Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-10 / 107. szám
Péntek, 1957. május 10. SOMOGVORSZÁG 1 NÉHÁNY GONDOLAT színházaink műsorpolitikájáról Az ellenforradalom megsemmisült, győzött a proletárdiktatúra. De vajon mindenhol érvényre jutott-e már kellőképpen a proletariátus hatalma. Sajnos nem. A legnehezebb fronton, a kultúra frontján bizony még burjánzik egy olyan egészségtelen láz, amely az októberi ellenforradalom egyenes következménye kellett hogy legyen. Miért? Azért, mert a múlt visszaállítására törekedtek. Természetes, hogy az elmúlt kor hamis művészeti és álhumanista eszméinek dicsőítésével továbbra is feszültségben lehet tartani a nép egy bizonyos részét. Vagy elvonni a figyelmét a saját életének problémáitól és egy hamis, minden reális alapot nélkülöző csillogó világba vezetni, ami szintén mérgezi az emberek gondolatvilágát. Nézzük meg, hogy kik járnak ma színházba? Munkások, parasztok, értelmiségiek, kispolgárok. És mi a jellemző ma színházaink működésére? Ha ezeknek a kultúrcentrumoknak műsor politikáját nézzük, azt tapasztalhatjuk, hogy jóformán semmi kapcsolatuk nincs a dolgozó nép szocializmust építő munkájával. Tévedés ne essék, én nem arról akarok vitát indítani, hogy a könynyű vagy nehéz műfaj fontosabb-e nekünk, hanem a kultúra és művészet álarca alatt színpadra került szennyet akarom megkülönböztetni az igazi, az örök emberi szellemi értékektől. Arról sem óhajtok vitatkozni, hogy kulturális életünkben ez a folyamat milyen külső vagy belső okok miatt jöhetett létre. Nem kötöm személyekhez ennek a «kulturális láznak« létrejöttét. De azt tudomásul kell vennünk, hogy mi szocializmust építünk és ebből természetszerűleg kell következnie, hogy a mi népünk viszonya alapvetően megváltozott a tudományokhoz, a kultúrához, a művészeteikhez. Öreg törvény az, hogy minden társadalom kialakítja a maga érdekeinek megfelelő kultúráját, irodalmát, színházát. Ha pedig ez így van, akkor annak a színház-kultúrának tükröznie kell az adott társadalom eszméit, fejlődését, végcélját. Ez viszont nem mondható el jelenlegi színházpolitikánkról, mert ez mindenhez hasonlít, csak éppen a szocialista, realista színházak népformáló, népnevelő, igazi kultúrát adó programjához nem. A legtöbb színházvezető nagy előszeretettel nyúl ügyes szerkesztésű modern vagy félklasszikus polgári darabokhoz. Ezek természetesen gyakran sikert is jelentenek. Csak éppen eszmei tartalmuk, mondanivalójuk nem egyeztethető össze a proletárdiktatúra pártjának célkitűzéseivel és népünk józan, egészséges ízlésével. És így máris kitűnik, hogy kiknél jelent ez sikert. Vajon ez a réteg van-e többségben Magyarországon? Mi eszmeileg, emberileg és felépítésében is egy magasabbrendű, egy magasabb erkölcsű társadalmat akarunk megteremteni. Ehhez természetesen haladó gondolatokat, előremutató vagy énpen szocialista eszméket hirdető színház- és filmkultúrát kell létrehoznunk. Félreértés ne essék, nem szándékunk a polgári színműirodalom értékeit «kiirtani«, hisz ezzel demagógokká, egyoldalúakká válnánk. Csak politikusabb megválasztását akarjuk egyegy úgynevezett polgári eszmét, témát felvető színműnek. Hiszen a maga korában minden polgári irodalmi érték., örök emberi haladást fejezett ki. Ez csak nem baloldali elhajlás? Mert fordítsuk meg az idő kerekét. A horthv-korszak kultúrpolitikusai vajon engedték volna-e, hogy a szocialista eszmékkel »fertőzött« színdarabok ellepjék az akkori színházak műsorait. Természetesen nem és ez érthető is. De a mi társadalmunk kulturális fölényét és erejét bizonyítja, hogy mi játszunk, illetve fogunk játszani polgári eszmékkel és gondolatokkal megíródott darabokat is. De azok mindenkor a mi népünk tudását, kulturális fejlődését, művészi ízlését kell hogy előrevigyék és fejlesszék. Még akkor is, ha a »hatalmas« polgári tekintélyek igyekeznek meggyőzni bennünket ennek ellenkezőjéről. Ne életúntságra vagy a múlton való kesergésre neveljenek, hanem szórakoztassanak, a humor tükr锫l bíráljanak, lenlezzenek le, vagy intő jelként álljanak a jelen társadalma előtt. A Csiky Gergely Színház is hasonló kupéban utazik a többi színházaikkal. Csak éppen műsorát illetően ez párnázott kocsi, mert viszonylag az összes színházak között, azt lehet mondani, a legjobb polgári darabokat tűzte műsorára. Ezért dicséret illeti. Ez azonban nem sokat változtat a lényegen, ez épp úgy a polgári társadalom eszméinek és hangulatának ápolása, mint a többi színházak műsorterve, amelyek a Mayától a Bubusig minden »remekművet« eljátszanak. Egy szónak is száz a vége, színházunknál nem volt eddig pártszervezet. De most már van! És minden időben támogatni fogja a színház igazgatóságának munkáját. Érvényre fogja juttatni a párt politikáját anélkül, hogy vád illethetné olyan oldalról, hogy szemellenzősök, vágj pápábbak akarnak lenni a pápánál műsor és színházi morált illetően. Mi sem akarunk mást, mint a Horthy-korszak kultúrpolitikusai: a színház- és filmkultúra szolgálja az uralkodó osztály érdekeit. Ez annyit jelent, hogy ma az uralkodó osztály a proletariátus, a dolgozó nép. Érdeke az, hogy a szocializmus felépüljön Magyarországon. Ehhez viszont megalkuvás nélküli munka szükséges a kulturális fronton is. Minden színházi vezető és mindenki, aki közreműködik a színházak alkotó tevékenységében, köteles állandóan szem előtt tartani, hogy a műsorterv eszmei és művészi minősége határozza meg a színház arculatát. A műsorterv mutatja meg azt, hogy milyen jól szolgálja a színház a népet. Befejezésül le kell szögeznem, hogy a kommunista kultúra, ezen belül a színház, nemcsak nyugati és nemcsak keleti, vagy éppen csak hazai irodalmat kell. hogy magába foglaljon. Hanem a világ népeinek haladó kultúrájára kell felépülnie. Éppen ezért elítéljük a szennymű irodalmat és az ebből táplálkozó színházművészetet is. Amennyire a mi társadalmunk magasabbrendű és erkölcsű minden eddiginél, úgy kultúránknak is ezt a tisztaságot kell tükröznie a szocialista, a kommunista eszme fényében. SALLÖS GÁBOR főrendező, a Megyei Pártbizottság tagja — Hétfőn rendezik meg a »Kaposvári muzsikáló tavasz« hangversenysorozat harmadik estjét a'Zeneiskola Barták-termében. A hangversenyen Bacher Mihály zongoraművész, az 1956. évi nemzetközi Liszt-verseny második helyezettje lép fel. Műsorában többek között Liszt: Dante szonátája, Schumann fantáziája és Beethoven Appaissionáta szonátája szerepel. rÜw4tk, az irodalmi pályázatra beküldött művekből Békét akarunk A hangod színe, a munkád szíve Mind-mind megjelen; jelből ismerem! Gyémántként csillog, szemekben villog, Épít házakat: békés vágyakat! Minden kis házban, minden kis ágyban, Mihden családban, minden szobában, Minden örömből, bárhogy dörömböl A földi sátán; nem félünk láttán! Csurran, vagy cseppen, szemünk nem rebben, Maradunk ebben, megleszünk szebben! És a vetés új; szabad szellő fúj, Sok-sok milliót egy testté fogott! — Békét akarunk!!! — Ez a mi szavunk' Akarod újra, riadtan bújva: Halálrettegést? — Oh, ha ez emészt, Mondj le a szépről, felgyógyult sebről: Tessék, tépj kötést; vágj sorunkból rést! Hulljon a zápor, haljon a bátor, Tiporj virágot, égess világot.... Legyen a határ bús halott-batár! Vad füst, gyötrő tűz, riadt, futó szűz, Vádoló nézése; igaz mérése ... — Az egész ország, mint égett morzsák Szétszórva, dúlva, vészhangba fulva, Jajjal futhatol, üszkön nyughatol; Elér, mégrabol mégis a pokoli Amely valahol: riadót dobol!. Amott csendes út, kicsiny bárány fut; Lángcsóva serceg; sátáni percek!. .. Csak egy villanás ... semmi-semmi, más, Újra itt a nász: hegy a hegyre mász... Csupa pusztulás, emberpazarlás ... S még egy pillanat: Emlék sem marad!!! — Ahol ma gondos munka megy, fontos, Bűn-ravatalon: Holnap csonthalom!... A hangod színe, a munkád szíve: Mind-mind megjelen, jelből ismerem! Gyémántként csillog, szemekben villog, Épít házakat: békés vágyakat! Minden kis házban, minden kis ágyban, Minden családban, minden szobában, Minden örömből, bárhogy dörömböl A földi sátán, nem félünk láttáéi!... Csurran, vagy cseppen, szemünk sem rebben, Maradunk ebben, megleszünk szebben, És a vetés új; szabad szellő fúj! Sok-sok milliót egy testté fogott! — Békét akarunk! — Ez a mi szavunk!!! Jelige: RÍMMEL BALOGH GYULA: Vágyódás Páayadt-fehér a napsugár, Elfárad, mire rámtalál, S oly hideg, mint az értelem, Mely véges, mégis végtelen. Az erdő szélén elnyúlok, A Végtelenbe bámulok, S a szerelemnek ős-jogán Idézlek az Ég homlokán. Látom okos, nagy, kék szemed, Arcod vidáman rámnevet. Hajad aranyié napsugár, A szád kínálva csókra vár. Az erdő hűvös rejtekén Ezernyi vágyat rejtek én, S a nászágak közt valahol Minden madár nászdalt dalol. Hát itt vagy újra, Kedvesem! Hangod zenéjét ellesem. Karom kitárom: fáj a vágy, Nézd! Vár a selymes pázsitágy! Bágyadt-fehér a napsugár, Elfárad, mire rámtalál, S oly hideg, mint az értelem, Mely véges, mégis végtelen . . Csak álom volt hát; villanat, A Végtelenben: pillanat... Hallgat az erdő és a táj, Hogy itt voltál, tudom: mert fáj! NAGY VERONIKA: Levél idegenbe Szőke Tisza habja, vidd e levelet. És hogy tovább vigye, kérd meg a szelet! Vigye messze, messze, messze idegenbe, És adja hontalan magyarok kezébe! Mondd meg nekik, szépen, jöjjenek haza! Akkor futnak gyáván, ha bajban a haza?! Az Igaz magyar, ha béke van. s here, Kicsiny hazájában örökké kitart. Ha szívem lant volna, s húrja honszeretet, Tudom hazahoznia lángdalom titeket. Úgy szólna lantomnak hazahívó hangja, Honába sok magyar repesve indulna. (E verset egy 13 éves kislány, a Vöröshadsereg úti iskola VII. oszt. tanulója írta. Szerk.) Rólad van szó Lelkemben csodásnak megalkottalak. Szívemmel ezerszer megáldottalak. Szellemem átszövi lenge lényedet. Ékeim keresik díszes ékedet. Lélekalkot ásom mégsem ismerem. Szíváldásom véres áldozó-terem. Szellemjárásomban csődbe csalt a hit, S ékeiden törte össze álmait jelige: »E. Á. Csurgó.« Csak össze kell fogni Fgy népes családról szólok. Egy családról, melynek egyik tag: ja a napokban azt mondta nekem: : — Meghalt, de nem temettük még : el, és nem is akarjuk elhantolni : együttesünket... — Volt ebben maró ; önvád, egy kis keserűség, bánkódás. : volt megbánás is, de a végén mégis i csak kicsendült az újraéledés vágya. ■ Ha nem is elhatározás ez még, de • biztató kezdet. : Emlékszem, nem volt erő, mely : széttörhette volna e nagy család kö; telékeit, nem volt kincs, melyért í félredobták volna sajátjukat, a nép[ művészetet, mely önmagukból tört ;elő, s úgy szívükhöz nőtt már. Ha; tártalan lelkesedés? Izzó szenve• dély? Kimondhatatlan ügyszeretet? : Mindez semminek tűnő jelző az ő : jellemzésükre. Csak látni kellett őket a színpadon; a munkában megtört, : de ilyenkor szélesen mosolygó, kur: jongató öreg bácsikat, a korukat ; meghazudtoló, táneoalábú asszony o: kát, s a láttukon lelkesedő ifjakat. : Látni kellett, mert a színpadon jel: zők nélkül, saját magukat adva regélték a nép, kristálytiszta gondolat- és érzésvilágát. Egy népi együttesről van szó, a hedrehelyiről. Csupa szív, csupa tűz, csupa szenvedély fűtötte gárda volt ez, hírneves megyénkben, melynek műsora láttán éveken át oly sok tenyér csapódott össze. Ott, legszűkebb otthonában is, de a környéken: Kaposvárott, Siófokon, Barcson, Böhönyén, Kadarkúton, mindenütt. : amerre csak útjuk vezetett. S az együttes örömet, vidámságot fakasztott, messzi községekből jöttek meg; csodálni műsorukat, s az ő keblüket : is fűtötte munkájuk sikere. Kevés ; helyen mondhatják el, hogy a nép- I művészet apostolkodásában úgy : eggyéforrott a falu apraja, nagyja. : szinte minden korosztálya, mint ; Hedrehelyen, És ez volt a legfőbb • értékük. A falu hagyományait dolj gozták fel, két ízig-vérig népnevelő í — Marton István és felesége, a falu : tanítóinak — segítségével és ezt hirj dették éveken át fáradhatatlanul. : És most, október utón elnémultak ia dalos ajkak, pihenőre tért a tán>cos láb, s a nagy család kötelékei > megszakadoztak. Nem, nem gyászolt ni akarok, s búcsúéneket zengeni a nagyhírű együttes felett. Hisz nincs erre szükség. Nem halt meg az együttes, még ha így is emlékezik róla egyik-másik tagja. Él az együttes most is, s ott jártamban úgy éreztem: mint tavasszal a földből előbúvó tulipán, úgy törnek elő az óhaj és vágy, az újraéledés első hajtásai. Gondokkal küzdenek. Olyanokkal, melyek október előtt is megvoltak de akkor keresztülugrották az akadályokat. Kicsi a kultúrház. Való igaz! Berendezése összezsúfolt. Kicsi a színpad, nehéz próbálni. A földrajzi fekvés kevés szereplési lehetőséget nyújt. Néha ellentét volt a fiatalok és öregek között, és — már sok szép hagyománya van a községnek — nagyrészt feldolgozták már. Mit adjanak elő, mivel induljanak? Szó van a hálátlanságról is, hogy a falu népe nem értékelte eléggé az együttest, s mindez most mintha újként törne fel, úgy próbálja visszarettenteni az embereket... /")tt voltam, láttam, hallottam Láttam Marton István, az együttes vezetőjének arcán a gondterhelt vonásokat, de hallottam beszélni őt élményeikről, s ilyenkor megváltozott az arca. Mert a régi sikerek, tapsok, kirándulások ma is élnek a szívekben és lelkesítenek .. Vágynak valamire az együttes tagjai is. Hallottam, hogy amikor a Megyei Tanácstól voltak kint és e jövőről beszélgettek, Pethes Jánosnénak felcsillant a szeme. Pedig lemondott már a szereplésről, de most lelkesedve jegyezte meg: — Egy évig azért még én is csinálnám ... S az ottaniak maguk látták az idős asszonyokat, milyen kesernyés vonás kíséretében, nehéz szívvel adták vissza táncruháikat, Böndi Istvánná, Kiss Lidi néni, Dombai Pálné, a falu Zsófi nénije és a többiek — hogy ezeket már sohasem használjuk? .. Vád volt e szavakban, féltő aggodalom, hogy elveszik tőlük, ami az övék! Nem, nem! Október csak zavart okozott, de nem törölte ki a szívekből a lelkesedést, nem oltotta ki a táncolni-, dalolniakarás lángját. A fiatalok, az EPOSZ tagjai is jöttek már: majd ők folytatják... Emlékeznek még a sokszor éjjel két óráig tartó próbákra, emlékeznek, miként mulattak önfeledten, pedig csak víz volt a táncosok üvegében. Emlékeznek a Balaton körüli túrára, az élményekre, a feledhetetlenre, amikor őszhajú, idős emberek először látják meg a Balatont.. . És akarnak újat, szebbet, nagyobbat a réginél. Ez rejlik gondolataik mélyén és egyre jobban felszínre kerül. Győrffi Kálmán így mondta ezt: — Nem engedhetjük kitörölni együttesünket az emlékezetből, nem törölhetjük el a föld színéről.' És ezek a gondolatok megnyugtatók. Nem akarok a megye igényére apellálni, nem akarok arról beszélni, hogy milyen érték ez az együttes Somogyországnak. Inkább maradjunk ott a községben, ahol az emberek maguk szeretik az együttest és nem akarnak elszakadni tőle, önmaguktól, attól, ami népi. A faluról beszélek, ahol ha egy-két ember emelt is kifogást, magában büszkén könyvelte el az együttes sikereit. A vidám estékre, önmaguk tanulására, szórakozására gondolok, a kirándulásokra, élményekre, melyek oly sokat jelentettek az együttes tagjainak. Д gondok? Áthidalhatók! Van anyag a faluban, csak össze kell fogni, s lehet építeni kultúrházat. Népi hagyományokat találnak és felgyűjthetik a környéken. A méltatlankodók szavát pedig éppen az együttes életrekelése némíthatja el. Ruháik vannak, lelkesedésben sincs hiány. Vissza kell térni hát a régi maghoz, az öregek és fiatalok nagyszerű közösségéhez! Érzem, meggyőződésem: a táncosok, énekesek többsége lelke mélyén csak hívásra vár. Várja vezetőiének, Marton Istvánnak és feleségének bátorító szavát, s aztán elsöpör minden akadályt az útiéiból. Hálás volt a közönség a hedrehelyiéknek, szerették, becsülték őket, értékelték népi játékukat, tartalmas műsorukat. És hálásak akarnak lenni ezután is. Most csak hívás kell, csak az első lépés nehéz. De túl lesznek rajta, hiszek benne. S a hedrehelyi népi együttes újra megjelenik majd a színpadon, egyszerűségében pompázó tanka forgatagával... Jávori Béla. PATTANTYÚS LÁSZLÓI Á megmentett falu Porba hajlott fejjel szá(l az este, Ezredéves nyughelyét keresve. Lusta-lomhán készül elpihenni; Régi vendég, nem zavarja semmi. A fáradt nap felhő-vánkosáról Búcsúlángot dob a láthatárról. Mint |ó qazda, úqy tér nyuqovóra, Sorranézve birtokát apróra. Fehérfalú, pirostetős házak Elmélázva, csendesen pipáznak. Bodor füstöt fújva a vidékre, Úgy bámulnak el a messzeségbe. Néznek, mintha oda volna írva, M It. s jö entíő az alkejnyi pírra. Múltunk jelzik az emósjztó lángok. Jövendőnket a piros súgárok. Talán azt is tudják, mi lett volna Kicsiny házak s embereknek sorsa. Ha nem is rég, őszi szelek szárnyát) Győzött volna hazug álszivárvámy. Ravasz módon volt reá terítve Bűnpalástnak lobogónk szent színe. S leple alatt álorcás haramiák Meq sem szerzett zsákmány torát tartják. Mint az ódon tornyok csonka őre. Rom к a sió Ivó к kaptak új erőre. Kevély úrként, sej, mikor ott álltak Bírájául életnek, halálnak. Az önkénynek vórivó sirálya Rablókarmát tört szívekbe vájja. 5 léaióia horgas keselyűknek Lakomára, húsra készülődnek. , Hoqy nem így lett, azoke a hála, Kik eljöttek jóbarát módjára. :S nem kímélve életük yi. áaát, Megelőzték nemzetünk halálát ;R ha ma élünk, dolgozunk vidáman, Ne felediiiü nóták mérőórában; Tiétek az érdem, hogy ma élünk: Szovjet ember; baráturjk, testvérünk. Iqy látlák a házak s őket nézve, All elém e kis falucska képe. Köröskörül lankás dombtetőkön Szárba hajló élet színét) őrzöm. Mint az anya gyermekét vigyázva, A vidéket dombok karja zárja. A nap is csak úgy nézhet beléje, Felsikllk a dombok tetejére. A búcsúval is, hogy tétovázik, Rózsás fénve mén sokáig látszik. Végül is csak nehéz küzdelemmel, Fájó szívvel veszt csatát az esttel. MIT OLVASSUNK? Füst Milán: A sanda bohóc. (Magivető) Kb. 110 oldal, kötve 9.— Ft. A kisregény témája: egy sanda bo: hóc, Goldnagel Efraim csodálatos • kalandjai. Tulajdoniképpen irodalmi ■ pantomim-játék, amelyben a bohóc, : mivel boldogtalan szelembe esett ; cirkuszának kígyóbűvölőnőjével, víllággá indul. Itt különféle emberek [és állatok országaiba jut el, mindejnütt jót akar, de mindenünnen Iri[akolbolitják. > Füst Milán ebben aj kisregényében ía hiábavaló emberi dólgök szatíráját [adja. PARTHÍREK Május 9-én megyei kommunista aktívaülés volt Kaposvárott. Az aktívaülés beszámolóját Szirmai Jenő elvtárs tartotta meg.' A beszámolóban az országgyűlés mostani ülésszakával, a kommunisták, a pártszervezetek, a megye üzemi dolgozói, valamint egyéni és termelőszövetkezeti parasztok, az állami gazdaságok és Rémülöm ások dolgozóinak feladataival foglalkozott. Az MSZMP Megyei Intézőbizottsága ma délután 5 órakor a KIOSZ székház nagytermében tartja a politikai előadássorozat első előadását. Címe: A magyarországi október-novemberi események a marxizmus— leninizmus fényében. Előadót a Központi Bizottság küld. Az érdeklődőket szeretettel várjuk.
