Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-07 / 131. szám

* ^4 POS4!

VUÄC EGYESÜLJETEK1

AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

II. évfolyam, 131. szám. ÄRA 50 FILLER Péntek, 1957. június 7.

SZBBADIBSB MINDEN CSENDES...

Látogatás Azerbajdzsánban

Új hajtás a szövetkezés fáján?

További felszólalások as országgyűlés júniusi ülésszakán

TAUSZ JÄNOS:

Jobb kapcsolatott as ipar és a kereskedelem között

Szerdán délután Tausz János belkereskedelmi miniszter is felszólalt. Ismertette a belkereskedelemnek az ellenforradalom óta kifejtett munkáját, a várható áruellátási helyzetet, valamint a kereskedelempolitikai elgondolásaikat, majd rátért a belkereskedelmi szervek idei megnövekedett feladataira. — Ismeretes — folytatta —, hogy a kereskedelemnek közel tíz százalékkal magasabb forgalmat kell lebonyolítania az idén.

Elsősorban az iparcikkek forgalma fog emelkedni, ezen belül is - a vegyesiparcikkeké. Ez komoly figyelmeztetés az ipar és a kereskedelem számára egyaránt. Számolni kell azzal, hogy a paraszti vásárlás nagyobb ütemben fog emelkedni, s ez nagy feladatot ró a földművesszövetkezeti kereskedelemre.

Különösen nagy gondot kívánunk fordítani 1957-ben a megnövekedett termelési kedvnek megfelelően a mezőgazdasági termelési célokat szolgáló áruk előállítására.

A mezőgazdasági gépek és szeráruk értékesítésének nagymérvű növekedése, a mezőgazdasági rendeltetésű cikkek forgalmának növekedése egyrészt jelzi dolgozó parasztságunk megnövekedett vásárlási kedvét és bizalmát, másrészt figyelmeztet bennünket a mezőgazdasági rendeltetésű áruk termelésének fokozására és a készleteknek az eddigieknél gondosabb elosztására.

Őszintén meg kell mondani — folytatta —, hogy az árualap egyensúlya mellett — részleteiben a kereslet és a kínálat több cikkben nem fog mindig megegyezni. Egyes cikkekben még mennyiségi hiányokkal, másokban pedig választéki hiányossággal kell számolnunk, illetve küzdenünk kell, hogy ezeket minél szűkebb térre szorítsuk.

A kereskedelemnek komoly erőfeszítéseket kell tennie abban az irányban is, hogy az iparhoz állandóan tolmácsolja a lakosság igényeit, megrendeléseinél vegye figyelembe a megváltozott fogyasztói keresletet. A vállalati önállóság fokozódásának a lakosság jobb ellátását kell eredményeznie és nem nyugodhatunk bele abba, hogy egyes iparvállalatok helyi anyagi érdekeit a közérdek fölé helyezzék. '

Fokozott követelményeket kell állítanunk az áruk minősége tekintetében is az ipar elé. Megengedhetetlen, hogy különböző okok miatt számos cikkben a minőség ma rosszabb, mint az elmúlt években volt.

Beszélt még a kereskedelmi hálózat fejlesztéséről, korszerűsítéséről, az egészségvédelmi előírások betartásáról, majd így folytatta:

A Belkereskedelmi Minisztérium rendkívül fontos feladatának tartja, hogy erélyes harcot folytasson minden, a fogyasztók érdekeit sértő jelenséggel szemben.

Jelenleg azonban, amikor gazdasági életünk már normalizálódott — véleményem szerint — jogosan vetik fel a dolgozók és a sajtó is, hogy különösen az iparcikküzletek nyitvatartási rendje nem megfelelő. Ezt a problémát a fogyasztók és a kereskedelmi dolgozók érdekeinek helyes összhangbahozatalával meg tudjuk oldani.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják — mondotta —, hogy a helyi kereskedelemnek a tanácsok irányítása alá helyezése helyes és időszerű feladat volt. Igyanakkor hangoztatta:

A tanácsok végrehajtó bizottságainak gyakrabban napirendre kell tűzni az ellátás problémáit

és közelebbről kell foglalkozniuk az áruellátás és a kereskedelmi szervezet működésével, kultúráltságának fokozásával.

Különösen fontos, hogy tanácsaink karolják fel azokat a helyes kezdeményezéseket, amelyek elősegítik a lakosság jobb ellátását, ideértve a kormány által adott lehetőségek között a magánkezdeményezés felkarolását is — ugyanakkor azonban meg kell akadályozni minden, a dolgozó nép érdekeit sértő spekulatív tevékenységet. Ilyen jelek különösei) egyes mezőgazdasági termények felvásárlásánál mutatkoznak, zavarva az állami felvásárló szervek tevékenységét és a mezőgazdasági árszínvonal stabilitását.

Befejezésül hangsúlyozta, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium, a belkereskedelmi dolgozók mindent megtesznek az idei terv- és költségvetési feladatok maradéktalan teljesítéséért, népünk anyagi és kulturális szükségleteinek mind magasabb színvonalú kielégítéséért.

IVANICS FRIGYESNÉ:

Adják vissza rendeltetésüknek a régebben iskolai célokat szolgáló épületeket

Ivanics Frigyesné szólalt fel ezután. Megemlítette, hogy bár jelenlegi helyzetünkhöz viszonyítva a közoktatási beruházások nagyjelentőségűek, mégis alacsonyak ahhoz, hogy megoldják a kulturális vonalon fennálló jelenlegi problémákat. Az iskolában túlzsúfolt a program, igen egészségtelen az úgynevezett kétváltásos oktatás.

Jól tudom — folytatta —, hogy e

problémák megoldása nem egy költségvetési év feladata, különösen nem a mostanié.

E kérdések gyökeres megoldásáról hároméves népgazdasági tervünkben és a további években kell gondoskodni — mondotta. Végezetül pedig javasolta, hogy mindazokat az épületeket, amelyek régebben iskolai célokat szolgáltak, adják vissza eredeti rendeltetésüknek.

KARÁCSONYI BÉLA:

A tudományos és oktató munkát végre megbízható kezekbe kell letennünk

A következő felszólaló Karácsonyi Béla, a művelődésügyi tárca költségvetéséhez szólt. Bevezetőben elmondotta, hogy a kulturális szükségletek kielégítésére a tavalyinál 172 millió forinttal többet, összesen négy milliárd hatvanhét millió forintot fordítunk. Az idén 12 000 forintot költünk minden egyes főiskolásra, a középiskolai tanulók oktatására 562 millió forintot fordítunk. A tudományok művelésére, fejlesztésére 885,6 milliós előirányzat szolgál, 63 millióval több, mint tavaly.

Egyáltalán nem közömbös azonban — folytatta —, hogy a burzsoá tudományt, a marxista szólamokkal álcázott áltudományt, a polgári művészetet, a nacionalista szellemű, idealista fertőzéssel terhes oktatást, tehát a kettős kultúra fenntartását támogatjuk-e intézményesen továbbra is — mint ez nem egyszer történt a múltban — vagy pedig biztosítjuk

a marxizmus—leninizmus valóságos hegemóniáját.

Az ellenforradalom ideje alatt az úgynevezett régi értelmiség számos kiváló tagja, továbbá sok fiatal, többségében munkás-paraszt származású értelmiség, megállta a helyét,

egy percre sem ingott meg. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében.

A mérleg másik serpenyőjében van a kulturális ellenforradalom, amely még mindig szívós és nem ritkán eredményes utóvédharcokat vív. Nálunk 1954 óta nem egy esetben a valóságos, vagy csinált szaktekintélyek előtt elvtelen hajbókolás »■kultúrpolitikája-« érvényesült, az anyagi és erkölcsi megbecsülés számtalan jelével elhalmozva akartunk és véltünk megnyerni olyan embereket is, akiknek kialakult és szilárdan reakciós világnézetük, politikai meggyőződésük volt, van és marad, s akikben ezáltal csak még jobban gyökeret vert tulajdon nagyságuk és nélkülözhetetlenségük illúziója.

így juthattunk el odáig, hogy

még ma is több tudományágban lényegében a polgári világnézetű klikkek egyeduralma érvényesül.

Az elmúlt esztendőkben gyakran azok kaptak tanszéket, tudományos fokozatot, Kossuth-díjat, akiket ezek a burzsoá csoportok sugalltak. Itt említem meg, hogy érvényt kellene szerezni annak a rendelkezésnek, amely lehetővé teszi a tudományos fokozatok és kitüntetések megvonását azoktól, akik ezekre az ellenforradalom alatt tanúsított magatartásukkal méltatlanoknak bizonyultak. (Nagy helveslés, taps.)

A kulturális ellenforradalom felszámolására csupán kezdeti lépések történtek még és ez az elmaradás gátolja, hogy az ifjúság tisztábban láthassa, mi is történt valójában. Sőt, az ifjúság azt látja, hogy egyes ellenforradalmi bizottsági elnökök és tagok, akiknek igazság szerint a fegyelmi bizottság előtt kellene felelniük az általuk elkövetett súlyos törvénytelenségekért, még az akadémia részéről 1957 májusában is külföldi jutalomkiküldetésekben részesülnek, reprezentálják kinn szocialista tudományunkat, tájékoztatják a külföldet, hogy egészen finoman fejezzem ki magam. Az ifjúság azt látja, hogy

a marxizmus—leninizmus hivatalosan és általánosan kötelező oktatását a felsőoktatásban máig sem állítottuk vissza teljes jogaiba,

s arra a téves következtetésre juthat, hogy a kötelező ideológiai oktatás eltörlése nem ellenforradalmi, hanem jogos követelés volt.

Volt idő, amikor az ellenforradalmárok nap-nap után különböző követelésekkel ostromolták a kormányt. Azok az értelmiségiek, akiknek szívügye a szocializmus, úgy érzik, szintén fordulhatnak kéréssel a mi kormányunkhoz, s egyre sürgeiuoben vetik fel az ideológiai front hathatós megtisztítását, mert jól tudják, hogy a tudomány eredményeitől és világnézetétől függ a felsőoktatás tartalma, viszont a felsőoktatás formálja

ki az iskolákban tanító pedagógusok arculatát, s végül a pedagógusok nevelik népünk jövendő nemzedékeit. Egységes láncolatról van szó, s rajtuk áll, hogy végre olyanná kovácsoljuk, amilyenre szükségünk van. A döntő a vezető káderek kérdése. Széles területen folyik a súlyosan kompromittált elemek érdekében a mentőhadjárat, azon a címen, hogy kiváló szaktekintélyek, nélkülözhetetlenek. Meg kellene értetni végre, hogy

minél tehetségesebb, minél ügyesebb egy ellenforradalmár, annál veszélyesebb! (Helyeslés, felkiáltások: ügy van!)

Ha már 1945 után liberálisok voltunk egyes emberek megítélésében, legalább most vonjuk le október tanulságait és ne tartsuk erővel felszínen azokat, akik nyíltan ellenségnek bizonyultak, ügy vélem, az ifjúság nevelésében akikor fogunk döntő fordulatot elérni, ha a tudományos és oktatómunkát végre megbízható kezekbe tesszük le. A szakmai színvonalat pedig ne féltse senki a tehetséges, a szocializmushoz hű, kipróbált káderektől.

Anton lugov:

A bolgár és a magyar nép sorsa — egy sors

Az országgyűlés csütörtökön folytatta tanácskozását.

Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány el- Biszku Béla, Czottner Sándor, Csergő János, dr. Doleschall Frigyes, Horváth Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnicn Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke.

Jelen volt az ülésen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

A csütörtöki ülésen részt vett a Bolgár Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége. Az Országház épületébe érkező delegációt a kupolacsarnokban Kádár János, a kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Kiss Károly, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Horváth Imre külügyminiszter, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Antos István pénzügyminiszter, Némethi Béla, a Magyar Népköztársaság bulgáriai nagykövete és Kádas István, az országgyűlés jegyzője fogadta. Az ülésterembe érkező bolgár vendégeket a képviselők meleg tapssal üdvözölték, majd Rónai Sándor megnyitotta az ülést. Az országgyűlés és a magyar dolgozó nép nevében köszöntötte a megjelent bolgár kormány- és pártküldöttséget, a baráti bolgár nép képviselőit.

Ezután Anton Jugov elvtárs, a Bolgár Minisztertanács elnöke üdvözölte az országgyűlést:

Ma a bolgár és a magyar nép szabad, marxista—leninista pártjaik vezetése alatt, ideiglenes nehézségeik ellenére magabiztosan haladnak előre a szocializmus és a szocialista tábcr országaival való barátság útján, élükön a mi közös, hű barátunkkal és szövetségesünkkel, a nagy Szovjetunióval. Alakítják országaikat, együtt építik a 'boldog, szocialista jelent és jövőt. Adva vannak mindazok a feltételek, amelyek a bolgár —magyar barátság további virágzásához, az országaink közti, a bolgár és a magyar nép érdekét és boldogságát szolgáló minden irányú együttműködéshez szükségesek — mondotta többek között.

A bolgár kormány és pártküldöttség nagy örömmel fogadta a meghívást az országgyűlés jelen ülésszakára, amely másodízben ült össze azóta, hogy

a magyar nép a Szovjetunió segítségével megsemmisítette az ellenforradalmat és megőrizte szocialista vívmányait, megmentette a Magyar Népköztársaságot.

Őszintén örülünk annak, hogy az állami és pártvezetés helyes és következetes politikája következtében, az ellenforradalom elleni határozott fellépés eredményeként gyorsan szertefoszlott az a nagy zavar, amit az ellenség oly ügyesen ültetett el a dolgozók egyes köreiben, hogy a munkások és a dolgozó parasztok egyre szorosabban tömörülnek a Magyar Szocialista Murkáspárt és vezetősége körül, gyorsan áthidalják az ellenforradalom által okozott nehézségeket, biztosítják szocialista országukban az új gazdasági és kulturális felemelkedést és fejlődést.

Mi, bolgárok, már az ellenforradalmi lázadás első napián világosan meghatároztuk álláspontunkat, s határozottan és fenntartás nélkül a magyar nép egészséges, hazafias erőinek oldalára, a Kádár János elvtárs által vezetett forradalmi munkás-paraszt kormány oldalára álltunk.

A Szovjetunió által nyújtott testvéri segítséget mi, a magyar nép iránti internacionalista kötelesség méltó teljesítéseként értékeltük, amikor a szocialista Magyarország léte forgott halálos veszedelemben.

Az októberi események nemcsak az Önök számára jelentettek tanulságot, hanem valamennyiünk számára.

Férhet-e kétség ahhoz — mondotta a továbbiakban —, hogy népeink legnagyobb vívmánya, amit a marxista —leninista pártjaik vezetésével, a Szovjetunió felbecsülhetetlen testvéri és önzetlen segítségével valósítottak meg, a népi demokratikus rendszer, a szocializmus útján elért hatalmas sikerek. Kétségtelen, hogy népeink számára nincs drágább ezeknél a vívmányoknál, s e népi vívmányok elleni merényletekkel minden erővel és eszközzel szembe fognak szállni a dolgozók.

Mi nem egyszer aláhúztuk és ismételten hangosan ki akarjuk jelenteni az Önök országgyűlésének szószékéről is, hogy a mi országaink békeszerető országok, hogy népeink drága kívánsága, hogy békében éljenek minden közeli és távoli országgal. Országaink senkit sem fenyegettek és senkit sem fenyegetnek. Jelenlegi találkozóinkon és megbeszéléseinken is az első helyen szerepelnek a két ország közötti barátság és együttműködés kérdései arról, hogyan járulhatunk hozzá minden békeszerető ország és ember erőfeszítéséhez a nemzetközi helyzet felélénküléséért, a teljes vagy részleges lefegyverzésért, a nukleáris fegyverek betiltásáéijt és a világbéke megerősítéséért

A Magyar Népköztársasággal mi, bolgárok, élctre-halálra össze vagyunk kötve.

Országaink, a bolgár és a magyar nép sorsa, két szocialista ország, két szocialista nemzet sorsa — egy sors. Szilárdan elhatároztuk, hogy örökse együtt, kéz a kézben haladunk mind az öröm, mind a nehézségek napjaiban. A magyar nép bolgár testvéreinek személyében mindenkor hű barátokkal és szövetségesekkel bír. Nincs olyan erő, amely szétválaszthat, amely elszakíthat minket őszinte barátunktól és szövetségesünktől, a nagy Szovjetuniótól és a szocializmus hatalmas táborától.

Mi büszkén kijelentjük, hogy a népi forradalom győzelme, a szocialista átalakítások, amelyeket a népi demokratikus országokban végzünk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom folytatását jelentik.

A Szovjetuniónak a szocialista táborbeli vezető szerepe nem egyeseknek kívánságából, vagy nem kívánságából adódik, hanem a történelmi események alakulásával bizonyosodott be.

A Szovjetunió az első szocialista ország a világon. A maga gazdag világtörténelmi jelentőségű tapasztalatával mintakép számúnkra a szocialista építésben.

A testvéri magyar népnek mi teljes szívből új sikereket kívánunk a népi demokratikus rendszer további megerősítéséért, a Magyar Népköztársaság gazdasági és kulturális felvirágoztatásáért, a magyar nép boldogságáért vívott harcában — mondotta befejezésül.

APRÓ ANTALi

Úgy építjük a szocializmust, hogy a ma dolgozói élvezzék a rendszer eiőoyeit

Az országgyűlés ezután folytatta az 1957. évi költségvetés és az 1957. évi népgazdasági terv tárgyalását. Apró Antal a Minisztertanács elnökhelyettese kért szót.

Bevezetőben méltatta a bizottsági tárgyalásokon és a vitában elhangzott véleményeket és javaslatokat, majd hangsúlyozta:

A kormányt az a szándék vezette a népgazdasági terv kidolgozásánál, hogy olyan tervet készítsünk, amely szűkös anyagi viszonyaink között is reális, teljesíthető és elsősorban abból indul ki, hogy az iparban és a mezőgazdaságban növelni kell a tér*

(Folytatás a kővetkező oldaton.)