Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-11 / 108. szám
a SOMOGYOESZÄG Szombat, 1957. május 11. AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSE Támogatjuk Ázsia és Afrika népeinek nemzeti függetlenségi harcát A nemzetközi helyzet jelentős tényezője az a hatalmas méretű függetlenségi mozgalom, amely a Közép- Keleten, Afrikában és Ázsiában folyik. Ez a hatalmas mozgalom szervesen beleilleszkedik a világ népeinek a békéért, az imperialista agresszió ellen folytatott harcába. A magyar kormány szükségesnek tartja ismételten kijelenteni, hogy támogatja a béfeeszérető ázsiai és afrikai népek jogos nemzeti törekvéseinek megvalósítására irányuló harcát. Az elmúlt esztendőkben az agreszszív imperialista körök általános támadása egyidőben indult meg Magyarország és Egyiptom ellen. A magyar nép már akkor a legteljesebb szolidaritásáról biztosította Egyiptom népét. Kormányunk most is kifejezi teljes együttérzését Egyiptom szabadságharcával és mélyen elítéli az Egyiptom elleni agressziót akár imperialista hatalmak, akár ezek biztatására Izrael részéről történt is. Osztrák szomszédunkkal az ellenforradalmi események következtében megromlottak a kapcsolatok. A magyar kormány korrekt és jószomszédi kapcsolatokat akar Ausztriával. Ezért örömmel üdvözölné, ha egy sor olyan, a két ország közötti viszonyban problémákat okozó kérdésekben, mint a kiskorúak hazatelepítése, az elhurcolt magyar vagyon visszaszolgáltatása, a határsértések kérdése, a megoldást elősegítő pozitív lépéseket tapasztalnánk az osztrák kormány részéről. Ezek elősegítenék a népeink érdekeit kölcsönösen szolgáló kapcsolatok helyreállítását és további javítását. Az Amerikai Egyesült Államok különleges szerepet játszottak az októberi eseményekben A nemzetközi helyzetben a feszültség I enyhítéséért folyó harcot most is, mint a múltban, a Szovjetunió vezeti. Ezt szolgálják a Szovjetuniónak a legutóbbi időben a leszerelés kérdésének megoldása érdekében tett nagy fontosságú újabb javaslatai is. Ugyanakkor az imperialista nagyhatalmak, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok a feszültség fenntartására törekszik. Ez nyomja rá bélyegét hazánk és az Egyesült Államok kapcsolataira is. Mint az várható volt, a Magyar Népköztársasággal szemben ma a legbarátságtalanabb álláspontot az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei foglalják el. A budapesti amerikai követség diplomatáinak tevékenysége és magatartása is bizonyítja azt a különleges szerepet, amelyet az Amerikai Egyesült Államok az októberi eseményekben játszott. Л Berliner Zeitung című német lap szerint, tavaly október végén az Egyesült Államok tekintélyes képviselői több titkos értekezletet tartottak a magyar fasiszta emigráció vezetőivel. E megbeszéléseken Jackson őrnagy, a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai fegyveres erők képviselője, biztosította a magyar emigránsok vezető katonai szervét, hogy haladéktalanul rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi segítséget, beleértve a személyi- és fegyverszállításra szolgáló eszközöket, tehergépkocsikat és repülőgépeket is. Ugyanerről a kérdésről a Liberation című francia lap így ír, idézőm: »Nyugat-Németországban levő, menekült magyarok elbeszélése szerint a budapesti amerikai követség nem maradt tétien az októberi események idején. Október 27-én az Egyesült Államok ideiglenes ügyvivője felajánlotta a magyar kormánynak, hogy közvetítői szolgálatot teljesít a felkelők és a kormány között. Erre a küldetésre Nyerges Miklós másodtitkárt és Nagy Ernő attasét javasolta. Mindketten magyar származású amerikaiak. Nyerges kapcsolatban állott az Országos Forradalmi Bizottsággal és számos katonatiszttel is, így különösen Király Bélával. Megerősítik azt is, hogy Nyergest használták fel az Egyesült Államokból érkező tanácsok, és az úgynevezett Magyar Felszabadítási Bizottság utasításainak a felkelőkhöz való közvetítésére. Nyergesen keresztül kaptak a magyar földalatti mozgalom vezetői október 22-én utasítást az úgynevezett Magyar Menekültek Központjától.« Nem véletlen tehát, hogy az októberi ellenforradalom leverése óta az Aftierikai Egyesült Államok kormánykörei barátságtalan magatartást tanúsítanak a Magyar Népköztársaság iránt. Nem véletlen az sem, hogy az amerikai követségen keresett és talált menedéket a bur,zsoá restauráció zászlóvivője, Mindszenty is. Amerikai hivatalos szervek minden eszközzel gátolják a washingtoni! követségünk tevékenységét, letartóztatják a követségre látogató személyeket, megtűrik a fasiszta tüntetéseket. nem engedték beutazni Amerikába a sportolókat, a korcsolya'oajnok Nagy-testvérpárt, eltaná. csolták Jehudi Menuhin hegedűművészt attól, hogy Budapestre jöjjön hangversenyezni. És így lehetne folytatni tovább. A magyar forradalmi munkásparaszt kormány határozottan visszautasítja az Amerikai Egyesült Államok hivatalos köreinek Magyarország belügyeibe történő beavatkozási kísérleteit. Ma a normális államközi kapcsolatok megteremtésének és fejlesztésének hívei vagyunk, de ehhez elsősorban az szükséges, hogy felhagyjanak a Magyar Népköztársaság elleni aknamunkával, Á normális államközi kapcsolatok elősegítése érdekében a kormány az amerikai mesterkedésekkel szemben messzemenő türelmet tanúsított: szabadlábra helyezte a budapesti amerikai követség magyar alkalmazottját, kiutasították az országból a Life tuöósítór.ojét, aki illegálisan lépte át az ország határait, elengedtük az embercsempésző amerikai diákot is. Nem növeli a magyar dolgozó nép soraiban Anglia és Franciaország kormányai iránti megbecsülést az, hogy feltétel nélkül követik az Amerikai Egyesült Államok magyarellenes politikáját. A Magyar Népköztársaság és az ENSZ Végül néhány szót a Magyar Népköztársaság viszonyáról az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Emlékezetes, hogy hazánkat az imperialistä'K által akozott akadályok miatt csak évekig tartó huzavona után vették fel ebbe a fontos nemzetközi szervezetbe. Nem gondoltuk, hogy hazánk ellen éppen az ENSZ-ben, annak felhasználásával indítanak támadást. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kezdettől fogva következetesen képviselte hazánk érdekeit, amikor kijelentette, az úgynevezett »magyar kérdés« napirendre tűzése és erőszakolt megvitatása az ENSZ-ben sérti az ENSZ alapokmányát, nyílt beavatkozást jelent hazánk belügyeibe. A Magyar Népköztársaság ENSZ-küldöttsége, .mivel a közgyűlésen minősíthetetlen hangon beszéltek Magyarországról, elhagyta a közgyűlés termét. Az úgynevezett »magyar kérdés« további napirenden tartása céljából felállítottak egy ötös bi zottságot, amelynek célja nem más, mint az imperialisták által ellenünk terjesztett rágalmaknas. hamis tanúvallomásokkal való dokumentálása. Az ötös bizottság működése ellentétben áll a/ ENSZ alapokmányával és ezért törvénytelen. Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésén felvetett és vitatott kérdések személyes megtárgyalása céljából kormányunk meghívta Hammarskjöld urat, az ENSZ fötit- Kárát Magyarországra. Mint az államok békés egymásmelleit élésének hívei, az Egyesült Nemzetek Szervezetében továbbra is olyan tevékenységet kívánunk folytatni, amely elősegíti az alapokmány alkalmazását a nemzetközi béke és biztonság megőrzése érdekében. Tisztelt országgyűlés, kedves elvtársak! A forradalmi munkás-paraszt kormány nevében beszámoltam a kormány féléves tevékenységéről és vázoltam néhány fontos kérdésben kormányunk álláspontját. Meggyőződésem, hogy a magyar országgyűlésnek adott kormánybeszámoló, az efölötti vita lezárja az ellenforradalmi támadást követő féléves munkánk szakaszát és egyben az önök bizalma és támogatása friss lendületet, újabb erőt ad a kormány további munkájához — fejezte be beszédét nagy taps közepette Kádár elvtárs. Kádár János beszéde után Rónai Sándor javaslatot tett, hogy az országgyűlés legközelebbi ülését péntek délelőtt 10 órai kezdettel tartsa. AZ ORSZÁGGYŰLÉS PÉNTEKI ÜLÉSE Az országgyűlés pénteken délelőtt a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének beszámolója fölötti vitával folytatta ülésezését. Résztvett az ülésen Dobd István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Antos István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Dögéi Imre, Horváth Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kossá István', Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nag; Józsefeié, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai kép1 viseletek számos vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel tíz óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kiss Károly elvtárs felszólalása. Íz eSEenfsrradalHiáraiiliai szemben érvényesíteni kell népköztársaságunk törvényeinek szigorát A kormány elnökének beszámolója feletti vitában elsőnek Kiss Károly képviselő, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja szólalt fel. Bevezetőben rámutatott arra, hogy Kádár János részletes összefoglalójából is kitűnt, hogy a november negyedik® óta megtett út eredményes volt, sok nehézséget sikerült leküzdeni, s mindez bizonyítja a kormány alapjában helyes politikáját. Az ellenforradalom előzményeiről és első napjáról szólva hangsúlyozta, hogy a munkáshatalom ellen támadó ellenségnek sikerült elhomályosítani az elmúlt 12 év nagy eredményeit és a nép egy részével átmenetileg sikerült elhitetni, hogy ez a 12 év csupa hibából állt. Ezt navon elősegítette a párt sajtója is, de különösen a revizionista újságírók, akik hátbatámadták a pártot. Ma már aligha akad az országban olyan ember, aki ne tudná, hogy október 23-án a külföldi imperializmus aktív támogatását élvező külső és belső reakciós erők törtek a munkáshatalomra. A reakciós erők véres és romboló munkáját előkészítették, segítették a párton belüli árulók, a Nagy Imre—Losonczy-csoport tagjai. Az országgyűlés házában október utolsó napjaiban és november első napján lezajlott eseményekről szólva elmondotta, mint lótottak-futottak a parlament folyosóin a grófok, báróik és kapitalisták. A fékevesztett soviniszta, szovjetellenes megnyilatkozásban Losonczy Géza járt elől. Itt már döntöttek a kapitalizmus mellett, s így — mondotta — nekem és számos más elvtársamnak az volt a véleményünk november 2-án este, hogy távoznunk kell innen és máshol kell segítséget keresni. Csak november 4-e után tértünk ismét vissza a munkás-paraszt kormánnyal. A kapitalizmus kísértetei akkorra már eltűntek a parlament folyosóiról, s akkor új lap kezdődött hazánkban, a szocializmus építésének történetében. Azok az országgyűlési képviselők, akik azokban a tragikus hetekben velem együtt itt éltek az országban, .saját szemükkel láthatták, milyen hazugság az, hogy a munkásság, a parasztság, az értelmiség, vagy általában az ifjúság támadt volna a nép hatalma ellen. Igaz, egy részük nem látott azonnal tisztán, s ezért nem is állt ki egy emberként saját hatalmának védelmére. Sokan inkább passzív magatartást tanúsítottak. Vártak, hova fejlődnek az események. Kétségtelen az is, hogy a »szocialista« és »demokratikus« jelszavakkal álcázott ellenforradalom igen ügyesen használta ki a párt régi vezetésének és a kormánynak súlyos hibái folytán jelentkező, gyakran jogos elégedetlenséget. A nép az ilyen nagy történelmi sorsfordulókon ismeri meg igazi vezetőit — mutatott rá a továbbiak során. Ma már nem lehet kétséges, Nagy Imre és társai a történelem szemétdombjára kerültek. Ezekben a napokban a magyar nép keserves tapasztalatokat szerzett arról, mit jelent az, ha a munkásosztály vezető pártjában nincs egység, ha a külső ellenség belül is szövetségesekre talál. Nagy Imre, a régi párttagsággal rendelkező áruló, az ellenforradalom politikai vezéralakjává süllyedt. 1953 után egész tevékenysége pártellenes és egyben népellenes volt. Egyedül akart uralkodni, s az a tény, hogy egy kommunistának ismert ember ült a miniszterelnöki székben, amikor az utcán gyilkolták a kommunistákat, s amikor ennek a miniszterelnöknek egy szava sem volt, hallatlan zavart okozott a munkások, a dolgozók között. Ebben a helyzetben majdnem elveszett a munkáshatalom. Az ellenforradalom a párt, a vezető erő ellen támadt elsősorban, az ál 1 amvédoljni szervek, az egyéb fegyveres erő, a munkáshatalom védő karja ellen másodsorban. Régi úri huncutság ez a parasztháborúktól kezdve, a későbbi bér és politikai harcok idején is ez volt a tőkés taktika: előbb foszd meg őket a vezető-, jüktől és védelmezőjüktől, azután könnyűszerrel leigázhatod őket. Az ellenforradalomnak átmenetileg sikerült az ifjúság egy részét a nacionalizmus, a sovinizmus mákonyával elhódítania. Még az 1348-as márciusi forradalom jelmezeit is magukra akarták ölteni. Ma már a fiatalok is látják, hogy az októberi ellenforradalom csúfosan levitézlett bajnokaira sehogyan sem illett a márciusi ifjak dolmánya. Hiszen Kossuth és Petőfi, Vasvári és társai a Habsburg zsarnokság ellen, a haladásért szálltak síkra, népüket a világszabadság lobogója alatt a haladás irányába vezették — ezek meg a haladást akarták elgáncsolni. Novemberben, amikor az ellenforradalom kíméletlen leverésére határoztuk el magunkat a néphatalom megvédése érdekében, akkor nemcsak Lenin, de Kossuth Lajos útmutatásait is követtük, aki azt tanácsolta: ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel. Akik olyan szívesen élnek vissza a Kossuth eszmékkel, azok ne panaszkodjanak, ha a nép hatalma az igazi Kossuth szellemében sújt le rájuk. Az ellenforradalniárokkal szemben okvetlenül érvényesíteni kell a népköztársaságunk törvényeinek szigorát. Ugyanakkor óvakodni kell minden túlkapástól. A szocialista törvényességet minden módon biztosítani kell, nem feledve, hogy milyen súlyos károk származtak a pártra és a népi demokráciára a múltban abból, hogy egyes régi vezetők hibájából megsértették hazánkban a szocialista törvényességet. Fél évvel ezelőtt halálos veszélyben volt hazánkban a munkáshatalom. De népünk és az egész haladó emberiség szerencséjére akadt hazánkban olyan erő — a kommunistáké, a munkásoké, a parasztságé és az értelmiség legjobbjaié —, amely az újjászerveződő párt vezetésével megtalálta a kivezető utat az elkerülhetetlennek látszó katasztrófából. Népünk szerencséjére, erős szálak kötöttek össze bennünket a szocialista táborral. Akadt olyan szooialista nagyhatalom is, a világ haladó népeinek reménysége, a szocializmust építők barátja és támasza, a Szovjetunió, amely kérésünkre nem nézte tétlenül, miként esik áldozatul sokat szenvedett hazánk, jobb sorsra érdemes munkásosztályunk és parasztságunk az imperialisták és a belső reakciós erők összeesküvésének. Segélyt kérő kiáltásunkra cselekedett és megvédett bennünket a fasizmus felülkerekedésének és a háború kirobbanásának veszélyétől. Beszéde további során Kiss Károly, szólott arról, hogy 1958 novemberé ben, decemberében az ellenforradalom egyebek között azzal szédített, hogy a kommunisták állítólag nem mernek fegyvert adni a munkáso.k kezébe. Mi azonban felfegyvereztük a munkásságot. Május elsején saját szeműkkel láthatták munkásosztályunk büszkeségét, az új munkásőrséget. A párt újjászervezéséről szólva arról beszélt, hogy a párt maga köré gyűjtötte és vezette az ország erőit a nemzet megmentésére és az ellenforradalom által okozott károk helyreállítására. Köszönetét mondott hős bányászainknak azért a nagyszerű cselekedetükért, amellyel biztosították a közlekedés nélkülözhetetlen fűtőanyagát és lehetővé tették az ország gazdasági vérkeringésének megindulását. »S hadd tegyem mindjárt' hozzá kommunista büszkeséggel, hogy mindebben nem kis résszé volt a kommunista bányászoknak, akik ezúttal is lelkesítői és vezetői voltak társaiknak, továbbá nem kis része volt ebben annak a ténynek, hogy pártunk leggyorsabban éppen a bányavidékeken szerveződött újjá. Gazdasági téren elért eredményeinkben mind a bányák, mind az üzemek terén jelentős része van értelmiségünknek is. A bányászok nagyszerű példamutatását Budapest, s a többi iparvidék dolgozóinak munkahőstettei követték.« Ezután arról szólott, hogy nagy feladatok állnak előttünk a kulturális életünkben mutatkozó rendellenességek megszüntetése terén is. A revizicnizmus erősen megtépázott képviselői közül egyesek még e területen folytatnak utóvédharcoi. Most azt mondják, hogy a kínai elvtársak példáját követve engedjük meg mi is, hogy nálunk is virágozhassák minden virág és dalolhasson minden madár. Pártunk helyesli, ha nálunk is dalol minden jóhangú énekesmadár, de hát éppen a harmónia kedvéért helyes, ha elhal 1- gattatunk minden »jómadarat«. (Derültség, taps.) Ezután annak szükségét hangoztatta, hogy minden hazáját szerető magyar ember, minden, a népi demokráciához hű dolgozó most azon igyekezzék, hogy rejtett tartalékaink gyors feltárásával és minél teljesebb mozgósításával elősegítse a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését, a gyárak, vállalatok rentabilitásának fokozását. Kádár János elvtárs a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében több igen fontos gazdasági rendszabályt jelentett be. Pártunk Központi Bizottsága mélységesen meg van győződve arról, hogy ezekre a gazdasági intézkedésekre gazdasági nehézségeink leküzdése céljából, tehát dolgozó népünk jól felfogott érdekében okvetlenül szükség van. Az ellenséges hírverés és a beb» reakciós erők bizonyára ismét arra törekszenek, hogy félremagyarázzák ezeket az intézkedéseket. A kommunisták részére nincs más út, mint feltárni és megmutatni helyzetünket és fejlődésünk eddigi eredményeinek fényében megmagyarázni intézkedéseink szükségességét és helyességét. Az MSZMP egész tagsága és az őket körülvevő dolgozók helyeslik és támogatják a kormány gazdasági intézkedéseit, mert azok össznépi ér deket szolgálnak. Amikor most a forradalmi munkás-paraszt kormány a gazdasági nehézségek leküzdésére mozgósítja a tömegeket, ugyanakkor arra is ügyelnünk kell, hogy forradalmi éberségünk a jövőben se lankad ion egy pillanatra sem. Soha ne feledjük, hogy az ellenség nem alszik, mée sokan lesik az alkalmat, hogy árthassanak ügyünknek. Az országgyűlésnek október óta ezen az első ülésén szólnom kell arról is, hogy az országgyűlés tagjai, az országgyűlési képviselők alig néhány kivétellel ebben, az ellenforradalom által felkavart országban szilárdan és becsülettel megálltak a helyüket. (Helyeslés.) Hűek maradtak népünkhöz, a munkáshatalomhoz, a proletárdiktatúrához. Amint Kádár János elvtárs részletesen kifejtette, nagyok a nehézségek. de megoldhatók az előttünk álló gazdasági feladatok. Az országgyűlés és valamennyi képviselőtársam legfontosabb feladata most. hogy újjászervezett harcos pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányi tásával a feladatok megoldására vezesse dolgozó népünket. Népünk már nem egyszer tanúbizonyságot tett hatalmas alkotó elejéről. Ezzel az erővel az előttünk állónál sokkal nagyobb feladatok megoldására is képes. Ezért egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy közös erővel, a nép erejével le tudunk küzdeni minden nehézséget, sikeresen építjük és felépítjük szeretett hazánkban a szocializmust. (Taps.) A népköztársaságunk további fejlődésének irányt szabó kormánynyilatkozatot helyeslem és mind a magam nevében, mind pedig pártom, a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom. (Taps.)
