Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-11 / 108. szám

4 SOMOGYORSZÄG Szombat, 1957. május 11.

Az országgyűlés ülése

(Folytatás az előző oldalról.)

a mezőgazdasági felvásárlási árakra. A mezőgazdasági termékek felvásárlása ,.z év első négy hónapjában kisebb hibáktól eltekintve általában sikeres volt.

A vásárlóerő tervszerű alakulásának és a költségvetés egyensúlyának nem elhanyagolható kérdése az adófizetés. Népgazdasági tervünk joggal számol nemcsak az idei adók megfizetésével, hanem a műit évben keletkezett adóhátralékok rendezésével is. A tanácsi pénzügyi szervek fontos kötelezettsége, hogy az adok és a hátralékok időben való befizetését mindenütt biztosítsák.

Az árualap és a vásárlóerő szilárd eavi nsúlyának megteremtése termeszei csen döntő mértékben a mezőga/.daságt és ipari termelés alakulásán múlik. Ezért a terv teljesítése az áru és a pénzforgalom egyensúlyának kgl'.nlcsabb feltétele. Figyelemmel arra, hogy a terv -vásárlóerő mérlegében a termelési lehetőségek és a pótlólagos árualapok teljes számításba vétele mellett is kisebb feszültségek mutatkoztak az e^yemúlv szilárd biztosítása érdekében, szűk körbefi árkorrekciókra is szükség volt.

A kormánynak az volt a törekvése, hogy ezek az árkorrekciók ne vonatkozzanak a széles dolgozó rétegek mindennapos szükséglett ira. Különösen ne érintsék ,z átlagbérek színvonalát meghaladó j-' edelemmel rendelkező dolgoz к szokásos beszerzéseit.

Az á nelás olyan cikkeket érint, mint pl. motorkerékpár, kerékpár, mosógép, varrt ép, egyes mezőgazdasági gépek és szerszámok, valamint luxuscikkek. Ezeknél a kereslet és kínálat egyensuiyanaK: oiziosuasa L indokolttá teszi a magasabb árakat. A kormány által hozott intézkedések emeli«- tt a vendégiátóipar egyes ágazataira is kiterjednek.

Figyelembe véve ezeket az árkorrekciókat, a terv maradéktalan teljesítésével az árualap—vásárlóerő mérlegben is szilárd egyensúly áll elő. ami lehetővé teszi, hogy a népgazdaságban változatlanul állami ; rak és reális mezőgazdasági felvásárlási arak r fényesül jenek és inflációs veszély ne zavarja a továbbiakban gazdasági előrehaladasunkat.

Végül alá kell húzni, hogy az állami és társadalmi élet minden területén talán soha olyan mértékben mint most, a legszigorúbb takaréké. ágra van szükség. A létszámcsökkentés következtében az államapparátus fenntartása ma lényegesen kevesebbe kerül. Az állami élet egyéb területén is számos takarékossági inté kedés történt. Mindezek mellett azonban még fel kell tárnunk más

forrásokat is, amelyek újabb eszközöket szabadítanak fel alapvető célkitűzéseink megvalósítására.

Befejezésül kifejezte azt a meggyőződését, hogy

a dolgozó magyar nép az 1957. évi népgazdasági terv teljesítésével leküzdi a még meglévő gazdasági nehézségeket

és a népgazdaságunkban bőven meglévő tartalékok feltárásával szilárd alapot teremt ahhoz, hogy sikeresen haladjunk előre a szocialista építés útján. (Taps.)

Nagy Antal kénviselő (Szabolcs- Szatmár megye) hangsúlyozta, a megye dolgozóinak túlnyomó többsége tetteivel, munkájával támogatja a forradalmi munkás-paraszt kormányt, mert látja, hogy a kormány szavai mögött tettek állanak, látja, hogy leszámol a múlt hibáival és e viszonylag rövid idő alatt milyen kiemelkedő eredményeket ért el.

Mi a szovjet határ mentén élünk — mondotta — és

Záhonyban a magunk szemével látjuk, hogy mit jelent a nagy test» érnep segítsége. November óta éjjel-nappal, szinte megszakítás nélkül áramlanak) be a határállomáson a népgazdaságunk számára szükséges anyagok.

Segítséget kaptunk a nehéz napokban román barátainktól is.

A megye mezőgazdasági helyzetéről szólva elmondotta, a termelőszövetkezetek egy résziében az ellenforradalomnak sikerült zavart keltenie, a közös gazdálkodás gyökerei mégis annyira mélyek, hogy azokat nem lehetett és nem lehet kitépni.

Fodor Imre Veszprém megyei képviselő elmondotta: a Veszprém megyében lezajlott események is világosan ellenforradalmi jellegűek, itt is a régi rend hívei léptek porondra, hegy visszaszerezzék hatalmukat.

Majd elmondotta, hogyan ismerték fel az elmúlt hónapok sojran a megye becsületes dolgozói az októberi események ellenforradalmi jellegét és hogyan növekedett körükben a forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedéseinek népszerűsége. A kemény, határozott intézkedések nem tetszenek az ellenforradalmároknak — mondotta —, de tetszenek a dolgozóknak. Ezt bizonyítják a termelési eredmények.

A Veszprém megyei bányák termelése már elérte az 1956. szeptemberi szintet. A megyében az idén tízezer holddal több a tavaszi vetés, mint tavaly. Az elmúlt hónapokban 21 termelőszövetkezet alakult újjá.

A forradalmi munkás-paraszt kormány minden eddigi intézkedése — mondotta befejezésül — a dolgozó nép érdekében történt. Ezért a kormány beszámolójával egyetértek és azt az országgyűlésnek elfogadásra javasolom.

Ezután ebédszünet következeit.

Felemelték néhány mex&gaxdasági gép és sxeráru^ vendéglátóipári és luxuseihk árát

Az ellenforradalom súlyos károkat okozott népgazdaságunknak. A forradalmi munkás-paraszt kormány eddigi intézkedései jelentősen hozzájárullak a gazdasági helyzet konszolidálásához, az életszínvonal emelkedéséhez. Egyes áruféleségekben azonban a fogyasztást nem tudják maradéktalanul kielégíteni. Ezért a kormány bizonyos árucikkek fogyasztói árának emelését határozta el.

Ez az intézkedés az árucikkeknek csak egy szűk körére terjed ki. Továbbra is változatlan, országosan egységes szilárd állami árakon történik az árusítás az élelmiszeripari termékekben, a ruházati cikkekben, a háztartási, ve*»vi, vas- és edénvárukban, a legfőbb kulturális szükségletet kielégítő cikkben. Nem változik például az ára a kenyérnek húsféléknek, zsírnak, lisztnek, cukornak. szöveteknek, kész ruháknak cipőknek, szappannak, mosós ' * ok nek, tüzelőanyagoknak, játékoknak könyveknek, gyógyszereknek stb.

Az áremelés a mezőgazdasági gépekre és szerárukra, az építőanyagokra, a motorkerékpárra és kerékpárra, a mosógépekre és varrógépekre, valamint egyes fényképezőgé pekre és néhány luxuscikkre terjed ki.

Intézkedéseket hozott a kormány a vendéglátóipari árak bizonyos mérvű emelésére. Emelkedik a bor, sör, a wermuth, pezsgő és az eszpresszó kávé fogyasztói ára. Emelték az ' idegenforgalmi szállodák szob..di jót. A vendéglátóipari egységekben ezentúl asztali fogyasztási díjat, illetve zenés ár helyett zeneszolgáltatási felárat számítanak fel.

Ezzel egyidejűleg néhány éttermet és cukrászdát osztályonfelülivé minősítettek, megfelelően magasabb

ülőfogyasztási díjjal. Az áremelés néhány egészségtelen aránytalanságot is megszüntet. Több cikknél, amelyek termelése jelenleg veszteséges, az új árak kedvezően ösztönzik a termelés emelkedését. Ezzel csökkenni fog a hiánycikkek száma is.

Ezek az intézkedések hozzájárulnak a spekuláció letöréséhez, a vásárlóerő és az árualap egyensúlyának megteremtéséhez, a forint vásárlóerejének további megszilárdításához.

MOSZKVA

(TASZSZ) Május 9-én Moszkvába érkezett Robertson, az ENSZ főtitkárhelyettese. Ugyanazon a napon Robertsont Sz. K. Carapkin, a szovjet külügyminisztérium kollégiumának tagja fogadta.

BEIRUT

(MTI) A TASZSZ közli: mint a Telegraf című lap jelenti, Jordániában soha eddig nem látott arányban folytatódik a hazafiak letartóztatása és meghurcolása. Letartóztatták a feloszlatott politikai pártokhoz tartozó tisztviselőket. A koncentrációs táborok és a börtönök zsúfolásig megteltek hazafiakkal.

LONDON (MTI) Lord Attlee volt miniszterelnök az edinburghi egyetem munkáspárti klubjában tartott előadásában kijelentette: — Nem hiszem, hogy a kommunizmust meg lehetne verni háborúban. A világ érdekében remélem, el lehet kerülni az összeütközést. A háború teljes egységbe tömörítené egész Oroszországot a kommunista rendszer mögött.

A szövetkezeti önállóság,

meg cs szabadgazdálkodás

Az őszi forgószél felkavarta a kedélyeket Látrányban is. Néhány hangoskodó teletorokkal kiabálta: oszlassák fel a szövetkezetei. Abban sántikáltak, hogy szép jussuk ered a tsz közös vagyonának széthordásából. Egy-két szegényparaszt azonban szilárdan a sarkára állt. Kadlicskó József köré csoportosult a kicsiny sereg, amely bátran szembefordult a viharral, s nem 'felejtették el, milyen sorsból emelte ki őket a szövetkezet. Ezért megvédték közös gazdaságukat.

Négy-öt családra csappant az Alkotmányban a létszám, többen még inogtak az ellenforradalom lelki nyomása miatt. A maroknyi szövetkezet sokáig magára maradt. Fiamis hírek terjengtek: minden tsz olyan medrei vágjon gazdálkodása folyásának, amilyent akar, s nem szól ebbe bele az égvilágon senki sem. Ők aztán éltek is ezzel az — úgymond — korlátlan szabadsággal. Menten kiadták bérbe fűrészgatterukat, havi három és félezerért. Ötholdas kertészetükkel sem bírtak volna, azt is egy kívülállóra bízták. A szerződés értelmében 42 500 forintot kapnak tőle, amely pénzért egy szalmaszálat sem kell keresztbe tenniük.

Egyszer aztán vége szakadt a »teljes önállóságnak«. Jött az első, nem várt »beleszólás«.

A megyei lap helytelenítette, hogy bérlőket alkalmaznak a iáirányiak.

— Látrányi tapasztalatok

Kadlicskó József elvtárs, az elnök nem olvasta ugyan a cikket^ de hallott róla másoktól. Később egy értekezleten határozottan megmondták neki a véleményüket a járási vezetők. »Engem bizony nem fognak többé háborgatni emiatt« — gondolta és hazajőve megbeszélte a tagsággal: munkaegységben számolnak el a fűrészgatteressel. Azóta valóban tagként szerepel Bencsik István, a gaiter kezelője. A kertészetről azonban ebben az évben Petrov György bérlő gondoskodik. Kadlicskó elvtárs csalódottan mondta a minap: »Mégis megsértették az önállóságunkat«.

Beszéljünk nyíltan erről a dologról.

A látrányi Alkotmányban ma tizenhét család, huszonkét taggal műveli meg a 126 hold szántót. Függetlenített vezetőket nem tartanak. A fogaitosofeat, állatgondozókat, csőszöket leszámítva 15 életerős, dolgoskezű ember szorgoskodik a mezőn 80 holdon kalászosokat és takarmányt termelnek. A háztáji terület nagysága 17 hold. A gyalogmunkásoknak a közösben másfél hold cukcrréoát, két hold takarmányrépát, négy hold burgonyát és tizenhat hold kukoricát kell megkapálniuk. Ne állítsa senki, hogy a 23,5 hold kapásnövény ápolása és a más egyéb tennivaló«: elvégzése elegendő munkát ad a tizenöt növényápolási dolgozónak. Futná erejükből a kertészet gondozására is! És még jobban áll-Késő bánat

A baj leginkább váratlanul üt be... De van eset, amikor az előre számítható baj elkerülésére sem tesz az ember óvintézkedést. Még az okos figyelmeztetés ellenére sem. Mert nem akarja hinni a baj bekövetkezését. így volt ezzel a dologgal Berkes János nagykorpádi lakos is. Tudta, hogy zsúpos tetejű háza ki van téve a tűzveszélynek. No, de évtizedek óta még egyszer sem fogott tüzet, hát miért éppen most fogna?

Kedden, amikor ott jártak nála az Állami Biztosító emberei, s kérték, hogy biztosítsa házát tűzkár ellen, csak annyit mondott közömbösen: — Majd még gondolkodom rajta, s holnap megmondom a szándékom. — Magában úgy gondolta, csak pénzcsalás ez az egész biztosítási ceremónia. — Az én pénzemet ne zsebeljék be a biztosító ügynökök.

Másnap, szerdán reggel pedig már eszeágában sem volt a tűzbiztosítás, ment a mezőre feleségével együtt. Legényfiúk még otthon maradt, s valahova vendégségbe készülődött. S egyszer, amint az udvarra megy, látja ám, hogy a feje felett meggyulladt a háztető, míg a szobában volt. De ekkor már kongattak a toronyban, s szaladtak össze a népek, és jöttek a helyi tűzoltók is a motoros fecskendővel. S a fiatal Berkes megrökönyödve látta, hogyan válik tűz martalékává házuk és a padláson lévő összes értékük, a gabona, a kukorica, a füstölt sertéshús.

Erre nem gondolt Berkes gazda, pedig tudta, hogy a rossz kéménynyíláson át is tüzet foghat a száraz szalmatető. Az emberek sajnálkozva jegyezték meg: milyen jó lett volna, ha szegény ember tegnap aláírja a tűzbiztosítást. Most nem kellene azon tömi a fejét, hogy miként kezdjen a ház építéséhez. Sajnálta azt a 107 forintot, amit egy évre kellett volna fizetnie tűzbiztosításra, nem gondolva, hogy fukarkodásával ezreket veszíthet. Mert így nem fizethet néki az Állami Biztosító egy vasat sem. Magára van utalva. Bizonyára megbánta már Berkes János, hogy elmulasztotta a tűzbiztosítást. De már kései a bánat. Okuljon belőle ő is, meg mások is ,- szí

nángk munkaerő dolgában — amiben egyébként sem szűkölködnek —, ha nem kellett volna visszautasítaniuk néhány földnélküli jelentkező felvételi kérését. A bogiári Horváthcsalád, meg a helybeli Nyikcs Mária ugyanis szívesen beállt volna közéjük.

Térjünk rá arra a bizonyos szabad gazdálkodásra, amelyet ők hiány ólnak.

Kadlicskó elvtára úgy mondja: »Az egyéni paraszt bérbe adhatja, vagy részesen műveltetheti földjét. Minket miért akadályoznak ebben?« A magángazdaságokban a tulajdonjogé a döntő szó. A földjével nem bíró egyéni paraszt azáltal jut jövedelemhez, hogy a tulajdonában lévő ingatlanát használatra adja át másnak — aki neki ezért bizonyos bérletet fizet. Ez nem szocializmus, hanem kapitalizmus. A szocialista társadalmi rend alapja a munka, s minden ember a végzett munkája után részesedik a megtermelt javakból. Ennek az elvnek az érvényesítésére, megvalósítására valók a szövetkezetek 4s. Nekünk csakis szocialista jellegű tsz-ekre van szükségünk. Olyanokra, amelyekben a fő tcrrríelési eszközök közös tulajdonban vannak, a tagság maga műveli meg a szövetkezeti földeket, vagyis nem foglalkoztat idegen munkáskezeket: és a jövedelmet a végzett munka nmennyisége és minősége arányában osztja el. A látrányi Alkotmány így gazdálkodik a saját kezelésében lé’vő birtokon, ám a kertészet bérbeadása kanitalista vonás! Ezért helyes

■ volt mindaz a bírálat, amely ezt ki' fogásolta.

Az önállóság, a szabad gazdálkodás — nem légüres térben mozgó fogalmak.

A szövetkezet belső demokráciáját tiszteletben tartják az állami szervek. Ahol erről netán megfeledkeznének, ott elő kell venni a bírálat fegyverét. A szabad gazdálkodás azt jelenti, hoey nem szabja meg központi utasítás, hogy a tsz mit és hogyan termeljen, értékesítsen. Ennek eldöntése a szövetkezeti tagok dol:ga, ám jól teszik, ha megfogadják a szakemberek kincset érő tanácsait. Az viszont nemcsak joguk, hanem kötelességük is a párt- és állami szerveknek. hogy megköveteljék: min: den szövetkezetben érvényesüljenek :a szocialista jellemvonások. Ez viszont egybeesik a tsz-1 agok érdeké; vei. A kapitalista kinövések lenye: segetésére buzdító figyelmeztetést i tehát nem vehetik az önállóságukat : sértő beavatkozásnak.

Dicséret illeti a látrányi Alkot: mány tagjait helytállásukért, szövetkezetük megvédéséért. Ne .várjanak : azonban elismerést a kertészet bér: beadásáért, mert az nem a szocializ■mus irányába mutat. Belátták ezt

■ "1 ár ők is, mert amint az elnök ; mondta: jövőre nem tartanak bérlőt. ■Gondolják meg azonban, hogy érde:mes-e ezzel az intézkedéssel egy évet ;várni? Szerintünk nem!

t Kutas József

ELÉGTÉTELT VARNAK A POTONYIAK

»Reszkess, te sötétben bújkáló ellenforradalmár! ...« Egy házi készítésű plakáton hirdeti a nagybetűs felirat a potonyi tanácsházban, Hogy a proletárhatalom hű őrei kemény kézzel sújtanak le a nép ellenségei:e. A plakát balsarkában elhelyezett fénykép pedig azt a szívbemarkoló pillanatot örökíti meg, amint a zokogva könnyező szülök, özvegyek és szomorú arcú kis árvák utolsó búcsút vesznek szeretteiktől, a népi demokrácia, a haza védelmének harcában hősi halált halt fiatal honvédtisztjeinktől.

Néhány pillanatig némán ülünk Simara Vendel tanácselnökkel, s tekintetünk egy irányba, a falon függő plakátra szegeződik.

— Biztos, hogy Potonyban is folyt volna vér, ha nem jön november negyediké — szólal meg elgondolkodva Simara elvtárs. — Mert már közel álltunk hozzá ...

— Mit csináltak itt az elleni or dalmárok?

— Október 30-án felszakították a tanácsháza bezárt ajtaját és törtók, zúztak itt mindent, mint az eszevesztettek - - -Mit törtek össze?

— Ami csak a kezük ügyébe akadt, a többi között a hangszórót, hangerősítőt. Fdégettek egy csomó fontos iratot. Mintegy 1900 forintos kárt okoztak csak itt a tanácsháznál.

— Es kik csinálták mindezt?

— Gyimesi József, a »nemzeti bizottság« elnöke, aztán Szabadi György, a »nemzetőrség« parancsnoka és Szilovics József, meg Vucseta József. De nemcsak az szárad ezeknek a lelkén, amit a tanácsnál csináltak. Ennél még sokkal több van a rovásukon ...

Tettleg is bántalmaztak valakit? Arra nem került sor, csak amúgy zaklattak éjszakánként minket, kommunistákat. Fegyvert kerestek nálunk.

— S ezeknek az ellenforradalmároknak volt fegyverük?

— Természetesen. Hogy honnan vették, nem tudom, de volt fegyverük. Fegyveresen törtek rá a volt Micsurin Termelőszövetkezet vezetőire és a tagokra is. Szétzavarták az egész szövetkezeti tagságot, s ők meg elkezdték szétosztani a tsz vagyonát.

— Es kiknek osztották azt szét?

— Hát nem a termelőszövetkezet tagságának, hanem visszacitálták a faluba azokat, akikot különböző okok miatt évekkel ezelőtt kitelepítettek a határsávból, illetve a községből. Gorjánecz József kitelepített kukáknak két tehenet, három üszőt, egy anyakocát nyolc malaccal és tíz mázsa szénát; Péter Pálnak két lovat, egy csikót, egy kocsit és 60 mázsa szénát; Szilovics Vendelnek két lovat, egy pár lószerszámot, 50 mázsa szénát és egy vetőgépet adtak a nagylelkű, újdonsült »vezetők«. Ezzel aztán teljesen kimutatták foguk fehérét. Minden becsületes ember elítélte ezt a tevékenységüket, s a legegyszerűbb emberek előtt is világossá vált, hogy ez a »díszes« társaság nem a falu dolgozóinak érdekében cselekszik, amikor a népi demokrácia ellenségeinek juttatták azt, amit a falu szegényparasztjainak közössége éveken át verejtékezve összehozott boldogulásának megalapozására. S nem is ment volna szét a termelőszövetkezet, ha ezek szét nem züllesztik. Sőt november 4-e után ismét újjáalakult volna a tsz, ha a volt tagok közül többen el nem hagyják a falut. Mert az ellenforradalom alatt, amikor a tsz vagyonát elherdálták az ellenforradalmárok, sok volt tsztag reménytelennek, kilátástalannak látta itt a további jövőjét és más faluba, más vidékre költözött.

— No és mi lett a sorsuk ezeknek az ellenforradalmároknak?

— Eddig, sajnos egyedül Szabadi György .került a megérdemelt helyére, de semmivel sem kisebb a bűne Gyimesi Józsefnek sem, aki még ma is itthon van Sziloviccsal és Vucsetával együtt. Igaz, hogy az ügyészség foglalkozik az ügyükkel, de sokan fel vagyunk háborodva a faluban amiatt, hogy Gyimesi, aiki a legtevékenyebben szervezte és vezette az ellenforradalmat Potonyban, m?g mindig szabadlábon van. Vajon van-e joga az ilyen Gyimesi-féle egyéneknek, akik fegyverrel támadtak a proletárhatalom ellen, még ma is egy levegőt szívni a becsüleVes emberekkel? Én úgy vélem, hogy nincs joguk. Mert bizonyára nem azért fogtak fegyvert, hogy azt nézegessék, hanem az adott esetben használták is volna.

Igaza van Simara elvtársnak. A fegyver nem játékszer, azzal lőni szoktak. S az már világos, hogy Gyimesiék kikre lőttek volna. S egyéb ellenforradalmi tevékenységibe is alapot szolgáltat ahhoz, hogy mielőbb lakat alá kerüljenek, s megtisztuljon a falu levegője az általuk terjesztett rothadt bűztől. Csakis így nyerhetnek elégtételt a potonyi igazszívű, józangondolkodású, jószándékú emberek.

Szűcs Ferenc