Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-20 / 142. szám
[irtok, 1957. június 20. íOIMOGYOKSTAO 3 ^гшппм1]|111Г1И11Г1«1ги-|Т1<|1>гпш--»--|Т1-»11г-и1Г|МУ1птГ|Гтаг^ттгг-я[Ггтгтг1гп<!|Г1гп1гг1-гттвг.п-г11И11 ■Himniii пг1"г/ГШ"гтшяпжтт’Т1тпгл1ГУ1гт' вивяАхиваякияакжаУнш11к!Я£1тшл*вявааг*в\в>я1*,ъьг»птпшп<дпш‘!яшьшхгая^*>ыт**Noчхт*уг!тчм**41т><гл^***яуттшу*гаяютг*г-**4*11юшш,ih4iihmh> ■■ i—m"■■ A SZÖVETKEZÉS MÉLY GYÖKERET ERESZTETT AZ EMBEREK TELKÉBE Mérlegen a csurgói járás termelőszövetkezeti mozgalma nár jól tudjuk, hogy az ellenilom szervezőinek, ideológiai ütőinek fegyvertárához taxtoszocialista rend falusi építésémadása. A tényleges és a fel>tat hibák hangoztatása révén akarták fojtani az egész moz. Már október előtt is voltak, rűndenféle hajánálfogva előci- és mondvacsinált »-érvekkel« zonygatták, hogy »a magyar t leikétől, gondolatvilágától a szövetkezeti eszme, hogy a forma elavult, nem vált he rországon«. Ezt mondogatták ami »újat«, »magyar sajátos:« megfelelőt kerestek. Azok sokan, akik 'a »megújhodás« ét hirdették, tudták miért leit. S ha addig nyíltan nem : előállni valódi céljaikkal, ok- 23-a után annál jobban megmerszük a szövetkezetek sásához, likvidáláséihoz. S ez inkább könnyű volt nekik, 'oltak a szövetkezetek szerve- i és irányításában korábban tett hibák. Irzavarban, a fehérterror feledésének időszakában aztán к kijavításáért, a szövetkezeélni, halni kész emberek és a cezetellenes elemek sorai öszarodtak. Ez igen megnehezígondolkodást, a tisztánlátást, smei zűrzavar, a tanácstalanján, s mivel az ellenforradalmég november negyediké 5 aktívan tevékenykedtek, toölyt a bomlás, a szétzüllés a őszövetkezetekben. Gyökeres fordulat ecember végén, január elején szett be, amikorra sikerült nmisíteni a szocializmus elnadt fegyveres ellenforradalti volt a helyzet akkor a csur•ásban? A szövetkezetek széttagjaik megfélemlítve, taianul álltak. A járás legnaszövetkezetének — az iharos- i Úttörő — elnöke életét vesziz ellenforradalomban. A kögyon zöme ebeik harmincadjárült, számos szövetkezetben entek a kulákok, kitelepítetfelcsigázott étvággyal vetették at a szövetkezetek jószágaira, 1, földjére. izövetkezeti eszmét azonban terror, sem a nagyfokú megtés nem tudta elpusztítani. A nézés gondolata, mint a jobb , való eljutás eszköze, ott élt »erekben, azokéban, akik ezeregpróháltatás, küzdelem árán Itáík ki kezükből a zászlót, voltak a legerősebbek, akik l-ben odaáiltak az élre, s akirenhárom sem tudott elmozdíllőbb csak néhány vállalkozó vissza a csurgói Zrínyiben, s napra többen csatlakoztak a irsskhoz. a legbátrabbakhoz. »rveződött a szövetkezet Ud-en, Berzencén, Gyékényesen utt. fejlett állattenyésztés edelmezőség fokmérője a járás kilenc termelőszövet»en 162 család egyesített erő[gozik a saját és az állami old földön. S ha azt nézzük, notják e szövetkezetek derekakkor látjuk, legfőképpen iptek be a legteljesebb önkénalapján, akiknek igazán lé térközös gazdálkodás. A tagok izaléka teljesen földnélküli, ázaléka hát holdon aluh torkos és kisparaszt, 20,5 százaidig hét holdon felüli közép. Ezek a jóformán mindent kezdő szövetkezeti gazdasáyre jobban törekednek a leányon növelésére. Allatállomá— igaz, ma még szegényes — írvasmarha, 75 ló, 305 sertés, romfi, 54 juh — ám napról gyarapodik számiban és minó- A legértékesebb tapasztalat, Italában mindenütt megértet; a szövetkezeti gazdálkodás az eredményesség fokmérője, gói Szorgalomban, a somogyslyi Ady Tsz-ben új, ör;s jelenségnek számít, hogy ttaik a marhahízlaláshoz. Ez mág nemcsak a szövetkezet mezőségét segíti elő, a gyaistállótrágyázás termékenyíat a földekre, a növénytermedennél inkább a tnezógazdalesztéséből, az eredményes, sszerű gazdálkodásból merítik bevételeiket a szövetkezetek, ik annál több rokonszenvező ot von kollektívájuk köré. tanúit éveikben főként a gabomok növelésén mutattuk be etkezeti gazdálkodás előnyeit állóknak. Am az élet foizonyí■z akármilyen hasznos és fontos, nem elég, a dolgozó parasztok a nagyüzemi gazdálkodás minden ágában, formájában változást, nagyobb eredményt várnak annál, amit ők egyénileg elérték. S ebben van a szövetkezés igazi értelme A szövetkezés sorskérdéssé nőtt A szövetkezés mély gyökeret eresztett az emberek leikébe a csurgói járás falvaiban is. A mozgalom továbbterjedését időlegesen meg lehetett gátolni, de kiirtani soha. Akiket megzavart, elkábított, rábírt a kilépésre az ellenséges propaganda vagy kényszer, éppúgy nem ellenségei a közös nagyüzemű gazdálkodásnak, mint ahogy a többiek sem azok. A legtöbb barátot az ötvenhármas viharokat átélt, de ötvenhat őszén kilépett útitársakban keressék és meg is találják a szövetkezetek. A hályog, mind több ember szeméről lehull, s az előrehaladással, a kibontakozással együtt nő a politikai érettség a falun is. Akik megtévedtek, máris a szövetkezetek felé tekingetnek. Most nem mennek a járási székhelyről, a gépállomásról »népnevelő brigádok« tsz-szervezésre — és sajnos, egyénileg sem mennek — a faluban azért napirenden ■van a szövetkezeti kérdés. Semmiféle kényszerrel sem lehetne elhallgattatni ezt a dolgot. Sorskérdéssé nőtt a szövetkezés falun. Egy Szijjártó nevű parasztembert is kisodort az őszi vihar a berzencei szövetkezeiből. Bezzeg, most tudja csalk, mekkorát vétett családja ellen. Oda is mondja nem egyszer »jóakaró« rábeszélőinek: »nektek köszönhetem, hogy most semmi nélkül állok, egyedül. Amíg a szövetkezetben voltam, soha nem éreztem ilyen gondokat, mint most.« S vajon hány hozzá hasonló parasztcsalád élete vált nehézzé, keserűvé az őszön és a télen. A tisztább levegő, a valóság kijózanít. A csurgói volt Uj Élet tagjai közül is sokan mondják: »elég ez az egy év az egyéni gazdálkodásból.« Porrogszentkirályon a középparaszti volt tsz-tagok mozgolódnak és á meggondoltság, a felelősség lesz úrrá ismét az iharosi volt tsz-tagok körében is. Arccal a termelőszövetkezetek felé Lám, az idő kereke mégis csak előre forog! A községi és a járási vezetők, a kommunisták segítsék előbbre forgatni ezt a kereket. Különben ők maradhatnak el. A dolgozó parasztok vágynak az őszinte, igaz szóra, kíváncsiak a jövőre. Legyünk őszinték, nyíltak hozzájuk. Agitáljanak maguk a szövetkezetek, legfőképpen a tisztességes, fegyelmezett munkával, a példamutató gazdálkodással, igaz, hívó szóval, s agitáljanak a tsz-ekért a falusi kommunisták, a gépállomási dolgozók, a járási vezetők. Nem, nem elnyűtt az a jelszó most sem, hogy »arccal a termelőszövetkezetek felé«. A .kommunistáknak előre kell mutatniuk, bátran kell szólamuk ebben is, mert igaz, jó ügyért dolgoznak, elvárják tőlük ezt a falusi emberek. A lelkiismeret, a hit, a meggyőződés, új életünk kialakításáért való önként vállalt küzdelmünk parancsa, hogy előre mutassunk, s jottányit se engedjünk a nép érdekéből. Ki-ki a maga lelkiismerete előtt levonhatta a tanulságokat az elmúlt eseményekből, a múltból. Akkor szolgáljuk igazán a szocializmust, a népet, ha tisztességes eszközökkel folytatjuk küzdelmünket, s az elkövetett hibáikat. többé nem ismételjük meg. Ez a kötelessége minden becsületes embernek, legfőképpen pedig a kommunistáknak. Ezt a nép számonikéri tőlünk. Dolgozzunk minden téren tisztességes eszközökkel — ez történelmi parancs, vonatkozik mindenkire. De nézzünk csak széjjel. Ha megmértük a jót, tegyük mérlegre a negatívumot is, azt is, ami nem ragyog teljes fényben. Vissza a helyes útra Az ellenforradalmi ideológusok, miközben azt kiabálták: »szabad kezet a szövetkezeteknek termelésük és gazdálkodásuk irányításához«, azalatt azt értették: levenni az állam kezét, befolyását a szövetkezetékről. Ez egyértelmű lett volna a szövetkezetek eleve halólraítélésével. Miközben nem érvényesült kellőképpen az állami befolyásolás az amúgyis gyenge lábon álló szövetkezetekben, a felsőbb szervek »az önállóság tiszteletbentartásának« elvén magukrahagyták a tsz-eket, és így sokhelyütt sutba dobták vagy nem tartották be a mintaalapszabályt, szocialista elvektől idegen, kapitalista tendenciák kezdtek helyet kapni a szövetkezetekben. Miben mutatkozik meg ez? Például abban, hogy a soroogycsicsói tsz napszámosokkal művelted földjeit. Része van ebben persze a szűklátókörű tervezésnek, a lehetőségek túlbecsülésének is. ötven tag 600 hold földet vállalt magára, ebből 100 hold a kertészet. A gépállomás csak kévést tud segíteni nekik, az öntözési lehetőségek hiányoznak. A csurgói Szorgalom lókereskedéssel akar jövedelemre szert tenni, a berzencei tsz a teherkocsija mellé még két Zetort akart vásárolni fuvarozás céljából. Világos, hogy az ilyen munkanélküli jövedelemszerzési vágy a burzsoá rend talajából táplálkozik — gátat kell vetni elébe. Gátat kell vetni elébe, mert elterelheti a fő figyelmet a legfontosabb feladatról: a mezőgazdaság fejlesztéséről, toelterjesítéséről. A somogycsicsói, a ibükkösdi szövetkezetekben a megengedettnek három, illetve kétszerese a háztáji föld mértéke. Ez szintén rossz utakra vezet. Háttérbe szorul a közös gazdálkodás fejlesztése, veszít szocialista tartalmából, jellegéből a szövetkezet. Legfőképpen pedig gátat emelnek a szocialista öntudatú új ember kinevelése elé. A demokrácia alapvetőbb formája sem érvényesül némely szövetkezetben. Nincsenek vezetőségilés közgyűlések, nem működnek az ellenőrző bizottságok, nincs brigádszervezet, egyes tsz-ek nem vezetnek könyvelést, »zsebre« gazdálkodnak. Hiányoznak a tervek. Nem ritka jelenség a kívülállók lebecsülése, a tőlük való elkülönülés sem. Somogyudvarhelyen pl. nyíltan kijelentik a tagok, ők nem mennek egy paraszthoz sem, hívni a tsz-be. Bizony veszélyes, káros jelenségek ezek. A járási tanács végrehajtó bizottsága, a párt járási intéző bizottsága ismeri ezeket a hibákat. A megoldás, a hibák kijavításának kulcsa a kezükben van. Hogyan? Természetesen ehhez nem elegendő egy-ikét nap. A türelmetlenség értetlenséget, közönyt válthat ki. A közeli napokban ismét a járási vezetőkből álló, többtagú bizottság vizsgálja meg a tsz-eket. Ismertetik velük a földművelésügyi miniszter rendeletét. MaguMkal viszik a meggyőző, okos szót, ahol lehet, ahol kell, ott a hibák kijavítására türelmi időt adnak az őszig. Azon lesznek, hogy az új életre kelt emberekkel együtt őrködjenek a közös nagyüzemi gazdálkodás tisztasága felett, s hogy a mérleg mielőbb a szocialista szövetkezetek javára billenjen. Varga József Jön Rákászok és békaszállítók jelentkezzenek MA VAD Budapest, V. Honvéd utca 16 szám. AZ ÁRANYEMBER A KAPOSMÉRÖI SZÍNJÁTSZÓK ELŐADÁSÁBAN KORÁBBAN már írtunk arról, hogy a fiatal kapósmérői színjátszó csoport legutóbb rendkívül nehéz és művészi hozzáértést követelő mű bemutatására vállalkozott. Jókai egyik legnépszerűbb és legjellegzetesebb regényének, az Aranyembernek színpadi változata került bemutatásra. Tegyük mindjárt hozzá — a gyengébb alakítások ellenére is — várakozáson felül sikerült az előadás. Általában az értékelés végén! szokásos megemlékezni a technikai kivitelezésről. Elnézés érte, de megváltoztatjuk ezt a rendet. Megváltoztatjuk, mert ritka és szokatlan tapasztalatokat gyűjtöttünk a kaposmérői emberek ügybuzgóságáról, összefogásáról. Olyan körülmények között (kultúrház nincs a faluban), mint ők tették, kétszeres elismerést vált ki egy ilyen nehéz, sok kelléket, állandó díszletváltozást, jelmezt, hiteles maszkot igénylő darab előadása. Szabadtéri színpadon, pompás díszletek között peregtek a jelenetek. A nézőtér felett — névtelen emberek — hatalmas sátort húztak, jó világítás és kitűnő maszkok járultak hozzá az előadás sikeréhéz. A közönség és mi is elismeréssel tartozunk a színfalak mögött dolgozó névtelen embereknek ... Kissé elfogódottan, halványan indult a senki szigetén játszódó első kép. Érdekes, hogy a szereplők csak akkor engedtek fel, akkor tudták beleélni magukat szerepükbe, amikor rendezőjük, Varga Gyula is színpadra lépett Krisztyán Tódor megszemélyesítőjeként. A színjátszók ezután már életet varázsoltak a színpadra, s játékuk nem halványodott el többé, sőt egyre fokozták, izgatóbbá tették az író és mű nyújtotta drámai feszültséget. Annak ellenére, hogy az Aranyernber mondanivalója sokrétű, romantikus, antikapitalista mondanivaló, s Jókai valamennyi szereplőjén keresztül mély társadalomrajzot ad, sikerült jól megfogni a darab lényegét, érezhetővé tenni — egy-két kivételtől eltekintve — a jellemek belső erkölcsi vívódását. Ez a rendező legnagyobb érdeme. Nem azért élveztük az előadást, s éltünk együtt a szereplőkkel, mert ismerjük az Aranyembert, hanem mert hiteles alakításokat láttunk, a lehető legegyszerűbb eszközökkel, szívből jövően. Tímár Mihály bonyolult jellemét Gőgös Gyula próbálta visszaadni. Sorsa alá van rendelve a pénz hatalmának, bár közvetlenül nem avatkozik be sorsába, inkább erkölcsi hatású. Egy becsületes, jóérzésű embert játszott Gőgös Gyula, akit az akkori társadalmi tanítás a bűn útjára vezet. Szerelmes férfi, jótékony, később gazdagságában is szegényekkel érző ember. Gőgös azonban sok mindennel adós maradt. Bizonytalanság érződött hangjában, s bár igaz, hogy egyszerű, közvetlen embert jelenített meg, de a félszegség mégsem tartozik Tímár jelemvonásai közé. Hitelessége sem volt teljesen elfogadható. Játékából inkább csak a külső vonásokat emelhetnénk ki. Nem éreztük eléggé belső vívódásait, szenvedélye csak akkor bontakozott ki, amikor belátta. hogy pénzen nem lehet szerelmet vásárolni. A hatodik jelenettől viszont önmagára talált, s ahogy a mende-mondák- után mégis meggyőződött Timea hűségéről és vádolja önmagát, mélyen megrázza őt. Itt bontakozik ki (}őgös Gyula játéka, itt éri el a rjiői főszereplők szintjét. Dicsérendő alakítást láttunk Schvarcz Rózsitól, Teréza jellemének megformálójától. Már az első jelenetben bemutatta képességeit, a Tódorral, illetve Tímárral folytatott párbeszédben. Elmondja, hogyan fordult vissza a halál ösvényéről az élet ösvényére, s éreztük: újra éli az eseményeket, mintha könny csillogha szemében. Ezt a szenvedélytől fűtött hangot hallottuk az ötödik jelenetben is: »Áldott legyen a kéz, mely megfizetett az én nyomorúságomért ...« Timea szerepében tehetséges kislányt, Vass Annát ismertük még. Bár az első jelenetek nem adnák módot képessége bemutatásának, egyszerűségével, bájával már itt is megszerettette magát. Később kibontakozik vonzó egyénisége. | S akár csalódására gondolunk (araikor kiderül, hogy nem övé a menyasszonyi fátyol), akár az őrnaggyal, vagy Tímárral folytatott párbeszédeire, de külöhösen a hatodik jelenet szenvedélyes hangjára, mellyel férjéhez való hűségéről győzi meg az őrnagyot — csak az elismerés hangján szólhatunk játékáról. Ugyanez vonatkozik Athálja, Stágli Manci jól átgondolt alakítására. Parázsló légkört, izzó hangulatot sugárzott maga körül, s ellenszenves szerepe ellenére is spk tapsot váltott ki. Féltékenysége és őrült bosszúvágya gyilkossági kísérlettől sem riasztja vissza,: s gyűlöletének rendkívül jó visszaadásával az előadás egyik erőssége, legjobb alakítása volt. Máté Marika Noémijéről röviden azt tudnánk mondani: olyan vcjlt, ahogy Jókai elképzelte. Kedves, tisztalölkű, játékos, jóságos kislány, akinek szíve a Senki szigetének rokonszenves magányvilágában szerelemre gyullad Tímár iránt. Hiteles Bárány József Brazovics, és Szabó Sándor Fabula alakítása is. Egyik az eszem-iszom, elhájasodott, pénzsóvár nyárspolgár, másik a faragatlan, de j ólelkű kormányos megtestesítője. Hosszabban kéne írni a rendező, Varga Gyula Krisztyán Tódor alakításáról, mely magasan kiemelke'dett a többiek közül. Ezt a sokoldalú, bonyolult jellemet (ha egyáltalán lehet annak nevezni) élethűen, átgondoltan adta vissza, i s hanghordozásával, arcjátékával, ide egész játékával sikerült gyűlöletessé tenni ez ellenszenves figurát. Kadisa (Fellegi Bálint) a mű leglazább alakja, talán ezért halvány megjelenítése is. A többi mellékszereplő: Jakab Etel (Brazovicsné), Nádor József (Ali Csórbadzsi), Mészáros Ferenc, Volner László, Baraga Ernő, Bordás János és Kadaravek Ferike méltón illeszkedtek be a mű hangulatába. TARTALMAS, jó előadást láttunk Kaposmérőn, mintegy bizonyítékként: jó vezetővel egy falusi együttes is sok mindenre képes. Érdemes lenne másutt is bemutatni az Aranyembert, gyíimölcsöztetni a velejáró sok-sok fáradságot. JÁVORI Bé\,A Bemutatkozóit a Balatoniéiig! Fmsz kultúrcsoportja Kedves estét szerzett a Balatonlellei Földművesszövetkezet kultúrgárdája az elmúlt szombaton este Látrány község földművesszövetkezeti tagságának, a falu fiatalságának, a megrendezett kultúrműsorral. Elsőízben szerepelt az újonnan alakult földművesszövetkezeti kultúregyüttes.. A balatoniéi lei földszöv vezetői olvasták a Somogyországban az ímsz-i kultúrélet újjászületéséről szóló cikket, és elhatározták, hogy nem maradnak el az úttörőktől. S aki végignézte műsorukat, csak elismeréssel beszélhet a csoport esztrád műsoráról, mely osztatlan elismerést váltott ki, különösen a fiatalságból. A műsor végighallgatása után a fiatalság lelkesedése olyan nagy volt, hogy többen jelentkeztek az fmsz-i vezetőknél kultúrmunkára. De szóljunk néhány szót a műsorról. A szövetkezet zenekara operettrészletekkel kezdte a műsort. Ezután Németh Éva aratott osztatlan sikert Pesti emlékek című dalaival, melyet Szabó János kísért tangóharmonikán. Nagyon kedves műsorszám volt a szövetkezet tánccsoportjának szereplése, tagjai polkát táncoltak. Meg kell emlékeznünk még Márkus Józsefnéről, aki magyar dalokat énekelt, sikerrel. A műsor egyik legkedvesebb része az a jelenet volt, melyet Szekeres Edit és Szabó János adtak elő: Esküvő előtt címmel. Az általános iskola VII. osztályába járó Szekeres Edit komoly tehetségéről győződhetett meg a nagyszámú hallgatóság. Nagy derültséggel fogadta a hallgatóság az előadott csasztuskákat is, melyeknek az volt a céljuk, hogy a látrányi fmsz-i dolgozók jó és rossz oldalait mutassa meg a közönségnek tanító jelleggel. Mindenkiből megelégedettséget váltott ki a végig kedves és szórakoztató műsor és ez elsősorban Szabó János elvtáisnak, az fmsz kultúrfelelősér.ek érdeme, aki időt és fáradságot nem kímélve tanította' be az egyes műsorszámokat és szervezte meg az előadásit. Nem szabad megfeledkeznünk Erdélyi Adolf elvtársról, aki a humoros konferanszié szövegét írta és mondotta el. A Balatonleliei Földművesszövetkezet vezetőségének az első sikeres előadás után az a véleménye, hogy a többi tagszövetkezetét is meglátogatja ezzel a kultúrműsorral. Vidámságot, zenét, szórakozást fognak nyújtani a földművesszövetkezet} parasztságnak és főleg a fiatalságnak. Dévai Zoltán