Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-05 / 129. szám
_ *sfcl.KO^ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! |||Г |ЩГ ''^OSVÁ^jL afetofiyoBszafi AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 129. szám. - ARA 50 FILLÉR Szerda, 195”. június 5. „Nem vagyok fanatikus pacifista, de az atomháborúban mégsem hiszek“ Ahol a félfillérekből százezreket varázsolnak „CUKI" DOLQOK AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA A terv- és költségvetési bizottság módosításokat javasol OLT KAROLY ELŐADÓI BESZÉDE Hétfőn a szünet után elsőnek Olt Károly, a terv- és költségvetési bizottság elnöke, az évi költségvetés, a költségvetési törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra. Hangoztatta, hegy a korábbi évektől eltérően a költségvetést nemcsak a terv- és költségvetési bizottság vitatta meg, hanem csaknem valamennyi bizottság szakágazatonként is, így a költségvetés előzetes megvitatásán a képviselők több mint kétharmada részt vett. Megállapította, hogy mind a tervet, mind a költségvetést a józan mérséklet és realitás jellemzi. Beszélt a nemzeti jövedelem nagymértékű visszaeséséről s hangoztatta: az, hogy a maximális fogyasztási alapot biztosítjuk s erre a célra vagyunk kénytelenek a nemzeti jövedelmet fordítani, együttjár azzal, hogy beruházásra rendkívül alacsony összegeket fordíthatunk. A népgazdasági terv szerint az ipari termelés az 1956. évi ténylegesen elért szinthez képest 2,4 százalékkal emelkedik. Az iparon belül 9 százalékkal emelkedik a könnyűipar és élelmiszeripar termelése, 4 százalékkal csökken a nehéziparé. A mezőgazdasági termelés 3,2 százalékkal emelkedik a tavalyihoz viszonyítva. Ezután a vállalati bevételek csökkenéséről, a lakosság adó- és illetékbefizetéseiről szólott, s hangsúlyozta, hogy az adóelőirányzat növekedése nem adóemelés következménye, hanem azért állt elő, mert az adózók száma emelkedett a mezőgazdaságban, kisiparban és kiskereskedelemben, és figyelembe kel venni a tavalyról elmaradt adóbefizetéseket is. A 33,7 milliárdos gazdasági kiadási tételről szólva, hangsúlyozta, hogy ebből kell fedezni a termelés pénzellátását, valamint a legszükségesebb beruházásokat. Szűkre szabott lehetőségeink között is nagy figyelmet szentelünk a mezőgazdaság fejlesztésére, mert az elmúlt években ez a fontos termelési águnk elmaradt az ipar fejlesztése mögött. Olt Károly is hangoztatta az egy munkásra eső termelési érték növelésének, a magas önköltség csökkentésének feltétlen szükségességét. Utalt arra, hogy szociális és kultulis célokra 1,1 milliárd forinttal, egészségügyi célokra 12,6 százalékkal többet fordítunk, mint tavaly. A rendelőintézetek rendelési ideje az előirányzat helyesebb beosztásával napi 600 órával nő, 90 új orvosi körzetet állítunk be. Több a férőhely a szociális otthonokban is. Az üdültetésre fordított 158 millió forint mintegy 160 000 felnőtt és 33 000 gyermek üdültetését teszi lehetővé. A nyugellátás költségéi 375 millióval emelkedtek, az abban részesültek száma 35 000 fővel nőtt. Emelkedik az egy főre eső nyugdíj összege is. A kulturális célokra fordítandó 4 milliárd forintból háromezerrel az óvodai férőhelyek számát, az alsófokú oktatás túlzsúfoltságát 275 új tanterem csökkenti. 367 millió íoíintot fordítunk 70 Oh’O ipari tanuló képzésére, tanulmányi idejük felemelésére. A középfokú oktatási intézmények kiadási előirányzata 3800 középiskolai tanulócsoport, továbbá 30 000 középiskolai tanuló diákotthoni elhelyezését biztosítja. Felsőfokú oktatási intézményeinkben 38 000 hallgató oktatási költségeit fedezzük. Bővítik a miskolci, veszprémi és budapesti műszaki egyetemet. Az egyetemi hallgatók több mint 90 százaléka kap ösztöndíjat. Népművelési intézmények fenntartására 276. sportlétesítmények támogatására 74 milliót fordít az állam. A honvédelmi kiadások a tavalyi 4085 millióról 1912 millióra csökkentek. A csökkenés ellenére fokozott mértékben biztosítani tudtuk határainkat, a nyugodt építőmunka, a belső rend védelmét. A rend- és jogbiztonsági kiadások előirányzata 2049 millióról 1988 millióra csökkent, igazgatásra a tavalyi 2064 millió helyett 1662 milliót költünk. Ezt a létszámcsökkentés és összevonások mellett elősegítették olyan takarékossági intézkedések, mint az állami autók számának és használatának csökkentése, a kiküldetési költségek mérséklése, és hivatali célra használt lakások felszabadítása. A tanácsi költségvetési irányzat 6847 millióról 7403 millióra emelkedik. Ezután a terv- és költségvetési bizottságban az előirányzatok megvitatása során elhangzott módosító-javaslatokról beszélt. Z. Nagy Ferenc javaslatára 22 millió felhasználását javasolják a belvízlevezető csatornahálózat részbeni kijavítására. Figyelembe kell venni, hogy ez az összeg mintegy negyvenmillió értékű társadalmi munkával egészül ki. Tekintettel a várható bő gyümölcstermésre, gyümölcstároló, osztályozó és csomagoló berendezések létrehozására 20 millió forint megszavazását javasolja a bizottság. További ötmillió megszavazását tartja szükségesnek a terv- és költségvetési bizottság a gyümölcs- és szőlőtermelés fejlesztésére használandó gépek beszerzésére. 12 millióval kell emelni a tanácsok felújítási keretét, (elsősorban az országszerte elhanyagolt, ivóvizet szolgáltató kutak rendbehozására. A szociális és egészségügyi bizottság kérte az egészségügyi előirányzat emelését, az ellátás javítására, a legszükségesebb orvosi műszerek pótlására, a létszám növelésére. A terv- és költségvetési bizottság ezekre a célokra további tízmillió forint megszavazását javasolja. A kiadások emelésére tett javaslatok teljes összege 69 millió forint. Fedezetükre az illetékbevételek előirányzatát és az állami gazdaságok részére előirányzott veszteségtérítést, másrészt a költségvetési tartalék 30 millió forintos csökkentését javasolják. Ilyen módon a költségvetés egyenlegét a módosítások nem befolyásolják. A bizottság nevében javasolta az 1957. évi állami költségvetés elfogadását. Az elnök ezután bejelentette, hogy a vitában Friss István, Varga Károly. Bognár József és dr. Juhász Imréné képviselők jelentkeztek szólásra. Elsőnek Friss Istvánnak adta meg a szót. FRISS ISTVÁN: Olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy jövőre már saját erőnkből valósíthassuk meg célkitűzéseinket Friss István felszólalása elején hangsúlyozta, hogy a szocializmus felépítéséhez az adott helyzetben, az adott pillanatban a legfőbb eszköz a maximálisan elérhető életszínvonal biztosítása már ma. Igen nehéz körülmények között vagyunk, de ezek között sem engedhetünk az életszínvonalból. E probléma azonban sok nehézséggel jár. A nehézségek fő forrásai: az ellenforradalom okozta sokmilliárdos károk, a termelési kiesések, a béremelések révén ötmilliárd forinttal növekedett népgazdasági teher, a parasztság kötelező beadásának eltörlése, a műn«ka termelékenységének a tavalyinál alacsonyabb színvonala. Tervünk és költségvetésünk reálisan megalapozott és ezúttal senki sem mondhatja, hogy túlzottan feszített, vagy irreális. Ugyanakkor szépséghibái vannak. Az első ilyen szépséghiba a beruházások alacsony színvonala, amely bizonyos fokig korlátozza jövőbeni előrehaladásunk ütemét. Ezt a szépséghibát azonban nagyobb lelkiismeretfurdalás nélkül lenyelhetjük, mert az adott körülmények között természetesen a beruházásokat kellett csökkenteni. Súlyos szépséghiba az is, hogy a fogyasztásra és felhalmozásra jutó összegek csak külföldi segítséggel elégíthetők ki együttesen. Ez az egyik jelentkezési formája a baráti országok, elsősorban a Szovjetunió segítségének. A harmadik szépséghiba külkereskedelmünkkel függ össze. Ebben az évben külkereskedelmi adósságaink lényegesen emelkednek, mert a mai termeléssel és fogyasztással csak olyan külkereskedelmet tudunk lebonyolítani, melyben a behozatal lényegesen nagyobb a kivitelnél. ÍE szépséghibák különlegessége, hogy ezekkel tervünk és költsége vetésünk megoldja 1957. évi problémáinkét és ezek között a körülmények között a lehető legjobbat adja. Nekünk azonban a jövőre is gondolnunk kell. Hangsúlyozta, hogy az 19'i8-as évet már úgy kell előkészítenünk, hogy annak problémáit saját erőnkből is meg tudjuk oldani. 19b8-as nehézségeink már más képét mutatnak, mint az ideiek. Itt elsősorban az okoz nehézséget, hogy ipa/runk termelése messzemenően a be! ozatáltól függ. Akár a nehézip- ' :v akár a könnyűipart vesszük m anyagaink legfontosabbjai túlr "észt külföldi származásúak. T ^e'jsünk színvonalát tehát nagyrészt a behozatal szabja meg. Igen ám, de ezekért a nyersanyagokért kivitellel kell fizetni. És ha jövőre valóban külföldi segély nélkül akarjuk nehézségeinket megoldani, akkor a behozatalért általában, legalábbis túlnyomórészt kivitelünkkel kell fizetni. Ha a párt és a kormány most akarta volna a fogyasztás olyan színvonalát elérni, amely lehetővé tenné a szükséges behozatalnak megfelelő értékű kivitelt, ez az életszínvonalat igen jelentősen csökkentette volna. Erre az útra nem léphetünk. Ezért a párt úgy döntött — és ez igen nagymértékben fokozza ma a párt és az állam vezetőinek, de minden öntudatos dolgozónak is a felelősségét —, hogy nem a különbözet teJies pótlására törekszünk, hanem igyekszünk olyan feltételeket teremteni, amelyek között a dolgozók együttes munkája megteremti a még hiányzó lehetőségeket. Ezután arról szólt, hogy minden vállalatnál és iparágban sok a kihasználatlan lehetőség. Ám az esetek többségében nem egyszerűen a termelés emeléséről van szó, mint a korábbi években. Nagyon meg kell néznünk, milyen célra és milyen eszközzel emeljük a termelést. Lehet a termelést úgy emelni, hogy az nem javítja, hanem rontja külkereskedelmi helyzetünket. Feladataink különleges jellegűek. Legfontosabb vonásaikat a következőkben lehetne megjelölni: első helyen kell beszélnünk a takarékosságról, különösen az anyaggal — elsősorban az importanyaggal — és természetesen segédanyagokkal, fűtőanyaggal, energiával. Másodszor: szigorúan vigyáznunk kell a fogyasztás alakulására. Említettem már — mondotta — azt a több milliárdot, amit a parasztok és azt a több milliárdot, amit a bérből és fizetésből élők kapnak. További béremelésekre csak egészen kivételes esetekben és egészen szűk keretek közt kerülhet sor, mert a fogyasztás további emelését nem bírjuk. Gondoskodnunk kell arról, hogy megszilárduljon a bérfegyelem. A gazdaságvezetés feladatairól szólva hangoztatta, hogy az MDP 1953 júniusi központi vezetőségi ülésének döntő megállapításai a gazdaságpolitika és gazdaságvezetés hibáiról időtállóknak bizonyultak. Helyes volt az ipari fejlődés túlzott, erőltetett ütemének bírálata, mert az — különösen a felemelt ötéves terv idején — sok bajt hozott az országra. Az erőszakos eszközökkel, túlzott ütemben történt szövetkezetesítés, s végül, de nem utolsó sorban a nemzeti jövedelem olyan elosztása, amely átmenetileg lehetetlenné tette az életszínvonal emelését, sőt azt csökkentette is: súlyos hiba volt. Hangoztatta, hogy ezek a hibák olyan időszakban születtek, amikor a párt és az ország vezetői biztosra vették, hogy igen rövid idő, ' valószínűleg csak néhány év választ el bennünket egy új világháború kirobbanásától. Ez kétségkívül túlméretezett fegyverkezéshez vezetett, és a beruházások nagy része is közvetve vagy közvetlenül a fegyverkezést szolgálta. Döntően ezzel függött össze az életszínvonal átmeneti csökkenése is. De nemcsak erről volt szó. A közelmúlt gazdaságpolitikájának néhány vonása Friss István utalt a szocialista építés Szovjetunióban bevált tapasztalatainak merev, sematikus alkalmazására. Megfeledkeztünk arról, hogy Magyarországon más volt a helyzet, mint annak idején a Szovjetunióban, gondosan megválaszthattuk volna az iparfejlesztés legmegfelelőbb irányát, ehelyett azonban egy meglehetősen sokoldalú, majdnem minden oldalú fejlesztésre törekedtünk. Részben ebből a másolásból következtek különböző, a kollektivizálás terén elkövetett hibák is. Ebből következett a gazdaságossági elv elhanyagolása, az, hogy nem voltunk tekintettel az ország adottságaira. Ebből viszont a külkereskedelem rossz irányú fejlődése következett. Összefügg a hibákkal a gazdasági vezetés túlcentralizálása. Végül ide kell sorolni az anyagi ösztönzésnek túlzottan a termelés mennyiségi emelésére irányítását. Selejtet gyártottunk jó minőség helyéit, nem tudtuk végrehajtani a műszaki fejlesztést, hóvégi hajrákra vezettek a hibák, ugyanakkor az anyagi érdekeltség elhanyagolása további lökést adott a bürokratikus módszerek terjedésének, hiszen egy csomó célt úgy akartunk elérni, hogy az ellenkezett a dolgozók közvetlen anyagi érdekével. Ezután arról szólott Friss István, hogyan rontottak ezek a hibák a párt és a munkásosztály, a párt és a tömegek, a kormány és a nép viszonyát, s hogvan járultak hozzá bizonyos fokig annak a hangulatnak a kialakulásához, amely az ellenforradalom kezdeti átmeneti sikereinek egyik feltétele volt. De hangsúlyozta, hogy az ellenforradalom előkészítésének idején történt gazdaságtörténet-hamisításokkal kapcsolatban néhány tényt le kell szögezni. Először is: a hibák felismerése a Központi Vezetőség 1953 júniusi ülésére nyúlik vissza, azóta a bérből és fizetésből élők reálbére és a parasztság reáljövedelme egyaránt következetesen emelkedik. 1956 őszén a fogyasztás, az életszínvonal olyan magas volt, mint korábban soha, s bár helyzetünkből kifolyólag alacsonyabb volt, mint akár Csehszlovákia, akár az NDK, akár — jó konjunktúrában, jó foglalkoztatottság mellett — a leggazdagabb kapitalista anyaországok életszínvonala, a mi körülményeink között mégis hatalmas emelkedést jelentett a korábbihoz képest. Másodszor: a hibák kijavításában és az életszínvonal emelésében is tovább juthattunk volna 1956 őszén, ha következetes, az 1953 júniusi határozatnak megfelelő gazdaságpolitika érvényesült volna. Ezzel szemben sok kapkodás, valóságos cik-cakk vonal érvényesült. Ennek ugyan nem egyedül Nagy Imre az oka, de kétségkívül igen nagy része volt benne a Nagy- Imre által és befolyása alatt elkövetett jobboldali opportunista hibáknak, annak, hogy ellenkező előjellel ugyanolyan voluntarista, a tényekkel és viszonyokkal nem számoló politikát folytattunk, mint 1953 júniusa előtt. Hangsúlyozta Friss István, hogy az 1956 júliusában meghirdetett jó elképzeléssel, csupa helyes és ma is követendőnek tartandó cél mellett foglalt állást a párt. és külkereskedelmünk is kedvezőbben fejlődött tavaly, mint 1952 óta bármikor. Ha nem jön közbe az ellenforradalom, hosszú évek után először sikerült volna nemcsak aktív külkereskedelmi, hanem aktív fizetési mérleget elérni. Okulnunk kell a múlt hibáiból. Nem lehet azonban azt mondanunk, hogv már minden hibát megoldottunk, hogy beeveztünk a tévedhetetlen, csalhatatlan gazdaságpolitika és gazdaságvezetés vizeire. Semmiféle csodaszer nincs birtokunkban, mely ezt biztosítaná. Hangsúlyozta azonban, hogy mégis jelentős lépéseket tettünk előre, az anyagi ösztönzési ma már általában helyesebben érvényesítjük, növeltük a vállalatok önállóságát. Tervünk reálisabb a korábbiaknál, elkészítésében érvényesült a fokozott demokratizmus, igyekeztünk meghallgatni a hozzáértő szakembereket. De még sok nehézség van előttünk. A mezőgazdaság irányítása például ma sokkal kevésbé van kezünkben, mint korábban. A kötelező beadás és vetéstervek nélkül az a nehéz probléma áll előttünk, hogy a mezőgazdaság más módszerekkel és eszközökkel történő befolyásolásával érjük el a mezőgazdaság beilleszkedését a magyar tervgazdaságba. Ez megnehezíti a szocialista fejlesztés feladatainak megoldását, de itt is végleg egyszer s mindenkorra szakítanunk kellett az erőszakos szövetkezetesítés politikájával. Meg kell találni azokat a módszereket, melyekkel tsz-einket valóban élenjáró, szocialista nagyüzemekké tehetjük, hogy azok vonzzák és utánzásra csábítsák a paraszti lakosságot. Befejezésül hangsúlyozta, hogy egész népünk munkája, lelkesedése, találékonysága, szorgalma, kitartása biztosítéka feladataink sikeres megoldásának. A tervet és a költségvetést a párt és a saját nevében elfogadta. VARGA KAROLY: Kemény, következetes, hozzáértő ipari vezetésre van szükség Ezután .Varga Károly következett szólásra. Rámutatott arra, hogy a tervből világosan látható: a több mint 5,1 milliárdos bérrendezés csak akkor jelenthet tényleges. reálbéremelkedést, ha mögötte nő a munka termelékenysége és csökken az önköltség. A továbbiakban arról szólott, hogy iparunk jelenlegi helyzete kemény és következetes s nem utolsó sorban hozzáértő vezetést igényel. A tervtúlteljesítési törekvést — a jelenleg szűkösen rendelkezésre álló anyagkészlet mellett — elsősorban az anyagtakarékosságra kell irányítani, a kapacitások jobb kihasználásával pedig az önköltség csökkentését kell szolgálni. Örömmel állpította meg, hogy a terv figyelembe veszi a mezőgazdasági termelésben végbement változásokat, valamint a legalapvetőbb kérdést — amit hosszú időn át elhanyagoltak —: a helyes arányok kialakítását. A tervben előirányzott arányok, a takarmánygabona és a szálastakarmány termőterületének növelése, az állatállomány és ezen belül a szarvasmarhaállomány növelése komoly lépést jelentenek a mezőgazdasági termelés belterjessége felé, ami azt jelenti: egy egységnyi területről nagyobb hozamot és jövedelmet biztosíthatunk. A továbbiakban a cukorrépatermelés problémáiról, majd a dolgozó parasztság általában megnőtt termelési kedvéről beszélt. Méltatta a (Folytatás a következő oldalon.)