Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-04 / 154. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 154. szám. ÄRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1957. július 4. FEKETE FOLT ESETT A FEHÉR KÖPENYEN fi gabonabetakarítás sikeréért írta: Molnár Imre megyei főagronómus való búsát Öreglakon lekerülő termést cséplés után gondo­san kitisztítják, helyszínen íémzá- rolják és majd a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok és egyéni gazdák vetőmagszükségletének ki­elégítésére fordítják. PALI BETYÁR SÍRJÁNÁL TOTÓ TÁJÉKOZTATÓ J A termésről, meg a „csajkameséről“ Vágják a búzát a kaposvári Szabadságzászlóban A negyvenötös évet követő választásokon nem volt olyan gyűlés, ahol ellenfeleink szóba ne hozták volna — ter­mészetesen a kommu­nisták elleni agitációs érvként — az úgyneve­zett »csajka-rendszert«, mármint hogy a kom­munisták ezt is be akarják vezetni. Ez ju­tott eszembe, amikor a kaposvári Szabadság- aászlió elnöknője, Ko­vács Mátyásné arról dicsekedett: milyen hasznos, okos dolog aratás idején a ta­gok közös étkeztetése, vagyis a közös konyha megszervezése. Mert náluk megvan. Egy akarattal szavazták meg. Legfőképpen az asszonyok örülnek en­nek. Főzés helyett arathatnak, több kéz jut a mezőre. Aztán a közös konyha mind­össze két asszonyt köt le. Hetvenre főznek. Kalóriadús táplálékot kíván ez az erőtszívó aratás. A közösből ki­sebb gond' a konyha ellátása. E célra két jókora disznót hizlal­tak meg, mindennap szerepel hús az étrend­ben. Tele gyomorral, jó erőben lévő testtel könnyebb elviselni a forróságot, a megfeszí­tő munkát. Teljes szív­vel dolgozik az egész tagság. A gabonatáb­lák most inkább ha- sonlítnak békés had­színtérhez. .Egv kom­bájn, két kévekötő aratógép — egyet a tsz saját Zetorjával von­tat — és nyolc kasza- pár vágja a rendet, ta­karítja be az arany­sárga kalászokat. Bő esztendő köszöntött az idén a tsz-re. Az egyik négyholdas tábláról 69 mázsa őszi árpát mér­tek a kombájn után. Volt olyan rósz, ahol 20 mázsával fizetett az őszi árpa minden hold­ja. Örömteli várakozás közben aratják az 50 holdnyi búzát. Szakér­tő szemek vizsgálódá­sai szerint az egyik 36 holdas búzatáblán ke­vés híja lesz a holá'an- kénti 20 mázsás ho­zamnak! Ez holdan­ként pénzben közel ötezer forintos jövede­lem, csak a szemter­mésből. Ahol a gép nem bol­dogul, ott a kézi ka­száké a szó. A felge­reblyézett tarlókon megkezdődött a bukta­tás. Van ok az örömre a Szabadságzász.lóban!-a-f Elutazott a Pjatnyickij-együttes A nyári mezőgazdasági munkák legszebb, de egyben legnehezebb ré­sze a gabona aratása, betakarítása. Ennél a legkisebb mulasztás is nagy­mértékben csökkentheti kedvező ter­méseredményeinket. A kezdet kez­detén már túl vagyunk. A termelő- szövetkezetek, egyéni termelők és gépállomások az idén sokkal szerve­zettebben végezték el az őszi árpa aratását, mint az elmúlt évek bár­melyikében és az egész év fáradsá­gos munkájának gyümölcsét igye­keztek veszteségmentesen betakarí­tani. A szintén bő termést ígérő búza, rozs, tavaszi árpa jelenleg olyan éré­si fokot ért el, amiből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy egy-két napon be­lül megkezdődik az általános nagy aratás, melytől nagymértékben függ, hogyan lesz az ország ellátva ke­nyérrel, hogyan biztosítja a termelő saját és családja szükségletét, meg­élhetését. Tudott dolog és már régen kialakult gyakorlat, hogy a búzát viaszérésben, a rozsot teljes érés előtt, a tavaszi árpát sárga-érésben kell learatni. A kombájnaratásnál az ún. kombájn érési idő (az előbbi éré­si fokhoz viszonyítva kissé érettebb gabona) a legalkalmasabb, amikor veszteség nélkül a legjobb minőségű gabonát takaríthatjuk be. Az ilyen érési fokon aratott gabona adja mi­nőségre és mennyiségre a legjobb termést. Mégis évről évre visszatérő hiba, hogy megkésve kezdjük el a gabonák aratását és sok esetben az aratás vége felé ennek következtében nagyobb a szemveszteség. Elsősorban a termelő érdeke, de nagymértékben népgazdasági érdek is, hogy a meg­termelt gabonából minél többet ta­karítsunk be, a veszteségek minimá­lisra csökkenjenek, amit kétségtele­nül az aratási idő leghelyesebb meg­választásával tudunk biztosítani. Igen nagy segítséget tudnak adni az aratás-cséplésben a kombájnok, aratógépek, amelyek leveszik a mun­kák egy részét az emberek váilairól. Az egész világon évről évre nagyobb szerep jut a gépeknek. Azt hiszem, elég, ha a nyugat-németországi pél­dákra hivatkozom, ahol az utóbbi hat esztendőben a kombájnok száma és az azokkal learatott területek nagy­sága több mint négyszeresére növe­kedett. Vannak jó példák erre nézve a mi megyénkben is. A barcsi Vörös Csillagban a gabonaterületnek mint­egy 90 százalékát aratják gépekkel. A biihönyei Szabadság Tsz kalászo­sainak több mini 80 százalékára kö­tött gépi aratási szerződést. Terme­lőszövetkezeteink nagy része igény- beveszí a kombájnokat és különösen a kévekötő-aratógópekeí. Eridéig a gabonaterületük 64 százalékán kö­töttek gépi aratásra szerződést. Ez jelentős, de ha munkaerőhelyzetüket és a nyári egyéb munkák végzésé­vel rájuk háruló feladatokat és a rendelkezésre álló lehetőségeket vizs­gáljuk, akkor szükséges, hogy még péí szerződések’: el biztosítsák a gé­pek kihasználását, az aratás zavar­talan menetét. A gépállomások gépi kapacitása lehetővé teszi azt is, hogy egyéni termelők részére is végezze­nek aratást. Ilyen irányú érdeklődés és szerződéskötés különösen azok részéről indult meg, akik az elmúlt évek során elismerték a gépek hasz­nos munkáját. A gépi aratás kifize­tődő nekik is, hisz sok esetben a kézi betakarítás folytán szemveszte­ségből származó kár nagyobb mér­vű, mint amennyibe a gép, a kom­bájn munkadíja kerülne. A kombáj­nok és aratógépek üzemeltetését jól meg kall szervezni: előre ki kell je­lölni a megfelelő területeket, gon­doskodni kell a gépek tervszerű mű­ködtetéséről, munkaerővel való ki­egészítéséről. Az aratást követő egyik igen fon­tos talajmunka: a tarlóhántás. Ennek elmulasztása kárként kihatásaiban később jelentkezik. A tarlóhántással elsősorban gyomirtást végzünk, de megteremtjük a jobb vízgazdálkodás révén a későbbi talajmunkák végzé­sének feltételeit. Több száz trakto­runkkal és a sok ezer fogattal meg­felelő szervezés és tervszerűség mel­lett idejében elvégezhető a tarlóhán­tás. Ezzel egyúttal megtesszük az el­ső lépéseket a következő év termés- eredményeinek biztosításához is. Ezért az aratást kövesse a tarlóhán­tás és a másodnövények vetése, kü­lönösen a zöldtrágyázás céljait szol­gáló csillagfürt és egyéb hasonló nö­vényé. A zöldtrágyával gazdagítjuk talajaink termőerejét. Különösen pe­dig az alacsony állatsűrüséggel ren­delkező vidékeken humuszban gaz­dagítjuk a talajokat. Nem szabad el­hanyagolni a takarmányozási célokat szolgáló másodvetésű növények ter­melését sem, mert az olcsó zöldtakar- mányozással az állattenyésztés jöve­delmezőségét segítjük elő. A gabona behordását az évek során kialakult kölcsönös segítség igen eredményesen viszi előbbre. Hasznos segítséget nyújthat a betakarításhoz a gépállomások több száz vontatója. A behordást úgy kell irányítani, hogy a községbe beosztott cséplőgé­pek folyamatosan dolgozzanak. Az aszlagok összerakásánál be kell tar­tani a tűzrendészeti előírásokat. A cséplőgépek munkáját mind a gabo­na, mind az aprómag eséplésénél el­lenőrizni kell. hogy azok veszteség nélkül, folyamatosan dolgozva, a leg­nagyobb teljesítményeket érjék el. A nyári munkák gondja a termelő­szövetkezeti tagok, a gépállomás! dolgozók és egyéni termelők váílain nyugszik. A termelés biztonságosab­bá tétele, a földhasználat rendezése, a szabad értékesítés, a tsz-ek védel­me, a begyűjtés eltörlése folytán a termelés egész menete megváltozott, mely kihatásaiban a terméseredmé­nyekben is megmutatkozik. Meg­szűnt a begyűjtés, azonban a köz­ponti készletekre továbbra is szük­ség van, ezért a termelők gabonafe­leslegeiket ajánlják fel az állami fel­vásárló szerveknek. A kedvező érté­kesítési lehetőségek mellett a terme­lőszövetkezetek részére a nagyobb gabonatételek és az egyöntetű minő­ség miatt minőségi felárat fizet az állam. A jó termés feltételeit nemcsak az egész év fáradságos munkájával és hasznos befektetéseivel kell biztosí­tanunk, hanem az aratás, betakarítás veszteségmentes elvégzésével is. Tő­lünk függ, mennyivel tudunk több gabonát adni népgazdaságunknak. Aratják a vetőmagnak Az öreglaki Kertimag Termeltető Vállalat gazdaságában szerdán dél­előtt befejeződött a 30 hold őszi árpa cséplése. Annak ellenére, hogy a leg­gyengébb talajba került ősszel a ve­tőmag, mégis holdanként 14 mázsás átlagtermést értek el. A cséplés befejezése után a gazda­ság két kévekötő-aratógépével hoz­záláttak a búza aratásához. A 70 hol­das Bänkuti 1204-es fajta igen jó ter­mést ígér, holdanként 16 mázsás át­lagra számítanak. Erről a területről Időrabló goodatlanság Kedden délután három óra. A miklósi Búzakalász Tsz árpaföld­jén egy kombájn dolgozik. Vezető­je gyanús zörejt észlel a gép belse­jében, s menten leállítja a motort. Rövid, mélyreható vizsgálat követ­kezik és Pávlisz József máris elké­szül a diagnózissal: a kalászátejtö és az utánrázó eltört. A kombáj- nost nem éri váratlanul a baj, négy nap óta — az aratás kezdetétől fog­va — kínlódik ezzel a sérült rész­szel, toldozgatta, foldozgatta a bel­ső szerkezetet, üggyel-bajjal igye­kezett a lemezeket együttmaradás- ra bírni. Pávlisz József három nyáron át ezen a gépen ült. Ismeri e bonyo­lult szerkezet minden összetartó csavarját, számontartja, mikor mi­je romlott el. Tavaly pl. ugyan­csak a kalászátejtőre volt panasza. A kombájnos bízott abban, hogy egy év alatt megjavítják ezt a hi­bát. Csalódott. A gépjavításra nem hívták meg őt, akinek ezen a nyá­ron is együtt kell lélegzenie ezzel a kombájnnal. Pedig a kezelőnek ott kellene lennie saját gépe szét­szedésénél, gyógyításánál, össze­rakásánál. Vagy legalább a véle­ményét, javaslatát vennék figye­lembe a szerelők. Ezt az elvet szem elől tévesztették a Tabi Gép­állomáson. És most itt a következ­mény: tétlenül áll ez az arató­cséplő. Pávlisz József meg mérgelődik. Héttőn személyesen felkereste a tarlón az igazgató és a f&mező- gazdász, s ígérték: kedden délre kiküldik a szükséges alkatrészt. Az ígéret beváltásának határideje lejárt... Pedig de meg kellene ra­gadni minden munkára rendelt percet! Délután már a zicsi egyéni gazdák várják az árpaföldön. Nem szabadna elkótyavetyélni a gép iránt egyre erősödő bizalmat... Nagy felelősség nyomja a gép­állomási vezetők vállát, különö­sen az aratás-cséplés idején, Min? den módon szervezzék meg a pót- alkatrész helyszínre szállítását! Ne rabolja el hanyagság, felületes­ség, gondatlanság a drága időt! Szalonnasütés nyárson, borpince látogatás a siófoki Idegenforgalmi Hivatal túraműsorában A siófoki Idegenforgalmi Hivatal a Balatonon üdülő vendégek szóra­koztatására a százszínű magyar ten­ger, valamint annak környéke cso­dás szépségeinek megismertetésére változatos és vidám túra-programot dolgozott ki. Ebben a programban szerepel töb­bek között a Balaton körüli kétna­pos utazás, a nevezetességek megte­kintése. Ezek közül azonban a leg­izgalmasabb és legvidámabb a kő­röshegyi pincelátogatás. A túrán részvevő vendégek megtekintik Kő­röshegy nevezetességeit, többek kö­zött az akasztóhegyet, ahol az 1850-es években a futóbetyárokat akasztot­ták. Ezután ellátogatnak az egyik legjobb borral rendelkező pincéhez, itt mindenki kap egy szelet szalonnát és azt saját magának kell nyárson megsütni. Az izgalmas szalonnasütés után mindenki elfogyasztja saját »főztjét« és utána megkezdődik a borkóstolga­tás, s vidám tánccal fejezik be a na­pot. Az Idegenforgalmi Hivatal ezt a legkedveltebb túra-programot min­den héten megismétli. Csaknem hathetes, nagysikerű ma­gyarországi vendégszereplése után szerdán délelőtt elutazott Budapest­ről a Pjatnyickij-együttes. Búcsúz­tatására a Nyugati-pályaudvaron megjelentek Péter János, a kulturá­lis kapcsolatok intézetének elnöke, kulturális és művészeti életünk szá­mos kiválósága. Ott volt a budapesti szovjet nagykövetség több tagja is. A. P. Kovaljov nagykövetségi taná­csos vezetésével. Péter János, a kulturális kapcso­latok intézetének elnöke búcsúztatta a vendégeket, majd Pjotr Kazmin, az együttes művészeti vezetője mon­dott köszönetét. Az együttes vezetői és tagjai szám­talan virágcsokrot kaptak a búcsúz­tatásukra egybegyűltektől. MEC/RAZÓ EMLÉKEZÉS Százan, százötvenen nitenék fel. Mert a ke- tét jelentette a két bá- szorongtak a teremben, gyetlenkedés és gyalá- tor harcos számára, s nem tudom. De azt zat oly nagytömegű talán szerencséjüknek, mondják, ennyien ~so- megnyilvánulása talán egy-két jóakarata em- ha nem gyűltek még sohasem fordult elő ily bernek köszönhették, össze a Taszári Tiszti rövid idő alatt... hogy ma ismét fegy ­Klub rendezvényére. Két katona ül a kis vérrel a kézben védik Feszült csend volt, s asztalkánál. Ismerjük a nép államát. Ember- egy kicsit a múlt évi őket, sokat olvastunk telenség, kínzás és október borzalmainak róluk, láttuk képeiket, gyötrelem jutott e na- levegője érződött. Ka- Az egyik Bertha Somo- pon a kommunista vé­tónál, tisztek és csa- gyi Lajos, a másik dők osztályrészéül. De ládtagok \ emlékeztek Könczöl Sándor, a ismét kisütött a nap. két szenvedő részvevő Köztársaság téri párt- S Taszáron, ahol a fia­elbeszélése nyomán. S ház védői. Beszélgetni tál katonák újból es- ez így még hitelesebb, jöttek, hogy elmondják küt tettek a nép védel- még megrázóbb, mint Taszáron is borzasztó mére, együtt érzett ve- könyvekből olvasva... élményeiket és kérdé- lük a hallgatóság is. Rövid órák, percek sekre feleljenek a Kérdések és válaszok emléke pergett le a részvevő pontosságával, hangzottak el, s a re- hallgatók előtt, de hitelességével. pülősök befejezésül mintha évek, hosszú Október 30-a az élet megajándékozták né- idő eseményeit eleve- és halál közti átmene- pünk hű fiait. Gyerekek a somogygeszti parkban

Next

/
Thumbnails
Contents