Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-08 / 132. szám

• ftOMOGTOESZAG Szombat. 1957. június 8. Csütörtökön befejezte tanácskozását az országgyűlés gárság megszerzésének jogcíme alap­ján. A jövőben a nők házasságkötés útján nem veszíthetik el és nem szerezhetik meg a magyar állam­­polgárságot. A honosítás és vissza­­honosítás rendezésére tett intézke­dések megkönnyítik az ország terü­letén három éve megszakítás nélkül lakó, nem magyar állampolgár hono­sítását, s magyar állampolgárnak te­kintik az ország területén született, vagy itt talált és nevelt gyermeket mindaddig, amíg külföldi állampol­gársága be nem bizonyosodik. Az állampolgársági törvénytervezet nem lenne teljes — mondta a továbbiak­ban —, ha nem tartalmazna szigorú szankciót a hazaárulókkal szemben. Csak egyetérteni lehet azzal az intézkedéssel, amely lehetőséget nyújt ahhoz, hogy egyes szemé­lyeket megfosszanak állampol­gárságuktól. Milyen polgára például hazánknak Nagy Ferenc, Sulyok, Pfeiffer, vagy hogy a legutóbb külföldre távozot­­takat említsem, a Király Bélák, Aczél Tamások, Méray Tiborok, akik a hazaárulók szemétdombjára kerülve júdáspénzért árusítják ma­gukat a Szabad Európa rádiónak. A javaslathoz elsőnek Dinnyés bajos szólt hozzá. Többek között a disszidáltakról szólva hangoztatta azt a véleményét, hogy hefj/es és indokolt a büntetlen hazatérés biz­tosítása a tékozló fiúknak, a forró­­fejűeknek, a félrevezetetteknekr Vá­laszolva egyes külföldi lapok azon kérdéseire: a disszidáltak között mi­ért nincs jóformán egyetlen paraszt sem, elmondotta, hogy az 1903éas években százezerszámra kivándorló parasztok utódait most itt tartotta és itt tartja a juttatott föld és ház. Az értelmiségi disszidáltakról szólva, azok közül is az érdemükön felül dé­­delgetettekről és jutalmazottakról, javasolta, hogy a Kossuth-díj kollégiuma te­gyen javaslatot a Kossuth-díjas hazaárulóknak nemcsak a Kos­suth díjuktól, hanem az állam­­polgárságuktól való megfosztá­sukra is. A javaslatot 6 is, meg az utána fel­szólaló Gyarmati Sándorné képviselő is elfogadta. Ezután dr. Pongrácz Kálmán ismertette a jogi igazgatási és igazságügyi bizottság javaslatát arra, hogy az országgyűlés válasszon meg három új bizottságot: államigaz­gatási, építésügyi és munkaügyi bi­zottságot. Boros Gergely javaslatot tett az új bizottság tagjaira, s az országgyűlés megválasztotta e há­rom bizottságot és a mezőgazdasági bizottságot öt taggal egészítette ki: így a mezőgazdasági bizottságnak tagja lett többek között Sási János elvtárs, Somogy megyei képviselő is. sára és a mind nagyobb mértékben jelentkező új lakásépítési szükséglet kielégítésére. Becslés alapján megállapítható, hogy tízmillió magyar lakosra kere­ken 2,6 millió lakás esik, vagyis egy lakásban kereken négyen laknak. Ez a szám nem a legrosszabb az európai országok között. 1953 óta a kormány arra törekszik, hogy mind több keretet biztosítson a meglévő lakásvagyon javítására és felújítására. 1953-ban mintegy 263 millió forintot fordítottunk erre a célra. Az idén 620 millió forint, te­hát több mint a kétszerese áll a rendelkezésre, sőt az előttünk lévő hároméves terv előzetes adatai alap­ján ez összeg tovább emelkedik. Az építésügyi minisztérium eb­ben az esztendőben az érdekelt műszaki és tudományos intézke­désekkel kidolgozza a 15—20 éves lakásépítési tervet. Ez a tervezet természetesen csak a körvonalait tartalmazza a megoldan­dó problémáknak, de alkalmas lesz arra, hogy a kormány, az illetékes szervek és a lakosság is képet kap­jon a való helyzetről, amelyért nincs mit szégyenkezni, hiszen nem a szo­cializmus okozta ezt a helyzetet, ha­nem a szocializmus igyekszik segí­teni rajta. Vida Miklós tudomásul vette a mi­niszter válaszát, amelyet az ország­­gyűlés is elfogadott. INTERPELLÁCIÓID j A tsz-tagok nyugdíjellátásáról Ezután sor került a bejegyzett in­terpellációkra. Az első interpelláló, Beszteri Mihály, Szolnok megye kép­viselője, a termelőszövetkezeti ta­gok nyugdíjának kérdését tette szó­vá. Feltette a kérdést: készül-e olyan rendelettervezet, amely megnyugta­tóan rendezi ezt a kérdést. Kisházi Ödön munkaügyi minisz­ter válaszában elmondta, hogy a Termelőszövetkezeti Tanács, a Pénz­ügyminisztérium, a Munkaügyi Mi­nisztérium, a Szaktanács és az Or­szágos Nyugdíjintézet képviselőiből bizottság alakult, amely szabályzatot dolgozott ki a nyugellátás rendezésé­re. A bizottság tagjai ezenkívül a ■társadalombiztosítás kiterjesztésé­nek lehetőségét is megvizsgálják. Minden remény megvan arra, hogy ebben az esztendőben elké­szül a kiöregedett termelőszövet­kezeti tagok nyugellátására vo­natkozó rendelet. A miniszter ezután szólott a nyug­díjasok problémáiról, a jelenlegi rendelet hiányosságairól. Megemlí­tette, hogy nálunk tíz évi munka már 50 százalékos nyugdíj-járandó­ságot biztosít, amire Európa egyet­len országában sincs példa. Ez a helytelen rendelkezés nem veszi fi­gyelembe az idős dolgozók sok évti­zedes munkáját. A párt és a kor­mány a nyugdíjrendelet hibáinak ki­javítására készül, s a minisztérium a jövő év elejére elkészíti az új nyugdíjtörvényt, amely kellően mél­tányolja a munkában eltöltött időt. Megemlítette, hogy a törvény hátrá­nyos azokra a dolgozókra is, akik az öregségi járadékot korábban felvet­ték. Helytelen rendelkezés az is, hogy aránytalanul kis összeget kap­nak azok, akik 1945 előtt mentek nyugdíjba. Nehéz helyzetben vannak a hadviseltek, illetve a hadiözvegyek és a hadiárvák. Reméljük, hogy népgazdaságunk fejlődése olyan nyugdíjtörvény élet­­beléptetését teszi lehetővé, amely méltó elbírálásban részesíti a dolgo­zókat — fejezte be válaszát Kisházi Ödön. A választ Beszteri Mihály kép­viselő és az országgyűlés elfogadta. A szabálysértő bizottságokról A következő interpellációt Mónus István, Tolna megyei képviselő nyúj­totta be a földművelésügyi minisz­terhez. Felvetette a kérdést: mi lesz azokkal az állami ház­ingatlanokkal, amelyeket a he­lyi földigénylők kielégítésére juttattak, s amelyeket az igény­lők elhagytak. Szóvátette, hogy ezeket senki nem tataroztatja, évek során nem lak­ják. használhatatlanokká válnak. Áz országgyűlés elnöke közölte az interpelláló képviselővel, hogy a vá­laszadásra illetékes földművelésügyi miniszter — aki igazoltan távol van az ülésről — az ügyrend értelmében 30 napon belül válaszol. Mónus István képviselő a szabály­sértési bizottságok működéséről tett fel kérdést az igazságügyminiszter­nek, elmondotta, hogy a bizottságok jelenleg nem mű­ködnek és sok szabálysértési ügy marad elintézetlenül. Nezvál Ferenc igazságügyminisz­ter válaszában rámutatott arra, hogy a tavaly kiadott rendelkezés szerint vidéken 1956. október 13-ig, a váro­sokban és a fővárosban ez év feb­ruár 28-ig kellett volna megalakí­tani a szabálysértési bizottságokat. Az ellenforradalom ezt megakadá­lyozta, s a bizottságok szervezésével járó feladatokat más, fontosabb ten­nivalóik szorították háttérbe. Ezért az Elnöki Tanács január 26-án meg­jelent rendelete a szabálysértési bi­zottságok megválasztását, működé­sük megkezdésének időpontját ké­sőbb kibocsátandó jogszabályokra bízta. A szabálysértési ügyek rendezésé­re és az ezzel kapcsolatos hatásköri problémák tisztázására előreláthatólag még ebben az évben szabálysértési kódexet ad­nak ki. A miniszter válaszát Mónus István tudomásul vette. Horváth Sándor a földművelés­­ügyi miniszterhez intézett interpel­lációjában szóvátette, hogy egyes megyei tanácsok súlyos összegeket fizetnek ki vadkárok megtérítése cí­mén. Minthogy ezeket a károkat az erdőgazdaságok vadjai okozzák, meg­kérdezte, nem volna-e helyes az erdőgaz­daságokat kötelezni a károk ki­fizetésére? Az elnök bejelentette, hogy a mi­niszter harminc napon belül írásban adja meg válaszát. Vida Miklós interpellációjában a régi lakóházak állagának nagyfokú romlása megakadályozására, vala­mint Budapest folyamatos újjáépíté­sére kérte a kormány intézkedését. Felvetette azt a gondolatot, hogy a lakások egy részét adják el örökla­kásként a lakónak és biztosítsák a magánerőből végzett karbantartás összegének lelakhatóságát. Az új la­kások építése a lakosságnak az ed­diginél nagyobb anyagi hozzájárulá­sával történjék. Trautman Rezső építésügyi mi­niszter válaszában ismertette, mit tesz a kormány a meglévő lakások további romlásának megakadályozá-A termény­­fel vásárlásról Nagy János képviselő interpellá­ciójában a terményfelvásárlással kapcsolatban tett fel kérdést, amelyre Kovács Imre élelmezésügyi miniszter válaszolt. A szabadpiaci felvásárlással az egész felvásárlási tervnek mintegy nyolc százalékát kell biztosítani — mondotta többek között —, ez a mennyiség azonban többszöröse an­nak, amit a megelőző években ha­sonló címen felvásároltunk. A felvásárlások lebonyolítása so­rán feltétlenül fenn kívánjuk tar­tani azt a szabályt — hogy továbbeladásra csak az állam vásárolhat kenyérgabonát. Ez természetesen nem érinti az ál­lampolgároknak azt a jogát, hogy szükségleteik fedezésére a termelő­től kenyérgabonát vásároljanak, de kupectevékenységet nem tűrhetünk jövő évi kenyerünk biztosításánál. Ezután arról beszélt, hogy bár akadnak a felvásárlási apparátusban kupecek, de az állam az ő káros te­vékenységüket viszonylag könnyen meg tudja akadályozni. Nagyobb problémát jelent a magánkereskede­lemben kialakult kupeckedés, spe­kuláció, amely nemcsak a felvásár­lási tervek teljesítését, hanem az új gazdasági évre előirányzott árszínvo­nal megtartását veszélyezteti. Ezen a téren mind a tanácsoknak, mind az egyéb államhatalmi, valamint a rendészeti szerveknek fokozottabb és szigorúbb ellenőrzést kell kifej­teniük. A zöldség- és gyümölcsfelvásárlás­sal kapcsolatban az élelmezésügyi miniszter elmondotta: tekintve, hogy ez különböző tárcákhoz tartozik, az idetartozó problémák megoldására országos operatív bizottság alakult. Az állami cs a szövetkezeti ke­reskedelem és az ipar felkészült a nao-vobb zöldség- és gvümölcs­­termés felvásárlására, értékesí­tésére és feldolgozására, azonban — részben az ellenforrada­lom okozta károk miatt — csomago­lási, tárolási és szállítási problémák még mindig kisebb zavarokat fog­nak okozni. Befejezésül elmondotta, hogy a felvásárlási árakat úgy álla­pították meg, hogy az az eddiginél nagyobb ösztönzést adjon a minő­ségi gyümölcs- és zöldségtermelésre. Nagy János képviselő és ennek alapján az országgyűlés az élelme­zésügyi miniszter válaszát tudomá­sul vette. Ezután az elnök az országgyűlés júniusi ülésszakát bezárta. Kínában fut a béke-staféta Antung (Uj Kína). Szerdán dél­után (pekingi idő szerint) 4 óra 30 perckor vették át kínai sportolók a béke-staféta > barátság botját« a Jalu hídon. A staféta, amely hét nappal ezelőtt indult Panmindzsonból, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársasá­gon, a Kínai Népköztársaságon ke­resztül érkezik júliusban Moszkvába a VIT-re. A béke-staféta Kínában 1800 kilo­méteres utat tesz meg és 30 városon és megyén halad át Libanonig, Hopej és belső Mongólia tartományokban. A stafétában, amely június 11-én ér­kezik Pekingbe, nemcsak atléták, ha­nem motorkerékpárosok, kerékpáro­sok és lovasok is részt vesznek. Szerdán délelőtt a Jalu folyó két partján Szinui-Zsuban és Antungban lelkes ünnepséget rendeztek a stafé­ta kínai földre érkezése alkalmából. N. A. Bulganyin, és N. Sz. Hruscsov megérkezett Finnországba Helsinki (MTI). A finn köztársasá­gi elnök és a finn kormány meghívá­sára csütörtökön Helsinkibe érkezett N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja. Bulga­­nyinnal és Hruscsovval együtt érke­zett A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, S. A. Mihajlov, a Szovjetunió művelődésügyi miniszte­re, I. A. Szeröv hadseregtábornok, P. N. Kumikin külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, M. Sz. Malinyin hadseregtábornok, L. F. Iljicsov, a külügyminisztérium kollégiumának tagja, F. F. Molocskov külügyminisz­­tériumi osztályvezető és Sz. A. Áfa­­naszjev külügyminisztériumi osztály­vezetőhelyettes. Velük érkezett A. Vouri, Finnország moszkvai nagykö­vete. A finn miniszterelnök üdvözlő szavai Helsinki (TASZSZ). Sukselainen finn miniszterelnök többek között a következő beszéddel üdvözölte a Helsinkibe érkezett szovjet vendége­ket: A mai napon megkezdődött látoga­tásukat elsőrangúan fontos esemény­nek tekintjük országaink kapcsolatai­nak történetében. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a legkö­zelebbi napokban bemutathatjuk Önöknek hazánkat, s megismertet­hetjük önöket hazánk életével. A nemzetközi kölcsönös megértés szempontjából fontos, hogy két szom­szédos ország vezető államférfi ainak lehetőségük nyíljék a személyes kap­csolatok felvételére és megerősítésé­re. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az Önök kíséretében olyan szovjet állampolgárok csoportja van, akik vezető helyeket foglalnak el hazájukban. Szívélyesen köszöntjük őket Önökkel együtt, s reméljük, hogy valamennyien jól érzik majd magukat finn földön. Hangsúlyozta, hogy a két szomszéd nép megtalálta a barátság útját, Finnország és a Szovjetunió kapcso­latai a kölcsönös megbecsülés, a bi­zalom és a megértés alapjára épül­nek. Bulganyin elvtárs válasza N. A. Bulganyin, a Szovjet Minisz­tertanács elnöke Sukselainen finn miniszterelnök üdvözlő szavaira töb­bek között a következőket válaszol­ta: A szovjet—finn kapcsolatok alap­jait az állami szuverénitás és füg­getlenség kölcsönös tiszteletének és egyenjogúságának és az egymás bel­­ügyeibe való be nem avatkozásnak megingathatatlan elvei alkotják. A békés egymás mellett élésnek ezek az elvei megteremtették a szükséges feltételeket ahhoz, hogy országaink között a jószomszédi kapcsolatok sokoldalúan fejlődjenek, s elősegítet­ték közöttünk a kölcsönös megér­tést és a bizalmat, a kölcsönösen előnyös kereskedelem és a gazdasági együttműködés, a kulturális és a tu­dományos kapcsolatok megszilárdítá­sát. Amikor Helsinki polgáraihoz szó­lok, akik olyan barátilag köszöntöt­tek bennünket, szeretném külön is hangsúlyozni azt az értékes szolgá­latot, amelyet a finn főváros lakói a Szovjetunió és Finnország közötti kapcsolatok fejlesztésének tettek. A finn sajtó üdvözli Bulganyin és Hruscsov érkezését Helsinki (TASZSZ). A finn közvé­lemény és sajtó érdeklődésének kö­zéppontjában Bulganyin és Hruscsov finnországi látogatása áll. A látoga­tás iránt egyébként külföldön is nagy az érdeklődés. Ennek bizonyítéka egyebek között az, hogy külföldről 16 hírügyökség, 28 lap és 14 rádió és televíziós társaság több mint száz tudósítója érkezett a napokban Hel­sinkibe. A finn sajtó a látogatás jelentősé­gét méltató cikkeiben kiemeli, hogy a Helsinkiben lezajló megbeszélé­seknek kimagasló jelentőségük lesz a bizalom és a kölcsönös megértésen alapuló szovjet—finn baráti kapcso­latok elmélyítésében. A lapok utal­nak arra is, hogy a látogatás jóté­kony hatással lehet az egész észak­európai helyzetre. A Maakansa, az agrárszövetség központi lapja »Nagyszerű látogatás« című vezércikkében azt írja, hogy a szovjet vezetők érkezése kimagasló esemény. Amikor a látogatás jelle­gét értékeljük — hangsúlyozza a lap — tekintetbe kell vennünk, hogy vendégeink a világpolitikában köz­ponti szerepet betöltő nagyhatalom vezető államférfiak A Helsinkin Sanomat szerint Bul­ganyin és Hruscsov látogatása a há­ború utáni finn—szovjet viszony leg­nevezetesebb eseményei közé sorol­ható. Ugyanígy értékeli a látogatást a Kansan Uutiset című lap is. A Newsweek szerint Eisenhower új politikát kíván a Szovjetunióval és Kínával szemben London (MTI). A Newsweek washingtoni szerkesztősége jelenti: Washingtoni kormánykörökben ál­landóan erősödik az a meggyőződés, hogy az Egyesült Államoknak hozzá kell szoknia bizonyos méretű együtt­éléshez a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. A külügyminisz­tériumban és a Fehér Házban bi­zonyos szakértők régóta azt tartják, hogy az Egyesült Államoknak el kell ismerni a Kínai Népköztársaságot és barátságosabban kell viselkedni a Szovjetunió iránt. Ezt azonban mind­eddig nem merték hangosan kimon­dani, mert féltek a törvényhozás és a hadügyminisztérium ellenkezésétől. Eisenhower azonban a nemzetbiz­tonsági tanács múlt heti ülésén szi­lárdan ragaszkodott legalább az első lépés megtételéhez, amely leszerelési egyezmény kötéséhez vezethetne a Szovjetunióval. Hírek Franciaországból Párizs (MTI). A párizsi könyvpia­con Nagel könyvkiadó sorozatában magyarországi útikönyv jelent meg. A felszabadulás óta ez az első Nyu­gaton kiadott magyarországi ismer­tető. Csütörtökön reggel a Pireneusok­ban lezuhant egy Broussard típusú francia katonai repülőgép, a gép fe­délzetén három főnyi legénységen kí­vül három ejtőernyős is volt. Mind a hatan életüket vesztették. * * * A francia belügyi hatóságok Ro­bert Lacoste algériai miniszter rezi­dens kérelmére a Franciaországban tartózkodó algériaiak között lévő »veszélyes elemek« ártalmatlanná tételére nagy razziákat rendeltek el több francia nagyvárosban, így Pá­rizsban is. A fővárosban csütörtökön reggel 126 algériait letartóztattak egy razzia után. Az Arguments című párizsi folyó­irat legújabb száma Lukács György »Történelem és osztályöntudat« cí­mű könyvének »Az orthodox marxiz­mus« című teljes fejezetét közli. Párizsba érkezett a Nyírfácska Szovjet Népi Táncegyüttes, amely a párizsi színházi fesztivál keretében a Nemzetek Színházában mutatkozik be a francia főváros közönsége előtt. A La Rochelle-i kikötőbe csütör­tökön hajnalban egy halászhajó rit­ka zsákmánnyal futott be. A halá­szok egy 4 mázsás teknősbékát fog­tak. Egy halkereskedő a helyszínen árusította ki az óriási teknőst, amelynek húsából csütörtökön sok La Rochelle-i család asztalára került teknősbékaleves. Csökkent a személygépkocsik gyártása Hosszú évek óta első ízben tör­tént meg, hogy csökkent a vezető gépkocsigyártó országok személy­­gépkocsi gyártása. Míg 1955-ben ezek az országok 10,8 millió sze­mélygépkocsit gyártottak, 1956-ban ez a szám 8,8 millióra csökkent. A gépkocsigyártás nem mindenütt apadt egyformán. Miközben az Egyesült Államokban és Nagy-Bri­­tanniában a gyártás csökkenése lényeges, Nyugat-Németországban, Franciaországban és Olaszországban több személygépkocsi készül, nagy motoros-permetező, ezenkívül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents