Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-11 / 108. szám
«с. ---------... Jfc VILÁG PROLETÁRJAI,ETEK! SfaoetoRSZicí AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA U. évfolyam, 108. szám. ÄRA 50 FILLÉR Szombat, 1951. május 11. A szövetkezeti önállóság, meg a szabadgazdálkodás TÍZ PERC MŰTEREMLÁTOGATÁS Népművelési értekezlet Nagyatádon Pénteken tovább folytatta munkáját az országgyűlés Kádár János elvtárs beszámolója Tisztelt országgyűlés, kedves elvtársak! Röviden szeretnék szólni kulturális életünk néhány problémájáról is és azokról a célkitűzésekről, amelyek megoldásán a kormány jelenleg dolgozik. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy már az ellenforradalom tudatos előkészítésének idején is, de különösen az október 23-át követő időszakokban az ellenség milyen hatalmas erőket mozgósított a kulturális élet legkülönbözőbb területein azért, hogy ifjúságunk és dolgozóink szemléletét megzavarja. Az általános iskoláktól az egyetemekig folytatott lélekmérgezéssel olyan helyzetet teremtett, amely sok fiatal életébe került, másokat szüleiktől elszakított, hontalanná tett, a nyugati tőke karmaiba lökött. Ezzel párhuzamosan a kulturális élet egész területén olyan zűrzavart és lelki kútmérgezést hajtott végre, amely még napjainkban is igen erősen érezteti hatását. Nem tűrjük sem a dogmatizmust, sem az ellene való harc leple alatt folytatott revizionista mételyezést Nyilvánvaló, hogy a kormány ezen a téren is erélyes kézzel rendet‘kíván és fog is teremteni. Munkánkban üldözni fogjuk a dogmatizmus minden megnyilvánulásának formáját, az élet bonyolult jelenségeit leegyszerűsítő sematizmust, a lehetőségek határain belül igyekszünk elkerülni minden fölösleges és káros adminisztratív beavatkozást. Ugyanakkor természetesen azt sem tűrhetjük, hogy a dogmatizmus úgynevezett ■►bírálatának« leple mögött revizionista, burzsoá mételyezést folytathassanak, hogy a sematizmus ellem harc ürügyén jobboldali támadást intézzenek kulturális életünk igazi érdekei ellen. A fölösleges adminisztratív beavatkozások elkerülése sohasem jelenthet elvtelen politikát a kultúra területén sem. Ezt azért tartom szükségesnek itt is aláhúzni, mert hasonló tünetekkel mind a mai napig találkozhatunk. Csupán példaként említem meg a Horthy-korszak népszerű toliforgatóinak — Herczeg Ferencnek, Molnár Ferencnek, Vaszary Gábornak és másoknak — könyvkiadásunkban, de különösen s. -nházi életünkben szinte eluralkodó másodvirágzását. Enyhén szólva elgondolkoztató, hogy annak a Molnár Ferencnek, akinek a Horthy-korszakban évente átlagosan egy színdarabja került bemutatásra, most, 1957 áprilisában, röviddel az ellenforradalom • fegyveres erejének szétzúzása után, hat darabját tűzték műsorra színházaink. Nem kevésbé nyugtalanító tünet, hogy a nehezen megszerezhető, valutáért biztosított szűkös papírkeretünkből illetékes kiadó szerveink «-ildomosnak« tartják kiadni az ellenforradalmi uszításért bírósági eljárás alá vont Eörsi István Üsd az ördögöt című verseskötetét. S a példákat, sajnos, még sorolhatnám, de úgy gondolom, hogy ez még nem vinné előbbre az ügyet. Inkább a meglevő hibák és hiányosságok felszámolásának és kiküszöbölésének néhány gyakorlati feladatára szeretnék itt rámutatni. A párt eszmei irányító és vezető szerepének a közoktatás és a kulturális élet egész területén történő biztosítását a kormány elsőrendű feladatának tekinti az állami fegyelem széleskörű érvényesítésével is. Látjuk az alsó-, közép- és felsőfokú oktatásunkban jelenleg is meglévő tartalmi és szervezeti fogyatékosságokat. Ezért fokoznunk kell a marxista—leninista felvilágosító munkát pedagógusaink között, tanítanunk kell a marxizmus—leninizmust tanuló ifjúságunknak és egész népünknek, és harcolnunk kell a lenini tanításoknak megfelelően keményen az ifjúságunk, értelmiségünk és egyéb rétegekben még erősen ható antimarxista, nacionalista, revizionista nézetek ellen. Komolyan kell foglalkoznunk közoktatásunk anyagi jellegű problémáinak megoldásával. Keressük annak a lehetőségeit is, hogy csökkenthessük tantermeink zsúfoltságát, gátat vethessünk tantermi ellátottságunk további romlásának, javíthassuk tanintézeteink felszereltségét színvonalát. Mindezeknek a feladatoknak a rendezésénél természetesen figyelembe kell vennünk népgazdaságunk adottságait, amelyek jelenleg nem teszik lehetővé az itt szükséges gyökeres javításokat. A kormány bízik becsületes pedagógusainkban, akiknek a szülőkkel és a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel karöltve végzett lelkes munkájára messzemenően támaszkodni kíván, s erről a helyről is felhívja őket, hogy neveljék ifjúságunkat a család és a munka megbecsülésére, a dolgozók tiszteletére, általában a szocialista humanizmus és hazafiság tartalmi jegyeinek szellemében, fokozottabban szem el ;tt tartva fiatal koruk természetéből adódó lélektani sajátosságaikat. Helyet biztosítunk minden haladó művészi törekvésnek Az előbb említetteken túlmenően a kormány minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy szocialista kultúránk továbbfejlesztésével biztosítsa dolgozóink kulturális igényeinek fokozott kielégítését. Ápolva nemzeti hagyományainkat, építve azokra az óriási eredményekre és vívmányokra, amelyeket a magyar nép felszabadulása óta elért, arra törekszünk, hogy irodalmi és művészeti életünk középpontjába szocializmust építő dolgozó néptms mai problémái kerüljenek. Helyet biztosítunk minden haladó művészi törekvésnek, amely nemzeti kultúránk fejlődését segíti, de gátat szabunk minden olyan szándék elé, amely a szocializmus, a szocialista kultúra ellensége és idegen a dolgozók nemzetközi szolidaritásának eszméitől. Művészeinktől és íróinktól azt varjuk, hogy a művészet sajátos eszközeivel magas színvonalú akotásokkal és alakításokkal szolgálják népünket, neveljék dolgozóinkat a haladás, az erkölcsi tisztaság, a szocialista haza szereteténefc szellemében. Ehhez a munkához az állam — szakítva a múltban gyakori bürokratikus, aprólékos, esetenként kellő szakértelem nélküli beavatkozások gyakorlatával és fokozva az elvi vezetést, a minőség védelmét, az ellenséges törekvések elleni harcot, támaszkodva mindenben az egyes szakterületek legkiválóbb képviselőire — minden tőle telhető támogatást megad. Az írók, művészek, tudósok megítélésében _ a képességek, a szaktudás elismerése mellett az a döntő, hogy milyen mértékben járulnak hozzá alkotó munkájukkal kulturális és anyagi érdekeink növeléséhez, hazánk, dolgozó népünk felemelkedéséhez és a szocialista társadalom építéséhez. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Az előbb említett pár gondolatból is látszik, milyen nagy feladatokat kell megoldanunk a kulturális élet területein. Pedig ez a felsorolás távolról sem teljes és csak töredékét jelenti az előttünk álló nagy munkának. Éppen azért fokozottan szükségesnek tartom aláhúzni, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában milyen sok múlik a kulturális élet területeinek munkásain, csakúgy, mint hétköznapjaink névtelen dolgozóm. Az elmúlt évtized alatt népünk megmutatta, hogy mennyire szomjazza az igazi kultúrát. Művészem«:, tudósaink és kulturális életünk más munkásai bizonyítsák be, hogy képesek kielégíteni népünk egészséges kulturális igényeit. A kormány meggyőződése, hogy közművelődésünk, művészeti életünk és eredményekben gazdag sportunk egészséges tartalmi és szervezeti továbbfejlődésének lehetőségei adva vannak, és eltökélt szándéka, hogy az ellenforradalom maradványainak felszámolásával, kulturális forradalmunk további elmélyítésével és kiszélesítésével diadalra vigye dolgozó népünk szocialista nevelésének ügyét. Külpolitikánk célja hazánk függetlenségének, népünk békéjének és szocialista építésének védelme Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Szólni kívánok röviden a kormány külpolitikájáról. A magyar külpolitika alapvető célja az ország függetlenségének, népünk békéjének és szocialista építésének védelme. A magyarországi ellenforradalom és az Egyiptom elleni imperialista agresszió minden világosan gondolkodó ember előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a béke, a haladás, a népek függetlensége, a szocializmus ellenségei nem nyugszanak. Az imperialista agresszorok folytatják aknamunkájukat a Szovjetunió, a népi demokráciák, ezeken belül a Magyar Népköztársaság ellen. Tovább folytatják a háborús kalandorpolitikát, fejlesztik a német militarizmust, atomfegyverekkel látják el a NATO haderőit és ezek vezetésében jelentős szerepet szánnak még a Hitlerfasizmus olyan figurájának is, mint Speidel. Mindez, de különösen az októberi magyar ellenforradalom tapasztalatai ékesszólóan bizonyítják, hogy hazánk függetlenségének és szuverenitásának, népünk békéjének akkor teremtjük meg a legbiztosabb zálogát, ha a proletár nemzetköziség szellemében még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a szocializmus országaival, erősítjük a testveri közösség szálait a szocializmust építő országok népeivel, kormányaival, mindenekelőtt a szocializmus híveinek legerősebb bástyájával, a szocialista tábor vezető erejével, a Szovjetunióval. Ezek a tapasztalatok megerősítettek bennünket abban, hogy híven kitartsunk a szocialista tábor közös védelmét biztosító varsói szerződés mellett, amelyre véleményünk szerint mindaddig szükség lesz, amíg a támadó jellegű Atlanti Szövetség él, és abban az elhatározásban, hogy a szovjet csapatok maradjanak magyar területen mindaddig, amíg egy imperialista -kaland veszélye fennáll. (Nagy taps.) Néhány szót nemzetközi tapasztalatainkról és kapcsolatainkról. Az október-novemberi, de még a decemberi hetekben is nyugatról folytatták a népköztársaságunk elleni uszító hadjáratot és folytatják ma is. Ugyanakkor messzemenő segítséget kaptunk a szocialista tábor országaitól társadalmi rendünk, a munkáshatalom védelméhez. Ezekben a hetekben és hónapokban éreztük csak igazán, hogy egy nagy családhoz, a szocialista nemzetek közösségéhez tartozunk. Ezekben az időkben tapasztaltuk, hogy a szocialista tábor egysége a legnehezebb próbát is kiállta, érezitük — és ez nagy erőt adott nekünk —, hogy nem vagyunk egyedül, hanem 900 milliónyi testvérünkkel egyetemben szoros egységben építjük és ha kell, védjük azt a társadalmi rendet, amely ma a leghaladóbb a világon. A magyar párt- és kormányküldöttség moszkvai útjának eredményei A magyar forradalmi munkásparaszt kormány természetesen hivatalba lépésének napjától kezdve támaszkodott erre a nemzetközi proletár erőre és a maga részéről is azon fáradozott, hogy erősítse hazánknak a Szovjetunióhoz, a szocialista tábor vezetőjéhez fűződő baráti kapcsolatait és fejlessze a testvéri kapcsolatokat a szocialista tábor többi országával. Amint önök tudják, párt- és kormánydelegáció utazott a baráti szovjet kormány meghívására a Szovjetunióba. A Szovjetunióban folytatott tárgyalások az összes megbeszélt kérdésekben közös egyetértésen alapuló eredménnyel zárultak. A szovjet kormány i küldöttségünk kérésére olyan nagyaránya gazdasági segítséget is biztosított számunkra, amely megteremtette az alapjait annak, hogy saját erőforrásainkat is maximálisan kihasználva, súlyosabb megrázkódtatások nélkül kiheverjük az ellenforradalom okozta pusztításokat és megteremtsük az egészséges gazdasági fejlődés alapjait. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a: szovjet kormánnyal folytatott tárgyalásaink jelentősége* túl a két ország kapcsolatainak megszilárdításán, általában is megerősítette hazánk nemzetközi helyzetét. Ezúton is köszöneté^; mondunk a Szovjetunió népeinek és kormányának a sokoldalú testvéri segítségért, azért, hogy az igazi internacionalizmus szellemében megosztják velünk javaikat, segítő kezet nyújtottak és nyújtanak a magyar dolgozó Tlépnek. (Nagy taps.) Köszönet csehszlovák és román szomszédainknak Éreztük és élveztük többi barátaink, a nagy Kína és a szocialista tábor többi országának testvéri segítségét is. A szomszédos Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság kormányküldöttségei már az első napokban felkerestek bennünket, hogy biztosítsanak legteljesebb szolidaritásukról és megbeszéljék velünk, hogyan enyhíthetnek nehézségeinken. A cseh és román testvérnépek legkülönbözőbb formák között megnyilvánuló áldozatos és azonnali segítsége igen nagy jelentőségű volt számunkra. A Román Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság népeit és kormányát ezért a segítségért tisztelet és elismerés illeti. (Taps.) A múltban a magyar, a román, a cseh, a szlovák népeket az uralkodó körök egymás ellen uszították. Az október-novemberi hetekben a magyar népnek is alkalma volt felismerni a népeink közötti új, szocialista viszony mindannyiunk számára áldásos jellegét és az önzetlen segítségnyújtás a magyar tömegekben forró testvéri érzéseket váltott ki a szomszéd népek iránt. Indokoltnak tartjuk külön szólni a lengyel és a magyar népköztársaságok között fennálló baráti viszonyról. Ebben a viszonylatban is érvényesülnek falóban kölcsönhatások. A lengyel kommunisták most, miközben kemény harcot folytatnak a múlt hibáinak felszámolásáért, erősítik a szocializmus pozícióit, növelik a párt vezető szerepé^ Üdvözöljük ezt a fejlődést, és sok sikert kívánunk a lengyel népnek, a Lengyel Egyesült Munkáspártnak és szerencsének tartjuk, hogy harcukat olyan kipróbált kommunista vezeti, mint Gomulka elvtárs. (Nagy taps.) Szívélyes baráti viszonyt akarunk Jugoszláviával A szocialista táborhoz tartozó országok után elsőnek Jugoszláviáról kell beszélnem, mert Jugoszlávia népei is a szocializmus felépítésén fáradoznak. A magyar dolgozók ehhez az építő munkához szívből sikert kívánnak. A mi népünkben, a magyar kommunistákban élénken élnek azoknak a hősi harcoknak emlékei, amalyeket Jugoszlávia népei vívtak közös ellenségeink, a Hitler-íasizmus és ennek Horthy-fasiszta csatlósai ellen. Mindezek ellenére nem volna helyes, ha elhallgatnánk, hogy. vannak ellentétek is közöttünk. Vannak bizonyos jugoszláv állásfoglalások, amelyekkel nem tudunk egyetérteni. Ilyen az az állásfoglalás, amely a szocialista tábort katonai blokként kezeli. Mi, magyarok, ha soha, most október-novemberben a magunK tapasztalatain lemérhettük a szocialista tábor egységének jelentőségét, ezért talán mi, magyarok, tudjuk a legjobban, hogy a szocialista tábor nemcsak és nem is elsősorban katonai védelmi közösség, hanem a proletár internacionalizmus szellemétől áthatott új világ, amelynek £í»pen egységében, összeforottságában, a közös gondok és örömök megosztásában, az egymás iránti testvéri szolidaritásban van lebírhatatian ereje. Nem tudjuk elfogadni a jugoszláv elvtársaknak az októberi ellenforradalom, majd a megalakult munkástanácsok kérdésében velünk ellentétes értékelését sem. Nem érint bennünket kellemesen az az egyoldalú gyakorlat, amelyet a jugoszláv sajtó alkalmaz velünk szemben. A jugoszláv sajtóban napirenden vannak az olyan cikkek, amelyek magyarázni kívánják nekünk, hogy mit teszünk jól, mit roszszul. mit és hogyan kellene csinálnunk. A mi sajtónkban viszont 1953 óta egyetlen olyan cikk sem jelent meg, amely a jugoszláv párt valamelyik határozatát, vagy. Jugoszlávia kormányának valamely* intézkedésé* bírálta volna. Ezeknek az ellentéteknek a nyílt feltárása mellett a magyar kormány tudatában van annak, hogy sokoldalú államközi kapcsolataink továbbfejlesztése Jugoszlávia szocializmust építő népeivel és kormányával a magyar nép érdekeit is szolgálja. A német militarizmusj növekvő veszélye csak megerősít bennünket abban az elhatározásunkban, hogy elvi engedményeken kívül mindent megtegyünk annak érdekében, hogy viszonyunk Jugoszláviához ne csak a békés egymás mellett élés elveinek feleljen meg, hanem szívélyes és baráti legyen. (Folytatás a következő oldalon.).
