Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-17 / 113. szám
Péntek, 1957. május 17. _________________ BOMOGYORSZAG ________________________ 8 Engedjék őket- haza szüleikhez — Mit tegyék, hová, kihez, forduljak segítségért, hogy fiamat hazahozhassam? — hangzik el, ki tudja hányadszor, ez a fájdalmas kérdés és belőle kiérezni egy gyermekéért aggódó anya keserűségét, szenvedéseit. Szeméből mór kiapadtak a könnyek, de a szeme alatt lévő sötét karikáik arról tanúskodnak, hogy éjszakákat töltött el álmatlanul, sírva, zokogva, aggódva az otthonból eltávozott gyermekért. S a fájdalmas, el-elesukló, zokogással küzdő hangon elmesélt történetből megtudom egy anya gyötrelmeit, küzdelmét, amelyet azért folytat, hogy gyermeke visszatérhessen a családi fészekbe... Három fiatal útnak indul December 8-án történt. Üvöltözött, harsogott a Szabad Európa, csábítva csalogatta a magyar ifjakat. És nagyon sök fiatalt megtévesztett. Megyénkben is számosán eldöntötték, hogy világot látnak, szerencsét próbáinak. így kerekedett fel Vörös Gyula kaposvári hentestanuló is két barátjával, Újhelyi Józseffel, Kordé Jánossal és vágott neki a világnak. Elment anélkül, hogy elköszönt volna édesanyjától, kistestvérétől. Napokat bolyongtak az országban, amíg sikerült átszökniök a határon Ausztriába. Vörös Gyula édesanyja kétségbeesetten szaladgált a vöröskereszthez, a követségekhez, hogy megtalálja gyermekét. Sikerült nyomára akadnia, megtudta, hogy Ausztriában van. Telefonon beszélt vele, kérte, hogy jöjjön haza. A válasz: »Édesanyám, ne aggódjon, hazamegyünk, csak egy kicsit körülnézünk külföldön és szerencsét próbálunk ...« A vonatjegyet is megvette Nem használt az anyai szó, a könyörgés, Vörös Gyula és társai tovább folytatták útjukat Skóciába, majd onnan Angliába jutottak el. Az aggódó édesanyja pedig már nem tudta, mit csináljon. Ismét járta a követségeket, a Vöröskeresztet, külügyminisztériumot, amíg újra fia nyomára bukkant. Telefonon felhívta Angliát és beszélt fiával. Most is kérte, jöjjön haza. A fiú meg is ígérte, hogy rövidesen visszaindul. Már a vonatjegyet is megvette Vörös Gyula édesanyja Angliától hazáig, de amikor ismét felhívta fiát telefonon, a gyerek már ezt válaszolta. »Édesanyám nem megyünk haza. Újhelyi József anyja azt írta, hogy ne jöjjünk haza, mert akik hazajönnek, azokat internálják, több évre börtönbe zárják. Vörös Gyula szerint Ujhelyiné azt is irta, hogy ót — Vörös Gyulát — meg Újhelyi Józsefet is azzal vádolják, hogy sikkasztottak, lopták. Vörös Gyula édesanyja hiába kért, kenyörgött, hiába telefonált újra. Fia nem hitt neki, inkább hitt a hazug levélnek. Hitt azoknak, akik lebeszélték róla, hogy visszajöjjön hazájába... Mi lesz velük? Vörös Gyula nem jött haza s már Kanadában van. Onnan írt nemrégen levelet. »A lágerből csak csoportosan mehetünk ki kísérővel. Amikor szabad időm van, kimosom, megvarrom ruháimat.« Kordé János Angliában maradt, onnan írt levelet édesanyjának: nem bánná milyen körülményiek között élne, csak még egyszer* hazajuthatna'. Szerte a világon sok ezer magyar fiatal vergődik, akik most ébrednek rá arra, hogy mennyire becsapták, megtévesztették őket. Nagy István Svédországból írta: »A legnehezebb munkát a magyarokkal végeztetik, amellett a legkisebb órabért kapjuk.« Egy másik magyar fiatal Belgiumiból küldött levelet: »összeszorult torokkal és fájó szívvel hallgatom a magyar rádió »Szív küldi a távolból« című műsorát. Szeretnék üzenni én is édesanyámnak, de ezt nem tehetem, mert olyan gondjaim vannak, hogy lesz-e a jövő héten mit ennem? Már három hónapja munka nélkül vagyok ... Csak az tartja bennem a reményt, hogy mindig arra gondolok, .-micsoda boldogság lesz mindkettőnk számára, ha egyszer majd beállíthatok és azt mondhatom: »itt vagyok Anyukám.« Amerikából küldött írásos üzenetet egy másik fiatal: »Haza akarok menni! Kijöttem Amerikába, mert azt mondták, tanulhatok. Hát igen, a saját káromon. Iskolába nem mehetek, mert nincs protekcióm. Dolgozom napi 12 órát hat napon keresztül, amit keresek, mind elmegy lakásra, kosztra, utazásra. Haza akarok jutni...« Több fiatal írja Franciaországból: »Szeretnénk bocsánatot kérni Kádár János miniszterelnök elvtárstól és esküszünk, hogy soha többé nem hagyjuk el a arága, szép Magyarországot... Munka nélkül vagyunk és hol eszünk, hol nem... Az idegen légióba akarnak bennünket kényszeríteni, de mi nem megyünk. Haza akarunk térni.« Haza akarnak térni! Mnden levél egy-egy segélykiáltás, egy kaland után vágyó, s most hazatérni akaró magyar fiatal segélykiáltása ... Megelégelték a hontalanságot Igen, Párizsban, Londonban, Kanadában, Ausztráliában, Ausztriában sokezer magyar fiatal csatangol munka nélkül, akik most tudják meg, mit jelent nekik hazájuk, szüleik, testvéreik szeretete. Most tudják meg, hogy mennyire becsapták, megtévesztették őket. Most döbbennek rá arra, hogy mit tettek, amikor elhagyták hazájukat és valamenynj ien haza szeretnének térni. Nem akarnak az idegenlégióban elpusztulni, távol családjüktől, Haza akarnak térni! Minden levél várják őket. Haza várja Vörös Gyulát is Kanadából édesanyja és kisóccse. A kisebbik Vörös fiú faúsvétra kapott egy futballt, de eltette, addig nem játszik vele, míg bátyja, Gyula haza nem jön. Hazavárja Kordé Jánost is Angliától édesanyja, és hazavárják a sokezer magyar fiatalt szüleik, testvéreik. Miért nem jönnek haza? Azért, mert az imperialisták mindent elkövetnek, hogy továbbra is megtévesszék, félrevezessek ezeket a hazájuktól leszakadt ifjakat, hogy távoltartsák őket Magyarországtól. A Magyar Vöröskereszt kereső szolgálata (Budapest, V. kerület, Árpád utca 6. sz.) mindent megtesz, hogy felkutassa és hazavezesse a fiatal magyarokat. De a kapitalista országikban nehéz megtalálni ezeket a gyerekeket, lágerekben, vagy egyéb helyeken el vannak zárva, hogy ne érintkezhessenek azokkal, akik felvilágosítanák őket a való helyzetről. Segítségért fordulunk a világ asszonyaihoz, az érző szívű anyákhoz. Vörös Gyulát, Kordé Jánost, s a sokezer magyar fiatalt — aki hazavágyik — segítsék visszatérni szüleikhez, testvéreikhez, akik kétségbeesetten, de nagy szeretettel várják őket haza. Szalai László A gyümölcstermesztés fellendítésének terve Megyénk gyümölcstermesztése fellendítésének érdekében szakemberekből álló bizottság feltérképezte a megye területét és a tala j adottságok figyelembevételével kijelölte azokat a sávokat, amelyek egyes gyümölcsfajták termesztésére a legalkalmasabbak. A gyümölcstermesztés fellendítésére jából egészen rendkívüli vidék a csurgói járásban Iharosberény, Iharos, Csurgó, Somogycsicsó, Porrog és Porrogszentkirály község határa. Jellemzője, hogy talaja mélyrétegű lösztalaj, így a gyümölcstermeléshez megfelelő tápanyagot ad, bőven ellátja a gyümölcsöt ízletes zamatanyaggal. A rendkívüli sok napfény pedig fokozza a gyümölcs cukortartalmát. Gyakorlati példa bebizonyította, hogy idegen helyről behozott Jonafhán alma íze meg sem közelíti a csurgói almák ízét. Ä járás csapadéka is valamivel több, mint a megyei átlag. Nagyon I jóminőségű az itt termelt őszibarack is. A gyümölcstermesztés fellendítése a csurgói járásban Csurgó, Iharosberény kornyékén állami faiskola létesítését vették tervbe, ahonnan megfelelő mennyiségű és minőségű csemetével látják el majd a környéket. Porrog községben a gyümölcstermelő gazdák gyümölcsfa-iskola szakcsoport alakítását határozták el. A terv részleteiben ismerteti azt is, hogy melyik vidéken milyen gyümölcsfajták telepítése ajánlatos. Ezenkívül nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas területék ! gyümölcsfával való betelepítésére. A talajpusztulás megakadályozására á dombok és oldalas vidékek déli részeit is gyümölcsfákkal ültetik be. Kitűnő gyógyhatású a csiszta-pusztai melegvízforrás A Buzsák községhez tartozó Csiszta-pusztán az elmúlt évben olajkutatás közben meleg-víz forrásra akadtak. A vizsgálat során kiderült, hogy a 43 fokos, kénes gyógyhatású viz a reumatikus fájdalmakkal küszködök számára lesz igen hasznos. Tavaly még csak egy gödröt ástak itt a buzsákiak, hogy az érdeklődő betegek kipróbálhassák a víz gyógyhatását. Az eredmény igen biztató, amit mutat az is, hogy tavaly nyáron volt olyan vasárnap, amikor több mint ezren keresték fel a forrást. Akik itt megfordultak, elismerően nyilatkoztak róla. Cselédi Ferenc, a lengyeltóti földművesszövetkezet dolgozója, aki évek óta epebántalmakkal küszködött, innen hordott vizet, s amióta ezt issza, megszűntek fájdalmai. Sóik gyomorbeteg is hasonló tapasztalatokat szerzett. Egyre jobban terjed a híre ennek a gyógyforrásnak és nem egy levél érkezett Debreceniből is,! akik itt szeretnének reumatikus vagy gyomorbantalmaiktól megszabadulni. A községi tanács felismerte a forrás jelentőségét. Ezért a község lakóival együtt elhatározta, hogy saját erőből igyekszik a torrás környékét használhatóbbá tenni. Bekerítettek egy háromholdas területet, amit a kis úttörők be is fásítottak. Száz köbméter homokot hordtak szét, hogy eltüntessék a gödröket, s építettek egy 16 méter hosszú, 12 méter- széles betcnmedencét. Ugyanakkor egy 16 méteres Öltöző és ruhatár padokkal, heverőkkel áll a fürdővendégek rendelkezésére. Az elmúlt napokban hozzáláttak a terület füvesítéséhez *s. A buzsákiak majdnem 80 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a melegvíz forrás kiépítéséhez, hogy minél több beteg tudjon itt gyógyulást találni. Figyeljük a burgonyabogár feltűnését A Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi szolgáLata felhívja a termelők figyelmét, hogy a burgonyabogár egyes helyéken, különösen a dunántúli megyékben már megjelent. Előreláthatólag hamarosan^ jelentkezik másutt is. Gondosan figyelni kell tehát a kártevő feltűnését. Ahol a fertőzés még csak kisebb méretű, ott a kártevőket össze kell szedni és megsemmisíteni, nagyobb mérvű fertőzés esetén permetezéssel, vagy porozással kell irtani. Az ehhez szükséges vegyszer — DDT olajos emuisi о vagy Hungária Matador — díjmentesen áll a termelőik rendelkezésére. Három holdnál nagyobb összefüggő burgonyaterületen a növényvédő állomás díjtalanul végzi a kártevő vegyszeres irtását. Május második felében országszerte kollektív burgonyatjogár kereséseket szerveznek. A kereséseket kéthetenként megismétlik. Az első keresés május 20 és 24 között lesz. fő szocialista szövetkezés.! alapelveket. Ugyanakkor okuljunk a Szovjetunió mezőgazdaságának hibáiból is, amelyeket ott óhatatlanul elkövettek, minthogy ők vágtak neki a világon elsőként a mezőgazdaságnak a szocializmus felé vezető útra térítéséhez is. Több dolgos kézre van szükség Vessünk néhány pillantást mostani szövetkezeteinkre és egyben, másban hasonlítsuk össze őket a tavalyiakkal. Október előtt átlagosan 354 hold jutott egy-egy tsz-re, most pedig 195 hold. A múlt évben 41 család, 69 tag volt egy-egy szövetkezetben átlagosan, az idén viszont 17 család és 27 tag. Lényeges változás van az egy tagra jutó földarány alakulásában is. Amíg ötvenhatban 6,2 kh. földterületet birtokolt egy-egy tag, addig ma csaknem ennek másfélszeresét: 9,1 k)h-t. Természetesen mindezek a számok átlageredmények, s nem mutatják pontosan mindegyik szövetkezet adottságát. Elég nagy az eltérés mindkét irányban az átlagtól. A Rád pusztai Békében pl. 2,9 kh. szántó, másutt pedig 17 kih. mezőgazdasági terület jut egy-egy tagra. Ám az átlagosan számított megnövekedett földarány komoly figyelmeztető. Több dolgos kéz kell at sok földhöz, hogy a szövetkezeték gazdálkodása a belterjesség irányában fejlődhessék. Ha aziránt érdeklődünk, miért vettek használatba oly sok földet a tsz-ek, kétféle választ kapunk. Egyrészt azért szerezték meg a tsz-birtokában volt, betagosított állami tartalékterületeket, mert gondoltaik a jövőre. Tudlak, hogy a földnélküliek közül töbóen visszatérnek majd közéjük. A másik érv azonban sókkal hitelesebben hangzik. Bevetett, ősszel elmünkéit földékhez jutottak, amelyekkel írnes sok gond, csupán a termést cell a nyáron learatni, betakarítani. Ahol ez a számítás volt a földszerzés lidító rúgója, ott komolyan kell öprengeni a jövőn: mi lesz holnap, gondos gazdái tudnak-é lenni az öszszes vagyonnak. S ha kevés a munkáskéz, ne sajnálják a hívó szót a földnélküliektől. így juthatnak csak előbbre tsz-eink. Fizessen, aki tartozik Szövetkezeteink általában kevesebb anyagi eszközökkel rendelkeznek ma, mint tavaly. Milliós és milliós értékek tűntek el az ősszel a kilépések és feloszlatás idején. Ennek nyomasztó hatását leginkább az eredeti jogaikba visszahelyezett, vagy a szétvert szövetkezetek romjain újjáalakult tsz-ek érzik. A széthordott vagyontárgyak nem kerültek vissza hiánytalanul a szövetkezetekbe. Efobeni ludas az a bőkülékeny hangulat is, amelynek éppen a szövetkezeti tagok isszák meg a levét. Az elszámolásnál sók szövetkezetben ugyanis így vélekedtek: »Tudjuk, ki mennyi szénát, állatot vitt el, de ne háborgassuk őket, nehogy meggyűlöljenek miatta bennünket. Inkább nélkülözünk, vagy állami hitelben megvesszük a szükséges takarmányt, állatot és felszerelést.« Ezek a szövetkezetek most saját »jószívűségüknek.« a szegényei. Hibás és káros ez a megalkuvás. Túl kell adni rajta. A különféle szövetkezeti alapok magukban foglalják az állami segítséget is. Ahol kikezdték, felszámolták ezeket a közös alapokat, ott megrövidítették az államot is. Könynyelműség lenne tovább tűrni ezt a törvénytelenség-szülte állapotot. Nem nézhetjük tétlenül, hogy harminchárom szövetkezetünkben nincs közös szarvasmarha állomány, ugyanakkor pedig a kilépettek maguknál tartják a kivitt állatokat anélkül, hogy a határidő lejártáig megfizették volna azok ellenértékét. Akiken áll, — ha eddig elmúlasztották is —, most már haladéktalanul szerezzenek érvényt a törvényes rendelkezéseknek. Az állatsűrűséggel egyébként is bajok vannak. A barcsi járásban a nyolc tsz 2187 kh. szántójára 105 szarvasmarha jut, s ebből csak 20 a tehén. A tabi járás szövetkezeteiben mindössze 2,6, a marcali járásban pedig ennél is kevesebb: átlagosan 2 darab szarvasmarha jut száz holdra! És mégis mi a tapasztalat? Az, hogy a megye szövetkezetei ez év első negyedében 224 szarvasmarhát, köztük 66 tehenet és az utánpótlást magában hordó »legifjabb nemzedékből«, a borjakból is 30-at eladtak. A sertések száma szintén csökkent: 1256 db-tói váltak meg a szövetkezetek ez év áprilisáig. Az állatállomány létszámának fogyatkozására semmi esetre sem lehet helyeslőén bólintani. Minden szövetkezet vezetőségének az értésére kell adni: tiltott dolog a közös állatokból eladni, s azok árát felélni. Az állami hitelből vett jószágokon pedig egyáltalán nem szabad túladni, kivéve, ha megértek a selejtezésre. Ekkor viszont köteles a szövetkezet helyettük jobb egyedeket szerezni. Mert a közös állatállomány a tsz-ek egyik létalapja. Tegyék szilárddá ezt az alapot, fejlesszék közös állatállományukat, boldogulásuk egyik biztosítékát. Szívós, kitartó munkával úrrá lehetnek nehézségeiken a szövetkezetek. Ez a tavasz is tanúsítja: minden tsz-ben szorgalmasan, serényen dolgozik a tagság, példás a munkafegyelem. Éppen ezért nem kétséges, hogy csakhamar virágzó közös gazdaságokká válnak a szövetkezetek szerte a megyében. A szegényparasztságra nagy gondot fordít pártunk Termelőszövetkezeteink tagságának összetétele a lenini tanítások igazságának élő bizonysága. Döntő többségben a szegényparasztok szövetkezetei maradtak meg, a szegényparasztok alakították leginkább újjá feloszlott, közös gazdaságukat. Rájuk — szegény parasztokra — támaszkodtunk, ők továbbra is a legszilárdabb támaszaink a falun. A pártnak ezért a fő figyelmet a szegényparasztság megszervezésére kell fordítania, velük, az ő sorsúkkal kell a legtöbbet törődnie. A kívülálló, vagy a szövetkezetekből kikényszerített agrárproletároik, iszegényparasztok! élete — nagy gondja a pártnak. Nemes János elvtárs, a Fonyódi Járási Pártbizottság titkára szerint az ő járásukban a parasztságnak ez a legszegényebb rétege nagyon kilátástalan körülmények között él. A tartalékföldeket az igavonóval rendelkező középparasztoknak juttatták a legtöbb helyen a tanácsok, a íöldnéiküliek pedig napszámba járnak, harmados kukoricát ikapálnak, vagy aratás után néznek, tizedéből. Miseta György elvtárs, a megyei pártbizottság tagja elmondta: nerpejsak Bábonymegyeren, hanem szinte megyeszerte tapasztalható, hogy nem kell gyűlést összehívni, egybesereglenek maguktól is a nincstelenek. Kiutat keresve, választ, jótanácsot kérnek létük nagy kérdései megoldásához a hozzájuk ellátogató pártmunkásoktól. Torma István nágocsi tsz-elnökkel beszélgettem nemrégiben. Náluk égj. re több kívülálló szegényparaszt így »fenyegetőzik«: A párt is, meg a kormány is azt mondja, hogy a nagyüzemi gazdálkodás a mi ütünk. Nem zárkózhattok el ám előlünk, be kell majd vennetek bennünket a szövetkezetbe«. Tanítja, s lassan egészen megtanítja az élet a szegényparasztot arra, hogy sehol nem boldcgulhat jobban, mint a közösben. Amilyen mértékben elsajátítják való életüknek ezt a feledhetetlen leckéjét, olyan mértékben erősödik az a követelésük, hogy szövetkezetekbe tömörülhessenek. Meg kell hallani és meg kell érteni ezt az egyre erősödő kérő-követelő szóáradatot. Mert csak így lehet tettekre váltani a becsületes szándékot. A dolgozó parasztság, az egész ország érdeke azt parancsolja, hogy lépjünk egyet előre a szövetkezeti mozgalomban -— okosan, megfontoltan, a lenini tanítások szellemében. A szegényparasztnak a 'középparaszt volt az ideálja, de nem teheti magát őhozzá. A szabadpiacnak, könyörtelen ereje van. Magában hordja a kisemberek elszegényedésének lehetőségét — a kisparaszti magántulajdonnak velejárója a földek, birtokok további elaprózódása. Hogyan élhet a földnélküli kisparaszt a szövetkezeten kívül? Feles, részes, vagy bérföldet vállal — övé az összes munka, a haszon nagyobbik része azonban a tulajdonosé ! A tsz-ben viszont a végzett munkája alapján részesedik a közös jövedelemből. Hozzájuk szólunk tehát elsősorban, azokhoz a szegényparasztokhoz, akik elvégezték már, vagy még nem merték, nem akarták elkészíteni magúikban sorsukról a számvetést. Elzárkózás helyett hívó szót Szólunk a meglévő szövetkezetek tagjaihoz is: nyissanak ajtót a kopogtató sorstársaiknak, vagy félretéve minden sértődöttséget a kilépések miatt, menjenek elébü'k az egykori tsz-parasztoknak. Bátorítsák, hívják vissza őket a köztes; útra és fogadja szeretettel a nagy család hazatérő tagjait. Bánjanak, foglalkozzanak mindenütt megkülönböztetett gonddal a kilépett szegény- és középparasztokkál egyaránt — ők állnak a legközelebb a szövetkezeti mozgalomhoz. Kicsiny szövetkezeteink számszerű fejlesztése a legbiztosabb előfeltétele a tsz-ek gazdasági megerősödésének is. Több lesz a munkáskéz, gondozottabbak lesznek a közős állatok, növények, nagyobb lesz a szövetkezet haszna. Nő a közös földterület — meghatványozódnák a 'közös nagyüzemi adottságok 'kihasználásának lehetőségei. A szegényparasztság mellett a középparasztságnak is javasoljuk: ha meggyőződött annalk előnyeiről, térjen rá a közös gazdálkodás útjára, a lenini önkéntesség és fokozatosság elve alapján. A szövetkezés főbb alapelvei ismeretesek. A mozgalom fóformája az ú.n. hármas típusú szövetkezet — ezt bizonyítja az élet. Itt közösek a főbb termelési eszközök, az alapok, a munka, közös gazdaság fejlesztésén irányuló erőfeszítés, hogy bővítetten tudjon újratermelni a tsz és a végzett munka a jövedelem elosztás mércéje. Javasoljuk az alacsonyabb típusú szövet kezési formákat is, amelyeknél fontos, hogy legyen bennük bizonyos, egyre erősödő közös vonás és a szocializmus felé vezető utat egyengessék. A szocializmus irányába mutató célok elérésében támogatja az állam az alacsonyabb fokú; kezdetlegesebb szövetkezeteket is. A józaneszű parasztember mindenkor számot vet a tegnappal és mával, sőt egyre előbbre tekint a holnapba, fiai, unokái jövőjébe. Kovácsolódjon ezen a szorgos tavaszon egyetlen okos, gondolkodó gyülekezetté a somogyi földek dolgos népe. A pártszervezetek vezetésévél, a tsztagság, a gépállomási és tanácsi dolgozók segítségével hányja-vesse meg megyénk minden falujának népe legégetőbb sorskérdését: hogyan tovább és ia válasz megtalálása után lépjen egyet előbbre: abban az irányban, amerre a szocializmus van. Kutas József.
