Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-09 / 133. szám

Vasárnap, 1954. június 9. »OMOCiTORSZAO 3 Ne feledkezzenek meg az aprómunkáról sem Nem volt könnyű feladat a párt szervezése, meg­alakítása a [Nagyatádi Konzervgyárban. Akadályozta ezt a munkát az is, hogy az ellenforradalom leverése után a gyárba olyan elemek is kerültek — baráti ösz­­szeköttetéseik révén •—, akik pártellenes hangulatot igyekeztek elterjeszteni. Jellemző példa erre, hogy az ellenforradalom alatt dolgozott a konzervgyár, de amikor decemberben meghirdették a kétnapos sztráj­kot, akkor szünetelt a munka. Ezt az oda beépült el­lenforradalmárok segítették elő, akiknek egy részét már sikerült eltávolítani. Az ellenforradalmárok, s a kommunisták munká­ját nem szívesen látók tevékenységének ellenére feb­ruár 26-án tíz taggal megalakult az üzemben a párt­­szervezet, s hozzákezdett a munkához. A kommunis­tákról először nem akartak tudomást venni a gyár akkori vezetői. A munkástanács üléseire a pártszerve­zet vezetőit először meg sem hívták, így akarták őket távoltartani az üzem ügyeibe való beleszólástól. A munkástanácsról Lestyán Lajos, a munkástanács akkori elnöke ki­jelentéseivel, magatartásával akadályozta a pártszerve­zet megalakítását is. Visszaélt beosztásával és roko­nait igyekezett munkához juttatni a gyárban. Lejáratta a munkástanács tekintélyét, nem akadályozta meg, hogy az ellenforradalmárok — köztük dr. Pataki — be­kerüljenek az üzembe. Le kellett Lestyánt váltani s helyére olyan becsületes dolgozót választottak, aki nem egyéni érdekeit, hanem a dolgozók, az üzem ügyét tartotta fontosabbnak. A kommunisták, akik először hívatlanul jelentek meg a munkástanács ülé­sein, most már minden esetben hivatalosan részt vesz­nek ott, elmondják véleményeiket, javaslataikat. S ma már nincs a pártszervezet, a munkástanács, az üzem vezetői között véleménykülönbség, hanem közösen döntenek a gyár egy-egy fontos kérdésében. Megnézték, kit fogadnak a párt soraiba Részt vettek a kommunisták a vállalat ügyeinek intézéséiben, harcoltak az ellenforradalmárok ellen, ugyanakkor tovább folytatták a pártszervezet erősíté­sét is. Ötven tagja volt az MDP-nek a gyárban. Elha­tározták a kommunisták, hogy a becsületes, az arra méltó elvtársakat megnyerik az jMSZMP számára. Sok baráti, elvtársi beszélgetés zajlott le, amíg elérték, hogy ma már huszonheten vannak. Amellett, hogy minden erővel törekedtek a párt­­szervezet erősítésén, alaposan megnézték, hogy kit fo­gadnak soraikba. Nem fogadták el a munkástanács volt elnökének, Lestyán Lajosnak átigazolását sem. De el­utasították annak az új felvételre jelentkezőnek kérel­mét is, aki egyébként jó szakmunkás, de gyengejelle­mű, megbízhatatlan ember. A munkafegyelemről és a gazdasági munkáról Az ellenforradalom alatt nem szünetelt a munka, de amikor az ellenforradalom egyes hangadói a gyárba kerültek, megbomlott a munkafegyelem. Előfordult olyan eset, hogy egyik dolgozó a művezetőjének azt vágta szemébe: — Nem végzem el ezt a munkát, csi­nálja meg, aki akarja. A kommunisták a pártszervezet javaslatára, a gyár vezetői eddig nem, de most már határozottan fellép­nek a fegyelmezem sekkel szemben. Kercza Gyulát, aki munka közben .1. tszegedett, azonnali hatállyal el­bocsátották, de elküldték Kiss Istvánt is, aki megká­rosította az üzemet. Nehéz feladatot jelentett a kommunisták számára a darabbérezés visszaállítása. A munkástanács még kez­detben eltörölte a gyárban a normát, ami ellen a kommunisták, de a becsületes pártonkívüli dolgozók is már akkor tiltakoztak, s csak olyan emberek örültek neki, akik mások rovására kevesebb munkát végezhet­tek e helytelen intézkedés következtében. Az elmúlt idő igazolta, hogy a kommunisták véle­ménye helyes volt, s a munkástanács intézkedését megváltoztatták, visszaállították a darabbérezést. Az üzem sok dolgozója a néhány hónap alatt megszokta a kényelmes munkát és féltek a darabbértől. Ez a fele­lem azonban alaptalan volt. A becsületes dolgozók eredményei — mint pl. Páva Józsefné csomagoló, aki 60 forintot is megkeresett naponta — igazolják, hogy a darabbér nem jelent megoldhatatlan feladatot. A pártszervezet és szakszervezet, s az üzem vezetői azon dolgoznak, hogy megindítsák a gyárban a munkaver­­senyt. Ezzel is csökkenteni akarják az önköltséget, ja­vítani a minőséget. Erősíteni a párt tekintélyét Huszonhét kommunista van az üzemben, de a párt tekintélye jóval nagyobb, mint az MDP idejében. A dolgozók minden problémájukkal felkeresik a kom­munistákat, s azoktól kérnek tanácsot. Mégis a kom­munisták egyik legnagyobb feladata a párt erősítése, a termelés segítése mellett az, hogy tovább erősítsék a párt, a kommunisták tekintélyét. Patzek Mihály elvtárs, de a vezetőség valamennyi tagja sokkal határozottabban lépjen fel a dolgozók ér­dekében. Nemrégen történt, hogy a gyár dolgozóinak szűrővizsgálatra kellett menni. Az irodai dolgozókat, mivel csak délelőtt lehetett a vizsgálatra menni, elen­gedték munkaidő alatt, de a fizikai dolgozókat nem. Ilyen kivételezések ellen harcoljanak. Máskor pedig, amikor a gyár dolgozóit egy ihét fizetés nélküli sza­badságra küldték, elküldték egy olyan anyát is, aki gyermekét tartja el keresetéből, s akinek gyermeke akkor éppen beteg volt, s a keresetre igen nagy szük­sége lett volna. Talán más megoldást is lehetett volna találni. Az ilyen kérdésekben az üzem vezetői is sok­kal nagyobb körültekintéssel járjanak el. A pártonkívüliek élénk figyelemmel kísérik a kom­munisták munkáját az üzemben. Ez is arra kötelezi elvtársainkat, hogy példamutatóan dolgozzanak és se­gítsenek dolgozótársaiknak még a legkisebb problé­májuk elintézésében is. Sz. L. Él, erősödik a KISZ a csurgói járásban Talán kicsit sablonos, s nem elég kifejező ez a címben szereplő két szó: él, erősödik. Pedig a csurgói járás KISZ-szervezeteire pontosan találó, mert úgy van. De beszélje­nek a mindennél meggyőzőbb té­nyek. Először talán szóljunk arról, hogy mit is végeztek a közelmúlt­ban a járás fiataljai. KISZ-szervezetté alakult a szentai EPOSZ Június 1-ig Szentán csak EPOSZ- szervezet volt. Ez foglalkozott a falu fiataljainak életével, nevelésével, szórakoztatásával. Ezen a napon azonban új élet kezdődött a fiatalok között. A járási KISZ szervező bi­zottság gyűlést hívott össze, amelyen a részvevők úgy határoztak, hogy az eddigi EPOSZ helyett KISZ- szervezetet alakítanak. A nem meg­felelő vezetőket leváltották, s azon­nal új vezetőséget választottak. Az EPOSZ-nak eddig 20 tagja volt a faluban, a KISZ-be viszont már ed­dig huszonheten kérték felvételüket. Megállapítható az erősödés s a KISZ népszerűsége Csurgón is. A DISZ idejében — mint a járási KISZ-vezetők mondották — az oko­zott gondot, hogy a fiatalok nem akarták megvásárolni a tagsági bé­lyeget. Most azon kell törni a fejü­ket, hogyan szerezzenek újabb bé­lyegtömböt a csurgói' községi szer­vezetnek, mert száz bélyeg csak a tagság felének volt elég. Mindenki 5—6 forint értékű bélyeget akar vásárolni. Gondoskodás a fiatalok politikai neveléséről Június 7-én a Csurgói Járási Mű­velődési Otthonban ifjúsági ankétet rendeztek, amelyen válaszoltak a fiatalok kérdéseire. A kérdéseket már jóelőre leíratták mindenkivel, hogy alapos, kimerítő választ adhas­sanak az ankét részvevőinek. Néhány fiatal a községben mun­ka nélkül van. Ezen a problémán úgy igyekszik segíteni a szervezeti hogy a nyárra ifjúsági KlSZ-csép­­lőcsapat felállítását tervezi, s eb­ben munkát kapnának a jelenleg nem dolgozó fiatalok is. A cséplőcsapatnak azt a feladatot adják majd, hogy munkáját a leg­­fegyelmezettebben, legszervezetteb­ben s a lehető legnagyobb teljesít­ménnyel végezze. Ezáltal példaké­pül állítják a járás többi fiataljai elé, s bebizonyítják mindenkinek: tudnak, s szeretnek dolgozni. Szórakozási lehetőségek Fontos azonban a nyári szórako­zás biztosítása is. Erről szintén van­nak terveik a fiataloknak. Két-há­­rom hét múlva kirándulnak Szent­­mihályhegyre. A kirándulásra meg­hívják a Nagykanizsai Ostyagyár KlSZ-fiataljait is, s együtt töltik a napot. Lesz ott vidám műsor, tánc, zene, minden, ami a jó szórakozás­hoz szükséges. A csurgói faüzem fiataljai is meg akarják szervezni ezen a nyáron is a náluk már szinte hagyományos balatoni kirándulást. A szükséges pénzt, mint mindig, műsoros elő­adások bevételéből szerzik meg. Azt hallottuk, van is már némi félrera­kott pénzük erre a célra. A járási KISZ vézetői rövidesen ellátogatnak a járási művelődési otthonba, hogy az ottani vezetőkkel megbeszéljék feladataikat. Segíteni szeretnék a művelődési otthon mun­káját, s ezért cserébe azt kérik, hogy az jobban tartsa szem előtt a fiatalok érdekeit, nevelésük, szóra­koztatásuk fontosságát. Huszonheten összefogtak A múlt héten a Kaposvári Állami Gazdaság rákói üzemegységének 27 fiatalja megalakította a KlSZ-szer­­vezetet. -Megválasztották a vezető­séget is: Tóth József lett a titkár, Kollega Andor, Farkas Julianna, Kollega Margit és Kántás Mihály pedig a vezetőség tagjai. Terveznek is a fiatalok: egy épületet kultúr­­házzá szeretnének átalakítani, fut­ball- és röplabda pályát akarnak lé­tesíteni, aztán színdarabokat tanul­nak, hogy szórakoztassák dolgozó­társaikat, no meg, hogy egy kis jpénzt szerezzenek a szervezet szá­mára. Kántás elvtárs, aki egyben gazdaságvezető is, megígérte, hogy mindenben segíti a kiszistákat. Bizto­san ezt teszi Börzsöny János elv­társ, MSZMP elnök is. Járjanak hát közben a gazdaság központjánál, hogy sportfelszereléshez jussanak a rákói fiatalok. szeg tanár. Aztán hozzájuk léptek a cigányok és előbb csendesen, aztán nekividulva elkezdődött a mulatás. Lexi nem nagyon bírta az italt, fe­je nem szokott a nagy zajongáshoz, pihenni akart. Meg is mondta ezt az asszonynak: — Kedves Züzüke, én nem bírom ezt az életet, én nyugalomra vá­gyom. — Hát én pedig azt hittem, magá­nak is tetszik, drágám. Na, nem baj, ha úgy gondolja, maradjon itthon, én majd a barátnőimmel megyek a színházba... Jó, kedves? ... Tgy is történt, esténként meg­jelent egy-egy színésznő a házban, vagy régi iskolatársnő és Züzüke gyönyörűen, fessen elvo­nult, halvány csókot nyomva Sán­dor homlokára. Aztán rendszer lett ebből. Lexi éjfélig a bé’vegeit ren­dezte, lefeküdt, az ágyból hallotta az asszony hajnali foglalatoskodását és másnap esetleg a vacsoránál ta­lálkoztak. Ilyenkor, vagy késő éjsza­ka odaült mellé Züzüke és meg­hökkentő dolgokat mondott: — Képzelje drágám, az a jópofa Stipek, a fogalmazó fogadásból be­mászott egy özvegy ablakán... Jó. mi? Vagy máskor: — Csoda klassz társaság a miénk. Csupa vagány gyerek, olyan zűröket csinálunk, csak úgy reng az asztal. Meg az a Stark Pali, a futballista, jaj, de remek fiú!... Hogy tud az mulatni... Nahát! Züzüke egyre érthetetlenebb lett. Kifogyhatatlan volt az ötletekben, s az mind pénzbe került. Lexinek hoz­zá kellett nyúlnia az albumokhoz, az otthoni segítség romjai is el­fogytak, á fiú szégyellt volna oda­fordulni. Elvégre a látszat... Egy végre együtt töltött éjszakán azt mondja Züzüke: — Drágám, tudja mit, utazzunk Mentonba. — Hová Züzüke? Hát Mentonba. Hol van az? Azt nem tudom... Akkor miért éppen oda? — Tudja, olvastam egy könyvet. A címe: »Mentont ajánlanám«. Van benne egy szálloda és olyan jól van megírva, hegy csoda egy nászutazás is... Menjünk, jó? Elmentek Mentonba... A szálloda és a táj egyáltalán nem hasonlított a könyvbelihez, Züzüke unatkozni kezdett. Este a bárban azért kivi­rágzott. Gyönyörű volt, mindenki őt nézte. Ö is visszanézett. Sok önálló kirándulást tett és még ottmaradt Sándor távozása után is, akit a hiva­tala visszaszólított. Szeme mélyebb tüzekben égett és hosszan pihent egy-egy férfi arcon. Nem mint tárgyakat nézte, hanem mint tulajdonát, amelyek akkor az övéi, amikor kedve támad megra­gadni őket. — Lexi azt mondta neki: — Züzüke, én úgy érzem, maga olyan, mint egy távoli tűzhányó... — Maga csacsi — nevette el ma­gát a szépség és kivillant gyönyörű fehér fogsora — de, ki tudja, tán az is vagyok — és elgondolkodott ezen egy ideig... A házba hamarosan vis: zatért a régi élet. Züzüke éjszakái ott foly­tatódtak, ahol abbamaradtak, talán még vadabbul, még szilajabban. Lexi ebben az időben álmatlanságban szenvedett és bánatosan nézte a hajnalban érkező trillázó és spicces asszonyt, aki a szürkületben sem vesztette el varázsos szépségét. 17§У nyári estén Lexi újra egye­­dúl maradt. A lány szabad­napos volt, Züzüke pedig egy barát­nője meghívására 'hivatkozva, kora délután eltávozott. A verbéniát sze­rette, a parfőm illata még hosszú ideig ott lengett a szobában. Sándor unatkozott és éjfél tájban éhség kapta el. Nem szerette a száraz éte­leket, mindig kiszolgáláshoz szokott, s most, a maga számára is megle­pően úgy határozott, hogy elmegy a kávéházba vacsorázni. Mikor elhúzta a piros körfüggönyt, hirtelen nem látott semmit, a fény­től megzavarodott, azt hitte, min­denki őt nézi. Pedig senki sem lát­ta, egy nagy társaság mulatsága te­tőpontjára hágott és az egész terem annak hatása alatt állt. Lexi is ön­kéntelenül odanézett és akkor, még mindig az ajtóban, majd kővéme­­redt. Züzüke ott ült a társaság köze­pén, két úr között, az egyik Beregi, a malomtulajdonos, a másik Csukás­­sy Attila főhadnagy volt. Mindket­ten kezét fogták és Züzüke trillá­zott, kacagott, mint egy gerlice. A cigány a fülébe húzta, ő pedig a nyalka fekete főhadnagy szemébe mosolygott. De ez nem volt fontos, csak Lexi számára, egyébként mindenki, az egész hosszú asztal ezt csinálta. Egyszercsak Züzükét elkapta va­laki. Ránevetett a katonatisztre, az szélesre nyitotta száját, visszaneve­tett, kilátszottak fiatal farkashoz ha­sonló metszőfogai és vérpiros ínye. Az, asszony nem bírt parancsolni magának, beletúrt a fiú fekete hajá­ba és szinte sisteregve, forrón kiál­tott fel: — Te, te aranyos, te csodás fiú!... Aztán a másik kezével is megfog-. ta a fürtös fejet és belecsókolt, hosz­­szan és erősen a férfiarcba. Mámorosán és kacagva fordult vissza, mikor megpillantotta Lexit. — Odanézzetek — kacagott tovább —, úgy néz, mint egy sült kappan, mint egy sült... Rázta a nevetés és mégegyszer beledobta magát a fiú karjaiba. Ezt a botrányt a család már nem bírta el. Elváltak, Lexi új házba köl­tözött és a szekrényben, melyet ma­gával vitt, újra gyűltek a bélyeg­albumok. A család a második feleséget nagyon gondosan, a dolog minden oldalát tekintve, választotta ki. A szerencse egy elszegényedett, nagyon távoli rokon-családnak a lá­nyára, a szőke és puha kislótai Lótai Ilonkára nézett, aki csak Babának hívatta magát. Ezt a lányt valóban a családi életre nevelték, megtaka­rították és mivel a vagyon elúszott, maga is tudta, hogy csak szépsége és tisztessége hozhatja meg számá­ra a várt érvényesülést. A szegény­ség nagy gond volt, a külszínt tar­tani kellett, a szép arc rózsái már majdhogy fonnyadozni kezdtek, mi­kor a kitartás tövisei már Lexi személyében mégis meghozták gyü­mölcsüket. De azért még mindig nagyon szép volt, emellett hálás Lexike- Babucinak, aki mégis méltó környe­zetbe emelte. Természete ellenkező­je volt Züzükének. Otthon szeretett ülni és a másikkal szemben sokat adott a lakás berendezésére. — Babucika most ezt szeretné, Ba­­bucika most azt szeretné — szokta elég gyakran mondogatni — ugye, Lexike-Babucika is jónak látja? És mindent kicsikart tőle. A szoba lassan tele lett mindon­­féle nagy állótükrökkel, zenéíőcrák­­kal, festményekkel amelyek távoli tengereket 'ábrázoltak és süppedő szőnyegekkel, az ablakokra drága, fehér, hullámosán omló függönyök kerültek. Olvasni nem szeretett, he­lyette lepedőnyi térítőkét kötött, ha pedig Lexike hazajött, körülbabus­gatta, csiripelt, amíg az bélyegeibe nem temetkezett. Ilyenkor csöndben maradt, kötött, ásítozott és korán lefeküdt férje ágyába, ott várta meg élettársát. T ól és kiegyensúlyozottan éltek. " A háború gondja hozzájuk csak az élelmezési nehézségekkel tört be, s örültek, hogy Sándorba negy­ven évére és fontos pozíciójára való tekintettel otthon maradt. Sajnálkoz­tak ugyan a halottakon, meg a bom­bázások kárain, egyébként azonban azon imádkoztak, hogy az 6 kis fész­küket ne érje semmi. Nem is történt velük különösebb dolog, csak a háború után érte egy kis meglepetés őket. Lexike pozíciói gyengültek a bankban, mindenféle új ember foglalta el fölötte a helye­ket és bár a cím megmaradt, pénz­­belileg csökkent a rangja. Áz élet máskülönben is nehéz volt, az in­fláció máról-holnapra fantasztikus méreteket öltött. Elfogytak tartalékaik, hozzányúltak a fölösleges holmikhoz. Az asz­­szony panaszkodva és kelletlenül szőnyegeket, képeket, a férfi most már közönyösen az albumokat adta el. így fenn tudták tartani magu­kat, batyúzóktól egész libákat, kacsá­kat vásároltak, lesüttették a leány­nyal és ismét jól éltek egy ideig. Egyszer aztán a lánytól is meg kel­lett válni. Babucika sírt egy da­rabig, aztán nekiállt sütni, főzni, de nagyon nehezen ment neki. így es­ténként inkább a méregdrága ét­termeket látogatták, ami ismét meg­gyorsította a lakás kopaszodását. Az üzleteket a kesernyés Babucika bonyolította le, akit a csapás látha­tóan megöregített, bár fonnyadásá­­ban is elég szép maradt. Egy ilyen alkalommal szinte kivirultan és jó­kedvvel ért haza. — Képzeld Lexike-Babuci', talál­koztam egy angyali textilnagykeres­kedővel, valami Bakodival, aki igen jó pénzért vette meg a nagyfüggö­nyünket. Olyan gavallér volt, még nem is alkudott, csak rám nézett és azt mondta, rendben van, legyen máskor is szerencsénk... Ettől kezdve főleg a textilanya­gok vándoroltak el, az asszonyka egyre jobban felvidult, a szarkalá­bak mintha eltűntek volna szeme sarkából és úgy készült egy adás­vételi tárgyalásra, mint menyasszo­nyi éjszakájára. A Lexi viszont sor­vadt, egyre kedvetlenebb lett, észre sem vette, hogy Babucika megvál­tozott, kevesebbet becézgeti, több­ször kiejti kezéből a kötőtűket és el­révedezik. Az infláció második évének tava­sza boszorkányosán szép, felhőtlen évszak volt, mintha engesztelni, és biztatni akarta volna az embereket. Ti abucika sokszor volt üzleti U ügyekben távol, így fel sem tűnt Lexi számára ennek a délután­nak az üressége. Felütötte még meg­maradt albumait, szórakozottan el­babrált velük, aztán leejtette a la­pokat, a, tükröt nézte. Egy levelet látott rajta. Odament és szórakozot­tan megnézte. Neki volt címezve. Drága Lexike-Babucikám! Todom, hogy levélem váratlanul ér, de biztos vagyok megértő lel­­kedben és tudom, megbocsátasz ne­kem, hisz oly jó vagy. Hosszú és ví­vódó harcok után határoztam el ma­gam arra a lépésfej, hogy elmegyek innen, a Bakodival. tudod, a nagy­­kereskedővel. Én életemben már annyit nélkülöztem, hogy irtózom még a gondolatától is. A szívem sajog, nagyon fáj érted, hisz min­den eddigit neked köszönhetek, és ez a gyötrődő lélek, hidd el, min­dig is a tied marad. Most bocsáss el és szánj meg en­gem. A te sírig tartó nagy szerelmed: Babucika U. i. A válást Bakodi állja, attól nem kell tartanod. Eddig a levél. Alatta néhány ma­­szatos pontocska, talán könnycsep­pek nyoma. Lexi leejtette a papirost. A tükör­ből egy férfi nézett vele szembe, hal­ványvörös szemhéjakkal, táskás könnyzacskókkal, sovány és meg­gyötört ábrázattal. Az egész mégis úgy hatott, mint a kimosdott kisgye­rek képe, aki szereti a füveket néz­ni, miközben mellette elszalad az élet. *1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents