Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-16 / 139. szám
2 SOMOGYOÄSJSAö Vasárnap, 1957. június 16. рлгиижы ютишч i'^nmumiii Brmwni'ini'Mvi * и linsni 11 ним ага—мм—аи—с—иямииаиикяи—iрряииюимииамвввшпвваввввкм—вш— «дмияиюанммм■—вшимцц mini и i -|П pp— циптпупптшпгшггттпаяп—тттгг—миги Mennyit osstla el vállalati nyereségét Hogyan a Vas- és Fémipari Kombinát ? A kormány határozata alapján az anyagi érdekeltség elve jobban megvalósul üzemeinkben, vállalatainknál 1957-ben, mint eddig. Az elosztás módját a,vállalatok maguk határozzák meg. Hatszázezer farint tiszta nyereségre számítanak A Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát az ellenforradalom utáni gazdasági káoszból szépen kilábalt. A munkástanács által meghatározott 9 forintos órabér mögött nem volt meg október után a megfelelő termelés és ezért általánosan bevezették a normarendszert. Közben Horváth István igazgató személyében jóképességű vezető került az üzem élére. A termelékenység, a vállalati nyereség, hónapról hónapra megnyugtatóan emelkedik. A 15 százalékos béremelés mellett is az első negyedév hónapjaiban már mintegy 100 ezer forintos tiszta nyereségük volt. Ebben a hónapban 200—250 ezer forintra számítanak. Kitűzött gazdasági céljaik, profil-bővítéseik megvalósításával az év végére 600 ezer, esetleg egymillió forint tiszta nyereség várható. Vajon milyen elképzeléseik vannak a vállalat vezetőségének a nyereség elosztásáról? Kik és mikor határozzák msg a nyereség elosztását ? A Vaskombinát vezetősége erről a leghelyesebb nézeteket vallja. Nem akarja a nyereség felosztását az évvégi kapkodások közepette lebonyolítani. Már most gondolnak erre. Mihelyt a nyereségösszeg nagysága biztosra vehető, összeülnek és döntenek az elosztásról. A döntőbizottságot a pártszervezetből, a szakszervezetből, a szakmunkásokból, a műszaki dolgozókból és a vállalat közvetlen vezetőségéből állítják össze. Nem nehéz eldönteni, hogy az általuk hozott határozat így nem történik egyéni érdekek szerint — »'kulisszák mögött«. Beruházások, új gépek A Kombinát sajnos nem dicsekedhet valami korszerű felszereléssel és gépi berendezéssel. Az üzemrészek is szűkek, állandó balesetveszély fenyeget bennük. Elavultak a műhelyek. Ideiglenesen, több-kevesebb bosszúsággal, nehézségek közepette megfelelnek ugyan, de korszerűsítésükre minél előbb módot kell találni. Nem kevésbé idejüket múlták a gépi berendezések is. Hiszen míg egy modern esztergapad fordulatszáma háromezer, addig a Vaskombinát régi esztergapadjainak fordulatszáma alig éri el a három—négyszázat. Uj, vagy korszerűen felújított gépeikkel, tágasabb műhelyekkel a jelenlegi eredmények másfélkétszeresükre emelhetők. Természetesen ezzel arányosan növekedne a vállalat tiszta nyeresége is. Feltétlen helyes hát az üzem vezetőségének elhatározása, hogy a tiszta nyereség jutalmazásra nem kerülő Készét üzemfejlesztésre fordítja. Egyéni részesedés Sokkal komolyabb és szerteágazóbb feladat elé állítja az üzemet a dolgozók jutalmazására fordítható összeg igazságos elosztása. Vagy legalább is kellene, hogy állítsa. A Vaskombinátnál azonban ezt a kérdést egyszerűen úgy intézik el, hogy a felosztásra kerülő összeget osztják a dolgozók számával és az így kapott részösszeget (amely előreláthatólag közel egy havi átlagfizetésnek felel majd meg) a dolgozóknak ajándékozzák. Az üzem vezetőségének indoka egészen új: a nyereségrészesedés 1957-iben lépett életbe. Tehát valamennyi dolgozó, aki ebben az évben munkájával már részt vett a tiszta nyereség elérésében, egyformán, megkülönböztetés nélkül részesülhessen jutalomban. Ez az elosztási rendszer akkor, ha valamennyi dolgozó 1957-ben lépett volna a vállalat kötelékébe, ha valamennyien egyenlő feladatokat oldanának meg, százszázalékig helyes és kielégítő volna. így azonban egy kissé sántát. Mert mit szóljon az, aki hat éve dolgozik a vállalat eredményeiért, mit szóljon az, akire sokkal nehezebb, felelősségteljesebb munka hárult a nyereségrészesedés kialakulása idején, mint mondjuk egy rövid ideig itt dolgozó, kevésbé felelősségteljes feladatot végző segédmunkás, vagy szakmunkás. — Kézenfekvő tehát a követendő út — mondanák sokan. Osszuk szét hát a nyereséget a fizetések arányában. Megálljunk. Igazat adunk Horváth elvtársnak, az igazgatónak abban, hogy bántaná a lelkiismeretét, ha ő és felelósebb beosztású munkatársai magas fizetésük arányában »sokat markolnának«, a segédmunkások pedig jóval kevesebbet. Ez is elhamarkodott lépés lenne és nyilván elégedetlenséget szítana. Éppen ezért le kell mondani a még oly egyszerűnek, áttokinthetőnek látszó »fizetések arányában« történő nyereségfelosztásról. Véleményünk szerint a helyes és igazságos nyereségelosztásnak még az egyszerűség feláldozása árán is több összetevőből kell kialakulnia. Mindenképpen figyelembe kell venni a beosztás minőségét — ha nem is a fizetések arányában. A régi szakmunkások megbecsülése, az üzemhez való hűség további jutalmazása miatt nem lehet elsiküani a dolgozók szolgálati ideje felett sem. Szerintünk számottevőnek kell lennie a munkafegyelemnek is. Miért ne részesülhetnének több jutalomban azok a személyek, akik a munkaidőt és munkarendet pontosan betartották és fordítva. Mégis a túlzott bonyolultság elkerülése végett helyes volna pl. a részesedés egyharmadát, felét, stb. a fent említett egyik, vagy másik szempont figyelembevételével, míg a többi részét egyenlő arányban szétosztani. így elkerülhetnék a szélsőségeket, a túlkapásokat. A nyereségelosztás nem könnyű és ajándék jellege ellenére sem cűyan népszerű feladat. Sok gondot, szívet, körültekintést, emberséget kíván. De a kormány határozata révén ezzel olyan eszköz jutott a vállalatok kezébe, amelyet ha jól használnak, mindenképpen eredményeik növelését segítheti elő. És ha a Vaskombinát vezetői figyelembe veszik az emberileg számításiba vehető tényezőket, nem térhetnek le az igazságosság útjáról. Sz. N. Egymillió füleskosár készül lemezhulladékból Az ország gyümölcstermő vidékei á’ tálában bő, helyenként rekordtermést ígérnek, ezért a göngyölegre ('gyümölcsrekesz, láda, kosár stb.) előreláthatólag az eddiginél is nagyobb mennyiségben lesz szükség. A többnyire drága fenyőfűrész- vagy keményíűrészárut feldolgozó ládagyárak és üzemek munkáját igen eredményesen egészíti ki az Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat. Ez az üzem lemezhulladékokból olcsó, tetszetős kivitelű, emellett igen tartós és jól használható, raktározható, úgynevezett »füleskosarakat« készít, elsősorban az exportra kerülő gyümölcs csomagolásához. A vállalat három üzemegysége — noha igen szűkös viszonyok között dolgoznak — a g} ümölcsszállítási főidény kezdetéig a korábbi tervben előírt 660 000 helyett legalább egymillió, egyenként 8 kilós raksülyú kosarat gyárt. A KOMMUNISTÁK BIZALMÁBÓL A legöregebb járási titkár — enynyit tudtak a megyei pártaktíva részvevői Szabó Gábor elvtársról, a Nagyatádi Járási Pártbizottság titkáráról, amikor küldöttnek választották az országos pártértekezletre. Bizalmat szavaztak a küldöttek Szabó elvtársnak, s ez a bizalom végtelenül jól esett neki, mert ebben nemcsak elvtársai megbecsülését, hanem a hosszú évek alatt végzett munkája elismerését is látta ... Élete a felszabadulás előtt hasonló volt a sokmillió szegénysorsú magyar ember életéhez. Apja, vasúti mozdonyfütő keresetéből kilenc gyermekét még élelmezni, ruházni sem tudta rendesen, nemhogy iskoláztatni. Korán ott kellett hagyni Szabó elvtársnak az iskola padjait és elment kenyeret keresni. Évekig dolgozott egy kuláknál, s ez a munka korán felnyitotta szemeit. Az 1930-as évek táján ő is, mint annyi sok ezer magyar fiatal, munkanélkül tengődött. Egy alkalommal röplapterjesztésért letartóztatják. Bejárja az egész országot munka titán, míg 1938-ban sikerült bejutnia a csepeli Csőgyárba. 1941-ben belép az SZDP-be, 1944-ben a gyárból elviszik a nyilasok Németországba. Megszökik, elfogják, 1945 decemberében tér haza. 1946 elején belép a Magyar Kommunista Pártba... Uj fejezet kezdődik e na opal Szabó elvtárs életében. A Csőgyárban, ahol dolgozik, nagy a szociáldemokrata befolyás, s harcolni kell a Kommunista Párt megerősítéséért. Alapszervezeti titkár lesz, s munkája mellett falujárásban is részt vesz. Vasárnaponként Nógrád megye kis falcait keresi fel elvtársaival, s a lyukas lábosolc, rossz ekék, boronák mellett még templomot is javítanak. Szívvel-lélekkel végzi a falujárást, mert a párt így kívánja. Pártiskolára küldik, a párt azt akarja, hogy tanuljon ... Ezerkilencszáznegyvenkilencben a párt az üzemekben dolgozó kommunistákból sokat falusi munkára küld. Szabó Gábor elvtárs is közöttük van. A nagyatádi járásba kerül, rövid ideig mint káderes, majd pedig mint a pártbizottság vezetője dolgozik. Nem volt szokatlan a falusi munka, de az üzemi munka után mégis sok nehéz feladattal kellett megküzdeni. A járás községeiben mindenütt volt már pártszervezet, de az üzemekben még nem. Ezeket kellett megteremteni s emellett végezni a pártmunka egyéb feladatait, megteremteni a szocialista . mezőgazdaság alapjait a járásban is... Tanácsválasztás, a nép legjobbjait az államapparátusba bevonni. — E feladat megoldása sok álmatlan éjszakát követelt meg tőle is, de nem tudott elfáradni, ha a párt ügyéről volt szó. Sok olyan feladatot is végre kellett hajtani, ami ellen felemelte szavát — a tsz-elc erőszakos szervezése, begyűjtés — de nem halgatták meg ... Fáradhatatlanul dolgozik, s munkája elismeréséül kitüntetik a »Munka érdemrend« arany fokozatával... A hibák, amelyeket a párt elkövetett néha ugyan őt is megzavarták, de nem ingatták meg. Amikor az ellenforradalmárok a járásban is liangokodni kezdtek, ő fegyvert ragad. November 1-ig szorítja a fegyvert, de akkor letartóztatják, börtönbe zárják. A szovjet csapatok jókor jönnek. Ha egy órát késnek, talán akkor a horthysta csendőrök, katonatisztek már vele s a többi letartóztatott elvtársával is végeznek. / Újból kell kezdeni a harcot a párt megteremtéséért, a párt erősítéséért. Szabó Gábor elvtárs most már sok évi tapasztalattal végzi ezt a munkát. Újból megkezdődik a pártépítés hősi korszaka. Ezt a harcot most már képzett, sok tapasztalattal rendelkező elvtársak vívják, olyanok, mint Szabó Gábor elvtárs is, aki járási párttitkársága alatt egy éves pártiskolát is végzett. S hiába az ellenforradalom támadása, hiába acsarkodnak a párt, a nép ellenségei, egymás után alakulnak a járás községeiben, állami gazdaságokban, üzemekben, hivatalokban a pártszervezetek. Amikor beszélgettem Szabó elvtárssal munkájáról, életéről, elmondotta terveit is, A KISZ segítése mellett segítik a Hazafias Népfront munkájának megindulását, a nőtanácsok létrehozását. Uj szövetkezetek megteremtésén fáradoznak, most már a legteljesebb önkéntesség alapján, összegyűjtik azokat a tapasztalatokat, amelyeket az elmúlt évek cy’.att eredményesen használtak a pártépítésnél, a szövetkezetek megteremtésénél, a tömegszervezetek munkájának segítésénél és továbbra is hasznosítják azokat. A kommunisták bizalmat szavaztak Szabó Gábor elvtársnak. S ő eleget akar tenni ennek a bizalomnak. Az országos pártértekezleten hallatni akarja szavát, beszámolni az új eredményekről, s elmondani azt a sok tapasztalatot, amit nyolc esztendő alatt a falusi emberek között, a nagyatádi járás élén szerzett. Szalai László SzenaedéLy, nélkül, igazul, méwékletejen... Válasz Végh Jánosnak, Öreglakra An, mint leveléből olvasom, megsértődött a Somogyország 1957. június 7-i szárnaoan megjelent, az öreglaki kertészeti szövetkezetről írott cikkem miatt, ön egyértelműen kijelenti: nem hajlandó vitázni és bár a cikkről szólva levelében elismeri, hogy »voltak benne helyes meglátások«, mégis másutt kereken visszautasítja, »►rosszindulatú felelőtlenséggel«, »szenzációhajszolással«, s a legváltozatosabb elmarasztaló jelzőkkel illeti a cikket és annak íróját, ön valamiféle, nem tudom milyen »»rágalmazásért«, »becsületsértésért« követel elégtételt. S miközben tévedhetetlen, bírálhatatlan emberi nagyságában tetszeleg, a rágalom, a megalázás, a becsmérlés áradatát zúdítja másra. Ez, enyhén szólva, nem éppen nevezhető tárgyilagosságnak. ön, miközben a szocializmus építésében szerzett állítólagos érdemeit emlegeti, nemcsakhogy kétségbevonja a másik fél, történetesen az újságíró ugyanezen ügyhöz való hűségét, s feltételezné, hogy ő is tett valamicskét a szocializmusért, az »»ellenségnek adott elégtételként« kiáltja a cikkét, s két lábbal gázol bele annak a becsületébe, akit lényegében nem is ismer. No, de most tegyük félre az indulatokat, próbáljon Ön is higgadtan, józan fejjel, tárgyilagosan ítélkezni. Mert a forrófejűség, az egyoldalú döntés nem jár haszonnal. A pillanatnyi fellobbanás, a harag rossz tanácsadó. így jutott el ön is levele megírásához. Én nem ezen az úton járva írtam meg múltkori cikkemet és az Ön becsmérlő, hivalkodó, fenyegtő hangú levele, fenyegetései ellenére most sem a rosszindulat vezeti toliamat. Segíteni akarás vezérelt, s az a cél, hogy az öreglakiak példáján okulva figyelmeztessük azokat a szövetkezeti embereket, akik tisztességes, jó.szándékuk ellenére eltévelyegtek arról a helyes útról, amely emberi életet, igazságot, jómódot osztogat a becsületes munka árán a falusi népnek. Nem lehet, nem szabad megengednünk, hogy a jövő termelőszövetkezeti parasztjai, akik ma még egyénileg gazdálkodnak, roszszat lássanak a szövetkezetekben. Vagy azt hiszi, hogy be lehet a falu szemét kötni? Beszélünk az igazi lenini szövetkezetekről, s közben a gyakorlatban másképp csináljuk? Ezt nem lehet a parasztok előtt eltitkolni. Mert azt elhiheti, hogy a szocialista szövetkezettől olyan idegen az időbéres rendszer, mint amilyen meddő kísérlet volt a múltban a cselédeknek arról ábrándozni, hogy a grófi földeken ne órabért, ne akkordbért kapjanak, hanem év végén osszák fel köztük az egész termést. Ugye, áhítozott azért a cseléd, hogy végre övé legyen a föld termése, s munkája, érdeme szerint részesüljön a birtok hasznából. Ez akkor vágyálom volt. Ma pedig szocialista valóság, szocialista lehetőség. Miért akarják akkor ezt a szép elvet megmásítani? Bizony, ha nem vigyázunk, ha eltérünk a helyes úttól, a jószándók mit sem ér, a jobbratolódás csak kapitalista jellemvonás lehet. Legfőképpen ezt elemeztük az öreglaki szövetkezetről írott _ cikkünkben. Legyen a munka mérője a munkaegység, melynél jobbat senki sem tud ajánlani, s ez szabályozza a jövedelem elosztásának a rendjét is. Márpedig önöknél órabéres, havibéres rendszer honosodott meg. Ezt a szövetkezet vezetői és tagjai mondták el, köztük az Ön felesége is. Vajon rágalom az, ha a valóságot megírtam? Az Ön felesége mondta el, kik a szövetkezet tagjai, illetve, hogy azok családtagjai napszárabérért dolgoznak a szövetkezetben. Nem kételkedtem szavaiban. Az elnök is, a könyvelő is elismerte, hogy idegen munkaerőt is alkalmaznak a kertészetben. Ezt tapasztaltam személyesen is, hiszen ottjártamkor beszéltem ilyenekkel, elmondták a tanácsnál, s beszélnek róla a faluban is, stb. Vajon rágalom ez? S ha már itt tartunk, Ön szerint szocialista jellemvonás az idegen munkaerő alkalmazása bármely szocialista szövetkezetben? (A napszámosok hajtotta többletjövedelem nem az össznép javára, hanem csak a szövetkezet tagjainak javára megy. Tehát még az állami gazdasággal sem lehet rokonkapcsolatba hozni evégből.) Vajon rágalom az, hogy a felesége, a könyvelő függetlenített és havi hatszáz forintos bért kap? Hogy ez valóság, ön is elismeri. Sőt, igazolni is kifogásolta, sérelmezte ezt. ön a felesége nem tud kapálni. Kérdezze meg a szövetkezet tagjait: mit szólnak ehhez. Nekem tsz-tag is kifogásolta, sérelmezte ezt ön szerint elegendő munkát ad egy embernek a 13 tagot számláló szövetkezet könyvelése. Laikus az, aki ezt elhiszi. ön kijelenti: nem hagyta el a szövetkezetét. Ez az állítása — enyhén szólva — nem őszinte. Felesége is, s a tanács egyik vezetője is egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy ön elment gazdasági felügyelőnek Somogyvárra. Ugyanezt mondták tsz-tagok is. Maradjunk hát az igazmondás határain belül, ön is elismeri, hogy 1500 forintos havi fizetést kap a kertész, 400-at az elnök. Hogy helyes-e ez a bérezési rendszer, azon lehet, sőt kell is vitatkozni. S azon is, milyen szükség diktálja a mulatság rendezését. Akár hiszi, akár nem, igenis a falunak van szeme, s a falu nem annak alapján ítéli meg a szövetkezetei, hogy hány mulatságot tart, ellenkezőleg: a szerénység, a fillérekkel való takarékosság, a gondos beosztás, a jó gazdálkodás nagyobb rokonszenvet vált ki belőlük. Gondolják csak el: fél év óta működik a szövetkezet. A kertészet mindössze néhány ezer forintot hozott (ennél sokkal több volt rá a kiadás). Kiosztottak a tagoknak, kifizettek napszámra több tízezer forintot. Senki sem irigyli ezt a tagoktól. De legyünk tárgyilagosak: minek köszönhetik ezt? A szorgalmas munkának? Nem. A gattemek, főleg. S ha nem lenne? Az lenne az igazi jó propaganda, ha mondjuk gatter nélkül is tudtak volna fizetni ennyit a tagoknak. Ezért mindenki dicsérné a szövetkezetieket a faluban. És azért is, ha a maguk erejéből művelnék meg azt a kevéske kis földet, nem napszámosokkal. Rágalom, ennek papírra vetése? Nevetségessé tettük ezzel a szövetkezetét a faluban? Hát ön szerint az a legfőbb baj, ha a hibákat megmondjuk, s nem az, hogy azokat elkövették? Vagy inkább semmi hibát se ismerjünk be, amire utólag rájövünk, mert azon az ellenség kárörvend? Lehet, sőt bizonyos, hogy az ellenség örül balsikereinknek, hibáinknak, de a legnagyobb csapás reá nem az, hogy bajainkat feltárjuk, hanem éppen ellenkezőleg, hogyha megtaláltuk és lei javítottuk azokat. A tisztességes emberek öreglakon is többségben vannak, s ha még nem is járják velük együtt az új utat, bízzanak bennük. És mennél tisztább, igazibb lesz a szövetkezet, annál inkább fogják példáját követni újak és újak. Szóvátettük még a múltkori cikkben, hogy ellenőrzi-e valaki is a járástól a pénztári okmányokat. Ön itt is »rágalmazást«, sőt mi több, »minősíthetetlen bemocskolást« érez. Bárki megtalálhatja ezeket a beírásokat, tételeket a könyvükben. Ám nem azért tettünk említést róla, hogy akárkit is megrágalmazzunk, csupán jóindulatúlag intettünk a fokozottabb ellenőrzésre. U.gy vélem, nem ártottunk vele az igaz ügynek. Különben az össztagság egyetemes és egyéni érdeke kívánja meg ezt is. íj1 zek lennének hát azok az ál-*-J Utólagos »rágalmak«, amiért ön, Végh János elégtételt kért magának és még bírósággal is merészelt fenyegetőzni. De milyen jogon? Azt írja, hogy »»az ilyen cikkek hátráltatják a mezőgazdaság átszervezését«. Mi pedig úgy véljük — ez a párt és a kormány álláspontja is —, hogy a különböző vadhajtásokkal teletűzdelt »»szövetkezet« lehet a szocialista szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének gátja. Ezt tartottam szükségesnek megírni önnek. Varga József
