Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-27 / 148. szám
Csütörtök, 1857. június 27. SOMOGYI NÉPLAP 3, A pártszervezetek további erősítéséről Az MDP, szervezeteinek tagságát ■klntve, nagy létszámú volt Somogy tegye területén is. Ha egységeden, szilárdan állt volna minden tag- i a marxizmus-leninizmus talaján, lentős erőt képviselhetett volna, ionban, ahogy az ellenforradalmi emények megmutatták, ez a *tö- 2gpárt« egyetlen próbatétel nyoin, október 23 után széjjelesett. Fő .a az akkori központi vezetőség his vezetésében keresendő. Ebből lódóan nem volt meg a párt egysé:, hiányzott a párttagok jelentős szénéi az öntudatos vasfegyelem, ár pedig e nélkül nem képes a irt következetesen vezetni a dolizó népet. Hogy a pártban ilyen helyzet állított elő, hozzájárult az egyéb téezőkön kívül az is, hogy a pártba Kerültek olyan karrierista elemek . velük együtt kispolgári nézeteket épviselők, akik nem erősítették a unikásosztály élcsapatát, ellenkező%, magukkal hozva káros kispolgáideológiájukat, züllesztették a proiariátus pártjának egységét és vasgyeimét. A párton belül különböző viniszta, nacionalista nézetek kapk lábra, amely megbontotta a párt íységét. A tagtoborzással olyan ilgozók is kerültek a pártba, akik ;yan szimpatizáltak velünk, de >m látták tisztán a párt politikáját, :m ismerték a párttagsággal járó ivetelményeket. Egyre több alkalazott és nem közvetlen termelő unkát végzők léptek a pártba, aely által az MDP Somogy mezben is kezdte elveszíteni élcsat jellegét. Ezt a gyengeségünket nagyon jól tudta használni az ehenforradan, amelynek az lett a következmée, hogy október 23-a után, ha nény napra is, de megkezdhették a mmunisták, a munkásosztály, a rasztság, a haladó értelmiség ülzését. íz ellenforradalom óta eltelt több nt fél esztendő mutatja, hogy ris jelentős eredményeket értünk újjászervezett pártunk vezetésé- A párttagság létszámát tekintugyan ma kisebb, mint az MDP létszáma, de egységesebb, erősebb, it volt az MDP. Az újjászervezett tvezetéssel aránylag rövid idő tt konszolidálni tudtuk megyénkí a helyzetet. Az elért eredmények 'c közben születtek meg, amelyet kommunisták vezetésével tudtunk •ni. Az újjászervezett pórtszerveíkbe tömörült kommunisták voltak k, akik következetes harcot folyak az ellenforradalmárok ellen, a nkástanácsokba beépült ellenségszemben. ártszervezeteink eredményes rukáját mutatja az is, hogy ■ özeinkben a becsületes munkások etértésével visszaállították a norkat, a teljesítménybéreket. Toibi sikereink is harc kérdése. ,cs semmi ok az elbizakodo.ttsiágmert feladataink nagyok. Nem Dad, hogy egyetlen elvtársat is ^tévesszenek azok az elért eredíyek, amelyeket az ellenforradaleverése után elértünk Somogy ;yében. Nem szabad, hogy meg;ssze pártszervezeteink vezetőit hogy a dolgozók egyre nagyobb nban kérik ki a kommunisták ményét, vagy segítségét egy-egy »léma megoldásában, ogy pártunk egészséges irányban 5dik, azt mutatja a tagság öszételének helyes aránya is. Míg unkások százalék aránya az MDP ágnál 19,1 százalék volt, jelenleg tégy 26,1 százaléka a párttagság- Ez a fejlődés pozitív, amely azt atja, hogy a munkások legjobblegöntudatosabb tagjai léptek unk tagjai sorába. Ezzel biztosítudjuk Somogy megyében is a yar Szocialista Munkáspárt élat jellegét. Munkások számaráíak növekedése a párton belül idalmi szervezettségével és fenével komoly hatást gyakorolhat ttagság fegyelmének megszilárban. Ezek az elvtársak azok, a közvetlen termelőmunkán kéül érzik legjobban, hogy a párt bb szervei által hozott határo. mennyire segítik elő a termepárt politikájának megvalósí. ök azok, akik közvetlen érzik, a párthatározatok pozitív, vagy tív irányba mütatnak-e. múltban az volt a hiba, — mikevés üzem van Somogy meen, hogy lebecsültük a mezben lévő munkásosztály szerelem eléggé vettük figyelembe, vés is az üzemi munkás, mégis ■»viselik azt a forradalmi erőt, a párt számára nélkülözhetetcadnak olyan elvtársak, akiika véleményük, hogy most már számszerű növelésére nem ekedni. Több helyen vannak ízektás nézetek; »Most már elegen vagyunk, miért nem jöttek előbb.« Sok helyen elhamarkodott ítéletet mondanak volt becsületes párttagokról. Ez még akkor sem helyes, ha egyes elvtársaknak meg van az erkölcsi alapjuk, hogy véleményt mondjanak mások ellenforradalom alatti magatartásáról. Pártszervezeteink egyes vezetői hamar ítélkeznek egy-egy elvtárs tevékenységéről, amivel sokszor nem egy becsületes, jó elvtársat sértünk meg. Sok helyen lábra kapott az intrika, amely nem a pártnak, hanem az ellenségnek a módszere, akár tudatosan, akár tudatlanul is az ellenség malmára hajtja a vizet. Az ilyen nézetek ellen pártszerű módon fel kell venni a harcot, nem szabad megengedni, hogy ezek a nézetek eluralkodjanak a párton belül. A párt növekedése sokoldalú kérdés; a párt ereje nő, a helyesen megválogatott új tagok felvételével. Nő az alapszervezetek számának szaporodásával, amely nem jelenti azt, hogy válogatás nélkül vegyünk fel jelentkezőket, de nem jelentheti azt sem, hogy becsületes, öntudatos munkások legjobbjait elzárjuk a párttól. A pártot elsősorban a munkásosztály tömegeinek legjobbjaiiból kell erősíteni, amelyből a párt állandóan erejét meríti. A mai nagy feladataink előtt gondolni sem lehet arra, hogy csökkentsük a párttagsággal együttjáró követelményeket, ellenkezőleg még igényesebbnek kell lenni minden párttaggal és újra jelentkezővel szemben. Nem szabad az ösztönösségre bízni a. párt számszerű erősítését, mert ez komoly hibákhoz vezet. Máris vannak olyan jelenségek, hogy nem megfelelően foglalkoznak alapszervezeteink, járási pártbizottságaink a párt szociális összetételének növekedésével. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése még előttünk áll, ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a falusi pártszervezetek összetételét, azt látjuk, hogy rendkívül alacsony a dolgozó parasztok számaránya a párttagok között. A falusi pártszervezeteinkben 9 százalékot tesz ki a dolgozó parasztok száma, ezzel szemben az alkalmazottak részvétele a párttagságban mintegy 39 százalékos. A párt számszerű erősítése nem öncél, nem önmagáért van, hanem azért, hogy a párt erősítésével gyorsabbá tegyük a szocializmus építését. A mezőgazdaság szocialista átszervezését elsősorban a dolgozó parasztokkal kell végrehajtatni, mert ők azoic, akik közvetlen a mezőgazdaságban dolgoznak, akik el tudják bírálni azt, hogy helyes-e és megfelelő-e részükre a nagyüzemi gazdálkodás. Dolgozó paraszt párttagjaink lehetnek azok, akik hívják magukkal azokat a pártoníkívüli dolgozó parasztokat, akik a szövetkezés útját választják. A párt, amikor erősíti sorait, nem szabad, hogy megfeledkezzen arról a legfontosabb feladatról, hogy falusi pártszervezeteink arccal a mezőgazdaság felé forduljanak. Tanácskozzanak a volt becsületes termelőszövetkezeti tagokkal, dolgozó parasztokkal, tartsanak kisgyűléseket, csoportos beszélgetéseket a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességéről. Magyarázzák meg, hogy ez létfontosságú kérdése dolgozó parasztságunk életszínvonala emelésének. Mert csak a dolgozó parasztokkal lehet a nagyüzemi gazdálkodást megvalósítani. Több helyen ezt szem elől tévesztik, nem foglalkoznak ilyen irányban a dolgozó parasztok megnyeréséért. Pl. a marcali járásban a parasztok százalékaránya alatta van a megyei átlagnak. De nem különb a helyzet a tábi járásban sem. Az utóbbi járásnál az újonnan felvett párttagok 42 százaléka alkalmazott. Nem arról van szó, hogy hivatalokban vagy az államvezetés különböző területein dolgozók ne kerülhessenek be a pártba, hanem arról, hogy elsősorban a termelőmunkában részt vevő, öntudatos munkások, parasztok, haladó értelmiségiek kerüljenek be. Vannak, ahol a másik hibába esnek, elzárkóznak az értelmiségiektől azzal a jelszóval, hogy ezek »mind ellenforradalmárok voltak«. Alii ezt vallja, az nem a párt politikájának szellemében dolgozik. Hibát követnénk el, hogyha az értelmiséggel nem foglalkoznánk, ha nem akarnánk megnyerni őket a szocializmus építésének. Amikor a párt számszerű erősítéséről beszélünk, akkor ezeket a tényezőket figyelembe kell venni. Nagyobb követelményt kell állítani azokkal az elvtársakkal szemben, akik különböző munkakörben dolgoznak. S lehetőleg ezt úgy bíráljuk el, hogy kik az eredeti alkalmazottak és kik azok, akik a munkásosztály soraiból, vagy a parasztság legjöbbjaibél kerültek az államvezetésbe. A párt számszerű erősítése nem jelentheti azt, hogy pártszervezeteink befelé forduljanak, ellenkezőleg, meg kell nyerni a becsületes dolgozók nagy többségét azzal, hogy nap mint nap kivívják a tömegek bizalmát azzal, hogy reagál egyes jelenségekre, segíti a dolgozók ügyes-bajos dolgait. A kommunistáknak meg kell magyarázni a párt, a kormány intézkedéseit. A lehetőséghez képest többet törődjenek a dolgozók szociális és kulturális igényeinek kielégítésével. Meg kell magyarázni: a termelékenység emeléséből, az önköltség csökkentéséből, a pazarlás felszámolásából adódó megtakarított összegek gazdasági jelentőségét, a dolgozók életszínvonalának emelése szempontjából. Mert csak akkor végzünk helyes pártmunkát, ha ezeket nem tévesztik szem elől pártszervezeteink. Pártunknak a tagfelvételről szóló irányelvei — amelyek ebben a vonatkozásban a szervezeti szabályzatot pótolják — kimondják: »az MSZMP marxista—leninista párt, a tagok felvételénél érvényesíti Lenin tanításait«. A gyakorlatban azonban ez nincs mindenütt így. Márciusban is több helyen felvettek olyan párttagokat, akik egy-két kérdésben nem értettek egyet a munkás-paraszt kormány politikájával. Sőt, mint Segesden, az egyik taggyűlésen olyan párttag került be, aki az ellenforradalom ideje alatt fegyverrel a kézben arra buzdította a falu dolgozóit, hogy menjenek harcolni a szovjet csapatok ellen. Ez nem általános, de egykét helyen találkozni ilyen jelenséggel. Pártunk felé nemcsak a legjobb elemek igyekeznek, az ellenség is törekszik bejutni a pártba, hogy romboló munkával gyengítse sorait, vagy tagsági könyvét használja fel bomlasztó tevékenysége leplezésére. Elvünk az, hogy tartsuk távol az ellenséget a párttól. A szimpatizálókat nyerjük meg a párt és kormány határozatainak végrehajtására. A pártba, a munkásság élcsapatába csak a szocializmus következetes, nem ingadozó híveit vesszük fel. Párttagságunknak, akik üzemekben, állami gazdaságokban, gépállomásokon, termelőszövetkezetekben, falusi szervezetekben dolgoznak, feladatuk, hogy személyes példamutatással bizonyítsák be, hogy a kommunisták minden erejűikkel azon fáradoznak, hogy megteremtsék dolgozó népünk boldogulásának útját, a szocializmus felépítését. Az ellenforradalom legfőbb tanulsága számunkra az legyen, hogy állandóan védenünk és fejlesztenünk kell soraink tisztaságát, a párt egységét és vasfegyelmét. Az ellenforradalom sohasem üthette volna fel fejét hazánkban, ha meg lett volna a párton belüli egység, ha nem tűrtük volna a frakciózást a párton belül. Ha nem engedtük volna kibontakozni a Nagy Imre- és Losonczy-féle csoport áruló tevékenységét. Ezért nagyon fontos az, hogy a pártban ne csak szervezeti, hanem politikai, eszmei téren is legyen egység, akik a fegyelmet nem vakon, hanem elsősorban meggyőződésből követik és hajtják végre a párt politikáját. Á szervezeti szabályzatnak a pártélet lenini elveinek megtartására kell nevelni a párttagokat. Rendkívül fontos a szervezeti szabályzat betartása, amely olyan fegyver legyen a kommunisták kezében, amellyel eredményesen küzdenek mindenféle egységbontás és a velük való békülékenység ellen. Harcolni kell a jobboldali nézetek ellen, amely felütötte fejét több területen. Nem szabad megtűrni, hogy ezek- a nézetek megbontsák pártunk cselekvési egységét. Nem szabad, hogy szektásság üsse fel a fejét a párt vezetésében, mert ez már egyszer komoly károkat okozott a pártnak, a munkásosztálynak. A most ülésező országos pártértekezlet megszabja a párt feladatait az elkövetkező hónapokra és évekre. Egy sor olyan kérdésre ad választ, amely megmutatja azt, hogy merre kell irányulnia a párt munkájának, a kommunisták tevékenységének. Az országos pártértekezlet munkáját akkor segítjük elő, ha a pártszervezeteink munkája nyomán nő a termelékenység, csökken az önköltség üzemeinkben, a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták segítsék elő, hogy időben megtörténjen az aratás-cséplés, a dolgozó parasztok között felvilágosító munkával elérjük, hogy gabonafeleslegeiket adják el az államnak. Sorakoztassuk fel a dolgozók széles tömegét a párt és kormány határozatainak maradéktalan megvalósítására. Szőke Pál, az MSZMP megyei P. T. O. helyettes vezetője küldetése T)ogó László már tizenkét éves korában megízlelte a nehéz fizikai munkát. Apja, a kubikus nem tudta eltartani a hatgyermekes családot. Mohácson laktak és egy napon Sperl János építőmesterhez vitték. Sperl bácsi öreg volt már, hatalmas testű felesége irányította őt. Az asszony gazdag öregséget akart magának biztosítani, ott spórolt el az urától valamit, ahol lehetett, így aztán nem tartottak segédmunkást és két kis gyerekkel hordották talicskán a meszet, cementet, téglát, kavicsot az építkezésekhez. Mindezért 25 fillért fizettek óránként. Ez így ment évekig, aztán Laci leszerződött inasnak hozzájuk. A munka azonban nem változott, tanulás helyett a régi robot folyt, a pénzt sem emelték. Egy év múlva Laci megtagadta a talicskázást. Az öreg pofonvágta. A fiú dacosan szemközt nézett vele, tiszteletből nem adta vissza az ütést, bár erre az időre sudár, erőstestű férfivá változott, fogta kis csomagját és szó nélkül otthagyta a »céget«. Az anya, a régi cselédlány, a kőművesek valamikori segítője, szomorúan nézte. »Nem lesz belőled soha szakmunkás — de azért igazad van — mondta és sóhajtott egyet. László meg körülnézett a családon. tudta hogy minden fillérre szükség van, és tizenöt évesen elindult vándorútra, mint apja és ezer és ezer szegényember. Három hónapig téglagyárban dolgozott, majd letagadva tizenöt évét. széntelepre ment rakodómunkásnak. A munkaidő itt nagymértékben a vonatok érkezésétől függött, volt eset, hogy 36 óráf is tevékenykedtek egyhuzamban, s csak tizenkettőt pihentek. László hajszolta magát, szükség volt a családna.k a pénzre, nagy talicskát használt. 1944 májusában aztán összeesett. Ivóvíz helyett csak dunavizet ihatott, görcsöt kapott tőle. A következő hónap már Börqöndön, a repülőtér építkezésén találta őt. Kubikol. Az építést a háborúban már nyilvánvalóan vesztes németek erőltetik, s bár a munkások jogilag szabadok, a valóságban a katonai erők foglyai, ha szöknek, csendőrökkel köröztetik őket. László itt találkozik először a fasizmussal, bár nem érti az események belső rugóit és okait. Amit lát, az a nyílt erőszak: a visszaho zott embereket német katonai munkafelügyelő előttük rugdalja össze. Két felvidéki gyereket, akik partizánok lettek, agyonlőttek. A németek gorombák, pökhendiek voltak, majd vigyázzba kellett állmok előttük. Szállásuk egy földbeásott jégverem-féle volt, ahol két sorban voltak a priccsek a földön, a puszta szalmán feküdtek, amely tele volt tetűvel és patkányokat kellett irtaniok, hogy nyugodtan alhassanak. Az egész pince egy vödörből mosakodott, fürdésre vasárnap volt idő egy közeli berkes vízben. László a kubikosok között találkozott először a munkásmozgalommal. S bár különösebb hatást nem váltott ki belőle, mégis meggondolkoztatta őt Petre János, a tizenkilences vöröskatona, amint az emberek kínzásakor morogta: »akkor nem lehetett volna embereket így megrugdalni.« Ott voltak még a kubikos Dózsáék, az öregapa, apa és unoka, mind csongrádiak, akikről suttogták, hogy kommunisták. Ezektől kelt szárnyról szárnyra a biztatás: »bejönnek az oroszok, minden megváltozik.« Dózsáék még szakszervezetet is akartak létrehozni. De milyen volt a nép még akkor, tervük nem sikerült. Lászlóék azt hitték, a szakszervezet pénzt visz el tőlük és az öregék is biztosan ezért beszélnek. Októberben aztán — szintén nem politikai meggyőződésből — néhányad magával megszökött innen, mert elseje után nem kaptak fizetést. Visszahozták, egy heti védőfelügyelet után munkábaállították, november végén újra szöktek, őt napig nem aludtak, éjjel gyalogoltak, de csak Németbolyig jutottak. Itt érte Bogó Lászlót a szovjet csapatok felszabadítása. Negyvenkilencig alkalmi munkát végzett, volt zsákoló, szalmapréselő, kubikos, erdőmunkás és széntelepi dolgozó. Érdekből belépett a Dokkmunkások Szakszervezetébe, mert ott munkaközvetítés volt. Élete ekkor is változatlan — és mégis más. Találkozik a közösséggel. Még mindig egyedül dolgozik a családban, minden fülért becsülettel hazaad, de már jut egy kicsi ruhára és húsz éves korára táncolni is megtanul. Már otthon van, jár a Kalotba, meg templomba| de szívesebben a MADILZ-ba, ahol hozzávaló proligyerekek vahnak. Mikor a SZÍT megalakul, részt vesz a székház rendbehozásában, a betonozásban és meszelésben. 1949. április 12-én a szakszervezet által az Építőipari Vállalat segédmunkása lett, majd 30 tagú brigád vezetője, — állandó 120 százalék körüli teljesítménnyel — később átképeztetí magát állványozónak és idő előtt teljesítménybérbe kéri magát. Megalakítja a SZIT- csoportot, ő lett a vezetője. Van marxista-leninista körük is, azonban még nem értette az elméletet, csak érezte mit kell tennie, hogyan kell gondolkodnia. Látta a változásokat, ragaszkodott a szocializmushoz és segítették őket az öregek, akik ellátogattak hozzájuk a Sallai—Fürst terembe. Mind tisztábban látott. 1950-ben a tizenhetes MINSZ-iskola 'után részt vesz a DISZ előkészítésében, kerékpárral munkaidő után járja a 20—30 kilométerre levő falvakat. Nem hiába. És mikor megindul Sztálinvárosban a munka, jelentkezik állványozónak a Városépítő Vállalatnál. Itt kéri a pártba való felvételit is, társadalmi munkája alapján, mert csak természetes, hogy ifjúsági, vonalon tevékenykedik. DISZ csúcsbizottsági titkár, hat alapszervezet tartozik hozzá. Nehezen vették fél, megkérdezték, miért nem előbb kérte felvételét. őszinte ember. Ezt mondta: »Nem voltam meggyőződve eddig eléggé, most azonban már látom a kommunisták célkitűzéseit és minden erőmmel harcolni akarok értük.« Felvették őt a szigorú, de igazságos harcostársak. A következő év végén a vállalat függetlenített DISZ-titkára lesz, majd 1953. márciusában a Úibővülő Komló ifjúsági szervezőjének küldik, egyéves pártfőiskolát végez és a harmadik évben városi titkár lesz. Az októberi események alatt a gimnáziumban és a vájáriskolában biztosította a rendet. Hej, pedig ez nagyon nehéz volt. Mégis sikerült. A gyerekek körül volt még vagy harminc öreg is, régi kommunista bányászok. A tanulók nem mentek a felvonulók közéi sőt önvédelemből kaviccsal és virágcseréppel fogadták a felszólításokat és gúnyosan »bumli-királyoknak« és »csavargóknak« nevezték őket. Mint ahogy valóban szélsőséges és munkakerülő egyénedből állottak. íme, egy harminc éves fiatalember története, aki most a Megyei KISZ Bizottság titkára és a megyei pártértekezlet küldötte a nagyfontosságú országos pártértekeliletre. »Született, elvegyült és kivált« — mondjuk József Attilával, a proletárok nagy költőjének szavaival. Kiválasztotta őt a maga soraiból a proletárok nagy serege, hogy jól sáfárkodjon a felnövekvő fiatal nemzedékkel, tanítsa meg Ükét arra, amin ő már túljutott. ft/fire idáig ért Bogó László, lr± csontos, nagyizmú, erős inú emberré változott. Hátrafésült, hullámos barna haja, markáns, 4ceményvonalú arca van. A homlokán nagy ráncok futna-k át, a sötétbarna szemele kemény akaraterőt, elszántságot tükröznek vissza és a bőr pórusaiban szinte még mindig látszanak a szélfútta szén- és porszemecskék. Elhihető-e, hogy Bogó László elfelejti majd valamikor a nép bizalmát, a mohácsi családi kört, a vándorbotot, a fasiszták galádságát? Nem. A pártaktíva jól határozott: Bogó László teljesíteni tudja és akarja a nép által reá bízott nagy küldetését. csakvAri jános
