Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-10 / 107. szám

/ A

* * SOMOGTORSZAG Péntek, 1957. május 10.

I forradalmi muokás-paraszt kormány sikeresen harcolt a néphatalom megvédéséért

KÁDÁR JÁNOS ELV

Szünet után Kádár János, a Minisztertanács elnöke tartotta meg •beszámolóját.

Tisztelt Országgyűlés, Kedves Elvtársak!

A magyar nép békés, szocialista alkotómunkáját megszakító ellenforradalmi támadás sötét és vészterhes napjai után immár békésebb, normális körülmények között mutatkozik be az országgyűlésnek a forradalmi munkás-paraszt kormány — mondotta bevezetőben többek között.

Népünk szocializmushoz hű tömegeinek harca és munkája eredményeként, továbbá a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista tábor, a Szovjetunió testvéri segítségének eredményeként elmondható, hogy ma már túl vagyurk a legnagyobb nehézségeken. A kormány számot kíván adni az országgyűlésnek tevékenységéről és azokról a körülményekről, amelyek között munkáját megkezdte és végezte.

Az 1956. október 23-án kitört ellenforradalom meg akarta dönteni a Magyar Népköztársaság törvényes állami rendjét, társadalmi rendjét, a parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát és helyébe a burzsoá diktatúra legreakciósabb rendszerét, a fasiszta diktatúrát akarta állítani.

A forradalmi munkás-paraszt kormányt az ellenforradalom elleni harc múlhatatlan és halaszthatatlan történelmi szükségszerűsége hívta életre. Azok az emberek, akik a tényekét nem ismerik, vagy képtelenek az események lényegét megérteni és mindazok, akiknek érdeke fűződik ahhoz — megkísérelték, s részben még ma is megkísérlik vitatni a hazánkban kitört fegyveres felkelés ellenforradalmi jellegét. De a tények ereje megtöri a ködösítés minden kísérletét.

Kádár elvtárs a továbbiak során részletesen beszélt az ellenforradalmi terror állati kegyetlenségeiről, amelynek számos hazafi esett áldozatul. Megemlítette, hogy november 4-re virradó, éjszaka csak Budapesten 1400, az egész országban hozzávetőlegesen mintegy 3000 olyan megkínzott hazafi volt az ellenforradalmán banditák kezében, akiknek kivégzését november 4-re, 5-re és 6-ra tervezték.

Aki a rémtetteket »véletlen kilengéseknek« nevezi, az a legjobb esetben nem tudja, miről beszél, vagy az ellenforradalmat akarja mentesíteni szörnyű, népelienes bűneitől, vagy a legrosszabb esetben saját, nem egészen tiszta lelkiismerete kényszeríti őt erre. Ha van jóhiszemű ember a világon, akinek még kétáége van az októberi magyarországi események ellenforradalmi jellegét illetően, az vessen csak egy pillantást a felkelés zászlóvivőire és harcosaira és akkor minden kétsége eloszlik.

Beszélt Kádár elvtárs Mindszenty, Nagy Ferenc, Dövényi Nagy Lajos nyilas újságíró, Meskó Zoltán, gróf Esztenházy Pál, gróf Takách Tolvaj József és más, közismerten népellenes, hazaáruló, háborús és egyéb bűnökért bebörtönzött és októberben kiszabadult, személyekről, akik az első pillanatban aktívan felléptek az ellenforradalom mellett.

Az ellenforradalom támadott a politika porondján, a politika eszközeivel is. Abban már politika volt, hogv az ellenforradalom fegyveres elejét mint legfontosabb célokra, a párt épületeire, intézményeire, funkcionáriusaira és tagjaira irányította, hogy elsősorban a pártot akarta — intézményei és hű tagjai megsemmisítésével — fizikailag is elpusztítani.

Na»v csapásokat mértek a pártra, mocskolták, gyalázták, romboltak. Ágyúval lőtték szét székhazait, gyilkolták városon és falun legjobb fiait, de nem tudták elpusztítani —

a párt él és napról napra erősödik! (Hosszantartó, ütemes taps.) És aiiagy annak történnie kellett, a talpraállt párt vezetésével és sugárzó erejének segítségével talpraálltak, tömörültek a szocializmus ügyéhez hű magyar dolgozó tömegek és a rátámadó ellenséget lerázva él és napról napra erősödik drága hazánk, a Magyar Népköztársaság is! (Lelkes, nagy taps.)

Rámutatott Kádár János, hogy az ellenforradalom első, de döntő jelentőségű győzelme volt, hogy Nagy Imre, régebbi politikai elgondolását megvalósítva, kiharcolta a politikai pártok koalíciójának kormányát, és feladta a Magyar Dolgozók Pártja vezető szerepét.

Az október végén létrejött koalíció nem a haladást szolgálta

A második világháború időszakában létrejött már egy pártszövetség, koalíció a Magyar Kommunista Párt vezetésével, a Kisgazda, a Szociáldemokrata és a Nemzeti Parasztpárt részvételével. Ez a pártszövetség akkor a haladást szolgálta, tartalma demokratikus, antifasiszta volt.

Az 1956. október végén, az ellenforradalom fokozódó támadása és nyomása alatt létrejött koalíció — bár ugyanazok a pártok vettek részt benne — nem a haladást szolgálta. A koalícióban részvevő polgári pártokat most a kommunistaellenesség, a burzsoá restauráció szándéka és ennek megfelelően a szovjetellenesség vezette. A Magyar Dolgozók Pártja ebben a koalícióban nem vezető, hanem alárendelt helyzetben vtolt. A párt ebben a koalíciós kormányban nem volt egységes és a Nagy Imre—Losonczi-csoport a polgári pártok képviselőivel kezdettől fogva teljes egyetértésben, egy fronton harcolt a munkásosztály és forradalmi pártja, a szocializmus állásainak feladása, az ország külpolitikai elszigetelése, a szocializmus^-táborából való kiszakítása, a Szovjetunióval való szembeállítása kérdésében. A polgári pártokban kezdettől fogva a szélső jobboldali elemek ragadták kezükbe a vezetést.

Az októberi koalícióban részt vett, akkor újból megszervezett

szociáldemokrata pártnak puszta létrehozása is az ellenforradalom legveszélyesebb politikai támadását jelentette a munkásosztály hatalma ellen.

Célja a munkásosztály kettészakítása, a testvérharc felújítása volt az ellenforradalmi, kommunistaellenes áradat legfontosabb részeként. Hogy céljaikat mindenki félreértés nélkül lássa, élesen elhatárolták magukat azoktól a volfr szociáldemokrata elvtársaktól, akiknek pozitív szerepük volt a magyar munkásosztály történelmi vívmányának, a két munkáspárt egyesítésének létrehozásában.

így az októberi pártszövetségben részvevő Kisgazda, Szociáldemokrata és Petőfi Párt, Tildy, Csorba, Kéthly, Kelemen, Bechtler, Bibo Lajos vezetése alatt, Mindszenty áldását élvezve, minden fellépésével az ellenforradalom kommunista- és népellenes, szovjeteilenes céljait támogatta.

Ez az októberi koalíció még így is, minden ellenforradalmi iparkodás ellenére is csak a beköszöntő és a fügefalevél szerepét játszotta az ellenforradalom számára. Kádár elvtárs ezután az októberben alakult pártok egész sorát említette, amelyek minden szénen hangzó demokrata elnevezés ellenére az ellenforradalmat támogatták.

Mit akartak as ellenforradalmi pártok?

Az ellenforradalom céljainak nyílt feltárásával meglehetősen óvatos volt, pünkösdi királysága sem tartott sokáig, de ez a néhány nap is elegendő bizonyítékot nyújt ahhoz, hogy a társadalmi rend ellenforradalmi megváltoztatása nem sonkáig váratott volna magára.

Mindszenty homályos nyilatkozatának szavaiból, amelyekkel kinyilatkoztatta, »hogy 6 a magántulajdon elvének alapján áll«, s az egyháznak mindent vissza kell kapnia, tömegek értették meg, hogy a gyárak, a bankok, a bányák s a kiosztott földek magántulajdonáról, azok visszaadásáról van szó.

Mihelics Vid a Demokrata Néppárt Hazánk című lapja november elsejei számában még csak kártérítést követel az államosított gyárak és a kiosztott földek volt tulajdonosai

számára, de már ugyanaznap bent járt a parlamentben egy küldöttség, amely a száznál kevesebb munkást alkalmazó üzemek visszaadását követelte a volt tulajdonosi, számára. A Magyar Függetlenségi Néppárt beadványában a »magántulaj do.n sérthetetlensége« és a »tiszta, örök és magyar polgári demokrácia« megvalósítását követelte.

Az ellenforradalom kevésbé tapasztalt vezetői azonban nyíltabban beszéltek. Turkevén egy bizonyos Szepesi nevű ember megjelent a Harcos nevű termelőszövetkezetben és a kétszáz holdig terjedő birtokok visszaadását követelte. A fehérgyarmati járás úgynevezett forradalmi bizottsága úgy határozott, hogy »egyelőre a kétszáz, holdnál kisebb birtokot kell visszaadni volt tulajdonosainak«.

Ezek az igények és követelések

azonban már nem fértek össze a Magyar Népköztársaság alkotmányával. Ezért határozták el már október utolsó napjaiban a magyar országgyűlés feloszlatását.

Ezért nyilatkozott Csorba János a kisgazdapárt terveiről az »Igazság« című lap november elsejei számában úgy, hogy a kisgazdapárt az 1945-ös pártarányok alapján akarja az új koalíciót, követeli az Elnöki Tanács megszüntetését és »lényegében« népköztársaság helyett köztársaságot.

Ez a »lényegében« szó Csorba János kifejezése és ő jól tudja, hogy ez alatt, valamint az általa követelt köztársaság alatt mit értett. Az azonban bizonyos, hogy nem a dolgozó nép köztársaságát értette alatta, mert hiszen ez fennállott és népköztársaság volt a neve.

A népköztársaság elleni fegyveres támadás, a fehér-terror, a burzsoá

pártok feltámasztása, a gyárak, a föld visszakövetelése a régi tulajdonosok számára pontosan megfelel a társadalmi reakció, más szóval az ellenforradalom elveinek és gyakorlatának. Az a körülmény, hogy a Nagy Imre—Losonczy-csoport egy vonalban harcolt a Horthy fasiszta burzsoá ellenforradalommal a Magyar Népköztársaság életérdekei ellen, az ellenforradalmat nem változtatja forradalommá.

Minden módon megakadályozzuk a múlt hibáinak megismétlődését

Vannak, akik szemünkre vetik, hogy mi sokat beszélünk az ellenforradalomról és ezzel összefüggésben a Nagy Imre-féle árulókról, szemünkre vetik, hogy ehelyett migrt nem beszélünk inkább a régi hibákról, a Rákosi-féle vezetés szektás és dogmatikus irányvonala által okozott károkról, a törvénysértésekről.

Világosan meg kell mondanunk, hogy két gyökeresen különböző kérdésről van szó. Ha nem akarunk súlyosan véteni pártunk és népünk érdekei ellen, akkor nem feledkezhetünk meg a múlt hibáiról. Mi nem is feledkezünk meg ezekről. Tudjuk, hogy a volt vezetők hibái hallatlanul ártottak a párt és az állam tekintélyének és feladatunk minden

módon megakadályozni e hibák megismétlődését. Azt is tudjuk, hogy ezek a hibák zavarták a fejlődést, gyengítették a magyar proletárdiktatúra erejét, jogos elkeseredést váltottak ki a tömegekből, s így szerepet játszottak abban is, hogy az ellenforradalom éket verhetett a párt és a dolgozók egy része közé.

De világosan meg kell mondani, hogy

a volt vezetés minden, még oly súlyos hiba ellenére is a szocializmus építésének útján vezette a pártot és az országot.

Ezzel szemben Nagy Imréék árulók voltak, akik feladták a szocializmus pozícióit és élére álltak az ellenforradalom szovjeteilenes uszításainak. Nagy Imréék a marxizmus— leninizmus tanainak revizionista meghamisításától, a párt megsemmisítésére törő csoportharcukig minden tettükkel a front túlsó oldalát, az ellenforradalom oldalát szolgálták. (Helyeslés.)

Ebben a helyzetben november elején a magyar kon, лип isták számára a történelem így tette fel a kérdést: az-e a megoldás a proletárdiktatúra gyakorlatában elkövetett hibákra, hogy felszámoljuk a munkásosztály hatalmát, az-e a megoldás a gazdaságpolitikában elkövetett hibákra, hogy szétromboljuk a szocialista népgazdaságot?

A kommunistáktól и népi demokrácia megmentését követelte meg népünk érdeke

Kommunistáknak, ha méltók akartak maradni erre a névre, egyetlen feladatuk maradt: megmenteni a magyar népi demokráciát, mert ezt követelték a magyar nép érdekei és a nemzetközi munkásosztály érdekei. (Taps.)

A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai november első napjaiban szakítottak az ellenforradalom bábjává vált, tehetetlen és széthullóban lévő Nagy Imre kormánnyal. Ilyen körülmények között jött létre és alakult meg a mai forradalmi munkás-paraszt kormánv.

A célunk volt, szétverni az ellenforradalmat, rendet teremteni az országban és újjászervezni a szocialista forradalom erőit.

Mi pontosan tudtuk ugyanis, hogy a magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság alapvető tömegei, hasonlóképpen az értelmiség nagyobbik és jobbik fele a szocialista forradalom híve, Ezt bizonyítják az elmúlt hat hónap eredményei.

A kormány a szocialista forradalom erőinek újjászervezésével, a tömegekre támaszkodva és a jóhiszemű, becsületes, de megtévesztett emberek felvilágosításával, a helyes útra viszszatérítésével látott munkához.

Érthető azonban, hogy az ellenforradalom erőivel szemben vívott fegyveres és politikai harc viszonyai között a proletárdiktatúrának a diktatúra oldala került előtérbe. Nem mi alkalmaztunk először erőszakot, — a kihívás, a provokáció, a támadás nem a mi részünkről történt. Az ellenforradalom fegyverrel támadt, ezért a kormánynak keménynek kellett lennie.

Mégsem mondhatja senki, hogy nem voltunk a legmesszebbmenőkig

türelmesek. Kormányunk megalakulása után ismételten felszólítottuk a harcolókat, hogy hagyjak a—.a a számukra kilátástalan küzdelem folytatását, tegyék le a fegyvert. Nem mindannyian fogadták meg szavunkat. Ezeket kénytelenek voltunk fegyveresen megsemmisíteni. Amikor az ellenforradalom látta, ho«-" a fegyveres harcban már elbukott, akkor politikai eszközökkel folytatta a harcot A cél ugyanaz maradt, a kormányt akarták megdönteni. Ennek érdekében úgynevezett központi munkástanácsot, különböző »forradalmi bizottságokat« létesített és indított harcba. — Kádár elvtárs rámutatott, hogy a kormány türelmet tanúsított ezekkel a szervekkel szemben, de amikor világossá vált. hogy ezek továbbra is az ellenforradalom céljait szolgálják, a kormány megszüntette tevékenységüket.

A tudatos ellenforradalmároknak bűnhődniük kell

Türelmesek voltunk az írókkal szemben is. Mi már november 4-én ismertük az írók egy csoportjának súlyos szerepét az ellenforradalom eszmei előkészítésében, de reméltük, hogy töDDségük mihamarabb kilábal az eszmei zűrzavarból, belátja, hogy vétett a nép ellen és igyekszik jóvátenni az okozott súlyos károkat. Nem így történt.

Az írószövetség december 28-í határozata kihívás volt a kormány felé, egyben nyílt beismerése annak, hogy az ellenforradalom oldalára álltak.

És több író — mint ezt megállapítottuk — részt vett a kormány ellen irányuló ellenállás szervezésében. Érthető ezek után, hogy a kormány nem tűrhette az írószövetség népi demokrácia-ellenes, további működését.

A nyugati sajtó beismeréséből tudjuk, arra számítottak, hogy a fegyveres ellenforradalom leverése után tömeges megtonlás következik. Nem következett. Kormányunk végig tartotta magát az első deklarációjában nyilvánosságra hozott álláspontjához és senkit sem vontunk, nem is vonunk felelősségre amiatt, mert annakidején részt vett valamilyen felvonulásban, vagy tüntetésben, amennyiben súlyosabb beszámítás alá eső ellenforradalmi cselekményt nem követett el. Ez tehát egyrészt már akkor sem jelentette, hogy a szervezőket és a gyilkosokat nem fogjuk felkutatni és felelősségre vonni. Másrészt a büntetlenség természetesen nem vonatkozhatott azokra, akik november 4-e után is makacsul tovább harcoltak a népi demokrácia ellen és tovább szervezték az ellenforradalmat. A november 4-e utáni időszakra már nem lehetett azt mondani, hogy jóhiszemű emberek eszmei megzavarodottság folytán támadnak a népi demokrácia, a néphatalom ellen. Ellenkezőleg, nyugodtan megmondhatjuk, hogy

a november 4-e utáni fegyveres provokáció szervezői és részvevői tudatos ellenforradalmárok voltak, akik nem akarták letenni a fegyvert.

Kádár elvtárs elmondotta, hogy az ellenforradalom végleges megsemmisítésére a kormány bevezette a rögtönbíráskodást, hozzálátott az ország fegyveres erőinek újjászervezéséhez, fegyvert adott a munkásosztály legjobbjainak kezébe, létrehozta a munkásőrséget. — Mi komolyan vesszük intézkedéseinket, olyan komolyan, ahogy ezt a dolgozó tömegek elvárják tőlünk és van is erőnk intézkedéseink következetes végrehajtásához.

Büszkék vagyunk népköztársaságunk fegyveres erőire, a néphadseregre, a határőrségre, a rendőrségre és a munkásőrségre. Van tehát fegyveres erőnk.

Határozatokat hoztunk a közbiztonsági őrizetről, a kitiltásról és a rendőri felügyelet alá helyezésről is. Ezek az intézkedések nem öncélúak, hanem a néphatalom védelmét, a zavartalan termelő munka lehetőségének biztosítását, a levert ellenforradalom esetleges újabb provokációinak megelőzését szolgálják. Ugyanakkor a kormány a legmesszebbmenőkig őrködik a törvényesség szigorú megtartása felett.

Az újjászervezett párt hathatós segítségével a kormány az ellenforradalmárokkal szemben folytatott harccal egyidejűleg szívós munkát folytat az emberek felvilágosításáért, a tömegek bizalmának megnyeréséért.

Ez a munka jelentős eredményeket hozott és ez visszatükröződött az ország rendjének helyreállításában, a termelő munka eredményes megindításában és a párt tömegmozgósító erejének növekedésében.

Az elmúlt hat hónap politikai eredményei így foglalhatók össze:

Van erős pártunk, teljesen helyreállítottuk Népköztársaságunk alkotmányos rendjét, szilárd az államha talmunk, van szervezett fegyveres erőnk, helyreállt az államigazgatás rendje, működnek a minisztériumok, dolgoznak a tanácsok, s ami mindennél fontosabb számunkra, napról napra növekszik a tömegek bizalma s elszigetelődött politikailag is az ellenforradalom.

A tömegek megnövekedett öntudatának értékes megnyilvánulása valóságos szavazás a néphatalom mellett és a kormány aktív támogatásának kifejezése az az örvendetes fény. hogy ipari és mezőgazdasági termelésünk mind biztatóbban fejlődik. A termelési sikerek sorában

az első helyen és az elismerés hangján kell megemlékeznem bányászaink nagyszerű munkájáról.

Október 23-a előtt 78 000 tonna volt

széntermelésünk napi átlaga. Novemberben ez az átlag tízezer tonnára esett vissza, május 1 tiszteletére 85 200 tonna szenet termeltek bányászaink. (Nagy taps.)

A széntermelésnek a várakozást jóval felülmúló fejlődése lehetővé

tette, hogy ipari munkásaink és műszaki dolgozóink odaadása is jelentős sikereket produkáljon a termelés helyreállításában. Az ipar egészét tekintve az év első negyedében alig 20 százalékkal termeltünk kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt. Nagyon sok könnyűipari termék termelési szintje már az október előttit is meghaladja.

Az eredményekben természetesen szerepe volt annak a testvéri segítségnek, amelyet a szocialista tábor országaitól, elsősorban legjobb barátunktól, a Szovjetuniótól kaptunk. (Taps.)

A széles rétegeket kedvezően érintő intézkedéseinkről

Kádár elvtárs ezután számos határozatról és rendeletről beszélt, amely világosan mutatja: kormányunk határozott célkitűzése, hogy kijavítja a múlt években előfordult

hibákat. Az előző hónapokban számos réteget érintő bérrendezést hajtottunk végre. Ezek a rendelkezések

(Folytatás a következő oldalon.)