Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-08 / 105. szám

'V'í'

VILÁG PROLETÁRJA^ EGYESÜLJELEK!

AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

II. évfolyam, 105. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szerda, 1957. május 8.

SZILÁRD ALAPOKRA ÉPÍTETTÜK PARTUNKAT

Hősi szakasza zárult le május 1~ ével a pártépítésnek. Hősi küzdelem, harc, amely az egész országban, falvakban, termelőszövetkezetekben, üzemekben, hivatalokban és városokban folyt pártunk építéséért. S ma már több mint háromszázezer tagot számlál pártunk. Bármerre megyünk a megyében, mindenütt örömmel halljuk, hogy van pártszervezet, s tagjai pedig — kevés kivételével — olyan elvtársak, akikre mindenkor bátran számíthatunk.

Harcban született pártunk. A fegyveres ellenforradalmi bandák elleni, a különböző opportunista, revizionista és más nézetek elleni harcban kovácsolódott ki egysége. A következetes harc, amely az elmúlt hónapokban folyt pártunk építéséért, a párt vezető szerepének megteremtéséért, tíz- és tízezer becsületes, néphez hű munkásokat küldött sorainkba és tartotta távol a karrieristákat.

Ez a harc nem volt könnyű és nem mondhatjuk azt sem, hogy e téren már nincs tennivalónk. Van még tennivalónk az ellenforradalmi nézetek megsemmisítése, s az egyes helyeken még fellelhető békülékeny, liberalista szellem ellen. Mégis elmondhatjuk azt, hogy az elmúlt hónapok harca kovácsolta egységbe pártunkat, amely ma erősebb, egységesebb, mint az MDP az utolsó években volt. Erősebb, egységesebb pártunk, mert harcedzett, kipróbált tagokból áll, akik az ellenforradalom elleni harc történelmi tapasztalatain nevelődtek.

Nehéz volt ez a harc a párt erősítéséért és áldozatos, fáradságot nem Ismerő munkát követelt kommunistáinktól. Harcolni kellett a pártról vallott ellenséges nézetek szétzúzásáért, de harcolni kellett a kommunisták soraiban meglévő helytelen, a pártépítést akadályozó nézetek ellen is, amelyre a Központi Intéző Bizottság februári határozata is felhívta a figyelmet. Kommunistáink, mindkét harcot eredményesen vívták meg. Szétzúzták a párttal szembeni ellenséges, a pártszervezetek megalakulását akadályozó nézeteket és a figyelmet ráterelték a soraink-! ból hiányzó becsületes, közénkvaló I MDP-tagokra.

Az elmúlt hónapokban a- pártszervezetek és kommunistáink figyelme a volt MDP-tagokon nyugodott és mindent elkövettek, hogy minél többet bevonjanak sorainkba. Az MDP- tagok megnyeréséért folytatott áldozatos harc ellenére is 400 ezerre tehető azoknak az MDP-tagoknak a száma, akik nem kérték átigazolásukat az MSZMP-be.

Ezekkel szemben sok helyen ha-1 rágós, ellenséges nézet alakult ki, j amely bizonyos mértékben még ma is megtalálható. Igaz, egyrészük megérdemli a megvetést. Megérdemlik azok, akik csak karrierjük érdekében léptek be az MDP-be és az első alkalommal megmutatták igazi arcukat, elárulva, megtagadva a pártot. Ezek soha nem voltak kommunisták, csak annak mondották magukat, és soha nem is voltak még csak a népi hatalom és a szocializmus hívei sem.

Nem lehet azonban ezt általánosítani az MSZMP-től magát távoltartó valamennyi MDP-tagra, mert a nagy többségük nem ilyen. Emlékezzünk vissza az MDP pártépítési

I politikájára. A számszerű erősítés I mellett nem lett figyelembe véve, I hogy valaki meggyőződésből, vagy 1 csupán rokonszenvból, szimpátiából lép be a párt soraiba. így került az" tán be az MDP-be igen sok szimpatizáns, aki amikor kommunista munkára lett volna szükség, nem tudott helytállni és nem merte vállalni a párttagsággal járó felelősséget. Ezért ez még nem ok, hogy együtt emlegessük őket az ellenforradalmárokkal, az árulókkal.

Ezeknek nagy része becsületes, a népi demokráciához hű ember, aki a munkában való helytállással tesz tanúbizonyságot a nép hatalma melletti hűségéről. S ezeket nem szabad egysorba állítani a pártot megtagadó, a népet eláruló ellenforradalmárókkal. Hiszen többen közülük bizonyára kérik majd új tagként való felvételüket, s ha munkájukkal, magatartásukkal /megérdemlik, akkor bizalommal kell majd őket sorainkba fogadni. Az ellenforradal] marok ellen, a politikai, a gazdasági j erősödésért vívott hősies harcban I számtalan olyan becsületes dolgozó tűnt fel, akik eddig pártonkívüliek voltak. A Cukorgyárban, a Textilművekben, a Vaskombinátban, a Nagyatádi Fonalgyárban és másutt is sok olyan dolgozó kérte a felvételét, aki most ébredt arra, hogy a kommunisták között a helye. Rajta kell lennünk, hogy a jövőben is minél több új harcost neveljünk pártunk számára.

Ugyanakkor, amikor harcot folytatunk a munkásosztály legjobbjainak megnyeréséért, a becsületes munkások, parasztok bevonásáért pártunkba, harcot kell folytatnunk a pártonkívüli tömegek megnyeréséért, rokonszenvéért is.

Úgy vigyázzunk pártunk egységére, mint a szemünk fényére. Hányszor, de hányszor elmondottuk az elmúlt évek folyamán ezt. Eredménye azonban nem nagyon volt, s október tanulsága mutatta, hogy a pártegység jelszava mennyire megkopott. Erős, egységes a pártunk, de harcolni kell, hogy még erősebb, még egységesebb legyen. S ezért harcolni kell az ellen a liberalizmus, békülékenység ellen, amely az egyes helyeken az utóbbi időben felütötte fejét. Néhány üzem kommunistái, hogy az üzemek gazdasági vezetőit, főkönyvelőket, mérnököket, különböző osztályvezetőket bevonják pártunkba, elnézőek azokkal szemben, nem veszik figyelembe az ellenforradalom alatti magatartásukat. Nem lehet mérvadó senkinél a beosztása, s nem lehet pártunknak tagja az, aki az ellenforradalom alatt szidta, rágalmazta pártunkat.

Szilárd alapokra építettük pártunkat. Most az a feladatunk — mint ahogy harcba indultunk a pártépítésért —, most harcba induljunk az egységes, vitatkozó, bíráló szellemű, egészséges pártélet megteremtéséért. Feladatokat kell adni minden kommunistának, azoknak az elvtársaknak is, akiket az ellenforradalom rágalmazása távolított el beosztásukból, s akik becsületesen megáilták helyüket. Újra van erős, harcedzett kommunista pártunk. Az egészséges pártélet megteremtése mellett fejlesszük, erősítsük, növeljük tovább pártunkat, a marxizmus—leninizmus tanításainak nyomán.

Ismét lehet jelentkezni

a kaposvári Mezőgazdasági Technikum levelező oktatására. Felvételt* nyerhetnek a pártapnarátus, közigazgatás, állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek és más szervek dolgozói, akiknek munkakörük; ellátásához mezőgazdasági szakkénzettségre szükségük van vagy olvan dolgozó parasztok, akik közéniskolai végzettséget akarnak szerezni.

F?l'leteli feltételek:

1. 90-tól 4Q életév.

3. Általános iskola nyolc osztályának sikeres elvégzése, vagy ezzel effvenlő négy középiskolai bizonyítvány.

8. Kétéves mezőgazdasági gyakorlat

Azok. akik az első évfolyamra felvételüket kérik, forduljanak május

30-ig bővebb felvilágosításért a Mezőgazdasági Technikum igazgatóságához. (Kaposvár. Kossuth tér 2.)

Adenauer pünkösd után Ausztriába utazik

(DPA) Dr. Adenauer szövetségi kancellár minden valószínűség szerint a pünkösd utáni héten kezdi meg hosszú idő óta tervezett ausztriai látogatását — közölték hétfőn, tájékozott bonni körökben.

(MTI) A DPA jelentése szerint a német kérdés megvizsgálásával foglalkozó négyhatalmi munkacsoport május 15-én Bonnban ülést tart — közölte hétfőn Bonnban a külügyminisztérium szóvivője.

A motorizált falu

Nem tévedés, van ilyen falu Somogybán. Sót, meglehet, hogy hozzá hasonló példát sem találnánk a megyében. Még esetleg a zicsiek versenyezhetnének velük. Szegényesnek, ósdinak, elmaradottnak képzeli a falut, aki először jár ebben a völgykatlanban, Szenyérben. Pedig nem az. Szűk kis kövesútján ugyancsak győzzön kitérni a száguldó motorkerékpárok elől a járókelő.

Honnan jár itt, ebben az eldugott kis faluban ennyi motoros? — kérdi meglepetten az idegen. A motortulajdonosok mind szenyéri parasztemberek, esetleg van köztük egykét vidékre járó hivatalnok is. Kék Csepeltől a piros Pannóniáig mindenfajta motor megtalálható. Negyvenhárom motortulajdonos lakik a faluban. Minden hatodik portán van motorkerékpár. Az ötven-hatvan éves, bajuszos, kérgestenyerű parasztemberek éppen úgy láthatók a robogó motorokon, mint a húsz-harminc évesek. Nem ritka kép a mezőre, munkára igyekvő motoros, hátul az asszonnyal. Megmentik magukat a fáradságtól, s este munkából jövet is gyorsan, fáradság nélkül térnek haza. Vasárnaponként egész motoros karavánokat lát az ember, az utca ilyenkor tele van ünneplőbe öltözött motorosokkal. Csak az öregek nincsenek kibékülve, idegesíti őket a pufogás, a motorok zaja, no meg, hogy néha el-elütnek az utcán еду-két szárnyas jószágot a bősz motorosok. Az öreg Baksics bácsi már csak elképed a nagy szörnyűségtől, szinte önmagától kérdi: mi lesz, hova jut ez a falu, ha ez így megy tovább? Sokszor, amikor nagyon mérges, csak ennyit mond: »hogy az a mennydörgős ménkű ...« De azért 6 maga is kénytelen bevallani: mégis csak hasznos dolog ez a masina. Talán még egyszer neki is kedve szottyan egyet motorozni. Az lenne ám az igazi csoda..

Divatosak-e a moszkvai nők?

Forradalom vagy ellenforradalom ?

A 9 VSZKAY

IFJÚ FIGYELŐ

Csaknem 200 millió forint kórházak építésére

A Középülettervező Vállalat székházában több műterem foglalkozik kórházak, rendelőintézetek és egyéb egészségügyi létesítmények tervezésével. Sztálinvárosban a tervezők elképzelése szerint 400 ágyas, modern, általános kórház épül, a már régebben üzembe helyezett rendelőintézet tőszomszédságában. A kórházhoz 40 ágyból álló fertőzőbetegosztály is tartozik. A mintegy 45 millió forint költséggel létesülő kórház építési munkálatait hamarosan megkezdik.

Az ország másik részén, Kazincbarcikán 400 személyes kórház és egy rendelőintézet épül a várostelepülés egyik legszebb helyén. A tervezőmérnökök csaknem teljesen befejezték már a 480 ágyas diósgyőri általános kórház tervezési munkálatait, jelenleg pedig a kórházat kiegészítő, napi 1500—2000 beteget ellátó rendelőintézet tervezésén munkálkodnak.

Hamarosan elkészülnek a siófoki 260 személyes kórház és rendelő, a fehérgyarmati 260 ágyas kórház és rendelő, valamint a karcagi is a salgótarjáni 250—250 személyt befogadó kórház és rendeld tervezése is A kazincbarcikai, a diósgyőri, a siófoki, a fehérgyarmati, a karcagi, valamint a salgótarjáni kórházak építésére összesen 153 millió forintot fordít államunk.

Ünnepi rádióműsorok a Győzelem napja alkalmából

1945. május 9 a hitleri fasizmus leverésének, a győzelem napjának ünnepeként vonult be a történelembe. Az évforduló alkalmából a Magyar Rádió több műsorban emlékezik a dicsőséges felszabadító harcra, s a hősökre, akik kivívták a békét. Az ünnep előestéjén 1945. május 9 címmel emlékműsort sugároz. Másnap Tavasz a Moldván címmel ihégemlékezik Csehszlovákia felszabadulásának 12. évfordulójáról, s felolvassák a rádióban Máté György írását, amelynek címe: A győzelem lobogója a Reischstag ormán.

Magyar információs iroda lesz a tavaszi müncheni nemzetközi vásáron

A külföldi tavaszi nemzetközi vásárokon kisebb árubemutatóval és információs irodákkal jelennek meg a magyar külkereskedelmi vállalatok.

A május 12-ig tartó müncheni vásáron már az első napokban nagy érdeklődés mutatkozott áruink — köztük a gyógyszeralapanyagok, a

konfekcionált textíliák, a népművészeti készítmények, kézimunkák — iránt. Az idei brüsszeli vásáron mór utalunk arra, hogy készülünk a jövő évi brüsszeli világkiállításra. A világkiállítás magyar pavilonjának makettjét számos látogató csodálta meg.

Találjanak magukra a tanácsok

Egyre távolodunk attól az időtől, amikor a felbuzdult ellenforradalrpárok a »nép nevében«, a demokrácia jelszavával olyan szívesen hozzáláttak az államigazgatási és államhatalmi szervek, a tanácsok úgynevezett megreformálásához. Ez a »megreformálás« a gyakorlatban úgy ment végbe, hogy először a tanácsok vezetéséből váltogattál?: le rendszerint a kommunistákat. Éledni kezdtek a levitézlett, s a közigazgatásból a nép haragja által kiebrudalt főjegyző, szolgabíró, főtanácsos uralt, hogy átvegyék a közigazgatási szervek vezetését, vagyis visszaüljenek a nép nyakára. A jutái »forradalmárok« például kimondták, az új vezetésben csak olyanok lehetnek ezentúl, akiknek az elmúlt 12 évben semmiféle közéleti szereplésük nem volt. Nos, hát kiket láttak volna szívesen a jelenlegi parasztemberek helyett a községi vezetésben? Nem kell töprengeni a válaszon, csak vissza kell gondolni arra, kik foglaltak helyet mondjuk tizenöt esztendővel ezelőtt a községi képviselőtestületben. A régi időket kívánták visszahozni, s a régi hatalmasságok csendőrszuronyra támaszkodó, népellenes közigazgatására vágytak. Szintén ezt akarták Somogyszobon és másutt is.

Az ellenforradalmárok sokhelyütt szinte »törvényen kívül« helyezték a tanácsokat, s önkényesen, a népre hivatkozva, de a nép megkérdezése nélkül töröltek tanácstagokat a tanácsból. Ez volt a kezdet. Nem kétséges, ha közbe nem lép november negyediké, a második felszabadulás napja, többre vitték volna az ellenforradalmárok. Am

a tanácsok az ellenforradalmi uszítás és terror hadjárata ellenére is tettekkel bizonyították életerejüket, s hogy eltéphetetlen szálak fűzik őket a néphez.

November neg> edike után, ha nehezen is, de talpraálltak, szervezték az ellátást, az életet, és segítették a békés kibontakozást, a demokratizmus elmélyítését. A balatonújlaki tanács az ellenforradalom szétverése után olyan összefogásra késztette a falu népét, amely minden községi tanácsnak dicséretére válna. A tanács a szó szoros értelmében élére állt a falu népe által hőn óhajtott villamosítási kéréseknek, s nemcsak szóban, ígérettel, együttérzéssel, hanem nemes tettekkel pecsételte meg a falu népével kapcsolatát. A tanácstagság a választókkal egyetértésben elhatározta: akár tűzön, vízen át is, de megszervezik a villamosítást. A kezsé^pűesztési hozzájáruláson kívül több mint kétszázezer forintot gyűjtöttek össze villamosításra. S az eredmény: Balatonújlakon csaknem minden házban kigyúlt a villanyfény ezen a tavaszon. Néhány hónap alatt fényes valóság lett az addigi tervekből, elhatározásokból.

Itt bizony érdemes elidőzni néhány pillanatra.

A községfejlesztési tervek és azok megvalósítása olyan dolog, amely képet ad a falu és a tanács jó vagy rossz kapcsolatáról.

Valljuk meg őszintén: az elmúlt években sok községfejlesztési terv nem járta végig a megvalósítás útját. Pedi" nincs annál rosszabb, viszszataszítóbb hatás a falusi kezdeményezésre, mint amikor a falu lakói azt tapasztalják: hiába járultak hozzá forintjaikkal is, javaslataikkal is valamilyen községfejlesztéshez, de a tanács vezetői nem tartották magukat az ígéretekhez. Persze, sok-sok leküzdhetetlen akadály játszhatik ennél közre, mégis nagyon ügyelni, dolgozni kell azért, hogy a kimondott szavak, határozatok ne maradjanak papírakták.

Balatonújlakon jó példát mutattak: miként kell bánni az emberekben rejtőző lelkesedéssel, akarattal.

Ám Somogyvárra ennek ellenkezője illvk. Itt valósággal válságba jutott a bizalom. Most azt mondják a somogyváriak a tanács vezetőinek: »Szediétek be a tavalyi 72 ezer forintnyi községfejlesztési járulékot a hátralékosoktól, valósítsátok meg a tavalyi terveket, s majd csak utána beszélgethetünk űjabb községfejlesztési járulék megszavazásáról«. Jogos a bizalmatlanság s az ilyen irányú fdtételszabás a somogyvári lakosság

г észétől? Nehezen lehelne nemmel felelni. Nincs olyan parasztember, aki ne örülne, ne lelkesedne, ne áldozna bizonyos összeget faluja csinosítására, az egészségügyij művelődési, szórakozási lehetőségek kiszélesítésére. S ha a falusi ember látja érteimét, hasznát feláldozott pénzének, nem lét felesleges, értelmetlen terhet, külön adóztatást a községfejlesztési hozzájárulás ráeső részében. Ami pedig dúsan kamatozik: az az, hegy gyarapszik a kezdeményező erő, szorosabbá válik a vezetők és vezetettek, a falu és a tanács közti kötelék.

A lakosság, az egyszerű emberek ma is és a jövőben is azon mérik le a tanács, a vezetők munkáját, mit tettek és tesznek íalujukéit, mennyit fejlődik egyegy évben a község.

Sajnos, sokhelyütt még ma sem zökkent rendes kerékvágásba a tar ácsok munkája. Van, ahol a régi »szokások«, nibák ismétlődnek újra;

Akad olyan falu, ahol1 szinte kötéllel kell összefogni a vb-, vagy tanácstagokat egy-egy ülésre. Aggaszt az 52—53-as évekre jellemző érdektelenség. A marcali járás tanácsülését április 26-án határozatképtelenség miatt kellett elnapolni, mert a 43 tanácstag közül mindössze 19-en jelentek meg az ülésen. Ennél is sokkal aggasztóbb a helyzet egyes községekben. A tanáesvezetŐk sokszor nem találnak új »témát« a napirendre, s ötletek, kezdeményezések hiányában hónapról hónapra ismétlik a »bevett műsorszámokat« — a mezőgazdasági munkákon és az adófizetésen kívül alig tárgyalnak mást. Igaz, nem könnyű most a tanácsok dolga. Kisebb létszámmal, nehezebb gazdasági körülmények közölt dolgoznak, mint máskor.. __,

Éppen most folyik országos, vita arról, miiven legyen az új falusi közigazgatás. Az előbbrejutás, a Sikeres munka első feltétele, hogy a tanácsok mindenütt magukra taläV- janak. s kezdjék el a rendes szervezeti életet úgy, ahogy azt a tanácstörvény is előírja.

Varga Jóase#