Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-05 / 155. szám
Cb Kö.v^ VILÁG PROLETÁR] 41 EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 155. szám. ÄRA 50 FILLÉR Péntek, 1957. július 5. A TANJUG KOMMENTÁRJA AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATÁRÓL FALURÖL-FALURA OTTHONUNK BEMUTATKOZOTT A BUDAPEST NAGY CIRKUSZ A PÁRT EGYSÉGÉÉRT A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága június 23-tól 29-ig tartó ülésén hozott határozatában elítélte azt a csoportot, amely a párt elnökségében a párt egységét megbontó kísérleteket tett azzal, hogy pártellenes frakcióba tömörülve akadályozta a XX. kongresszus határozatainak maradéktalan végrehajtását. Az SZKP Központi Bizottsága a XX. kongresszus határozatainak megfelelően ismét tanúbizonyságát adta. hogy minden eszközzel megvédi a párt egységét és betartja a párt lenini normáit, személyre való tekintet nélkül fellép minden frak- c-iós tevékenységgel szemben, bárki részéről történik is az. Az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi határozata a marxizmus—leninizmus tanításainak igen fontos dokumentu ma. E határozat nemcsak az SZKP tagjai, hanem a nemzetközi munkás- mozgalom számára is tanulsággal bír. A Magyar Szocialista Munkáspártnak le kell vonnia ebből a megfelelő következtetéseket. Figyelembe kell vennie — amire az országos pártértekezlet egyébként már ráirányította a figyelmet —, hogy a párt lenini normáinak betartása, a pártegység megvédése képes csak biztosítani azon gazdasági problémák megoldását, amelyek múlhatatlanul szükségesek a néptömegek életszínvonalának emelése érdekében. Az SZKP Központi Bizottságának határozatából már most néhány tanulságot vehetünk. A világ munkás- mozgalmában a nemzetközi kommunista mozgalom a marxizmus—leninizmus tanításai alapján harcol a párt vezető szerepének megteremtéséért, a kapitalista országokban a munkásosztály felszabadítása, a szocialista országokban a szocializmus felépítése érdekében. E pártok munkájában az egész világon azonos az, hogy a kommunista pártoknak a marxizmus—leninizmus elvei alapján kell felépülniük. Ezért az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi határozata minden párt munkájához, így a mi pártunk munkájához is, komoly tanulságul szolgál. Helytelen lenne azonban az SZKP Központi Bizottságának határozatát lemásolni, és úgy értelmezni azt, mintha a fő veszély nálunk is. a Magyar Szocialista Munkáspártban a szektáns, dogmatikus munkamódszer lenne. E kérdésnél elsősorban figyelembe kell vennünk, hogy nyolc hónap múlt el mindössze az ellenforradalom fegyveres erőinek leverése óta, hogy a revizionista nézeteket mind a pórtépítés, mind a gazdasági élet irányításának különböző területein még korántsem számoltuk fel. Nem számoltuk fel azt a békülé- kenységet sem a revizíonizmussal sziemben, mely egyes pártszervek, gazdasági és pártvezetők részéről tapasztalható még napjainkban is. A főveszély nálunk továbbra is a jobboldali revizionista nézetekben mutatkozik, ezért továbbra is az ellenforradalmi revizionista ■ nézetek ellen kell kíméletlenül fellépnünk, azt eszmeileg szétzúznunk. A revizionista nézetek megtörése, az azzal szembeni békülékenység a párt- és gazdasági, valamint állami vezetők tevékenységében — ez az, amely további károkat okozhat a pártunknak és hátráltatja a termelés emelését, a néniólét kibontakozását. Az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi határozata ugyanakkor figyelmeztet bennünket arra, hogy sokkal határozottabban kell fellépnünk mindenfajta dogmatikus, szektáns magatartás ellen. Ugyanis ennek meghonosodása a párt-, az állami és gazdasági élet területén nagy veszélyeket rejthet magában. A régen elkövetett hibákhoz való ragaszkodás, a dogmatikus, szektáns magatartás, az új feladatok, az új politika meg nem értése, az ezek elleni harc feladása frakciókhoz, csoportosulásokhoz vezethet a párton belül és bármennyire is jószándékúak azok az elvtársak, akik e csoportosuláshoz tartoznak, a párt politikáját hátráltatják és a párt egységét veszélyeztetik. A párt nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a párton belül bármilyen csoportosulás legyen. Az SZKP Központi Bizottságának határozatából még azt a fő tanulságot vonhatjuk le, hogy nagyobb figyelmet ljell szentelnünk a gazdasági élet, a termelés, a nép jólét emelésének kérdéseire. Ezért pártszervezeteinknek ügyelni kell arra, hogy az SZKP Központi Bizottságának határozata ne terelje el a figyelmet a legégetőbb gazdasági feladatok megoldása elől. A mezőgazdaságban az aratás, cséplés, terménybetakarítás, valamint a terményfelvásárlás nagy feladatok elé állítja pártszervezeteinket és állami, gazdasági vezetőinket egyaránt. Helytelen .lenne, ha olyan szemlélet honosodna meg', mintha a mező- gazdaságon túli munkák minden szervezése, amelyek állami részről feltétlenül szükségesek, zökkenőmentesen mennének. Ugyanakkor, amikor azon sok igazságot tartalmazó jelszó alatt, hogy a parasztok úgyis tudják, hogy mit kell tenni az aratás ideje alatt, azt értjük, hogy szükségtelenül nem kell beavatkozni az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek munkájába, nem szabad figyelmen kívül hagyni pártszervezeteinknek, hogy a termelőszövetkezetek tagsága, de különö sen az egyénileg dolgozó parasztság között vannak elmaradottabb rétegek, amelyek az egyéni érdekeken túl nem látják az ország, a dolgozó nép érdekeit. Ezért termelőszövetkezeteinknek és egyénileg dolgozó parasztjainknak meg kell magyarázni hogy a terményekkel űzött spekuláció csak hátráltatja az életszínvonal emelését. Pártszervezeteinknek kell felhívni a figyelmet arra, hogy a spekuláció ellen mind' a termelőszövetkezetek, • mind az egyénileg dolgozó parasztok is lépjenek fel. Az üzemekben is sok még a tennivaló a termelés növelése érdekében. Bár a termelés üzemeinkben általában emelkedik, azonban azt is meg kell állapítani, hogy nem megnyugtató az az ütem a termelés növelésében, amelyet májusban elértünk. Üzemi pártszervezeteinknek sokkal inkább kell a termelés ügye iránt érdeklődni, a termelés gazdaságossága érdekében megfelelő intézkedéseket kell hozniuk. Az SZKP Központi Bizottsága határozatával kapcsolatban számolnunk kell azzal, ho«" az ellenség igyekszik bizalmatlanságot elhinteni egyes párttagok, de különösen politikailag tájékozatlan emberek között. Pártszervezeteink teljes határozottsággal verjék vissza az ellenség minden próbálkozását arra nézve, hogy megbontsák a párt egységét és verjenek vissza minden rágalmat, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt egyes tagjai ellen irányulnak. Magyarázzák meg, hogy az SZKP Központi Bizottságának határozata az SZKP és a nemzetközi munkásmozgalom erejét igazolja, mert képes arra, hogy őszintén. feltárja azokat a pártellenes nézeteket, amelyet az SZKP Központi Bizottsága elnökségében egyes elvtársak képviseltek. Ügyelni kell pártszervezeteinknek arra, hogy e határozat a párt kezében legyen fegyver, ne pedig az ellenség kezében. „n párt erőinek lenini egysége jegyében“ Moszkva (MTI). A Pravda csütörtöki számában »A párt sorainak lenini egysége nevében« címmel közlemény jelent meg. Az SZKP Központi Bizottságának a G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov pártellenes csoportjáról hozott határozatát pártaktíva- gyűléseken vitatták meg Leningrád- ban, Kievben, Alma-Atában, Tas- kentben, Bakuban és a Szovjetunió más városaiban. A Moszkva-területi aktíva-gyűlésen I. V.' Kapitonov, a Moszkva-területi pártbizottság titkára mondott beszámolót. Az aktíván felszólalt N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. A szovjet lapok részletesen ismertetik majd a pártaktíva-gyűlések és a pártbizottsági teljes ülések felszólalásait. Közlemény az SZKP Központi Bizottságának üléséről Moszkva (TASSZ) Június 22—29-ig ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Az ülésen G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov pártellenes csoportjának kérdését vitattták meg s megfelelő határozatot hoztak. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársakat kizárták az SZKP Központi Bizottságának elnökségéből és a központi bizottságból. Sepilov elvtársat leváltották az SZKP Központi Bizottságának titkári tisztségéből, kizárták a központi bizottság elnökségének póttagjai és a központi bizottság tagjai közül. Az ülésen az SZKP Központi Bizottságának elnökségét a következő összetételben választották meg: Az elnökség tagjai: A. B. Arisztov, N. I. Beljajev, L. I. Brezsnyev, N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, G. K. Zsukov, N. G. Ignatov, A. I. Ki- ricsenko, F. R. Kozlov, O. V. Kuusinen, A. 1. Mikojan, M. A. Szuszlov, J. A. Furceva, N. Sz. Hruscsov, N. M. Svernyik elvtársak. Az elnökség póttagjai: N. A. Mu- hitdinov, P. N. Poszpeljov, D. Sz. Korotesenko, J. E. Kalnberzin, A. P. Kirilenko, A. N. Koszigin, K. T. Mazurov, V. P. Mzsavanadze, M. G. Pervuhin. Kiegészítették a titkárságot. O. V. Kuusinent az SZKP Központi Bizottságának titkárává választották. flz SZKP Központi Bizottságának határozata G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov pártellenes csoportjáról Moszkva, júlins 3. (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága 1957. június 22—29-i ülésein megvizsgálta Malenkov, Kaganovics és Molotov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségén belül kialakult pártellenes csoportjának kérdését. Amikor a párt központi bízott' ságának vezetésével és az egész nép támogatásával hatalmas arányú munkát végez, hogy végrehajtsa a XX. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatait, amelyek a népgazdaság továbbfejlesztésére és a szovjet nép életszínvonalának szakadatlan emelésére, a pártélet lenini normáinak visszaállítására, a forradalmi törvényesség megsértéseinek kiküszöbölésére, a párt tömegkapcsolatainak kiszélesítésére, a szovjet szocialista demokrácia fejlesztésére, a szovjet népek barátságának elmélyítésére, a helyes nemzetiségi politika folytatására, külpolitikai vonatkozásban pedig a tartós béke biztosítása céljából a nemzetközi feszültség enyhítésére irányulnak, és amikor már mindezeken a területe ken komoly eredményeket sikerült elérni, amely eredmények minden szovjet ember előtt ismeretesek — Malenkov, Kaganovics és Molotov pártellenes csoportja akkor szállt szembe a párt irányvonalával. Ez a csoport a párt politikai irányvonalának megváltoztatása céljából pártellenes, frakciós módszerekkel igyekezett leváltani a pártnak az SZKP Központi Bizottsága teljes ülésén megválasztott vezető szerveit. Ez nem volt véletlen. A legutóbbi három-négy évben, amikor a párt határozott erőfeszítéseket tett a személyi kultuszból származó hibák és fogyatékosságok helyreigazítására és sikeres harcot folytat a marxizmus—leninizmus revizionistái ellen mind nemzetközi síkon, mind pedig a párton belül, amikor a párt nagy munkát végzett, hogy helyrehozza a lenini nemzetiségi politika múltbeli eltorzításait — a most felfedett és teljesen leleplezett pártellenes csoport tagjai közvetlenül vagy közvetve állandóan szembehelyezkedtek ezzel az SZKP XX. kongresszusán jóváhagyott irányvonallal. Ez a csoport lényegében a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini irányvonalával, a nemzetközi feszültség enyhítésével, a Szovjetunió és a világ valamennyi népe közötti baráti kapcsolatok megteremtésével szemben próbált ellenállást kifejteni. Ellenezték a szövetségi köztársaságok jogkörének kibővítését a gazdasági és kulturális építésben, a törvényhozásban, ellenezték a helyi szovjetek szerepének fokozását e fel- datok megoldásában. A pártellenes csoport ily módon szembehelyezkedett a pártnak azzal a szilárd irányvonalával, amely a nemzetiségi köztársaságok gyorsabb ütemű gazdasági és kulturális fejlődését célozta, s amely biztosítja országunk összes népei lenini barátságának további megszilárdítását. A pártellenes csoport nemcsak hogy nem értette meg a pártnak a bürokratizmus elleni harcban, a felduzzasztott államapparátus csökkentésére tett intézkedéseit, hanem szembe is helyezkedett ezekkel az intézkedésekkel. Mindezekben a kérdésekben a demokratikus centralizmusnak a párt által követett lenini elve ellen foglaltak állást. E csoport makacsul ellenállt, és meghiúsítani próbált olyan rendkívül fontos intézkedést, mint az iparigazgatás átszervezése, a népgazdasági tanácsok létrehozása a gazdasági körzetekben, olyan intézkedést, amelyet az egész párt és a nép helyeselt. Nem akarták megérteni, hogy a jelenlegi időszakban, amikor a szocialista ipar fejlődése óriási arányokat ért el, és tovább fejlődik a nehézipar elsődleges fejlesztésével, új, tökéletesebb íparigazgatási formákat kellett találni, amelyek nagyobb tartalékokat tárnak fel, és biztosítják a szovjet ipar még hatalmasabb fellendülését. Ez a csoport odáig ment, hogy még azután is folytatta harcát az iparigazgatás átszervezése ellen, amikor az országos megvitatás után elfogadták a szóban forgó intézkedéseket, és törvényt hoztak róluk a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán. A mezőgazdasági kérdésekben e csoport tagjai elárulták, hogy nem értik a megérlelődött új feladatokat. Nem ismerték el, hogy fokozni kell a kolhozparasziság anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés bővítésében. Ellenezték a kolhozok régi, bürokratikus tervezési rendszerének megszüntetését, és az új tervezési rendszer bevezetését, amely érvényesíti a kolhozok kezdeményezőkészségét gazdaságuk vezetésében, ami máris pozitív eredményeket hozott. Annyira elszakadtak az élettől, hogy nem tudják megérteni azt a reális lehetőséget, amely ez év végén módot ad a kolhozparaszt-gazdaságok köte lező mezőgazdasági tcrménybeszol- gáltatásának megszüntetésére. Ez a szovjetország sok millió dolgozója szempontjából létfontosságú intézkedés, a kolhozok közösségi állattenyésztésének jelentős fellendülése és a szovhozok fejlődése alapján vált lehetővé. A pártellenes csoport tagjai ahelyett, hogy támogatták volna e megérett intézkedést, szembehelyezkedtek vele. Teljesen indokolatlan harcot folytattak a pártnak ama jelszava ellen — amelyet a kolhozok, a területek, a köztársaságok aktívan támogatnak — nevezetesen, hogy a legközelebbi években túl kell szárnyalni aZ Egyesült Államokat az egy főre eső tej-, vaj- és hústermelésben. A pártellenes csoport tagjai ezzel elárulták, hogy fölényeskedő megvetést tanúsítanak a nagy néptömegek legközvetlenebb létérdekei iránt és nem hisznek a szocialista gazdaságban rejlő óriási lehetőségekben, a szovjet népnek a tej- és hústermelés rohamos fokozásáért indított egyetemes mozgalmában. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Molotov elvtárs, a pártellenes csoport egyik tagja konzervativizmusból és közömbösségből nemcsak, hogy nem értette meg a szűzföldek hasznosításának szükségességét, hanem még szembe is helyezkedett a 35 millió hektár szűzföld feltörésével, ami pedig óriási jelentőségűvé vált országunk gazdasági életében. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársak makacsul ellenezték azokat az intézkedéseket, amelyeket a központi bizottság és egész pártunk a személyi kultusz következményeinek felszámolására, a forradalmi törvényesség annak idején elkövetett megszegéseinek kiküszöbölésére és olyan feltételek megteremtésére foganatosított, amely feltételek kizárják ezek megismétlődésének lehetőségét a jövőben. Amikor a munkások, a kolhozparasztok, dicső ifjúságunk, a mérnökök, a technikusok és a tudósok, az írók, egész értelmiségünk egy enr bérként támogatta a pártnak az SZKP XX. kongresszusán hozott ha» tározatok alapján tett intézkedéseit, amikor az egész szovjet nép aktív harcba indult ezeknek az intézkedéseknek a megvalósításáért, amikor országunkban páratlan arányokban fellendült a nép aktivitása és újabb alkotó erők törtek a felszínre ■>— a párteüenes csoport részvevőinél két fülekre talált a tömegek alk mozgalma. Külpolitikai téren ez a csoport, k\ lönösen Molotov elvtárs maradina bizonyult és minden eszközzel gátolt; a nemzetközi feszültség enyhítésére, a világbéke megszilárdítására irányuló újabb megérett intézkedések keresztülvitelét. Molotov elvtárs hosszú időn keresztül mint külügyminiszter nemcsak, hogy nem tett semmit külügy- minisztériumi vonalon a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának megjavítására, hanem ismételten szembe is szegült azokkal az intézkedésekkel^ amelyeket az SZKP Központi Bizottságának elnöksége a szovjet—jugoszláv viszony megjavítása érdekében tett. Az SZKP Központi Bizottságának 1955 júliusában tartott ülése egyhangúlag elítélte Molotov elvtársnak a jugoszláv kérdésben elfoglalt helytelen álláspontját, »mint, amely nem felel meg a szovjet állam és a szocialista tábor érdekeinek, valamint a lenini politika elveinek«. Molotov elvtárs gátolta az osztrák államszerződés megkötését és a kapcsolatok megjavítását ezzel, az Európa szívében fekvő állammal. Az osztrák államszerződés megkötésének fontos jelentősége volt az általános nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából. Molotov elvtárs ellenezte továbbá a szovjet—japán viszony rendezését, pedig ez a rendezés nagy szerepet játszott a távol-keleti nemzetközi feszültség enyhítésében. Szembehelyezkedett a párt által kidolgozott elvi tételekkel, amelyek szerint a jelenlegi feltételek között elháríthatok a háborúk, a különböző országokban a szocializmusba való átmenetnek különböző útjai lehetségesek s fokozni kell az érintkezést az SZKP és a külföldi haladó pártok között. Molotov elvtárs ismételten ellenezte a szovjet kormány elengedhetetlenül szükséges újabb lépéseit a népek békéjének és biztonságának védelmében. Egyebek között tagadta annak célszerűségét, hogy személyes érintkezés jöjjön létre a Szovjetunió és más országok vezető államférfiai között, ami pedig nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatok megjavítása és a kölcsönös megértés szempontjából. Molotov elvtárs véleményét e kérdések közül sokban támogatta Kaganovics elvtárs, valamint több esetben Malenkov elvtárs. A központi bizottság elnöksége, és maga a központi bizottság türelmesen helyreigazította őket, harcolt hibáik ellen, arra szá(Folytatás a 2. oldalon.)
