Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-17 / 113. szám
Péntek, 1957. május 17. SOMOGYORSZÄG 9 VERSEK az irodalmi pályázatra beküldött művekből Zsiga Lajos: Nem ismertem apámat, Nem hallottam szavát. Anyám emlőjén éltem Hosszú hónapon át. Emlékezés Csak azt tudom, hogy nőttem. Nagyocska voltam már. Anyám csengő hangja helyett Hallottam mások szavát. S mégis boldog voltam én, Ha jött a vasárnap. I.opott könyvből olvastam A hős legendákat. Megtanultam szeretni A magamfajta népet. Olvastam, hogy ők csinálják A proletárközösséget. Istálló volt otthonom, És hajnalban keltem. Mások asztalán hevert Keserű kenyerem. Szolgasorban nőttem fel. Talpam szúrta tarló. Kulákok becéztek így: »Nézd már a fajankó«. Fajankó voltam nekik, De sohse talpnyaló! Dolgozni tudtam, s még- Se került rámvaló. Jöhetett ősz, tél és fagy: Kilátszott a testem, ökrösszekér tetején Trágyán melegedtem. VÉTEK J. MÁRIA: »Testvér, elvtárs« — fogott meg E különös két szó: »Proletár nemzetköziség« »Éljen a Szovjetunió«. Lenin neve alatta, Ö írta a könyvet. Ilyen is van?... így élnek A Lenin-neveltek? ... Titokban mutogattam Másoknak a könyvet, Jób bácsi, az öregcseléd Olvasta s könnyezett. így járt kézről-kézre az Én titkos jó könyvem. Nevelte szolga népem A lenini szellem ... Esti liget Hallgatag magány suhan a ligetbe, Tavaszi fák ölén ringatóz a csönd. Kék-meleg homályt hinteget az este, Sápadt kis csillanok gyúlnak odafönt... Lent, az utakon nyújtóznak az árnyak, A néma padokon ásít a sötét, Fátylába rejtve szívek dobognak csak Álmodon susogják: Istenem, mily szép . . . Mosa Pijade festészetéről 47 eljko Petrovics akadémikus, a Belgrádi Nemzeti Múzeum igaz’ gatója tanulmányt írt Mosa Pijade most kiállított festményeiről. Petrovics akadémikus megállapítja, hegy a Nemzeti Múzeum méltóbb módon nem adózhatott volna Mosa Pijade emlékének, mint a most elhunyt nagy forradalmár és művész képeinek kiállításával. Mosa Pijade, a Müncheni Akadémia egykori hallgatója, jó iskola jó tanulója volt. A bajor főváros akadémiája kitűnő művész-pedagógusokról volt híres. Ezek között akadtak olyan művészek, akik mint tanárok nagyobb hírnévre, tettek szert. Ott volt például a szlovén Asbe, a görög Gicisz, a magyar Hollósy és a német Leftz. Pijade, mint festő — írja Veljko Petrovics — életútja során több időszakon ment át. Az első, leghűvösebb és legkeményebb szakát művészi pályafutásának a már világszerte ismert önarcképei jellemzik. Ezt követik híres lepoglavai tájképei, a gyönyörű alkonyati képek finom, őszi okker-színekkel, vagy téli tájai hófedte dombokkal, völgyekkel. Alkotó munkájának utolsó szakaszában világos színekkel, vakító fehér ecsetvonásokkal ábrázolja a természetet, a portrékat. Ezek az egymással öszszefüggő, sorsdöntő időszakok azonban természetes megnyilvánulásai pozitívan tragikus életfelfogásának. Ez nem paradoxen: a valóban emberszerető humorista, akinek az emberek társaságában sziporkázó elméssége abból a kívánságából fakad, hogy eleve elővarázsolja azt a szebb életet, amelyben bízik és amelyért áldozatot hoz, az ilyen ember rendszerint az élet magasabb, hősi és tragikus érzelmeinek hordozója. SZABAD vitaztíiL SZELLEMES MONDÁSOK Tennessee Williams: Aki nem tud a sorok között olvasni, az irodalmi analfabéta. Maurice Claudel: A mai festők nem képeket, hanem képrejtvényeket festenek. Jean Louis Barrault: Színházi válság mindig volt és mindig lesz. A helyzet csak akkor válik aggasztóvá, ha a modern színháznak már nincs elég ereje ahhoz, hogy egy válságot idézzen elő. Ernest Hemming way: Az az egyetlen különbség a szabadstílusú birkózás és a modem társasági tánc között, hogy a szabadstílusú birkózásnál esetenként beavatkozik a bíró. TOSCANINI ÉS FORD Arthuro Toscanini, a híres karmester és Henry Ford autó'király találkozott egy estélyen. — Ó, Maestro — áradozott Ford —, megengedné, hogy tiszteletem jeléül Toscanininek, vagy legalábbis Arthuronak nevezzem el a legújabb Ford-kocsit? — Szándéka természetesen nagyon hízelgő rám nézve — felelte Toscanini. — Csak attól tartok, hogy nem tudnám ezt a megtiszteltetést kellőképpen viszonozni. Hacsak nem írnám partitúráimban »forte«, »piu forte« és »fortissimo« helyett »Ford«, »piu Ford« és »Fordissimo«. A RÓZSA ÉS AZ IBOLYA A tanítónő a büszke rózsa és a szerény ibolya közötti különbséget akarja érzékeltetni a leányiskolában. — Képzeljetek el egy szép aszszonyt gyönyörű ruhában, ahogy az utcán végigvonul. A hölgy büszkén megy és nem köszön senkinek. Ilyen a rózsa. Na most: a büszke hölgy mögött jön egy jelentéktelen teremtés, lehajtott fejjel... — Én tudom, hogy ki az: a szépasszony férje! — kiáltja a Marika. ZEFIR-FELHŐKÖN... Péter átszellemüilten táncol. Forrón súgja táncosnője fülébe: — Ha magával táncolok, zefirfelhőkön andalgok ... — Téved — jajdul fel a táncosnő — ez a lábam ll!i!!l!|!ll!lllllll!llllllllllllllllll — Felhőszakadás, jégeső Pécsett. Kedden a délutáni órákban nagy felhőszakadás volt Pécs felett. Rövid idő alatt mintegy negyven milliméter csapadék hullott le a Mecsek déli lábánál. Ugyanakkor a várost, valamint közvetlen környékét heves jégeső verte meg. Általában bonsónagyságú jegek hullottak, de egyes helyeken cseresznye-, sőt a mogyorónagyságú jégdarabok is kerültek a földre. Szerencse, hogy a jég nagytömegű esővel jött és így nem okozott jelentősebb kárt sem a szőlőkben, sem a kertészetekben. Filmhírek a világ minden tájáról Május 16-án egyszerre három film került a közönség elé. Ők voltak az elsők címmel magyarul beszélő szovjet filmet mutattak be, amely a Komszomol-szervezet megalakulásának idején játszódik. A megrendítő film ifjú hősökről beszél, az első Komszomol-nemzedék küzdelméről, dicső harcairól. Varsó város keletkezésének legendája képezi a Varsói szirén című film történetének alapját. A színes filfn készítői azt a régi mondát dolgozták fel, amely szerint a város két szerelmesről, Varsról és Száváról kapta nevét. A harmadik új film angol vígjáték, címe: Nevetés a paradicsomban. A film cselekménye egy zsugori öregúr végrendelete körül bonyolódik. A különös végrendelet ugyanis a '.eglehetetlenebb feltételekhez köti, hogy az örökösök megkapják jussukat, ám hiába tesznek eleget a ryakatekert óhajoknak, végül mégis hoppon maradnak. A ljubljanai Triglav Filmstúdióban május első felében megkezdik a Scvarcio című játékfilm forgatását. A film jugoszláv—olasz-—francia koprodukcióban készül és főszerepeit Yves Montand és Alida Valii játsszák. A történet a szardíniái halászok nehéz életét ábrázolja. Ugyanez a stúdió Tavasz II. címen elkészíti a nálunk is bemutatott Tavasz című film folytatását. A felvételeket még június első felében el akarják készíteni, hogy a film részt vehessen a jugoszláviai pulai fesztiválon . Az indiai kormány azzal a gondolattal foglalkozik, hogy az importál! filmek vámját 100 százalékkal felemeli. Nyugat-Németországban óriási sikerrel játsszák az Othello című szovjet filmet. Vittorio de Sica- Bábák címen; új filmet készít, amelynek ő a rendezője, producere és szövegkönyvének társszerzője. A film kőt balerináról szól. Főszereplői Gina Lollobrigida és Silvana Mangano. Japánban az elmúlt Övben 514 játékfilmet forgattak. W. Krsfca: Titok címen filmforgatókönyvet írt. Tárgyalások folynak, hogy a filmet csehszlovák—jugoszláv koprodukcióban,' szélesvásron vetítésre alkalmas élj áfással készítsék el. Sao Paoloban leégettl a legnagyobb délamerikai filmarchívum. A filmek legnagyobb része mellett a fotóarchívum és a nyilvántartó kartonok is a lángok martalékaivá váltak A Gervaise című Zola-film. melynek főszerepét Maria Schell játszsza, a regény negyedik filmváltozata. Elsőízben 1897-beif Zola maga adott engedélyt a Patt^é-fivéreknek műve megfilmesítésére) (A filmet egyébként Magyarországon is be fogják mutatni.) Amerikában ezentúl nagyobb esélyük lesz az európai filmelcnelt mert ott is bevezetik a szinkronizálást. Nagy sikerrel mutattak be a szovjet fővárosban a sztalinabadi stúdió új zenés játékfilmjét, Találkoztam egy leánnyal címmel. A kritika »életvidám film«-nek lievezi Perelstejn rendező új filmjét, amelyben egy nagy hangverseny keretében gyönyörködhet a néző a tactestk együttes ének-, zene- éjs táncművészet ében. &iapiub á j liLmjémL Charlie Chaplin befejezte »Egy király New Yorkban« című új filmjének forgatását. Chaplin egy londoni sajtóértekezleten elmondotta, hogy »ez lesz a legmulatságosabb film«. Az egyik újságíró megkérdezte: »Az ön filmjei közül a legmulatságosabb?« Chaplin rövid szünet után így válaszolt: »Általában a legmulatságosabb« A kanadai »Tribüne« című lap röviden így foglalja össze a film tartalmát: »Egy legendabeli királyt (Chaplin) egy jóságos, naív kis embert, aki telve van a legjobb érzésekkel, megfosztanak trónjától, mert bizonyítja, hogy az atomenergiát békés célokra kell felhasználni. Az országból elűzött király New Yorkba utazik és cseberből-vederbe jut. Azzal vádolják, hogy kapcsolatot tart fenn a kommunistákkal. A király »gyanús« ismerősei között van egy tíz éves kisfiú, akinek az az egyetlen bűne, hogy a szülei kommunisták. A fiúcska nagyon hasonlít Chaplin korábbi filmjeinek kis hőseire: ugyanolyan nagy, megható szemei vannak, de elődeitől eltérően sok bonyolult politikai problémával kerül összeütközésbe, aminek következtében a »boszo rk án yüld Őzökből« álló kongresszusi bizottság elé kerül. Don Addams Hollywood-á színésznő egy New Ycak-i újságáruslányt alakít a filmben, akibe a király szerelmes lesz. Miss Addams nemrégen egy londoni lap tudósítójának elmondotta, hogy egy Hollywood-i újságíró figyelmeztette: Chaplin filmjében játszani minden színésznő számára egyet jelent »a halál csókjával«. »Híre jár — tette hozzá miss Addams —, hogy nem kapok többé munkát Hollywoodban.« Fehér fökötős, hosszúszoknyás nevelőnő lép a függöny elé. Burkusország három királykisasszonyának dadája ő, s így kezdi mondókáját: »Mese, mese mátka, je - hete madárka ...« Bemutatkoznak a főszereplők. Három testvér jön, három királykisasszony, s amit elmondanak, o.zzal önmagukat jellemzik. Ibolya örökké zsúfolódó és nagyravágyó, hiú teremtés. Viola gőgös és kevély, mindig magasan hordja orr ócskáját. Gyöngyvirág a a legszebb, a kedvesség, jóság, szelídség és szerénység megtestesítő je. Zene szólal, nyitány, s mielőtt felgördül a függöny, így figyelmeztet a jóságos dada: »Tanuljatok, okuljatok e sok furcsa dolgon ...« A MÁV Nevelőintézet kultúrtermében vagyunk. Vasárnap délután, bemutató előadás. Sok apróság és meghivott vendégek, temérdek taps és kacagás — ez a körítés. De azokról, s , arról kell beszélni, akik és ami szemünk elé tárult: az általános iskolai gyermekszereplőkről, nevelőikről, segítőikről, s a mesejátékról, ami új, megkapó és tanulságos. Elöljáróban sem kockázat megjegyezni: tartalmában és külsőségeiben ilyen jó gyermekjátékot még nem láttunk Kaposvárott. Szeretnénk elmondani a darab tartalmát, minden apró mozzanatát, az események szövődését, végigvezetni az olvasót a »színészek« küzdelmén, nagyravágyásán, csalódásán, megmutatni, hogyan okultak saját hibáikon, de minderre nincs lehetőség. Mégis egy kis ízelítőt a mesejátékból, melynek írója a GHmm-mesékböl vette az ötletet. Szembekötöst játszik a három királyleány. Gyöngyvirág keresgéli a lányokat, de helyettük Palkóval, a f ’ketehajú bojtárfiúval találkozik, akinek egyszerűsége: kedvessége megnyeri a lány tetszését. Később a gőgös Viola szalad be, aranylabdáját keresi, s egy Béka. találja meg, »aki« barátságot kér cserébe: együtt akar enni, inni, játszani a kisleánnyal. Viola ígéretet tesz, de undorodik új barátjától. A változás után csodálatosan szép tróntermet látunk. A király, királyné, a három kisasszony, s az udvar van a színen, várják a kérőket. A lányok kevélyek, nagyravágyók és csúfondárosan visszautasítják Ali pasa, a vom.erániai trónörökös és Rigócsőr királyfi ajánlatát is. Gyöngyvirág pedig „Mese, mese, mátka..." elmondja szüleinek, hogy Palkót szereti. A királyi apa felbőszül, s az első koldushoz feleségül adja Ibolyát, Viola pedig Béka életpárja lesz. A két lány később bocsánatért esedezik felséges apjánál, szerelne visszatérni a királyi palotába. A király pró ■ búra teszi lányait, s megkérdezi: ki szereli őt legjobban. Ibolya a cukorhoz hasonlítja apja iránti szeretetéi, Viola legszebb ruhájához, Gyöngyvirág pedig hoszszú vívódás után a sóhoz, mely nélkül íztelen az étel. Ez utóbbin feldühödik a király, s az erdőbe száműzi legkedvesebb lányát, aki ilyen semmiséghez merészelte hasonlítani szeretetét. Gyöngyvirágot nagyon szeretik az erdőn, hisz kedves, közvetlen mindenkihez, és segít jószívűen embernek, állatnak egyaránt. Palkó odatéved az erdei kunyhóhoz, örömteli a találkozás és megígéri, ismerősei útján ráébreszti az apát igazságtalan tettére, tévedésére. Az ételtől már undorodik az egész királyi család. Hiányzik belőle a só, de az apa hajthatatlan. Végül az udvari bolond vezeti rá, hogy Gyöngyvirág szereti legjobban lányai közül, s az ő hasonlata volt a legigaza'ob. Nagy keresés, izgalmak után Palkó visszahozza Gyöngyvirágot a királyi házba. Boldog mindenki, Viola örömében még férjét, Békát is megcsókolja, alci nyomban átváltozik Burgundia királyfiává, a koldus pedig leveti köntösét, s egyszeriben Rigócsőr trónörökös áll felesége, Ibolya oldalán. S hogy teljes legyen a boldogság, Palkó megállván a próbát, elnyeri Gyöngyvirág kezét. A lányok okultak hibáikból, E most már vídáman ül hármas lakodalmat Burkusország. Bájos udvari tánc zárja le a háromfelvonásos mesejátékot. A rövid, még kivonatos tartalomnak, sem nevezhető ismertetés szinte semminek tűnik. Látni kell a gyerekeket, о.г előadást, csak úgy alkothat valaki véleményt magának. A mesejáték önmagában is figyelemre méltó. írója az intézet egyik fiatal tanárnője, Vilisics Erzsébet. Első próbálkozása ez, de reménytkeltö, s rendkívül hasznos, hisz amúgy sem áll elegendő darab gyermekszereplőink rendelkezésére. Az író szerénysége ellenére is meg kell mondanunk: vállalkozása nagyszerűen sikerült és más jelzőt nem is keresünk tevékenységének méltatására. Az előadás beszél mindenekhelyett és a véget mm érő tetszésnyilvánítás. Kitűnő gyermekszereplőkkel vitték színpadra e nem éppen könnyű darabot. Jó lenne sorravenni őket, ’de lehetetlen, hisz nyolcvan lány »dolgozott« a pódiumon. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy Ibolya megszemélyesítője volt a legtökéletesebb Orvos Tóth Györgyi személyében, aki természetességével, bájával, egyszerűségével és kitűnő arcjátékával lopta be magát a nézők szívébe. Valamennyien jól játszottak, Ádám Györgyi (Viola), Fábián Zsóka (Gyöngyvirág), a király és királynő szerepében Kiss Vera és Bednár Mária, Kővári Éva Rigócsőr, Titz Éva Palkó, Takács Ági az udvari bolond szerepében, Béka, 1Mackó, s a pillangók megszemélyesítői. Talán hihetetlenül hangzik, de ezek a gyerekek átélték szerepüket, s jobbat, többet nem is lehetne kívánni tőlük. Külön elismerés jár a rendezőknek: Vilisics Erzsébet, Mészáros Margit és Czinner Éva tanárnőknek, akik boszorkányos ügyességgel mozgatták nyolcvan szereplőjüket a rendkívül szűkre méretezett színpadon. A dicséret hangján kell szólni az intézet táncszakkörénsk tagjairól is, akik Suszterné munkája nyomán tették. oly széppé, kedvessé az előadást. Beszámolónk elején azt írtuk: külsőségeiben is felejthetetlen volt a bemutatkozó. Igen, meglepetés volt látni a csodálatos, szinte hibátlan jelmezeket, melyek sejtetni sem engedték, hogy lány bújik meg a király körszakállas a lakja mögött, hogy a béka-, vagy mackóbőrbe emberkéket rejtettek el. Kifogástalan volt a zárójelenet táncruhája, a kérők jellegzetes kosztüméi, s minden ruha, melyet maguk készítettek az intézet varrodájának dolgozói. Láttunk gyönyörű díszleteket, s ezeknek olyan nagy változatát, amelyet álmodni sem mer a néző egy diákelőadáson. S ez a keret egy 63 !éves ember, Bodó Lajos munkája volt. Jóképességű zenekart, az intézet §aját gyermekzenekarát üdvözölhettük ezen Iaz előadáson. őket KÓsa Sándor, színházunk karnagya idé zette, s bátran mondhatjuk, minden dicséretet megérdemelnek. És végül, ha csak gyűjtőnév alatt is, de meg kell emlékeznünk a »műszakiak«-\ról, akik percek alatt \ rendezték át a színpadot, s igen nagy részük polt abban, hogy gördülékeny előadást láthattunk. Rendkívül színvonalas, értékes emlékezetes előadást produkáltak a MÁV Nevelőiniézet és a Hámén' Kató Iskola növendékei. Reméljük, bemktató jukkái nem ért végejf a »Mess, mese mátka« előadása, s Kaposvár valamennyi kisdiákja végignézheti ezt a tanulságos és felnőttek számába is élvezetes előadást. Úgy érezzük, a , tervezett négy előadás kevés lesz, de szükséges ehhez !s népművelési szerveink jóváhagyása, Iamit nagyon várnak 'már az intézet vezetői. \ A kincset kibányásztuk 1 már, : ne hagyjuk elveszni, semmivéválni... ! JÁVORI BÉLA
