Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-07 / 131. szám
intek, 1957. június 7. SOMOGTORS7ÄG 3 Új hajtás ? szövetkezés í egyedülálló fát könnyebben tépázza, letördeli, kidonti a Vtue na tóDoen vannaií egycso■an, védelmezne egymást, kozceJenáiinak a féiteveszett viták. Önmaguk és környezetűn maradásáért, megkimeieséért. ümas vihar száguldott végig okroen, novemberoen a jónírnevú falucska, Öreglak fölött is. A terhes, fekete leihók sötétlelku ii, vezérlői legalsosorban a könyáj fölé terelték a feiiegeket. lehet legnagyobb pusztítást zni — gondolták. S a közósséga jómódú Ifjú Gárda Termeluetkezetben is a legelső áldozati nyok a kishitűek lettek. Az eigrengés megieobentetie a leihoatot, menekülésre, futásra késza legfelosebbeket. Azok matal húztak másokat, kevésbé lécét és a sor dagadt, dagadt, a stkezet meg sajnos íeiDoruit. A s vagyon, s minden, ami né' küzdelmes, nehéz napokkal tesztendók alatt összejött, megteódött, egy-kettőben széjjeloszto- A gyengébbeket, a földte.enerögvest sorszérdés elé állította let, a hívatlan, váratlanul jött ények zord tömkelegé. A válaszúmul tévők legyünk? Újra napszámkátigy lenek lei a keiue^t saleikiismeretun előtt nenanyan. osacoan tizenhármán. Osszeak a lejüket, súgtak egyet - . Akkor még a vad lelhőket naj к áltál felkavart lelkületű fa i nem volt nagyon népszerű dost szövetkezet melleit agitai m. nár sonan tudják, milyen tu.tap.áltak a szövetkezeteden^ .eket, Kik hirdették, eiesztge.az -»egyéni parasztgazOdikoua^ erváiouaűarói« szoio na.actaseinezeteket. Szóval a tizenhaember — közülük tizenegy azís szövetkezeti tag volt, — legrabő átlátott a szitán. Kunonuhogy ok nem tágítanak a szo:zeti gazdálkodás meilol, létrek egy uj, kertészeti termeiotkezeiet. Az állami hatva műholdból azonűan mindössze 3i alkalmas szántóföldi muveiéstóbbi rét, legelő, erdő, tó, meg tés alatt nem álló terület, Ez szántóföld nem tud munkái tizenhárom családnak, azért эп a sok apró munkát, kéziéről bevevő kertészet mellett donс. A szántóföldnek felén kerté növények termelését tervez- Ez a bátor kezdeményezésre cselekedet, a kis kollektíva lesett indulása mindenképpen •etre méltó dolog voit akkor és i is. Mutatója annak: kiknek ieke sürgeti, kívánja a legjob- i szövetkezetei. kséges volt ennyit elmondan reglakiak kezdeményezéséről mi ezután következik, az igei lágos és egyúttal figyelmezteegész szövetkezeti mozgat ra nézve. Figyelmeztető, mer ; az őszi vihar után szabadjukigedett szövetkezetekben satak a legfontosabb, legalapve elvek, amelyek végeredményreghatározzák és kifejezik cél\ rosszul értelmezett minden- i mindenkitől való függetlenfeltétel nélküli »szabadgazdálx az »új«, »sajátos magyar út< ése — és »keresése« közber jtások nőttek ki szövetkezeteldalából, amelyek, ha nem unk, vadon termett, értéktelen jlcsöt hoznak, rossz útra teegész mozgalmunkat, történt hát öreglakon? Eltétték a lépéseket. A jobb élei se közben a lehetőségnél íbb kalandoztak és mine sbb is kerültek nemcsak gonin, hanem tettekben is. Szot, tehát igazságos elveken к a szövetkezést, s ha meg vakítják a tévelygésnek indult ozást, ki tudja, hol állhatnak lássuk a tényeket.-öt forintos órabér :etben, amikor megalakították melőszövetkezetet, az általuk izott alapszabályba még munég került bele, mint a munka nek fő eszköze. Ezt azonban elkeresztelték munkanapnak, azonban csak lepel, mert a t nem a végzett munka, haz eltöltött idő szerint értékemeghonosították az órabér st. Furcsán hangzik, de így tsz-tagok saját szövelkezetük-5 forintos órabérben dol, Hogyan? Mit nyújt ezért a szövetkezetnek és hátrányos-e nód az ügyesekre, szorgal a, lelkiismeretes emberekre Bizony nagyon sok kétséget t ez az emberben. De ennél vább is mentek. A kertészet e, Májer Károly havi 1500 i fizetésért, a könyvelő, s a pénztáros (ugyan minek i szövetkezetbe függetlenített lő?) Végh Jánosné, aki ezenkívül egy kapát sem tesz odébb a szövetkezetnek, 600 forintos fizetést, az elnök, aki szintéin függetlenített (69 holdas szövetkezetben) 400 örintos tiszteletdíjat vesz fel havonta a pénztárból, s ráadásul év végén egyformán megosztják a nyereséget (kétséges, hogy lesz-e). Itt tehát mindenki előre meghatározott bérért dolgozik. Alaposan visszájára ordították tehát az első, még szocialista szellemben íródott alapszabályt. S ez még semmi ahhoz képest, ami ezután következik. A családtagok a szövetkezet napszámosai A termelőszövetkezet mintaalap:zabálya szerint a tag köteles szövetkezetbe vinni családja felnőtt tagjait is. Mondani sem kell, hogy ■z a szövei kezet legelsőbbrendű érieke is. De nem így öreglakon. Itt minden családból csak a fő tagja a ;zövetkezetnek, a többi munkaképes saládtagnak pedig órabéres naprzámdíjat- fizetnek. A Demeter család két nagy fiának például a termelőszövetkezet fizet napszámbért, vmelynek az apa Demeter Lajos is agja. Mintha nem is egy családba ■alók lennének. Nem különös dolog z Uyen? És mind°n egyes családból lkad egy, vagy több napszámos. Mint már az előbb írtam, kevés ölddel alakultak meg. A 16 holdas kertészet azonban igényelné mind a tizenhárom szövetkezeti családot. 3 minthogy a nevéből is adódik, arn kell törekedniük, hogy a kertésze1 legyen a fő jövedelmi forrás. Ám rost már a »kerté veti« helyett job oan illene a szövetkezetre a »gateros, darálós vállalkozás« elneve'és. Helyes és jó, ha a szövetkezetek endelkeznek kisegítő gazdasági ággal, de csak akkor, ha ez kisegítő és nem veszi el erejük, idejük javarészét. A szövetkezetnek 13 tagja van. Ebből a gatter mellett dolgozik állandóan öt fő, a darálónál 1 fő, ;lnök, könyvelő, kertészeti vezető i-1 fő. Ez összesen 10 ember. A 16 toldás kertészetbe hamarad három ember. Az agronómus, Végh János a megalakítás után otthagyta a szövetkezetét. Elment gazdasági felügyelőnek Somogyvárra. Pedig itt 'enne a helye. Hogyan dolgoznák meg hát akkor a földet, miből biztosítják kertészetre a tervezett többszázezer forintos bevételi összeget9 Miért ne legyen »leleményes« a szövetkezet? Jönnek a családtagok mint napszámosok napi 40—50 forintért, (megnyugtatóan közölték a vezetők, hogy ezek már nem osztozik az évvégi nyereségből.) S jönnek a faluból alkalmi napszámosok. Futja a gatter, a daráló keretiéből. Nagyon »gazdag« ez a szöetkezet, hiszen »már« több mint éléves működés van a hátuk möött, miért ne bőkezűsködjenek? gaz-e? Az elnök: Béri József halkszavú mber, kovács a mestersége. Azt mondja, teljesen rendjénvaló ez a zövetkezésf éleség. Szentül állítja, hogy ők nem zsákmányolnak ki senkit, hiszen megfizetik az idegen munkaerőt. Megfizetik, az biztos, le hogy ez nem rendjénvaló dolog, tem szocialista mód, az egyszer igyancsak biztos. Jól élni, jobban mint tegnap és holnap jobban, mint ma. Ez az élet, líllil!ll!IIN!lillli!llllll!ll!llll!l!lll!llllllll!l!llllilll!!l!ll íülllillillillillllllllli a munka, a napi küszködés értelme. Jobban élni a munka által. A szocializmus szent, tiszta zászlajára is ez van írva. Nyugodtak-e emiatt az öreglakiak? Feleljenek önmaguk és a falu lelkiismerete előtt. Felelőtlen bőkezűség, jó mód és ami mögötte van Néhányam érzik, latolgatják már hova jutottak, mennyire eltértek az életdiktálta szabályoktól. Egyesek azonban leplezni, takargatni próbálják a rosszat, a hamisat. A falu szűrne elől azonban nem lehet elfedni azt, s önmagukat is hiába áltatják. Végh Jánosné, a könyvelő csak nagy-nagy faggatás után hajlandó elárulni egyet s mást a szövetkezetről. Mennyi hasznot hajt a gatter, megmutatná a nyilvántartást? — kérdeztem. — Azt nem. Az újságnak sem szabad megírni a valóságot úgy is fájt a falunak, meg a megyeiek is piszkálódnak. — Mégis mennyi? — Napi 800—1000 forintot hoz a gatter, de írja azt, hogy februártól 4? ezret hozott. Kérlelésre mégis odaadta a pénztárkönyvet. 82 ezer forint bevételről tanúskodik. A gatter adta. Nem sokat kellett tenni érte. Ebből futja há a bőkezűségre, mulatozásokra,, dá ri dókra -s. A múlt vasárnapra borjút vágtak, bort, sört hozattak. Áldozatba kerül, de meg kell tenni — ezzel érvel az elnök. Jó viszonyt akarnak — úgymond a faluval. De ilyen áron? Kinek lesz ebből haszna? Ki kényszeríti, mi készteti őket a melldöngető kérkedésre. Kérem a pénztárkönyvet. Tízezer forintnál többet fizettek ki napszám címén és több mint ötvenezret a tagoknak »előlegként«. Az előleg azonban szintén órabért és egyebet takar Kétkézzel szórják itt a pénzt. Megannyi az. Uyen beírás a kiadási rovatba: »Vég’h Jánosnak egyéb címen 2440 Ft.« (Egyébként ő a könyvelő férje.) Vagy: Tomity Jánosnak fuvar 1100 Ft, a III. havi fuvar 1243,50 Ft., Májer Károly I. havi fizetése 1500 forint, Frank Géza útiköltség 100 Ft., Májer Károly úti számla 420 Ft. Tagoknak 11 816 Ft, napszám 2026 Ft, és így tovább és igy tovább. Vajon ellenőrizte valaha is valaki, hogy nincs-e itt visszaélés? És most utoljára hagytam a kérdést, vajon a járási tanács mezőgazdasági osztálya elégedett-e ezekkel az állapotokkal? Ne nevezzék ezt »új hajtásnak« a szövetkezeti mozgalom fáján! Veszélyes vadhajtás ez. Mielőbb le kell hát nyírni, míg nagyobb károkat nem okoz. Varga József Nemzetközi vásár lesz Poznanban Június 9-én nyílik Poznanban az idei nemzetközi vásár, amely iránt a nyugati országok üzleti köreiben is nagy az érdeklődés. Először vesz részt rajta az USA, az angolok pedig 1800 négyzetméterről 4000-re, a nyugatnémetek a tervezett 5000 helyett Я000 négyzetméterre bővítették kiállítási területüket. AZ ÉPÍTŐIPAR MUNKAGÉPEI A FEJLŐDÉS MÉRLEGÉN Szemlélődés a Budapesti Ipari Vásáron Úgy meggyorsítani a munkát, hogy megkíméljük az embert! — ezt írhatnám e mérleg mottójául. A szocialista építőipar eddigi fejlődésének ebbe a tükrébe, ha beletekint az ember, őszinte öröm tölti el. Tíz év szinte évszázadokat felölelő szédületes skálája mutatja az útirányt, amely a felszabaduláskor indult el és itt, a Budapesti Ipari Vásáron eljutott az építőipari technika eddig ismert modern teljességéig. Teljességéig? Az építőipari munkagépek kiállító mérnökei azt mondták nekem itt a vásárban, hogy amit .átok most, az bizony csak állomás, igaz, hogy az építőipari gépgyártás már elég távoli állomása, de nem végállomás. A fejlődés szédületes iramban, majdnem hetenként felszínre hoz új eredményeket, a magyar mérnökök tehetségének, ötletgazdagságának végtelen tengeréből. Ahogy szemlélem ezeket a gépeket, néhány fércre visszapergetem gondolataimat: 1942. Még jól emékszem mindenre. Emlékszem arra, amikor az építkezési technika egy jól megtermett markos kőműves tenyerének ügyességében, né hány rongyos, éhbérérí dolgozó culáger-segédmunkás megfeszített erőlködésében egyesült. Amikor egy-egy nagyobb épületfal felhúzása hónapokig tartott és szenzációszámba ment. Hát kérem, — ezek voltak azok az idők, amikor építőipari nagyüzemről még alig, vagy egyáltalán nem hallott a magyar fül. Mondják, hogy néha ugyan látogatást tett nálunk angol, vagy igyéb nemzet gyártmányaként egyegy gépnek nevezhető alkotmány, valamelyik nagytőkés portáján. Aztán ha a gyár elkészült vele, ismét elküldte oda, ahonnan idehozták. Fölösleges a gép akkor, amikor van temérdek olcsó, repedt, magyar segédmunkás tenyér. Ezek az »építőiparosok« cselekedeteikkel kivívták maguknak azt, hogy úgy maradtak meg emlékezetünkben, nint akiket, enyhén szólva, soha sem kívánunk látni! Ilyen előzmények után kellett 1945-ben újjátaremteni, helyesebben megteremteni a magyar építőipart. Es megteremtettük. Először szovjet gyártmányú gépek típusainak mintájára kezdett éledezni a magyar építőipari gépgyártás. Hogy az éledezés óta meddig jutottunk? — Nemrég beszélgettem a Somogy megyei Építőipari Vállalat gépészeti szakembereivel. Tényekkel igazolták az évek nagy lépteit. Ma a Somogy megyei Építőipari Vállalat tizenhat habarcskeverőgéppel, huszonhat szállítószalaggal, egy törpe daruval, öt darab nagy В-daruval, hét darab födémdaruval, egy úttörő daruval, négy gépicsörlővel, 21 vibrátorral, 25 vízszivattyúval és más, négy-öt féle kisebb, úgynevezett bedolgozó géppel rendelkezik. Ennél a vállalatnál mindenegyes dolgozóra 1,75 lóerő gépimunka jut. A billenődobos betonkeverő pl. 275 ember munkáját végzi el. A habarcskeverő hat emberét és így folytathatnánk a sort. Ezek után igazán felesleges volt megjegyezniük beszélgető kollégáimnak, hogy: »az építőiparban megfeszített erővel dolgoznak a gé.....................I........."................................Ilii Ne lohadjon le kezdeményező kedvük HOL VOLT, hol nem volt, volt ... Szulokon volt egy nemzetiségi népi együttes. A hűség kedvéért kezdjük így jelen történetünket, hiszen mesés, igazi sikerek után széthullott, mint a kötetben kéve és ezekben a napokban küszködik az újraszületés nehézségeivel. Ezer szerencse, hogy hajdani, 1954-es megalakítói érzik: a hírnév, ami eljutott szerepléseik folyamán velük Komárom, Baranya és Somogy megye sok helységébe, a dicsőség, kötelez, úgyúhet az előzőeknél sokkal szebb, sokkol nagyobb teljesítményekre. Enyhe nyári eső paskolja a szuloki utcákat most, amikor itt járunk és keressük a szálakat, hol szakadt meg egy lelkes, ötven tagú gárdának története. A megalakulás, az első sikerek útját járjuk végig gondolatban. A helybeli EPOSZ-helyiség ajtaja zárva. Itt őrzik a falak a Szuloki Német Népi Együttes fellépéseit örökítő képeket, itt porosodna'j árválkodnak az elismerő, dicsérő oklevelek is. A község EPOSZ-titkára, Haracsi Imre, aki alakító tagja volt az együttesnek és motorja, amikor mar létezett az együttes, Kaposvárott dolgozik. Reggel érkezik a munkából és délután utazik vissza Kaposvárra. Nála van az EPOSZ-helyiség kulcsa is. Persze, nemcsak ezért fontos személy Szulokon Haracsi Imre. De ha itt lenne, nem fordulhatna elő, hogy a meghirdetett próbák alkalmával nem egyszer fel kell törni a helyiség ajtaját. Ragoncsa Ilona óvónőt keressük fel ezután, akinek kezdettől fogva szívügye volt az együttes létezése, fejlődése. Elbeszéléséből egyre világosabban bontakozik ki az a tény, hogy valahol nagyon elhibázták dolgukat Mert az eredeti csoport felbomlásának okai nem közvetlen eseményekhez vezetnek vissza. Nem a közelmúlt eseményei bomlasztották, oszlatták fel az együttest. Az az ember, aki mindennap paprikás-csirkét kap ebédre, idővel ráun. Pedig nem utolsó étel a paprikás-csirke! A szuloki együttes első szereplései után megszűnt, megszakadt az előbbre lépés lehetősége. A táncokat, a dalokat mind felgyűjtötték, eltáncolták és eldalolták. AZ IDŐSEBB TAGOKNÁL jelentkezett legelőször az az igény, hogy újat tanuljanak. Valljuk be, ha most tartózkodnak a szerepléstől, van némi igazuk is. Helytelen lenne ezt a nemzetiségi együttest megfosztani attól az ízes sajátosságától, hogy tagjai különböző életkorú emberek. Márpedig az derül ki Ragoncsa Ilona szavaiból, hogy letették a fegyvert, nem is próbálkoznak olyan »öregek« újra megnyerésével, mint a Lempel lányok, Fritz György, Héli István és Istvánné, Freizberger György, no meg a szép hangú Váradí Károlyné. Az sem helyes, hogy a megyei és járási tanácsok illetékesei nem sietnek megszüntetni az együttes »ájult« állapotát. Pedig, ha nem jön segítség, — és Stix József tanár kivételével, aki az énekkar vezetését előre elvállalta, a szuloki pedagógusok nem adják tanújelét, hogy nekik is szívügyük Szülök második híressége, akkor lelohad a most még lelkes tizenhat fiatalnak a kezdeményező kedve. Kár lenne. Mert annak a néhány vezetőnek, akik az újrakezdés lázában kapkodnak fiíhöz-fához, vannak terveik. Elekre szeretnének elmenni, hogy visszaadják az elekiek látogatását ёз kicserélhessék tapasztalataikat. Szép lenne. Méltó a szulokiak régebbi jóhíréhez. Most van új tanulnivaló már. A Villányi szalagtáncot próbálják a táncosok. Ez már lépés a jövő sikerei felé. De azért ne mondjanak le a vezetők a régi tagok részvételéről! BÚCSÚZÓUL még meg kell jegyeznünk, hogy féltékenyen őrizzék a népi együttes tisztaságát, eredetiségét. Ne váltsák apróvénzre tehetségüket. A Szulokon előadott Csárdáskirálynő, vagy akár a Párizsi vendég c. operettek soha nem lesznek olyan hírünk, mint a szuloki dalok és táncok! L. I. рек az ember helyett, az emberért.« Ki az, aki mindezt kétségbevonhatná?! De túlságosan is messze mentünk már a vásártól. Messze az itt bemutatásra került új építőipari újdonságoktól. Lássuk őket. Játszani támad kedve a szemlélőnek, ha az építőipari géppark pavilon sarkán megbámulja a kis, egyszerűnek lítszó, liliputi gépet. Előtte néhány darab betonszilárdságű téglatest hever, amely sejteti, hogy a kis masina ördöngős szerzet lehet és aranyat ér, ha műicödni kezd. Készítői elárulják a nevét is. És nem kis büszkeséggel ejtik ki, hogy a »salakbeton-idomkeverő«~géppel ismerkedünk. A mellette heverő, nagyszilárdságú téglák előállításához nem kell más, mint úgynevezett pihent kohósalak és a normál betonkészítményekhez hasznájt cementmennyiségnek mindössze 10 százaléka. A gép indítása után vibrálással tömörített, a tégla hőszigetelésével egyenlő építőanyaghoz jutunk. Óránként egy ember negyven ilyen »blokkot« gyárthat, amely mintegy 240 téglának felel meg. Nem messze tőle lapul nagyobb édestestvére, amely az említett alapanyagok ^ hozzáadásával ófánként már 960 téglának megfelelő salakbetonidomot készít. Láttam mérnököket, építészeti szakembereket, akik az élvezet derűs vonásaival arcukon habzsolták tekintetükkel a kiállított géppark közepén álló monumentális fejtőgépet. »Szerencsés magyar konstrukció« — mondta a tájékoztató szakember. Szénbányászatban, külszíni fejtéseknél a meddő réteg eltávolítására használják Óránként 285 laza köbméter meddő réteget tud eltávolítani úgy, hogy azt közvetlenül az alája futó csillékbe rakja. A létra kilencven fokos kimozdítása révén használható mély és magas fejtéseknél egyaránt. Hát bizony a »szerencsés« konstrukcióról világviszonylatban is az a vélemény alakult ki, hogy párját ritkítja, kitűnően használható. Százhúsz ember munkáját végzi el. * * & Mit is lehetne szavakban leírni a kis »úttörő daruról«, amely azért került ide a kiállított gépek közé, mert nemrég lett »kétéltű«. Ugyanis az eddig nehezen mozgatható, 790 kg tenerbírású úttörő darut négy gördülékeny gumikerékkel szerelték fel. Egy-két ember minden erőfeszítés nélkül, könnyedén mozgathatja és akár járműként is vontatható közúti forgalomban. Elsősorban a lakásépítkezéseknél segít a kis pionír daru. És hogy most kerekeket kapott, alsó állásból is lehet dolgozni vele. Nagy terhelésnél rögzíthetők a hátsó kerekek. Motor hajtja ugyan, de zemzavar esetén kézihajtással is könnyen üzemeltethető. A leírt néhány gépújdonság csak kiragadott példa építőiparunk új gépsorozatából, amely felsorakozott az ipari vásáron az eddig kiváló eredményeket már elért elődök mögé. Ha értélkeljük ezt a fejlődést, látnunk kell azt a nagyszerű utat, amely építőipari gépparkunk előtt a jövőben is áll. Elmondhatjuk, hogy az építőipar gépesítésének 1957-ben felállított értékelő mérlege nagy kilengéssel billent át építőiparunk javára. Ezen a serpenyőn rajta van az elmúlt évtized minden eredménye. Ez a mérlegnyelv sokat mond nekünk, aMk az ország határain belül élünk. De bátran megnézhetik mások is. Szegedi Nándor Hogyan tejelnek a tehenek? Megyénk termelőszövetkezeteidben, állami gazdaságaiban és az egyénileg dolgozó parasztoknál több mint 530 tehenet tartanak törzskönyvi ellenőrzés alatt. A legutóbbi számítások, illetve ellenőrzések során megállapítást nyert, hogy e tehenek fejési átlaga napról napra növekszik, amelyhez a zöldtakarmány etetése is nagyban hozzájárul. A termelőszövetkezetek közül a répáspusztai Első ötéves Tervnél van legszebb eredmény, ahol a fejési átlag 13,2 liter, 3,8 százalékos zsírtartalommal. Az állami gazdaságok törzskönyvi ellenőrzés alatt álló teheneinél a fejési átlag legutóbb 12.8 liter volt, szintén 3,8 százalékos zsírtartalommal. A ráksi Uj Élet Termelőszövetkezet, amely eddig csak sertéstenyésztéséről volt híres, már a szarvasmarhatenyésztésben is méltó versenytársa a legjobbaknak 11 literes fejési átlagával. Az egyénileg dolgozó parasztok törzskönyvi ellenőrzés alatt álló teheneinek a fejési átlaga 10,7 liter.
