Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-26 / 121. szám

Vasárnap, 1957. májas 26. SOMOGYORSZAG 5 Építők ünnepe Az egész ország építőipari munkásai, köztük megyénk építőipari dolgozói is lelkesen készültek az immár hagyományossá vált Építők Nap­jának megünneplésére. Ez a nap méltán fejezi ki az építőipari munká­sok megbecsülését és elismerését, akik a felszabadulás utáni 12 esztendő­ben öníeláldozóan vették ki részüket az újjáépítésből és számos újabb létesítmény elkészítéséből. Megyénkben is sok ilyen modern alkotás, la­kás, gyár, kultúrotthon, iskola, orvosi rendelő stb. dicséri kezük mun­káját. Büszkék lehetnek rá. Mennyivel más az életük, mint a felszabadulás előtt. Ki ne emlé­kezne még a Horthy-Magyarország nyomorúságos éveire, az állandó munkanélküliségre, a létbizonytalanságra, a vállalkozók munkahelyi baj­­csárainak kegyetlenkedéseire, a semmibe vett munkavédelemre. Sokan emlékeznek rá az építőmunkások közül és nem felejtik el. Építőiparunk az elmúlt években nagy fejlődésen ment át. Több gé­pet kaptak a téglagyárak, a magas- és mélyépítőiparban is számos mun­kafolyamatot gépesítettek. Mindezek igen megkönnyítik a fizikai mun­kát. A1 kormány ezideig is komoly pénzösszeget adott dolgozóink jobb élet- és munkafeltételeinek biztosítására. Kaposvárott is, másutt is, ahol állandó jellegű munkahelyük van az építőipar dolgozóinak, korszerű szállások, fürdők, társalgószobák, kényelmes étkezőhelyiségek várják iákét. Az ellenforradalmi időszakban az ellenség, a volt építőipari vállal­kozók szerették volna visszakaparintani régi vállalataikat. Becsmérelték mindazt, amit az elmúlt 12 évben építettünk. Azt híresztelték, hogy szé­pet építeni csak a tőkés magánvállalkozás képes. Ez nem igaz, megcá­folják állításukat azok az építményeink, amelyek európaszerte is híresek. Nem titkoljuk el, hogy az építőiparban is vannak nehézségek. Tud­juk mindannyian, hogy a mi iparunk beruházásokból él. Ezt a beruházást ая ellenforradalom miatt csökkenteni kellett. így az ebben az esztendő­ben történő beruházások helyes elosztása következtében a gazdasági helyzet megyénk vállalataitól is bizonyos átállást és átszervezést követel meg. Az építők tudják, hogy a nehézségek, az esetleges hibák ellenére is pártunk és forradalmi munkás-paraszt kormányunk eddig is sokat tett és a jövőben is mindent megtesz a nehézségek áthidalására és a hibák felszámolására. De nem várhatunk mindent a kormánytól és a párttól. Igen fontos az, hogy vállalataink vezetőségei, műszaki, fizikai dolgozói együttesen segítsék elő az átmeneti és fennálló nehézségek kiküszöbölését. Közösen segítsék az ellenforradalom idején meglazult munkafegyelem megszilárdí­tását. Hiszen a fegyelem lazulása a termelés állandó alacsony színvonalá­ban jelentkezik. Sokkal több a kifizetett bér, mint a termelés egyes vál­lalatainknál. Mindez azt mutatja, hogy bőven akad még tennivaló. Biztosak vauink abban, hogy megyénk építőipari dolgozói, vezetői, mint eddig, a jövőben is becsületesen helytállnak. Becsületes munká­jukkal sikerre viszik építőipari -üzemeink 1957. évi tervét. E gondolat hassa át ma megyénk minden építőipari munkását és a mai Építők Nap­jának méltó megünneplése is legyen tanúbizonysága építémunkásaink barcos egységének. Köszöntjük megyénk minden építőipari dolgozóját és sok sikert kí­vánunk további munkájukhoz. Ä bálványos! határ ismerője Kisdeák István már 12 eszten­deje ismeri a bálványosi határt, s embereket. Két évig a Dózsa Ter­melőszövetkezet agronómusa volt. Munkájával bebizonyította, hogy ért a falusi dolgokhoz, s a paraszt­ság nyelvén... Most, hogy a párt és a kormány intézkedésére a me­zőgazdálkodás szakszerűbb irányí­tása érdekében gazdasági fel­ügyelőket állítanak be a községek­ben, Bálványoson Kisdeák István­ra esett a választás. Tehát ismét új, de nem ismeretlen feladat előtt áll. A 39 éves, életerős mezőgazdász nagy hévvel, örömmel fog neki új munkájának. Mint mondja: nem fél az előtte álló feladatoktól, mert jő a kapcsolata már évek óta a község parasztságával és társadalmi szerveivel, amely egyik legfőbb biz­tosítéka annak, hogy sikeresen lás­sa el teendőit, amelyeket a falu s az egész ország érdeke megkíván tőle. Első feladatának tartja, hogy alaposan megszemlélje a határt, megismerje minden határrész ta­lajának tulajdonságát, s ezek alap­ján számba vegye a lehetőségeket, a terméshozamok növeléséhez és a belterjesebb gazdálkodáshoz. Helye­sen látja, hogy a belterjesség lé­nyeges feltétele a helyes legelő-, il­letve takarmánygazdálkodás, mely­nek révén javítani lehet az állat­tenyésztést. Még most bevezetik a községben a szakaszos legeltetést, s már ez évben növelik a takarmány­termelést. Ez utóbbit a másodveté­sű takarmány termeléssel segítik elő. Szerinte — bár kell hozzá há­rom év — szükséges, hogy a községben bevezessék a legcélsze­­rfibb vetésforgót. A siófoki járás tsz-ei adnak el legtöbb tejet Érdekes számításokat végzett a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igaz­gatósága. A nyolc járás termelőszö­vetkezetei által száz hold szántó után eladott tej mennyiségét térké­pezte fel és ebből a számadatból ki­tűnt, hogy hol állnak legjobban ál­latállománnyal. A nyolc járás közül a siófokiban száz kataszteri hold szántóterület után 8890 liter tejet értékesítettek a termelőszövetkezetek a számítás­nál figyelembe vett időszak alatt. A többi járás elmarad a siófoki járás 11 termelőszövetkezetének eredmé­nyétől, így például a csurgói csak 7000 liter tejt ad el száz holdanként Egyes termelőszövetkezetek közül saép eredményt mutat a kaposvári Szabadságzászló, amelyik 100 hold szántója után 8180 liter tejet adott el. Ahhoz, hogy mindez sikerüljön, sokat .kell tanulnia és tanítania.. . És ezt is teszi! Most már állandóan magánál hord néhány szakkönyvet. Ezek között pl. a "Mezőgazdasági növények fontosabb ellenségei« cí­mű könyvet is. Tehát állandóan ta­nul, hogy minél beljebb hatoljon a mezőgazdálkodás tudományának berkeibe. De szívesen tanul az idő­sebb és tapasztalt gazdáktól is. Felelősségteljes munkájában arra törekszik Kisdeák István, hogy ne csalódjanak benne a bálványosiak. A tojás- és bar omßfelvásári ás maradjon a ssövetkezetek kesében Válasz a Somogyország cikkére t »Miért nem versenyezhet a Ba­romfifeldolgozó Vállalat« címmel la­ppunk május 15-i számában cikket ^közöltünk. Rámutattunk a Baromfi­­feldolgozó Vállalat jelenlegi helyte­len termelési körülményeire. Bírál­­í^’k p MŰK felvásárlási munkáját. ^Megoldást sürgettünk. } A MÉSZÖV elnöke cikkünkre az ^alábbi választ küldte: f A cikkben foglaltakkal tóob do­­flogban osztjuk véleményünket, de f néhány kitételével nem értünk tegyet. Mert mi is a cikk lényege? f A cikkíró szerint a föidművesszövet­­fkezetek adják át a baromfi- és to­­f iásfelvásárlást a Baromfifeldolgozó \ Vállalatnak és akkor megoldódik a f jelenlegi felvásárlási gond. i Helyeselni lehet azt, hogy a Ba- Iromfifeldolgozót el kell látná ele­ji gendő áruval, hogy dolgozóit állan- Idóan foglalkoztatni tudja; kielégítő л legyen a tojás- és baromfiellátás és ^nagyobb az export. Ez népgazdasá­gunk jelenlegi helyzetében különö- Isen döntő jelentőségű követelmény. ^Elismerjük, hogy a Baromfiíeldolgo­­izó áruellátása nem megfelelő, hul­­. lámzik. Ez az ingadozás azonban a {[begyűjtés eltörlése miatt egy ideig v átmenetileg várható — mondhat­­rnánk törvényszerű volt. A paraszt­ság nincs már kötelezve a beadás­ira, nem egyenletesen viszi piacra ^áruját, többet fogyaszt, több kotlót r ültet, több baromfit tenyészt. Ez p helyes is, mert a termelési kedv i növekedését mutatja — ám, kihat a f felvásárlásra is. t Nem értünk egyet a cikknek az­­^zal a megállapításával, hogy a szo­­fcialista építés jelenlegi szakaszában a felvásárlási és értékesítési mun­kát, tehát a baromfi- és tojásíelvá­sárlást államosítsuk, vegyük ki a földművesszövetkezetek kezéből és adjuk át a Baromfifeldolgozó Válla­latnak. ' Miért nem lenne ez helyes? 1. Azért, mert a földművesszövet­kezetek a felvásárlással komoly mértékben tudják segíteni — éppen a dolgozó parasztsággal való szoros kapcsolataik révén — a falu szocia­lista átalakítását. Kádár elv társ az országgyűlésen mondott zárszavá­ban hangsúlyozta: "Ha a földműves­szövetkezetek képesek lesznek arra, hogy igazi, elevén funkciójukat be­töltve, segítenek megoldani a pa­rasztság értékesítési és beszerzési problémáit, akkor igazi szövetkeze­tek lesznek, ellátnak egy sajátos funkciót és még a falu szocialista átalakítását is .segíteni fogják... Ugyancsak igen komoly jelentősé­get tulajdonít Lenin elvtárs "A szö­vetkezetekről« írott művében a fa­lusi beszerző és értékesítő szövetke­zeteknek, melyek a mi földműves szövetkezeteinknek felelnek meg. Ezek a szövetkezetek arra hivatot­tak — a felvásárláson keresztül is —, hogy kapcsolatban álljanak a parasztsággal. A szövetkezés megis­mertétől, eiőiskolái a dolgozó pa­rasztok számára. Ezek a szövetkeze­tek jelentik a legalsó lépcsőfokot a parasztságnak, amelyért el fog indul­ni a magasabb szövetkezeti forma, a nagyüzemi gazdálkodás felé. (Fo­kozatosság elve.) A földművesszö­vetkezetek feladatkörét, felvásárlási tevékenységét tehát emiatt sem volna helyes szűkíteni. 2. Nem akarunk senkit rábeszélni A Somogyorsság elintézte Kiutalták a prémiumot Egy kéréssel fordulók önökhöz. Kérem, nézzenek utána, hogy ki akadályozza az Állatforgalmi Vállalat megyei központjánál, hogy a két hónappal ezelőtt leszállított két darab hízott disznó után megkapjam a szerződésiben biztosított prémiumot. Tőlük még választ sem kaptam — írja hozzánk küldött levelében Mezriczky Lászióné buzsáki olvasónk. Intézkedésünkre az Állatforgalmi Vállalat kivizsgálta olvasónk panaszát s az alábbiakat írta nekünk ezzel kapcsolatban: «■Mennyiségi prémiumot a fennálló rendelkezések értelmében csak 5 darab leszállított sertés után adhatunk. Minthogy Mezriczky Lászlóné a hizlalás! akció keretében három, a baconnevelési akcióban pedig külön négy sertésre szerződött, nyilvántartásaink ötön alulinak tartották. A reklamáció után tudomást szereztünk arról, hogy nevezett összesen hét darab sertésre kötött szerződést, így az utánajáró mennyiségi prémiumot május 20-án a Magyar Nemzeti Bank, illetve a posta útján kiutaltuk.« Helyes dolog, hogy az Állatforgalmi Vállalat dolgozói helyrehozták tévedésüket, de talán még jobb lenne, ha a jövőben körültekintőbben dolgoznának alkalmazottaik, s a szerkesztőség közbenjárása nélkül is intézkednének és főleg időben válaszolnának a hozzájuk fordulok leve­leire. „Londonban hej, van számosutca" avagy A toponári tanácsel­nök egyik szobájában mindenki nevet, amikor belép a fiatalember. Nem gúnyból teszik, sem gyűlöletből, inkább tré­fából. Ez van ebben a mosolyban: «Na, ez az­tán megjárta!« És derül­nek, mint a jókedélyű emberek szoktak. — No, »Lord úr«, ülj le. Nyilatkozz a sajtó­nak, hogy jártál London­­országban — szól végül Sallai elvtárs, a tanács elnöke. A fiatalember maga is npvet. Olyan gyerek­­forma, amilyent százez­ret találunk az ország­ban. Nincs rajta semmi feltűnő. Szabályos, gye­rekes arc, gesztenyebar­na haj, ragjmgó szemek. Szívesen belemegy az in­terjúba, készségesen vá­laszol. ■ Neve? — Szabó Tibor vagyok. Most múltam 17 éves. December 18-án indul­tam neki .. . — Miért ment ki az'or­­szágból? — Csak azért, mert mások is mentek ... Egy barátommal, az is haza­készül onnan... — Hogy ment a sora odakint? — Hát, Ausztriában még megjárta. Igaz. hogy nagyon rövid ideig voltam ott. Angol ügy­nökök jöttek elénk, alá­írtuk a bányába pa­pírt, jött a busz, és men­tünk Belgiumig. Három napig nem ettünk, csak egyszer a hajón. Aztán jött Anglia. Nem volt ám díszkapu. Bransley­­ben angolul tanítottak bennünket. A tanárok nem tudtak magyarul, csak mutogattak. Heti 12 schilling©! kaptunk, ami­ért három doboz ciga­rettát vehettünk. Én nem akartam bányában dolgozni. így Bilingham­­ba kerültem egy magán­céghez. A munkaidő nyolc órája alatt két mázsás dróttekercseket raktam vagonokba. Meg­állás nélkül. Ha meg­álltunk, ránk kiabált egy öreg. Kértünk könnyebb munkát. Hiába. Egy hét alatt öt és fél fontot ke­restünk, azonban az el­ment a kosztra, mert nem bírtuk örökösen a birkahúst és egyebeket. Rövidesen elegünk lett az itteni munkából. Az elszámolásnál nekem 12 font járt volna. Csak né­gyet adtak meg, a töb­bit lefogták, mert kije­lentettem, hogy haza akarok jönni. — Hogy sikerült visz­­szajutnia Magyarország­ra? — Az bizony nagyon nehezen ... Hatan Lon­donba szöktünk. A v " röskereszt teát és kek­szet adott. De nem segí­tettek többé rajtunk, mert hazaindulók Ámí­tunk. Eladtam ruháma . ebből éltem. Két-három éjszaka pályaudvari vá­rótermekben aludtunk. a „Lord úr“ hazajött Aztán a rendőrök innen is kizavartak. így kerül­tünk az üdvhadsereg há­zába. Itt a bolondokkal egy fedél alá jutottunk, mert későn érkeztünk. Képzelheti azokat a je­leneteket ... Csavarog­tunk .., Egyszer Puskás­sal is találkoztunk. »Na. mi van, srácok?« — kér­dezte és pénzt mutoga­tott nekünk dicsekedve Aztán megkerestük a magyar követséget és anyám pénzén hazajöt­tem — Még pár kérdést.. Milyen a magyarok helyzete kinn és a lá­gerekben? — A magyarok a leg­nehezebb munkát kap­ják, mindenhol keve­sebb bérért. Az angol munkások nagy része ezért nem is szereti a disszidenseket, ha ma­gyar beszédet hallanak, elfordulnak. Egyszer be­ültünk egy vendéglőbe, ahol angolok kártyáz­tak. Nekünk nem en­gedték meg ugyanezt, még a rendőröket is ki­hívták miatta. A láge­rekben? ... Ott néhány fasiszta dicsekszik, erő­szakoskodik. de még ott is vannak, akik szembe­­szállnak velük ... Kü­lönben. az ott nem élet. Sokan kívánkoznak ha­za ... Jönnek is ... — Milyen az angol munkások életszínvona­la? Én nem láttam, hogy ott olyan jó len­ne a munkások élete. Abba a gyárba, ahol én dolgoztam, autóval egy munkás se járt, de mo­torral se nagyon. Vi­szont láttam dolgozókat rongyosan, láttam mun­kanélkülieket az utca­sarkon énekelni és a pénzért a sapkájukat tartani. Az üzemben munka után vödörben mosakodtunk. Egyszerre 30—40 ember is várt egy­másra. A gyárban ke­ményen hajtják az em­bereket. Ez nem tréfa, ez így van. Most láttam, mi a hajcsár-rendszer.. — Milyen tanulságot vont le magának ebből a kis »kirándulásból«? — Április 17-én érkez­tem vissza. Én többé so­ha nem teszek ilyent. Elegem volt a »paradi­csomból«, egy életre .. . Ez az én igazi hazám, itt akarok élni, dolgozni Az interjú véget ért. Szabó Tibor, egy ma­gyar özvegyasszony egyetlen fia leszámolt az illúziókkal. Visszament a Cukorgyárba, ahol 900 forintot keres és azt odaadja a mamának, aki visszaadta neki meleg otthonát, a szülőföldet. Senki nem tett neki szemrehányást, senki nem vonla felelősségre itthon. A haza édes anya­öle visszafogadta a meg­tévedt fiút Csákvári János. a Szovjetunió és a népi demokrá­ciák szövetkezeti és felvásárló ke­reskedelmének lemásolására, de a Szovjetunióban és a népi demokra­tikus országokban a felvásárló ke­reskedelem — a baromfi és tojás felvásárlása is — szövetkezeti kéz­ben van. Sőt több helyen a szövet­kezeti felvásárlási kereskedelem fel­dolgozó iparral ia rendelkezik. A ta­pasztalatok tehát azt bizonyítják, ez a helyes út. Mi most a feladat? Hogyan lehet­ne a Baromfifeldolgozó Vállalat munkáját segíteni? 1. A legfőbb feladat, véleményünk szerint az, hogy a felvásárló appa­rátus munkáját megjavítsuk,; mert lehet munkamódszerükön változtat­ni. Kell, hogy a felvásárlók ne csak áruátvevők, hanem ténylegesen fel­vásárlók, kereskedők is legyenek. Ne várják azt, hogy he|yükbe vi­gyék az árut, hanem szlorgalmasan járjanak utána, kutassák fel. 2. Helyes árupolitikát kell alkal­mazni, olyat, amely a többtermelés­­re ösztönöz és egyben biztosítja _ a több árut. Ezzel ugyanis el lehet ér­ni azt, hogy a jelenlegi felvásárlási ingadozást megszüntessük és az át­meneti időszakot minél jobban lerö­vidítsük. így folyamatoson biztosít­hatnánk a baromfifeldolgozáshoz a kellő mennyiségű nyersanyagot. Szerintünk helyes lenne, ha a Ba­romfifeldolgozó Vállalat vezetői és dolgozói elgondolkodnának e megál­lapításokon. Egyben kérjük őket, hogy azt az energiát, amelyet az el­lenforradalom óta arra fordítanak, hogy hogyan lehetne a fölctajiűves­­szövetikezetektől a baromfi- és tojás­­felvásárlást átvenni, inkább fordít­sák a MÉK és a földművesszövetke­zetek közötti kapcsolatok megerősí­tésére és elmélyítésére. A munka így sokkal pontosabb, gördüléke­nyebb lesz. A kapcsolatok kiszélesí­tése hozzájárul eredményeink ^ nö­veléséhez, —- ennek pedig elsősor­ban a népgazdaság látja hasznát. Bracbna János . MÉSZÖV igazgatóságának elnöke. Valóban nem volna helyes, ha olyan megoldáshoz nyúlnánk, amely csorbítaná a földművesszövetkezeti munkát. Nem is ezt akartuk koráb­ban megjelent írásunkkal. Segíteni akartunk és hisszük, hogy a MÉSZÖV válaszának is ez a célja. Megoldást, megoldást! Az Élelmi­­szerügyi Minisztérium vegye fontoló­ra a Baromfifeldolgozó Vállalat ter­melési problémái megoldásával kap­csolatosan elhangzott javaslatokat és elgondolásokat és válassza miha­marabb a legcélravezetőbb utat. (Szark.) it lllll Konyvsorsjáték Az olvasó emberek, könyvbarátok és szerencsejátékot kedvelők legna­gyobb örömére a nyár folyamán megrendezik а IV. könyvsorsjáté­kot. Sokfelől hangzik el vélemény, mely a legjobb, leghasznosabb nye­reményjátéknak nevezi a már köz­kedveltté vált módszert. Itt nines mit veszteni — mondják legtöbben -, hisz azok a sorsjegyek, melyeket nem húznak ki nyereménnyel, név­értékben beválthatók. A nyári könyvsorsjáték az előbbi­ekhez hasonlóan sok értékes nyere­ménnyel lepi meg az érdeklődőket, vagy inkább a szerencséseket. Ezút­tal is két főnyereményt sorsolnak ki: egy Pannónia motorkerékpárt és egy 16 500 forintos zeneszekrényt. A tárgy-nyeremények között egy 1800 forintos Orion rádió, egy 3900 forintos magnetofon, egjy 5500 forin­tos televízió, egy 4500 forintos le­mezjátszó . és egy 1480 forintos Don­gó segédmotor szerepel. Kisorsolnak továbbá három nyereményt: ezer­ezer forint értékű könyvet és egy könyvespolcot. Végül tizenöt szám egyenként 1000, százötven szám 200, háromszáz szám 100 és háromezer szám 40 fo­rint értékű könyvet nyer. A sorsjegyek ára megegyezik az előbbiekkel. Az egész jegy tehát 29 forint, a fél 10 és a negyed 5 forin­tért máris kapható minden köny­vesboltban és a bizományosoknál. — Mokka és mogyorós tejesoke­­ládét hoz forgalomba májusban az édesipar.

Next

/
Thumbnails
Contents