Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-04 / 154. szám
t SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1957. jiíttus 1. A Pravda nagyfontosságú cikke a pártegységről A Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulójának megünneplésére készül a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Moszkva (MTI). A Pravda szerdai száma szerkesztőségi cikket közölt »A párt lenini egysége — legyőzhetetlen erejének forrása«. A cikk bevezetőben megállapítja: a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa az egész világ előtt félreérthetetlenül megmutatta a párt eszmei, politikai és szervezeti egységét, sorainak tömörségét •és erejét. A kongresszus azt is megmutatta, hogy a párt életerős, telve van hatalmas alkotóerővel és azzal a foiTÓ kívánsággal és törhetetlen akarattal, hogy tovább haladjon a lenini úton, hatalmas célja, a kommunizmus (elépítése felé. A cikk a továbbiakban a párt egységének kérdésével foglalkozik, mely a 'kritika és önkritika jegyében, a pártellenes csoportok elleni harcban, az éberség légkörében kovácsolódott ki. A cikk hangsúlyozza, hogy Lenin mindig határozott harcot folytatott a különböző kispolgári demagógok ellen, akik a pártot halálos vétekben találták bűnösnek, hogy ezzel rombolják egységét, fegyelmét és tekintélyét. A Pravda szerkesztőségi cikke rámutat arra, hogy a jelenlegi nemzetközi viszonyok között bármilyen ingadozás, a párt fegyelmének és a pártélet normáinak megsértése csak az ellenségnek kedvez. A vélemények szabad cseréje és a párttagok széles tömegeinek aktív vitái — természetesen nem mondanak ellent a pártegységnek, de a párt nem vitaklub, hanem az ország vezető ereje. Különös figyelmet szentelt Lenin — írja a cikk — a párt vezető magva, a Központi Bizottság egységének. A marxista—leninista párt sorainak egysége különösen nagyfon- tosságú a forradalom győzelme után, a szocializmus és a kommunizmus építésének szakaszában. A Szovjetunió Kommunista Pártja X. kongresszusának határozata 1921. márciusában rámutatott arra, hogy ' ha frakciók keletkeznek, a Központi Bizottság plénuma elmehet esetleg a végső határokig is: szükség esetén még a Központi Bizottság tagjait is kizárhatja a pártból. A leninizmus elveire támaszkodva a párt szétzúzta a trockistákat, a bucharinistákat, a burzsoá nacionalistákat és egyéb elhajlóikat, akik a szocializmus építése ellen léptek fel. A cikk a továbbiakban különösen a XX. kongresszus határozatainak jelentőségét húzza alá. Hangsúlyozza, hogy a párt bátran és nyíltan lépett fel Sztálin személyi kultusza és ennek következményei ellen, hogy megakadályozza a személyi kultusz bárminő formában történő feltámadását. A párt és a Központi Bizottság nagy figyelmet fordít a forradalmi törvényesség megsértésének felszámolására. Ma már mindenki látja, mennyire bölcsek és helyesek voltak azok az intézkedések, amelyeket a párt a személyi kultusz következményeinek felszámolására foganatosított. A továbbiakban a Pravda szerkesztőségi cikke így folytatódik: »A párt egységéért vívott harcban a Központi Bizottság a lenini elvi- ség, állhatatosság és határozottság méltó példáját nyújtja. A pártban nincsenek és nem is lehetnek olyan személyek, akiket betöltött magas posztjaik miatt ne lehetne hibáikért és fogyatékosságaikért bírálni. Ez ellent mondana a marxista—leninista párt szellemének. A Központi Bizottság bátran, személyekre való tekintet nélkül vitának és kritikának veti alá a párt és az állam bármely vezető személyét, ha azok munkájukban hibákat követnek el: határozott intézkedéseket tesz bárki ellen, ha az illető ténykedései, tettei ellentmondanának a párt vonalának. Ebből a párt ügye számára csak haszon származhatitk. Szocialista országunkban nincs és nem is lehet társadalmi bázisa a pártonbelüli, a leninizmussal szemben ellenséges frakciók és irányzatok keletkezésének. A kommunista pártnak és vezető magvának egységét a szovjet nép erkölcsi-politikai egysége határozza meg. Annak a szovjet népnek az egysége, amelynek céljai, feladatai és érdekei közösek a párt célkitűzéseivel. De rendkívül helytelen volna úgy képzelni el a dolgot, mintha biztosítva lennénk az ellen, hogy körünkben ne jelenjenek meg egyes olyan csoportok és személyek, akik nem értenek egyet a párt vonalával. Nálunk még vannak emberek, akik szektások és dogmatikusok módjára nézik a bel- és külpolitika kérdéseit, betűrágó módon értelmezik a marxizmust—leninizmust. Olyan emberek, akii? nem tudják megérteni, hogy a mai viszonyok között a gyakorlati marxizmus—leninizmus, a kommunizmusért vívott harc a párt XX. kongresszusa határozatainak megvalósításában nyilvánul meg. A szektások és dogmatikusok nem értik, hogy a párttagnak, az igazi marxistának az a legelső kötelessége, hogy állhatatosan folytassa a békés egymás mellett élés politikáját, harcoljon a népek barátságáért. Minden módon erősítse a szocialista tábort, javítsa az ipar vezetését, sokoldalúan fejlessze a mezőgazdaságot, megteremtse a termékek bőségét, széleskörűen fejlessze a lakásépítést, bővítse a szövetséges köztársaságok jogait, biztosítsa a nemzeti kultúra felvirágzását, minden módon fejlessze a néptömegek kezdeményezését. Akik elszakadtak a párt és az ország életétől, elmaradott elképzelések rabjai. Nem ismerik fel az új helyzetet, konzervatívok, makacsul ragaszkodnak a munka túlhaladott formáihoz és módszereihez, elutasítják a születő újat, ami a szovjet társadalom, valamint a szocialista tábor érdekeiből következik. Ezek az emberek szeretnék visszatéríteni a pártot a vezetésnek azokhoz a helytelen módszereihez, amelyeket az SZKP kongresszusa elítélt. És ha gyengül az éberség, ha nem figyelünk fel idejében az ilyen emberekre, ha nem harcolunk ellenük, ha nem akadályozzuk meg őket pártellenes nézeteik terjesztésében, akkor ez jelentős kárt okozhat a pártnak és egységének«. A cikk a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a szocializmussal szembenálló reakciós erők a személyi kultusz bírálatát a párt és az egész nemzetközi kommunista mozgalom gyengítésére igyekeztek felhasználni. De ez a számításuk teljesen csődöt mondott. A Pravda szerkesztőségi cikke befejezésül rámutat arra, hogy a párt jelenlegi akciói — az ipar-vezetés szervezetének átalakítása stb. — a nép jólétét szolgálják. »Valamennyi kommunistának az a feladata — írja befejezésül a Pravda —, hogy őrizze és erősítse a pártnak és vezető magvának egységét és tömörségét, mindig emlékezzék arra, hogy a kommunista párt legyőzhetetlen ereje sorainak lenini egységében van«. » A Magyar—Szovjet Baráti Társaság körei az év hátralékos részében legfontosabb feladatuknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának méltó megünneplését tartják. Az előkészületek már megkezdődtek. Az elgondolások szerint Budapesten több kiállítást, tudományos ülést, ünnepi hetet rendeznek. A szovjet ipar és technika fejlődésének negyven éve című kiállítás bemutatja a negyven év előtti oroszországi ipari helyzetet és átvezeti a nézőt a Szovjetunió mai hatalmas fejlettségéhez. Ezenkívül bemutatja, hogyan jelentkezik a magyar irodalom a szovjet könyvkiadásban. Idén is a Magyar Tudományos Akadémia, az Egészségügyi Minisztérium és az Orvosegészségügyi Szakszervezet az MSZBT egészségradt. .. Nem is tudtam akkor a levelet végigolvasni. A szemem elsötétedett, a szívem meg csak összeszorult csomóra és sehogy nem akart kiengedni. Végigdőltem az ágyon, feküdtem egy darabig, aztán megint elővettem a levelet. írja a szomszéd, hogy Anatolij a városban volt, mikor bombáztak. Este lett, mire hazatért a faluba, megnézte a gödröt és még azon az éjszakán visszament a városba. Mielőtt elindult, megmondta a szomszédnak, hogy önként jelentkezik a frontra. Hát ennyi volt benne. Mikor kiengedett a görcs a mellemben, és a fülem zúgni kezdett a fejembe szálló vértől, eszembe jutott, milyen nehezen vált meg tőlem az én Irinám ott a vasútállomáson. Úgy látszik, már akkor megsúgta neki az asszonyi szíve, hogy az életben többet nem látjuk egymást. És én ellöktem magamtól... Volt szép családom, házam és a sok év reménysége egyszerre szertefoszlott egy pillanat alatt, egyedül maradtam. El- elgondolkozom: »Miért nem álmodtam meg ezt az én szerencsétlen életemet?« Pedig a fogságban majdnem minden éjszaka magamról és persze Irináról álmodtam, a gyerekekkel beszélgettem, vigasztaltam őket. hogy majd csak visszatérek, kedves- kéim, ne búsúljatok utánam, erős Vagyok, rendbejön minden, s akkor majd megint együtt leszünk .. Szóval ilyenformán halottakkal beszélgettem két esztendeig? A sofőr elhallgatott egy percre, aztán ismét megszólalt csendesen, a hangja reszketett, meg-megcsuklott: — Gyújtsunk rá. testvér, nagyon fojtogat itt belül valami. Rágyújtottunk. Az árvízzel lepett erdőben valahol hangosan kopáesolt egy harkály. Most is, ugyanolyan lustán lengtek a langyos szélben az égerfákon a tavalyról maradt száraz barkák, s mint megannyi kifeszült fehér vitorla, úsztak az ég magasán a felhők, de ebben a pillanatban mégis valahogy egészen másnak láttam a természet közömbös, bántó hallgatását, ahogy a tavasz hatalmas kiteljesedésére, az élő világ örök. győzelmes megújhodására készülődik. — Nehéz, nagy csönd telepedett ránk, hát megkérdeztem: — És hoev történt aztán? — Aztán? — szólt kelletlenül a sofőr. — Kaptam az ezredestől egy hónap szabadságot és egy hét múlva már Voronvezsben voltam. Gyalog ügyi szakosztályával közösen rendez magyar—szovjet orvosi napokat. Az ünnepségek egyik eseménye lesz a magyar jogászok tudományos ülése. Megrendezik a szovjet film ünnepi hetét is, amelyen a legújabb szovjet filmeken kívül az elmúlt negyven év legkiemelkedőbb filmjeit is bemutatják. A KISZ és az MSZBT országos pályázatot ír ki az ifjúság részére az Októberi Szocialista Forradalom és az ifjúság témaköréből. A baráti körök találkozókat rendeznek a szovjet emberekkel, az 1917-es forradalom magyar részvevőivel és a,z 1919-es magyar forradalom veteránjaival. Sok helyen élménybeszámolókat tartanak a Szovjetunióban járt delegációk tagjai és a VIT-ről hazajövő fiatalok. A nagyobb városokban irodalmi és zenei esteket rendeznek. mentem egész odáig, ahol a családomat hagytam. Mély tölcsér volt a ház helyén, tele rozsdás vízzel, körülötte derékig érő gaz . .. Elhasya- totíság, csönd, mint a temetőben. Nehéz órák voltak azok nekem, testvér! Álltam ott egy darabig, búslakodtam, aztán elindultam, ki az állomásra. Nem tudtam volna ott maradni a világ kincséért; még aznap visz- sza is utaztam a zászlóaljhoz. Rá körülbelül három hónapra mégiscsak rámvillant egy kis öröm, mint mikor a felhők mögül kinéz a nap' hírt kaptam Anatolijtól. Oda a frontra küldte a levelét, valószínű valamelyik másik frontról. A címemet a másik szomszéd, Ivan Tyimofejevics írta meg. Megtudtam, hogy mindjárt az elején tüzériskolába vitték, itt aztán jó hasznát vette a matematikai tehetségének. Egy év alatt kitüntetéssel végezte az iskolát, kikerült a frontra és most már írja is, hogy megkapta a kapitányi rangot. A »45-ösök« ütegénél ő a parancsnok és már hat kitüntetése é.^ éremje van. Szóval mindenképpen túltett a szülein. Megint csak büszke lettem rá, de nagyon. Akármilyen kis ember vagyok én, mégis kapitány a fiam és ütegparancsnok, ami nagy szó! Méghozzá ilyen kitüntetésekkel Az nem számit, hogy az apja »Stude bekkeren« lőszert, meg minden má- katonai felszerelést szállít. Az őre: már túl van az élete javán, de neki a kapitánynak, előtte a világ. Attól fogva aztán éjszakánként el ábrándoztam magamban, ahogy a öregek szokták: vége lesz a háború nak, megházasítom a fiamat és -ot élek én is a fiatalokkal, építgetek farigcsálok és dajkálom az unokák a* Egyszóval mindenféle öreges dolot járt az őszembe. De aztán megin összedőlt bennem minden. Azon i télen folyvást támadtunk és valam sűrűn nem írhattunk egymásnak Azonban a háború vége felé Bérli i alatt egyszer reggel levelet írtan Anatolij nak. s másnap már meg i kaptam a választ. Akkor jöttem rá hogy itt, a német fővárosban szala dunk össze a fiammal, csakhogy más más úton. Egy bizonyos, nem mész sze vagyunk egymástól. Alig vártar már, mindegyre türelmetlenkedtetr hogy mikor találkozunk. Hát be is ke vetkezett... Éppen május 9-én reg gel, a győzelem napján ölte meg a én Anatolijomat egy német mester lövész... (Folytatjuk.) á bülfolcU h/mb MOSZKVA (TASZSZ) A DÍVSZ tanácsa elhatározta, hogy összehívja a DÍVSZ IV. kongresszusát, amely összefoglalja munkásságának eredményeit és meghatározza az új feladatokat. A kongresszus kevéssel a VIT befejezése után, augusztus 16— 22-én ülésezik Kijevben. HÁGA (Reuter) A Hét Vrije Volk című holand lap kedden közölte, hogy Hollandiában gyorsan terjed az ázsiai ifluenza. Mulder professzor, a ieydeni egyetem orvosi karának tanára, aki az influenzaelleni kampányt irányítja, kijelentette, kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy egy bussumi iskola 30 leánynövendéke ázsiai influenzában betegedett meg. A professzor szerint a járvány két-három hónapig tart és előrelát hatólag a lakosság 10—30 százaléka betegszik meg. Az influenza enyhe lefolyású. GEUHATI (Reuter) Kedden heves földrengések rázkódtatták meg az India keleti határain fekvő Asszam és Ma- niqur területét. Az emberek páni félelemmel rohantak otthonaikból a Szabad ég alá. Asszam fővárosában, Sillongban három, mind erősebb földlökést észleltek gyors egymásutánban. Emberveszteségekről nem érkezett jelentés. — Szombaton nyitja kapuit a kaposvári Kertmozi. Az első napon a Szibériai rapszódia című szovjet filmet, vasárnap a Bakaruhában című magyar filmet és hétfőn a Csavargó című, magyarul beszélő indiai filmet játsszák. Az előadások 9 órakor ^kezdődnek. i — Csütörtöktől műsorra kerül a i Számonkérés című riportfilm, amely la fehérterror hírhedt alakjának, $ Franczia Kiss Mihály bűnperének 4 tárgyalásáról szól. Két nappal előbb, mint hogy búcsút vettem a németektől, este épp megyek benzint vételezni és látom, jön szembe egy német unter, részeg mint a tök, kezével a falat támasztja. Megállítottam a kocsit, bevezettem a németet a romok mögé, kiráztam a mundérjából, még a sapkáját is levettem. Ezeket is mind betettem az ülés alá, s már készen is voltam. •Június 29-én kiadja a parancsot az őrnagy, hogv vigyem a város mögé, Trosznyica iránt. Ott irányította akkor az erődítési munkákat. Elindultunk. Az őrnagy szép nyugodtan szundikál a hátsó ülésen, nekem pedig majd kiugrik a szívem a helyéről. .Tó tempóban hajtottam, de ahogy kiértünk a városból, levettem a gázt. majd később egészen leállítottam a kocsit, kiszálltam és körülnéztem: messze mögöttünk két teherautó jött lassan. Elővettem a rongyba tekert súlyt, s jó szélesre kinyitottam a hátsó ajtót. Az ülésen hátra dőlve alszik az őrnagy, horkol békésen, mintha a felesége mellett lenne. Hát odasóztam neki egy jót a bal halántékára, félre is csuklott a feje rögtön. A biztonság kedvéért még egyszer odaütöttem, de vigyáztam, hogy azért életben maradjon. Elevenen akartam átvinni, sok mindent el kellett még mondania a mieinknek. Pisztolytáskájából kivettem a »para- bellumot«, zsebre dugtam, a feszítővasat bevertem a hátsó ülés támlája mögé, a telefondrótot meg átcsavartam az őrnagy nyakán és odakötöttem jól a vashoz. Azért csináltam az egészet, hogy oldalra ne dőljön, vagy le ne boruljon a gyors hajtás közben. Hirtelen magamra rántottam a német mundért, fejembe nyomtam a sapkát, aztán sebesen hajtani kezdtem, egyenest arrafelé, ahol dongott a föld. folyt a harc. A németek első •Vonala két fedezéksor között húzódott cikcakkban. Géppisztolyosók Ugráltak elő innen is, onnan is. s én készakarva lassítottam, hogy lássák, őrnagy jön. Kiabáltak, integettek, 6. hogy hát oda behajtani nem lehet, én meg mintha, nem érteném, ráléptem a gázra és jó nyolcvanas tempóban mentem tovább. Mire észhez kaptak és kezdtek a géppuskából a kocsi után lőni, már ott cikáztam a senki földjén, a gránáttölcsérek között, akár a nyúl, ha a kopók elől szalad. A németéi? hátulról lőttek, amott meg már a mieink is észrevették, géppisztolyból soroltak elibém. A szélvédő üveget négy helyen is átlyukasztották, a radiátort meg egészen szétlőtték. De akkor mór egész az erdőnél voltam, a tó mögött. Rohannak a kocsim felé a mieink, én meg ahogy beugratok az erdőszélre, kinyitom az ajtót, leborulok a földre és csókolom, hogy lélegzethez is alig jutok. Egy fiatal kis legény ért oda elsőnek hozzám, a vállpántja olyan, amilyent én azelőtt még sohasem láttam. Rámvicsorítja a fogát: »Ahá, gyalázatos fritz, eltévedtél, mi?« Lerántottam magamról a német mundért, a sapkát elibe csaptam a földre és azt mondtam neki: »Jaj kedvesem, te kis mamlasz! Kedves fiam! Miért vagyok én neked fritz, amikor született voronyezsi vagyok? Fogságban voltam, érted? Most pedig oldoztatok ki ezt a kövér disznót, amelyik itt benn ül, fogjátok az aktatáskáját és vezessetek engem a parancsnokotok elé!« Odaadtam a legénynek a pisztolyt, aztán kézről kézre adogattak engem, míg estefelé a zászlóaljparancsnok elé kerültem. Addigra már persze adtak ennem, innom, meg is fürödtem. rendes ruhát kaptam és kikérdeztek. Ilyenformán hát testben, lólekben tisztán, teljes egyenruhában, előírás szerint jelentkeztem az ezredes fedezékében. Fölkelt az ezredes az asztaltól és elém- jött. Ott az egész tisztikar szeme láttára megölelt és azt mondia: »Köszönöm neked, katona, amiért ilyen drága vendéget hoztál nekünk a németektől. Ez a te őrnagyod az aktatáskájával többet ér nekünk, mint húsz fogoly. Felterjesztlek érte kormánykitüntetésre.« Ezektől a szavaktól, meg a gyöngéd bánásmódtól annjnra felindultam, hogy a szám is remegett, s csak annyit tudtam kinyögni: »Kérem, ezredes elvtárs, osz- szanak be a lövészezredbe.« Erre elnevette magát az ezredes és megveregette a vállamat: »Miféle harcos lenne belőled, hiszen a lábadon is alig állsz? Még ma elküldlek kórházba. Ott szépen lefektetnek, jól tartanak, utána hazamehetsz egy hónap szabadságra a családodhoz, mikor aztán visszajössz hozzánk, majd meglátjuk. hova osszunk be.« Az ezredes, meg a tisztek is mind, akik ott voltak nála a fedezékben, igen barátságosan elbúcsúztak tőlem, kezetfogott velem és én úgy mentőm ki onnan, hogy se holt nem voltam, se eleven. Két év óta annyira elszoktam az emberséges bánástól. Megmondom őszintén, testvér, még ezután sokáig, valahányszor csak beszélnem kellett a följebbvalókkal, behúztam a fejemet a váltam közé, annyira megszoktam, mintha most is félnem kellene a veréstől. Lám, így kiműveltek bennünket a fasiszta lágerekben. A kórházból rögtön írtam Irinának. Mindent megírtam röviden, hogy s mint volt a fogságban, hogyan szöktem meg a német őrnagy- gyal. És mit gondolsz, honnan a csodából vettem ezt a gyerekes dicsekvést? Nem állhatom meg, beleírtam azt is, hogy az ezredes fel akar terjeszteni kitüntetésre. Két hétig csak aludtam, meg ettem. Kicsinyenként adták az ételt, de jó sűrűn, különben ha szabadjára engednek, bele is pusztultam volna talán, ahogv a doktor mondta. Visszatért az erőm egészen. De aztán, mikor elmúlt a két hét, már nem kellett az étel, hazulról nem jött a levél és hát mi tagadás, szomorkodni kezdtem. Az evésre gondolni sem tudok, az álom is elkerül, mindenféle bolond gondolat megfordul fejemben... A harmadik héten aztán levelet kapok Voronyezsb'ől. Nem Irina írta. hanem a szomszédunk, egy Ivan Tyimofejevics nevezetű asztalos. Ne adja az isten, senkinek, hogy ilyen levelet kapjon! írja benne a szomszéd, hogy még negyvenkettő júniusában,' amikor a németek a repülőgyárat bombázták, egy nehéz bomba telibe találta az én kis házamat. Irina éppen otthon volt a gyerekekkel. Még a nyomait se találták meg szegénykéimnek ... — írja —, a ház helyén pedig csak egy mély gödör ma
