Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

Szerda, 1957. május 1.________________________________________ SOMOGYOBSZÁG ______ . .......* д-дд— ■11<пии!<дTMдNoммм»дартшд»ш«ц»м»жг>гаяша»»,«1ст«им11а»%«1'^ .!ид11No»^4Ийвй^^ ■ядчацижяшжж’дв—випяяиг— ц^.щ|ИNo1ТГ1>т^вж*«др»яцги11И1лпиг?1'Ы»|ШШ i A jólvégzett munka tudatával A Balaton fővárosa is felkészült május 1-re. A siófoki dolgozók szín­­pompás felvonulással tesznek hitet a munkásegység, a munkáshatalom mellett. Csendül az ének, dobban a láb, messze hangzik a szó: győztünk! Győztünk az ellenforradalom felett, a pénzromlás veszélye felett, a sú­lyos anyagi gondok felett, újra egye­nes úton menetelhetünk. A felvonu­lók között ott vannak a Balatoni Ha­lászati Vállalat dolgozói is. És ilyen­kor az ünneplőbe, zászlódíszbe öltö­zött város látásakor mindenki elgon­dolkodik, számot ad az elvégzett munkáról. Vajon milyen munkáról tudnák számot adni a Halászati Vállalat dol­gozói? Jó, becsületes munkáról! Nem volt pedig könnyű a helyze­tük. De hát éppen ezért van mun­kásvezetés, hogy kemény akarattal úrrá legyünk a nehézségek fölött. A pártszervezet vezetői is visszaemlékeznek. Februárban még alig tudtak megalakulni. Ná­luk is összekuszálták az indulatok szálait októberben és a köd nehezen tisztult, Igazgató nélkül maradt a vállalat és ez olyan, mint a hajó pa­rancsnok nélkül. Pártszervezet hiá­nyában pedig mintha kormányos nélkül haladna céltalanul az élet ví­zén. Februárban került a vállalat élére Haiustyik Mihály igazgató. Segítette megszervezni a pártot, élenjárt a pártmunkában. Fáradsága nem volt hiábavaló. Ma már 15 tagja van az alapszervezetnek. Talán kevésnek tűnhetne számuk, de erősek, mint. a szikla! Most nem törekednek arra, mint a múltban, hogy a telepen lévő hatvan dolgozó közül majdnem min­denki párttag legyen. Mert sok olyan is akadt, aki egy szalmaszálat sem tett keresztbe a pártért. Most őszin­tén jön, áki jön. Kezében hozza és odanyújtja szívét, lelkét: ... Én erő­síteni akarom a pártot, elvtársak! Sok feladat vár a pártszervezetre, sok szép feladat. De együtt, kéz a kézben, szép, rendben elvégzik, ki­tárják az élet kapuit a dolgozók előtt. A vállalat munkásai is ott menetelnek a tömött sorok­ban. Miről adhatnak számot ők? El­ső negyedévi tervüket 121 százalék­ra teljesítették. Bizony erre bárki büszke lehet. De különösen büszke a siófoki telep, melynek dolgozói 170 százalékos teljesítést válthatnak sajátjuknak és már szeptemberi ter­vüket teljesítik. Február 15-én indult a halászat és az öt brigád: Siófok, Keszthely, Fo­nyód, Tihany és Szemes rögtön ver­senyre keltek egymással. Ki fog több halat? A versenytábla itt él, nem mosódott el a fehér krétaírás. Látszik, hogy mündig pontosan veze­tik. Hol egyik, hol a másik telep .vi­szi el a pálmát. Áprilisban Siófok tört az élre. Pedig nem könnyű mun­ka a halászat és nem is csak »sze­rencse« kell hozzá. Ismerni kell a szelj árast: hová hajtja a halakat. A vizet: hol zava­ros. Az időt: mikor borongós és még sok-sok mindent. A jó halász korán kel és kutatva nézi a tájat, s.zámba­­veszi a körülményeket. A jó fogás ilyenkor bizony nem marad el. Sajnos azonban, a bérrendezés há­lóján átbújt az intézkedés, mert bár a kormány már április 1-én jóvá­hagyta a bérrendezést, a végrehajtá­si utasítás még mindig nem jött ki. Az állami gazdaságok főigazgatósá­ga segíthetne a hálót tartani, hogy legközelebb már fennakadjon a pa­ragrafus, megvalósuljon a halászok kívánsága. A prémium viszont jó volt, a szép teljesítés után szép pénzt is kaptak. Egy-egy embernek körülbelül 3—400 forint jutott. A vállat vezetői vajon mire gondolnak a nyüzsgő, tarka tömegben? A vállalat öt éve 1 ilyen jól nem állt az önköltségcsök­kentés terén, mint most. A termelés költségeit sikerült még a tavalyi alá is szorítani. Éves szinten 700 000 fo­rint nyereséget terveztek, de el akarják érni a milliót is. A halfogást, tekintettel a kíméleti esztendőre, nem erőltetik annyira, hogy a Balaton halállományának ro­vására menjen. Ügyes haltenyésztési politikát akarnak folytatni az idén. 2,5 dekástói 10 dekásdg terjedő súly­ban kb. három vagon és a minisz­térium pótkáutalására újabb 3—4 vagon halivadékot helyeznek hazánk szép tavába. A 3500 mesterségesen telepített süllőfészek is ontja a ki­csiny ivadékokat. A jövő tehát szép, érik a serény munka gyümölcse Dalol, zúg, hömpölyög a május 1-i menet. A Halászati Vállalat dolgozód örömmel és büszkeséggel adhatnak számot eddigi munkájukról. Boldo­gan ünnepelhetnek, mert megtették, amit lehetett, segítettek ők is helyre­hozni az ország nehéz gazdasági ba­jait. Pereg, lobog a szélben a vörös zászló. Erős munkáskezek fogják, nem tépi ki azt többe soha senki! A Balatoni Halászati Vállalat dolgo­zóinak a keze is fogja, erős szorítás­sal. Szűts István A Városi Tanács közleménye A Városi Tanács lakásügyi hiva­tala felhívja a város lakosságának figyelmét az alábbiakra: A 35/1956. MT. sz. rendelet 32; § 3. pontja ér­telmében a bérleti jogot pénz, vagy más ellenérlék ellenében átruházni tilos. Megállapítást nyert az is, hogy a vidékre költözött egyes személyek pénzért árulják lakásukat, vagy más módon nagyobb összegekért elcseré­lik. Abban az esetben, ha valaki burkoltan lakást vesz, az ellen a la­kásügyi hatóság úgy fog eljárni. I mint az önkényes lakásfoglalókkal szemben. Az említett rendelet 5. §~ának 2. pontja alapján pedig nem jelölhető ki lakás bérlőjéül az olyan személy, aki a lakást önkényesen foglalta. el. A 35/1956. MT. sz. rendelet 10. §~a alapján a bérlők lakásukat kölcsönös megegyezéssel csak a lakásügyi ha­tóság jóváhagyásával cserélhetik el. A lakáscserével kapcsolatban az I. fokú lakásügyi hatóság közli, hogy amennyiben megállapítást nyer az a tény, hogy a cserélő felek egyike a lakáskiutalás jóváhagyása után nem a cserélt lakásba, hanem vidékre költözik és burkolt lakásadás-vétel áll fenn, az ilyen cserét a lakás­ügyi hatóság a rendelet értelmében megsemmisíti. A Városi Tanács lakásügyi hivatala — Vadász-nagygyűlés Kaposvárott:. A somogyi vadászok május 19-én var dász-nagygyűlést tartanak, melyen részt vész az Országos Vadászati Egyesület kiküldötte is. A nagygyű­lésen a somogyi vadállomány védel­méről és fejlesztéséről lesz szó. — Országos állat- és kirakodóvá­sár lesz május 11-ép Balatónlellén, 12-én Somogyszilban, 13-án pedig' Ádándon és Att&lán. Az éjszaka esem Vés, kihalt, a falu nyugovóra tért. A nagy éjszakai némaságot csak néha­­néha á kutyák vakkan­­tása, csahoíása, meg az állomáson áthaladó te­hervonat robajos zaka­tolása háborgatja, A ha­talmas gömb- és hasáb­fa depók környékén csak egy bukdácsoló árnyék imbolyog hol ide, "hói oda. Kémleli a tájat, ba­rátkozik az éjszakai csenddel, a félelmet ma­gába rejtő sötétséggel, a természettel. Szél f ú j • a. esőáztatta viharkabáfia alól kilátszik a bunda­kabát prémje, lábát var>­­tagbőrű bakancs melen­geti. Katona István nyolc esztendeje űzi ezt a mesterséget, ugyanis nyolc év óta jár ki min­den áldott este hat óra körül fegyverével, a dró­tozott végű, héjától meg­fosztott bottal ide a csurgói állomáshoz: ahol őrködik az erdőgazdaság farakásai fölött. Őrzi a tüzelőnek való hasábfa­­depókat, az ipari gömb­fákat, amelyeket bánya­fának, deszkának, ge­rendának termeltek ki a télen az erdei munká­sok. Negyvenkilencben, ami­kor az éjjeliőrihely megüresedett — előbbi betöltője nyugalomba vonult —. kire másra es­hetett volna a jelölés, mint a gazdaság legidő­sebb emberére, Katona bácsira, az . egykori rakodómunkásra. Hőd, mennyi fát megemelt, hány meg hány vagont megrakott már életében! Valósággal könnyebbsé­get hozott magával az éjjeliőrség. Nem való már az ő öreg testének a derékvastagsógú rön­kök emelgetése. No per-Ä г * ■ ! ■ tr Az éjjeliőr sze, téved', aki azt gon­dolja, hogy az éjjeliőri szolgálatnál úribb, szebb, könnyebb hivatás nincs is. Nem igaz "az.-Éjsza­kákat átvirrasztani egyedül, bírni a csontot fagyasztó hideget, visel­ni az- esőt. tűrni a sze­let, a vihart — bizony nem úri mesterség. Pe­dig az éjjeliőrnek az ilyen időkben is helyt kell állni, mert a lopok, a tolvajok éppen ezt, hz időt használják ki, ilyenkor vélik legalkal­masabbnak a lopást, a tulajdonifást. A fáink meg különösen télen van a keletje. Nemcsak a szoba melengetésére jó, drága pénzt is hoz ilyen­kor eladójának. A télen egyszer meg­kísérelték a lopást a Ka­tona bácsi védte terüle­ten is. Esett a hó, fújt a szél, kegyetlenül, vág­ta az ember arcába a hideg havat. .Éjjel há­rom óra körül lehe­tett. Olyan idő volt az. amikor a tiszességés ember még kutyáját is sajnálja kizavarni az, ud­varra. Ám mire lett csak figyelmes az öreg éjje­liőr. Amin.y a szél éáv­­egy pillanatra . elcsitult, s a hófúvás nem zavar­ta úgy a. szemet a figye­lésben, alakokat látott a farakások környékén. — No most, ha azt hiszi­tek, nem veszlek észre benneteket, s könnyen lophattok, bizony elszá­­mitottótok magatokat — mondta magában, s csendesen, hogy észre n.e ' egyék, feléjük indult. Az ügyesebbek, akik leghamarabb észrevették a közelgő veszélyt, gyor­san elinaltak, azért egy­nek még a hátára tudott sújtani a simanyelű bot­tal. — Na, ti sem szed­tek többé annyi bátor­ságot magatokba, hogy megpróbáljatok becsap­ni engem — mondta elé­gedett örömmel az öreg éjjeliőr. Máskor is meggyűlt a baja a tolvajokkal. — Nem szoktam én félni, sohsem ijedtem meg a magam árnyékától, de a másokétól sem — mond­ja. — Mert éjjeliőr csak az legyen, aki előre szá­mol a nehézségekkel, a ráleselkedő veszéllyel. Szintén itt történt egy éjszaka. Cigányok akar­ták megvámolni a fát. Seregestől jöttek. Amikor meglátták őt, elkezdték kiabálni: »megverünk, öreg, kieresztjük a be­leidet«! De hát nem olyan fából faragták. őt. akinek az első fenyege­tésre inába száll a bá­torsága. odaszólt nekik, igaz, nem nagyon keres­te a szavakat, valahogy így: »Gyertek csak, az anyátok teremtését, . majd elbánok veletek.« F>e bizony nem nagyon bátorkodtak ödamerész­­kadni. futva hordták el az irhát a malomköz­ben. De nemcsak a te­lepre besurranó tolva­joktól kell félteni a fát. arra is kell ügyelni, ne­hogy lerakás után »vé­letlenül« fa maradjon a szállító kocsikon. A jó éjjeliőrnek а gondjára bízott terüle­ten kívül másra is kiter­jed a figyelme. Katona bácsi vette észre példá­ul az elmúlt évben, hogy a faluban ég egy épületi Azonnal felkiabálta az aivó falut. .Amikor má­sok mély álomban rm-. gatóznak, ő- álmatlanul, ébren és éberen figyel. Jön. megy, pipázgat. fát rakosgat -össze, nem ér rá unatkozni. Legjobb segítőtársa, partnere- a pipa. Dehogy gondol ő éjszaké az alvásra, in­kább sohasem engedi ki­aludni, s jól elvan vele éjszakánként. — A. pipa az istenem' — vallja érte kimennék a világ­ból, többet ér , ez még a pálinkánál is. — Igaz, arra nem is nagyon jut abból a havi 850-ből. amit szolgálatáért kap, kell az másra is. Ketten vannak feleségével, fia egyetemista. Elektro­mérnök lesz a rakodó­munkás és éjjeliőr fiából. Derék emberek az éj­jeliőrök. Vénhedt, fá­radt testtel, öreg fejjel, álmatlan szemmel vi­gyáznak a fiatalok mun­kájára, termesre, va­gyonra. Megérdemlik a tiszteletet ezek a bátor öregek. Már világos virradat van, ébrednek az alvó házak. A szembenlévő házból jó reggelt köszön a; gazda az' éjjeliőrnek. Az éjszaka semmi külö­nös, esemény nem , tör-, tent, öt óra már eljárt, a szolgálati időnek vége. Katona bácsi azért meg vár tíz-húsz percet, in­kább ellop annyit az al­vási időből. ígv diktál­ja ezt a szívébe, tuda­tába gyökeresedett kö­telességérzet, amit úgy hívnak,' hogy becsület. Varga József AZ EGÉSZSÉGES KÖZSZELLEM KIALAKÍTÁSÁÉRT A Középsomogyi Állami Erdőgazdaság vezetőinek tanácskozásáróli LT OSSZAN tartott, egésznapos volt a Középsomogyi Állami Erdőgazdaság vezérkarának, al­tisztjeinek értekezlete. Szép szám­mal egybejöttek, voltak itt vagy kétszázan: a gazdaság központjá­nak, a hej Ierdészetnek 'és több mint százötven kerületnek a veze­tői. Ritkán adatik meg nekik az ilyen kiváló alkalom véleményük kicserélésére, nézeteltéréseik ki­igazítására. Két év óta most hív­ták össze először ezt a népes fó­rumot. Mégis nehezen akart meg­­eredni a szóáradat közöttük. Pedig nem kisebb célt tűzött maga elé a megbeszélés, mint azt, hogy e napot fordulóponttá nyilvánítsák a gazdaság életében, amolyan tavaszi nagytakarítást végezzenek az em­beri fejekben. Nagy tét forgott kockán, sok vitás kérdés követelte az egyértelmű feleletet. Még hoz­zá nem harmad- vagy negyedszáj­ból nyert értesülések, nem holmi »azt mondják« és »úgy hallottam« jelszó alapján, hanem nyíltan, egy­másra tekintve, meggondolás sze­rint. V Nem sok haszna van, ha a be­teg fának csak a gallyát tördeljük le, gyökeresen ki kell azt vágni. Mi éz a beteg fa? Az erdőgazda­ságnál régóta meghonosodott' köz­­szellem. Ennek áldatlan hatását leginkább á vidék érezte. Miköz­ben harc dúlt "a különféle cső-, pórtok, a \ viunkásokból lett és egyes iskolázott szakemberek kö-, zott a központban, addig a .vidék magára maradt, s járta a ’ maga harmadik útját. Az egymást ke­resztező felső intézkedések, • ' a több kézből kapott különböző. uta­sítások között, .nehezen igazodtak el az erdészek — panaszolta Egyed Zsigmond, a nagyberki er­dészet vezetője. A ■ bajok a> gaz­daság igazgatóságán hatalmasodtak el a legjobbani A mfilt év\-öszi, ellenforradalom bizonyította ezt a leghitelesebben. Sirriándi Lászlp és Szekér Lajos mérnökök, meg Létai Gusztáv tervosztáiyvezetg,akik ma már nem rontják. itt a levegői — voltak a zavargások eszmei iráf nyitok Segítetté 'őket Márkus Lá:szj­­ló főmérnök és Molnár Ferenc fő­­■kövyvelő is. Közös erőfeszítéssel eltávolították az erdőgazdaság vas­munkásból lett igazgatóját. Cseh Gyula elvtársat, három másik kom­munista vezetővel együtt. November■ negyediké után, tak­tikát változtattok az itt maradt ellenforradalmárok. Névtelen leve­leket küldözgettek az. Országos Er­dészeti , Főigazgatósághoz,: tele vá­daskodással . az igazgató ellen. j£s: mit tett a főigazgatóság? .Ezúttal, a tőle szokatlan ügybuzgalommal .Kaposvárra irányította megbízot­tait a >•panasz kivizsgálására«, pontosabban: az igazgató leváltá­sára. Nem az ő nagylelkűségüknek köszönhető, hogy a munkáshata- Ibm hű harcosa, Cséh elvtárs [a he­lyén maradt. December ■ elején megalakult és azóta fokozatosan erősödik a gazdaság MSZMP-szer­­vezete. A pénteki értekezlet• szü­netében is 14 kommunista kérte átigazolását, köztük Gulyás József; a kardosfai. Senke János, a nagy­­: bajomi. Szabó Dezső, a Szentbalá­­■ zsi erdészet kerületvezető jé, s Brúnncr János-a kisbáro.páti-erdé­­’ szét mérnöke. A párttagok össze­fogtak és az--MSZMP Megyei Bi­zottsága segítségével igazságot szolgáltattak Cseh elvtársnak. És most. az igazgató beszámolójából érződik a biztonság, a magáraia­­láltság hányja Bátran, határozot­tan. névhézszólóan bírál de szűkmarkúén bánik az elismerő szóval. Pedig van ebben ‘a? Gazda­ságban dicsérni való: tiszteletét ér­demelnek a becsületes 'mérnökök, kerületvezetők, erdei munkások, akik az ellenforradalom napjai­ban is dolgoztak — mondta felszó­lalásában Ülés Dgzső elvtársi- ez. MSZMP Megyei Bizottságának tagja. о . A többi beszámolóból azonban hiányoznak a nevek, ' mintha a szakmai bajoknak nem akadna fe­lelős, gazdája. Márkus László -be­szél a gazdasági munkákról; a magtermeléstőí kezdve a csemeté­­zésen keresztül az erdőtüzekig be­zárólag. A hanyagságok előidézőit azonban nem nevezi meg. Sót egyetlen elítélő szava sincs a sa­ját maga októbervégi szereplésé­ről sem. Molnár Ferenc főkönyvelő is csupán a mérleg , .ismertetésére szorítkozik. Radics l-Aszló terme­lési csoportvezető szirtien a saját munkaterületét és á vezetése alatt álló munkástanács tevékenységét ismerteti gondosan, megalapozot­tan. A hibák elkövetőihez neki sincs célbairányitótt bírálata, files elvtárs rámutatott: a szakvezetők óvakodnak a felelősök megnevezé­sétől, tegye azt az igazgató, hadd haragítsa ő mag'ára az embereket. Márkus László főmérnök később meg is indokolja, miért nem bí­rált: »Nem szeretném, , ha az egyébként indokolt bírálat után bárki is keserű szájízzel távozna innen. Nem akartam az amúgy is felzaklatott kedélyeket tovább bolygatni.« Hamis ez a szemlélet. »Te se bánts engem, én sem bánta­lak téged« — ez az elvtelenség bú­jik meg mögötte. Bendi Géza, a járási pártbizottság munkatársa helyesen Vpplezte el ezt a- tafrtha-­­tatlan álláspontot. Kinek érdeke azt követelni, hogy »ne hánytor­­gassuk a múltat«. Csakis annak, akinek van valami szégyenkezni­valója, aki október végén nem a népi hatalom megvédésére, hanem annak megdöntésére szánta el ma­gát. Itt az ideje bizony, hogy nyílt kártyából játsszunk, nehogy meg­bújhassanak sorainkban az ellen­forradalmárok. A hallgatás köd­­fátyola viszont éppen nekik ked­vez. Fekécs Lajos elvtárs, a MEDOSZ elnöke határozottan ki­jelenti: vannak még itt közénk nem való elemek. Gál László mér­nök nr Tovönáron vívta az ellen­­forradalmat nemzeti bizottsági tagként.' És most ő is hallgat, s nem vesz annyi bátorságot magá­nak, hogy őszintén szóljon tettei­ről. Vagy ma is őrizgeti akkori nézeteit? Szótlanságából csak er­re lehet következtetni. Van még azonban úgymond egy ideológiai bázisa a szakemberek soraira rá­telepedett síri csendnek: a politi­kamentesség szakadozott köpenyé­be akarnak elrejtőzni. - De október­ben egyesek ledobták magukról ezt ■ a kopott. ruhadarabot— politi­záltak akkor, az ellenforradalom javára, Fia nem beszéltek, hát. hatlfigt­­ták a ■politikáról. Illés Dezső élv­­társ elmondta: úgy tűnik, mintha az illés-részvevőitől távol állna a' politika. P.edi’g az,., erdőgazdasági . vezetőknek, dolgozoUnak fontos, szerepük van еЩffjfjkfreji. Milliós és milliós állami 'Щдщдц,' valóságos kincsesbánya van ‘ a‘ "gondjaikra bízva. Ennek megőrzése nemcsak gazdasági, hanegi potitikai tett. is. Ennek oz> erípéldája is. igazolaz egyszerű dol­gozók, hanem egyes vezető beosztá­sú. régi. szakemberek lázadtak. ■fel . októberben. a . уéphatcilom. у ellen? Отопок.akiket;, ne&ülözffopeilej*. szakemberi щ■Kghuhrg. való tekin­tettel agyoydádeigettek. ők szer­vezték az elleni or radalrirat, miköz­ben más becsületes, néphez,-, hű szakemberek a termelő munka irá­nyításával törődtek. A nagyhangú­nk leváltották г a gázdetság négy kommunista vezetőjét.- £2 a csele­kedet nem. munkásiigyet, nem pa­raszti -ügyet, nem becsületes ügyet szolgált. A kommunisták üldözé­se, a nénhatálo-m mpgtestesítőXfek f&lreiUításe..eUcnforradalmi cselek­­- тёпу volt.-'Világosan-'kell ezt lát­ni mindmv erdészeti’ vezetőnek és dolgosénak is: Ha ezt megértjük, akkor könnyű'választ adni -arra a kérdésre: ki hol és merre tart ma? ■ Sajnos, kevesen- adták meg a kí­vánt választ. A központiak közül C,elein Ferenc pártelnök, Antal Já­nos szakszervezeti titkár, Horváth Antal személyzeti osztályvezető világosan állást foglalt a vitában. Heluésen ítélte meg a teendőket Egyed Zsigmond nagyberki, Szabó István kardosfai, Szabó János nagybajom* és Nagy Miklós szent­­bafázsi erdészeti vezető is. Sokan azonban nem hallatták hangjukat, 1 bedig a mondott szóból ért áz em­ber ' I "VI ÉGIS HASZNOS VOLT ez a tanácskozás. Utat tört ma­gának az a követelés, hogy szűnjék meg az áskálódás, a suttogó pro­paganda, a folyosóvita. Verjen gyökeret, a. nyílt, becsületes, őszin­te szó, s szorítsa ki az intrikát, a személyeskedést az egészséges koz­­szellem, A pénteki értekezlet min­dén fogyatékossága ellenére is jó talajt kezdett teremteni ennek szá­mára. Azt ugyanis minden rész­vevőnek a tudtára gdtg, hogy má­sok rágalmazásából fiem lehet töb­bé tökét kovác$qJ,%i. Tovább, egyre csak tovább ezen az egyenes úton! Ez vezet a gazdasági eredmények újab.b. növekedéfiéheZfjr amelyhez megvan mindéig .(tá-aú&ágg. ennek az egykori kétszeres-elüzemnek, ÉS4- ' :-"r----­'. t .i^VbAL .. ; •. .7, lO.-r KUTAS .JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents