Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-02 / 127. szám

AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 127. szám. ÄRA 50 FILLÉR Vasárnap, 1957. június 2. A Kuns%abó—Petőes-per tárgyalásáról „Isíanbulban bámultam a mecsetet" Somogyi filmhíradó DC&äzätitfäk pvdaqéqinainkat Яаи)с1 szór ünnepeljük hazánkban a pedagógus napot, köszönt­jük pedagógusainkat. Azokat köszöntjük a mai napon, azok­nak szorítjuk meg kezét hálával és szeretettel, akik gyermekeinket a betűvetés nehéz mesterségétől kezdve megtanítják az élethez szüksé­ges tudnivalókra és segítik, elkísérik gyermekeinket az élet kapu­jáig és nem egyszer még azon, is túl. Az utolsó pedagógus nap óta sok minden történt hazánkban, ami felbillentette a rendet, kizökkentette a normális kerékvágásból az életet. Az ellenforradalom pedagógusaink között is éreztette hatását. Egyrészük — ezek voltak a kevesebben — maga is tettekkel segítette az ellenforradalmat, másrészük elítélte, s ahol lehetett, akadályozta az ellenforradalmárok munkáját, mások pedig közömbösen, vállvo­­nógatva szemlélték az eseményeket. Pedagógusaink az ellenforradalom leverése után hosszú ideig nem találtak magukra. Az ellenforradalmárok által hangoztatott ál­hazafias jelszavak sokukat megtévesztettek, s a kételyeket csak ne­héz, szívós meggyőző munkával, a proletárhatalom megszilárdításá­ban elért eredményekkel lehetett eloszlatni. Persze, hibáznánk, ha azt mondanánk, hogy pedagógusaink ma már minden kérdésben tisztán és világosan látnak, mert ez nem így van. Egyrészük bizony csak a »munkájának« él, s ezenkívül nem érdekli semmi. Nem. ér­dekli az iskolán kívül zajló élet, elszakad, attól. Egyrészük pedig, vezetve kommunista pedagógusaink által, tevékeny munkát végez, s dolgozik azon, hogy eloszlassa azt az eszmei zűrzavart, ami még megtalálható pedagógusaink és a tanulóifjúság között is. Hatodszor ünnepeljük a pedagógus napot. Népi demokráciánk a társadalmi megbecsülés magas fokára emelte az elmúlt rendszerben bizony nem egyszer nélkülöző, nyomorgó néptanítót. Az elmúlt évek alatt is a pedagógus napok alkalmával szülök, gyermekek, párt- és tö­megszervezetek virágokkal, ajándékokkal köszöntötték pedagógusain­kat, köszönték meg fáradságos munkájukat. Mégis úgy érezzük, hogy az elmúlt évek során megrendezett pedagógus napok elvesztet­ték igazi értelmüket, s formálissá, sablonossá váltak. Az idei peda­gógus nap alkalmából elmondhatjuk, hogy nem csupán a virágok­ban, üdvözlő beszédekben, közös bédckben nyilvánul meg a pedagó­gus nap jelentősége. Kormányunk intézkedései azt igazolják, hogy egyre magasabb fokra emelkedik a pedagógusok társadalmi megbe­csülése, elismerve a pedagógusi hivatás, az oktató-nevelő munka fon­tosságát. Ezt bizonyítja a kormányunk által nemrégen egybehívott országos pedagógus-értekezlet is, ahol a nevelők előtt álló feladato­kat vitatták meg. De ezt bizonyítja a pedagógusok számára biztosí­tott 50 százalékos vasúti utazási kedvezmény és a pedagógusok fize­tésének felemelése is. ormányunk intézkedései azt igazolják, hogy pártunk és kor­­mányunk bizalmat szavazott pedagógusainknak. A bizalom azonban kettős jellegű és csak akkor vezet eredményre, ha ez nyilvá­nul meg pedagógusaink részéről is. Ez pedig a munkában juthat igazán kifejezésre. A pedagógus nap alkalmából, amikor köszöntjük azokat a pedagógusokat, akik fáradságot nem ismerve dolgoznak if júságunk nevelésén, beszélni kell a pedagógusok becsületéről, hiva­­tásszeretetéről is. E kettő elválaszthatatlan egymástól. Az a pedagó­gus, aki élethivatásának választotta a gyermekek nevelését, csak akkor tehet igazán eleget hivatásának, ha nem zárkózik el az isko­lán kívül zajló eseményektől, hanem felfigyel azokra. Csak az a pe­dagógus tesz becsülettel eleget hivatásának, aki a gyermekek lelkét megzavaró ellenséges, álhazafias, demagóg frázisok megszüntetésén ■is munkálkodik. A pedagógus nap alkalmából a szülőkhöz, a párt- és tömegszerve­zetek vezetőihez is szólunk. Segítsenek pedagógusaink munkájában, gyermekeik nevelésében. Úgy végezhetünk csak igazán eredményes munkát, ha a pedagógusok mellett ott állnak a szülők, a párt- és tömegszervezetek és segítik pedagógusaink felelősségteljes munká­ját. Köszöntjük pedagógusainkat a. hatodik pedagógus nap alkalmá­ból. Elsősorban azokat, akik becsülettel helytálltak az ellenforrada­lom alatt, s az első pillanattól kezdve becsülettel végezték munká­jukat. Szeretnénk, ha ez a nap jelentős változást hozna azok életé­ben, munkájában, akik eddig elszakadva éltek a társadalomtól, az élettől. Szeretnénk, ha ez a hatodik pedagógus nap olyan lenne, ami­kor a pedagógus, a szülő, a párt és a közélet minden vezetője ünne­pélyes felelősséggel készítene számvetést az ellenforradalom okozta eszmei zűrzavar eloszlatása, az ifjúságnak a haza és a párt iránti őszinte szeretetére való nevelése érdekében. /lyen gondolatok jegyében üdvözöljük a hatodik pedagógus napot és kívánunk megyénk minden tanárának, tanítójá­nak, óvónőjének munkájához sok sikert! „Az úttörő, ahol tud, segít" FELHÍVÁS Úttörők és kisdobosok! Kedves pajtások! A magyar szakszervezetek lapja, a Népakarat az árva és elhagyott gyer­mekek részére meleg otthon, egy új gyermekváros felépítését kezdemé­nyezte. A felhívás nyomán megindult a gyűjtés. A felnőttek, szüléitek, de sok úttörő adományaiból is ma már több százezer forint gyűlt össze ba­rátaink, pajtásaink megsegítésére. Mi, úttörők már nem egyszer meg­mutattuk, hogy készek vagyunk ál­dozatot hozni, nemes cselekedetet végrehajtani hazánkért, népünkért, társainkért. így volt ez az 1955. évi árvíz idején, amikor közel kétmillió forintot és több tízezer ruhaneműt gyűjtöttünk a károsultak részére. Most sem maradhatunk tétlenül. Negyedik pontunk szellemében: »Az úttörő, ahol tud, segít« — indítsatok gyűjtést a csapatokban! Legyetek ti, kisdobosok és úttörők az iskolában folyó gyűjtés szervezői. Tudjuk, hogy most minden fillérre szükségetek van. hiszen közeledik a nyári tábo­rozás. De nézzetek csak körül ott­hon. Van még felesleges papír, kon­zervdoboz, régi üveg, gyűjtsétek ösz­­sze, vagy mondjatok le egy-egy fagylaltról, tíz deka cukorkáról, egy moziról és az így megtakarított pénzt adjátok nehéz helyzetben lévő tár­saitok megsegítésére. Vegyetek hát részt e hazafias, ne­mes cselekedetben, hogy mielőbb felépülhessen az új gyermekváros. Az OTP 211 666-os csekkszámláján az úttörők adományai is hirdessék: a vö­rös nyakkendős magyar úttörőkre minden igaz ügyben bizton lehet szá­mítani. Magyar Úttörők Szövetsége Országos Vezetősége Képek a CSudapesíi 3pari Vásárból Budapest, 1957. június 1. , (Kiküldött munkatársunk távirati ’jelentése.) J — Ez a kocsi megy a vásárra? — ^kérdezgetik a megnyitást követő na­­>pon már nyolc óra előtt az autó­­jbusz. és villamosmegállókat elözön­lő utasok. Az idő kedvező. Remek, ^amolyan igazi nyári vásári nap ígér­kezik. 'A Kilenc órakor már mozdulni is alig lehet a pavilonok között, annyi t)’az ember. A hangosbemondón egy­­itjmást kérik az elveszettek: »Orbán A Ferenc né üzeni férjének: várja a if. bemondónál...« Az a gondolatunk 'Átámad, hogy meglessük Orbánék ta­­«Klálkozóját. Gyerünk hát a stúdió­idhoz. Negyed órányi várakozás után jtorbánné, a kis szőke asszony egy­ezerre futásnak ered és karjait egy fj-vállas férfi nyakába fonja — ez hát j|a férj. A kísértés ördöge nem nyug- Aszik: kövessük őket! Titokban. Tol- JMal a kézben. Hát jó, menjünk! De Amerre? A fiatal férj a gépek felé, *Kaz asszonyka a színes bazár és tex­tilnemű pavilonok erdeje felé sze­detne minél előbb eljutni. Ugylát­­«kszik, mégis az a mérvadó, hogy ki •dviseli a kalapot... Néhány perc fii múlva már a Telefongyár pavilon­­ójában magyarázza Orbán Feri a fe­leségének, hogy a — 426-os, 2280 fo­rintos rádiókészülék most a legújabb •í|és a legprímább gyártmányú típus, r Persze, nem megvetendő a zsebrádió físem. De hiába jó az asszonyi meg­érzés, mert mielőtt Orbán Feri a ’^pénztárcájához nyúlna, az asszony tovább nógatja őt... Nem lehet el­{I hamarkodni a vásárlást! Hej, de megrohamozták a Sod­­onygyár pavilonját! Ne menjünk da — mondja az asszony. — Már hogyne mennénk, megnéz­­ük, az új házat otthon mivel lehet­­e a legügyesebben elkeríteni. — igy látom a pavilon mérnökének ragyarázata nyomán Orbán Feri ar­án egyre jobban helyt kap a derű. lénkén figyel az asszony is. — Ni csak ni! Színes alumínium erítésdrót. Hát igaz, ami azt illeti, {({drágább a vasfalaknál, no de mit •/(’mond a mérnök? Ezt: »Az elekszált }>alumíniumfonat kétszeres ár mellett ({húszszorta tartósabb a régen hasz­onéit kerítés-drótnál.« Van itt még Jkmás is a tarsolyban: maga a pavilon (fagy olyan vázépítmény, amelyet pil­lanatok alatt lehet összerakni és tyszéjjelszedni. Ötezer forintba kerül. ^Pajtának és kukorica tárolásra kitű- Onöen beválik. Mindenféle méretben ^•kapható. — Ö, de ne menjenek még! — •(jszól a mérnök. — Nézzék csak, ezen * a domború rácslemezen a frissen ka­sszáit zöldtakarmányt meleg levegő Oaláfúvással két óra alatt teljesen meg lehet szárogatni és amellett tö­kéletesen megmarad a vitamin. Aránylag olcsó... — Minek bemenni a Győri Kohó pavilonjába? — kérdi Orbánné. — Mégis bemennek. És nem is bánták meg. A Győri Kohó 1952-ben üzem­behelyezett miniatűr csodaépítménye itt áll szinte az utolsó szögig. Az ér­dekesség kedvéért még a kezdetle­ges első régi mintapéldány is. Szé­dületes a szocialista fejlődés! Nagy utat tett meg a Győri Kohó! Látom, hogy Orbán Feri kénytelen kérő szó­ra fogni a dolgot, még egy pillanat türelmet kér, egy-két percnyi idő­zésre az esztergapadok rengetegé­ben. Nagyszerű! Nézd csak Rózsi! mutat egy szürke esztergapad al­kotmányra. — Tudom, te nem ér­tesz ehhez — csóválja a fejét—, mi­csoda fejlődés, micsoda! Az építőipar »eszes« gépeit csak futtában nézi meg. — Te, álljunk meg! — ragadja meg férje karját az asszony. Megáll és igézetten suttogja: — Idenézz, mesés! — Nem nehéz eltalálni, hogy özvegy Maul Ferencné asztalosipa­ros konyhabútor csodái ragadták meg képzeletét. A modem, rózsaszí­nű, zöld és fehér faipari remekmű­vek valóLin Ígérnek. Még a hat­hétezer io vásárlási ár sem olyan aka­dály, ami a vevőnek ellenállhatna. Éppen most kelt el az egyik vajszí­nű garnitúra. Míg Orbánék félrevo­nulnak és suttognak valamit, meg­kérdezzük a vevőt, hova viszik a bútort? — Handler József ékhez, Tatabá­nya-Felsőre. Orbán Feri jegyzi az asztalos cí­mét. Ugylátszik, itt még lesz vásár­lás. Ha nem is most, de hamarosan. Micsoda bolondos ez a vásár! Pont a kellős közepén itt áll egy óriási »igazi« likőrös palack: az uni­­cum. Négy-öt kiszolgálónő forgoló­dik benne szorgalommal és a palack furcsa ablakain mérik a likőrt, ko­nyakot. Feri, a »szíverősítő« barátja, pillanatnyi engedelmet kér. Iszik. Jó volt. Gyerünk! Egymást kézenfogva sietnek át a térközön. Egy pillantást vetnek a baleset megelőzést szemlél­tető KRESZ kiállításra. Igen, vi­gyázni kell, különösen itt Budapes­ten! Erre, erre! — A formás lába­kat vonzzák a csinos cipők. Ilyenkor az asszonyé a szó. Már ott is terem­nek a nagy cipőkirakat előtt, de nem megy minden olyan könnyen. Elő­ször is a kirakatokat elállta már a nők csodálkozó serege. Halljuk a vé­leménynyilvánítást: »Mesés! Cso­dás! Nézd, a szürkét, de édes! Jaj, az a barna! Siessünk, mert elfogy!« Sietni? Hát bizony az itt egy ki­csit nehéz. Bizonyításul csak egyet­len képet. Fehér szalaggal kerítették be a cipőkért sorbanállókat. Ez a kordon. Aki vásárolni óhajt, álljon a sor végére. A Tisza Cipőgyár és a Mértékutáni Cipőkészítő Vállalat minden cipőrajongó szívét meghódí­totta. Orbánék nem választják a sorbanállást. Először körülnéznek még. A textilruházati telepnél a fia­talasszony beperdül a pultok élé és válogat a kosztümök között. — Mennyibe jön ez a gyönyörű’ zöld?- 180 forint. — Tetszik? — kacsint férjének. Hát bizony.. . Blokkot té­rünk! Orbán Ferinek most jut eszébe, hogy ajándékot még nem is vett. Ezért rontott be olyan nagy i fé­kezettel a női táskák pavilonjába. Szeme kutatva keres a polcokon. Aztán megtapad tekintete egy zild­­színű táskán. — Ezt! — mondja, s a feleség megsimítja a haját és mo­solyogva bólint. Kiderül, hogy Feri a legújabb, ma­gas kosárhoz hasonló fazont válasz­totta ki, anélkül, hogy tudta volna. Hát bizony, egyre több öröm, egyre több újdonság, észre sem veszi az ember, hogy öt kilométert már mö­götte hagyott. Itt, az egyik pavilonban izzadnak a televízió munkatársai. Azért fá­radnak, hogy a felvevőgép felé jö­vök mindjárt meg is láthassák saját ábrázatukat a szembeniévé ernyőn Hamarosan kiderül, hogy az Orbán házaspár a televízióban is legalább olyan szép, mint az életben. Csokoládét vásárolnak, aztán igye­keznek tovább. Orbánné értésére ad­ja férjének, hogy mindenképpen akar venni azokból a gyönyörű pap­lanokból itt a közeli pavilonban. Mi­előtt azonban eljutnának a paplano­kig, Orbánné szeme megálljt paran­csol. Hahselvom áruk, nylon pulóver. Hát ami azt illeti, a szívfájdalmat sikerült felkeltenie a gyárnak, mert a kirakott nylqn áruk többsége csak kiállított áruként szerepel. ígérik azonban, ho°v a harmadik negyed­évben lesz nylon pulóver is bőven. Sebaj, menjünk tovább! Hiszen a vásárnak még csak a fe­lét járták meg, akad még mit haza­vinni. Mi azonban, sajnos, nem kö­vethetjük tovább őket. Pihenőt tar­tunk az Erdély Sörkert asztalainál. Nézem őket, ahogy távolodnak, fia­talos, lelkes örömmel. Uj színek, új látnivalók, új szórakozás után. Hang­jukat lassan elnyomja a zene. »De jő a szultán, kegyetlen, vak­merő, de évek múltán rabod lesz 6...« Elnyeli őket a sétálók népes serege. Jó mulatóst! Szegedi Nándor Nemzet napszámosaiból a nép szeretett nevelői Somogy megyei pedagógusokat tüntettek ki £ Tegnap délelőtt bensőséges ünnep-] ség zajlott le a Megyei Tanács öreg falai között. Példamutató munkájuk elismeréseképpen pedagógusokat tüntettek ki. Öregeket, akik a sok­sok év tapasztalatával neveJgetik az új nemzedéket és fiatalabbakat, akik a pálya elején is nagy-nagy hozzá­értésről tettek tanúságot. Eljöttek kifejezni a magyar pedagógusok iránti tiszteletüket a szovjet hadse­reg képviselői is és megjelent az MSZMP Megyei Intéző Bizottságá­nak több vezetője. Az ünnepséget, amely délelőtt fél 11 órakor kezdő­dött, Németi László elvtárs, a Me­gyei Tanács elnökhelyettese nyitotta meg, aki rövid bevezetőjében elmon­dotta, hogy a mostani ünneplés az ellenforradalom feletti győzelem kö­vetkeztében jöhetett létre. Beszéde végén az áldozatos és kemény mun; kéjükért a kormány és a Művelődés­­ügyi Minisztérium nevében átadta az »Oktatásügy kiváló dolgozója«, il­letve »Kiváló munkáért« kitüntetése­ket és az ezzel járó ingyenes külföl­di üdülésre szolgáló beutalást. A ki­tüntetettek a következők: Az »OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA« kitüntető jelvényt kapták: Bállá Zoltán gimn. igazgató, I Siófok, Tóth Mihály ált. isk. igazga­tó, Öreglak, Cbajághy Károly ólt, isk. igazgató, Kaposvár, Szabó Nán­dor számadó igazgató, Marcali, Sel­­meczi Miklós ált. isk. igazgató, Nagy­atád, Giay Béla ált. isk. tanító, Ká­nya, Bodolay Gyula ált. isk. igazgató, Zamárdi, Zoliéi Valéria vezető óvó­nő, Nagybajom, Magyar Sándor is­kolai csop. vezető Kaposvár (Megyei Tanács Művelődési Osztály), Nagy Károly járási felügyelő, Kaposvár (járási tanács). A »KIVÁLÓ DOLGOZÓ« kitün­tető jelvényt kapta: Horváth Ferenc ált. isk. hiv. segéd, Tab. Ezek után még 18 pedagógust ju­talmaztak meg kéthetes lengyelorszá­gi üdüléssel. Ezek a következők: Pandur István igazgató, Barcs, Ja­kab László szakfelügyelő, Csokonya­­visonta, Huszár Dezső igazgató, So­­mogyudvarhely, Klespicz Jenőné nevelő, Fazekasdencs, Kiss László nevelő, Iharosberény, Hajdú Margit nevelő, Béndek-puszta, Százujj Jenő nevelő, Kapospula, Simon Lajos igazgató, Somogyszil, Csizmadia Já­nos, igazgató, Kaposvár, Papp Irén nevelő, Kaposvár, Balázs Gyuláné nevelő, Kaposvár, Henger László ‘ igazgató, Szenyér, Szikra János szak­felügyelő, Marcali, Etele József igaz­gató, Kuntelep, Székely Endre ne­velő, Siómaros, Szőke György igaz­gató, Balatonszabadi, Vidákovics Jó­zsef igazgató, Andocs, Bdlogh István felügyelő, Kaposvár. A részvevők igen meleg tapssal köszöntötték az újonnan kitüntetet­teket, akik közül többen elfo­­gódottan vették át munkájuk jutal­mát. Aztán Takács István elvtárs, az MSZMP Megyei Intéző Bizottsága osztályvezetője köszöntötte a kitün­tetetteket. Beszédében többek között elmondotta, hogy »azért harcolunk, hogy a nemzet napszámosaiból a nép szeretett nevelői legyenek a pe­dagógusok«. Hvoroszt szovjet őrnagy felszóla­lásában köszöntötte a magyar peda­gógusokat, mint az »intelligencia szí­­ne-virágait« és a szovjet—magyar barátság éltetésével fejezte be sza­vait. Aztán kötetlen formában, igen ba­rátságos légkörben beszélgettek el a részvevők egymással, munkájukról, eredményeikről. Majd a tiszteletük­re adott díszebéden vettek részt a hatodik pedagógus nap kitüntetettjei a Béke Szállóban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents