Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-04 / 128. szám
^LAC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 128. szám. ÄRA 50 FILLÉR Kedd, 1957. június 4. Megkezdődött az országgyűlés ■íj ülésszaka Az országgyűlés, amelyet a Népköztársaság В!nejei Tanácsa új ülésszakra összehívott, hétfőn délelőtt megkezdte tanácskozásait. Tíz óra után néhány perccel a képviselők tapsa közben lépett az ülésterembe Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Antos István, Biszku Béla, Csergő János, Czotíner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Horváth Imre, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, г kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. • A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az egyik földszinti páholyban ott voltak a Francia Kommunista Párt küldöttségének tagjai, élükön Raymond Guyot-tal, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjával. A Francia Kommunista Párt küldöttségét az ülés megkezdése előtt a páholyban felkereste és üdvözölte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke és Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, államminiszter. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Megállapította, hogy az országgyűlés tagjai határozatképes számban vannak jelen, majd közölte, hogy a legutóbbi ülésszakra bejelentett lemondás folytán megüresedett képviselői helyre a budapesti választókerületből Horváth Richárd pőtképviselőt hívta be. Az ügyrend 23. paragrafusa (2) bekezdésének megfelelően a pénzügyminiszter az 1957. évi állami költségvetést és költségvetési törvényjavaslatot, az igazságügyminiszter az államigazgatási eljárás általános szabályairól, az állampolgárságról, továbbá a magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házasságkötéséről, valamint külföldi állampolgárok örökbefogadásáról szóló törvényjavaslatokat nyújtotta be az országgyűlés elnökének. Az országgyűlés a bejelentéseket tudomásul vette, majd az elnök bejelentette, hogy öt képviselő hat interpellációt jegyzett be. Ezután az országgyűlés a következő tárgysorozatot fogadta el a mostani ülésszakra: 1. Az 1957. évi népgazdasági terv ismertetése és megvitatása. 2. Az 1957. évi állami költségvetés és költségvetési törvényjavaslat tárgyalása. 3. i Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényjavaslat tárgyalása. 4. Az állampolgárságról szóló törvényjavaslat ^tárgyalása. 5. A magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házasságkötéséről, valamint külföldi állampolgárok örökbefogadásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. 6. Az ügyrend 15. paragrafusa kiegészítésének tárgyalása, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata alapján. 7. Az interpellációk előterjesztése. Ezután az országgyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy a költségvetés általános és részletes vitáját együttesen folytassa le és vele együtt tárgyalja a költségvetési törvényjavaslatot, valamint az 1957. évi népgazdasági tervet. Az 1957. évi népgazdasági terv ismertetése Ezután a napirend szerint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke ismertette az 1957. évi népgazdasági tervet. Bevezetőben ismertette azokat a tényezőket, amelyek a terv kidolgozását erősen nehezítették. Az előadó rámutatott arra, hogy a kialakult helyzet és népgazdaságunk erőforrásainak mérlegelése alapján a kormány a tervezés számára a következő feladatokat tűzte ki: 1957-ben biztosítani kell az ellenforradalom által szétzilált gazdaság rendbehozását. A rendelkezésre álló energia- és nyersanyagbázis alapján olyan termelési és elosztási arányokat kell kialakítani, amelyek egyrészt lehetővé teszik a munkaerő foglalkoztatás legnagyobb mértékét, másrészt biztosítják a kormány intézkedései alapján megemelt életszínvonal megszilárdításához szükséges árualapokat. E feladatok megoldása az 1957. elején kialakult körülmények folytán még a baráti országok hiteleinek felhasználásával is igen nehéz feladatot jelent és olyan arányok kialakítását követeli meg, amelyek a népgazdaság további fejlődése szempontjából nem teljesen kielégítőét, de amelyeket 1957-ben nem lehet elkerülni. Továbbiakban ismertette a népgazdaság 1957. évi tervét. A terv előirányzata szerint a nemzeti jövedelem mintegy kilenc százalékkal, 9 milliárd forinttal lesz kisebb, mint amennyit az 1956. évi terv irányzott elő és csak mintegy 2 milliárd forinttal lesz több, mint amennyit 1956-ban ténylegesen elértünk. Az a célkitűzés, hogy 1957-ben biztosítsuk a kormány intézkedései alapján jelentősen megemelt életszínvonal anyagi megalapozását, lényegében meghatározza a nemzeti jövedelem felosztásának arányait. Amíg a nemzeti jövedelem 1956-hoz képest csupán 2 százalékkal nagyobb, a lakosság fogyasztása több mint 6 százalékkal emelkedik. Ezt az ellentmondást áthidalni, a lakosság fogyasztási alapjának tervezett színvonalát fenntartani a baráti hitelek igénybevétele mellett is csak a felhalmozás, különösen pedig a beruházások erőteljes csökkentésével lehetséges. A nemzeti jövedelem létrehozásában nagy szerepet játszó ipari termelés mintegy 68,7 milliárd forintban irányozható elő, ami 2,4 százalékkal magasabb ugyan, mint ami 1956-ban megvalósult, de közel 7 százalékkal alacsonyabb, mint amennyi az 1955. évi volt. Az átlagot meghaladó mértékben, 9 százalékkal magasabbra irányoztuk elő a könnyű- és élelmiszeripar termelését, ennek megfelelően megváltozott a nehézipari és a könnyű-és élelmiszeripari termelés aránya. A nehézipar aránya az 1956. évi 56 százalékról 53 százalékra csökken, a könnyű- és élelmiszeripar részesedése pedig 44 százalékról 47 százalékra emelkedik. A nehézipar termelésének belső arányait is meg kellett változtatni, ami abban jut kifejezésre, hogy az átlagosnál jobban csökken a nagyon energiaigényes és a beruházási javakat gyártó iparágak termelése. Ezek a tendenciák még világosabban láthatók a legfontosabb termékek előirányzatai alapján. Az 1957. évi terv a parnutszövet-termelést 14 millió négyzetméterrel, a gyapjúszövet-termelést közel 4 millió négyzetméterrel, a kötöttáru-termelést 1170 tonnával, a cipőtermelést 3 millió párral, a szappantermelést 5600 tonnával, a sörtermelést 100 000 hektoliterrel magasabban irányozza elő, mint 1956-ban megvalósult. A gépiparban termelt fontosabb, fogyasztási cikkek közül zománcedényből 10 százalékkal, alumíniumedényből 43 százalékkal, csőbútorból 24 százalékkal, rádióból 20 százalékkal, mosógépből közel háromszor lesz nagyobb a termelés, mint 1956-ban volt. Ezzel szemben a beruházási javak termelése lényegesen az 1956. évi alatt marad. De nem haladja meg az 1956. évi szintet a szén-, a villamosenergia-, a hengereltaeél-termelés előirányzata sem, a kőolaj-, a cement, timföld- és alumíniumtermelés előirányzata pedig ennél is alacsonyabb. Csak a termelékenység emelésével lehet biztosítani a reálbérek jelenlegi színvonalát Ezután az előadó részletezte az ipari termelés várható alakulását. A termelékenységről szólva bejelentette: — Azt irányoztuk elő, hogy az iparban már a harmadik negyedévben elérjük az 1956. október előtti szint 92,2 százalékát, a negyedik negyedévben pedig 99,1 százalékát. A termelékenység tervezett színvonalának biztosítása annál inkább szükséges, mert a kormány jelentős mértékben felemelte a munkabéreket és csupán ebben az évben 5,1 milliárd forintot fordít bérpolitikai intézkedések végrehajtására. Az év utolsó negyedére — a termelékenység tervezett emelkedésének biztosítását feltételezve — a száz Eorint termelésre eső munkabér még mindig 22,3 forint lesz, az önköltség pedig az ipar egészében 7,9 százalékkal magasabb, mint az elmúlt év harmadik negyedében. Ez a néhány adat önmagában is igazolhatja, hogy a reálbérek jelenlegi színvonalát csak a termelékenység emelésével lehet biztosítani. Ezért minden erővel el kell érni, hogy az ipar teljesítse a termelékenységi tervet. Kiss Árpád a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az ellenforradalmi események nagymértékben hátráltatták a mezőgazdaság idei termelésének előkészítését is. A termelőszövetkezetekben különösen súlyos károkat okoztak az ellenforradalmi erők. Ezek a károk nem csupán a szövetkezeti gazdálkodást, hanem az egész mezőgazdaságot érintik. A forradalmi munkás-paraszt kormány nagyjelentőségű intézkedései kedvezően befolyásolták idei mezőgazdasági termelésünk kilátásait. Ezek az intézkedések általában eltüntették azokat az akadályokat, amelyek az anyagi érdekeltség érvényesítésének útjába állottak és megadták a lehetőségét a kívánatos termelés-szerkezeti változásoknak és a mezőgazdasági termelés fokozatos növelésének. A terv szerint 1957-ben — 1956. évihez képest — több mint három százalékkal emelkedik a mezőgazdaság termelése. Ezen belül a növénytermelés mintegy hét százalékkal növekszik, az állattenyésztés viszont a tavalyi szint alatt marad., A növénytermelésen belül alapvető változást jelent a kenyérgabona vetésterületének csökkenése mintegy 480 000 holddal, ugyanakkor a takarmányféleség termelésének előrelátható nagyarányú fejlődése. Ez a szerkezeti változás kétségtelenül egészséges a mezőgazdasági termelés, de az egész népgazdaság szempontjából is, bár az 1957—58-as gazdasági évre jelentős problémát okoz. mert — ha csak egészen kiváló terméseredmények nem lesznek — jelentős kenyérgabona-importra lesz szükség. Rámutatott az előadó a kialakult vetésszerkezet negatív vonására: A tipikusan intenzív gazdálkodást jelentő cukorrépa termesztésünk 1957-ben jelentősen, mintegy 55 000 holddal csökkent a tavalyihoz képest. Ezen változtatni kell. A szelő- és gyümölcstermesztésben joggal várhatunk kedvező eredményeket. Fejlődés tapasztalható a gyümölcs- és szőlőtelepítésnél is. Növénytermesztési terveink megvalósulását segíti a mezőgazdaság javuló műtrágya-ell átása. Az állatállomány összetétele és nagysága 1957-ben előreláthatóan nem változik lényegesen. Kisebb fejlődéssel számolhatunk a szarvasmarha, ezen belül a tehén- és a juh-Az ország ünnepelte a pedagógusokat Megnyílt az új OFOTÉRT üzlet Ítélet a Kunszabó—Petőcz-perben állománynál. Az idei sertés vágóállat termelés viszont elég jelentősen, mintegy 14 százalékkal csökken. A mezőgazdaság ezévi feladatát ismertetve, beszélt az előadó termelőszövetkezeteink gazdasági megerősítésének fontosságáról és a beruházások kérdéséről. A beruházási és költségvetési kereteik elosztásánál a szűk lehetőségek ellenére jelentős összeget, mintegy 260 millió forintot fordítunk vízügyi beruházásokra Ezekből a beruházásokból mintegy 206 milliót az árvíz-, illetve a belvízveszély elhárítására és vízrendezésre fordíthatunk, ami negyrószben ugyancsak mezőgazdasági célokat szolgál. Ezután Kiss Árpád arról beszélt, hogy a kormány által elhatározott bérügyi intézkedések, amelyeknek összege meghaladja az ötmilliárd forintot, valamint a kötelező beadás rendszerének megszüntetése igen jelentősen — közel 14 százalékkal — emeli a lakosság vásárlóerejét. A terv biztosítja a megnövekedett vásárlóerő lekötéséhez szükséges árualapokat s ezenkívül mintegy négymilliárd forint összegben előirányozza a kereskedelmi készletek feltöltését is. Az életszínvonal előirányzott emelkedése következtében az iparcikk kereslet nagyobb mértékben nö. mint az élelmiszereké. A kiskereskedelmi élelmiszerforgalom kismérvű növekedése mellett is biztosított a lakosság jó élelmiszer ellátása. A tervek szerint javulás várható a lakosság gyarmatáru ellátásában is. Az iparcikk-csoporton belül a ruházati kiskereskedelmi áruforgalom 1955. évhez képest a tervek szerint 23,5 százalékkal, a múlt évi szokatlan magas forgalomhoz viszonyítva körülbelül 2 százalékkal emelkedik; Vas- és műszaki cikkekből a belkereskedelem beszerzése a terv szerint a múlt évhez képest mintegy 38 százalékkal, 1955-höz képest pedig 57 százalékkal emelkedik, réiszben a l|tráti államokból való behozatal segítségével. A terv szerint a kereskedelem 35 százalékkal több építőanyagot hoz forgalomba, mint 1956-ban. Nőtt a fogyasztási alap, csökken a jelhalmozás A megnövekedett életszínvonal anyagi megalapozása azzal a követelménnyel jár, hogy a lakosság fogyasztási alapja 1957-ben a nemzeti jövedelem szokatlanul nagy hányadát veszi igénybe, ezért felhalmozásra csak igen kis összegek jutnak. Az elmúlt évek átlagánál mintegy 30 százalékkal alacsonyabb felhalmozási alapból beruházási célokra a terv kereken 8,2 milliárd forintot irányoz elő. Ebből az összegből mintegy 3,3 milliárd forintot, 40 százalékot tesz ki a lakás, kommunális, szociális és kulturális beruházás. Állami eszközökből a terv szerint 24 000 lakást kell 1957-ben átadni, többet, mint 1953-ban és 1954-ben együttvéve. Ezenkívül mintegy 20 000 lakás felépítéséhez az állam hosszúlejáratú kölcsönt és építőanyag ellátást biztosít. A lakásépítések magas előirányzata sokat vesz el az amúgyis alacsony beruházási összegből. így mindössze 4 milliárd 880 millió forint jut az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem fejlesztésére. Ebből 3,2 milliárd forintot az ipar és mintegy 1,7 milliárd forintot a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem számára irányoztunk elő. Minthogy beruházási lehetőségeink igen korlátozottak és mivel állóeszközeink eléggé leromlottak, a felújítások, a meglévő állóeszközök pótlása, a korszerűsítés fokozott biztosítása érdekében az 1957. évi terv a 8,2 milliárd forint összegű beruházáson felül 4,6 milliárd forintot szán felújításokra. A fogyasztási alap magas aránya miatt csak lényegesen alacsonyabbra irányozhattuk elő a könnyűipari és a mezőgazdasági exportot, mint az elmúlt években. Ugyanakkor az ipar működtetéséhez szükséges anyagimport színvonalát fenn kellett tartani, sőt jelentősen emelni kellett. Emelni kelleit a mezőgazdasági és a fogyasztási cikkek behozatalát is. Az 1957. évi külkereskedelmi tervről szólva meg kell még mondani, hogy az előző évekhez képest bizonyos pozitív vonást is tartalmaz. A csökkentett kiviteli előirányzatoknál már arra is törekedhettünk, hogy a népgazdaság számára előnyösebb áruszerkezetet alakítsunk ki, a forgalomból kizárjuk a. kevéssé gazdaságos cikkeket, ezáltal kevesebb anyagi ráfordítással valósítsuk meg feladatainkat. A külkereskedelmi áruforgalom eddigi tényszámai azt mutatják, hogy a kiviteli előirányzatokat túl lehet teljesíteni. Ezek az 1957. évi terv előirányzatai és problémái. Az 1957. évi terv csak reálisan megvalósítható célokat tűz ki, számol a népgazdaság valóságos lehetőségeivel és kedvező körülmények között lehetővé teszi a túlteljesítést is. Az ipari termelés előirányzatának alapja a feltétlenül biztosítható energia- és nyersanyagforrás. Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a mezőgazdaság a tervet túlteljesíti. Az 1957-ben 'kialakult életszínvonal stabilizálása nehéz feladatok elé állít bennünket a következő években. Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy nem rendezkedhetünk be tartósan a baráti országok anyagi támogatására, hanem mindent el kell követnünk, hogy mielőbb saját lábunkra álljunk és ne kényszerüljünk további áruhitelek felvételére. Ez azt jelenti, hogy a következő években növekvő termelésünknek az ideinél nagyobb részét kell exportálni. Hároméves tervünk fő feladata előreláthatóan az lesz, hogy a) lehető leggyorsabb mértékben csökkentse a fizetési mérleg hiányait és növelje a népgazdaság további fejlődését, valamint á lakosság szociális és kulturális színvonalának emelését szolgáló beruházásokat. Minden ténykedésünknek arra kell irányulni, hogy az 1957. évi terv teljesítésével, az erőforrások ésszerűbb felhasználásával tartalékokat gyűjtsünk a következő és a későbbi évek gazdasági egyensúlyának megteremtéséhez. ezért igen fontos feladat szigorúan takarékoskodni a nyersanyagokkal és biztosítani, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagokból vállalataink csak a tényleges szükségletre termeljenek. Az ipar egyes ágaiban a feleslegessé váló munkaerőt át kell csoportosítani részint a mezőgazdaságba, részint a helyi iparba. Fontos feladat a szűkre korlátozott beruházási keretek helyes felhasználásának megszervezése. Az egyensúly megteremtésében döntő jelentősége van a külkereskedelemnek. Ezért már 1957-ben is arra kell törekednünk, hogy a kivitel és a behozatal közötti egészségtelen arányt megjavítsuk és hogy ezt főként a kiviteli terv túlteljesítésével érjük el. A gazdaságpolitika korábbi hibáiból létrejött nehézségek és az ellenforradalom által okozott rendkívül súlyos károk ellenére — a Szovjetunió és a többi baráti állam segítségével — lehetővé vált olyan terv kialakítása, amely ebben az évben biztosítja népgazdaságunk egyensúlyát. Az 1957. évi terv reális, megalapozott, éppen ezért módot ad a kitűzöttnél jobb eredmények elérésére. Ezt a lehetőséget a jövő érdekében úgy kell kihasználnunk, hogy a terv megvalósítása közben feltáruló tartalékokkal az idén létrejött egyensúlyt fenntartsuk és megszilárdítsuk 1958-ban és az azt követő években is. Ilyen módon kell biztosítani, hogy az 1957. évi terv sikeres végrehajtásával szilárd alapot teremtsünk készülő hároméves tervünk, jövő fejlődésünk számára — fejezte be Kiss Árpád előterjesztését. (Folytatás a következő oldalon.)
