Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-07 / 131. szám

4 " SOMOGYORSZÁG Péntek, 1957. június 7 Exporthajó bútorfelszerelést is készítenek Kaposváron A Kaposvári Asztalosipari Ktsz már évek óta kapcsolatban áll az Óbudai Hajógyárral. Az exportra gyártott hajók bútorfelszerelését ál­lítják elő az ügyeskezű kisiparosok megyénk szívében. Eddig már 48 exporthajó bútorfel­szerelését készítették el és most-lát­tak hozzá a negyvenkilencedik hajó bútorzatának előállításához. A ktsz asztalos- és kárpitos-részlegének munkásai egymás után varázsolják elő a csinosabbnál csinosabb bútoro­kat, melyek kényelmesebbé teszik a hullámzó tengeren való utazást. Egy­­egy hajóhoz a kaposváriak két sa­­rok-rekamiét, két háromrészes heve­­rőt, három egyszemélyes íróasztalt, különböző formájú és nagyságú asz­­talókat, bár-, kabin- és tálalószek­rényt és még más, az utazást kényei-; mesebbé tevő felszereléseket, bú to-; rókát gyártanak. ] Az eddig elkészült negyvennyolc: hajó bútorfelszerelésével kapcsolat-; ban egyetlen kifogás sem merült fél j Ezek Horváth István, Cseh József,: Vati Lajos és még több asztalostársa,; valamint Sipőcz Zoltán, Vadas Jó-: zsef kárpitosok gondos munkáját di-, csérik. A bútorokat olyan lelkiisme­retesen és olyan kitűnő minőségben készítik el, hogy az Óbudai Hajó­gyárnak még minőségi ellenőrt sem kell leküldeni Kaposvárra. A Kaposvári Asztalosipari Ktsz dolgozói havonta egy expoi'.thajó bú­torfelszerelését állítják elő, s nagy­ban hozzájárulnak a magyar ipar vi­lághírnevének öregbítéséhez. Mintegy ezer traktoros ünnepel június 9-én A somogyi gépállomások, állami gazdaságok dolgozói is nagyban ké­szülődnek az idei traktorosnap méltó megünneplésére. A Gépállomá­sok Megyei Igazgatósága június 8-án, szombaton a megye harminc legjobb traktorosát látja vendégül. Ez alkalommal a Tahi Gépállomás fúvószenekara ad térzenét és szórakoztatja az egybegyűlteket. Az ünnep­ség után zeneszó mellett vonulnak végig a városon a Szabadság parkba, ahol megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét. Vasárnap, szerte a megyében valamennyi gépállomáson ünnepsége­ket rendeznek az állami gazdaságok traktorosaival együtt. Valamennyi gépállomás a körzetéhez tartozó termelőszövetkezetek vezetőséget, tag­ságát, valamint több egyénileg dolgozó parasztot is meghív baráti talál­kozóra. A gépállomásokon a vezetőség ezúttal ünnepi ebéden látja ven­dégül a traktorosokat, termelőszövetkezeti tagokat és egyéni gazdákat. A legjobb traktorosok között pénzjutalmakat is osztanak szét. Megyénkben mintegy ezer traktoros ünnepli vasárnap a negyedik traktoros-napot. A szolnokiak is segítenek a burgonyabogár elleni küzdelemben Megyénkben eddig még nem ta­pasztalt mértékben lépett fel a bur­gonyabogár. Az elmúlt napok hűvös, esős időjárása késleltette ugyan a lárvák kikelését, de a felmelegedett idő már kedvez a bu.rgoriyabogár kártevésének. Ezért az egész megyé­ben, főleg a veszélyeztetett gócokon, teljes erővel megindult a védekezés. A Nagybajomi Növényvédő Állo­másról 800 mázsa védekező szert helyeztek ki a megyébe. Huszonnégy nagy motoros permetező, ezenkívül 230 hátipermetező és több mint 590 hátiporozó gép veszi ki részét a vé­dekezésből. A Szolnok megyei nö­vényvédő állomásról három brigád (12 géppel és hat vontatóval) jött, hogy segítsen a Somogybán fellé­pett burgonyabogár-veszély megfé­kezésében. A megye legfertőzöttebb járásá­ban, a barcsiban majdnem 200 má­zsa 10 százalékos, 60 mázsa 20 szá­zalékos és 4 mázsa 50 százalékos vé­dekezőszert biztosítottak. Négy mo-i toros permetezőgép és számos háti-; permetező, porozógép végzi az elő-; búvó lárvák és bogarak irtását. Ezen-: kívül számos községben az iskolások: és maguk a dolgozó parasztok kézzel; is gyűjtik a veszedelmes kártevőt. ] A Nagybajomi Növényvédő Álló-; más főagronómusának javaslatára, ahova nem jutott elegendő perme­tezőgép, a gazdák ritkaszövésű zsá­kokba öntik a védekező szert és azt bottal ütögetve porozzák a területet. Üjfajta szovjet kisautó A moszkvai kisfogyasztású gép-j kocsigyár tervezői olyan autót szer-; késztettek, amelyet 20 lóerős léghű-í téses motor óránként 100 kilométeres; sebességgel hajt. A motor henger-; űrtartalma 0,5—0,6 liter. A gépkocsi] súlya 550 kiló. fi NEW YORK (AP) A New York Times beszámol arról, hogy az amerikai hadsereg si­keres kísérletet hajtott végre a Ju­piter nevű, közepes hatósugarú, bal­lisztikus lövedékkel. A lövedéket a múlt hét péntekjén lőtték ki Floridá­ban, 300 mérföld magasságot ért el és több mint 1500 mérföld távolságot tett meg. A szárazföldi hadsereg ez­zel megelőzte a légierőt, mivel an­nak hasonló típusú lövedéke, a Thor, az első három kísérlet során kudar­cot vallott. A Jupiterrel már koráb­ban le végeztek két kísérletet, de a lövedék egyik esetben sem érte el a kitűzött célt. A lövedéket rőppályá­­jának csupán első szakaszában irá­­: nyitják, azután önműködőleg ballisz­tikus, ívet ír le, akárcsak a puskago­lyó vagy az ágyúgránát. TOKIÓ (AFP) Szerdán heves vihar dúlt Japánban. A nyílt tengeren 12 ki­sebb hajó elsüllyedt és 32 halász a tengerbe fulladt. A szárazföldön egy ember vesztette életét, hárman pedig eltűntek a felhőszakadás okozta föld­csuszamlás során. Az ár a házak ez­reit öntötte ti, s több nagy ország­úton súlyos fennakadásokat okozott a forgalomban. PÁRIZS (TASZSZ) Charles Ronsac,_ a Franc-Tireur külpolitikai szemleírója beszámol arról, hogy ezekben a na­pokban Washingtonban, Londonban. Párizsban, Ottawában és Bonnban titkos tárgyalások folynak leszerelési kérdésekről. E tárgyalások célja, hogy a nyugati hatalmak kidolgoz­zák közös leszerelési álláspontjukat a Stassen által Londonba hozott ame­rikai terv alapján. KOPPENHÁGA í (DPA) Hansen dán miniszterelnök |a kormány újjáalakítása után elmon- i dott első beszédében szerdán kijelen­­; tette, hogy Dánia támogatja a terve­­ízett atombomba kísérletek előzetes ’bejelentésére vonatkozó norvég ja­­’ vaslatot. BELGRAD ; (TANJUG) Anton Jugov, a Bolgár : Minisztertanács elnöke és Todor IZsivkov, a Bolgár Kommunista Párt ; Központi Bizottságának első titkára • Budapestre jövet, Jugoszlávián tör­tént átutazása alkalmából a követ­­ikező üdvözlő táviratot intézte Joszip iBroz Tito jugoszláv köztársasági el­­í nőknek: »Az önök országán átutaz­óvá felhasználjuk az alkalmat, hogy ! önnek és a baráti jugoszláv népnek I őszintén sikereket kívánjunk a szo­­ícializmus építésében és a népeink (közötti baráti kapcsolatok megszilár­­♦dításában«i Á bogiári MÁVAG üdülőben Alig élvezhettük még ez évben а szép napsütést. Mégis már néhány hete vidám zajtól, kacagástól han­gos a bogiári balatonpart egyik leg­szebb üdülője, a MÁVAG-üdíilő. Néhány lépés a vasútállomástól, közvetlen a felüljáró mellett bújik meg árnyas fák tövében a vasasok­nak e nyári fellegvára, derűs szí­nekben pompázó, zöldgyepes pázsit­tal övezve. Az ország minden részéből, Sztá­­linvárosból, Győrből, Diósgyőrből, Budapestről érkeznek ide kétheten­ként üdülők, akik hazánk legszebb részén, a magyar tenger partján pihenik ki fáradalmaikat. Eszter­gályos, marós, főmérnök mellett ta­lálható itt AKÖV-dolgozó, vagy vál­lalati bérszámfejtő is. Maga az üdülő első pillanatban is megnyerő. Frissen festett, két­­három ágyas, összkomfortos szobák mellett szellős, tágas, szépen beren­dezett ebédlőben étkeznek a nyara­lók, amely állandó jellegű színpadá­val egvben az üdülő kultúrterme is. Kinn a parkban gondosan ápolt pázsit mellett kényelmes nyári szé­kek, padok, virágos mintájú kerti­ernyők. Alattuk jólesik a délutáni pihenés. Nincs hiány sportlehetőségekben sem. Van röplabdapálya, asztalite­nisz-felszerelés. S akinek ez kevés, azt várja a mindenkor szép Bala­ton hűs hulláma. Koch elvtárstól, a kultúrfelelőstől hallottuk, hogy az idén először a SZOT vitorlás flotta­­iája is kifut a vízre. A vitorlázást kedvelők szép kirándulásokat te­hetnek a Balaton minden táiára. Emellett az evezőscsónaktól az úszó­matracig (s reméljük, hamarosan a vízibicikliig) minden az üdülő­vendégek kedvtelését szolgálja. Ta­lán nem utolsósorban kell szólnom az ellátásról, amelynek gazdái: Le­­hoczky József, Korcz Júlia, Hankó Kollár Istvánná, Nemes Julianna a többiek mind-mind már évek dolgoznak az üdülőben. Itt meg kell jegyeznem, hogy ellátás körül vannak kisebb zök nők. A főszakács, de a gondnok arról panaszkodnak, hogy az Üdt ellátó Vállalat, mely a nyersany szállítást végzi, nem küld elég \ tozatos húsféleséget. Mindig, c sertéshús van, kevés a borjú, r kevesebb a különböző belső (máj, tüdő, vesevelő stb.), am változatossá tenné az étrendet. A jó kosztra természetesen esik egy-két pohár sör, vagy e egy fröccs is. Az üdülő saját sör sében szeszesitalok bőven kaphat s a mi a fontos, »megfizetni áron. De aki a jó révfülöpit pir ben akarja elfogyasztani megte ti, mert Koch elvtárs, a kultú hetenként szervezi a balatonkörn ki látogatók közös hajókirándi sait. Innen, mint elmondja, min esetben igen jó hangulatban tér vissza az üdülők. Megtalálják a molyabb szórakozást is vendég mert hetenként egy-két ismeret jesztő, főként a Balaton keletki sével, a környék történelmi ne zetességeivel foglalkozó előadás» szervez. Zenekedvelők a Filhan nia, a vígabb szórakozást óhaj az Állami Cirkusz Vállalat r dezvényeiben gyönyörködhet: Szó van arról is, hogy a SZOT lün tánczenekara néhány véne fellépéssel élénkíti a szórakoz műsort. Befejezésül idézzük P. G.-né, esi dolgozó sorait, amelyek, azt szem, minden balatoni nyár vendég búcsúszavai is: »Szép vagy Balaton viharba napsütésb. Lágyságod, huliámld soha n felejtér Ruda Gt A SZERKESZTŐSÉG POSTÁ1ÁBÓL КEDУES ÜNNEPSÉG Ragyogó napsütéses vasárnapra ébredtünk. Már a kora dél lőttí órákban észre lehetett venni, hogy ez a nap különb a többinél. Az isko­la környékén nagy volt a sürgés-for­gás, lázasan készültek a gyerekek tanítóik méltó köszöntésére. Segítet­tek nekik az édesanyák is, mert ők is kifejezésre akarták juttatni megbe­csülésüket a puszta pedagógus-há­­zaspára, Mágiái Ferenc és felesége iránt, akik egy év óta oktatják, ne­velik a vityai emberpalántákat. A délután három órára hirdetett ünnepségre már jóval előbb gyüle­keztek az iskolások és szülők. A szé­pen feldíszített, valóságos virágházzá varázsolt tanterembe pontosan há órakor lépett be a fiatal pedagó pár. Nem tudták takargatni érzel: két, mindkettőjüknek könny sző a szemébe. Meghatódás ült rá rázatukra, mivel e meleg, bens ges ünnepség is tanúskodott te ványaik hálás szeretetéről. Hófi ruhás kislányok nagy virágcsokr nyújtottak át a tudás magvetői Nem volt vége-hossza a gyermt kakról elhangzott köszöntéseknél szeretet virágai, a hála szavai te emlékezetessé, feledhetetlenné e kedves vasárnapot tanítók, szülői iskolások számára egyaránt. ifj. Császár Jó? SZABADIBAN MINDEN CSENDES. Ha a kommunista pártszerveze­teknek most kellene a párt színe elé állni és beszámolni, hogy mit cselekedtek az ellenforradalom ide­jén, a 15 embert számláló szabadi pártkollektíva büszkén jelenthetné: »Megtettük, amit kommunista be­csületünk előírt számunkra. Szaba­diban csak három napig forrt az er­jedés, de a proletárokkal együtt el­fojtottuk azt. Szabadiban minden csendes volt azután. Nyugodt ma­radt a falu. A kommunisták és a becsületes agrárproletárok őrköd­tek felette.« A történetet pedig így mondanák el Egy kis történelem A mi kis falucskánk a kaposvári járás dombos-völgyes keleti részén terül el. A falu maga is dombra épült, alatta vágtatnak el a pöfögő vonatok és a hajlatban körülöleli egy kis száraz-erecske. Közös va­sútállomásunk van Csornával, es bár alig fél kilométerre van tőlük, mé­gis külön életet élünk. Ott masfajta népek laknak, más volt az ellenfor­radalom kimenetele is. A hatás azonban nem ért el idáig. Szeretjük ezt a mi szűfcöbb pát­riánkat, különösen ilyenkor, a ta­vasz és a nyár találkozóján, a veté­sek és az érlelődés, a fehérfürtű akácok nyílása idején. Esténként, a munka után leülünk kispadjainkra a ház előtt, elnézzük a távoli dom­bokat, amíg el nem takarja őket az éj szürke leple. Ilyenkor innen tő­lünk messzire látni. Visszafelé az időben, meg előre is. A magunkénak éreztük kis tele­pülésünket akkor is, amikor tal­palatnyi földünk jóformán nem volt és a határ nagy részét báró Stricker Edgár birtokolta. Sok szegényember volt pedig akkoriban nálunk, csupa kisparasztok, meg agrárpro­letárok. Mikor megjött a hét eleje, a hajnali vonathoz kiment majd a fél falu. Utaztak másfelé, kenyeret keresni. De azért mind hű maradt szülőházához. Hova is mehettek voi­­na máshová. Nem mondjuk, most is sokan ülnek vonatra reggelenként, de ez mégis csak rnás. Ma nincs Stricker báró, a botosispánja ‘S el­tűnt, a gyárak vezetésében négis csak a mieink ülnek, meg aztán so­kan járnak be fiatalok is ebből a csöpp kis fészekből a nagy várasba, magasabb iskolákra, még egye­temistánk is van, egy derék, nagy fiú. Na, de ne szaladjunk előre. Még valamit el kell mesélni, hogy ért­hetőbbek legyenek a nálunk meg­történt dolgok. Van a falu közepén egy nagy ka­nyarulat. A domb aljától a kanyarig' enyhén emelkedő tájat, az alszöget a módos gazdák lakják, a kanyar után a dombháton elterülő főszö­get pedig a kisparasztok, ipari és ag­­rárprcletárok. A helyzet úgy adta, hogy akkoriban még a jegyző urak, meg a virilisták idején minden jog és hatalom a főszöget illette, a sze­gény embernek »kusti« volt, tilos a bemenet a képviselőtestületbe. Fájt ez a dolog nekünk, akkori­ban, nagyon fájt. Dehát mit tehet­tünk ellene. Csak lehajtottuk fejün­ket, összecsikordítcttuk fogainkat és jól megjegyeztük magunknak a tör­ténelmi leckét. Nem mondjuk, sok dolog elhalványult bennünk mind­ebből életünk döntő fordulója óta, mióta kiosztották nyolcvanunknak — a falu majd mindegyik családjá­nak a báró úr birtokát, a jegyzőt is elzavartuk és a magunkéban kezd­tünk dolgozgatni. Lassan-lassan el­tűnőben volt az alszög-főszög vita is a tanácsüléseken, hiszen ott egy­formán képviselve voltunk valahá­­ra. Kezdtek ők is köszöngetni ne­künk, mi is viszonoztuk az üdvöz­lést és úgy nézett ki, hogy egyenes­be jut a falu. Mint egy kiegyenesü­­lő gerinc, olyan lesz — gondoltuk. Éltünk a faluban, dolgozgattunk és politizáltunk is. Sok kommunis­ta-érzelmű és baloldali ember volt itt, a 47-es választásnál a baloldali blokk győzött, nem engedtük ki­bontakozni a Kisgazda Pártot, mert láttuk, kik az országos és helyi kor­tesei. Nem volt nagy létszámú párt­­szervezetünk, de azért elég erős volt a feladathoz, a szocializmushoz hű­séges emberek alkották a tagságot. Nem is volt itt különösebb baj. Ahogy mondani szokták, »élenjáró falu« lettünk. Alakult téeszcsé is, amely később a Kisberkibe olvadt be, de ott szintén megtalálták szá­mításukat. Persze azért őszintén megmondjuk, néha zúgás is volt köztünk, bizonyos túlkapások miatt, a háromszori földrendezésért, a szö­vetkezeti szervezés néhány erősza­kos jelensége ellen. Mi azonban a hibák ellen szólaltunk fel, semmi másért. A régit már jól ismertük, semhogy visszakívántuk volna. Úgy gondoltuk, a falu másik része is így vélekedik. Októberben egy kicsit meglepődtünk. De csak egy kicsit... A második lecke... A mi községünk is olyan volt ez­­időtájt, mint a többi. Kicsit forró­sodott a hangulat ugyan, de dolgoz­gattunk, nyugalom volt. Több pa­rasztot, akik helytelenül vettek ku­­iaklistóra, rehabilitáltunk. így Földvári Ágostont, Kis Sándor Ku­­mot és még néhányat. A pesti és a megyei eseményekről Mayer Lajcsi MáVAUT kocsikísé­rő tájékoztatott először bennünket, aki sokfelé megfordult a munkájá­nál fogva. Ez a nyurga, szőke­hajú fiatalember a párt tagja volt. maga is proletárbeli, így elhittük ne­ki a dolgokat. Tőle tudtuk meg, hogy Nagybajomban egy egész csendőrszakasz gyülekezik, így hal­lottunk a bíróválasztásokról, meg a kőröshegyi pap kijelentéseiről, mi­szerint »csakhogy ezt megértük.« Ezután egyre többször verődtünk össze Orbán Ferencnél, a párttítká­­runkaál, persze, ez esak úgy, meghí­vás nélkül. Ennek mér fele se tré­fa, mondogattuk egymásnak. Mi lesz ebből, hova fajulnak az események, rr.ég nem tudtuk, csak sejtettük. Hallottuk ugyan, hogy az alszögben is megy a szomszédolás, de nem tulajdonítottunk neki jelentőséget. Ez így ment egész huszonnyolca­­dikáig. Ekkor keresett meg ben­nünket Bizderi Dénes, a mi kedvelt, fiatal tanácstitkárunk. Máskor is ott volt közöttünk a felsőszeren, de most fentos hírt hozott. Azt mondja ne­künk: »Vigyázzatok a Turócziékra. Valaki elmondta nekem, hogy az al­sószeg vissza akarja őt hozni újra jegyzőnek és új tanácsot is akarnak választani holnap.« No, lett erre köztünk íenemód nagy felháborodás. Még hogy a Tu róczy Lászlót, a régi főjegyzőt akar­ják vissza, akit mi zavartunk el!? Ahelyett, hogy meghúzná magát az állami gazdaság bérelszámolói székében, még szervezkedik és ki akarja buktatni a mi titkárunkat? No, de coki, abból ugyan nem lesz semfni! így háborogtunk egymás kö­zött, s ez aztán továbbterjedt végig a dombháton. Ez a dolog abból eredt, hogy a mi Dénesünket szerettük, mert tisz­telettudó, értelmes fiatalember, a mi fajtánkból való, szomszédfalu­beli sírásó fia, akit mindenre meg lehetett kérni, minden tisztességes ügyet rá lehetett bízni és akihez úgy szólhatott az ember, mint fiá­hoz, vagy tesvéréhez szokott, barát­ságosan és emberséggel, ö meg ugyanúgy vissza... Már az előbb is említettük, hogy nem voltunk túlságosan feledéke­nyek, már ami a múltat illeti. Ezért nagyon jól sejtettük, hogy a szemé­lyi változások, meg az »új tanács­választás« milyen célokat takarnak. Mi nem tetszünk nekik, mi, akik a mostani tanács többségét alkot­juk a lakosság számarányának alapján? Mi, akik igyekeztünk az egész falu érdekeit képviselni, még az alszegiekét is? Mi, akik igyekez­tünk fátylat borítani a múltra, har­coltunk szóval, munkával, hogy ne jöjjön az vissza többé? Úgy látszik, éppen «4 nem tetszett a Turóczyak­nak, a nagygazdáknak, Kovács zsefnek, Tar Jánosnak, meg a rehabilitéltnak, Földvárinak Kis Sándor Kumnak. A leckéből, úgylátszik, csak mi nultunk, ők elfelejtették... Hát csak gyertek elő urak, r meglátjátok, kikkel álltok szem Ez volt akkor a mi álláspont A párté. Ehhez csatlakozott a de hát népe is. Huszonkilencedikén, hétfőn dődött el a csata. Három napig tott és tulajdonképpen két nép, lés döntötte el a sorsát. Most két mondjuk el.-:. Az első népgyűlés Minden úgy történt, ahogy r beszéltük. Hagytuk, hadd jöjj« elő, lássuk, mit akarnak. Major Karcsi, a népfront f elnöke rövid és okos beszéde kérte, hogy a »nemzeti bízott választására jelölőbizottságot b jenek ki. Az alszegiek beküldté Kis Sándor Kumot, meg B« Ernőt. Hát csali küldjétek, goi tűk és mi Orbán Ernő tsz-tago vasoltuk egyedül harmadiknak Persze a csöndesség csak visz lagcs volt, elgondolhatják az el sak. Tele volt a levegő feszülts« és minden pillanatban kész vol törni a zűrzavar. Hej, de megmelegedett a mi vünk, amíg a bizottság távoliét még felszólalt a mi Orbán Ferii párttitkárunk. Csak most ism< meg őt istenigazában. Képz csak el, a legforróbb pillana akkor, amikor az ország más létéin üldözték a kommunist amikor a gyilkosságok híre má is eljutott, akkor feláll ez a m rink és ezzel kezdi: »Elvtár Csak úgy, minden más megszó mellőzve. Hej, de meleg lett a vünk tájéka akkor, mennyire öntött az belénk. Nem is fele el neki, azóta sem. Aztán foly ilyenformán: »Mi kommun, nem félünk kimondani az igazi még akkor sem, ha számunkr nem mindig kellemes, ha önhi

Next

/
Thumbnails
Contents