Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-12 / 135. szám

1-da, 1957. június 12. eOMOGYOKSZAO

——l

^М«Ю»М>1ЯЯ>ИМ11Ц»Чытж-жгтмкяекутг***»,-.*?*** иг

FÉLFOGADÁS:

?Y RÉGI OLVASMÁNYOM, yiont Parasztok című regényéit alakjai ködlenek fel előttem, A J4f a Városi Tanács szociális cso~~'>i án hallgatom Iváncsics Femné tanácstag elbeszélését egy II. éxeVahelyi öreg paraszt szomorú r áröl Az öreg még életében el:rtta földjét öt gyermeke között. api Je lbogy csökkent a munkaképeseit. s^gc-, úgy csökkent gyermekei szívéováben a köteles tisztelet és szeretet is. ingeÁPjuk egyre kijjebb szorult hátikból, míg végre a füstölőben laka szomszédok biztatására bepeг tartásdíjért gyermekeit. Mire íróság döntést hozott és kötelezte yermekeket megrokkant apjuk rtására, az öreg paraszt megt Eddig a történet. Megrendítő, ondoll idtató. Itt, ezen a helyen, r. szociális ügyekkel foglalkoc tópartján tudnának legtöbbet szél ni a gyermeki hálátlanságról, 1957. etetlenségről, kisiklott életekről, dapester,’lőni emberi sorsokról. gar Ко. a тип^а> van miről bs-Ini Mert nem túlozunk, amia g ' s mondjuk, a tanács vala- Todor sztálya közül szinte itt a

ponti 'l’iCGs/obb a forgalom. Itt fordul

Anton bb ember’ í°9°s és J°9taeivtársa' aids kérők egész hadseresa p,( őzön' el a csoport két előadóját.

és Karli,:£> " ‘ ükön belül és fogadó órá-Központi '

A Mat*” ^ "II sokáig várakoznia anrészéről- • írről személyesen is meg

gyár Sz Győződni. Míg Iváncsicsné taponti Г •n !5°í beszélgetünk, aki mint Károly dúl politikai állandó bizottságsak, az 1 toö/o. a hét bizonyos napjain Intéző Вtűd aim > munkában segít a csováth Imi dole - szóinak, addig özv. Németh ponti Birié fogadja a kilincset egymásnak A két'9aib -• eleket. Legtöbbjük nem gyalta e'segelyes — akiket a tanács lát zetet és'iozzátartozóik hiányában. Meggalom ifiúinak itt a megrögzött munkásén tájéii-lőktól a volt politikai elítéltehelyzetérö '1 aiöart gazdag emberekig soaz MSZV Ezek nem kérni, hanem követestvéri nt jbrnek. Fenyegetőznek, szidallesztéséi zuak, lázítanak, mintha a nép továbbáurna eak első kötelessége az о pártot #'•tartásuk« lenne. Nem pedig a A tártgatehetetlen öregeké, elárvultuké. légkörbe^; дге ISMERNÉ a Kossuth tér értés szjbáféje előtt standoló Szép nek bizo !;^a aki nem véletlenül ütötte döttsége ...„ fat e koccintgató intézmény ben teljeípi^bpc? Negyven, negyvenöt A BoI|

dőltei tel október— eseménye megítélésé I az elmúlt ti) zetközi est igazolták a a Szovjcíij Kína Kom’

Kommunis; nista Párt, nista Párt Párt, a Mi„®s a к Шпуа vize halk, surranó dottsegein A ,iesszel siet kanyargó, szűküí?u-«kVtaii öblösödö medrében, az alalatkozatol.. „.^tok között. A könnyű szel

клшпши. ,e hullámokat bodorít a vízre, szerte -slyek ügy hatnak, mint egymásba ” forduló, fényektől szikrázó, szazverls fel'TM Pikkelyek. A folyó harendszer . re/gő, de el nem mOZdUl?

sek és fn* t, her a fák árnyéka es melyből visszaállítáP. -*szinű szürke gomolyg^ ^ ra hoev a 11 szó bárányfelhők kepe. A latsak és E r.en áttetszik a nád- es sasperialista r^^k új, idei csokra, lista orsz '.r Férfi összehajtogatott esókabatriiletévé n ül a parton. Előtte öt horognyel got. ígyezőalakban terül szét a vízre.

A két zeket nézi. Az ár most egy félig hogy végi zbemerülő sörösüveget hajt a^ horaljas szeí>k közé. Az apró, tarajos hullámok országi eluktatják, taszigálják, de az üveg ben és l.z egyik bambusznyél végénél megég belföltücad, körbeforog és nem megy toszítette eűbb. A Férfi bosszankodik, mentőmeneti si.álóval nyúl érte. Kiemeli. Marczy-féle nár eldobja a füves parton, amikor tevéken.vakintete megakad a palack száján, MDP régz erősen gyer.tyázott dugón. Kiabban, htáncsian nézi. A nap felé ttartja az forradalorveget. Valami fehér dolog^ van a ző feltétc örösüveg belsejében, mely épp úgy A Boi'Phet rongy, papír, vagy összeállt döttsége ‘ ékesfehér penész. Érdeklődve nea szovjet '**1, majd követ keres. A s ze thuldaimi Mu* cserepek .közül egy irkalapot résére nyíl il fel. Az ujjnyomatos, maszatos ellenforraciPÍron kerek, verébfejű gyerekséges köteles;

internacior . . , ,

hadó testv "Mindenkinek! Az Albatrosz eile legmaga Süllyedt. Ketten me.gmenekülsának tekinl.ün,c e9V rozoga tutajon. Lakat- Ing a magyar ^ szigeten vagyunk. K.észle- Iista táborhoz ta'ceí felfrissítjük, s holnap lágbéke érdekeittót bontunk Amerika fele.

A két testvérr9VVeT ~ Vér ” halál magyarországi el FRED.«

főbb tanulságait „ „

i hangosan felkacagott. Hatódott a fűben, s csillogó bámulta az eget, s ^ míg

AKor» mrvso^V kér tetőzött,

REGGELTŐL ESTIG

körüli ember, alkalmi hordármunkából él, pedig erejéből telne más, állandó munkára! Valamelyik nap mégis beállított, persze italos fővel a szociális csoporthoz és erőnek erejével ruhasegélyt követelt. Még szerencse, hogy az ezen a munkaterületen dolgozó tanácsalkalmazottaknak megedződött a szívük és idegük. Másként aligha tudták volna leszerelni a káromkodó, részeg vendéget. Szép Gyurka hamarosan rájöhetett, hogy itt nem sok babért arat, nem sikerül »fröccssegélynek* átváltható ruhadarabokat kierőszakolni. Még akkor sem, ha az ö téves értesülései szerint »a ruhasegélyt külföldi grófok és bárók küldték.«

— Szép munka ez, amit a csoportunk végez, de nagyon nehéz és nagyon hálátlan — sóhajt özv. Némethné, amint egy idős néni után becsukódik az ajtó. — Ennek a néninek hat élő gyermeke van. Mind felnőtt, dolgozó ember. Nem jogosult közsegélyre. Most, hallotta, azzal fenyeget bennünket, hogy feljelent a Minisztertanácsnál, mert nem adunk neki vöröskeresztes csomagot. Pedig a csomagot nem mi osztjuk el, hozzánk csak a kérvények jöttek, mi továbbítottuk a vöröskeresztnek őket.

ELMENT a kis öregasszony, de még mindig látom haragtól, méltatlankodástól eltorzult arcát, amint kiabál:

— Maguk! Maguk hazudnak, meg lopnak, de majd én rendet csinálok itt. Mind feljelentem! Itt az elosztás, csak előttem letagadják!

Szegény kis öreg. Szegény édesanya! Felnőtt és tőle elpártolt gyermekeitől, ha így, ilyen hangon kérne valamit! Pedig közöttük kellene rendet teremteni, hogy amit tőle szereietlenségük, önzésük, nemtörődömségük megtagad, ha kell, a törvény biztosítsa számára! öreg napjait tartósan úgyis csak az ő gondoskodásuk tudná napfényesebbé tenni, nem egy vöröskeresztes csomag!

Mindig újabb panaszosok, segítségre szorulók jönnek. Ennek csecsemőkelengye kell, de mint' kiderül, nem jogosult rá. Emennek a kilenchónapon túli kórházi költséggel van baja. Ez az idős asszony pedig — lehet vagy hatvan esztendős — meghallotta, hogy az állam már a hatodik gyermek után ad jutalmat, most azzal a kéréssel jött, hogy neki is adjanak, mert kilenc gyermeket hozott a világra.

— Hány éves a legfiatalabb, nénikém? — kérdezik mosolygásukat rejtve a csoport dolgozói.

— Tizennyolc múlt a tavaszon. Ismét egy negyedóra szalad cl,

míg megmagyarázzák vélt igazságát, jogait féltő, védő asszonynak, hogy neki nem jár jutalom.

Csukódik, nyitódik az ajtó. Van aki. kétszer-háromszor is visszajön magyarázatért.

Itt aztán valóban nem »nyaralhat« még egy cigaretta szívásnyi ideig sem az előadó. Még szerencse, hogy a tanácstagok közül Alkonyi Aladárné és Iváncsics Ferencné felváltva jönnek tehermentesíteni. Rendszerint ők vizsgálják ki a kérelmezők, a közsegélyesek és gyorssegélyre szorulók ügyeit.

HIVATALOSAN már megszűnt a félfogadás. A látogatók száma viszont csak nem csökken. A csoport dolgozói mégsem a munkájukra panaszkodnak. Azt valahányatг szeretik, kedvvel csinálják. Talán el sem lehetne venni tőlük ezt a nehéz, de mindenképpen egész embert kívánó funkciót. Pedig annyi szerencsétlen, elárvult, zátonyra futott élet fordul meg itt naponta, hogy erős lélek kell győzni a munka rengetegét. Feladatkörük hősiességgel vetekedő türelmet, odaadást, igazi kommunista emberszeretetet követel. Mert nemcsak segélyeket, anyagi javakat osztanak a rászorulóknak, hanem igazságot is. Mindkettőt a dolgozó nép államának kezéből.

Köszönet tevékenységükért!

László Ibolya

Cser Pál:

Országos gépbemutatót rendeztek

A Szabolcs-Szatmár megyei Nyirmadai Állami Gazdaságban kétnapos országos mezőgazdasági gépbemutatót rendeztek, amelyen a legújabb magyar gyártmányú mezőgazdasági gépeket, többek között a fűkaszát, a répamosót, a 22 kalapácsos darálót mutatták be. Nagy sikert aratott az újtípusú 32, illetve 48 soros vetőgép is, amellyel mintegy hetvenfajta aprómagot lehet elvetni. A szakemberek véleménye szerint ezt_

a gépet különösen a homoktal • ion lehet majd jól alkalmazni, ha f. gyártó vállalat egyszerűsíti, súlyul és szórócsöveinek számát is 20—22- re csökkenti. Nagy sikere volt, a legújabb kiadású burgonyává lógató vető- és felszedő gépnek is. Kisüzemi termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok eredménye sen alkalmazhatják. Előállítási ár" alig több 100—150 forintnál.

Cikkünk nyomán

Van gombaszakéríőnk !

A Városi Tanács kereskedelmi csoportja válaszolt a »Játék az élettel, avagy miért nincs rend a gombapiacon« című cikkünkre, amely lapunk június 9-i számában jelent meg.

»A cikk megírása helyes és megjelentetését is helyesnek tartjuk ott, ahol a 'közfogyasztásra felhozott gombaféleségeket szakértői szemmel nem vizsgálják. A cikk írója azonban elmulasztotta az illetékes szervtől a pontos információt megtudni.

A Kaposvári Városi Tanács VB kereskedelmi csoportja ugyanis felelősége tudatában, elsősorban azonban a fennálló törvényes rendelkezések szellemében is, 1957. június 1-től hivatásos gombaszakértőt alkalmazott Horváth János, kaposvári lakos személyében, aki 1956. június havában kéthetes bentlakásos gombaszakértői tanfolyamot végzett a kaposvári Siketnéma Intézetben, ahol a Belkereskedelmi és a Földművelésügyi Minisztérium által leküldött központi előadók vezetése

Vissza kell szolgáltatni az állami tejeskannákat

Az élelmezésügyi miniszter fontos 'endeletei adott ki a tejipan eltulajdonított, vagy elkallódott 25 literes tejeskannák kötelező visszaszolgáltatására. A tejeskannákat minden magános, vállalat, gazdaság, közület, stb. legkésőbb június 30-ig köteles a legközelebb eső állami tejipari vállalathoz, illetve annak tej gyűjtőjéhez beszállítani, tekintet nélkül arra, hogy azokon a Tejipari Vállalat tulajdonjogát feltüntető jelzés fellelhető-e, vagy sem. A rendelkezés nem terjed ki azokra a kannákra, amelyeket a tejipar a jelenleg is fennálló szállító- vagy vevőforgalom kapcsán nyilvántartás mellett adott ki.

A miniszteri rendelet szerint büntető feljelentést, vagy polgári igényt nem érvényesítenek azokkal szemben, akik 1957. június 30-ig a náluk lévő tejeskannáknt .heszcílfialtatják.

mellett képesített vizsgát tett.

Horváth János vizsgája tehát a kaposvári piacra, őstermelők által felhozott és az állami és szövetkezeti kereskedelem által árűirított gombafáleségek fogyaszthatóságának elbírálására ad módot. Kérjük a város dolgozóit, hogy gombavásárlásaikat kizárólag a piacon, vagy az állami és szövetkezeti üzletekben eszközöljék és minden esetben követeljék őstermelőtől is vásárlásaik alkalmával a tanács gombaszakértőjének a gomba élvezhetőségére vonatkozó írásos igazol* sát. Ne vásároljon gombát senki házalóktól, mert csak így védheti meg magát és családja egészségét a sok esetben súlyos, sőt tragikussá válható gombamérgezésektől.

Merő Imre

Városi Tanács csoportvezetője.

Lapunk munkatársát a fenti cikk kifogásolt részéről az Erdei Melléktermékeket Értékesítő Vállalat dolgozói informálták. Tapasztalataik alapján mondták el véleményeiket. Horváth János gombaszakértő jún. 1-ével történt alkalmazásáról ottjártunkkor még néni tudtak.

Örömmel üdvözöljük a Kaposvári Városi Tanács VB kereskedőim1 csoportjának a szakember beállításával kapcsolatos lépését és roméi jük, hogy ez egyben a múlt e téré; elkövetett h’ányó.cság£d-n<tk r ' " molását is jelenti. (Szerk.)

*«

gyerekkorára gondolt, kalózokra, betyárokra, aranyásókra, indiánokra, harci ösvényekre, Verne léghajójára, az Utolsó Mohikánra; a messzi szaladt évek délibábjaira.

Azután gondolt., egyet, szerszámait kiszedte a vízből, összegöngyölte, s fürkésző tekintettel megindult a vízfolyás ellenében. Tudta, hogy feljebb több ágat is bont a víz, s így tavasszal, amikor szétterül a Rinya, még sziget is akadhat arra, amolyan hajótörötteknek való.

Kedves ilyenkor a vízpart. A víz napfényben tombol, a part és a ~'esszi határ virágokkal tűzdelt barnás, zöld abrosz, az ég pedig, mint egy teplomi kupola, csupa kék szín, melyen úgy úsznak a csomónyi fellegek, mint az angyalsereg. A békák versenyt ugrálnak a vízbe, csibéit tereli a szárcsa, s csobbanva vágja magát a folyó fölé fényt inni a hal.

A villámmarta öreg fűzfán felül egy pirinyó sziget látszik. Egynéhány bokor van rajta, tavalyi, száraz nád a szélin, közepén két, talán embermagas ifjú nyárfa.

A Férfi megáll a csonka fűz mögött és kíváncsian nézi az eddig soha észre nem vett Adakálét. A szigetecske innétső partján, a simára mosott homokban lábnyom látszik, a bokrok közül mintha kékes füstcsík kacskaringózna felfelé, s az egyik fa alsó ágán rongyfélét bintáztat a semmi szél. Mást nem mutat szemnek a sziget, csendesnek, elhagyottnak látszik. A Férfi, lépteire ügyelve, otthagyja a fűzfát. A bokrok között óvakodva szembe kerül a szigettel. A víz itt talán csak egy jó ugrásnyira széles, mert a folyó árja a túlsó oldalon marta magának az igazi medrét. Az eg-' sziget nem más, mint a tavaszi víztől körülölelt, befelé könyöklő part. Mivel még most sem lát semmi mozgást és a vízmente zsongásán

kívül nem hallik semmi nesz, cipőit lerúgja, majd kilép a bokrok közül, s begázol az arasznyi vízbe.

— Fel a kezekkel! — kiált rá egy gyerekhang, s a bokrok sűrűjéből egy géppisztoly csöve mered rá; a mélyzöld leveles között egy fekete pont.-—• No, no — mosolyog a Férfi, habár meghökken a fegyver láttán. Szeretné látni a kezet, mely a lőfegyvert fogja, meg szeretné látni azt is, aki remegő hangon ráparancsolt.

— Gyerünk, gyerünk, mert megeresztem a gitárt!

A Férfi felkapja fejét, kezét is fehiyújtja, de szeméből eltűnik az előbbi fény, homloka ráncba fut, s szája keserűen merevedik meg. Mindez pillanat műve, talán annyi sem, s mivel olyan hirtelen jött, még valóságnak sem tűnhet. Lába önkéntelenül is indulásra lendül, s amint megemeli, felkavart iszappal csobban a víz.

В

Brrrr... Kalapál Me a fegyver az idillisztikus képbe, csendbe, a lélek és a táj előbbi harmóniájába. A Férfi úgy érzi, mintha lábikráját valami mérges darázs csípte volna meg. Tudja, hogy meglőtték, s érzi is, hogy felgyűrt nadrágja alatt lefelé szalad я vér. s Hál k>, bogy ,i vízben piros, szálas csík szövődik. Indulat kapja el, s már azon van, hogy ráveti magát a bokorra, amikor feje felett ismét elzizzen eg/ trakta, a feléje meredő csőből.

— Csak ne ízéljen! Feljebb a kezekkel! Csicsa, menj ki, kötözd meg a pasast!

A rendelkezést osztogató, •, ppi;- - tollyal fenyegető gyere; . ria . nyugtalan, de konokul követelő. Egy másik hang is meg.- ólai ,.ost a bokrok mögött, mely remeg ős e i lilik.

Hogyne, nogy megpofozzon?

Attól ne félj. Ha megmozdul, kilyukasztom a bőrét! Hallja? Egy teljes tárt eres. uek magába!

A Férfi nem meri magának sem bevallani, hogy nagyon aggod;.-.. Ismeri a kötekedő gyerekek makacsságát. Homlokán veríték fut le, szájában kiapad a nyál, s a lába veszettül sajog.

— Mivel kötözzem meg? — óvatoskodik a Csicsám к nevezett gyerek remegő hangon.

— Ott van az a tekercs villanydrót, azzal még körül is tekerheted. No, eridj!

Úgy kócos, maszatosképű, tíz— tizenkét évesnek látszó fi bukkan föl a sűrűből. Nem állva jön, úgy kúszik ki, óvatosan ás riadtan, mint a vackán felvert borz. Csak nadrág van rajta, felsőteste meztelen. Bordáin feszül a bőr, m 1- lén tintaceruzával tetovált halálfej, alatta pedig valami vitorlás hajó. A Férfiban majdnem felfakad a mosoly, de amint a bokrok felé, a fenyegető géppisztolycsőre néz, isme' a valóságba józanodik.

— Ne ólálkodj, ergye már! hangzik fel újra a fegyveres parancsa. A gyerek begázol a vízbe. Kezében egy tekercsnyi drót, két szeme könnyben úszik, s riadtan, mereven nézi a tehetetlen áldozatot. Nagyot kerülve a Férfi mögé megy. Az éppen arra gondol, hogy fel kellene most hirtelen kapni a szöszmötölő, begyulladt gyereket, amikor az megszólal mögötte;

— Bácsi! Legyen szíves, nyújtsa hátra a karját!

— Ne pofázz, te hülye! — hallik a parancsoló hang a szigetről. Kötözd már! De erősen!

A Férfi szótlanul engedi, hogy1 kezeire ügyetlen bogot kössenek. A; drótkötél feszülésén érzi, hogy két ökle bármikor, könnyűszerrel kirántható, de csak hagyja, nem el-AnT .г így, megkötözve a szigetre. а и-лл -к fedte rejtekbe ér, látja a másik gyereket is. Talán valami■ el nagyobb az előbbinél, túl az iskolás koron, haja sárga, mit, nyári szalma, sápadt arcán, az körül egy rakás szeplő virít. Ke görcsösen fogja a géppisztolyt. Mr télén testén neki is tetoválás ví méghozzá két elkenődött haiáif alatta egy ágyú is, meg valami ír; féle, de az olvashatatlauia tr*rza lódott már.

— Mit akartok? — kérdi, a Fé a két bámészkodó gyereket.

Azok egymásra néznek, mirtí egymás szeméből akarnák kich-a., hogy hát mit is akarjanak. A fef. veres, akit Gyurának szólító;,!; riadtabb, daco.ah felveti a fejét:

— Maga itt csak akkor be -7 él ja ha kérdezzük! lit mi pai л . U;r Álljon oda a fa mellé!

Orrom, vagy négy lépest ke 11 botorkálnia, s ott állt a jelölt helyen. Kíváncsian, szerűi. döt.t körül az egyre rejtelmese váló terepen. Tálán két-három hányi az egész sziget. Egy feif,_ tott halászcsónak orra kandik ' a bokrok, meg a rádohált 9/ alól. Középen fűzág ikból ügyetlen kis kalyiba, akkork a két gyereknek is r- ik való. Egy földbe vályt - ö parázslik, kormos fenekű lette, meg kunkorodó, s krumpli-héj. A két fa \ő nyi üi es téren leterített, róc, s/.ertedobált üres ti,Lea.u Ivek. meg egy-két c:s mettae*

К maga? -j- kérdi a nagy .- L.gy sporthorgász, látható a nyakamban az egész tasak. t

— Ez nem tartozik magár künk ne hazudozzon, mo.adjí. hogy kicsoda, mert ba j lesz!

— Ejnye, öcsém, te most maga gondolsz! Hogy, mondhatsz - !j egy felnőttnek, hogy hazudik?

A szeplősoTÚ felnevetett: *

— Hallod, Csicsa? ö nem

dik!

Hát nem tudom talankodott amaz.

Pillanatnyi csend állt be! látszott, hogy a gyerekek к szerepből és nem tudj.'!7 h i is csináljanak. A Férfi c-lgot, va nézte őket. Közben eszéb; a meglőtt lába, mert erősen Érezte, hogy a vérzés el ál1' ott állóhelyében tudta, me kissé mozgatni. Megnyugoi szabadon mozíiul minden i a láb, csak kicsit zsibbad.

(Folytatjuk.)

m