elégedetlenke­dők, feloszlást követelők. Ezeknek azt mondtuk: ti el­mehettek, próbáljatok szerencsét másutt, de a szövet­kezet, az marad. Mi a cselédélet, a részesmunka, a gazda­gok előtti hajlongás helyett a szövetkezetét választjuk továbbra is. Két sima papírt tettünk a tagok elé. Az egyikre azok írják oda a nevüket, akik velünk tartanak, a másikra meg azok, akik kilépnek. És győztünk. A hat­vanöt családból huszonegyen távoztak, helyettük azon­ban tizenhatan bejöttek. A «-proli« szövetkezet megma­radt s a mostani 58 családból álló közösség erősebb, összeforrottabb, mint valaha. A tagság átesett a tűz­keresztségen és ma magasabb erkölcsi közösségi szín­vonalon áll, mint bármikor azelőtt. Szinte érezhető büszkeséggel ejtik ki ezt a szót: •»proli«-szövetkezet. S ebben nincs semmi túlzás, mert valóban a falu legszegényebb emberei fogtak kezet hat esztendővel ezelőtt, 'éppen a «-névnapi« ünnepkor, ekkor alakult meg Igáiban az első tsz, az Alkotmány. Azok szorították meg egymás kezét, akiknek már nem jutott a népidemkorácia adományzsákjából, a földből, akik azon tanakodtak máról-holnapra, honnan vegyék a ke­nyérnek valót. Egy árva bevinnivaló jószáguk, egyet­len fillérjük sem volt. De még föld sem. Az állam adott nekik a százholdasokéból. Egy-két éven belül lett 16 tehenük, 1 pár lovuk és vettek 50 malacot is. Erőre kaptak. S ugyan ki tagadja, hogy meg-megbotladoztak, sokszor elvétették a lépést. Hogy olykor-olykor nem a legjobb oldaláról mutatták be a falunak a szövetkezeti gazdálkodást. Dohát az vesse rójuk az első követ, aki még életében sohasem hibázott. Ámde a betegnek sem az elpusztítás az orvossága, ellenkezőleg, a betegség okának gyógyítás útján való megszüntetése. Ezt -pe­dig már évekkel ezelőtt megkezdték. Az első zárszám­adáskor az elnök alig mert a tagság elé állni: nem volt pénzosztalék, ráfizetés mutatkozott az éwégi mérleg­ben. ötvenháromban a tsz gabonájából sok tagnak még fejadagra sem felett. Volt, aki sírvafakadt akkor, de meg nem hátráltak. Ide kívánkozik ez a tétel is: 1956- ban 41,60 forint értékű osztalék jutott minden munka­egységre. Csupán a pénzosztalék harminc forintot tett ki. JOBBAN ÉLNEK-E MA A TSZ-TAGOK a jól gaz­dálkodó közópparasztoknál? — Még ezt nem lehetne állítani, de azt igen, hogy sakkal nyugodtabban, gondtalanabbul, mint negyvenöt előtt és után és ma már felvehetjük a versenyt a leg­több 10—12 holdas egyéni gazdaemberrel. A szövetke­zet javuló és fejlődő gazdasága ma már biztosítja min­den dolgozójának a tisztességes megélhetést. Ez, s a jobb jövőben való hit köti a közösséghez az 58 paraszt- családot. Az elhatározás, hogy minden esztendőben töb­bet teremtenek és többől részesülnek. Ezek az emberek nem felejtették el, hogyan éltek régen. A közös gazda­ság 470 hold szántójából négyszázat az állam adott ót nekik. A saját hetven holdjukon .bizony kín-keservesen lehetne megélni. Mielőtt a tsz-be léptek, nevük után ez a szó állt: nincstelen. Most övék az ötszáztizenkilenc hold minden termése, gyümölcse. A -kis fekete Varga József is ezek közé tartozik, ötvenötben jött a tsz-be. Megelégedett ember. Tavalyi 220 munkaegysége révén, mindent összevetve, húszezer forintnyi haszna volt. A tsz egyetlen középparasztja: a 15 holdas és régi földes Szabó József (Kondor) is meg­találta számítását a szövetkezetben. Az őszi megpró­báltatáskor egyetlen szava volt: maradok. A Vargák, a Gálok, a Göczök, a Csigák, a Kissok, Mesterek, Kedves Mártonok és a többiek megtalálták boldogulásuk útját a szövetkezetben, semmi sem tántoríthatja el őket ettől az úttól. Sorsuk egy a szövetkezetével. ŐSZINTE TISZTELETET ÉRDEMEL idei fegyel­mezett munkájuk, s a jövőre szóló terveik. Hiteles bi­zonyság erről mezőjük, kalászosaik és kapásaik. Senkit sem kellett noszogatni, biztatgatni az idén, mégis úgy halad a munka, mint a karikacsapás. Húsz forintot oszj tanak havonta előlegként a munkegységekre. Ezt hiá­nyolták a múlt esztendőben is mindig. Az örökös pénz­telenség a gazos mezőkben láttatta következményeit. Nem állami hitelből adják ezt a pénzt, saját erejűikből. Százhúszezer forint árú hízót értékesítettek az idén, a tavalyi abraktakarmányt .bőrben vitték az átvevőhely­re. A tej négy—ötezer forintot hoz havonta a kasszá­ba. A zárszámadásig még 70 hízót, 50 darab tenyész- kocát, illetve tenyészkant adnak el. (Ennek az ára kilo­grammonként 32, illetve 42 forint.) Pénzt hoz a búza is a házhoz. Munkaegységenként öt kiló búzát osztanak. 118 holdon ipari növényeket, száz holdon kukoricát ter­melnek. Az őszi és tavaszi árpa, a kukorica zömét fel­etetik. A fűrészgatter és kötélgyártó segédüzemág ki­egészíti a gazdálkodást. Növelik a pillangósvirágú ta­karmánytermő területet és 10 darabbal a szarvasmar­haállományt. A jövő iránya: a belterjesség. Ennek kul­csa pedig a szarvasmarhatenyésztés fellendítése, s a vetésforgókénti trágyázás meghonosítása. Ez adhatja meg a lehetőséget ahhoz, hogy néhány éven belül a «proli«-szövetkezet tagjainak jövedelme túlhaladja a középparasztokét. Varga József SZÖVETKEZÉSBEN AZ ERŐ, bizonyítja ezt a Kaposvár és Vidéke Földművesszövetkezet példája is TJa egy nádszál magában áll, könnyűszerrel letörheti akár egy kisgyermek is. De ha kévébe kötöd a .nádat, akkor az dacolni képes még a viharral is. önkénte­lenül is ez az aranyigazság jut az eszembe, amikor sorralátogatom a Kaposvár környéki községek földművesszövetkezeti boltjait. A számok tükrében megismertem már ennek a nagy szövetkezetnek eredményeit. Könyvek bizonyítot­ták, hogy anyagilag milyen hatal­masat fejlődött 1951, az egyesülés óta ez a körzeti földművesszövet­kezet. Íme csak néhány számadat: 51-ben a földművesszövetkezet tag­létszáma alig érte el a kétezret. Ma csaknem hatezer tagja van. Fejlődésről tanúskodik a szövetke­zet vagyoni helyzete is. Míg 1952- ben, a fúziót követő esztendő vé­gén alig valamivel több, mint egy­millió forint gazdája volt a Kapos­vár és Vidéke Földművesszövetke­zet, most 1957-ben a félévi mérleg kb. 7 millió forintos vagyont mu­tat ki. Még néhány számadat az elmúlt esztendő mérlegéből: A fel- vásárlási érték 12,5 millió forintot, a kiskereskedelmi forgalom 51 millió forintot tett ki. Ezek a szám­adatok azt mutatják, hogy ered­ményes munka folyik a kaposvári Jöldszöv-nél. A Kaposvárott székelő szövetke­zet központjába tizenöt kisközség ügyes-bajos gondja fut össze. A szövetkezeti boltoko.t, italmérése­ket, felvásárlóhelyeket, továbbá a különböző ipari üzemeket jelző zászlócskák már az irodában mu­tatják, hogy miként helyezkedik el Kaposvár körül a huszonhat bolt­egység, továbbá a tizennyolc ital­bolt. Amikor ezek működése után érdeklődtünk, válasz helyett egy körútra hívtak bennünket a föld- szöv vezetői. Úgy mondották, he­lyesebb az, ha a saját szemünkkel, munka közben látjuk a kaposvári földművesszövetkezet boltjait. Nem volt hiábavaló az út. Való­ban látni kell azt a hatalmas mér­vű fejlődést, amely az elmúlt négy-öt esztendőben ebben a szö­vetkezetben bekövetkezett. Néhol még találkoztunk a múlttal. Igaz, Bőszénfán már csak nyomait lát­juk, mert a hajdani községi fűszer üzlet helyén új üzletház épült, 260 négyzetméter alapterülettel. Itt he­lyezkedik el nemcsak a vegyes bolt, hanem az italbolt is. Kívül még tatarozzák az épületet, de belül már teljes a rend, ami Gócza Jó­zsef boltvezető jó munkáját dicséri. Simonján és Szerdahelyen kísér­letképpen mi pendítettük meg a hangot, nem volna-e helyesebb, ha a község »önállóan« vezetné a főld- művesszövetkezetet. Lehurrogtak bennünket, nemcsak a szövetkezeit dolgozók, de azok is, akik felfigyel­tek beszélgetésünkre. Sohasem let­tünk volna, ilyen gazdagok, mint most, ha nem fogunk össze a ka­posváriakkal, mondják szinte kó­rusban. JTaposfüreden a helyi lakosság ugyancsak büszke a község új művelődési házára. Úgy mond­ják a fürediek, hogy ezt mi — már mint a helyi lakosság — és a föld- müvesszövetkezet csináltuk. Való igaz, a község lakói vagy húszezer forintnyi anyagot és társadalmi munkát biztosítottak az építkezés­hez. A földművesszövetkezet ennek ötszörösét adta segítségül. A közös összefogás eredménye, a szép, új épület ott áll a falu közepén. Az épület nagyobbik fele otthona a kultúrának, a másik oldal szolid szórakozást biztosít azoknak, akik munka után egy pohár sörre, vagy egy jó hideg szörpre, egy pohár borra betérnek a szövetkezeti ven­déglőbe. Még egy kaposfüredi kép maradt meg az emlékemben. Ez a Koros Imre által vezetett földmű­vesszövetkezeti bolt. Nem is fűszer és vegyeskereskedésnek nézné az ember, hanem inkább patikának. A pultokon sorakozó áruk, a rak­tárakban glédában álló zsákok, az üvegek, bizonyítják: Koros Imre nem méltatlan a »Földművesszö­vetkezet Kiváló Dolgozója« kitün­tető jelvényre. Ha az ember Zselicségről hall, ak­kor önkéntelenül is az ötlik eszé­be, hogy ezen a területen tud leg­nehezebben gyökeret ereszteni a kultúra. A földművesszövetkezet azonban e területre is »betört«. Er­ről tanúskodik a kaposszerdahelyi kultúrház, melyet szintén a föld­művesszövetkezet épített. A duga- dőlt kis földművesszövetkezeti bolt hamarosan átköltözik az új, korsze­rű üzletházba. És folytathatnánk a sort Töröcs- kétől Zselickisfaludon, Szentpálon, vagy Kaposújlakon át egész Ta- szárig. Bár az utóbbi helyen a leg- monumentálisabb építkezés az idő­közben befagyasztott beruházási hi­tel következtében megtorpant, de Rövid történet két emberről, meg a falujukról Szövetkezeti mozgal- egyik tagja költözkö- naponként látni őt a műnk fejlődését sok- dés alkalmával egy ktsz-be egész vígan be- féleképpen lehet ile- bútordarabot vitt be a és kijönni. S ennek az ktsz helyiségébe. Kife- embernek mérni. Általában gazdasági szokták véleménye eredményt .lé jövet egy ismerősé- 1951-ben tükrözte elsősorban be ütközött, aki elnéz- majdnem az egész fa­mérlegre tenni ilyen- te egy kicsit, aztán luét. Mert akkor bi­kor. A Tabi Vegye ipari Kisipari Terme lőszövetkezet eddigi szomorúan jöttél ki... csak ennyit mondott: zony a tabiak hason- »Te, Laci, de igen lóan viselkedtek a szö­munkáját vizsgálva is Laci nem késett a elmondhatnánk, hogy válasszal: négyszázezer forintos vetkezettel szemben; idegenül, bizalmatla­nul, mert szocialista is szektor volt. Örvcnde­— Szomorúan raktárkészlettel ren- mentem be, komám, a tes azonban, hogy ma, delkezik, hogy mindig fene ezt az egész cu- ebben a megváltozott cik- dar világot... felfogásban is azonos Értette pedig ezt a a vélemény a falu la- kölletlen, kellemetlen kóival. a tabiak meg­a legkeresettebb kekkel siet a kereske­delem segítségére, hogy legutóbb is 500 elhatározására, amely- szerették a szövetkív- ke- lyel a szövetkezés mel- zetet. lett döntött. Ez a Csonka László pár gyermekcipő szült el a cipészrész­leg munkapadjain, hogy a nyereség állan- 2500 forintot keres dóan kedvezően ala- havonta. Nemrég bará kul és így tovább ... Úgy lát' f : másként látják már a ma világot...« Ne nehezteljen érte senki, hogy nem a szö­vetkezet gazdasági taival ismét a szövet- Mindez nagyon szép kezesről beszélgetve életének részletezésébe és dicséretes. Mégsem így szólt: «Elégedett mélyedtsm. És ezt a ez ragadott meg. ami- vagyok ebben a sző- két mondatot raktam kor nemrég a Tabi vetkezetben... Hej, a lélek mérlegére. KTSZ-nél jártam, más szemmel látom én mert súlyos szavak, mert sokkal tovább már ezt a világot...! Küzdelmek, örömök. De ne feledkezzünk bánatok el az 51-ben gúnyoló­fogok emlékezni egy képre, és két mondat­ra. A kép és az egyik dó ismerőséről sem, mondat 1951-ből, sűrűsödnek kimondásuk dátuma közé. A tabiak több­ségükben rég maguk aki az utóbbi években, ktsz megalakulásának mióta a szövetkezet lé- mögött hagyták már évéből való. Csonka tezik Tabon, nem az első mondatot. De László, az akkor meg- megy el száz kilomé- ünnep az, hogy elér­terekre ruhát csinál- keztek a másodikhoz. alakult kisipari szövet­kezet szabórészlegének tatni, gyakran, szinte — di Egy kisipari szövetkezet a balatonparti üdülők szolgálatában Éppen most hat esztendeje, hogy Fonyódon néhány kisiparos a szövetkezés gondolata mellett határozott s megalakította a Fo- nyódi Épület-tatarozó és Lakás- karbantartó Kisipari Szövetkeze­tét. Lakatos Ferenccel, a szövetkezet elnökével beszélgetünk a hatéves múltról. — Az induláskor néhányan csak szükséges rossznak tartották a kisiparosok szövetkezését, ákik csak érdekből vagy vélt szükség- szerűségből lettek szövetkezetünk tagjai. Ezeket elsodorta az idők szele. Az a félszáz ember, aki ma tagja szövetkezetünknek, meggyő­ződésből yálasztotta a közös utat. Mindnyájan azért dolgoznak, hogy a szövetkezetünk méltó legyen ar­már itt is állnak az új falak, s a múlté a hajdan kis szatócs üzlet és a dugadőlt kocsma. E földművesszövetkezetnek per­sze nemcsak kereskedelmi tevé­kenysége van, hanem minden szö­vetkezeti funkciót szinte maradék­talanul betölt a Kaposvár és Vidé­ke Körzeti Földművesszövetkezet, melynek 220 dolgozója, 16 helység­ben küzd, harcol a szövetkezeti eszme diadaláért. Hogy Fűzi Ferenc igazgató-elnök nem merül el teljesen a reá háruló sok munkában, az annak köszön­hető, hogy a szövetkezetnek kitű­nő a kollektívája. Olyan segítőtár­sai vannak, mint őri Viktor, a ke­reskedelmi osztály vezetője. Persze nem kettejük jó munkáját dicséri a minden vonalon megmutatkozó eredmény. Ahhoz, hogy zökkenő- mentesen menjen a munka, olyan munkatársakra van szükség, mint Gócza József bőszénfai, vagy a már említett Koros Imre kaposfü­redi boltkezelő. Most a nemzetkö­zi szövetkezeti napon számos dol­gozó kapja majd a »Földműves­szövetkezet Kiváló Dolgozója« ki­tüntető jelvényt. S szinte nem is lehetne felsorolni azoknak a nevét, akik oklevelet kapnak. Csak úgy találomra ragadunk ki néhány ne vet. Krausz György, Nádas József, Novaszel Attila, Györfi József, Szabados János, Gordán Ferenc és még sorolhatnánk tovább a neve­ket. )k együttesen a többi kétszáz­zal együtt azok, akik a me­gye legnagyobb földművesszövetke­zetévé fejlesztették a Kaposvár és Vidéke Körzeti Földművesszövetke- zetet. Méltán érdemlik meg mind­nyájan, hogy a Nemzetközi Szövet­kezeti Nap alkalmával megemlé­kezzünk róluk. KOVÁCS SÁNDOR & ra a megbecsülésre, amely ma már övez.] — mondotta. A tatarozó munkákhoz szükséges szakmák képviselői: asztalosak, la­katosok, villany- és vízvezetéksze­relők, szobafestők, mázolok, bádo­gosok alkotják a szövetkezet tag­ságát. No és még két szakma kép­viselői, a rádiószerelők és motor­tekercselők, akik kiegészítik a sort. Gk együttesen gondoskodnak arról, hogy a Balaton déli partjának üdülői frissen, felújítva várják esztendőnként a pihenni érkező üdülő dolgozókat. Jó munkájuk közismert. Ezért is hívják őket szívesen a kisebb-nagyobb mun­kákhoz. Szorgalmuk és pontossá­guk híres. Ha valahol dátumra vállalnak munkát, akkor az ha tö­rik, ha szakad, de terminusig kési lesz. Igaz, hogy nem egy esetben előfordult, hogy az utolsó napok­ban esetleg «durkmarsot« kellett csinálni. S arra is volt példa, hogy maga az elnök, ki szakmája sze­rint festő, beállt mázolni. Aztán arról beszél Lakatos Fe­renc, hogy a héttagú vezetőség miként segít neki. bizony cseppet sem könnyű munkájában. Hogy jól gazdálkodnak, azt mutatja - pénztár mérlege is, amely 280 000 forintos nyereségről tanúskodik az elmúlt esztendőben. Végezetül ar­ra .kért bennünket az elnök, emlé­kezzünk meg Németh Mihály, Lu­gosi József, Horovicz Lajos és Hor­váth Pál brigádjainak odaad» munkájáról. A Nemzetközi Szövetkezeti Nap ünnepségei Nagyszabású ünnepségek lesznek a megye minden járási székhelyén. Természetesen a megyei, a kapos­vári lesz a leggazdagabb programú ünnep. Reggel zenés ébresztővel kö­szöntik a Nemzetközi Szövetkezet Napot, majd kilenc órakor az Iparos székházban a megye különböző he­lyeiről egybegyűlt szövetkezeti dol­gozók nagygyűlést tartanak, mely­nek során kitüntetéseket, illetve ju­talmakat adnak át. Négy dolgozót kormánykitüntetés-rangú «Kiváló földművesszövetkezeti dolgozó« ki­tüntetéssel jutalmaznak. A «Szakma kiváló dolgozója« kitüntetést és a velejáró félhavi illetménynek meg­felelő pénzösszeget 19, egy fő pedig a »Szakma kiváló dolgozója« cím mellé egyhavi fizetésének megfelelő jutalmat kap. A kaposvári gyűlés után a föld­művesszövetkezeti kult úresoportok szórakoztatják a részvevőket, a dél­utáni műsorból pedig a szabadság­parki térzene emelkedik ki, melyet a Szovjet Hadsereg 30 tagú fúvós­rrrvM r.lr n ««rt cfyi\lirolrof

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents