Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-07 / 104. szám

2 SOMOG У ORSZÁG Kedd, 1951. májas 7. Szovjetunió bonni nagykövetének levele Adenauer szövetségi kancellárhoz Moszkva (MTI). A TASZSZ közli: K. Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja április 28-án levelet intézett A. A. Szmirnovhoz, a Szovjetunió rendkí­vüli és meghatalmazott nagyköveté­hez. Levelében azt állítja, hogy a szovjet kormánynak az NSZK kor­mányához intézett ez évi április 27-i jegyzéke, amely a Bundeswehrnek atomfegyverrel való felszerelésére Irányuló szándékokról, továbbá atomfegyverrel felszerelt külföldi csapatoknak az NSZK területén való elhelyezéséről szól, elhallgatja a szö­vetségi kancellárnak a szovjet nagy­ikövettel április 25-én folytatott meg­beszélésén tett kijelentéseit. Adenauer kancellár levelében, va­lamint az említett beszélgetésen ki­jelentette, hogy a szövetségi kor­mánynak nincs semmiféle atomfegy­vere, nem is kérte atomfegyver szál­lítását és hogy az NSZK minden tőle -telhetőt megtett az egyetemes ellen­őrzött leszerelés elérésére, az atom­fegyvert illetően. K. Adenauernak A. A. Szmirnov­hoz intézett levelét a nyugatnémet sajtó közölte. Áz alábbiakban közöljük a szov­jet nagykövetnek K. Adenauerhez ■ intézett válaszát: Tisztelt Szövetségi Kancellár úr_! Ezennel nyugtázom április 25-i megbeszélésünkre vonatkozó április 28-i levelének vételét. Kormányom tudomására hoztam mind megbeszé­lésünknek, mind pedig az Ön leve­lének tartalmát. Ezzel kapcsolatban megbíztak az alábbiak közlésével. Ön levelében kijelentette, hogy a szövetségi kormánynak nincs sem­miféle atomfegyvere, továbbá nem is kért ilyen fegyvert. Ez a kijelen­tés egyáltalán nem teszi tárgytalan­ná a szovjet kormány április 27-i jegyzékében felvetett fontos kérdé­seket. Mint ismeretes, az említett jegyzékben nincs szó arról, hogy Bundeswehrnek már van nukleáris fegyvere, valamint arról sem, hogy a szövetségi kormány már kért atomfegyvert. A szovjet kormány jegyzéke felhívja az NSZK kormá­nyának figyelmét arra, hogy súlyos következményekkel jár a Bundes­wehr atomfegyverrel való beszere­lésére irányuló szándékok megvaló­sítása. Az, hogy ilyen szándék van, az Ön vezetése alatt álló kormány hivatalos képviselőinek sok kijelen­téséből kitűnik. Az április 25-i meg­beszélésen sem Ön kancellár úr. sem pedig a megbeszélésen jelenlévő Brentano külügyminiszter út nem tett semmiféle kijelentést arra néz­ve, hogy az NSZK kormánya nem szándékozik a Bundeswehrt atom­fegyverrel feszerelni és hogy nem engedi meg azt, hogy atomfegyver­rel felszerelt külföldi csapatokat he­lyezzenek el az NSZK területén. Mi több, Ön és Brentano úr rámutatott arra, hogy amennyiben más hatal­maknak van atomfegyverük, akkor a Német Szövetségi Köztársaságnak is kell ilyennel rendelkeznie. Ezenkívül mind Önöknek a szovjet nagykövettel április 25-én folytatott megbeszélésén elhangzott kijelenté­sei, mind pedig az Ön április 28-i levele teljesen megkerülik azt a tényt, hogy a Szövetségi Köztársaság területét rendelkezésre bocsátották a nyugati hatalmak nukleáris fegyve­rének elhelyezésére. A nyugati ha­talmak nyíltan felhasználják a nyu­gatnémet területet arra, hogy egyre nagyobb mértékben összpontosítsa­nak ott nukleáris fegyvert. A Szö­vetségi Köztársaság szuverén állam. Tehát kormányának hozzájárulása nélkül nem lehet területén külföldi hatalmak nukleáris fegyverét elhe­lyezni. Mint ismeretes, erre a kér­désre a szovjet kormány április 27-i jegyzéke is felhívta a figyelmet. Ami a szövetségi kancellár úrnak azt a kijelentését illeti, hogy az NSZK kormánya igyekszik elősegíte­ni az atomfegyverre vonatkozóan az egyetemes, ellenőrzött leszerelést, sajnos, a Szövetségi Köztársaság kormánya a gyakorlatban eddigelé semmiféle konkrét lépést sem tett ebben az irányban. Mi több, a tények azt mutatják, hogy olyan politikát folytat, amely — mint a Szovjetunió kormányának jegyzéke rámutat — megnehezíti a leszerelési megállapo­dást. Ha az Ön levelében foglalt állítá­sok nemcsak annak egyszerű meg­állapítását jelentik, hogy az NSZK kormánya jelenleg semmiféle nuk­~--------------------JÍVRCéAŐAŰÖK Házassági szokások .Eredetileg a Korán a mohamedánoknak négy törvényes feleséget en­gedélyezett. Ezeket az asszonyokat hűségre kötelezték. Az asz­­s/.onyt, aki megcsalta férjét, zsákba varrták ■és a minaret tetejéről ledobták. Ezzel ellenkező há­zassági szokás uralko­dik az Elő-Ázsiában, a Kék-hegyen élő Tudasz törzsnél. Ott po­­lyandria van szokás­ban, vagyis egy asz­­szonynak több férje van. Minden asszony korlátlan számban vá­laszthatja férjeit. A Himalája környé­kén élő szikkeknél ál­talában több fivér kö­zösen választ egy fele­séget, akivel közösen 'élnek házaséletet. Tahiti szigetén fan­tasztikus házassági ’'rendszer fejlődött ki. ' Ott1 égy egész ember­csoport, férfiak és nők, ‘élnek együtt házasság­ban és égy családot"ké­peznek. Náluk csak az •számít özvegynek, aki utolsó élve maradt tag­ja az egész csoportnak. Vörös eső Firenzében Firenzében és kör­nyékén vöfösszínű eső esett. A meteorológu­sok Véleménye szerint a csapadék színeződé­sét a felhőkkel a Sza­harából hozott vörös hompk okozta. Egész Olaszország­ban hatalmas viharok ■és felhőszakadások voltak, amelyek négy halálos áldozatot köve­teltek. Észak-Olaszor­­vszágban több helyen a szántóföld is víz alatt áll. A velencei Márkus teret is elöntötte az ár. receptre. Gyémántiáz Ausztráliában Jules Joris Sydney-i gtyémántkereskedo ausztráliai folyók iszap­jában gyémántokat ta­lált. Valahonnan az iszapba kerültek a gyé­mántok — gondolta. Problémájával a kana­dai dr. Williamsonhoz fordult, aki Tanganyi­­kában a világ leggaz­dagabb gyémántbányá­jának tulajdonosa. Dr. Williamson most ellá­togat Ausztráliába. Ahová dr. William­son utazik, ott minde­nütt vannak gyémán­tok. Az ausztráliai köz­vélemény, amely az ausztráliai Joris gyé­mántleleteit alig vette tudomásul, most tele izgalommal várja a ka­nadai ►’•gyémántkirály < látogatását. Mindenei gyémántot keres az iszapban. Az amerikai UP ügynökség egyébként jelentésében diszkréten megjegyezte, hogy dr. Williamson agglegény. De dr. Williamson kaposvári utazást, saj­nos, nem vett tervbe. Tokaji kúra, vagy penicillin? Külföldi tudósok ta­nulmányozták a világ­hírű magyar tokaji bor gyógyítóerejét és azt találták, hogy pe­nicillint tartalmaz. Véleményük szerint a tokaji bor forrási fo­lyamata közben pe­nicillint vesz fel. Ha ez megfelel a valóságnak, akkor rövidesen a vi­lág minden gyógyszer­­tárában tokaji bort fognak kiszolgáltatni — természetesen orvosi Hosszúéletű család A 154 éves Valenti-: novna Puzsák tenné-: szétesnek tartja, hogy! még szemüveg nélküli tud cérnát fűzni a: varrótűbe. A matuzsálemi korú: asszony 1803-ban szíi-i letett Ukrajnában és: jelenleg Moszkvában: él. Nagyon jól emlék-j szik még Napóleon: hadseregére, az orosz: jobbágyság megszűnte-! tésére és az első orosz-: országi vasútvonal épí-i tésére. Valentinovna kije-j lentette az újságírók-: nak, akik otthonában: felkeresték, hogy égés?! családja bosszúértül volt: három fivére és! nővére 112—121 évet! élt. A rádió túléli a televíziót Az amerikai villa-: mosipar egyik képvise-l lője azt a meglepő be-I jelentést tette, hogy az! USÁ-ban a rádíóhall-i gatók száma kétszer: olyan gyorsan emeike-! dik. mint a televíziói előfizetőinek száma. f 1956-ban az Egye-: sült Államokban 143,5! millió rádióelőfizetői volt, 8 millióval többi mint 1955-ben. így.: minden várakozás el-i lenére, a televízió nem! tudja kiszorítani a! rádiókészüléket. i Ez érthető is, mert ni rádió hallgatása köz-: ben lehet dolgozni.: Azonban a televíziónál: nézni is kell és annál! legfeljebb a nők tud-! nak kötni. leáris fegyverfajtával sem rendelke­zik, és hogy nem kérte atomfegyver szállítását, hanem az NSZK kormá­nyának azon szilárd szándékát feje­zi ki, hogy nem szereli fel a Bun­deswehrt nukleáris fegyverrel és nem engedi meg, hogy az NSZK te­rületén idegen hatalmak atomfegy­verét elhelyezzék, akkor a szovjet kormány üdvözölni fogja a szövetsé­gi kormány ilyen irányú döntését és megfelelő nyilatkozatát. Magától értetődik, hogy a szovjet kormány üdvözölni fogja az NSZK kormányának minden olyan erőfe­szítését, amelynek célja, hogy elő­segítse korszakunk legidőszerűbb problémájának, a leszerelésnek meg­oldását. Azzal is megbíztak, hogy közöljem Önnel, szövetségi kancel­lár úr, a szovjet kormány köszönet­tel venné, ha április 27-i jegyzékére, amelyben kifejti a két állam bizton­ságának érdekeit érintő kérdésre vo­natkozó szovjet álláspontot, válaszul megkapná a szövetségi kormány el­gondolásait-«. CSÜTÖRTÖKRE ÖSSZEHÍVTAK AZ ORSZÁGGYŰLÉST A Magyar Közlöny kedden reggeli számában jelenik meg a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának 48/1957. sz. határozata. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. par. (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1957. május hó 9-én, csütörtökön délelőtt 10 órá­ra összehívja. Budapest, 1957. május 4-én. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. Az ENSZ leszerelési albizottsága hétfőn folytatta tanácskozásait London (MTI). A Reuter jelenti: Az ENSZ leszerelési albizottsága hét­főn folytatta tanácskozásait. A tár­gyalások öt napig tartó szünetében a küldöttek tanulmányozták a Szovjet­unió legutóbbi leszerelési javaslatát. A tárgyalások szünetében a kül­dőt teli nem hivatalos megbeszélésen több kérdést intéztek Zorinhoz. a Szovjetunió képviselőjéhez az új szovjet javaslattal kapcsolatban. Dr. Adolf Schaerf lett Ausztria elnöke Dr. Denk, az Osztrák Néppárt je­löltje üdvözlő táviratot küldött Schaerf szövetségi elnöknek: »Mint mindig, ma is őszinte óhajom, hogy hazánk, Ausztria azí ön vezetése alatt továbbra is a béke és gazdasá­gi felemelkedés korszakát élje« — sürgönyözte Denk. Bécs (MTI). A DP A jelenti: Dr Adolf Schaerf, Ausztria újonnan vá­lasztott elnöke vasárnap este meg­választása után a következő nyilat­kozatot tette: »Megválasztottak szö­vetségi elnökké, én sohasem hall­gattam el, hogy az Osztrák Szocialis­ta Párt vezetője vagyok, éppúgy, mint dr. Karl Renner sem hallgatta 'el sohasem, hogy az elméleti marxiz­mus követője volt. De elnöki tiszt­ségemet személyre való tekintet nél­kül pártatlanul és igazságosan fogom ellátni. Gondoskodni fogok arról. hogy mi, osztrákok a közös ügyet helyezzük előtérbe és befejezzük 12 esztendővel ezelőtt megkezdett építő­munkánkat.« Julius Raab szövetségi kancellár az osztrák lakossághoz intézett fel­hívásában kijelentette, hogy az Osztrák Néppárt a nép döntéseként tudomásul veszi a választások ered­ményét, amely igen szoros volt. Most a kormánynak és a parlament­nek ismét folytatnia kell a politikai munkát. »Az egyáltalán nem vitás — mondotta Raab —, hogy a kom­munista párt segítsége ismét eldön­tötte a szocialista jelölt többségét. Ezt a tényt is tudomásul vesszük és ugyanakkor kifejezésre juttatjuk re­ményünket és elvárjuk, hogy ez nem hozza magával a politikai fejlődés radikálizálódását.« Vorosilov Indonéziába utazott Peking (MTI). A TASZSZ jelenti: K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke és a kíséretében lévő személyiségek helyi idő szerint hétfőn reggel 4 óra 30 perckor repülőgépen Pekingböl Indonéziába utaztak, hogy Sukarno indonéziai elnök meghívására baráti látogatást tegyenek. A pekingi repülőtéren Liu Sao-csi, az országos népi gyűlés állandó­bizottságának elnöke, Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának elnöke, továbbá miniszterek, a Kínai Kommunista Párt, a demok­ratikus pártok és a társadalmi szer­vezetek vezető funkcionáriusai és más személyiségek búcsúztatták szovjet vendégeket. Jelen volt a repülőtéren P. F. Ju­­gyin, pekingi szovjet nagykövet ve­zetésével a szovjet nagykövetség személyzete, Vidjopranoto pekingi indonéz nagykövet és az indonéz követség személyzete, valamint U Ba Maung, Burma pekingi ügy­vivője. Vorosilov és a kíséretében lévő személyiségek szívélyesen elbúcsúz­tak a megjelentektől, majd felszáll­tak a TU—104 típusú repülőgépre, amely Indonéziába viszi őket. Hazafelé menet Vorosilov újból látogatást tesz Pekingben. Ülést tartott az Egyesült Államok Kommunista Pártjának Országos Bizottsága New York (MTI). A TASZSZ je­lenti: Közleményt adtak ki arról, hogy az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának Országos Bizottsága április 27—28-án New Yorkban ülést tartott, amelyen megválasztották a párt húsztagú végrehajtó bizottságát. A közlemény szerint az országos bi­zottság ülésén főként a polgári jogo­kért való harcnak és az Egyesült Ál­­lamok-beli marxista sajtó helyzeté­nek kérdésével foglalkoztak. Hondurasi repülőgépek támadása Managua (MTI). A Reuter jelenti: Luis Somaza Debayle, Nicaragua el­nöke szombaton azt mondotta, hogy hondurasi repülőgépekről tüzet nyi­tottak Macoronra és egy másik ha­­tárm(|iti községre. Az elnök fel­hívta a figyelmet arra, hogy a tá­madás megsértése annak a nemzet­közi kötelezettségnek, amelynek ér­telmében be kell szüntetni minden­féle katonai tevékenységet, amíg az amerikai államok szervezetének megbízottad nem fejezték be a. Nica­ragua és Honduras közötti határin­cidensek kivizsgálását«. REKVIRALAS 18-BAN A DOMBOLDALAKON mái- vi­rágzottak az almafák, meg a cseresz­nyefák, fehér és lila dísszel takarták a zöld lombokat, az olajfák sárgás függőcskéi ontották magukból a méz­ízű illatot, amikor a raj megérkezett a faluba. Az orosz frontról dobták át őket az olasz nadszíntérre, közben azon­ban — hogy két legyet üssenek egy csapásra — a vezérkar pihenő he­lyett rekvirálásra küldte az ezredet. Mindenhova nem jutattak volna el, így falvanként egy-egy rajt indítot­tak útba és annak parancsnokát tet­ték felelőssé a rekvirálás »maradék­talan végrehajtásáért«. A falu nem volt nagy, talán ha négyszáz lelket számlált, jelentősé­gét azonban az adta meg, hogy nagy gicfi birtok terült el benne, hatal­mas kastéllyal, parkkal, halastóval. A gróf ritkán lakott itt, most azon­ban a háború vihara, a pesti ellátás •rohamos romlása ide kényszerítette. A rajban mindnyájan innen voltak e húszon. 17 éves korukban vonul­tatták be őket, s két éve ették már a keserves komiszt. Voltak Lemberg­­nél, Przemysl alatt, sok földit kilőt­tek már soraikból, hisz akkoriban a megye- és falubeliek egy egységnél szolgáltak, hogy a virtuskodást job­ban lehessen kihasználni. De bizony a virtuskodással már ré­gen. baj volt. Mindenki belefáradt az értelmetlen harcba, még ezek a fia­talok is. Sokuknak még bajusza sem pelyhedzett, tejfölös képe volt, mi­ként még otthon, a távoli szülőfalu­ban, de szemeik már valami görcsös fásultságot tükröztek vissza, a rémü­letet a tűzkeresztség éjszakáján, bá­ni tot a pajtások halálán, a hiába­való vágyat egy kislány után, a mus­kátlis ablakok mögött. De hiába, már csak ilyen a fiatal­ság —■ most mintha mindent elfelej­tettek volna. Izgatottan nézegettek, ránevették a sorból a lányokra, egy­szeriben talpraugrottak, mintha nem várna rájuk Olaszban újra a lesel­kedő halál. — Azt a krucifik.szumos herrgott rézangy alát — mordult rájuk Dusik Jani, az őrvezető parancsnok. — Nem tudjátok betartani a sort? Elő­ször megállni, aztán pofázni, mi? Keverte a magyart a némettel, mint ahogy ez kezdetben divat, mos­tanában már inkább gúny és irónia veit. Dehát ezt is inkább azért tette, hogy megmaradjon a regula. Maga is kíváncsi volt küldetése színhelyére. Valami sok gyönyörűsége nem telt a látványban. Az urasági kastélyt a zöld árnyak, jegenyék és geszte­nyék, hársak és tölgyek eltakarták a szem elől. A domboldalon, a kastély­hoz sem túl közel, sem túl távol, áll­tak az otromba, hosszú, fehér-piros cselédházak, messze feljebb, mintha odapettyegették volna, néhány prés­ház árváskodott. A falu közepétől néhány zsalugáteres, nagy ház alatt zsúpos tetejű, régi, kis házak falai fehéredtek és a dombon végződtek a zöldfűvű temetőnél, amely a stá­ciókkal együtt már az. Országút ka­nyarodójánál szinte ráfeküdt a fa­lura. Az egész úgy nézett ki, mint­ha kicsi kazetta volna, amely mel­lett ormótlan cipősdobozok hevernek, elcsúfítva, elnyomva árnyékukkal azt. MIKOR A BÍRÓ HA/A El Öí l megállította a rajt, már érezte, hogy túl nagy érdeklődéssel nem várják őket. Tgaz, hogy május volt. a cseléd­­sor népe a távoli határt őrizte, de azért mégis mást vártak volna. A réhány öregasszony, a lányok, de még a pendelyes gyerekek tekintete is inkább kíváncsisággal vegyes tar­tózkodást mutatott, mint örömet, iz­galmat vagy várakozást Az egész okára benn a bírónál tör­tént jelentkezésekor jött rá, aki szin­te túiláradó kedveskedéssel fogadta: — Hozott Isten benneteket, édes öcsém uram... Már vártunk nagyon titeket. Különben még be 'em mu­tatkoztam. Az én becsületes nevem Беке András ... Na, ülj le, fiam, ná­lunk, erezd magad otthon a mi sze­rény kis hajlékunkban. — Janinak nem tetszett valami. A bíró testes volt, keze párnázott, lát­szott, hogy régen fogott kapát a ke­zébe, hosszú pipáját mindig a szájá­ban tartotta. Látszott rajta, hogy pa­rancsoláshoz szokott, nem állt jól neki a kedveskedés. Jani nem ült le, menni akart, mert a raj kint a napon várt rá. A fcovár­­tély után érdeklődött. — No, ne siessetek- annyira, még nappal van — erőlködött a bíró. — A gróf úr egy magtárt kegyeskedett kiüríttetni, majd ott jól elháltok. Mégis csuk jobb lesz, mint a koszos cselédházakban aludni, no nem? ... Dehát mit tépelődök is, anyjuk, hozz a mi kedves őrvezetőnknek egy kis harapnivalót, meg pályinkát, meg­szomjaztak a nagy úton ... — Megköszönöm kedvességüket, de csak egy kupicával iszom. Ha lehet­ne, tessenek legényeimet is kínálni — kérte tisztelettudóan a sürgő-for­gó, szikkadt öregasszonyt, aki úgy nézett az emberére, mint parancso'ó­­jóra. Az őrvezető most sem ült le. A bíró látta, hogy várakozik még vala­mire, így megszólalt. — A faluban már kihirdettem, hogy jöttök, mindenki készítse el fe­leslegét, disznót, üszőt, gabonát. Tud­nak rólatok. Dehát ezek a parasztok inkább mindent eldugnak, mintsem hogy a haza oltárára tennék. Nem ismered te még őket, rontott népek ezek. Na, de én kinéztem már nagy­jából, mi, hol van. csak támaszkod­jál rám, majd én segítek .. . — És a gróf uradalma hogy néz ki? — kérdezte a hosszas hallgatás után Jani. — Ó, a gróf úr már igen sokat kül­dött, adott el az államnak. Ott már semmit sem találni, kivéve talán a vetőmagot, meg a tenyészállatokat Dehát majd meglátjátok ti is ... AZ ŐRVEZETÖ ELEGET TU­DOTT. Félszemmel látta, hogy az ut­cán is végigkmáltak mindenkit, tisz­telgett, feszesen fordult, indult ki­felé. Az ajtóban elekor jelent meg egy magakorabeli, barna, tömzsi fiatal­ember. — Na, megjött a fiam. Ismerkedje­tek össze, ez a Matyi... Jani egy pillanatra megállt. Egész­séges, kissé szűkhomlokú, de vidor­­szemű legény állt vele szemben. Pa­­roláztak. A bíró mintha mentegetőz­ne. magyarázkodott: — Itthon kellett neki maradni, felmentették. Ö műveli meg a föld­jeimet, én már sajnos nem bírok ve­lük, még cseléddel sem ... Matyi vigyorgott, odasandított Ja­ninak­— Meg a lányoknak is kell vala­ki. na nem igaz? Az őrvezető kényszeredetten visz-

Next

/
Thumbnails
Contents