Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-09 / 133. szám

? «.(Г*::с7ГПП= 7 In V- -:: — - iri/tv tt Üdülő dolgozók között a Oiaiatúit patkján Hírt adott már a rádió, beszámol­tak a napilapok, hogy megkezdődött a dolgozók 1957. évi nyári üdülteté­se. Elárulja ezt a Balaton somogyi parjta is, ahol megpezsdült az élet, ahol a napsütéses késő délutánokon zsúfoltak a cukrászdák, a sétányok. Egy szó, mint száz, itt van az üdü­lési idény a Balaton mentén is. Közhely, s ismerős, hogy a dolgo­zók tízezreit a szakszervezeti üdü­lőkben találjuk. De egyre nagyobb azoknak a száma, akik nem a SZOT- nál, hanem a vállalatok által létre­hozott üdülőkben töltik el nyári sza­badságukat. Mi ez alkalommal egy ilyen vállalati üdülőt, a Kaposvári Ruhaüzem fonyódi üdülőjét keres­tük fel, amely nyolc pompásan be­rendezett szobájával, szinte pazar­nak nevezhető kényelmes társalgójá­val, ott van a Halászteleppel szem­ben, közvetlenül a Balaton partján, íme, néhány kép, hogyan töltik pi­henő idejűket a Ruhaüzem dolgozói. N Aszút ások az üdülök között Kerber Mártát még mint leányt utalták be az üdülőbe, de megérke­zésekor már a Barta József né nevet viselte és bányász férjével együtt kezdte meg a nyaralást. Nem is le­hetett náluk boldogabb párt találni az üdülőben. Jól sikerült az esküvő s most örülnek a szép időnek, de főleg egymásnak. A fiatalasszony édesanyja Pestre utazva meglátogatta kislányát, meg­érdeklődni, hogyan, s mint érzi ma­gát. Ajándékot is hozott neki, egy pár papucsot, amely azonban a vo­naton elveszett. A rossz nyelvek azt suttogják az üdülőben, jó lesz vi­gyázni a fiatalasszonynak, mert ebben a családiban nem lesz pa­pucs. A fiatal férjnek — Barta Jó­zsefnek — azonban más a vélemé­nye: — Megnyugtatom magukat — mondotta —, ebben a házasságban máris van papucs. S ahogy ránéz­tünk, meg a kedves fiatalasszonyra, egyetértettünk vele. Ilyen papucssá­­got boldogan elviselnénk még mi is. JÓL SIKERÜLT KIRÁNDULÁS Befutott a fonyódi kikötőbe a ba­dacsonyi kirándulóhajó, s az utasok, köztük a Ruhaüzem üdülői, jóked­vűen ugráltak ki a partra. Zságer József, a Finommechanika dolgo­zója, aki feleségével, a Ruhaüzem egyik dolgozójával tölti szabadsá­gát, különösen jókedvű volt. Ö, .nem csupán a szép hajóútfól, a Bada­csonyról nyíló pompás kilátástól, hanem inkább a jó badacsonyi bor­tól, amit elfogyasztott. Kicsit drága veit — panaszkodik. Nem vigasztaljuk. Aki Badacsony­ba megy bort inni, ne sajnálja a jó borért a 25 forintot. Az legalább bor is, jő is, ha drága is. VÁNDOROL A GÓLYA Szépen berendezték az üdülőt a Ruhaüzem vezetői. Nem sajnálták a pénzt a fáradságot, hogy kellemessé tegyék az üdülő környezetét is. Még kerti dísztörpékre és egyéb aprósá­gokra is jutott. Ilyen apróság egy gólya, mely nem nagy szeretetnek örvend az üdülőben lévők között. Célzásnak veszik a »gólyát«, s ezért a gólya éjszakánként egyik ajtó elől a másik elé »vándorol«. Most jöttünk rá, hogy milyen hiá­nyosak állattani ismereteink. A gó­lyák ezek szerint nemcsak ősszel, hanem már nyáron is vándorolnák. Hja, igaz, csak úgy, ha egyesek fél­nek a »gólyától«. Védelmünkbe vesz­­szük az árva madarat. »Jót hoz« az mindenkinek, majd meglátjátok, sze­gény gólyát így hát ne bántsátok SZÉP A BERENDEZÉS, JÖ AZ ELLÁTÁS Végigjártuk az üdülőt annak veze­tőjével, Frónyó Máriával, aki meós­­ként dolgozik a Ruhaüzemben. El­­dicsekedhetünk azzal, hogy kevés ilyen szépen berendezett üdülőt lát­tunk. De nemcsak a külsőségekkel tö­rődnek az üdülő vezetői. Nagy gon­dot fordítanak arra is, hogy az ét­kezésben se legyen hiány. Amikor ott voltunk, vacsorára töltötthús volt. Előtte való nap délben pedig borsóleves galuskával, bécsiszelet burgonyával és cseresznye. S a jóízű ételed! azt bizonyítják, hogy Boldi­zsár Mihályné főszakácsnő azt sze­retné, ha valamennyi vendége meg­hízva, megerősödve távozna el Őraj­ta nem múlik, de az üdülők is igye­kezned!. TOLMÁCSOLJUK A KÉRÉSEKET Beszélgettünk a vacsorázó üdü­lőkkel, Keceli László főmozdonyve­zetővel, feleségével, kisfiával, a fia­tal Barta-házaspárral, Záborszki Sándorral és feleségével, valamint Rónai Annával. Valamennyien na­gyon meg vannak elégedve az ellá­tással is, a bánásmóddal is. Két kérésük is van. Az egyik: nincs rendes ivóvíz, s biztosítsanak ré­szükre szódavizet, amíg a vízveze­téket felszerelik. (Már ássák.) A másik: kevés esőt, szép napos időt kívánnak. Ez úton tolmácsoljuk ké­résüket. Az elsőt Müller László elv­társnak, a Ruhaüzem igazgatójának, aki fáradságot nem kímélve dolgo­zott az üdülő létrehozásán, a másik kérésüket pedig a természetfelelős­nek. Reméljük az ö nevükben is, hogy mindkét kérésük meghallgatás­ra talál. Kovács—Szalai Г Uj vonatok beállításával as üdülési sseson sikeréért Már az előző években is igyekezett figyelembe venni a MÁV a Balaton­ra vagy onnan visszautazok érdekéit. — Milyen lesz az idei szezonális for­galom? — ezt kérdeztük, amikor felkerestük a kaposvári pályaudvar illetékeseit. А илу a következő menetrend szerint bonyolítja le Kaposvár és Fo­nyód, illetve Kaposvár és Siófok kö­zött a forgalmat. Fonyódra indul: 5,30 órakor, 7,40 órakor, 8Д8 órakor, (csak VI. hó 30-tól IX. hó 1-ig közle­kedik, munkaszüneti napokon), 14,20 órakor, 17,05 órakor és 22,30 órakor. Kaposvárra visszaérkezik Fonyódról: 4,49 órakor, 7,20 órakor, 13,43 órakor. 18,53 órakor (VI. hó 30-tól IX. hó 1- ig csak munkanapokon közlekedik), 20,02 órakor (VI. 30-tól IX. hó 1-ig csak munkaszüneti napokon közleke­dik), 22,08 órakor (VI. hó 30-tól IX. hó 1-ig csak munkaszüneti napokon közlekedik). A siófoki vonalon VI. hó 30-tól IX. hó 1-ig a 20,48 órakor érkező vonat visszatérő idejét munkaszüneti napo­kon 22,21 órára változtatták meg. A meghosszabbított vonat-visszaér­­kezési időpontok és a közbeiktatott mintegy négy szerelvény remélhető­en zökkenőmentesen bonyolítja le a nyári nagy szezonális forgalmat. A szerkesztőség postájából Veszélyben a burgonyatermés a gamási határban Pár sort szeretnék írni a gamási kolorádó bogarakról. Az egyik nap kapálás közben szedtem egy gyufásdoboz bogarat. Most itt van a doboz az asztalomon és hallgatom, hogyan mozognak ben­ne a bogarak. De annak nagy útja van, hogyan maradt nálam, miért nincs a gazdasági felügyelőnél és miért nem intézkedik a tanács. Pár évvel ezelőtt, mikor még alig volt vagy nem volt kolorádó bogár, nagy lármát csapott minden tanács, kerestették napszámosokkal, perme­teztek gépekkel is és hirdették a harcot a kolorádó bogár ellen. Pedig akkor még ritka volt! Most, hogy sok van, nem kellene ellene harcol­ni? Ugylátszik, nem! Minek is? Nem igaz? Hiszen minden csoda három napig tart. Szóval a doboz kolrádó bogárral a zsebemben elindultam, hogy jelen­tem a tanácsnak a dolgot. Ott ezzel fogadtak: »Jól van, tudjuk, hogy sok a bogár. Van itt por, majd jön a gazdasági felügyelő.« De nem jöttj A tanács tehát nem intézkedik, a gazdák döntő többsége ezt a vesze­delmes burgonya kártevőt nem is­meri. Az meg csak szaporodik és pusztítja a termést. Kérem a szerkesztőséget, hogy ír­janak Ciliket az esetről. Szeretném azonban, ha nevem véka alá rejtve maradna. Táskái Sándor. Elnézését kérjük, kedves levél­írónk, hogy nevét is, hozzánk kül­dött sorait is napvilágra hoztuk. Re­méljük, ebből a kis írásból szót ért mindenki, akinek érdeke, feladata, kötelessége a növényi kártevők elle­ni küzdelem megszervezése és sike­rének biztosítása. (Szerk.) A száj- és körömfájás elleni védekezésről Hazánkban ebben az évben ja­nuár óta több mint féléves vészmen­tesség után újból előfordult néhány esetben a száj- és körömfájás. Az utóbbi időben jelentkezett száj- és körömfájási esetek csaknem mind­egyikénél ki lehett mutatni, hogy valamilyen külföldről származó hol­mi, például szalma, takarmány, hús került azokba az udvarokba, ahol a betegség felütötte a fejét. A betegség iránt a szarvasmarhák, juhok, ikecskék és sertések fogéko­nyak. A betegség kezdetén az állat bágyadt, étvágytalan, esetleg óva­tosan lép, vagy éppen sántít. Később hólyagok keletkeznek a szájban. Hólyagok keletkeznek a tőgyön is. A hólyagok hamar felfakadnak és helyükön seb keletkezik. A legfontosabb tennivaló, hogy a lakosság azonnal hozza a helyi ta­nács és a hatósági állatorvos tudo­mására, ha az állatokon száj- és körömfájásra gynús megbetegedést észlelne. Mivel a betegség messzefekvő he­lyekről is elhurcolható, célszerű a külföldről kapott küldemények cso­magoló anyagait elégetni, ruhákat, leveleket forró vassal átvasalni, cso­magban kapott élelmiszerei! hulladé­kát — sertésekkel való megetetés helyett — megsemmisítem. Idegen udvarba és istállóba állattartók ne menjenek, idegen embert és állatot udvarukba — különösen az istálló­ba — ne engedjenek, állataikat ide­gen udvarba, vagy istállóba ne hajt­sák, idegen helyen ne etessék, itas­sák az állatokat. Kevés nyertes — több nyeremény a heti lottóban A 14. hétre 2 643 573 szelvényt küldtek be a lottózók. Ennek megfe­lelően az egy osztályra jutó nyere­ményalap 991339 forint 87 fillér. A négyesek azonban ennek kétszeresén osztoztak, mivel 5 találatos szelvény ezúttal sem akadt. Több mint két és félmillió szelvényből most mindösz­­sze 46 685 nyert. Négy találatot 12-en éltek el, nyereményük egyenként 165 223 forint 75 fillér. A három talá­latos szelvények száma 1243, a nye­remény egyenként 797 forint 50 fil­lér. A 45 430 kéttalálatos szelvényre egyenként 21,25 forintot fizetnek. A két- és háromtalálatos nyeremények kifizetését június 12-én kezdik, a négytalálatos szelvények nyeremé­nyei pedig június 17-től vehetők fel. A tanácsos úr szerelmei Д tanácsos úrnak nem volt sze­­л rencséje a szerelemben. Pedig jó fiú volt az egész Marton­­ffy-család, aztán a kiterjedt rokon­ság, a tantik, a mamzellek ezt álla­pították meg róla a garden-partik hús nyári délutánjain, amikor számbavették a le- és felmenő ágak sorsát és szürcsölgették a szenzáció­kat, mint a párolgó feketét. Ez volt a vélemény Lexirő) a zöldkalapos, zergetollas. jókedélyű és mindent megélt az urak között is, csak amikor egyedül voltak, vagy nagy vadász ivászatban heherésztek egy jót raj­ta, összehunyorított szemmel és cin­kosmódra emlegetve Ziizükét, a kis aranyost. Persze Lexit sajnálták, úgy férfimódra, dehát az eset annyira ka­cagtató, hogy nem lehetett nagy röhejek nélkül végiggondolni, meg aztán úgyis a családban marad, nem megy tovább, így szabadjára enged­ték a gyeplőt, no meg a fantáziáju­kat, amiben egyáltalán nem szűköl­ködtek, hisz maguk is részesei vol­tak már egynémely hasonló dolog­nak. Ez az ügy még a háború előtti években foglalkoztatta a famíliát, amikor minden rendben volt a há­zuk táján és úgy látszott, nem fe­nyegeti őket különösebben semmi. Utána voltak a nagy gazdasági vál­ságnak. a háborús konjuktúra is­mét szárnyára vette őket, a gyerek­sereg sorsát is eldöntötték a messzi pártfogók, a lányokét a jó partik, a fiúkét az állami és bankhivatalok, meg a kadetiskolák. Hej, pedig ha tudták volna a jövőt, ha ismerték volna Lexi második szerelmének alakulását is... A Lexi nevet a család adta Sán­dornak és ez rajta is maradt, igazán jó' fiú volt. csendes, szolid, szinte nem is férfiember. Nem volt rajta semmi feltűnő, semmi különös. Hosszúkás, fehér arca. savószínű sze­mei, szőkésbarna haja volt. Ba­juszt nem növesztett, szakálla alig nőtt, vagy nem is látszott rajta, így mindig olyan maradt, mint, egy kisfiú, akit az anv.ia étm°n meg­fürdetett és simára fésült. Gyerek­kori szokása szerint elüldögélt a parkban és kissé töprengő tekin­tettel nézett maga elé, mintha gond­ban volna. A faggatásra mindig úgy felelt: — Nézek a földre, látom a zöld füvet és ez olyan jó ... Ez a szokása aztán meg is ma­radt, később valamelyest átalakult. Bélyeget kezdett gyűjteni s ez szen­vedélyévé vált. Ilyenkor mint egy megszállott fordítgatta az albumla­pokat, nézte a hadihajókat, a kirá­lyok arcképeit, meg a messzi he­gyeket, megszervezte az egész fa miliát, hogy külföldi útjukról mi­nél több lapot küldjenek neki. Azok már csak a »komilfo« miatt is meg­tették ezt neki, úgy, hogy mire — elég későn — e házasságára is sor került, egy szekrényre és vagyonra való album tulajdonosa volt. Lexi jó-partinak számított. Apja a város legrégibb családjából szár­mazott, a név mellett némi kis va­gyon, pár száz hold, egy kisebb kas­tély tulajdonosa is, ennek révén a fiú korán a nagybank tanácsosa lett és nyitva voltak előtte mindenütt az ajtók felfelé. <5 azonban nem na­gyon törekedett. Csupán pontos és lelkiismeretes hivatalnok volt. Se­merre sem járt, akkor sem, amikor kimondta a család, hogy itt az idő a nősülésre. Természetes, ilyenfor­mán hozzájuk jártak a lányok: a város előkelőségei, okkal, vagy ok nélkül magukkal hozták kislányai­kat is. Tekintve, hogy olyankor jöt­tek, amikor L.exi szokás szerint precíz pontossággal már hazaérke­zett. lehetetlen volt elkerülni a ta­lálkozást, aztán a sétát a parkban, ahol véletlenül magukra hagyták őket, vagy elmaradoztak tőlük az öregek. Ilyenkor Lexi nézte a ne­vetgélő. ugrándozó lányokat, sután elmosolyodott, amikor egyik-másik meglegyíntette őt vakítófehér ba­­tiszt zsebkendőjével vagy frissen sza­kított, lila orgonával. De nem mele­gedett fel. a földet, vagy a füvet nézte, legfeljebb számokat sorolt fel. amelyek bizonyítottak valamit. Né­hány ügyes marna kiderítette gyen­géjét. a kislányokkal bélyeget kül­detett Lexinck. A fiú ilyenkor be­tessékelte a szobájába, szertartáso­san hellyel kínálta őket, maga pe­dig elővette a nagy albumokat és izgatottan megkereste az új szerze­mények helyét. A lányok közbe* sóhajtoztak, vagy csicseregtek, me­lyiknek milyen volt a természete, de Lexiből egy hálás köszönetnél és néhány dadogó búcsúszónál többet nem tudtak kicsikarni. TVT ár-már úgy nézett ki a dolog, hogy a fiú menthetetlenül agglegény marad, amikor a város előkelő társadalmának nagy esemé­nye akadt. Hazajöttek nyári vakáció­ra a hétfalussy Bardóczv Tamásék lányukkal, Enikővel, akit külföldi apácanevelőben taníttattak. A kis­lány ragyogó szépség volt, eleven, mint az ördög, pajkos, virgonc és eléggé szókimondó is. Arca rózsa­szín volt, mint az alma, ajkai szé­lesek és kicsattanok, fekete szemei drágakövekként csillogtak, mély lű­­zük mintha már megért titkokat ta­kartak volna. Enikő, azaz Züzüke rögtön a társa­ság központja lett. A külföld va­rázsát is magával hozta a nagy­város mellett, meg a divatot és egye­beket. Szójátékai, frizurája a nőket, temperamentuma és szépsége a férfi­akat hódította meg. Rövidesen az egész úri galéria a lába előtt hevert, persze az öregek titokban, nyíltabban a nőtlenek, a tisztek, színészek és az aranyit jak. Züzünek tetszett az egész dolog, pompásan érezte magát a bálokon, főleg azon, amelyet az ő tiszteletére rendeztek. A két család előzetes megbeszé­lése alapján itt mutatták be őket egymásnak. Lexi a hivatalban hal­lott már a lánvról és kíváncsi volt. Züziikének pedig ú«v áh futták be a fiút. mint a legjobb partit. aki emellett még megközelíthetetlen is. Mikor aztán Bardóczy mama így mutatta be a fiút, hogy »itt van a mi megközelíthetetlen Lexikánk« Züzüke hirtelen elfordult, majdnem elnevette magát. Hát ez az a lovag? — gondolta. Aztán magukra hagytál! őket. A fiú mintha meg lett volna babonáévá, egy szó nem tudta el­hagyni ajkát, a földet nézte — szo­kása szerint. A lány, túl az első benyomáson, most már megsértő­dött. A hallgatást közönynek vélte. Felébredt benne a nő. »Méghogy en­nek nem tetszek, amikor a legszebb fiúknak igen?« — és elkezdett csi­cseregni. Esküvőjük csodaszép volt. Hat­lovas hintó vitte a násznépet a templomba, csillogtak a napban a főrendiházi tagok fehér tollforgói, a kardok a tiszteken és maga a püs­pök-rokon celebrálta az ünnepséget. A papák kitettek magukért; a fiú egy hatszobás villát, a lány az ösz­­szes hozzávalót kapta. Mindent be­rendeztek nekik, ők pedig boldogan és ismeretlenül lépték át az új ház küszöbét. Életük ezután úgy alakult, aho­gyan még jegyeskorukban egy esti séta alkalmával megállapodtak. — Kedves Sándo- — fordult oda a lány —, szeretnék néhány dolgo; megbeszélni a jövőről... — Tessék parancsolni, Züzüke szólt Lexi. — Tudja, kössük most ki, hogy magázzuk egymást a házasságban is. Én ezt külföldön így tapasztaltam és nagyon helyesnek találom. Maga is, ugye Sándor? I—igen... — Aztán még egyet. Mindegyikünk élje a maga életét. Én nem szólok bele, maga mit csinál, hova megy, maga sem kérdezi, én mit, miért te­szek. Ezt is külföldön láttam és na­gyon helyeslem. Elvégre a házasság alapja a kölcsönös bizalom, nem, Sándor. Na, de kedves Züzüke... — Csak nem azt akarja mondani, hogy nem bízik bennem? Sándor! Züzüke hozzásimuit Sándorkához és mélyen a szemébe nézett. Megállapodásukhoz tartották ma­gukat. Magázták egymást, Züzüke egy világért sem becézte a férjét, neki csak Sándor maradt. Mindegyi­kük azt csinálta, amit akart. A fia­talasszony cselédet tartott. együtt ment vele bevásárolni, hogy be ne csapja, utána elment a fodrászhoz, a barátnőkhöz, cukrászdába és ami­kor kedve támadt, hazament. Lexi ilyenkorra rendszerint már otthon volt, belelapozott az újságba, mes­­vacsoráztak, a férfi nekiült a bé­lyegeknek, az asszony olvasott, so­kat és válogatás nélkül, aztán le­feküdtek. Mindegyiknek külön háló­szobája volt. ügy év sem múlt el, Züzüke unatkozni kezdett. Ezután rit­kán vacsoráztak időben, vagy ott­hon. Az asszony szenvedélyes szín­ház- és4 mozibolond lett. Általában ez volt a természete is. Valami eszé­be jutott, akkor azt gyorsan akarta, lehetőleg azonnal. És mohó is volt, mert sokféle vágya támadt. így volt ez a ruhákkal, frizurákkal, az új­fajta ételekkel, az ismerettségekkel is. A színházban közvetlenül a szín­pad fölé váltott páholyt, hogy job­ban lássa a játékot. Lexi nem ment szívesen, utálta a zenét, elveszett óráknak tartotta az itt töltött időt. A páholyban maga elé né­zett, míg az asszony lekönyökölt a párkányra, szinte egész teste itta a ze­nét, játszott a színészekkel, szerelmi jelenetek alatt csillogtak a szemei, könnyek hulltak belőle a tragédiá­kon és tiszta szívből kacagott a ko­mikusokon. Egyik ilyen estén oda­szólt férjének: Drágám, ismeri maga ezt Pernekit? — Kit Züzüke? — Ezt a fekete színészt. — Nem kérem, de miért? — Oly jól játszik, érdekes ember lehet. a — Igen, úgylátszik, érdekes le­het — ígv Sándorba. És később, egy este a kávéházban, odaköszönt nekik Perneki. Züzüke kedvesen viszonozta a köszöntést, aztán é1 énken magyaráz­ni kezdett: — Képzelje Sándor, el is felejtet­tem mondani, hogy ez a Perneki mi­lyen kedves ember. A múltkor a cukrászdában találkoztunk, én vélet­lenül leejtettem egy pénzdarabot, és 6 felvette és kedvesen odanyújtotta. Hát most mondja meg, nem egy sze­retnivaló ember? Perneki később odajött asztaluk­hoz. bocsánatot kért a zavarásért és 5 is kimagyarázta a cukrászdái je­lenetet. Aztán ott maradt velük majd záróráig, amíg Lexi a holnapi napra hivatkozva haza nem csalta Züzükét. Ezután egyre sűrűbben mentek a kávéházba, egyre ritkáb­ban a színházba. Asztaluk újabb em­berekkel bővült, Sándor maga sem tudta kikkel, csak Züzüke mondta, ezek Perneki barátai, színészek, egy újságíró, néhány katonatiszt, egy ke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents