Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-19 / 141. szám

staerda, 1991. júliiis 1*. SOMOGYOKSZÄG 8 BALETTVIZSQA A SZÍNHÁZBAN A Kaposvári Balettiskola éwégl tinházi bemutatóját láttuk vasár­­ap este. A múlt évihez hasonlóan ezúttal »■telt ház« nézte végig a — talán icsit zsúfolt és hosszú — de sze­­ijetgyönyörködtető műsort. Kicsi próságok és nagyobbacska fiúk, lá­­yok bemutatkozása volt ez az elő­dás a közönség előtt. S egyúttal bi­­onyíték a tanárnő, Merő Béláné gész évi fáradságos, áldozatos mun­­:á járói. A. gyermekek bájukkal, természe­­=s egyszerűségükkel már az első llanatban megragadták a nézőt, e sok tapsot váltottak ki táncaik, '.ozgásművészetben elért fejlődé­­ik és nem utolsó sorban a ruhák, íelyekre igen sók pénzt áldozhat­­ak a szülők. Ügyetlenségükben is kedvesek, iájosak voltak az óvodai kép sze­­eplői. (Kár, hogy mindig a, színfal nögül »dirigáló« tanárnénit nézték, ; az előadáson is tőle várták taná­­•sot a további lépésekhez). Az első cépben (Karnevál a királyi kastély­­jan) ugyancsak a kicsik kényszerí­­ették tapsra a tenyereket. Különö­­en a kéményseprők és porcelániba­­>ák tánca, valamint Merő Zsuzsa megkapó Japán tánca aratott sikert. Az első képet befejező hatásos Ma­gyar táncot Valder Anikó és Orbán Csaba adta elő rendkívül ügyesen. (Erre még visszatérünk.) Felhők, nap, ibolyák, fecskék, kü­lönböző madárkák és virágok jelme­zébe bújt apróságok tarka, színes forgataga táncolt a színpadon a »Hó­fehérke az erdőben« című második képben. Különösen erre a részre értendő előbbi megjegyzésünk: zsú­foltnak, Indokolatlanul hosszúnak tartottuk a gyermekek sokszor is­métlődő (s ezáltal unalmassá vált) táncát. Még akkor is fenntartjuk véleményünket, ha a rendezők az iskola minden tagjának szerepelte­tésére törekedtek. (Bár sokan több szerepben is táncoltak). Talán Bor­sos Ilonka Kígyótánca és a Nap, Kelemen Márta arattak joggal a leg­nagyobb sikert. Nagyobbak adták elő, s kidolgo­­zottabban a második rész Hamu­pipőkéjét. Itt úgyszólván minden részlet: a Quadril és Gavott, Kele­men Márta, Merő Nóra, Pomezsán­­szky Judit, Bőd Margit és Farkas Judit keleti tánca, Kellner Judit spanyol tánca, a hóvihar és a kor­csolya tánc egyaránt elismerést, di­cséretet érdemel, s közönségsikere is felülmúlta az előbbit. Valóban élményt nyújtó és kima­gasló volt a műsort lezáró Elvará­zsolt hattyúk előadása. A táncjele­net minden mozzanata elmélyült ta­nári munkáról, s a növendékek sokat ígérő tehetségéről regélt. Csak a két főszereplőt: Merő Máriát a Hattyú­leány és Kellner Juditot a Herceg megszemélyesítőjét emelnénk ki, akik — táncuk alapján úgy érez­zük — az iskola legtehetségesebb tagjai. Nem ünneprontásként, de meg kell jegyeznünk: a sok ismétlés sem az iskola nívójának, sem a növen­dékek fejlődésének nem használ. Hogy a tavalyi záróvizsga egyik­másik műsorszámát megismétlik — ez még érthető. De hogy ugyanazok­kal a szereplőkkel (mint pl. Valder Anikó és Orbán Csaba esetében), ez illúzióromboló, s úgy érzi az ember, mintha ők, s a többiek ismételték volna az »osztályt«. Ez több műsor­számra is vonatkozik. A színházi bemutató mégis sikeres volt, színei­ben, táncaiban gazdag s Merő Bélá­né megérdemelten kapta növendé­keitől a sok, sok virágcsokrot... — ri — APRÓSÁGOK irágAllotta a szerelmet — GYILKOLT A Mississippi állambeli Natchezber egy garniszállóban átvágott, nyakkal holtan találták Estelle Hurst 39 éves prostituáltat. A nyomozás megállapította, hogy a gyilkos James Guy, 25 éves gépko­csivezető. A kihallgatás során a so­főr bevallotta, hogy a lány a kialku­dott három dolláron felül még kettőt kért. Ez hozta annyira dühbe, hogy kést rántott. SIMPANZ a repülőgép iORMÄNY ÄNÄL A Detroit és Cansas City közt köz­­ekedő repülőgépen egy csimpánz ki­­zabadult ketrecéből. Előbb ide-oda tgrált a gépben, majd helyet foglalt másodpilóta ülésén. Állandóan zemmel tartotta a vezető pilótát — lei természetesen nem mert hozzá­­lyúlni, nehogy valami bajt csináljon - és minden mozdulatát pontosan itánozta. Csak a leszállás után tóg­ák el ismét a csimpánz-pilótát és árták újra ketrecébe. ieklamok az Ókorban A reklám nem a modern kor ta­lálmánya, amint azt sokan gondol­nák. Az őskori ásatások mutatják, hogy már annak idején is elterjedt szokás volt. így például az ősi Pom­­pejiben képek és domborművek szol­gáltak hirdetőtáblaként egyes éöüle­­tek homlokzatán. Egy ilyen dombor­mű például ké* férfit ábrázol boros amphorával. Ez tehát nyilvánvalóan vendéglő fölött lógott. A kecske képe tej kereskedést jelentett. Egy házon a következő feliratra bukkantak: »Dio­­qenes instructor«, mellette egy dom­bormű különböző szerszámokat örö­kített meg, tehát az egy építész cég­táblája lehetett. Az ormányában mé­csest tartó elefánt az ókori szálloda ielképe volt. Egy másik vendéglő homlokzatán szép sonkákat véstek köbe. Oda Pompeji polgárai bizonyá­ra falatozni tértek be. I SZEXUÁLIS BŰNÖK VISZIK iomlAsba Amerikát? Nem annyira a kommunizmus fe­­íyegeti az Egyesült Államokat, mint nkább a szexuális erkölcstelenség — Alapította meg Billy Graham, ismert litszónok. a New York-i Madison iquare Gardenben tartott nyilvános irédikációjában. Szerinte a szexuális jűnök több nemzetet pusztítottak el, nint minden más bűn együttvéve. Vmeriika is áldozatul eshet ennek. A szónok heves szavakkal osto­­■ozta az amerikai lapokban megjele­lő tisztességtelen képeket és a női ■uháakodásban megnyilvánuló szaba­tosságot. FELROBBANT AZ ELEFANT TIZENHAT SEBESÜLT FendH’/ü!' szerencsétlensáq történt a római vásár előkészületei során a qnmipavilon előtt. Több munkás az­zal volt elfoglalva, hogy felfújjon egy hatalmas gumielefántot, amikór a gu­miállat hatalmas dörrenéssel szét­pukkadt. A szerterepülő, vastag gu­midaraboktól tizenhat szeméi» meg­sérült. Tizenhármat közülük kórház­ba kellett szállítani 5 — 25 napig tartó sérülésekkel. A gumi elefántot egyébként hidro­génnel fújták fel, s a szerteömló gáz lánqra lobbant, úgyhogy vásár tűz­oltósága csak nagy erőfeszítéssel tud­ta elejét venni nagyobb szerencsét­lenségnek. HOGYAN LEHET LESZOKNI A DOHÁNYZÁSRÓL? Sophia Loren olasz filmsztár kije­lentette, hogy önhipnózis segítségé­vel abbahagyta a dohányzást. El­mondotta, hogy »Desire under the Elms« című hollywoodi filmjének felvételezése közben sokkal többet döhányzott, mint azelőtf. Elhatározva, hogy véget vet ennek, éspedig azt a módot választotta, hogy lefekvés előtt ismételten emlékezteti magát aira, hogy másnap nem fog dohá­nyozni. CENZÚRA A KASZÄRNYÄBAN Az angol hadügyminisztérium a minap döntést hozott, amelynek ér­telmében a katonáknak a jövőben kaszárnyái szemlék esetén le kell szedniök szobájuk faláról a kevéssé felöltözött nők képeslapokból kivá­gott képeit, ezzel szemben állandóan ott tarthatnak maximum két családi képet. Ezt a határozatot egy parla­menti felszólalás következtében hoz­ták, amelyben a képviselő szóvá tet­te, hogy egyes tisztek csak a királyi család képeit engedik kitenni. 123 ÉVES ASSZON! JUGOSZLÁVIÁBAN A boszniai Komarani faluban él Jugoszlávia legidősebb asszonya. A 123 éves Kosza Bijelics 1834-ben szü­letett. Ezt a török megszállás idején kiadott töröknyelvű hivatalos ok­mánnyal bizonyítja. A matuzsálemi korú parasztasszony egészen 110. életévéig rendszeresen elvégezte ház körüli munkáját, sőt a mezei mun­kákból is kivette részét. Elmondta, hogy soha nem járt orvosnál. BU RGON Y AEMLÉKMC NÉMETORSZÁGBAN Kevesen tudják, hogy a burgonyá­nak is emeltek már emlékművet, mégpedig Németországban. A Braun­­lage és Tanne közötti úton egy Oberhartz nevű helység mellett ha­talmas gránit emlékmű áll a követ­kező felirattal: »1748-ban ezen a he­lyen ültettek kísérletképpen elsőiz­­ben burgonyát. A burgonya már jóval előbb, vagy­is 1588-ban eljutott Németországba, de csali mint Amerika növényvilá­gának ritkaságát ismerték. A burgo­­nyafogyasztás a harmincéves háború idején terjedt el, amikor a háborús pusztítások következtében nagy volt az élelmiszerhiány. NÉGY IKERPÁR EGY KETTŐS ESKÜVŐN A cambridgeshirei Wisbech egyik templomában a napokban kettős es­küvőt tartottak, amelyen 4 ikerpár vett részt. A két menyasszony és a két vőlegény is iker volt, sőt az egyik koszorúslány az egyik vőfély, a másik koszorúslány pedig a másik vőfély ikertestvére volt. TIZENKÉT ÉV UTÁN KERÜLT ELŐ A HÁBORÚS BŰNÖS A »Journal d‘Oriont« című lap athéni tudósítója Jelentette, hogy а görög fővárosban letartoátattak egy Max Mertem nevű német állampol­gárt, aki a második világháború alatt a hitleristáktól megszállt Görögor­szágban Szaloniki katonai parancsno­ka volt. Max Mertem a háborús bű­nösök listáján szerepelt, mert katonai parancsnoki minősegében bűnrészes 6S6 görög és zsidó ki végeztetésében és sok rablásban. Max Mertem a háború után Nyu­­gat-Berlinben ügyvedeskedett. Most egy perrel kapcsolatban kellett Gö­rögországba utaznia, hogy ügyfelét képviselje. Úgy látszik, azt hitte, hogy ma már nyugodtan elutazhat egykori gyilkosságainak színhelyére . . . Csalódott. A görög népnek jó az em­lékezőtehetsége. így lett az ügyvéd­ből háborús bűnös vádlott. Könyvheti üdvözlet a Vöröshadsereg úti könyvtárból A perzselő napsütésben szemem az ünnepi könyvhét plakátján pihen: »Köszöntjüik olvasóinkat a könyvhét alkalmával«. Kit köszöaitsön a Vöröshadsereg úti könyvtár olvasói közül? Ta­lán első osztályosainkat, akik ez éviben lettek először önálló olvasói könyvtárunknak? Vagy a nagyobbacska tanulóimat, (kik nap mint nap felkeresik a könyvtárt és viszik haza képes könyveinket? Kö­szöntőm őket is, de talán nem leszek igazságtalan, ha először Kram­­pák Józsi bácsit és családját köszöntőm aZ ünnepi könyvhét alkal­mából és a róluk való megemlékezéssel köszöntőm a sok-sok ol­vasó Józsi bácsit. Ki is a mi kedves Józsi bácsink? Ismerkedjünk meg vele: Szikrá­zó hófuvásos napon találkoztam vele először. A telepre menteim, ahol általános iskolai előkészítő tanfolyamot vezettem. A messziről világító kis ablak mögött 14 telepi munkás 25—50 közötti férfi és nő várt rám. Szeretettel és szorgalommal gyúrták az írás-olva­sás — szerintük — nehéz mesterségét. Józsi bácsi volt köztük a legszorgalmasabb. Mégis azt hittem, hogy a sikeres vizsgával vége a nagy igyekezetnek. Nem lett vége. Két éve, amikor a Vöröshad­sereg úti könyvtárfiók megnyílt, első olvasóként és igen kedves isme­rősként Józsi bácsit köszönthettem először. Hosszú pedagógiai mű­ködésem alatt e tanítványom könyvszere tétének örültem a legjob­ban. Meséskönyvet kért, tündéreset,; királynőset. Hosszan válogattunk a könyvek között. Minden könyvre mohó örömmel csillanták fel sze­mei, melyek csak hónapok óta szántottak a betűsorokban. Legköze­lebb a »Világszép nádszálkisasszony«-t kérte. A könyv ki volt köl­csönözve. Józsi bácsi csak akkor nyugodott meg, mikor megnyug­tattam, hogy legközelebb biztosan megkaphatja a kért könyvet. Néhány nap múlva két szekérrakodás közben kerékpáron sietett be a könyvtárba, de a könyv sajnos még nem érkezett be. Józsi bácsi olyan keserveset sóhajtott, mintha valami nagy veszteség érte vol­na. Ezt a könyv utáni sóhajt, azt a kis szomorúságot a meg nem kapott könyvért köszöntőm most Józsi bácsinál és a többi Józsi bácsiknál. A Somogyi Ünnepi Könyvhét alkalmával köszöntjük kis olvasóin­kat, kiket már fiatalop a könyv szeretetére nevelhetünk és köszömt­­jük felnőtt olvasóinkat, kikben1 kissé megkésve, érett fjérffikorban, asszonykorban lobbant lángra a könyv szeretete. Magyari András tanár 4. sz. könyvtár vezetője Toppó János volt az első medikus orvosdoktor Kaposvárott Somogy megye közegészségügyi helyzetéről már 1719-ből vannak feljegyzések. Ebben az időben Szi­getváron — mert akkor is Somogy­­hoz tartozott — évi 100 forint fize­téssel alkalmaztak egy orvosdoktont. Azelőtt csak borbélyok, de legin­kább kuruzslók és javasok működ­tek. Kaposvárott 1737-ben, kétszáz­húsz évvel ezelőtt szervezték meg az első fizikátusi állást. Toppó Já­nos medikus orvost választatták meg évi 500 forint fizetéssel, aki­nek a lakása a vármegyeházában volt. Nyolcvan évvel később szer­veztek egy második fizikátusi ál­lást évi 400 forint fizetéssel. 120 évvel ezelőtt a megyében öt orvos­­doktor, 19 magiszter, 3 civilis (obi­­rurgus) és két nem diplomás orvos működött. Azóta hatalmas változáson ment keresztül Somogy közegészségügyi helyzete. Ma már korszerűen fel­szerelt, 1300 férőhelyes megyei kór­házában, több betegotthonában és két önálló kórházában, Marcaliban // Késő délután. Azt hin­néd, ilyenkor elcsende­sedtek már az iskolák, öt óra elmúlt és a ki­csik, a délutánosok is rég hazamentek. És ha betévedsz a néptelen is­kolaudvarra, ilyenkor, tanévzárás előtt néhány nappal, azt látod, hogy csak. látszólagos a nép­­telenség. mert bent a széles folyosókon, a tan­termekben még a késő délután óráiban is zajlik az élet. Itt, ahova útunk veze­tett, a Sétatér utcai álta­lános iskolában, egyik teremben rajzkiállítás készül, az alsó épület­ben az úttörőcsapat Jö­­ző-szakköre vizsgázik. Egy harmadik teremből énekhangok szűrődnek ki, a tanévzáró ünnep­ség tábortűzi műsorát próbálják a gyerekek. Az időnként megelevenedő udvaron pedig kipirult arcú kislányok sietnek át szebbnél szebb virá­gokkal megrakottan. A tanulók — jólsikerült vizsgák után persze — az elmúlt tanévet virággal, énekszóval, tábortűzzel akarják búcsúztatni. A fizikai előadóterem­ben egyelőre a rajzkiállí­tás rendezése folyik, két tanár vezetésével. Raj­zok, kézimunkák, agyag­tárgyak , össze-visszasága fogadja itt a váratlan látogatót. De mint az egyik falon már látható, minden helyére talál. Ceruzarajzok, vízfestett csendélet-kísérletek, ta­nulmányvázlatok. Bár még kialakulatlan a ki­állítási terem képe, az bizonyos, szép összefog­lalója lesz a tanulók rajzban, ceruza- és ecsetforgatásban tett előrehaladásának. Van azonban itt más érdekesség is, ami nem a szorosan vett tananyag eredményes elsajátításá­ról »árulkodik« kedve­zően. Itt láthatjuk az úttörő modellező és rá­diós szakkör munkáit is, karcsú kis gépeket és fülhallgatós rádiókészü­lékeket. Igaz, némelyik rádiót nehéz szólásra bírni, de ha mégis meg­szólal türelmes keresgé­lés után, van öröm és megelégedettség. Kopog a kalapács. Egyre több rajz takarja a falakat. Nem lábatlan­­kódunk itt sokáig, hiszen ott lent a konyhában is érdemes körülnézni. Vass Arvádné, a szak­kör vezetője fogad ben­nünket és az a huszon­két gazdasszony-jelölt, aki ma itt vizsgázik. Kö­zöttük nem kevesebb, mint öt, ötödikes kis­lány. Kint is erősen fűt a délutáni nap, itt három­szoros a hőség, nehezen fő a gulyáslevesben a hús. Ha nem tartóztat­nának a kis gazdasszo­nyák a gulyásleves íny­csiklandó illata és a tá­lakban sorakozó pogá­csák mosolygása, bizony sietnénk innen. Székkel kínálnak, s végül, ami­kor már beszélgetünk, észre sem vesszük az elviselhetetlen meleget. Elmondják, hogy nem régóta működnek, de máris sok hasznos tud­nivalót sajátítottak el. Egyiküknek sem okos problémát egy egysze­rűbb ebéd magfőzése, ha édesanyjuk nem ér rá. Persze, nem kell mindjárt ünnepi, többjo­­gásos ebédekre gondol­ni, ők is ott kezdték fő­zési tanulmányaikat, ahol valamikor kislány korukban az anyukák — a paprikáskrumpli és krumplileves készítésé­nél. Csak ezután jöttek a »bonyolultabb« fel­adatok, végül a mai »vizsgatétel«, a gulyás­leves- és pogácsakészí­tés. Nevetve mondják el, hogy ma beállított há­rom fiú azzal, hogy ők meg akarják tanulni a főzést, mert évzárás után Pécsre mennek négynapos kerékpártúrá­ra. Bográcsuk ugyan van, de nincs főzési tu­dományuk, s a bogrács üresen vajmi keveset ér a kerekezés után. Kéré­sükre ott maradhattak tanulni. Ott is lábatlan­­kodtak jó ideig, aztán illa berek, egyenként megszöktek. — Majd jönnek, ha kész lesz az ebéd! — mondja egy nevető arcú kislány, a gazdasszony­­jelölt к között a legki­sebb, a 11 éves Marika. Valóban így történik. Míg küldöttség megy meghívni az igazgató­­helyettes Pista bácsit, meg a még itt található tanárokat, előbukkan a három szökevény sza­kács-jelölt. De büntetés­ből nem kapnak a vizs­gamenüből. Igazán saj­nálhatják pedig, mert a kislányok remekeltek! Nem kell agyonkinálgat­­ni senkit. .Jól vizsgáztak az úttörőcsapat gazd­­asszony szakkörének tag­jai. Nekik nem lesz probléma ebédet főzni a nyári táborozás napjain. Egy pillantás az órá­ra, észrevétlenül telt el az idő. Már nyolc óra. Lassan elcsendesednek a zajok. Nem kopog már a kalapács, a tisztára mo­sogatott főzőedények, fa­kanalak pedig pihenhet­nek a jövő tanévig. Al­kalom sincs megköszön­ni az estebéddé avatott vizsgaebédet a szakács­nőktől. Elnéptelenedett az iskola. Holnap reg­gelig. Mert holnap újra kezdődik a készülődés, a sürgés-forgás egy iskola­év méltó búcsúztatására.-L i-és Lengyeltótiban gyógyítják a be­tegek százait. Az orvosok száma el­éri a 280-at, melyből vidéki kör­zeti orvosként 108 működik. Mos­dós községben korszerű iskolaszana­tórium is van és a körzeti orvosi rendelők hálózata küzd a dolgozók egészségének megvédéséért. Barátnők egymás között — Azt mondod, hogy szakított ve­led? ügy látszik, mégsem olyan hü­lye, mint gondoltam. Rossz volt a fordítás Egy vállalat vezetőnője külföldön járt, s hazaérkezte után ■— szokása szerint — maga főzte meg a vasár­napi ebédet. Férjének azonban se­­hogysem ízlett az étel. Végül meg­kérdezte: — Mondd kérlek, micsoda étel ez? Egy kitűnő francia eledel. — Hm, hm — csóválta a fejét a férj — és ki fordította le neked a receptet? Kíváncsi feleség Ketten beszélgetnek. — Semmi kifogásom nem lenne a feleségem ellen, ha nem lenne anv­­nvira kíváncsi. — De hiszen én másnak ismerem őt. — Rosszul ismered. Tizenötödike után csaknem minden nap megkér­dezi, mikor hozok haza már egy kis pénzt. Megoldás Ernest Hemingway a tninap részt vett egy ősbemutatón. Ja közepes színvonalú előadás első felvonása után Hemingway el akarta hagyni a színházat. — De Ernest, ezt neijn tehetjük meg, hiszen szabadjegyet kaptunk — igyekezett őt visSzatartaijii egyik ba­rátja. Hemingway leült. Alig. folyt azon­ban' néhány perce a májsodik felvo­nás, ismét feláüt. — Most meg hová mégy? — kér­dezte barátja. Mire Hemingway csendesen íp" felelt: — A pénztárhoz... Megveszem a jegyeket Hát érdemes volt? Thalberg, a híres zongoraművész szinte a végkimerülésig játszott egy­szer Ferdinánd császárnak. A nagy igyekezetben még a verejték is ki­ütött homlokán. Ferdinand azonban újabb és újabb ráadást követelt. Végre magához intette Thalberget és így szólt: — Kedves Thalberg, nálam már sok művész játszott, de egyik sem ... — Ó, felség — hebegte Thalberg, mélyen meghajolva. —... de egyik sem izzadt úgy, mint maga — fejezte be a császár,

Next

/
Thumbnails
Contents