Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-15 / 111. szám

fizetése. .ÉRDÉSÉRE ól és a jövedelemadóról SOMOGYORSZÄG 3 több dolgo­­szerkesztősé­­iosításért az Megyei Ta­­ának tájékoz­­kezőket iközöl­эп közzétett 19/1957. P. idelet tartalmazza a atkozó szabályokat. arányos megadóztatá­­megállapított kát. tisz­­itán a földadót búzá­­»ü. A földadó fizetési azokat terheli, akik íső valamely területen nen ■ ténylegesen gaz­­jldadó címén a kát. ;m minden koronája zát kell kivetni .és ifi­búzában köteles megfi­­rek használatában 4 ;y azt meghaladó föld­­agy aki 1 lkat. hold, haladó szőlőterületet pénzben fizetheti meg ználatában 400 ölnél 4 k. holdnál kisebb n. ténő földadó fizetés helyett kifizetendő a pénzügyminiszter igon és személyes plül búzafelesleg nincs, el is leróható a föld­iek körét évenként a s határozza meg, :a milyen mennyiségű Л helyettesíthető. A mzában kivetett föld­­izében egyszerre, jú­­esedókes és búzával, lyomán és- és Postaügyi Srium válasza zág március 22-i száiná­­a ríÁVEL-nél« című eik­­aqyalékossáqot bíráltunk, és Posta üqyi Miniszté­­<apcsolatban az alábbia­tok, hogy a rádióqyárak valóban nem a leqmeq­­isgolták. Emiatt a ké­zé'szállítás közben meq­­eleinkről a gyártó mű­ik. Felhívásunk nyomán íbi időben jelentős javu­­.k. iqolaódott a lap által f'el­­órdés is. A cukrászda énő sérelmes kiutalást .'vek hatálytalanították, azóinak kívánságára pe­­kirendeltségeinél, a ká­ét is beleértve, bevezet­­; munkahetet. A hatodik /eletet tartanak a RAVEL JÁNOS sk., eketíés- és Postaüqyi érium ügyosztály­ié«. illetve egyéb gabonával történő fi­zetése esetén szeptember hó 30. nap­jáig, más terménnyel való fizetés esetében pedig -november 15. nap­jáig kamatmentesen fizethető. Aki az említett időpontig nem teljesíti kötelezettségét, az az esedékesség (július 1.) napjától napi 1 ezrelék késedelmi kamatot tartozik fizetni. Akik búzában tartoznak fizetni a földadót és ezt szeptember 30-ág el­mulasztják, terményeikkel elszámol­ni kötelesek. Az elszámoltatást háromtagú bi­zottság végzi a helyszínen. 2. A jövedelemadó kivetése A jövedelemadót úgy, mint ta­valy is, a községekben lévő tábláza­tokban feltüntetett birtokesoporton­­ként, az átlagjövedelmet alapul vé­ve vetik ki. Ide tartozik a lóadó is. A községi adóügyi csoportoknál benyújtott általános jövedelemadó­­bevallások alapján most folyik a jövedelemadó kivetése. A tételek ki­vetése után a lajstromozásra kerül sor, utána pedig kiadják az adóíve­ket az adózóknak. Amíg az adóíve­ket nem .kapták meg az adózók, a fcnnálló törvényes rendelkezések értelmében a tavalyi jövedelemadó­juknak arányos részét előlegként kötelesek fizetni. A SZERKESZTŐSÉG mm Egy bosszantó aktáról A rósalatvásárlási akció karetében 1956. február 18-án rádiót vettem a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat rá­dió szaküzletében. Azóta a havonta ese­dékes díjat mindig pontosan befizet­tem. Igen ám, de a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozóinak is foglalkozni kell valamivel, nem lophatják a napot tért­iéiül. így május 7-ón értelemszerűen az alábbi felszólítást küldték címemre: »T. vevőnk! Megállapítottuk, hogy 300 forint tar­tozása van, melyet 8 napon belül szí­­veskedjé« befizetni a mellékelt csek­ken. Ennek elmulasztása esetén a vá­sárolt tárgyat lefoglaljuk, a Bizományi Áruház útján értékesítjük cs a tarto­zást fedezzük« stb. Bementem a Kisker- Vállalat igazgatójához, aki elmondta, sajnos, nem az én esetem az első, mi­vel egy úi alkalmazott foglalkozik a részlet-vásárlásokkal, méghozzá elég felületesen. Összegezze: 1. Az a véleményem, hogy nincs szüksége a vállalatnak olyan dolgozóra, aki a reá bízott mun­kát nem tudja lelkiismeretesen és he­lyesen elvégezni. 2. Az ilyen és hason­ló bosszantó aktákkal ne növeljék a bürokrácia különben is meglehetősen magas százr lékarányát. 3. Becsületes ve­vőit a Kisker. Vállalat, de egy vállalat se inzultálja, hisz ezzel a valialat te­kintélye nem emelkedik, hanem ellen­kezőleg, romlik. Úgy gondolom, maguk­ra találnak az illetékesek és az ilyen és hasonló hibáktól mielőbb megszaba­dulnak, a dolgozók érdekében. FARKAS SÁNDOR Kaposvár Az agronómus tanácsa Mi аж orvosság a fagykárt szenvedett növényekre ? Az elmúlt héten megyeszerte na­gyobb éjszakai lehűlések voltak, s a talajmenti fagy kultúrnövényeink­ben sokhelyütt károkat okozott. Na­gyobb kár érte az előhajtaitott bur­gonyákat, a korábban vetett kukori­cákat, s visszavetette fejlődésében a fagy szántóföldi növényeink nagy­részét. A fagyveszély elleni védeke­zés nem vezetett megfelelő ered­ményre, azért szükséges, Ihogy a le­gyengült, növekedésben visszama­radt növényzet erőteljesebb fejlődé­sének a feltételeit biztosítsuk és elősegítsük. A beteg növényzetnek könnyen felvehető tápanyagokra van szüksége, hogy erőteljesebben növekedésnek induljon. A megfázott növényeknek új levélzetet kell ki­fejleszteni, hogy életműködésük za­vartalan legyen és elérje azt az idő­szerű fejlettségi fokot, ami a jó ter­méseredmény eléréséhez szükséges. A pétisó, vagy a vele teljesen azonos értékű linzisó vízben köny­­nyen oldódik s a növények által könnyen felvehető formában tartal­mazza a nitrogén hatóanyag egyré­­szét, mellyel a beteg növény fejlődé­sét meg tudjuk gyorsítani. A pétisó, linzisó használata orvosságként hat, ha azt idejében és megfelelő rneny­­nyiségben adagolják és a soron kö­vetkező növényápolási munkákat fo­kozottabb gondossággal végzik él. A talaj termőerejétől, kultúráMapo­­tától és a nitrogén műtrágya fel­használási módjától függően .kát. holdanként 50—80 kg. péti-, vagy linzisó kiszórását javasoljuk. Fejtrá­gyázás után a nagyobb károsodást szenvedett előhajtatott burgonya és a megfázott kukorica erőteljes fejlő­désnek indul. Növekedése a termés­­eredmény alakulására kedvezően hat majd. Egyéb kapásnövényeinket, így pl. a cukorrépát is érte károso­dás annyiban, hogy a fejlődésében megállt és éppen ezért az időben alkalmazott fejtrágyázás alkalmazá­sa fejlődésének további alakulására kedvez; kihatással lesz. örvendetes, hogy megyénkben a pétisóból, illetve linzisóból megfelelő mennyiség áll a termelők rendelke­zésére. A fejtrágyázáson kívül igen fontos a növényápolási munkák gondos elvégzése, mert végső soron a terméseredmények kialakulásának ez a másik legfontosabb feltétele. A .termelőszövetkezetek és egyéni dolgozó parasztok gazdálkodásánál jövedelmezősége attól függ, .hogy jó vagy rossz-e a termés. Hogy jó le­gyen, ahhoz az szükséges, hogy s megfelelő agrotechnika végrehajtá­sa mellett a termelés eredményei! károséin befolyásoló elemi károkat is elhárítsák a hozamok növelése ut­cából. Egy indokolt átszervezés Molnár Imre. így hangzik a cím: Csillagpusztai Állami Gazda­ság, Balatonboglár. Azt hinné az ember, hogy azért Boglár a gazdaság központja, mert itt van földterületé­nek a zöme. Csalóka illúzió! E mezőgazdasági nagy­üzem birtoka több mint negyven kilométer hosszan belenyúlik a megye testébe, a Balatontól délre. Három és félezer holdjából Nagytoidi-puszta környékén fek­szik két és félezer hold. A többi pedig más üzemegy­ségeket alkot. És Bogláron?? Nincs, illetve nem volt : ott egy talpalatnyi területük sem, csupán a központi irodák. No, meg a vezetők lakása. Ha közelebb akar­tak kerülni az élethez, a termeléshez, különféle költ­séges közlekedési alkalmatosságokat igénybe véve utaz­gattak a székhelyről az üzemegységekbe. Gondolták, hogy sántít a dolog és tartottak tőle, hogy valamikor valakinek szemébe ötlik az ellentmondás: Boglárról, illetve Bogláron igazgatni egy másutt elhelyezkedő gazdaságot. Meg akarták hát vetni lábukat székhelyü­kön. A gazdaság egykori főkönyvelője volt leginkább a tettek embere. Jól jött neki az ellenforradalom, s örömmel szemlélte a bogiári Dózsa Tsz szétesését. Jani János, a fonyódi járási tanács mezőgazdasági osz­tályának vezetője állítja, hogy a főkönyvelő itett is ez ügyben egyet-mást. Erőszakkal megkaparintott a Dózsa használatában lévő bogiári tartalékföldből 260 holdat. Úgy vélte, ezzel a Balaton mellett maradhat központ­juk. Biztos, ami biztos: kérte Jani elvtársat, intézze el, hogy a falu határában minden tartalékterületet a gaz­daság vehessen használatba. ígérte, nem marad érte háládatlan... A mezőgazdasági osztályvezető helyes ítélete és bűnüldöző szerveink ébersége azonban meg­mentette ettől a gondtól a túlbuzgó főkönyvelőt. A csillag-pusztai gazdaság vezetői — a megyei igaz­gatóság szerint — mégis átteszik székhelyüket Toldi­­pusztára, tehát egy kicsit délebbre vonulnak. A Iboglári tairtalékföldek hasznosításának gondját a helybeli Sző­lészeti Állami Gazdaság vállalta magára. A »szőlősök-« veszik át a csillag-pusztaiaktól a rád-pusztai üzem­egységet is. Nagy kő esik le ezzel a régi gazda szívé­ről, hiszen Rádon úgy sem tudtak megbirkózni a mun­kákkal. Volt idő, -amikor kapálatlanul hagyták kukori­cájuk egy részét, máskor meg amiatt kellett szégyen­kezniük, hogy burgonyájuk, cukorrépájuk néhány holdját leszántották, mert az ősziek elvetését sürgő­sebbnek vélték, mint a megtermelt növények betakarí­tását — mondotta Jani elvtárs. A Csillagpusztai Állami Gazdaság, a megyei igazga­tóság helyeslésével, otthagyja tehát a rádi üzemegysé­get. A puszta lakói, akik a Béke Tsz-ben építgetik szebb holnapjukat, boldogan veszik tudomásul ezt a hírt. Két év óta ugyanis hiába hadakoztak minden­féle felettes szervvel nagyobb darab földért, kérésüket nem hallgatták meg, küzdelmük mindeddig elvetélt. Pedig de nőtt az amúgy is nagy földéhségük, amikor látták, hogy az állami gazdaság nem úgy dolgozik, ahogy kellene. Úgy hírlik, hogy a csillag-pusztaiak jogutódja, a Bogiári Szőlészeti Gazdaság meghallgatja és orvosolja a Béke Tsz tagjainak földpanaszát. A harmincegy tagot számláló szövetkezetnek ugyanis csupán kilencvenkét hold földje van, nem jut 3 hold sem egy-egy tagra! Nehéz ebből eltartani 28 istállós jószágot és 92 sertést. És munkát sem tudnak állan­dóan adni minden szövetkezeti embernek. Sokat segí­tene rajtuk, ha az átszervezés révén legalább 100 hol­dat »örökölnének«. Ez az intézkedés nekik is, meg a népgazdaságnak is javára válna. A nyugalmazott pedagógusok érdekében Megalakult a kaposvári ayugalma­­zott pedagógusok köre. E célból аг értekezleten megjelent harminc nyugdíjas pedagógus. A kör együtt fog működni a Pedagógusok Szabad Szakszervezete Somogy megyei Te­rületi Bizottságával. Az alakuló ér­tekezleten Mákos Gyula szakszerve­zeti titkár előadta, hogy a szakszer­vezet behatóbban kíván foglalkozni a nyugalmazott pedagógusok ügyei­vel, anyagi, erkölcsi, társadalmi te­kintetben egyaránt. ► A jelenlévők jóleső érzéssel fogad­­! tálc a reménytkeltő elgondolás is­> mertetését és egyhangúlag megala- E kították a kört és megválasztották ! annak vezetőit. A vezetőség kéri azo- E kát a nyugdíjas pedagógusokat, akik ! nem értesültek erről az alakuló ér- E tekezletről, jelentsék be csatlakozó E szándékukat a szakszervezet szabad­— Kutas «Р- íságparki iskolánál lévő irodájánál. libán megkerestük a ;ozó Vállalatot. Szeret­et adni az üzemben ersenyrói. most nem versenyezhe­­ondták a Barnevál dol­­.g sohasem maradtunk 31, de ezúttal bármeny­­,nénk, sajnos ... — Ho­­z? Hiszen ahol helyes termelés, ott a mun­­.n akozhat problémát, lely a Barnevált kény­hozza? Miért fajult adáig, hogy a Barne­­cumkaverseny beindítá­­)es...? Export eldolgozó Vállalat, mint > elárulja, a felvásárolt tojást készíti elő a ke­­zámára. Az üzem kapa- Érthető. A feldolgozott íz osztályozott tojás te­­exportra kerül. Kapós . lés szinte Európa vala­­la piacot, komoly, nagy­­valutát jelent számunk­­t munkája révén. Ha­­sés dolog folytán a ba­­:és eldorádója. Már a rájöttek erre és nem is saját zsebeiket időben baromfi-export révén haszonból. A nép álla­­itte el a baromfi-export ; kihasználta a kínálko­­“ket. Sőt tökéletesítette Korszerű feldolgozókat hatalmas baromfineve­­létesítettünk az ország szem, amelyek mind ar­ffliépt einia versenyezhet n Bainmifif eldolgozó Wallalat ? ra hivatottak, hogy anyaggal segít­sék a feldolgozók munkáját. A ba­romfi-export nekünk is hasznot je­lent és életszínvonalunk emelését segíti elő. Ma tíz, holnap huss... Évekig nem volt baj a Baromfifel­dolgozó munkájával. Amíg a kötele­ző beszolgáltatás tartott, állandónak, zökkenőmentesnek bizonyult az anyagellátás. A dolgozó parasztság a begyűjtés szervezettsége révén fo­lyamatosan, havonként egyforma mennyiségben adta le baromfifélesé­gét. Amilyen nagy apparátussal a begyűjtés dolgozott, képes volt hiánytalanul biztosítani a Baromfi­­feldolgozó részére szükséges anyagot. A kötelező beszolgáltatás azonban megszűnt és a begyűjtési apparátust leépítették. A baromfifélék további biztosítása egyedül a szabadfelvásár­lásra korlátozódott. Ettől a pillanattól a Baromfifel­dolgozó munkája egyre halványabb lett, egyre kevesebb feldolgozásra al­kalmas anyagot kapott a MÉK fel­vásárlóitól. Ma már annyira szélső­ségessé vált a nyersanyagellátás, hogy az elmúlt havi tervteljesítés mindössze 62 százalékos volt csak. A vállalat képtelen helyes munkaerő­­gazdálkodásra. A munkásnők felvé­tele, majd elbocsátása teljesen a be­érkezett tojás- és baromfimennyiség függvénye és sajnos, ez a függvény egyre cikcakkosabb és elviselhetet­lenebb lesz a vállalatnál. A beérkező anyagmennyiség egyszerűen kiszá­míthatatlan. Innen van az, hogy néha 163 000 daráb tojás is beérkezik, ilyenkor felvesznek öt-tíz dolgozót, mert a munkaerő égetően szükséges. Igen ám, de egy váratlan és sokszor érthetetlen forduló miatt a második vagy harmadik nap a MÉK felvá­sárlói már csak 90 vagy 100 ezer to­jást tudnak biztosítani. Ekkor újra csak kényszerhelyzetbe kerül a válla­lat és öt vagy tíz dolgozót elbocsát. Aztán egy újabb sikeres felvásárlási hullám után tízet vagy húszat újra felvesz. Ezt csinálja már hosszú hó­napok óta. A vállalat vezetői képte­lenek tervezni. A terv teljesítéséhez 145 dolgozóra lenne szükség, de csak 110-et tudnak foglalkoztatni. A szél­sőségek áthidalása miatt 28 000 fo­rint béralaptúllépésük van. Az ex­pert elakad, a drága valutát fel­emészti a kényszertétlenség. Egyszerű megoldás Vajon a dolgozó parasztokban ke­resendő a hiba? Vajon a baromfifé­lék tojáshozamában lenne fennaka­dás? — Aligha. A tojáshozam nem változott. De a termelők sem adtál? soha nagyobb kedvvel a baromfifélét, mint éppen most. Hiszen a tojásért a felvásárlók nyolcvan filléres árat fi­zetnek, szemben a régi 30 filléres be­gyűjtési árral. Ki az, aki még ezek Után azt állítja, hogy a parasztság nem hajlandó atadni felvásárlásra a tojáshozamot? Hajlandó. Hanem in­kább a felvásárlás módjában, szer­vezetlenségében keresendő a hiba. A MÉK hullámzó felvásárlásával lehet kereskedelmet ellátni, de semmiképp sem üzemet fenntartani. — A fenn­álló hibák ellenére sem mondhatunk le — éppen az export végett — a további baromfifeldolgozásról. A fel­vásárlás hullámzása miatt nem húz­hatjuk le a rolót. Mi hát a megol­dás? A helyes megoldáshoz régi tapasz­talatok szolgálnál?: útmutatóul. A kö­telező beszolgáltatás ideje előtt a Ba­romfifeldolgozó önálló felvásárlási gárdával dolgozott. Ekkor fennaka­dás nélkül, tervszerűen folyt a mun­ka. Az üzem felvásárlói nem függtek a kereskedelmi vonal ingadozásától (árváltozás stb.) és nem engedték, hogy aa üzem számára létfontosságú felvásárlási munkát ilyen vagy olyan külső tényezők befolyásolják. A ki­tűzött felvásárlási tervet folyamato­san teljesítették. Az üzem szakem­bereinek véleménye szerint is a leg­célravezetőbb, a legkevesebb bonyo­dalmat előidéző megoldás az lenne, ha a feldolgozó ismét külön felvásár­lási apparátussal rendelkezne. Állít­juk, nem esne csorba a szocializmus építésén. A szocializmus építésére nézve legalább olyan fontosnak tart­juk az ország számos, exportra dol­gozó üzemének gazdaságos működé­sét, mint a felvásárlás szigorúan »egy kézben tartását«, különösen ak­kor, ha ez nem tudja a szóbanforgó üzemek anyagellátását fennakadás nélkül biztosítani. Helytelen lenne természetesen felvásárlási dzsungelt teremteni azzal, hogy a felvásárlást különböző szervek kezébe darabol­nánk szét. Nem is ezt akarjuk. A fel­vásárlás zöme maradjon csak a MÉK kezében. De azoknak az üzemeknek, amelyeknek munkájában a felvásár­lás napi létkérdés, segítene, ha saját felvásárlóikkal rendelkeznének, még akkor is, ha emiatt az üzem admi­nisztrációja valamivel megnöveked­ne. Pusztába kiáltott szó ? — A nehézségekről beszámolt, ja­vaslatokat tett a Népszabadság és a Népakarat. Felszínen tartott prob­léma a miénk — mondták az üzem vezetői, csakhogy, és itt jön a csak­hogy, mert ennek ellenére sem tör­tént még semmi üdvös változás. Az üzem hónapról hónapra veszteséges, az export visszaesett, az idő rohan felettünk, de a feldolgozók problé­májáról mindenki hallgat. Meddig? Hallgatni lehet, de elhallgatni és el­kerülni nem lehet a nehézségek megoldását. Valamilyen módon előbb­­utóbb segíteni kell a feldolgozóknak és vajon érdemes-e a célravezető in­tézkedés bevezetését sokáig halogat­ni, amikor minden e"^es nap vádol és megoldásért kiált... ? Ne tekintse hát az Élelmezésügyi Minisztérium a segítség- és melgodás-kérést pusz­tába kiáltott szónak! Szegedi Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents