Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-16 / 139. szám

Vasárnap, 1957. június 16. ÉOMOGYOESBAe ......................... ..................^_

_______________________„ ------------------- ..mi, пччг—■-----------------——■ —............................................................................................................................— • >><»)11ШМТГГТ1Г1-П1ГГТПТППГ ттдшгг ihuhmiininiHf шпия—ниим—1шмм*дтя1н—гп1 —maii—riHWHaiiiiiiuiii——ш—ич ..............................

A szerkesztőség postájából

A képzőművészeti szakkör kiállítása Babócsán

Egy kivételesen kellemes élményben volt részem nemrégiben. Megnéztem a babóesai képzőművészeti szakkör képkiáílítását. A szakkör létezéséről hírből már tudtam és magam, mint festészet-kedvelő ember régóta vártam ezt a kiállítást. Éreztem, hogy itt nemcsak egyszerűen rajzalgatási és festési kedv kielégítéséről van szó, hanem lényegesen többről. Várakozásomban nem csalódtam. Nagyszerű, hogy egy faluban ennyi ember ily sok szép alkotásra képes. Találóan fejezte ki az együk alkotó: »Mi ennek élünk, de nem ebből élünk...« Kétkezi és szellemi munkások ők, akik pihenő idejük alatt ennek a nemes szórakozásnak élnek és eljutottak odáig, hogy észrevegyék a természet szépségeit és megörökítsék azt.

A kiállított képek mindegyike szót érdemelne. De nagy számukra való tekintettel (kb. 120 darab) csak néhányat ragadok ki közülük. Milávecz István: Rinyai táj, vagy a Halastó című képe az alkotó szülőföJdszeretetéről beszél. A gondos kidolgozás, a víztükör ábrázolása mint részletszépség is megragadja a szemlélőt. Rátkai György (gimnazista) Csendélet és Virágcsendélet című képei színpompájukkal, biztos ecsetkezelésükkel nyerik meg a néző tetszését. Ez a fiatal tehetség a szakkör egyik

legértékesebb tagja. Vezér Dezső Nyári alkony című képe biztos forma- és szfnérzékről tesz tanúságot. Drávaparti táj és Aranyesők című képein a természet színeinek frissesége érződik. Szép Papp Sándor Delelés és Holdfény című képe is. Arató Béla Parkrészlet című képe a kiállítás egyik legsikerültebb alkotása. Vízi Mihály arcképtanulmányai komoly elismerést érdemelnek. Igen tetszenek pasztell arcképei is. Szép tusrajzokkal szerepel a kiállításon Arató Béláné.

Az ünnep fénye mellett meg kell említenem az árnyakat is. A falu lakossága, a környék népe szép számmal látogatta a kiállítást, s ez jólesett az alkotóknak. De hol van ilyenkor a megyei művelődési osztály? Tudomásom szerint a babóesai kultúrotthon igazgatója őket is meghívta. Részvételüket meg is ígérték, de nem jöttek. Pedig a képek megfelelően szelektálva a megye székhelyén is kiállíthatok. És a művelődési osztály nem vallana szégyent a szakkör felkarolásával. Ha legalább havonként egyszer szakember instruálná őket, még többet, még szebbet produkálnának.

Hámori Mátyás

Délutáni kép Nagyatádon

Rekkenő hőség. A hőmérők higanyszálai ezen a délutánon is magasra szöktek fel. Az utcák néptelenek, szinte éjszakai csend ül a ! ázsorokon. Itt-ott tűnik fel egy

ókelő, de az is gondosan kiválasztva az árnyékos oldal enyhét. Utjai a cukrászda, vagy a vendéglő felt eszi, mert ilyenkor mégis csak kényelmesebb egy adag fagylalt, vagy pohár hideg sör mellett üldögélni.

A parkban a legélénkebb az élet, pontosaboan a park szívében elhelyezkedő strandon. Itt már a reggeli órákban hangos a medencék környéke, de leghangosabb »csúcsforgalom« idején, amikor a gyárakból, üzemekből özönlő fiatalság megérkezik. A napi munka után jól esik a víz hűvösének közelsége, a napozás, játék, a fürdés.

— Nekünk való idő ez! — mondja egy napbarnított hátú fiú a barátjának. Majd fellép a startkőre és egy szaltóval eltűnik a vízben. Nem is lehet látni, hogy hol bukkan fel, elveszik a fejek rengetegében.

A medencének egy négyzetméternyi területe sincs híján a víz kedvelőinek. Itt sárga-kék csíkozású labdával játszanak, amott fogócskáinak, az úszóövek segítségével csillagokat alkotnak. Egyszóval jól érzik magukat a strandolok, a víz közelében örülnek a fürdésre alkalmos jó időnek.

Kisgyura Károly

Joggal ünnepeltek

A Kaposvári Munkácsy Mihály Leánygimnázium sok vihart látott érettségi terme különös képet nyújtott ezen a napon. Máskor, amikor érettségire gyűltek egybe az intézet növendékei, rendszerint izgalomtól kipirult arcú leányok szorongtak az érettségi biztossal, s az érettségiztető tanárokkal szemben az asztalnál. Nehéz lett volna eldönteni, hogy ki az idősebb, maga az érettségi biztos, a vizsgáztató tanárnő, tanár, vagy pedig a »jelöltek«, akik közül, mit tagadjuk, egyik-másik már túljutott az élete delén. A legidősebb ■— eláruljuk ez nem nő volt, hanem férfi —, pontosan a 45. életévét taposta. Legtöbbjük arcára, homlokára az élet odasorakoztatta a redőket. Abban mindnyájan megegyeztek, hogy munkásr szülők gyermekei, akik annak idején nem juthattak el az érettségiig.

Amit azonban elmulasztottak akkor, azt

pótolták most. Legtöbbjük vezetóállásű ember. Magasrangú postatisztviselő, tanácselnök, titkár, vállalati igazgató, főosztályvezető. Az életben, a munka becsületmezején helytálltak eddig is, s ezután még inkább meg akarnak felelni a beléjük helyezett bizalomnak. Ezért is nem voltak restek kopaszodó, vagy őszülő homlokkal (kéabevenni a könyvet, s rendszeresen beülni az iskola padjaiba, kisdiák módra konzultálni, félévenként vizsgázni, hogy megszerezzék a jogot, hogy odaülhessenek az érettségi asztalhoz.

Ott ülnek most sorban, nyolcasával. Csak külsőre különböznek az iskola nappali tagozatának diákjaitól. Szívük ugyanolyan hevesen dobog, ugyanúgy torkukban érzik azt, lámpalázzal küzdenek, mint a 18 évesek, amikor a magyar irodalom, s történelem, a matematika és a fizilka érettségi tételeit kell előadniok. Hogy

mennyire nem különböznek a kis diákoktól, azt bizonyítja, hogy amikor elhangzik a biztos köszönöm szava, ugyanúgy ujjongnak, mint a kis. maturandusok. Ha nem szégyellenék még táncra is perdülnének örömükben, A járókelőit talán meg is botránkoznak, amikor izgalomtól kihevült arccal magyarázkodnak egymásnak ott lenn az utcán a negyven évesek a kijött, vagy ki nem jött tételekről, magukban a boldog tudattal, hogy sikerült, megvan az érettségi.

Nemcsak az iskola padjaiban láttam őket. Találkoztam velük a fehér asztalnál is az érettségi banketton, ahol mégegyszer elvonult elmúlt négy esztendő »diákéveinek« számos mozzanata, amelyekből nem hiányoztak a diákcsínyek sem. De ki haragudna a történtekért. A tanárok nem. Miért neheztelnének, hisz ők maguk mondották el, hogy sokszor a

fiatalok is példát vehettek volna az öregek szorgalmáról.

A kitüntetéssel érett Virányi Istvánt bátran oda mertem volna állítani a most érettségiző fiatalok közé is — mondotta a leánygimnázium levelező tagozatának vezetője.

Nem, nem ingyen jegyet kaptak a most érettségizett öregdiákok. Az a tény, hogy mind a tizenhatuknak sikerült, az nem elnézést, megértést jelent a pedagógusok részéről, hanem rengeteg szorgalmat, óriási akarást, sok-sok fáradságot és időt az érettségiző dolgozók részéről.

Ott a banketton valóban fiatal, életerőtől duzzadó embereket ismertem meg bennük, akik pár órára talán azt is elfeledték, hogy harminc-negyven évesek. Fiatalos szívvel ünnepeltek. Joggal tehették, jó munkát végeztek.

Kovács Sándor

Ás új magyar kerti traktor

Kinek készül?

Ez év márciusában a MEZÖSZÖV pályázatot hirdetett hazai gyártású egytengelyes kerti traktor és eszközhordozó, kéttengelyes kistraktor tervezésére.

Mik a kerti traktor követelményei

Hat—nyolc lóerős teljesítményű, benzin vagy nyersolaj üzemű, gumikerekű erőgép legyen, mely a legkülönbözőbb munkák (szántás, növényápolás, kaszálás, permetezés, szállítás, stb.) végzésére alkalmas. Elsősorban a belterjesen gazdálkodó szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermesztéssé] foglalkozó kisüzemek használhatnák igen eredményesen, de alkalmazható lenne nagyüzemek, pl. termelőszövetkezetek kisebb .méretű belterjes üzemágaiban, elsősorban kertészetben is.

Milyen lesz az eszközhordozó kistraktor?

Az eszközhordozó kéttengelyes kistraktor a pályázatot kiírók elképzelései szerint 12—15 lóerős teljesítő képességűnek készüljön. A külföldi tapasztalatok szerint ez a gép jól bevált és sokoldalúan használható nagyobb parasztgazdaságokban, de különösen a termelőszövetkezetek, kisebb-nagyobb társulások, állami gazdaságok belterjes üzemágaiban. Előnye, hoigy a munkagépeket közvetlenül a traktorra szerelik, s azokat a munka közben is figyelheti a traktoros. E géptípus pályázati terveinek beadási határidejét két hónappal meghosszabbították.

Még ez évben elkészül a kerti traktor mintapéldánya

Június 10-ig sok pályázatot kapott a MEZÖSZÖV a kerti traktorra. Teljesen részletes pályázati tervvel jelentkezett többek között a Ceglédi Közilekedésgépjavító Vállalat, a Kismotor- és Gépgyár] a Mezőgazdasági Gépfejlesztő Intézet és a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, ez utóbbiak közös tervvel. Valamennyi terv igen sok ötletes, korszerű megoldást tartalmaz. Sokan részletmegoldást tartalmazó tervet adtak be. Mindannyi felkeltette a szakemberek érdeklődését. A benyújtott terveket a legkiválóbb mezőgazdasági gépszakértőkből álló bíráló bizottság június végéig értékeli s a legalkalmasabb] legjobb típusból még ebben az évben mintadarabot készítenek.

Korai lenne még részletes eredményeket közölni. Annyi bizonyos, hogy az új pályázati rendszer ösztönzi a szellemi alkotómunkát, lehetővé teszi a sok ötletes elgondolás egyesítését. Ami pedig örömhírként hathat a falvak, mezők dolgozóinak, az röviden így hangzik: hamarosan lesz magyar kerti traktor: (Megvalósul tehát Mihóka János kadarkúti közágsparaszt egyik régi vágyálma is).

Szolgálatkész úttörők

Néhány nappal ezelőtt, a reggeli órákban kocsi állt meg Kaposvárott a Temesvár utca 13. számú ház előtt. Szép, nagy hasáb fákat raktak le róla a járda mellé. Aztán a rakodás végeztével a kocsi eldöcögött, a nagy halom fa pedig ottmaradt, bánatára ec*y Idős bácsinak, aki egyedül volt otthon, s mitsem tudott kezdeni a tüzelővel.

Még délután fél öt tájban is az utcán hevertek a fahasábok. Hiába, a fiatalok dolgoztak, s még nem értek haza munkából. A bácsi ki-kinézett a házból, töprengett, mit csináljon. Egyszerre rászánta magát, felfogott egy hasábot, s becipelte az udvarba. De a többi még ottmaradt. A bácsi állt a halom mellett, szomorkodva.

Ekkor — mintha valaki megrendezte volna — tíz nagyobbacska általános iskoiás fiú fordult be az utcába. Mindegyikük egy széket vitt a vállán, vidám beszélgetés, nevetgélés közben. Az első észrevette az úttest mellett heverő fát, s az öregapót. Megállt. Egy pillanatig gondolkodott, s aztán a szók lekerült a válláról a járdára. Az első után lesorakozott a többi kilenc is, a fiúk pedig megragadták a fahasábokat. Csak ennyit kérdeztek:

— Bácsika, hova akarja rakatni a

fát?

Az idős ember meglepetésében alig tudott szólni. A már az udvarban lévő hasábra mutatott, s a csodálkozástól nem mozdultak a lábai. A fahalom rohamosan fogyott az utcán. s nőtt az udvarban. Néhány hasábot, amelyik nagyobb és nehezebb volt a többinél, két pajtás cipelt.

Talán öt perc sem telt el, mire minden fát behordtak. Még utoljára körülnéztek az utcán, hátha kinn maradt még egy darab fa és fogták székeiket, mentek tovább. Beszélgetésüket ott folytatták, ahol néhány perccel azelőtt abbahagyták.

Még köszönetét sem vártak. De most utólag megköszönjük az idős ember, s mindannyiunk nevében. Köszönjük nektek, ismeretlen pajtások, hogy tudjátok ezt a jelszót: »Az úttörő ott segít, ahol tud!« — s ennek szetlevrében cselekedtetek.

Köszönjük tanáraitok, tanítóitok fáradságát is, akik ilyen szolgálatkészekké nevelnek benneteket.

rl -Felhívás az állami gazdaságokhoz a tejtermelés fokozására

Az állami gazdaságok főigazgatója és a MEDOSZ Elnöksége a tej- és tejzsírtermelés fokozására hívta fel az állami gazdaságokat. Az eredmények megjavítása érdekében az állami gazdaságok főigazgatója és a MEDOSZ Elnöksége a tej- és tejzsírtermelés növelésében legjobb eredményt elérő gazdaságokat és az ezek tevékenységét legjobban elősegítő termelési igazgatóságokat jutalomban részesíti, összesen százezer forint jutalmat osztanak' szét.

Reméljük, hogy megyénk állami gazdaságaiban az állattenyésztési dolgozók közül számosán tettekkel válaszolnak erre a felhívásra és eredményeikkel öregbítik megyénk becsületét az ország népe előtt.

CSER PÄL:

V.

Д gyerekek megakadtak a kérл désen.

— Ja, persze — játszott a szavakkal a Férfi —, tudom már, hogy mire gondoltok. Visszahozzátok a gyárost a gyárába, a földesurat a földjére, mert ugyebár nem igazságos, hogy az a sok-sok magyar ember éljen jól helyettük. így már értem.

— Nem vagyunk mi ilyen hazaárulók — dacosodotí fel Gyura hangja

Száraz nádcsomót dobott a Férfi a tűzre, mert látta, hogy fázalk a két gyerek a szunnyadó parázs mellett. Hangos sziporkázással fogott lángot a nád, tenyérnyi széles tűznyelvek ■nyaltak bele a sötétbe. A levegő a felszálló meleg rezgésével telt meg. A fiúk jólesően, de kissé megriadva bámultak a nagyvilágú tűz felé.

■— Megláthatják! — aggályoskodott a Kisebbik legény.

— Az nem baj, ha én itt vagyok veletek, nincs miért aggódni ezért.

— Olyan jó ez a meleg. Tegnap éjjel úgy fáztunk, hogy a fél éjszakát átdideregtük. Csak tegy pokrócunk van, az is olyan, minit a szita — hálaistenkedett a kisebbik.

Jobb lenne ugye, a jó, meleg

ágy?

Az biztos!

Akkorát tudnék szundítani egy '»ó, meleg dunyha alatt, hogy még!- Nem baj, ha majd hazamentek, kialudhatjátok magatokat.

A Férfi kimondta azt a szót, amit már régen forgatbtt magában. A két fiú lesütötte szemét, s a lobogó tűzíény megvilágításában látszott arcukon a társtalanok, az otthontalanok, a hazátlanok mély szomorúsága. A kisebbik hangosan felzokogott, s mint egy félreriöntött zsák, úgy borult a földre, fejét kezeibe takarta és egész testét rázta a zokogás. A nagyobbiknak is kicsordultak könynyei, szájaszéle remegett és tenyerében halk roppanással tört el a délután eszkábált játékpipa. Szégyellősen elfordult a fénytől, a Férfi tekintetétől, s révetegen a bokrok sötétjébe bámult.

— Nézzétek, gyerekek! Nem dőlt össze a világ, nem kell sokat keseregni a dolgon, megtörtént, hát megtörtént. Talán jó tanulóiskola is volt ez az egész kiruccanás. Akár hiszitek, akár, nem, amikor akkorka lehettem, mint ti, egyszer én is el akartam szökni hazulról. Bizony. Minden gyerekben van ilyen kalandos ösztön. De azután én is rájöttem arra, hogy butaság az egész, könyvekbe való szórakoztató história. Pedig akkor talán több oka lett volna a szökésnek. Apám munka nélkül volt hónapok óta, a népkonyháról hordtunk valamicske kosztot és én egész legénykoromig olyan ruhában jártam, amit anyám a Rongyosközben vett. A hazát szeretni itthon kell, mert itt lehet csak tenni érte valamit.

Д Férfi felkelt a tűz mellől. Jól л esett a nyújtózkodás a hoszszú, kényelmetlen ülés után. Elballagott a gyerekek mellől. A part szélén nádat koport össze, s nyalábjában hozta a tűzhöz. A lángok ismét a magasba csaptak, meleggel és piros szdporkaesővel telt meg két-három lépésnyire a levegő. Mosolygó arccal nézte a hallgatásba temetkezett fiúkat.- Milyen embernek gondoltok engem?

Csicsa felkapta a földről fejét, s könnyes, elfsiaümu. arcával a Férfire bámult, majd felugrott és odaszaladt hozzá.

— Maga jó ember, ne haragudjon ránk!

Csoda haragszik, ha nincs miért!

— Mert meglőttük a lábát és halálra is ítéltük.

— Tudtam, hogy viccelődtök csak és én szeretem a tréfát.

A kicsi odasimult a Férfi oldalához és görcsösen szorongatta a karját. A nagyobbik is felállt, lassan, botladozva odament a Férfi mellé.

Arcát nem lehetett kivenni, mert a bokrok árnyéka takarta le. Két, ökölbeszorított kezén látszott, hogy indulat fűti, s felsőteste alig észrevehetően imbolyog. Amikor megszólalt, hangja rekedtes, színtelen, fátyolos \ olt.

Tessék engem jpl megpofozni! Nem tudnám,, hogy miért? Mindenért!

A Férfi magához húzta a két fiút, s azok úgy bújtak (estéhez, mint a fészekből kiesett fiókák anyjuk szárnyai alá.

— Piát akikor, gyerekeim, szedjük gyorsan össze mindazt, ami itt érdemes dolog és megyüjik haza. Ne aggódjatok, majd én azután mindent elintézek. Beszélek a Osicsa szüleivel is, a Kovácsékhoz is elmegyek; Ha akarjátok, az iskolába is. Jó?

Azok nem szóltak egy szót sem, hanem csendesen kotorászták össze holmijaikat a tűz fényénél. A fegyvernél és a töltényednél voltak megakadva. Gyura éppen arra készült, hogy a vízbe hajítsa őket.

— Hagyjátok — szólt a Férfi. — Ezeket majd én holinap átadom a rendőrségnek. No, nem kell emiatt félnetek...

Д zután elindultak a fekete estóben, a város felé. Egymás kezét fogták, úgy mentek a késő esti harmatban fürdő rétien át. Lépésük csendes volt, hisz felfogta a zöld szőnyeg, csak szívük kalapálása volt hangos, nyugtalan ritmusú. Fölöttük a hatalmas égbolt fekete balöachinja sötétlett, az egész világot beborító óriási sátor, melynek csodálatos csillagainál sakkal szebben ragyogott a két gyerekszemben a hit és a remény.

És a Férfi, aki egy fél nap küzdésével az otthon, a haza meleg ölébe karolta vissza ezt a két fiút, gondotataiban egy palackot! úsztatott a vizen, benne az üzenet: Mindenkinek mindenkinek! Tetteitek erejét, sz' vartok igazságát a gyermekek b méri le! (Vége)