Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-16 / 139. szám
AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 139. szám. ARA 50 FILLÉR Vasárnap, 1957. június 16. cA kantba i&múg.y,L ünnepiét ÍRÓINK SOMOGYBÁN A jó könyv az öröm és a tudás forrása. Ezrével várnak bennünket megyei és járási könyvtáraink rendezett polcain, falusi népkönyvtáraink könyvszekrényeiben. üzemi művelődési otthonaink olvasószobáiban, könyvesboltjainkban, földművesszövetkezeteink falusi boltjaiban, hogy elvezessenek bennünket közeli és messzi tájakra. hogy átadják nekünk, kései utódoknak az emberiség tudását. A könyvek szerény, csendes barátok. ha felnyitjuk bősz (kies lapjaikat, szívünkhöz szólnak, világosságot árasztanak, gazdagabbá, tartalmasabbá teszik életünket. Egy ember világa szűk, sokszor csak egy falura, egy városra, szomszédok, ismerősök kicsiny körére korlátozott, de az emberiség világa tágas, határtalan. Időben évezredekre, milliókra nyúlik vissza a múltba, évszázadokra előre a jövőbe. Térben nemcsak a földgolyót öleli át. de a csillagokig tágul. Csak rajtunk áll, hogy szűk körbe szorítjuk-e magunkat, vagy az emberi kultúra tág látóhatárát választjuk: a tompa közönyt, a homályt választjuk-e, vagy a minden emberi. a maracliság ellen lázadó »mV -i értelem fényét. "A könyv lámpás, amely a emberi tervek, szándékok, utak célját végtől végig bemlágít:u" — írja Szabó Pál. Ennek a lámpásnak fényét a haladó írók gyújtják fel és a könyvtárosok emelgetik magasra. A könyv erkölcsi és szellemi hatalma. benső nemesítő ereje óriási. A nagy írók műveiből áradó érzések, gondolatok összekapcsoló és megrázó erejűek. Ezért volt évezredeken át a könvv csak kevesek kincse. Ezért fordult néhány fa.lufikban az ellenforradalom dühe könyvtáraink eilen is. A könyv akkor vált igazán könyvvé, mikor eljutott a nép minden rétegéhez. Akkor lett Somogybán is igazán könyv a könyv, mikor 230 állami könyvtár közel kétszázezer kötetét a somogyi dolgozók közkincsévé tette. A Somogyi Ünnepi Könyvhét alkalmából üdvözöljük íróinkat, kik most eljönnek közénk. Jártak már e határban emberöltőkkel előbb is írók. Másfél évszázaddal ezelőtt egy jobb öltözetű vándorlegény dagasztotta a somogyi országút marasztaló sarát. Batyuja versekkel teleírt papirostól dagadozott. Mecénást keresett, aki ajánlás főiében kinyomtatná verseit. Csokonai Vitéz Mihály volt a neve. Miklán a világtól elhúzódva, a gazdálkodás gondjaitól fáradtan, esténként, mikor háza népe elpihent, gyertyafény mellett rótta papírra a lelkében zsongó halhatatlan sorokat Berzsenyi Dániel. >-A magyar költők sorsa egy cseppet sem volt költői sors« — mondotta Voinovich Géza. A világ egyik legnagyobb költője, Petőfi Sándor az őrszoba meztelen faágyán álmodozott jövendő dicsőségéről. 1844 tején gyalog indult Debrecenből Pestre »kopott ruhában, egypár húszassal és egy kötet verssel. E kötet versben van minden reményem — írja —, ha eladhatom, jó, ha el nem adhatom, az is jó... mert akkor vagy éhen halok, vagy megfagyok, s vége lesz minden szenvedésnek.« A mi íróink, költőink sorsa a jólét, a gondtalan élet, az alkotás minden feltételének biztosítása. Ezért jönnek első hívó szavunkra körünkbe a közeli napokban neves íróink közül számosán: Illés Béla, Boldizsár Iván, Csohány Gabriella, Dobozy Imre, Erdős László, Földeák János, Hegedűs Géza, Major Ottó, Mesterházi l.ajos, Tatay Sándor. írók, akik felismerték, hogy a könyvhét csak egyrészt az olvasók és könyvvásárlók ünnepe, másrészt pedig az íróké. Eljönnek közénk íróink, akik nemcsak azt tudják, hogy fejlődő életünkben ‘semmilyen rendű és rangú ember nem lehet meg könyv nélkül, így írók nélkül, hanem azt is. hogy az író sem lehet meg az olvasók nélkül. »Az írás azért íródik, hogy azt el is olvassák, s mennél többen olvassák, annál jobban csökken az író kétsége, magánossága, s ez igen nagy ösztönző erő a további munkákra, Olyan szüksége van az olvasó szeretetére, mint a virágnak a napfényre. De honnan tudja, honnan lássa, ki szereti, ki olvassa?« Úgy, hogy megkeresi az olvasót emberi közelben. A június 15-től 23-ig tartó Somogyi Ünnepi Könyvhét művelődésügyünk somogyi munkásainak tettrekészségét, megújhodott vállalkozó kedvét bizonyítja és azt, hogy néni demokráciánk művelt, széleslátókörű olvasó embereket akar. ezert lett a könyv és a könyvtár a társadalmi nevelésünk alapvetően fontos eszközévé. Eseménvdús hét előtt á.ll megyénk. Az ország tekintete egy kicsit ránk figyel, az ország füle Somogy felé hallgat. Biztosan reméljük, hogy az első Somogyi Ünnepi Könyvhét sikert hoz: megnöveli megvénkben az olvasók táborát és közelebb hozza haladó íróinkat Somogy dolgozóihoz. Kellner Béla Somlyó Zoltán: A könyvek Csak azt a könyvet szeretem, mely igazságot mond nekem: a prolelárság tanait! mert az nevel, mert az tanít! Csak az a könyv a jó barát, mely a nap fényét hinti rád. Amely nem kény szerit vakon elámulnom az urakon. Csak az a könyv legyen enyém, mely a sorsom írja elém. A munkás, boldog életet, mert én csak ilyent élhetek Több mint 1200 úttörő nyári sátortáborozása Egymásután zajlanak le az iskoláikban az évzáró ünnepségeik. Néma csend honol az osztályokban, csak az úttörőcsapatok berkeiben folyik tovább az eleven, lüktető élet: készülnek az idei nyári sátortáborozásra. Az idén a központi táborban, Csillebércen 200 olyan somogyi úttörő élvezheti majd a nyár örömeit, akik egész évben a legszorgalmasabbak voltaik a tanulásban és példamutatók a magaviseletben. Húszán pedig valamelyik népi demokratikus ország vendégei lesznek egy hónapon át. A megyei táborokban Balatonmárián, Fonyódon, valamint a Kaposvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Zsippó festőién szép tájékán több minit ezren ütik fel sátraikat. Július 1-én a fonyódi sátortábor már 400 úttörő vidám kacagásától lesz hangos. A megye többi táborhelyére Is ezen a napon indulnak el a kispajtások. Napi programjukban természetjárás, vízisport, filmvetítések szerepelnek és könyvtár is rendelkezésükre áll. Bográcsban főzik majd az ízletes ételt, amelyhez a megyei szervek eddig .már harminc mázsa élelemmel hozzá is járultak. Nagy segítséget kívánnak nyújtani a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt és a tanácsi szervek is a pajtások gondtalan táborozásához. A Bárdibükki Állami Gazdaság például tejet és gyümölcsöt szállít mindennap a zsippói táborba, mely pár kilométerre fekszik a gazdaságtól. A Vöröskereszt aktivistái pedig szórakoztató módon elsősegély-tanfolyamot tartanak minden sátortáborban. A Nemzetközi Szövetkezeti? Nap előkészületei A július 7-i Nemzetközi Szövetke- 5 zeti napra megyénkben is nagybani folynak már az előkészületek. Azi elmúlt évektől eltérően az idei ün-I népségén első ízben vesznek részt} a megye termelőszövetkezeteinek л tagjai. i Július 7-én, Kaposvárott mintegy? ötszáz kisipari szövetkezeti, földmű-? vessző vetkezeti és mezőgazdasági? termelőszövetkezeti tag vesz részt az? ünnepségen. Meghívnak erre az al-? kalomra több magánfeisiparost és? egyénileg dolgozó parasztot is.? Ugyancsak ezen a napon több sző-? vetkezeti dolgozót kitüntetésben és? egyéb jutalmazásban részesítenek.? Változatossá ég színessé teszi majd? az ünnepséget a szövetkezetek kul-? túrcsoportjainak műsora és a dél-* utáni több, vidám sportrendezvény.? A kommunisták bizalmából Jog»flí ünnepeltek.. BALATONI KÉPESLAP Fiatal életek egészségére vigyáznak REGGELI A MEZŐN MOTORIZÁLT MOZGÓBOLTOK A földművesszövetkezetek dolgozói az elmúlt nyáron is derekas munkát végeztek a lakosság zavartalan ellátása érdekében. Száz mozgóbolt járta a határt, lovasfogatokkal, kerékpáron szállították a hűsítő italokat a mező izzadó dolgozói részére. Az idei nagy nyári munkákra még az eddiginél is jobban felkészültek, százötven mozgóboit járja majd a falvak határait, s újdonság lesz, hogy több földművesszövetkezet motorizálja mozgóboltját. A kaposvári, marcali és még több földművesszövetkezet rendelkezik egy-két tonnás teherautóval. Ezeket a nyári aratáscséplési idényre előkészítik, hogy minél gyorsabban és nagyobb területre tudják kiszállítani a jégbehűtött frissítő italokat, cigarettát, fagylaltot, cukorkát és egyéb közhasználati cikkeket. Arról sem feledkeznek meg, hogy az aratók a munka végzése szempontjából fontos eszközökhöz is hozzájussanak. Ha eltörik a kasza, vagy a kaszakő, a mezőn vásárolhatnak másikat, nem kell kilométereket gyalogolni, ami drága perceket vesz el és a termés gyors betakarítását akadályozza. Azok a földművesszövetkezetek, amelyek nem rendelkeznek autókkal, motorkerékpáron, kerékpáron és lovaskocsival hordjak-viszik majd az árukat az idei kenyémekvaló betakarításában dolgozóknak. Munkához látott a» Agrártudományi Egyesület Somogy megyei csoportja Az Agrártudományi Egyesület Somogy megyei csoportja október óta nem működött. Ezért a napokban az ellenforradalom óta először összeült és új vezetőséget választott. Ez alkalommal megbeszélték azokat a feladatokat, amelyeket a csoport kíván majd végezni a megye mezőgazdaságának fellendítése, valamint a szakember továbbképzés érdekében. Tervet dolgoztak ki arra, hogy negyedévenként minden járás székhelyén a tájegységnek megfelelő témakörből szakmai továbbképző előadásokat rendeznek a mezőgazdasági szakemberek számára. A megye székhelyén a csoport havonta ülésezik majd, amelyen tudományos alapon tárgyalják meg a belterjes gazdálkodás kialakításának lehetőségeit, az időszerű feladatokat. Megkezdték a burgonya szelektálását A Keszthelyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet marietta-pusztai gazdaságában száz kataszteri holdon termesztenek burgonyát. Ebből mintegy harminc holdon fajtakísérlet folyik. Igen nagy gonddal ápolják ebben a gazdaságban a kisvárdad, valamint az Aranyalma-fajtákat, melyet nagyüzemi módon termesztenek. Ezért a most megindult vegetáció során amikor a legjobban meg lehet állapítani a levelek színéről, alakjáról, hogy mennyire tér el az eredeti fajtától, elvégzik a szükséges szelekciót, hogy fajtiszta gumóikat nyerjenek. Ugyanakkor a burgonyabetegségtől megtámadott 1 öveket is eltávolítják. A szelekciót a kísérleti gazdaság legjobb szakmunkásai végzik a kutatók irányítása mellett és eddig, mintegy ötven kataszteri holdon már be is fejezték ezt a muíikát. A burgonyabogár elleni védekezésiről sem feledkeznek meg. A lárvák most. bújnak elő, s teljes erővel végzi a Nagybajomi Növényvédő Állomás a kártevők irtását. Ha az ember befelé halad a homokon, egyre távolodva az inke— iharosberényi országútié!, egyideig mezőségben kell menni. Azután mind több fa tünedezik elő, s a fák közt itt is, ott is háztetők virítanak. Majd omladozó kastély és bontásra ítélt cselédházak következnek, s a füves dombhátak mögött az iskola. Falut innen hiába keres a szem, csak magyarázat után sejti a látogató, hogy »ott lent, az a cigányváros, amott fönt a fák között az újtelep van*. Ez a két rész képezi Fazekasdencs községet, melyet ugyan tábla nem hirdet az utasnak (nem is igen utaznak errefelé az emberek), még a Helységnévtár is csak igen rövid ideje tünteti fel, mint falut. Azelőtt puszta volt, báró Inkey József földbirtokos egykori tulajdona: földjével, cselédházaival, iskolájával, meg a többi tulajdonba vehetővel együtt. A szomszéd falunak lukét számítják, mely ugyan ezt a szomszédságot csők öt kilométer távolságból képviseli.: tanáccsal, mozival, s egyéb dolgokkal. Itt az iskola a góc. A sárgára meszelt falakkal s az udvari oldalon a revlcény felfuttatása céljából elhelyezett zsinegekkel. A kicsiny teremben viszont virágok és kíváncsi gyermekszemek fogadják a látogatót. Az előbbiek azért, mert a vizsga csak akkor vizsga, ha külsőleg is látni lehet az évbúcsúztatás örömét, az utóbbiak meg azért, mert látogatók ezideig nem igen asszisztáltak a pusztai apróságok tanulmányai mellett. Még az utolsó izgalom, a vizsga se lenne különös, hiszen az egyetlen, akitől a diákoknak tartani kell, az elnök is helybéli: a falu mind a hatvan családja előtt csak közönségesen igazgató bácsiként ismert férfiú, névszerint Klespitz Jenő igazgató-tanító. A vizsga pedig folyik. Hol egy mezítlábas legényke csattog ki a. táblához, hol helyben javítja ki a tanító néni — az igazgató felesége — egy pöttöm kislánynál, hogy a naptár se »ferbmárt, se szektembert« nem ismer. A nagyobb diákoknál csak később kezdődik a vizsga. S az iménti elnök most már vizsgáztatóim lesz, 18 felsős diák jóakarata vállalójává mindabból a tudományból, amit egy évig, töltögetett a koponyákba. .4 nyitott ajtón szellő suhan be, nem nagyon messziről, csak a közeli akácokról, itt bent pedig József Attilát idézi egy legényke, hangos szavalással. Az öreg tanító kissé lehajtott fejjel hallgatja s talán a nyitott ajtón 43 év emléke fér hozzá közelebb, mint ez a mostani szavalat. Mert Klespitz Jenő már 1914 óta tanít, ami így magában is szép dolog, de mind a 43 év alatt pusztai gyerekek jártak elébe, ez még szebb! ... A pusztai csend, meg a negyvenhárom év igen jó rmléktermö. A vizsga után ezekről az emlékekről beszélgetünk, s legkedvesebbjéről, kicsim/ gondolkodás után így dönt: »A gyerekeket szeretem. Amikor látom, hogy van értelme a munkámnak, ez minden másnál szebb.« Negyvenhárom év alatt nagyon sok tanítványt szárnyra bocsátott, ilyen mai-féle pusztai vizsgák után. Ki ilyen, ki olyan pályára ment közülük. Egy kis történetet mesélt el így: — Somogyszóbon nézegettem kifélé a vonatablakon, jön arra a forgalmista és széles mosollyal üdvözöl: Jó napot tanító bácsi! Jó napot, mondom én. Kihez van szerencsém? — Hét nem emlékszik rám? — így a vasutas. Akkor már tegeztem, mert hiszen fiatal is volt, meg hát lehetséges, hogy valahonnét ismerem. — Hosszú László va ■ gyök, Darvason tanított engem... Nahát így már igen megörültem тi.eki... Azután meg egyenest jön oda hozzám a kalauz, s előre köszön. Én nem is ismertem, csak amikor kimondta, hogy tanítványom volt., akkor emlékeztem rá. Ilyen az élet... — De ezek a mostani gyerekek is szeretnek, — úgy látom. Már mondták, hogy igazgató bácsi, majd eljövünk ám a nyáron is magához Az öreg tanító bácsi nyugodt lehet, a nyár miatt is, meg a most szárnyrabocsátottak miatt is, mert jó vizsga volt a 43. tanév vizsgája. (király)
