Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-08 / 132. szám

Szombat, 1957. június 8. BOMOGTÖESIAO 3 KI HOVA TARTOZIK ? A Délsomogyi Állami Erdőgazdaság dolgozóinak értekezletéről Osztályharcos, őszinte, bátor szó­kimondás — ez jellemezte a Délso­­mogyi Erdőgazdaság alkalmazottai­nak értekezletét. Nem veszhet el a mi ügyünk, nincs olyan erő, ami megakadályozhatna bennünket, ha a párt egységes, mentes mindenféle árulótól, mindenkor a nép élén ha­lad, szervezi a benne rejlő forradal­mi erőket, s időben akcióra, cselek­vésre szólítja őket. Néven nevezni a gyereket, megmondani az általunk vezetetteknek nemcsak a jót, hanem a rosszat is, növelni bennük a for­radalmi éberséget — ez előrehaladá­suk fő biztosítéka. Mondd el a teljes igazságot, a köz­mondás szerint: ami a szíveden, az legyen a szádon is — erre vágyik a nép. S erre törekszik az értekezlet előadója, Puska Ferenc elvtárs, a gazdaság igazgatója. Szavai nyomán megelevenedik a kép: hogyan rom­bolt az ellenforradalom nemcsak anyagiakban, de legfőképpen a lel­kekben, az emberek tisztánlátásában. A végsőkig kihasználták a félreveze­tett, egyszerű emberek hiszékenysé­gét, engedékenységét. Az erdőgazdaság központja az ellenforradalom tűzfészke Már október 23 előtt is itt éltek meglapulva, »jó fiút« színlelve a né­pi demokratikus rend ellenségei. S ezek a vezetőségbe befészkelt elemek adott esetben gyorsan a néphatalom megdöntésére indított harc élsorába léptek. Dr. Tusa Gábor, egykori had­bíró ezredes fia, a járási »forradal­mi nemzeti bizottság« vezetője lett, Kronecker a katonaügyeket intézte, Tóth János a járási ifjúsági szerve­zést vette kézbe. Az ő befolyásuk alatt tevékenyen közreműködtek az­tán Völgyi, Szarnék, Bódis, Bézsényi. Szigetvári, Fisli és még mások. Akadtak a fizikai dolgozók között is. akiket részben . a félrevezetés, más­részt a nagyravágyás, a karrierizmus kötött a szekerükhöz. Jó néhány mérnök is szövetkezett az ellenforra­dalmárokkal, olyanok, akik csak a népi demokrácia jóvoltából juthattak diplomához és felelős vezető posztra. Mit csináltak ezek a véresszájú, mindenre elszánt elemek? Uszítot­tak. lázítottak a népi rend ellen. Szervezték a fegyveres mozgalmat. Eltávolították a gazdasági vezetésből a kommunistákat. »Azt hiszem, egyetértenek velem — mondotta Pus­ka elvtárs —, hogy azok, akik az ellenforradalom szervezői, irányítói és támogatói voltak, valójában a nép szemetei Ezekben bízni nem lehet, mert csak azért lapulnak meg, hogy a fizetésüket felvegyék és ott ártsa­nak a népi hatalomnak, ahol tud­nak.« Ellenforradalmi munkás­­tanács és akik irányítanák A központi munkástanács is olyan volt, amilyen időben, s amilyen kö­rülmények között létrejött, vagyis ellenforradalmi és reakciós. Ki kép­viselte az október 29-én megalakí­tott munkástanácsban a munkást? Talán dr. Tusa úr, vagy az ellenfor­radalom vehemens vezetői, akik eb­be is befurakodtak: Szarnék, Fisli, Bódis, Bézsényi, Németh Attila, Pechtol, Szabó Géza, Matán? Egyi­kük sem munkás. Ők jártak ki az erdészetekbe, s ilyen személyekből összeverődő munkástanácsokat akar­tak létrehozni ott is. Semmilyen ál­dás nem fakadt működésük nyomán. Fő tevékenységük a kommunisták eltávolításának követelése. Novem­berben, decemberben is ülősztrájkot szerveztek. Mindent csináltak, csak éppen azt nem, ami a feladatuk lett volría. Tagjai közül néhányan, dr. Tusa Gábor, Pechtol főmérnök no­vember első napjaiban harckocsi­akadályokat építtettek a szovjet tan­kok ellen. Aztán pocsékolták az aríyagot, felnyitották a raktárakat. A munkástanácsot összetétele miatt, a szakszervezet javaslatára, márciusban fel kellett oszlatni. Taktikát változtattak A Kossuth-címeres »hazafiak« mi­dőn látták, hogy a nyílt ellenállás értelmetlen dolog, s a nép is leválasz­tódott tőlük, régi taktikájukba kezd­tek. Újból felvették a sírás, a hízel­gés, alázatosság köntösét. Ez azonban nem téveszthet meg többé bennün­ket. Akik tudatlanul vétettek, módot adunk, hogy hibáikat jóvátegyék Ám azok, akik kimutatták foguk fe­hérét, nem részesülhetnek megbocsá­tásban. A fekélyeket el kell távolíta­ni az egészséges testrészről. Csak így lehet hatásos módon védekezni a métely ellen. Az októberi »hazafiak« ugyanis most a termelés akadályozá­sára vetik rá magukat. Titokban. Pechtol főmérnök például aktívan tá­mogatta dr. Tusát, az ellenforrada­lom vezérét. Most azonban nagyon lazán fogja a szakvezetést, elnéző, nem akar »népszerűtlen« feladatok­ba beavatkozni. A csoportvezetőket nem segítik, kapkodás van a szállí­tásban. Szomorú a helyzet az építke­zéseknél. A tervrajzok és költségve­tések rosszak, a kőművesek nem tud­nak eszerint dolgozni, nem kapják meg a megfelelő méreteket, laza a munkafegyelem, a munkások nem dolgozzák le a munkaidőt, órabér­ben dolgoznak. Bezzeg az építkezés vezetőjének, Szigetvárinak az ellen­­forradalom idején volt szervező­­képessége, azelőtt sem volt, azóta sincs. Szigetvári úr nincs megeléged­ve a Kádár-kormánnyal, mert annak irányításával levertük az ellenforra­dalmat. behorgasztott fejjel ment egyszer, november 4-e után a gépte­lepre, s eképp juttatta kifejezésre haragját: »Tervünk nem sikerült.« Az ideiglenes munkástanács megvá­lasztása után viszont tapsikolt örö­mében: »A piszkok kimaradtak« — mondta. A kommunistákra értette. Hát ezért nem dolgozik ő rendesen. Fisli János, Horthy továbbszolgáló' őrmestere is kimagaslott az ősszel társai közül, a munkástanács titká­raként ügyködött, őt tartották a leg­alkalmasabbnak arra is, hogy Né­meth Attilával felülvizsgálják a dol­gozók káderanyagát. (Ugyan miért?) Ő szerelte fel az ellenforradalmár egyetemistákat húsz szalmazsákkal aminek nyoma is veszett. (Vajon kinek a számláját terhelik az elve­szett holmik^ Fisli úr ma szerényen meghúzódik a könyvelésben. Miért hagyják? Miért hallgat a főigazgatóság? Választóvíz, hogy ki minek tartja az őszi vihart. Ez megmutatja egy­úttal azt is, hogy ki hova tartozik. Ezeken az értekezleteken közel ke­rülnek a társadalmi eseményekhez az erdőgazdasági dolgozók El kell gondolkodniuk a becsületes embe­reknek azon a tényen, hogy miért nem szólnak most azok, akik októ­ber-novemberben olyan nagy han­gon voltak? Ki kell mondani érthe­tően és világosan: aki nem hajlandó a rendszert becsülettel és szívvel szolgálni, az ne is vegye fel ettől a rendszertől a fizetést sem. Elgondol­kodtató az is, hogy az Országos Er­dészeti Főigazgatóság egyetlen kép­viselője sem jött el egyetlen érte­kezletre sem. Bezzeg, akkor tudtak jönni seregestől, amikor a kaposvá­ri munkásigazgatót akarták eltávolí­tani. A keszthelyi ellenforradalmár »szakembereket« is Kaposváron akarják bújtatni. El kell ezen gon­dolkodni. Mi, kommunisták önkritikáztunk, de eddig még egyetlen ellenforradal­mát- sem állt fel, hogy elmondja, mit vétett a népi demokrácia ellen. Most nem szólal meg a lelkiismeretük-, hogy hárommilliós kárt okoztak itt a gazdaságban? Ezt nevezték ők »for­radalmi vívmánynak«, s azt, amit Mindszenty is elmondott... A prole­tárállam ott is vétett a múltban, hogy a dr. Tusa Gáborokat, ahelyett, hogy erdőirtásra kergette volna, megtűrte vezető funkcióban. Mi a be­csületes emberek iránt becsületes szándékkal vagyunk, de a letűnt rendszer képviselőinek többé nem eiigedünk — mondta hozzászólásában Illés Dezső elvtárs, az MSZMP Me­gyei Intéző Bizottságának tagja. A főmérnök nem emlékszik Pechtol István főmérnök arra hi­vatkozott, hogy őt a katonák kény­szerítették és nem szervezte az el­lenforradalmat. Azt mondta, azért sem lehet ellenforradalmár, mert az apja szegény erdőőr volt. S hogy q a Tusa Gáborral ellentétes véleményen volt. Fekécs Lajos elvtárs, a MEDOSZ elnöke azonban emlékez­tette a főmérnököt decemberi állás­pontjára. Akkor mindenben igazat adott az ellenforradalmár vezér Tu­sának. Azt is kijelentette akkoriban, hogy az igazgató túl szigorúan haj­totta végre a kormány határozatait. És Tusáék munkástanácsának első intézkedése a szakszervezet beszün­tetése volt. Pazarlás, intrika, rágalmazás A »szakemberimádat« felbecsülhe­tetlen károkat okozott már itt a gaz­daságban. Emberek, mint élő tanú­­bizonyságok rántják le a leplet a »szakember« érv alatt meghúzódó ellenforradalmárok viselt dolgairól. Molnár Lászlót dr. Tusa úr távolí­totta el a gazdaságból. Horváth Zol­tán termelési felügyelő ötször költö­zött, mióta a gazdaságban dolgozik. Szigetvári a tél folyamán lehordta az egyik dolgozót, amiért szóba állt a kommunista Boros Ferencnével. Hor­váth Lajos a ladi erdészetből el­mondja,mogy októberben dr. Tusa és a főmérnök együtt váltották le őt. mert kommunista volt. Januárban a központi munkástanács titkára aka­dályozta meg a pártszervezet meg­alakítását. Ma az intrika és a rágal­mazás az ellenforradalmárok fő módszere, így akarják lejáratni a kommunistákat. Szabó Endre gépműhely-szerelő: Heten törülközünk a gépműhelyben egy törülközővel, de a könyvelés nem engedi kimosatni 3,50-ért. S a szerelők szidják a rendszert, a szak­szervezetet, az igazgatót. Budapesten nem nézik ezeket? Nagyon várjuk, hogy lejöjjenek ezek a pestiek. Ok­tóber 23-a előtt Szigetvári, Bézsé­nyi, ha valami bajuk volt, azonnal szaladtak a járási pártbizottságon Szabó Gábor elvtárshoz, s verték a mellüket, hogy ők ösztöndíjjal vé­geztek, hol itt az értelmiség megbe­csülése? De októberben megszavaz­ták Szabó öábor elvtárs bebörtön­zését. Akkor szerveztek, serényked­tek, most nem fejtik ki tudásukat. Legyünk éberek! Erre hívta fel a figyelmet Szabó Gábor elvtárs, az MSZMP Nagyatádi Járási Intéző Bizottságának elnöke. Az ellenforradalmárok most kukac­­módra igyekeznek meghúzódni, a vezető helyekre beférkőzni. Novem­berben ők barrikádokat emeltettek a szovjet tankok ellen, de ők nem áll­tak a barrikádokra, hanem a mun­kásokat és parasztokat hajtották oda. Pusztulás, vér árán is uralkodni akartak. Annyi fát kivagdostak az erdőből, hogj azért az egyszerű pa­rasztot sok évre becsuknák. A főmér­nöknek látni keilett volna, milyen kár lesz ebből. De nincs lelkiismeret­­furdalásuk emiatt. Legyünk tehát éberek. Legyünk éberek! Ott fészkel ez a gondolat minden, hazáját, a nép ha­talmát féltő ember fejében és szívé­ben. Legyünk éberek, ne engedjük vezető helyre ülni az ellenséget, ne véojék sehol, a minisztériumokban sem őket. Legyen vége már egyszer és mindenkoron annak a tarthatatlan gyakorlatnak, hogy a »nélkülözhetet­len szakember« elv hirdetése ürü­gyén ellenségeinket melengessük keblünkön. Tanuljunk októbertől. —cs —f CIKKÜNK NYOMÁN: Intézkedtünk a hiba kijavítására A Somogyország május 10-i számában »Szünnap! Benzin Fonyódon és Lellén« címmel cikk jelent meg, mellyel kapcsolatban a következőket közöljük: A cikk állításait megvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy az abban foglaltak megfelelnek a valóságnak. A balatonboglári és íonyódi kutak szóban lévő keddi napra eső zárvatartása véletlenül esett egybe a má­jus 1-i ünnep miatt. A balatonlellei kútkezelő viszont engedély nélkül volt a jelzett időpontban távol a kúttól, s miután ez már nem az első eset, tájegységi telepünk kaposvári központja fegyelmileg felelősségre vonja. Egyébként tájegységi telepünk kaposvári központja megtette a szüksé­ges intézkedéseket, hogy két közelben lévő benzinkút szünnapja ne le­gyen semmiesetre sem azonos napon. Az ÁFORT Vállalat nevében: Gál Béla. Több mint félmillió kiló zöldborsó konzerv A Nagyatádi Konzervgyárban is megindult az élet. A tavaszi kerti zöldáruk megjelenésével megkezdő­dött a szorgos munka, hogy a dolgo­zók téli étkezését minél több zöld­áru tegye változatosabbá. A gyár felkészülten várta a sze­­zonnyitást, s mihelyt a feldolgozás­ra alkalmassá vált a zöldborsó, nyomban megkezdték bgyűjtését. Ma már teljes kapacitással dolgozik az üzem és naponta mintegy kétszáz mázsa zöldborsót tartósítanak. Az idén ebből több mint félmillió kilo­­grammnyi ikonzervet készítenek Nagyatádon. Ehhez más megyék is szállítanak árut. Többek között Fe­jér megye 15 vagonnyi zöldborsót küld. Június 7-én megkezdődött a cse­resznye és meggy feldolgozása is, és az idén először kísérletképpen sza­­móca-konzervet is készítenek a nagyatádiak. Óvjuk, védelmezzük a virágokat Amikor az ember sétál és látja városunk rendezett * utcáit, az út­­széli füves sávokat, virágokat, mind­ez örömmel tölti el. Városunk szé­pítésében is vannak szép eredmé­nyeink. A Városi Tanács ez évben mintegy félmillió forintot fordít a város csinosítására. Városunk főbb utcáiban és a parkokban a füvesí­tés befejeződött. Most a virágosí­­tásra került sor. A város több utcá­jában és a parkokban a szebbnél szebb virágokat el is ültették. A Városi Tanács illetékes osztályának munkatársai legutóbbi ellenőrzésük során megdöbbenve tapasztalták, hogy a város különböző pontjain lel­kiismeretlen egyének vandál módon pusztítják a virágokat, tapossák a pázsitot. A Színházparkban például olyaij virágokat tördeltek le, ame­lyekből egy-egy szál 5,60 forintba kerül. A lelkiismeretlen egyének ez­zel a tettükkel a közösségnek okoz­nak károkat. Nem elégséges, ha csak a Városi Tanács foglalkozik a város szépítésével, hanem az is szükséges, hogy városunk lakossága is óvja és védelmezze a virágokat és a pázsitot. »Aki a virágot szereti, rossz em­ber nem lehet« — tartja a közmon­dás. Éppen erről van szó. Ha va­laki letördeli a virágokat, tapossa a pázsitot, nem lehet jó ember. Hogy városunk szép legyen, többek kö­zött az is szükséges, hogy minden jámitudó gyermek és felnőtt védje és óvja a virágot és a pázsitot. Min­denki haladjon a kijelölt úton. Ha valaki meglátja, hogy lelkiismeret­len egyének tépdelik a virágot, ta­possák a pázsitot, a szemtanú ne le­gyen rest, figyelmeztesse a tettese­ket, hogy cselekedetük nem helyes. Ha városunk lakossága védelmezi és óvja a virágokat és a pázsitot — sokkal szebb lesz városunk, saját örömünkre. — ik — Q/tj könyvek A FALUN »Minden jó könyv egy-egy tanítója a nemzetnek« — mondotta Gárdonyi Géza, a nagy író. Ezt az igazságot ma is minden tanulnivágyó ember ma­gáévá teheti, már pedig a munkások, parasztok és értelmiségiek többsége egyaránt tanulni akar. Nagyon nehéz azonban megtalálni az utat a dolgo­zók szívéhez, olyan könyvet adni ke­zükbe, amely találkozik érdeklődési körükkel. Ha általában nehéz ez a feladat, akkor sokkal nehezebb a mezőgazda­ságban dolgozó egyszerű parasztem­ber szívéhez eljutni a könyvekkel. Sokan sokszor próbálkoztak már ez­zel. 1945 után is több kiadó foglalko­zott már a parasztságot érdeklő könyvek kiadásával, a siker azonban eddig nem volt kielégítő, a célt nem sikerült elérni. Most új kiadó jelent meg a falun: a SZÖVOSZ. A Szövetkezetek Országos Szövet­sége vállalta azt a nagy feladatot, hogy megtalálja az utat a dolgozó parasztsághoz és olyan könyveket ad kezükbe, amely minden szempontból megfelel a célnak. A SZÖVOSZ előnyben van az ed­digi kiadókkal szemben, mert a föld­művesszövetkezeteken keresztül is­meri a falu életét, problémáit, a .pa­rasztság érdeklődési körét. Mindezek tadatában indította el igen helyesen a »Kincses könyvek« sorozatát. A könyvek terjesztése egyszerűbb az eddiginél, mert a földművesszö­vetkezetek magukénak érzik azokat és a tudás forrását eljuttatják a leg­kisebb falvakba, tanyákra is. Bár ed­dig csak kevés »Kincses könyv« ke­rült a falusi dolgozók kezébe, mégis látjuk, hogy e kiadványokat megsze­rették. Komoly szórakozást és nagy iro­dalmi értéket képviselnek a sorozat­ban eddig megjelent művek: Jókai Mór: Fekete gyémántok l—ll, Mark Twain: Koldus és királyfi, Mikszáth: Kísértet Lublón és Sze­­listyei asszonyok, Móra Ferenc: Négy apának egy lánya. A közeljövőben jelenik meg Verne Gyula: Sándor Mátyás l—ll, Veres Péter: Asszonyhűség c. könyve és Móricz Zsigmond: Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül c. színműve. A távolabbi terveket egyelőre még nem ismerjük. Reméljük azonban, hogy az eddigiekhez hasonló, jól ki­választott műveket adnak ki. A mindenki számára elérhető, olcsó, kötetenként mindössze 6 Ft-os árú könyveket a könnyebb olvashatóság kedvéért nagyobb betűkkel nyomtat­ják. B. Z.- A KOMMUNISTA IFJÚSÁG harcainak történetéből kiállítás ren­dezését tervezi a Csurgói Járási Könyvtár a moszkvai Világifjúsági Találkozó tiszteletére. A kiállítás anyagának összeállításában felhasz­nálják saját könyvanyagukat és ide­vonatkozó dokumentumokat kémek kölcsön a Megyei Levéltárból. Ezen a kiállításon kerülnek bemutatásra azok az ajándéktárgyak is, melye­ket a járás fiataljai készítenek a VIT-re. — BERZENCÉN az ifjúsági szín­játszócsoport új színdarabot mutat be. Gárdonyi Géza: Annuska című színművét próbálják. Bemutató elő­adásuk után terveik szerint elláto­gatnak a környező községekbe is. Megjött a nyár s új feladatok megoldása előtt állnak a csurgói népművelési munkások is. Nehéz a dolguk, mert a nagy mezőgazdasági munkák ideje alatt a fiatalság többsége a földeken dolgozik, s nem tudnak a művészeti csoportok, szakkörök foglalkozásain részt ven­ni. A Csokonai Gimnázium is nem­sokára bezárja kapuit, a tanulók ha­zautaznak a szünidőre, s hiányukat megérzi a járási művelődési otthon élete. Ennek ellenére sok szép tervet akarnak megvalósítani a járási mű­velődési otthon vezetői. Befejezés­hez közeledik az otthon kertjének rendbehozása, csinosítása, ahol jú­nius 16-tól kezdve minden szombat és vasárnap táncos klubdélutánokat rendeznek. Ilyen alkalmakkor — a terv szerint — a földművesszövet­­kezet sört, hűsítő italokat biztosít a szórakozóknak. Nagy feladatot vállalt magára a nemrég megalakult fotószakkör tag­sága. A nyár folyamán minden fon­tosabb eseményt, minden érdekes megmozdulást, a mezőgazdasági munkák színes mozaikjait meg akar­ják örökíteni. A képeket albumban gyűjtik össze, s később kiállítást is szeretnének belőlük rendezni. Színlrázi eseményekben is bővel­kedik a nyári munkaterv. Június 12-én a Magyar Játékszín mutatja be a Jókai Mór: A debreceni luná­­tikus című művéből dramatizált Holdfényes vőlegény című vígjáté­kot, 24-én pedig a Kaposvári Csiky Gergely Színház zenekarából ala­kult kamaraegyüttes és szólóéneke­sek adnak műsort a községben. Ezen kívül a nyáron még több alkalom­mal ellátogatnak Csurgóra a me­gyeszékhely és a főváros művészei, hogy előadásaikkal -szórakoztassák a járás dolgozóit. Mert a járási műve­lődési otthon a nyáron már nem­csak Csurgó, de az egész járás dol­gozóinak kultúrközpontjává akar válni. A nagyobb rendezvények al­kalmával ugyanis megszervezik a környező községek érdeklődőinek Csurgóra és hazaszállítását, hogy minél többen vehessenek részt egy­­egy előadáson. A nyári tervek megvalósításán kívül már előre gondolnak arra az időre is, amikor a parasztfiatalok és az iskolások ismét jobban bekapcso­lódhatnak a kultúrmuníkába. ötletes és célravezető módon akar­ják megszüntetni a járásban a tánc­oktatók hiányát. Eszerint a közsé­gek tánccsoportjaiból kiválasztják majd a legtehetségesebb, s legna­gyobb tudású fiatalokat, s rendsze­res oktatásban részesítik a járási művelődési otthonban. Az itt tanult új tánclépéseket, motívumokat az­után hazavisziik és betanítják tár­saikkal. Ezáltal a községek tánccso­portjait jobban elláthatják friss ta­nulási anyaggal, s rjijabb tanácsok­kal is. Biztosítani akarják az általános iskolások foglalkoztatását is. A nemsokára befejeződő kéthónapos balett-előkészítő Oktatás után meg­szervezik a táncolni kívánó gyere­kek rendszeres tanítását. Jelent­kező biztosan sok lesz, hiszen már az előkészítő tanfolyamon is mint­egy ötvenen vesznek részt. Ugyan­csak nagy sikerre számíthat az if­jabbak körében a hegedű- és zon­goraoktatás megindítása, amely­nek elméleti óráin szintén szép számmal tanulnak. A járási művelődési otthon ter­veinek valóra váltásában segíteni akar a csurgói KISZ-szervezet ifjú­sága. A közeli napokban megbeszé­lik a művelődési otthon vezetőségé­vel tennivalóikat, amelyek célja: nagyobb arányban bevonni a kul­­túrmunkába Csurgó és a járás fia­taljait. —ger

Next

/
Thumbnails
Contents