Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-28 / 122. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ ET EK I AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX« évfolyam, 122. szám« ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1957. május 28. Értékes vita az ellenforradalomról a TTIT-ben ZÄSZL0AVATÄS Részletes tudósítás a vasárnap sportjáról Részletek a legyei Páptértekezleten elhangzott felszólal ások bál MIKECZ JÁNOS, A VÁROSI TANÁCS ELNÖKE: Legfontosabb feladatunk: harcolni a párt eszmei tisztaságáért Elvtársak! Szirmai elvtárs, beszédének második részében foglalkozott a bírálat kérdésével. Megmondom őszintén, gondolkodtam azon, hogy felszólaljak-e, mert egy kicsit úgy érződött, mint ahogy Szirmai elvtárs is mondotta, hogy bírálni könynyű, azonban előfordul, hogy sokan bírálnak, ugyanakkor a bírálók nem végeznek megfelelő pártmunkát. Visszaemlékezem a december 8-i aktívára, amikor igen helyes bírálatok hangzottak el. Szerintem ennek az aktívának a hangulatán sem szabad érződni a bírálat elfojtásának. Voltak olyan esetek, amikor egy felszólaló nemcsak azon a megszokott módon bírált, ahogyan az általában lenni szokott, hanem harcosan, keményen szóvátette a hibákat. S akkor rácsaptak, hogy igen, de az elvtárs mit csinált? Megállapíthatjuk, hogy ez is a bírálat elfojtásának egyik formája. Azt hiszem, nem lenne helyes azt a szokást alkalmazni, ami az elmúlt esztendőkben volt, hogy a felszólalók mind azzal kezdték, hogy elvtársak, én voltam a legrongyabb ember, ilyen és ilyen hibákat követtem el — és tépte önmagát. Nem hiszem, hogy ezt akarná a beszámoló. Szirmai elvtárs a beszámolójában foglalkozott a passzivitás kérdésével. Azzal, hogy az utóbbi időkben tapasztalható, hogy az elvitársak a rendezvényekre nem jönnek el. Meg kellene nézni ennek az okát, mert biztosan oka van. Nem az e az oka, hogy nem veszik megfelelően figyelembe a párttagság javaslatait, észrevételeit a párt Megyei Intéző Bizottságának munkájával kapcsolatosan? Nem az e az oka, hogy a párttagság a kérdéseire nem kap kielégítő választ? Sokan vannak itt olyan elvtársak, akik emlékeznek a december 8-i aktívára, ahol nem a passzivitás volt tapasztalható, hanem az aktivitás. Lelkes volt a hangulat és ezekkel az elvtársakkal komoly munkát lehetett volna végezni. És ha ez a lelkesedés lanyhult, ennek valószínű oka van és ezt meg kell vizsgálni. Mikecz elvtárs ezután foglalkozott a Megyei Pártbizottság október—novemberi tevékenységével és egyetért a beszámolónak azzal a részével, amely aztt állapította meg, hogy a Megyei Pártbizottság kapituláns politikát folytatott, zűrzavar uralkodott soraikban. S meg kell azt mondani — folytatta Mikecz elvtárs —, hogy a Somogyi Néplap egyes cikkei csak fokozták az eszmei zűrzavart, amely november 4-e után is megmutatkozott. Bírálta ezután a Szakszervezetek Megyei Tanácsának, az ügyészségnek és a bíróságnak a munkáját. Elmondotta, hogy a bíróságra olyan egyént vettek fel dolgozni, akit a Városi Tanácstól elbocsátottak, mert munkáját nem tudta megfelelően elvégezni, s aki az ellenforradalom alatt dicsőítette az elienforradaümárok tevékenységét. Beszélt arról, hogy a bíróság, az ügyészség húzza-.halasztja az ellenforradalmárok elítélését és nem hoz megfelelő döntést ügyeikben. Mikecz elvtárs ezután a párt tisztaságának megőrzéséről beszélt. Nem lehet megtűrni — mondotta —, hogy olyan emberek legyenek beosztásban és főleg vezető beosztásban, akik az ellenforradalom alatt ha nem is ténykedtek, de egyetértettek azokkal a cselekedetekkel. Foglalkozott még felszólalásában a kollektív vezetés kérdésével, majd ezekkel a szavakkal zárta le felszólalását: Legfontosabb feladatunk harcolni a párt eszmei tisztaságáért. Ha ez meglesz, minden feladatot meg tudunk oldani. KISS JÁNOS, A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR DOLGOZÖJA: A régi munkásmozgalmi elvtársakkal biztosítottuk a rendet, a folyamatos munkát Kiss elvtárs felszólalásának elején elmondta, hogyan akadályozták meg az ellenforradalmi rombolásokat, a sztrájkot. A kommunista vezetők — folytatta — a munkásmozgalom régi harcosaival kiváltották a megbecsülést mind a párttagok, mind a pártonkívüliek körében. Nálunk ezért nem volt sztrájk, nem állt meg a dolgozók kezében a munka és nem állt az ellenforradalom mellé a dolgozók többsége, illetve ezért nem tudták őket megtéveszteni. Elmondotta Kiss elvtárs: azért tudták ezeket az eredményeket elérni a kommunisták, s a gyár igazgatója, mert nem menekültek el az ellenforradalom alatt, hanem mindvégig kitartottak. Az eredményekhez hozzájárult az is a cukorgyárban, hogy a munkástanács élére olyan elvtársak kerültek, akik a párt útmutatása szellemében dolgoztak és dolgoznak ma is. Kiss elvtárs ezután a párt szervezéséről, a KISZ megalakításáról beszélt, majd ezzel fejezte be felszólalását: Hiányolom, hogy a beszámolóban nem volt szó a Magyar—Szovjet Társaság újjászervezéséről, pedig mi erről nem feledkezhetünk meg. A mi dolgozó népünk csak most, a másodszori felszabadulás után tudja igazán értékelni, mit jelent számára, amit a Szovjet Hadsereg érte tett. KOVÁCS MÁTYÁS, A KAPOSVÁRI SZABABSÄGZÄSZLÖ TSZ DOLGOZÓJA: Szövetkezeti tagjaink havi jövedelme 2000 Ft Kedves elvtársak! Azzal bíztak meg a küldöttválasztó taggyűlésen a tsz kommunistái, hogy közöljem a Megyei Pártértekezlettel azt a javaslatot: a Központi Vezetőség változtassa meg a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet és legyünk Magyar Kommunista Párt. Szirmai elvtárs beszámolójában sokat foglalkozott a tsz-ek életével. A mi tsz-ünk az ellenforradalom előtt és alatt is megállta a helyét. Azért, mert volt küzdőképes pártszervezetünk. Nálunk is voltak elcsuszamlások, de igyekeztünk azon, hogy a mi dolgozóink ne vegyenek részt az eUenforradalomban, amely a hatalom megdöntésére irányult. Nekünk agrárproletároknak, akiknek a régi rendszerben nem volt semmink, most örömmel kell vennünk, hogy saját magunknak dolgozhatunk. Snrmaá elvtárs beszélt a háztáji gazdálkodásról is. A tsz alapszabálya kimondja, hogy egy kát. holdnál nagyobb terület egy család háztáji gazdaságában nem lehet’. De sok tsz-ben beleesnek abba a hibába, hogy több földet meghagynak, sőt van olyan tsz, mint a répási Első ötéves Terv, ahol harmadában kapálfatják a növényeket. Innen üzenem Szőlósi elvtársnak, a répási tsz elnökének, hogy ezt a politikát változtassa meg. Szó volt arról is a beszámolóban, hogy a szövetkezetekben jó dolgozni. Engem nem lehetne kiverni onnan semmivel sem. Én szeretem a szövetkezetei. Nekünk vannak jó állataink, ahhoz megfelelő mennyiségű takarmányunk. Szarvasmarhatenyésztésünk jónak mondható és kifizetődő is. örömmel mondhatom, hogy a Szabadságzászló Tsz dolgozóinak havi jövedelme egyenként 2000 forint. FILÓ JÓZSEF, A SEGESDI ÁLTALÁNOS ISKOLA IGAZGATÓJA: Azt akarjuk, hogy a falu gazdája és irányítója a pártszervezet legyen Filó elvtárs felszólalása elején arról beszélt, hogy a segesdi ellenforradalmárok ma azt mondják, azért álltak az ellenforradalom élére, hogy a kedélyeket lecsillapítsák. Közben fegyvereket szereztek és a saját vagyonukat akarták gyarapítani. Elmondta, hogy ha a falu lakói közvetlenül az ellenforradalom leverése után nem is látták a helyzetet, ma már tisztán látják, hogy mi volt az ellenforradalmárok célja. Beszélt ezután a pedagógusok felelősségéről is. Mikor a nevelőket odaállította a szülői munkaközösség és hitet kellett tenniük, hogyan akarják a fiatalokat nevelni, azt mondották, vallásos alapon. Csak egy fiatal tanítónő volt, aki kiállt és elmondotta, hogy ő marxista elvet vall és ennek alapján akarja a diákokat nevelni. Ezután a község gazdasági helyzetéről beszélt. Elmondta, hogy a község lakói becsületesen végzik a munkát. Két szakcsoport működik a községben, a község az adófizetésben jó eredményeket ér el. Segítséget kért Filó elvtárs a burgonyabogár irtásához, mivel Segesd környékén igen elszaporodtak a burgonyabogarak. Majd a falu kulturális életéről beszélt. Arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, hogy a falu kultúréletének irányítását az a pap vette kezébe, aki az ellenforradalom alatt aktív tevékenységet fejtett ki. Beszélt Filó elvtárs a pártszervezet munkájáról, erősödéséről is. BOROS GYULA, A KIOSZ ELNÖKE: Fokozni az éberséget és az ellenség elleni harcot Kedves elvtársak! A párt Megyei Intéző Bizottsága beszámolójában elhangzott egynéhány olyan kérdés, amelyre feltétlenül reagálni kell. A pártbizottság kiállásához az ellenforradalom idején annyit szeretnék hozzáfűzni: nem egészen értünk egyet abban, hogy a nagy eszmei zűrzavar és egyéb dolgok miatt a pártbizottság egyes munkatársai nem látták tisztán a helyzetet. Az tolt a hiba, hogy a pártbizottság nem támaszkodott a becsületes kommunistákra, ezzel szemben leültek az ellenforradalmárokkal tárgyalni. Azt tették, amit Nagy Imre. Nem sok idő kellett volna ahhoz, hogy itt megyénkben, Kaposváron is igazi arcukban mutatkozzanak be Kunszabó, Hamvas és társai. Először csak azt követelték, hogy mondjon *le a pártbizottság. Ezután mit követeltek volna? Minden becsületes kommunista életét. Boros elvtárs ezután a Tóth—Kovács-üggyel, a bíróság, ügyészség munkájával foglalkozott és arról beszélt, hogy a sok huzavona az ellenforradalmárok f elelősségrevonásánál. Megemlíti Lukács ügyészt, dr. Marton bírót, hogy kiengedik a fasisztákat a börtönből. Majd ezután a szabadságparki iskoláról beszélt, hogy van ott egy Huszár nevezetű tanár, aki a munkásgyermekek osztályzatait meghamisítja rosszabbra, ugyanakkor a kispolgárok gyermekeinek bizonyítványát jobbra változtatja meg. Foglalkozott még a Siófokon történt iparengedélyek visszavonásával, a színház munkájával, majd befejezésül arra hívta fel a figyelmet, hogy fokozzuk az éberséget és az ellenség elleni harcot. TÖMPE ISTVÁN, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TAGJA, A BELÜGYMINISZTER ELSŐ HELYETTESE: Az MSZMP a biztosítéka annak, hogy hazánkban nem lesz többé ellenforradalom Tisztelt elvtársak! Nagy örömmel jöttem ide Somogyba, ahol 1946-ban kezdtem dolgozni. Úgy látom, a mostani értekezlet felszólalásai, a beszámoló alapján, valamint a lezajlott események ismeretében, hogy az a munka, amit annak idején sok itt ülő elvtárssal együtt végeztünk, nem volt hiábavaló, mert ha mást nem is említek, csak a Vörös Cukorgyár helytállását, az is bizonyítja, hogy megértik a munkások a mi nagy eszméinket, s nincs az az ellenforradalmi erő, amely ki tudná ezt az eszmét ölni, nincs az az ellenforradalmi támadás, ami ezt az eszmét le tudná verni. A Vörös Cukorgyár kis kommunista csoportjától vezetve azt bizonyította, hogy a munkásság a mi hazánkban, itt Kaposváron és Somogy megyében is — amely mezőgazdasági jellegű megye — a munkásosztály történelmi szerepét betöltötte, s be is fogja tölteni. Kell erről beszélni azért, mert itt Kaposváron a Cukorgyár példája azt bizonyítja — amit mi mondottunk az első központi bizottsági ülésen és azóta is —, hogy nem kellett volna, hogy legyen ellenforradalom, le tudtuk volna verni az ellenforradalmi erőket, a belső osztályellenséget, ha egységes lett volna a párt. Ha a pártvezetés szilárd, határozott lett volna, leleplezte volna időben az árnlókat, el tudtuk volna kerülni mindazt a tragédiát, ami hazánkban történt. Ismeretes, hogy 1956. júniusában a párt Központi Vezetősége felmentette Rákosi elvtársat első titkári beosztása alól, megváltoztatta a vezetést, és ha nem is könnyen, de mégis, a pártonbelüli vitákon keresztül lehetővé vált volna azzal a vezetéssel a hibák kijavítása és az ellenforradalom elkerülése. Ezt azért említettem, s azért kapcsoltam össze a Vörös Cukorgyár kommunistáinak és munkásainak helytállásával, mert ezzel lehet legjobban bizonyítani, bogy ott, ahol a kommunisták egységesek, ott nincs az az jerő, amely a kommunisták hatalmát,! a munkásosztály hatalmát meg tudja dönteni. Itt több elvtárs felszólalt már. Volt, aki így tette fel a kérdést, volt, aki csak érintette: hogyan következhetett be az ellenforradalom? Úgy következett be az ellenforradalom, hogy a mi pártunk vezetése, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetése nem volt egységes, hogy Nagy Imre vezetésével áruló csopert uralkodott a pártban és a hibák kijavításának örye alatt, rombolták a pártot. A Magyar Szocialista Munkáspárt az egyetlen biztosítéka annak, hogy Magyarországon nem lesz többet ellenforradalom, és hogy Magyarországon a párt irányításával, a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a néphez hű értelmiség virágzó szocialista országot fog építeni. Úgy történhetett meg az ellenforradalom, hogy míg a Központi Vezetőség ülésezett az Akadémia utca ewes szobáiban, a Nagy Imre-csoport egy másik teremben .ülésezett, és amint hoztak egy határozatot ezekben a nehéz időkben, rögtön ellenhatározatot hozott rá ez az áruié csoport. Ennek következtében mindenütt megbénult a párt és a pártvezetés nem adott megfelelj utasításokat. Erősítsük a proletárhatalmat Tömpe elvtárs ezután a hatalom megtartásának és megszilárdításának kérdésével foglalkozott. Ezeket mondotta: — A hatalom a munkásosztály kezében van, melyet a párt vezet. A Szovjetunió és a baráti országok segítségével megerősödött a mi pártunk, aminek eredménye, hegy van olyan rendőrségünk, honvédségünk, munkásőrségünk, amely minden ellenséggel szemben meg fogja védeni ezt az államot. Ennél fontosabb kérdés nincs. Igaz, ma már nem tüntetnek az utcákon, nem sztrájkolnak az üzemekben, az ellenség más módszerekkel dolgozik. Úgy tűnik, mintha nem is volna. Illegalitásba vonult, s nem szabad elfelejteni, hogy nem adta fel célját 1956. november 4-én, mint ahogy nem adtai fe 1945. április 4-én sem. Az ellenséges osztályok és az imperialisták arra törekednek továbbra is, hogy megdöntsék népi demokráciánkat, s visszaszerezzék hatalmukat. Mi az ellenségnek még jobban megmutattuk győzelmünket azzal, hogy a varsói szerződésnek érvényt szereztünk. Népünk, a munkások, a dolgozó parasztok milliós tömegei megértették, hogy a mi helyünk most újra abban a baráti körben van, amely a békéért harcol. Népünk az októberi események alatt érezte, hogy a Szovjetunió segítsége nélkül az ellenforradalom Magyarországot háborús tűzfészekké változtatta volna. Meg kell változtatnunk álláspontunkat, ami a múltban sok esetben megnyilvánult, hogy csak védekeztünk. Nekünk nincs szégyellnivalónk sem a varsói szerződés miatt, sem a szovjet csapatok ittléte miatt. A mi népünk érdeke kívánja, hogy kérjük a szovjet csapatokat: a varsói szerződés értelmében maradjanak itt, mert egyedül nem lennénk képesek megvédeni határainkat. Ezen túlmenően az események azt bizonyították, hogy csak ennek az erőnek összefogása képes az ellenséget meghátrálásra kényszeríteni. Ami itt történt, az nemcsak magyar kérdés volt. A Szovjetunió hadserege nemcsak a Szovjetuniót képviselte, amikor másodszor is felszabadított bennünket, hanem képviselte a szocialista tábor minden egyes országát és képviselte az imperialista és kapitalista elnyomás alatt élő munkások érdekeit is. A proletár inter-nacionalizmusnak nagyszerű megnyilvánulása volt az, hogjy a sír széléről visszarántottak bennünket és nekünk feladatunk ennek szellemében nevelni a pártot és a pártnak feladata, hogy a proletár intémacionaüizamus szenemében nevelje a munkásosztályt és a dolgozó népet. A bűnügyi szervek munkájáról megállapíthatjuk, hogy országosan vannak problémák ezen a téren. Ugyanis ha a rendőrségi szervek egy ellenséges elemet átadnak az ügyészségnek, az átadja a bíróságnak. s a bíróság nagy igyekezettel két évre elítéli az illetőt, aki az ellenforradalom egyik fő szervezője volt. Ha országosan vizsgáljuk, az ügyészségnél már van némi javulás ezen a téren. Éppen ezért az Elnöki Tanács azt a határozatot hozta, hogy népbíróságokat állítanak fel, illetve népbírósági tanácsokat. Ezek a népbírósági tanácsok Budapesten már működnek, ezek működését nem köszöni meg az ellenség. Ezeknek a tanácsoknak joguk van felülvizsgálni mindenfajta ítéletet és újabbakat hozni. Azonban szükség van arra, hogy itt a Megyei Intéző Bizottság irányításával kommunistáink igen határozott intézkedéseket tegyenek a bíróságok munkájával kapcsolatban. Ugyanis mi arra nem rendezkedtünk be, hogy azokat a bűnösöket, akik az ellenforradalomban, vagy más téren bűncselekményt követtek el, és a bíróság nem ítéli el. akkor a rendőrség tartsa őket fogva. Mi erős pro(Folytatás a következő oldalonJ