Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-15 / 111. szám
Szerda, 1957. május 15. SOMOGYORSZÄG • IFJ ÚFÍG Ő Lehet-e segíteni az elromlott házasságon? Д z újság hasábjain szeretnék szólni hozzád F. N. barátom, akit pellengérre állítottak, hogy talán majd megjavulsz. Az élet gondjainak megosztására határoztad el magad, amikor házasságot kötöttél azzal, akit választottál és szerettél, akivel, úgy gondoltad, meg tudod osztani az élet örömeit és nehézségeit. Bizonyára saját elhatározásodból tetted ezt és hogy mi az oka züllésednek és nemtörődömségednek, nagyon sokan nem értjük, de talán még Te sem. A tervekkel, reményekkel és boldogsággal teli életnek ilyen hamar a végére értél? Vagy talán megúntad a feleségedet, akit oly nagyon szerettél, vagy nem látod már olyan csinosnak és szépnek, mint akkor? Talán a lányok tetszenek inkább, akik jobban ráérnek saját magukat csinosítani, mint a feleséged? iNem gondolod, hogy ennek Te vagy az oka, mert otthon hagyod, hogy végezze el a munkát, Te pedig felöltözöl és mégy egyedül szórakozni. Nem dicsőség ám, ha valaki durva a feleségéhez és az édesanyjához, ahhoz, aki annyit szenvedett és dolgozott érted katonaéveid alatt, hogy ne érezd hiányát semminek. így hálálod vissza azt a sok jót, amit érted tett, hogy nap nap után szomorítod és nyugtalanítod? Nem bánt az édesanyád bánatos arca, a feleséged szótlan szomorúsága, aki azért vállalta veled az életet, mert szeretett és ezt Te semmibe veszed? Ha elállnak mellőled barátaid, feleséged, az édesanyád, magadra maradsz, s mire kijózanodol, senkid sem lesz. Nem érzed hibáid súlyát, utald rossz irányba fordulását? Elválni — de miért? Tönkre akarod tenni egy fiatalasszony életét és a magadét is? Tudom, kemény kérdések, de veled így kell beszélni, mert barátaid és szüleid szava hiábavaló. Am remélem, ez majd használ, mert tudod Te is, hogy a házasság nemcsak egy-két napra szól, hanem egy életre. Nem elrontott házasság a tiétek, nem elveszett az ügyetek, de ezen senki más nem tud változtatni, mint csak Te, aki kisiklottál. Neked kell tehát visszatérned a jó útra. Üdvözlettel: Egy barátod. cA (la ta lm s zó rni t hlháztat&m Д Somogyország április 24-i számában közölt, »Ki a felelős?« című cikket olvasva gondolkodni kezdtem azon, hogy vajon három évi házasság után mi vitt egy fiatalasszonyt ilyen életbe? Olyan kérdés ez, -amire nehéz válaszolni. Mindezekért a hibákért természetesen nem más a felelős, mint a fiatalasszony. Miért csalta meg férjét és gyermekét, akinek gondos nevelésre van szüksége? Tudhatta azt, ha férjhez megy, anya lesz. S egy anyának pedig kötelessége van családjával szemben. önkéntelenül toliamra jön a kérdés: milyen anya az, aki férjét és gyermekét megcsalja, és boldogtalanná teszi? Miért vállalta az ilyen nő a házasságot, ami felelősséggel jár? Megunta már a családi életet, vagy már nem szereti a férjét? Ha így van, akkor legalább azt nézte volna, hogy van egy másféléves kisgyermeke, akinek szüksége van az anyai szeretette és nevelésre. Ö ehelyett más férfivel szórakozott, nem törődve azzal, hogy mi lesz a családjával. Tisztelt Fiatalember! Levelem néhány sorában Önhöz szeretnék szólni, vigasztalásképpen. Tudom, hogy bántja önt a megtörtént eset és szégyenli azt. De nem lehet mindig boldog az ember. Bár úgy lenne életünk berendezve, ahogyan szeretnénk, akkor egészen másképp történne minden. Sajnos, nem ön az első, akivel ilyen eset megtörtént, hanem mások is jártak már így. De azért higgye el, vannak rendes és tisztességes nők ds és ők vannak a többségben — akik azon az elven vannak, melyen Ön is halad. Én biztos vagyok abban, hogy fog találkozni eszményképével, vagyis azzal az igazi és becsületes asszonnyal, akiben megtalálja a boldogságát, s kisfiának »édes mostoháját«. Mert a gyermek nem nélkülözheti az anyai szív melegét. Befejezésül pedig kívánom, legyen nagyon boldog kisfiával együtt, akiben örömét leli és 'aki a maga bánatát pedig enyhíti. Tisztelettel: K. Irén. Állnak dermedt csendben, mintha farkasszemet néznének. A viszontlátás boldog öröme nem engedi mozdulni a lábat, s az első pillanatban a kar sem fonódik az érkezők köré. Nézik egymást réveteg szemmel, s újat, akarnak felfedezni, három 'hónap változását az arcok vonásain. A meredt szemekből lassan könny szivárog elő, s amikor végképp elhomályosul a tekintet, gyermekek omlanak a szülők szerető, dédelgető karjaiba ... Megérkeztek, itt vannak végre! Mily öröm a szülőknek viszontlátni gyermeküket. A haszontalan fiúkat, akik szó nélkül, meggondolatlanul otthagyták a szülői házat, s annyi sok keserűséget okoztak. Pedig az édesanyák, édesapák a nap minden percében csak rájuk gondoltak. Talán hét kérvényt is elküldték már január óta, de a bizonytalanságnak csak most szakadt vége. Ez az igazi megnyugvás: ölelni, csókolni, tapintani, érezni újra az eltévedt fiúkat . Jancsi és Pista lesütött szemmel állnak szü-HAZATÉRÉS leik előtt. Bűntudat, megbánás érződik félszegségükön, s az atyai pofon félelme. A szülők sem tudngk szólni. Dehogy gondolnak ők valamiféle fenyítésre! A meghatottság, öröm forrasztotta Rútság János és felesége, és Bicsár Istvánné ajkára a szót. Reggel óta várják a Vöröskereszt irodájában, hogy hazahozzák a 11 éves Jancsit és a 13 éves Pistát, akik januárban Jugoszláviába szöktek a Drái-a jegén ... Fél óra is eltelik, mire felenged a fagy, s a kérdésekre — úgy, ahogy — választ adnak a gyermekek. Miért mentek? Mert hívták, csalták őket: Füsli Jóska, a 17 éves kamasz. Most Jancsika, a kisebbik a bátrabb, ő felelget talpraesetten, Pista meg csak lehorgasztott fejjel bólogat. — Gondoltuk, ott jobb — mondja a gyerek, s oly őszintén beszél. Szökésüket csak most tudja felfogni, most érti igazán, hogy mit tettek. Amerikába is ki akarUmk ám menni, de nem vittek el. — Nem bántad meg, hogy elmentél? — kérdezi valaki. — Dehogynem, mindjárt, amint átértünk a jégen. Csakhogy lágerbe vittek, és nem jöhettünk. Hogy éltetek ott? — Sokat söpörtünk. Mindig büntetésből. . De az ételt úgy nyújtották, mintha urak lennénk. Iskolába is jártunk, itt a füzetem, ni Maga sem tudja, mit mondjon. Falusi gyerek, a város ott is nagyobb, szebb, hát tetszett neki.- Milyen volt Belgrád. hallottam, jártatok ott? kérdezte egy asszony. — Hű, nagyon szép, meg nagy! De nincs olyan szép, mint Budapest! Jártál már ott? — Még nem, de azért tudom, hogy Pest szebb. Később büszkén dicsekszik a gyerek: — Nézzék, ez a nadrág amerikai, a Cipőm angol, a sapkám meg francia. De hoztam mást is. Gyújtsanak rá ebből.. — S a 11 éves gyerek cigarettát vesz elő. — Ez jugoszláv, tízet kaptunk egy napra... Pista nem meri elővenni az övét, pedig elelszívta odakint. Most itt az édesanyja, nem lehet. Jancsi is elszégyelli magát. Igen, a szülő, az édesanya hiányzott odakint — Levelet kaptatok-e? Pista szólal meg. Azt mondja, egyet. — Sírtam, mert azt írták, beteg az édesanyám... — Ahogy mondja, újra könny tolul szemébe, nem tudja visszatartani. Eszébe jut, amikor odakint eladta a kabátját, hogy cukrot vegyen, meg azok az esték, amikor nem igazította meg rajta senki a takarót... Hazatértek. Szép volt, jó volt ez a »kirándulás:«? Lehet. Hogy emlékeket hagyott bennük, az bizonyos. De nincs melegebb, nincs szeretőbb fészek a barcsi otthonnál. Es nincs szeretőbb szívű asszony az édesanyánál, gondoskodóbb férfi az apánál. A két gyerek csillogó szeme tanúskodott •■/>rrnl. Nem, dehogy próbálnák még egyszer megtenni. .. —ri Á KISZ-szervezetek életéből Jól indul a szervezés a siófoki járásban A minap több mint húsz kerékpáros fiatalember érkezett Siófokra, Pál Jánost, a járási KISZ-vezetoi keresték. — Mi, szabadi fiatalok arra kérjük a járás vezetőit — mondta a küldöttség vezetője —, hogy engedjék pótolni a május elsejei felvonulást, amely az eső miatt elmaradt. Mi akkor is készen álltunk, fellobogózott kocsikkal és díszített kerékpárokkal. Vártuk a jelzést, de hát Ez a nagy buzgalom és lelkesedés nemcsak a szabadiakra vonatkozik. Más üzembeliek és falusiak is fordultak már ilyen dolgokkal Pál elvtárshoz. Ezért abban állapodtak meg, hogy a felvonulás helyett ifjúsági találkozót rendeznek. A járási pártbizottság örömmel ismerte fel ezt a jelenséget és a maga vonalán, a községi pártszervezetek tagjaival segítséget nyújt a szervezetek alakulásában és a problémák megoldásában. A napokban például járási pedagógus aktívát hívtak egybe az ifjúság szervezésének ügyében. Itt főleg a fiatal pedagógusokat kérték fel a nemes munkában való részvételre. Tárgyaltak a járás gazdasági vezetőivel is a szervezetek anyagi alapjainak megteremtéséről. így biztosra vehető, hogy a már meglévő kilenc szervezet mellett újak is alakulnak. Nagy gond, hogy a siófoki szervezetnek még nincs helyisége. Reméljük, hogy a tanács erre a problémára több figyelmet fordít, s ezzel a járási székhelyhez méltó keretek között dolgozhat a siófoki fiatal kommunisták népes serege. Segítenek a gazdasági vezetők Tabon Tabon a KISZ-fiataloknak nagy gondot okoz, hogv nincs megfelelő helyiségük. Ezért nem tudják a munkájukat úgy előrevinni, ahogyan szeretnék. Egy épületet szemeltek ki,- amelyet azonban át kell alakítani. A fiatalok (látják a jelenlegi gazdasági nehézségeket, ezért elhatározták, hogy maguk fognak hozzá a dologhoz. Természetesen ehhez anyagiak is szükségesek. Ekkor jöttek segítségül az állami és gazdasági funkcióban dolgozó idősebb elvtársak — élükön Bosnyák elvtárssal, a járási tanács elnökhelyettesével és Csurgói Sándor községgazdával. A kijelölt helyiséget átadták nekik. A téglagyárból téglát és salakot kapnak. A műszaki ktsz festéket bocsát rendelkezésükre, a földművesszövetkezet a táncestek bevételét és táncruhákat ajánlott fel nekik. így bizonyára hamarosan megfelelő körülmények között tevékenykednek a tahi fiatalok. A tanácsok segítségét általában meg kell dicsérni a járásban. Ez a szellem a járási tanácstól indul ki és átveszik azt a községi elvtársak is. Somogymeggyesen például nem volt elég pad a kultúrházban. A tanács azonnal kiutalt fát a szervezet részére és fel is fűrészeltette számukra. Azóta a fiatalok szervezete még eredményesebben dolgozik. Kövessék a példát más járások és községek gazdasági és állami ve zetői. Előkészületek a VIT-re A közelgő moszkvai Világifjúsági Találkozóra a somogyi KlSZ-fiatalok is szorgalmasan készülődnek. Számos rendezvényt bonyolítanak le a VIT tiszteletére és már nagyban készülnek az ajándékok, melyeket a Somogyot képviselő fiatalokkal küldenek el a részvevő nemzetek ifjúságának. Ügyeskezű lányok buzsáki hímzésű térítőkét magyar ruhába öltöztetett babákat készítenek. A faragó népművészek sem tétlenkednek, szebbnél szebb kazettákat, botokat faragnak és küldenek a VIT-re. Ezen a héten megkezdődnek a VIT labdarúgó-mérkőzések is, mélyeken hét kaposvári üzem KISZ- fiataljai vesznek részt. Június 2-án nagyszabású ifjúsági találkozót rendeznek a Nádasdi-erdőben Latinka Sándor emlékművénél, ahol somogyi kiszisták találkoznak majd komszomolistákkal és közös ünnepi műsorral szórakoztatják a vendégeket. Május 12-én, va.'árnap a1 kaposvári járás négy helységében megkezdték a körzeti KlSZ-találkozókat. Nagybajomban,| Bárdibükkön, Alsóbogáton és Nagyberkiben több ezer fiatal részvételével zajlottak le műsoros délutánok. Nagyberkiben a kastélyparkban vidámvásár is volt és itt a Somogybán állomásozó szovjet komszomalistákkal találkoztak a nagyberki Setalok. A kaposvári jrasutas kultúrcsoport változatos műsora, tombola szórakoztatta a vendégeket. Ebben a faluban több mint ezer fiatal töltötte el vidámságban a vasárnapot. Délután három órától reggelig mulattak és meghitt baráti légkör alakult ki a két nemzet fiataljai között. Együtt szórakoztak, énekeltek és ropták a táncot. Jellemző a nagy forgalomra, hogy 16 hektoliter sör fogyott el és két borjút ettek meg pörkölt formájában a vendégek. Este tábortűz volt, ahel a helybeli kis úttörőbj cigánytáecót járva tették elevenebbé és emlékezetesebbé ezt a napot. GYEREKSZÁJ — Születésnapja volt a kislányomnak s én játékokkal felpakkolva értem haza. Egyenként adtam át a játékokat, megmagyaráztam, hogy mit hogyan kell kezelni, mi hogyan jár, és egy-két játszmát játszattam is mindegyikkel, mert a gyermek azt magától nem tudta. A feleségem sürgette a gyerek fektetését, hiszen már jól benne voltunk az estében. — Hadd játsszék Zsuzsa, hiszen gyerek még! —1 kérleltem feleségemet. — Annyi ideje van az alvásra, hogy még meg is unja. — De hiszen te játszol nem a gyerek, veszekedett a feleségem. Ekkor Zsuzsa, ez a kis csöppség odament a mamájához és szívhezszóló hangon kérlelte: Hadd jáccon a zapu, hiszen gyejek még!... „A Rektor Konverzió jcT A 300 éves kutasi iskola történetéből Az idén van háromszáz éve, hogy Kutason elkezdődött a tanítás. Révkómáromi János volt az első tanító, aki 1657-ben először tanította betűvetésre a kutasi jobbágygyermekeket. Az első kisdiákok, az első mesterek már réges-rég jeltelen sírban porladnak, emléküket azonban megőrizték a fennmaradt írásos bizonyítékok. Most, háromszáz esztendő múltán csak nagy-nagy hálával gondolunk vissza azokra az emberekre, akik áldozatosan vállalták, hogy egy kis tudományt csepegtessenek a mezítlábas gyerekek fejébe. Mennyire meg kellett küzdeniük az elmaradottsággal és mennyit fáradozhattak, hogy egynéhány tanítványt szerezzenek. Az írások szerint 1710-ben megszakadt Kutason az iskolázás. A török veszély, a pusztítás elől a falu lakossága elmenekült és csak öt év múlva szállingóztak vissza, ekkor kezdődött újra a tanítás. Az 1800-as évek elejétől Kutas mezőváros volt. Erről tanúskodik az akkori időből származó iratokon látható viaszbanyomott pecsét is: »Kutasi Mezővárosnak Élő Petsétje 1815«. Kutas volt a központ. Ide tartozott akkoriban Nagybajom, Nemeskisfalud, Böhönye, Alsó-Segesd, ötvöskónyi, Beleg, Szabás, Nagykorpád, Kisbajom. A mezővároshoz tartozó községek iskoláiban egy, a kutasi »lélekpásztor« gyakorolta a felügyeletet. Egy 1849-ből származó »A Nagybajomi Spartabeli Iskolákról való tudósítás szeptember 16-ról 1849 s ezt követő napokról« című kimutatásba Kovács József »Kutasi Lélek Pásztor és Iskolai felügyelő« bejegyző, mit látott, mit tapasztalt a tíz község iskolájában. Belegen szeptember 18-án vizsgálta a tanítást, s a tudósítás rovatainak kérdéseire így felel: Iskola tanító neve? Király Pál. Otthon volt-é? Otthon volt. Hány tanítványa volna? • 10 fiú, 13 lány. Hány volt jelen? — 5 fiú, 2 lány (Kisbajomban viszont a 33 fiú, 23 lány közül egy sem volt.) — Épületesen tamíttatnak-é. Tudnak-é énekelni, számotvetni, írni? — Értetlen a tanító. A gyermekeket goromba velek való bánása által elidegeníti. Sem énekelni, sem számotvetni nem tudnak. Sőt, a tanító maga sem tud énekelni. — Az iskola milyen kívül, s belől? Egy magánvizsgálatkor a csávát és malatzokat az iskolában találtam. Most tisztátalan ismét, s nincs kimeszelve. — Csinosak-é, bátrak-é a gyerekek? — Tisztátalanok, szennyesek. Látszik, hogy nints tanítói gond rájok. — Tanító szorgalma és gyerekekkel bánása? — Nem tanít, s nem tud tanítani. A gyerekekkel gorombán bánik. — Dicséretet, buzdítást, vagy intést érdemel-é a tanító? — Nem érdemes a tanítói kenyérre. Ezzel fejeződik be az iskolai vizsgálat. A kutasi tanítóról, Szilágyi Istvánról azt jegyzi meg:» Számot nem tud tanítani«. Egy, az 1862 januárban megtartott ellenőrzésről készített feljegyzés szerint »az I. osztály nagyobb része olvas néhány szótagot, a II. osztályban számtanból némelyek 20—30, sőt 40-ig is olvasnak egyesével, kettesével föl- és lefelé«. A kutasi iskola 1864. március 13- án tartott közvizsga eredményeiről Horváth József lelkész a következőket jegyzi: »A közvizsga megtartatott, kielégítőleg. Fő érdem az érzelmes, hangos előadás és bátorság«. S hogy az akkori tanítóknak nem volt valami rózsás a sorsuk, arról 1845-ben ezeket írja Horváth József »Kutasi Rendes Pap: »A Kutasi Iskola Tanítóinak mi lesz légyen 1799-ik év előtt fizetése, erről az Egyház Jegyzőkönyvében egy szó sincs. Hanem 1800-ban írtak egy nyomorultat (ti. jegyzőkönyvet — Szerk.) — írta: Szikszai György Lelki Pásztorságában«. De a kisiskolásoknak is meg kellett fizetniük a tanulásért. »Jelenleg — 1845-ben ez a Kutasi Rektori konventió« — írja a pap: 1. 16, azaz tizenhat Posonyi mérő gabona, fele búza, fele rós. 2. 14, azaz tizennégy mérő csutás kukorica. 3. 8, azaz nyolc forint. 4. 8, azaz nyolc mérő zab. 5. Szénafizetés így áll. Nótáriáért minden szeksziót bíró gazda, bár az fertályos legyen is, ád két fertiót, s ezt fizetik a Pápisták is. 6. Minden szeksziót bíró gazda, ha fertályos is, fizet egy szekér vagy kocsi felaprított tűzifát. 7. Kenderföld, mit az Eklésia bérel, van öt felöntő mag alávaló, mit az Eklésia és Rektor udvarán levő trágyával megtrágyáz, a Kurátor pedig felszántja, elveti, eboronálja, tóra elviszi, s meghozza. 8. Malomba tartozik a Kurátor vinni, mikor szükséges és a lisztet meghozza. 9. A zsellérek egy napot tartoznak szolgálni a fa helyett a kertben, vagy a kendermunkánj. 10. Az iskolások fizetnek egy csirkét, egy felöntő zabot, vagy hajdinát, az áh. cések 45 krajcárt. Solíárosok egy forintot. 11. Halott temetés: Búcsúztató egy forint, kikísérés húsz krajcár. 12. Szabad akarat szerint adnak bort a Böhönyei hegyen, mit a Rektor maga szedett ősszé ... Mint jegyzőnek ez a fizetése: 1. Kutasiak adnak 12 forintot, gyertyapénzt egy forintot. 2. 12 Posonyi mérő gabonát, melynek fele búza, fele rós. 3. Kozmaiak adnak két mérő rósot. Harangozásért minden külön gazda ad egy negyed rész Posonyi mérő zabot vagy hajdinát« — Ennyi volt a rektor konvenciója 1845-ben... A Kutasi Általános Iskola pedagógusai, diákjai, a falu lakói június 9-én ünnepük a kutasi iskola fennállásának háromszázéves évfordulóját. Szeretnék, ha ezen a napon a falu első tanítójáról, Révkomárotmi Jánosról nevezhetnék el az általános iskolát. Varga József.
