Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-20 / 142. szám
cf tuxLM iáj/Щ és te/xu ilk it oilÁqnbél.. A HIBERNÁCIÓ, A MESTERSÉGES TÉLI ÁLOM 1940-ben egy francia tengerészorvos, Laborit doktor Dunkerquenél teljesített szolgálatot egy torpedórombolón. Innen előbb Angliába, majd Észak-Afrikába ment. Sebész létére sok sebesült került a keze alá. Ezek közül sok életerős, egészséges embert látott meghalni, akik a legtöbb esetben azért pusztultak el, mert a vérveszteségtől az operáció alatti sokkot kaptak, egy bizonyos idegroham-félét, amelynek tüneteit és ellenszereit az orvostudomány még kevéssé ismeri. A legéleterósebb betegek is néhány perc alatt haltak meg a sokkban. Az általános eljárás akkor az volt, hogy a sebesülteknek vérátömlesztést és erősítő szereket adtak, hogy e módszerekre a szervezet még erősebb visszahatással reagál és éppé« ez öli meg a betegeket. Csökkenteni kell tehát a betegek reakcióképességét — gondolta. Ebből az ötletből származott az a gyógymód, amelyet hibernációnak, vagy »mesterséges téli álomnak« nevezhetünk. Laborit doktor hosszas levelezésbe kezdett doktor Huguenard-ral, az érzéstelenítés egy fiatal párizsi specialistájával és e két fiatal orvos munkájából jött létre az emberi élet meghosszabbításának ú] módszere. Mi is az a mesterséges téli álom? Az eljárás lényege az, hogy a szervezetet lehűtik és idegtevékenységet gátló gyógyszereket adnak a betegnek. A beteg szervezete ennek hatására olyan állapotba jut, mint a téli álmát alvó állaté. Ebben az állapotban olyan műtéteket végezhetnek el sikeresen, amelyek egyébként teljesen reménytelenek volnának. A két orvos már sok állaton kipróbálta é módszert, amikor 1951-beri Párizsban a Vaugirard kórházban egy húsz éves leány esetében emberen is megkockáztatta. A leánynak hashártyagyulladása volt. Láza 40 fokon felül, a pulzusa alig vert és a teste már szintrmegkékült az elégtelen vérkeringés miatt. Az életmentő műtét lehetetlennek látszott, mert a beteg nem élte volna túl. Ekkor Huguenard doktor mindenekelőtt olyan orvosság-keveréket adott be neki injekció formájában, amely a fiatal leány idegrendszerének ingerlékenységét csökkentette. Ezután jégzacskókat raktak a teste köré és ezzel a beteg hőmérsékletét néhány óra alatt 40 fokról 28 fokra csökkentették. Ekkor már meg merték kísérelni az operációt és az sikerült is. Három nappal később a beteg már rámosolygott hozzátarto zóira és egy héttel később talpraállt. Az eset óriási port vert fel. A következő hónapokban az operálhatatlannak minősített rákbetegek egész tömege rohanta m?g a két orvost és kérte, próbálják meg módszerükkel megmenteni az életüket. Ma, báláz egész világon eredményesen alkalmazzák ezt a módszert, még mindig szenvedélyesen 'vitatkoznak fölötte. Annyi azonban tény, hogy a francia orvostudományi akadémia adatai szerint az új módszerrel operált betegek 75 százaléka egyébként menthetetlen lett volna, viszont a megoperált betegek 65 százaléka életben maradt. Ez azt jelenti, hogy a reménytelen esetek halálozási arányszáma 75 százalékkal csökkent. Csodálatos eredményeket sikerült elérni a mesterséges téli álommal! Egy fiatal skizofréniás például e.gv elektromos kezelés után súlyos eszméletlen állapotba került. 12 órai mesterséges téli álom után magához tért. A tetanuszban, a hashártyagyulladásban és a legkülönbözőbb fertőző betegségben szenvedők hoszszabb-rövidebb hűtéses kezelés után csodálatos módon gyógyulni kezdtek. E módszer úttörői azonban mindebben nem látnak semmi csodálatosat. Azt vallják, hogy a legtöbb betegség annak a következménye, hogy a szervezet rendkívül erősen reagál valamilyen külső hatásra. Ha csökkentjük a reakciót, ezzel magát a betegséget is gyógyítjuk. A hibernáció alkalmazásával az az orvosok célja, hogy gyengítsék az idegrendszer reakcióját. A két francia orvos eljárása egyre jobban elterjed. A Szovjetunióban is — különösen szív- és agyoperációknál — alkalmazzák a hűtéses eljárást és a Kirov katonaorvosi akadémia orvosai igen sok kísérletet hajtottak végre ezzel kapcsolatban. A szív- és agyoperációk ugyanis azért jelentenek különösen súlyos problémát, mert ha a vérkeringést csak néhány percre is megakasztjuk, az agyban és az erekben olyan elváltozások következnek be. amelvek a beteg halálát okozzák. Az agy oxigénellátását például normális körülmények között csak igen rövid ideig lehet felfüggeszteni. Az agyban ugyanis állandóan folyik a magas energiatartalmú foszforvegvületek lebomlása és újra felépülése, és ha az oxigénellátás elégtelen, a lebomlási tendencia válik uralkodóvá, ami súlyos elváltozásokat idéz elő. Az agyba a friss oxigént pedig a vér viszi. Hasonló problémákat kell megoldani a szívműtéteknél is. Laborit doktor elmélete szerint a hűtéses eljárás azért alkalmazható, mert ha a test hőmérséklete megfelelően csökken, a sejtekben az égési folyamat is majdnem teljesen megszűnik, tehát nincs szükség oxigénre, a vérellátás kikapcsolása tehát nem okoz károkat a szervezetnek. Való igaz, hogy 25 fokos hőmérsékletnél az emberi szívműködés megszűnik, s ha még néhány fokkal csökkentjük a hőmérsékletet, az ember tetszhalottá válik, de még visszahozható az életbe. 25— 26 fokos hőmérsékleten a szív néhány percre kiüríthető, és a műtét elvégezhető. Laborit doktor elméletével azonban sokan nem értenek egyet. A szovjet orvosok szerint például a lehűtésnek nemcsak azért van jó hatása, mert csökkenti az oxigénfogyasztást, hanem legfőképpen azért, mert az általános lehűtés, szendergést és alvást okozva a központi idegrendszerben a védőgátlás folyamatát is létrehozza, amely Pavlov szerint az egész szervezet, de különösen az idegrendszer anyagcseréjét szabályozza. Ezért jó — mondják a szovjet orvosok —, hogy Laborit és Huguenard olyan gyógy szereket is adnak a betegnek, amellyel ugyanezt a hatást fokozzák. A francia orvosok szerint ezek a gyógyszerek lényegében csak a perifériás (környéki) idegrendszerre hatnak, azért nem értenek egyet a szovjet orvosok megállapításaival. A lehűtésnél eltérő módszereket alkalmaznak. Vannak, akik csak lehűtik a beteg szervezetét, és semmiféle más, az idegrendszerre ható gyógyszert nem adnak, sőt ezeket veszélyesnek is tartják. Ez az eljárás a hipotermia. S kétségte len, hogy ezzel is értek el eredményeket. Milyen hideget bír el az ember? 20 fokon aluli hőmérsékletre még senki sem meri embert lehűteni. Patkányokat azonban már 10 fokra is lehűtöttek, s 45 perc alatt sikerült feléleszteni őket. Kutyákat és majmokat is hűtöttek le 20 fok alá, a •vérkeringésüket több mint negyedórára leállították anélkül, hogy az állatoknak bármi bajuk esett volna Általában azonban a műtéteket 28—28 fokos testhő mérsékleten végzik. így például 1955-ben Franciaországban egy 10 esztendős leánykát 26 fokra hűtöttek és ilyen alacsony hőmérsékleten sikerült az addie reménytelennek tartott szívhibáját megoperálni. A leányka két szívkamrája közt nyílás, volt, azt varrták össze. A beteg szervezete elviselte azt, hogy a vérkeringés 6 percre megszűnt. Ez az idő pedig elég ' volt ahhoz, hogy a sebész a kiürített szívben elvégezze & műtétet és bevarrja a nyílást. A hibernáció úttörőinek nagy érdeme, hogy újra felébresztették az érdeklődést a hűtés sebészeti és orvosi alkalmazása iránt. Néhány régebbi' kísérletről ugyanis tud az orvostudomány. 1907-ben egy francia orvos dr. André Nepveu hal-, nyúl- és madárszemet hűtött le mínusz 12 fokra és megfigyelte, hogy 36 órával ezután, amikor ezek ismét felmelegedtek, a vi !ágosságra normálisan reagáltak. Azt is megfigyelték, hogy a megfagyasztott pisztrángok, amint átmelegednek, úszni kezdenek. Egy varangyosbékát annyira megfagyasztottak. hogy szinte tor éke myé vált és mégis amint meleg környezetbe került, felmelegedett és uglándozni kezdet-. Maga az ember is nagyon alacsony hőmérsékletet tud elviselni. Fernand Lot francia író »A hideg birodalma« című könyvében egy érdekes történetet mond el. Egy embert 1917-ben véletlenül bezártak egy hűtőházba. Amikor onnan kihozták, a szó köznapi értelmében halott volt. Teste teljesen megfagyott, semmire sem reagált, szívverése nem volt hallható, pulzusa nem volt érezhető. Kiterítették a ravatalra, de másnapra felébredt, mintha misem történt volna. 1959 ben az Egyesült Államokban történt hasonló eset. Egy részeg nő a szabadban töltötte éjszakáját és amikor a kórházba szállították, a teste már egészen keményre fagyott, a szemei üvegesek voltak. Testhőmérséklete 15 fokkal veit kevesebb a normálisnál, s mégis minden várakozás ellenére életben maradt. Az ilyen érdekes esetek hallatára felmerül az emberben az a kérdés, vajon lehet-e hűtést még különösebb módon is alkalmazni. Néhány biológus egészen fantasztikus következtetésekre jutott. Tudjuk, hogy manapság zöldséget, gyümölcsöt, húst, stb. hűtéssel konzerválják. Miért ne lehetne így konzerválni embereket is? — mondják. Becquerel 1925 és 1950 között több nagyszerű kísérlettel kimutatta, hogy bizonyos baktériumok és, kezdetleges élőlények, mint például a kerekesférgek, a létező legalacsonyabb hőmérsékletet is elviselik, s néhány fokkal az abszolút nulla fölött is életben maradnak. Ezek a kísérletek mintegy igazolni látszottak Arrhenius elméletét, aki azt állította, hogy az élet esi rák és primitív élőlények révén bolygóról bolygóra és naprendszerről naprendszerre terjed a világűrben, a világűrben terjedő sugarak »hátán« Arrhenius természetesen semmiféle módon nem tudta igazolni ezt az elméletet. Arra hivatkozott csupán, hogy a Földre ke rült meteoritokon ilyen kezdetleges élőlények találka tők, de hamarosan kiderült, hogy ezek a földi légkörtől és nem a világűrből származnak. Vannak még fantasztikusabb ötletek is. Egy amerikai lelkész, R. P. Luyet, például arra gondol, hogy kiváló emberek termékenyítő magját kell hűtéssé1 megőrizni, hogy késő unokáink ezzel vigyék tovább az emberi szellemet, ha majd az emberiség hanyatlásnak indul. Ilyen alapon egyesek már arról beszélnek, hogy hűtéssel az embert halhatatlanná lehet tenni. Mindezek az elképzelések nem egyebek,, mint a valóságos eredmények ködös visszfényei. Az orvostudományi eredmények a valóságban is elég csodálatosak és ha a halhatatlanságot nem is biztosítják az embernek, de kétségkívül meghoszabbítják az életet. (J. R. Petrovn?.k a »Fizioloaícseszkij Zsurnal«-ban és a R, Clarke-nak я »Jo’.'.rs-de France«ban megjelent cikke nyomán.) A TUDOMÁNY HÍREI Az orvosi tudomány már a legkülönbözőbb célokra felhasználja az ultrahang-hullámokat. A Minnesota állambeli (Egyesült Államok) Mayoklmika orvosadnak sikerült — legalább is részben — a kísérleti állatok csontrák-sejtjeit ultrahang-kezeléssel elpusztítani. Dr. Bosco, a chicagói egyetem bakteriológusa e hullámok .segítségével bizonyos bacillusok sejtfalát úgy pusztította el, 'hogy a sejtplazma sértetlen és vegyileg változatlan maradt, s ezáltal felhasználható volt oltóanyagok gyártására. Axelrod biokémikus professzor a pittsburghi egyetemen megállapította, hogy a test-diftéria és egyéb fertőző betegség elleni védőoltások esetén csak akkor tud célszerű védőanyagok kitermelésével reagálni, ha kellő mennyiségben ellátják bizonyos vitaminokkal, különösen B-vitaminnal. Ez a megállapítáls olyan esetben lehet fontos, ha nem kellően táplált lakosság körében oltanak. Két év alatt 61 millió amerikai részesült Salk-féle oltásban. Ez idő alatt összesen 123 millió oltást adtak be. Jelenleg hetente 2 millió személyt oltanak be, kétszer annyit, mint múlt évben, gyermekparalizis elleni Salk-szérummal. Az amerikai piacon megjelent a cigarettadobozban elhelyezhető mentőöv. A 16 dekás, ikarbonanhidriddel automatikusan tölthető öv egy 125 kilogramm súlyú, felöltözött embert órákon át a víz felszínén tart, 60 millió dolláros új felhőkarcoló Amerikában 1954 óta 90, átlag 40 emeletes felhőkarcolót él ezek közül 31-et az elmúlt 18 hónap alatt. A legújabb felhőkarcoló a Socony Vacuum tulajdona. Negyv emeletére 32 elektromos felvonó visz fel, lakóterület« eléri a négyzetmétert. Az évi lakbérek összege meghaladja az egymill lárt. Az épületet rozsdamentes acéllal vonták be. A most épülő felhőkarcoló, az »Astor Piazza«, 60 millió <J kerül. A Park Avenuen, a milliárdosok központjában, valamive test mögött, kert közepén épül. Számos bolt, étterem és egy t beépített bank veszi majd körül. A tetőn, a 45. emelet felett, he (helikopterek indulására és leszállására alkalmas teret) építe földalatti garázsban 400 gépkocsi számára lesz hely. Az Astor földalatti alagutak kötik össze a metróval és a szomszédos épüli A kozmikus űr határár A szovjet kormány határozata folytán a jelenlegi nemzetközi geofizikai évben {elrepítik a mesterséges holdat. A sajtó már közölt jelentéseket azokról a kísérletekről, amelyeket a szovjet tudósok ezzel kapcsolatban 1951 óta végeztek. A filmfelvevőberendezéssel és különböző műszerekkel ellenőrzött kutyákat a rakéták -már 110 kilométer magasságba is felrepítették. A. Blagonravov akadémikus a szovjet tudósok terveiről így nyilatkozott: »Kétségtelen, hogy a közeljövőben még nagyobb magasságiba is juttatunk élőlényeket, s újabb »ugrást« teszünk a világűrbe«. Nézzük tehát, milyen technikai eszközöket használnak fel a szovjet geofizikusok a nagy magasságok kutatására. A rakéta elindul útjára. A nagy magasságban uralkodó légritka térbe érve kezdi kilökni az alkatrészeinek anyagában »feloldott« gázokat. Ezért magán a rakétán nem helyezhetők el azok a műszerek, amelyekkel például a levegő összetételét és hőmérsékletét keli megállapítani; így nagyon sok lenne a hiba. Az atmoszférát a rakéta érintése nélkül, »tisztán« kell vizsgálni. Ennek érdekében a rakéta két oldalán különleges tarackokat helyeznek el. Kellő ■magasságban a tarack sajátos szállítókészüléket »lő ki«. Ez egy 2 méter magas, 40 centiméter széles henger, amelyben mérőműszereket, tárolóelemeket, milli- és mikroampermérőket, páncélkazettás fényképezőgépet helyeznek el. A páncélkazetta még akkor is épségben marad, ha az egész szállítókészülék tönkremegy. A fényképezőgépre azért van szükség, hogy rögzíteni tudják, amit a műszerek mutatnak. A szállítókészülékben van az úgynevezett programmechanizmus is, amely a műszereket, az órákat és a motort be-, illetve kikapcsolja. Mindezt a szállítókészülék hermetikusan elzárt alsó részében találjuk. A szállítókészülék felső része nyitott. Ezt úgy szerkesztették meg, hogy a levegő szabadon érintkezzék a műszerekkel. Ezen a részen 500— 3000 köbcentiméter térfogatú üvegballonok vannak, amelyekkel levegőmintát vesznek és manométerek, amelyekkel az atmoszféra-nyomást mérik. Az üvegballonokból még a földön eltávolítják a levegőt. Meghatározott magasságban automatikusan kinyílik egy különleges csap. Az atmoszféra felső rétegeiben a levegő igen ritka, ezért a ballonba elenyészően csekély mennyiségű — tized, ső.t század miligrammnyl levegő kerül. De ezek a »morzsák« is elegendők a színkép-elemzéshez. A szállítókészülék földreérkezése után a laboratóriumban bonyolult, nehéz eljárásokkal vizsgálják a le^egőmintát. A közeljövőben a szovjet geofizikusok az atmoszféra, gáz, valamint ionösszetételének elemzésére új műszert, rádiófrekvenciás tömegszmképmárőt alkalmaznak. Ezzel lehetővé válik a légmintavétel bonyolult módszerének kiküszöbölése. Az a helyzet ugyanis, hogy 100 kilométer felett üvegballonokban nem lehet levegőmintát venni. A levegő ebben a magasságban túl ritka, csak olyan nagy üvegballonokat lehetne haszonnal alkalmazni, amelyek nem férnének el sem € tókészülékben, sem a rakétái cLiófrekvenciás tömegszínképn szont egészen kis készülék, mely magasságban alkalmaz szállítókészüléken elhelyezve dóan és automatikusan méri gő összetételét, s ezt rádió útj li a földdel. A szovjet kutatók egys; ugyanakkor érdekes módszer maztak a nagy magasságokba kodó szelek sebességének és nak meghatározására. Ebben i ben a rakétára szerelt tarack szállítókészüléket, hanem 15 füst-patronokat lőnek ki. A p robbanását úgy időzítik, hogy terséges füstfelhők egyszerri magasságban jelenjenek mef a pillanattól kezdve a rakéta csátásának környékéről foto tokkal figyelik a füstfelhőke den felhőre legalább két foto irányul. így határozzák meg mozgásának sebességét és irá: mesterséges felhők elég sokáij moszférában maradnak. 80 kilométeres magasság i levegő már annyira ritka, füst-részecskék »nem tudnak kapaszkodni«, s zuhanni ke Itt a felhő már nem alkalmas figyelésre. A mesterséges felhők segít a tudósoknak sikerült bizonyo kapnicik a 80 kilométernél nyabban elhelyezkedő levegő: mozgásáról. Sikerült megá nick, hogy nagy magasságol szélsebesség gyakran és hirtel tozik. A 80. kilométer az ah rában sajátos »mérföldkőnél mit. Az atmoszféra levej csaknem egész tömege, 99,5 £ ka, 80 kilométer alatt összpt Ebben a magasságban ezüstös képződnek. Amikor a rakéta gasba emelkedik, a hőmérsék inte — 50 fokra csökken. 20- lamáteres magasságban még ez a hőmérséklet uralkodik, a hőmérő 0 fok fölé emelkedil a 80 kilométeres magasságbal — 20 fokra zuhan. A gazdag kísérleti anyag 1< teszi a szovjet tudósok S2 hogy biztosan jelöljék meg a kutatások irányát. A geofizi során széleskörűen megindult gőtenger tanulmányozása. A lönbözőbb módszerekkel < 1000 kilométeres magasságig nek kutatásokat. Ez gyako azt jelenti, hogy a földünket vevő egész atmoszférát, anna den rétegét kutatni fogják. A levegőtenger, amely boly körülveszi, 1000—1100 kii »mély«. S bár az emberek аг »fenekén« élnek, nemsokára tudhatják, mi történik a »fels ott, ahol a kozmikus űr kezd A szovjet tudósok tanúimé akarják a mikrometeorokat, lyek — mint az első kísérlet* tátják — nyomot hagynak ; magasságba repített csiszolt pokon. Végül arra a kérdés: gyan hatnak a napból kisugá szecskék, valamint a nap il túli »sugarai az atmoszféra fí re. Ez igert fontos, mivel e: »konyhában« főzik a föld égi és időjárását. SARKI NAPPAL A VRANGEL-SZIGETEN A Szovjetunió legészakkeletibb részén, а Vrangel-szigeten ' beköszöntött a sarki nappal. 24 órán át süt a nap és a szigeten tartózkodóknak »éjjel« (vaeyis, ha aludni akarnak) be kell fedniük ablakaikat. A jég gyorsan olvad és a tundrán már megjelent a moha. A sarki nappal nagy változásokat hozott a szigeten dolgozó tudományos munkatársak számára meteorológusok villany nélkü goznak és a gépészek már az molják, mennyi elektromos ; takaríthatnak meg a napenerj gítségével. Megjelentek az el rágok is. A sport kedvelői mái tói megtisztított pályákon kei tik a labdát.
