Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-05 / 129. szám
8 ____________________ _______________ SOMOGYORSZAO Saerda, 1957. június 5. AZ ORSZÁGGYŰLÉS J (Folytatás az előző oldalról.) kormány helyes elgondolását arra vonatkozólag, hogy a begyűjtés eltörlése után keletkezett helyzetben miként kívánja megoldani a terményfelvásárlást. Világosan kell azonban látnunk, hogy a mezőgazdaságban ■kialakult helyes arányok, a begyűjtés eltörlése, a maga teljességében csak 1958-ban éreztetik majd hatásukat. A beruházásra előirányzott 8179 millió forinttal kapcsolatban megállapította, hogy ez a szám bizony meglehetősen kicsi és rendkívül kevés lehetőséget ad az élet különböző területén jelentkező szükségletek fedezésére. A választók között járva — mondotta —, a képviselők napról napra találkoznak olyan jogos követelésekkel, kívánalmakkal (bekötőút, villany, szociális vagy kulturális létesítmény), amelyek megvalósítása az illető terület lakosságának feltétlenül szükséges és indokolt lenne. — Az én tarsolyomban is vannak ilyen különböző, általam is jogosnak vélt kívánságok — közölte. — A terv által vázolt lehetőségek ismeretében azonban, sajnos, ezek figyelembevételére egyelőre nem lehet gondolni. Ha valamikor érvényesülni kellett annak az elvnek hogy addig nyújtózunk, amíg a takaró ér, úgy a mai gazdasági körülményeink között ennek feltétlenül érvényesülnie kell. Végül Varga Károly örömmel üdvözölte, hogy az igen nagy mértékben csökkentett beruházási keretek 40 százalékát lakás, kommunális, szociális és kulturális beruházások töltik ki. Különösen a 21 000 lakás megépítése jelentős a súlyos lakásgondok megoldása érdekében. Felhívta a lakásépítést lebonyolító minisztériumok és főhatóságok figyelmét, őrködjenek azon, hogy a tervnek megfelelően az ország egész területére tervezett lakások lehetőleg egyszerre épüljenek meg és ne az történjék, hogy tervkiesés esetén a kisebb vidéki városok lakásépítései lemaradnak. BOGNÁR JÓZSEF: A terv egyik legnagyobb pozitívuma a belterjes irányú fejlődés elősegítése A következő szónok, Bodnár József méltatta a tervjavaslat józanságát és szakszerűségét, és a túlfeszítés módszereinek feladását illusztrálva hivatkozott a mezőgazdasági terméshozamok tervezési módszerére. A tervjavaslatban ez — az 1950—54 közötti évelc termésének alapulvételével —• óvatos előirányzattal szerepel, s nem számolnak valamennyi tényező kedvező alakulásával, mert például nem lehet reálisan »betervezni« a legjobb időjárást. Méltatta azt a józanságot, amellyel a beruházások révén megvalósuló kapacitásnövekedést tervezik. A javaslat messzemenően figyelembe veszi a gazdasági élet komplex összefüggéseit, objektív aránvait és elutasít minden egyoldalúságot ebben a tekintetben. Emlékeztetett az elmúlt évek hibáira, amikor egyszer az ‘part, egyszer a mezőgazdaságot helyezték előtérbe, kapcsolatuk figyelembevétele nélkül. Helyesen ismeri fel a tervjavaslat az ipari termelés, az iparfejlesztés, valamint a reális energia- és nyei sanyagbázis összefüggését. A tervjavaslat arra törekszik, hogy ésszerű anyag- és kapacitástartalékot teremtsen. M ai gazdasági helyzetű nie nem tesz •lehetővé gyors megoldást ebben a kérdésben, de a tervjavaslat helyesen ismeri fel, hogy a tartalék a nyersanyagban és kapacitásban nem tervezési lazaság, hanem olyan tényező, mely. nélkül nincs előrehaladás. Nagyon sok esetben a nyersanyag- és félkésztermék-hiánv az oka, hogy különbőz?'! nemzetközi versenytárgyalásokon nem tudunk megfelelő határidőket adni, mert minden élőiről kell megrendelni és nincs meg az a szükséges félkésztermék-menynyiség, amely év közben lehetővé tenne bizonyos átállást. Minden váratlan kiesés a termelésben vagy többletfelhasználás "a fogyasztásban láncrealcciószerűen végiggyűrűzik az egész iparon, az egész mezőgazdaságon. Hangoztatta Bognár József, hogy ez a tervjavaslat még nem válaszol a népgazdaság jövendő struktúrájával kapcsolatos kérdésekre, arra, hogyan javítsuk meg az ország jelenlegi gazdasági helyzetét. Mi az elmúlt években elsősorban szélességben fejlesztettük az ipart és ez fontos is volt, mivel nem széles területre kiterjedő ipart örököltünk a Horthy-rezsimtől. Ebben az iparfejlesztésben azonban voltak hibák is, mert nem vettük mindig figyelembe az ország természeti, gazdasági adottságait. Ma azonban helyesnek látszik, hogy inkább a mélységben történő iparfejlesztést valósítsuk meg, hagyománnyal, jó szakmunkásgárdával, kiváló műszakiakkal rendelkező és a múltban nemzetközi színvonalon termelő iparágainkat — erősáramú ipar, híradástechnika, vacuumtechnika, műszeripar — fejlesszük elsősorban. Ez több kérdést visz egyszerre előre, mert kevesebb beruházásra lesz szükség, ezek az ágazatok kevesebb nyersanyagot fogyasztanak. s ezekben az ágazatokban gyorsan, gazdaságosan tudnánk exportálni. A mezőgazdaságról szólva hangsúlyozta, hogy a tervjavaslat és egész gczdasáai helyzetünk egyik legnagyobb pozitívuma a belterjes irányú fejlődés elősegítése. Végül a takarékosság jelentőségéről szólott. A tervjavaslatot elfogadta és elfogadásra ajánlotta. UK. JUHÁSZ IMRÉNÉ: Igazságügyi szerveink kellő eréllyel járjanak el a nép ellenségeivel szemben Dr. Juhász Imréné a belügyi és igazságügyi tárca költségvetéséhez szólt hozzá, hangoztatva, hogy az ellenforradalmárok leleplezésében, felkutatásában. felelősségrevonásaban komoly feladatok várnak a belügyi és igazságügyi szervekre. Az ellenforradalom idején rendőreinknél, •bíróinknál és ügyészeinknél is meg'nyilvánult már október előtt is mutatkozó eszmei zűrzavar. A történelmi hűsé» kedvéért — mondotta — és az elismerés miatt is el kell mondani, hogy — bár egyes vidéki kapitányságok, rendőrőrsök szorult helyzetében előfordult, hogy minden ellenvetés nélkül átadták fegyverüket — rendőreink egy része, különösen az államvédelmi és karhatalmi alakulatok, fegyverrel a kézben, életük árán is védték a munkáshatalmat, objektumainkat, az üldözött hazafiakat. Ezután a belügyi szerveknek a ■ munkás-paraszt kormány megalakulása után végzett munkájáról be; szélt, méltatta a decemberi nyílt el• lenforradalmi összeesküvés és a ■ «rnuik« jelszóval csoportosult bandak , felszámolásának jelentőségét. Beszélt . arról a veszélyről, amelyet társadalmunkra a börtönökből kiengedett több mint tízezer rab, köztük kémek, • diverzánsok, háborús bűnösök, gyil'kusek jelentettek. A rendőrség, a karhatalom több mint 7000 szökött ra• bot tett újtól Iákat alá. A többi még kint van, de egy részük Nyugatra szökött, ahol most a szabadsághős •szerepében tetszeleg. Csak a karha- 4alom és a rendőrség több mint tíz• ezer géppisztolyt és pisztolyt, húsz• ezer puskát, tízezer gránátot és több millió lőszert gyűjtött össze. Ez nem jelenti azt, hogy az ellenforradalmároknál már nincs fegyver: van, mert nemcsak az itthon szerzett volt náluk, hanem a vöröskeresztes küldeményekben szállított nyugati fegyverek is. Éberségre int bennünket, hogy az imperialisták a náluk lévő fegyverek rejtegetésére biztatják a bujkáló olienforradalmárokat. Beszélt arról, hogy az okozott húszmilliárdos kárt az elleníörradalmárok most szabctázseselekménnyél akarjak tetézni. Figyelmeztetett a társadalmi tulajdon ellen elszaporodott bűncselekményekre. Hangoztatta, hogy a bűnüldözés rendőri munkája csak akkor lesz eredményes, ha az ügyész jól megalapozza a vádat, a bíróság pedig nem liberális, hanem nevelő hatású, kemény, igazságos ítéleteket hoz. Meg kell mondani, hogy a dolgozók, akik egyre tisztábban látják, mi forgott kockán, nincsenek megelégedve az ítéletekkel. Ezután példákat hozott fel arra, hogy ügyészek, bírák részéről bizo'nytalanság, liberalizmus mutatkozik. Emlékeztetett arra, hogy nincs a világon olyan ország, ahol az államrend megdöntésére irányuló bűncselekményeket ne sújtanák a legszigorúbban. A Horthy-kcrszakban a kommunistákat egyszerű röpiratszórásért is több évre ítélték vagy hónapokig, évekig vizsgálati fogságban tartották. Ezelőtt húsz évvel elég volt, ha valaki ferde szemmel nézett a kormányzó arcképére, már nem úszta meg 6 hónapnál kevesebb börtönnel. Az ellenforradalmáról! ezt a rendszert akartál! visszahozni. Beszélt a dolgozók kéréséről, hogy a megyei bíróságok mellé is minél előbb szervezzék meg a népbírósági tanácsokat. AZ ORSZÁGGYŰLÉS KEDDI ÜLÉSE Az országgyűlés kedden folytatta az 1957. évi költségvetés, a költségvetési törvényjavaslat és az 1957. évi népgazdasági terv együttes tárgyalását. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Antos István. Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Horváth Imre, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné. dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a kormány tagjai, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg, majd bejelentette, hogy Nagy János képviselő interpellációt nyújtott be a kormányhoz a mezőgazdasági termények felvásárlása tárgyában. A vitában elsőnek Barcs Sándor képviselő a külügyi tárca költségvetéséhez szólt hozzá, majd így folytatta: BARCS SÁNDOR: Külpolitikánk a korábbi évek folyamán kialakult alapelvekre épült Ami a magyar külpolitikát illeti, az a korábbi évek folyamán kialakult és jól bevált alapelvekre épül. Ezek az alapelvek szoros barátság a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, részvétel a világbékemozgalomban és a békés egymás mellett élés elve. Az elmúlt év őszén a hazai reakció, külföldi szövetségeseire támaszkodva, a magyar külpolitika ellen is támadást intézett. Ez a támadás, amely éket akart verni a magyar és a szovjet nép közé, éket akart verni Magyarország és a népi demokratikus államok közé, szégyenteljes kudarcba fulladt. A Szovjetunióval és a szocializmust építő országokkal, ezeknek népeivel talán soha nem volt olyan szoros és baráti a kapcsolatunk, mint most. Barcs Sándor ezután annak a megállapodásnak a jelentőségéről beszélt, amelyet a Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok helyzetéről hoztak létre és írtak alá a két állam képviselői, majd így folytatta: A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése nemcsak rajtunk áll. ■ Nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, nem mi tehetünk arról, hogy egyes kapitalista államokkal megromlottak diplomáciai kapcsolataink. Az kétségtelen, hogy ezeknek az államoknak a vezető köreitől áthidalhatatlan szakadék választ el minket. Ezután arról beszélt Barcs Sándor, hogy érthetetlen, miért maradt távol az amerikai követség az amerikai hősök tiszteletére rendezett ünnepségünkről és miért nem képviseltette magát a 150 évvel ezelőtt született halhatatlan amerikai poéta, Longfellow emléke előtt tisztelgő ünnepélyen. A Magyar Külügyminisztérium legutóbb jegyzéket nyújtott át az amerikai követségnek. Gondolom, a jegyzéknek teljesen igaza van abban, hogy egy ország diplomáciai képviselői arra valók, hogy egy másik országgal ápolják a kapcsolatokat és fejlesszék a jó viszonyt. Nálunk a Horthy-rendszer alatt a budapesti amerikai követség becsülettel és maradéktalanul eleget is tett ennek a hivatásának. Noha meg kell jegyeznem, hogy a Horthy-rendszer alatt a jó viszonyt nem egyszer kevesebb amerikai diplomata ápolta, mint amennyi nem ápolja most. (Derültség.) Igaza van a jegyzéknek tehát abban, hogy ehhez a mostani, lázasnak egyáltálán nem mondható tevékenységhez kevesebb amerikai diplomata bőségesen elegendő volna. Ezután a képviselő arról szólott, hogy a magyar diplomácia az utóbbi hónapok alatt több állammal épített ki jóviszonyt, majd a következőket mondotta: Bármerre járt az ember az országban, vagy akár az ország határain túl, mindig visszatérő téma, vajon lesz-e háború, vajon megegyeznek-e a világ vezető nagyhatalmai? Én a jelekből arra következtetek, hogy nem lesz háború és hogy az emberiségre hosszú, békés időszak vár. Ez a békés időszak azonban egyelőre nem a nyugalmas béke időszaka lesz és egy-kettőre nem is válik azzá. Hosszú és rögös lesz addig az út, bizonyára lesznek majd megtorpanások, kitérők és visszafordulások is. Mindezt persze nem azért mondom, mintha most már nem lenne szükség a békemozgalomra, éppen ellenkezőleg. A békemozgalom eddig is élő, mindenütt ható és siettető erő volt, s a jövő szerepe talán még fontosabb lesz. Ezután a leszerelés problémájával foglalkozott. Hangoztatta: a londoni konferen-, cia első szakaszában, úgy látszik, hogy bízhatunk, ha nem is egy átfogó, nagy '.leszerelési egyezmény megkötésében, de részleges eredmény elérésében. Bizonyos, hogy a teljes leszerelés kérdése nem terülj asztalkám. Türelemre, igen sok türelemre és alighanem évekre lesz szükség, hogy a béke erői döntő győzelmet arathassanak. Van azonban valami, amivel nem várhatunk és ami mindennél sürgősebb, és ez az atomrobbantási kísérletek megszüntetése. Ezután Barcs Sándor amerikai forrásból vett példákkal a kísérletek romboló hatását ismertette: Azok a burzsoá körök, amelyek általában jó szemmel nézik a fegyverkezés politikáját — hiszen a fegyvereket nem nekik kell elsütniük, a haszon viszont az 6 markukat üti — kezdik felismerni, hogy az atom- és hidrogénbomba-robbantások hatása nem válogatós. Nem tesz különbséget szervezet és szervezet, ember' és ember, burzsoá és proletár között. Erre vezethető vissza, hogy a kapitalista közvéleménybe« egyre több hang követeli a rebbantási kísérletek azonnali beszüntetését. Az amerikai Gallup közvéleménykutató intézet megállapítja, hogy az Egyesült Államok felnőtt lakosságának több mint hatvan százaléka követeli a robbantások megszüntetését. A tiltakozás hangja mindenütt növekszik. Ugyanakkor azonban meg kell látnunk azt is, hogy az imperialista országok urait ez teljesen hidegen hagyja. Strucc módjára homokba dugják fejüket és úgy folytatják a robbantási kísérleteket^ mintha azok semmiféle veszéllyel nem járnának. A Szovjetunió — hangoztatta — nemcsak a maga, hanem a proletár internacionalizmus védelmében nyúlt az atombomba és a hidrogénbomba gyártásának eszközéhez. Ugyanakkor azonban a Szovjetunió vetette fel a robbantási kísérletek megtiltásának kérdését és a Szovjetunió harcol következetesen ennek érdekében. Barcs Sándor ezután a külügyi bizottság nevében javasolta, hogy a magyar országgyűlés forduljon felhívással az Interparlamentáris Unióhoz, s a felhívás szövegét mint határozati javaslatot az országgyűlés elé terjesztette. »Mélységesen áthatva attól a felelősségtől — hangzik a felhívásban -—, amely a világ minden parlamentjére, s így ránk is hárul, javasoljuk, hegy az Interparlamentáris Unió foglaljon állás* a nukleáris robbaniási kísérletek betiltása ügyében, s ennek érdekében soronkövetkező plenáris ülésén tűzze napirendre ezt a kérdést«. Barcs Sándor végül a külügyi tárca költségvetését elfogadta. BALOGH JÓZSEF: Átszervezett néphadseregünk megvédi a proletárdiktatúrát Balogh József országgyűlési képviselő a honvédelmi tárca költségvetéséhez szólt hozzá. Bevezetőben aláhúzta, hogy az ellenforradalmi támadás idején a magyar nép szabadságát a szocialista országok nagy védelmi közössége, a varsói egyezményben részvevő országok szolidaritása mentette meg. Nem véletlen — folytatta —, hogy az ellenforradalom éppen e szövetség és Magyarországnak ebben a szövetségben való részvétele ellen indította legádázabb rohamát. A varsói egyezményt — hangoztatta — csak Nagy Imre és áruló csoportja mondotta fel, de nem mondotta fel a hazáját és a szocializmust szerető magyar dolgozó néo. 'Taps.) A továbbiakban elmondta, hogy a költségvetés et-ben az évben lényegesen kevesebbet irányoz elő a honvédelmi kiadásokra. Az előirányzott összeg az adott körülmények között mégis reális és indokolt, mert az ellenforradalom közel húszmilliárd forintos kárt okozott. Ugyanakkor a honvédelmi kiadások csökkentését lehetővé tette a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kormányai között létrejött megegyezés, amelynek értelmében szovjet fegyveres erők állomásoznak ideiglenesen hazánk területén. ,Igy a szovjet csapatok jelenléte megnyugtató biztosíték népünk számára egy esetleges imperialista agresszió ellen. A Szovjetunió ezzel újabb segítséget nyújt hazánknak, mert lehetővé válik, hogy mi a népgazdaság helyreállítására fordítsuk anyagi erőink és eszközeink zömét. Ezután arról beszélt, hogy mit jelent a kapitalista környezet egy szocializmust építő országnak és hangsúlyozta : Népünk számára a hadsereg fenntartása és fejlesztése nem reprezentatív dolog, hanem létérdek, békénk, biztonságunk és fejlődésünk nélkülözhetetlen feltétele. Ha az imperialistái! továbbra is folytatják — márpedig egyelőre minden jel arra mutat, hogy folytatják — háborús készülődéseiket, feltétlenül szükséges, hogy a következő években, sőt már a jövő évben, lényegesen na" gyobb figyelmet fordítsunk a honvédelemre és lehetöségeinkihez képest biztosítsuk mindazokat az anyagi eszközöket, amelyek egy korszerűen felszerelt hadsereg számára szükségesek. Meggyőződésem, hogy átszervezett néphadseregünk mindenkor meg fogja állni a helyét a nép hatalma, a proletárdiktatúra, a szocialista építés védelmében. A költségvetést a maga és a párt nevében elfogadta és az országin-illésnek elfogadásra ajánlotta. F.zután Gáesi Miklós, Balogh Lajos, Czéh József képviselők és Incze Jenő külkereskedelmi miniszter szólalt fel. (Az országgyűlés anyagának ismertetését lapunk csütörtöki számában folytatjuk.) Tito: „Kent vagyok fanatikus pacifista, de az atomháborúban mégsem hiszek“ Belgrád (MTI). Mint a belgrádi rádió jelenti, a szkoplyei katonai terület tisztikara hétfőn ebédetí látta vendégül Joszip Broz-Tito inarsallt, a jugoszláv fegyveres erők főparancsnokát. Az ebéden Veljko Kovacsíjvicz vezérezredes, a szkoplyei katohai terület parancsnoka pohárköszöntőjében a maga és a jelenlévő tisztek nevében üdvözölte a hadsereg főparancsnokát. Tito marsall a pohárköszöntőre adott válaszában a többi között a következőket mondotta: Önök, elvtársak figyelemmé! kísérik mindazt, ami ma a világban történik, figyelemmel kísérik a. fegyverkezési hajszát. Ebben a hajszában részt vesznek egyes nagyhatalmak, amelyeknek ehhez megvannak az anyagi, műszaki és tudómé nyos lehetőségeik. Ne zavarja meg önöket, hogy mi nem kelhetünk versenyre lük, hogy nem tarthatunk lépést az atomháború előkészületeivel' és hogy nincs atombombánk. Nem vagyok fanatikus pacifista, mert elég tapasztalattal rendelkezem, de az atomháborúban nem hiszek. tekintet nélkül azokra az előkészületekre, amelyek ma folynak. A józan ész késztet bennünket arra. .hogy így tekintsünk az atomháború lehetőségére. Nem hiszem ugyanis, hogy azok az emberek, akik ma saját népük és az egész emberiség előtt felelősek, annyira rövidlátóak lennének, hogy ilyen lépésre szánnák magukat. Mi nem sietjük el a dolgot és nem szervezzük át hadseregünket az atomháború eshetőségére. Mi tökéletesítjük a hagyományos fegyverzetünket és arra törekszünk, hogv hadseregünket megjavítsuk a rendelkezésünkre álló hazai erőkkel és külföldi fegyvervásárlásokkal.
