Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-26 / 121. szám
8 m^jUS *3. Kultúrházat építenek a somogyiádi KISZ-íiatalok Somogyjádon még nem nagy múlttal dicsekedik a Kommunista Ifjúsági Szövetség, hiszen csak márciusban alakult meg a szervezet, de az eltelt két hónap azt mulatja, hogy a fiatalok szívvel dolgoznak az ifjúsági szervezetben. A törzsgárdába azt a húsz főt lehet számítani, akik elsőként léptek be a KISZ-be. Ma már negyvenen vannak, fiúk, lányok vegyesen. A földművesszövetkezet nemrég zászlót ajándékozott a KlSZ-fiataloknak, akiket az utóbbi időben két nagy téma foglalkoztat főként, a labdarúgó és a röplabdacsapat szereplése és a kultúrház építése. A labdarúgó csapatuk ugyanis nemrég alakult és már három bajnoki mérkőzés van mögötte. Az elmúlt két vasárnap ifjúsági találkozón vettek részt. 12-én Bogát-pusztán, ahol a röplabda és a futballcsapatuk mérkőzött, 19-én pedig Hetesre utaznak gépkocsival, ifjúsági találkozóra. Gondolkoznak azon is, hogy szerveznek egy táncegyüttest, de nincsen hol fellépmök. Somogyjáéon ugyanis egyáltalán nincs kultúrház. így tehát színdarabok sem lehettek. Ha táncmulatságot akarnak rendezni, azt vagy az iskolában, vagy a tanácsház udvarán csinálhatták csak. Ezek után az áldatlan állapotok után határozták el egy KISZ-gyűlésen, hogy kultúrházat építenek. Ez áprilisban volt. Most pedig már a tanácsházán vannak az áprilisi gondolatok, papírra fektetve, melyen ez a felírás olvasható: Somogyjád község ifjúsági kultúrházának tervrajza.« Ez az ifjúsági kultúrház 25 méter hosszú lesz, 8 méter szélességben, 3x6 méteres beépített színpaddal, amelynek két oldalán lesz a férfi és női öltöző. Az építkezés 252 000 forintba kerül, de ebből a társadalmi munka és a segítségül kapott anyag értéke 125 000 forintot levesz. A többi pénzt a községi tanács biztosítja a községfejlesztésből, adórészesedésből és a malom nyereségrészesedéséből. Sietni kell, mert a télen már játszani akarnak a kultürházban — mondja a tanácstitkár elvtárs. Legalább a falakat fel akarják építeni és tető alá hozni az épületet, hogy a téli estéken már legyen hol összejönni a fiataloknak. Véglegesen csak a jövő év végére készül el a jádi fiatalok kultúrotthona. S ha mindig úgy dolgoznak, mint az első két közös munkanapon, 19-én és 20-án, akkor az idei télen már nem kell az iskolában szoroskodni a táncolóknak. —к— Az Akadémiai Kiadó legközelebbi kiadványai Az Akadémiai Kiadónál a közeljövőben megjelenik Mikszáth Kálmán összes munkáinak hatodik kötete: Beszterce ostroma, a nyáron pedig a hetedik kötet: Szent Péter esernyője. Júniusban adják közre a XX. századi magyar irodalom dokumentumait ismertető sorozat első, József Attila: A kortársak szemében című kötetét. A napokban kerül nyomdába Lukács György: Az esztétika alapjai című, több éve készülő tanulmányának kézirata. Rövidesen megjelenik Kardos Lajos munkája: A lélektan alapjai. Schulhof Ödön szerkesztésében augusztusban összefoglaló kézikönyvet adnak ki Magyarország ásvány- és gyógyvizeiről. Számos illusztrációval jelenik meg Győrffy János Erdészeti rovartan című munkája, amelyhez hasonló témájú összefoglalás több évtizede nem volt Magyarországon. Gépkocsi-behozatalunkról Személygépkocsiparkunk növeléséért ebben az évben három baráti .országból hoznak be autókat. Az NDK-ból 350 Wartburgot vásároltunk, amelyek már meg is érkeztek és nagy részük el is kelt. A napokban fejeződik be 300 Moszkvics kocsi szállítása a Szovjetunióból, Lengyelországból most kezdték meg az importáló vállalat, a MOGÜRT szakemberei a Warszawa személyautók átvételét, amelyből 500-at kapunk. A csehszlovák kereskedelmi partnerekkel most is tárgyalásokat folytatnak a vállalat megbízottai további szállításokról, és az NDK-ba is eljuttattak egy újabb igényt, mert még mintegy ezer kocsi vételére van devizakeret. Mind a csehszlovák, mind a német autópiacon viszonylag későn jelentkeztünk és a készleteket már más országok lekötötték, s így nem döntöttek arról, hogy a szerződésekben foglaltakon kívül mennyit tudnak Magyarországnak szállítani. 1ARRA JÖN EGY VÁNDOR Würzig és Knurzig úr Berlinből Lipcsébe utazik. Luckenwalde környékén egy tehéncsorda mellett száguld el a vonat. — Szép volt ez a 817 tehén! kiált fel Würzig. — Hogyan állapította meg ilyen gyorsan a számukat? — álmélkodik Knurzig: — Megszámoltam a lábukat és elosztottam néggyel — felel Würzig. Mire Knurzig: — Nem lehetett volna egyszerűbben? Jön arra egy vándor és így szól: — Dehogynem. Csak meg kellett volna számolni a szarvakat és a farkakat és elosztani hárommal. — Mondja kérem, miért futnak ezek itt körbe-körbe? — kérdi egy anyóka a könnyűatiétikai versenyen. — Aki első lesz, díjat kap magyarázza egy szakértő. Jön arra egy vándor és így szól: — És a többi miért szalad? A sötét országúton megáll egy gépkocsi. — Ezek az átkozott gyertyák! — káromkodik a vezető. Jön arra egy vándor és így szól: — Úgy kell magának, miért nem halad a korral! Használjon villanyt gyertya helyett! — Ki mond nekem egy olyan állatot, amely hason mászik? — kérdi a tanító. — A kígyó — szó! az egyik gyerek. A gyík — így egy másik. — A teknőc — mondja egy harmadik. Jön arra egy vándor és így szól: — A tetű. Маске úr elvesztett óráját keresi az erdőben. Jön arra egy vándor és így szól: — Bizonyára megállt az órája, maga meg tovább ment. Ketten azon vitatkoznak az úton, vajon ml fontosabb, a nap vagy a hold. Jön arra egy vándor és így szól: — Természetesen a hold. Nappal amúgyis világos van. — Besurranásos lopást követtek el május 17-e és 21-e között Horváth István gyékényesi lakos házában. A tolvaj 400 forint értékű ruhaneműt vitt magával. DC í pi k filmekből Jelenet az Yvette millió című filin'ől. A Hajnalodik című film egv'k jelen étéből KÉSZÜL A VILLANYORGONA A Budapesti Rádótechnikai Gyár újfajta elektronikus orgonát készít. Ez a villanyorgor.a mintegy 42 elektroncsőből, erősítőkből, áramátalakítóból, hangszínezőbői áll. öt oktávos, s egy billentyű benyomásával több hang szólal meg. Szerkezete, hangolása sokkal egyszerűbb, mint a régié. A fúvós hangszerektől a vonós hangszerek: >; minden hangszin játszható rajta. Az elektronikus orgona első példánya rövidesen elkészül. Bemutatása után az igényeknek megfelelően sorozatban gyártják majd. A gyerek élete olyan, mint a virágé. Ha nem gondozzák segítő kertészek, elnyomja a gyom. Ha magára marad azzal a sok újdonsággal, ami a világban minden nap hivalkodik előtte, fogságába kerül a csavargás bűvös körének, mely eleinte a mozik előtti kéregetés, később pedig a tolvajkodás felé tágul csupán. Ha hazamegy este? Megverik, mert elmaradt és lógott, fis így mennek a vágok melyek lassankirít »összevágták- a látszólag gondatlan gyermekévekből, az élet némafilmjét, a sorsot. Fzáz kis sors él Szöllősqyörökön a Fővárosi Tanács Gyermekre velő O’ 'honában. Száz 7—in éves fiú. akiknek túlnyomó többsége budapesti és akik a II. Hl. és IV. osztályba járnak és állami gondozottként, vagy egyéb nevelési kényszerek miatt vannak itt. A lakóépületet körülvevő hatalmas park helyevkint olyan, mint egy dzsungel. Csak a fürkésző szerjt veszi észre a. bokrok közé kígyózó csapásokat, ahol rendszeresen el szokott tűnni a pandúrok elől a rabló, esetleg Sólyomszem vezetgeti ütközetre indiánjait. Egy kis lakó lépdel előttem, kalauzolván egy sátorhoz, mely bedőlt ugyan, de nemsokára szebb formában csinálják meg itt a fáit között, mert a »sátorban jól el lehet lenni". összekarmolt lábai arról árulkodnak, hogy nem hanyattfekve tölti el a délutáni szabad időt, az irodában lévő levél pedig arról, hogy Deák Mátyás második osztályos legénynek korán kijutott azokból a jókból, amelyeket még később is ráért volna megismerni. Néhány sor anyjának az intézet igazgatójához írott leveléből, melyben azt kéri, hogy fiát a nyári szünetben is gondozzák: »... 4 gyermekem van, 1953 óta a férjemtől különváltan élek züllöttsége és részegsége miatt. -— Hol laksz Pesten? — kérdezem tőle, miután megállapítottuk, hogy a sátor valóban megfelelő hely a csomagban érkezett koszt elfogyasztására. — Na hol is?... Nem is tudom pontosan. Ott bent fel van írva. é.P Ső-NZök Mikor voltál otthon utoljára? — Tavaly nyáron. De néha szoktam haza írni. Meg a testvéremnek is. Ök is intézetben vannak. Ilona és Anna Bicskén, Sanyi Fonyódon. — Édesapád mit dolgozik? — Por-dói veret — mondja. De öt nem ismerem. M rí? — Mert akkor vette a mutter férjül, amikor én már itt voltam. — Ezt a nagyon nagy bölcsességet ugyanolyan közömbös arccal mondja, mint azt, hogy kettes tanuló. Azon inkább rágódik, hogy kimondja-e titkos vágyát, miszerint sofőr akar lenni. Jfözber. odajön néhány pajtása és bele-belc szólnak a beszélgetésbe, úgy mint akiknek mindenük közös, még a sorsuk is. Hiszen ők nagyjából mindent tudnak egymásról. Egy bizonyos Kemény László iránt érdeklődöm, mire a következő információt kapom. — Az nem tud mondani semmit, annak nincsenek is szülei — de azért előkerítik azt a szőkehajú, vízszemű legényt, aki beszéd közben vagy a földet, vagy a bokrokat nézi, de rám soha nem tekint. Gondozási könyvecskéje szerint három helyen volt nevelőszülőknél, míg bekerült a nevelőotthonba. Efelől faggatom. Semmit nem tud róla, csak anynyit, hogy volt valahol, de már régen. Milyen tanuló vagy?- Kettes.- Édesanyádat mikor láttad?- Már nem tudom.- Hogyan emlékszel rá?- Sehogyan. Csak annyit tudok, hogy Kemény Katalinnak hívják, többet nem. Rokonaid vannak? Nem tudom.- Nem is szokott levelet küldeni senki? Nem. Nem hiányzik ez? Nem tudom. — Szeretnél édesanyáddal találkozni? — Nagyon szeretnék — mondja és sóhajt egyet. — Ha azt mondaná, hogy menj el vele, elmennél? El én, mindjárt is. T assan egész kis hallgatóság verődött össze és a csomagokról beszélgettünk, mire valaki felvilágosít, hogy »Nem kunyizós ám ő! Ha adnak neki, eszik, ha nem, nem-". Ki tudja, talán ez az egyetlen családi tradíciója?! Feltűnik a csoportban egy szomorú nézésű, csendes fiú. Okos, barna szemei vannak és nem kotyog állandóan, nem akarja felhívni a figyemet magára. Megtudom, hogy Vadnai Györgynek hívják és a harmadik osztályba jár. Mire egy kicsi pufók fiú sietve hozzáteszi, hogy ő az osztály legjobb tanulója, hogy kitűnő. Kis fadarabot tördelget, amint üldögél mellettem. — Mik a szüleid — kérdem. — Nekem nincsenek szüleim. Apukám 1950-ben meghalt. — Es anyukád? Az is, tavaly. — Egy nagyobb darab fát tör le, aztán elhajítja. — öngyilkos lett. — Hallgatás mindenütt. Szeretted anyukádat? Igen, mert ő is szeretett engem. — Nem szokott apukádról beszélni, hogy miért halt meg? — Nem,. Nem is szeretett róla beszélni. Ilyenkor mindig sírni szokott. Aztán meg azt mondta nagyanyám., hogy ne is kérdezzem. — Dolgozott anyukád? — Igen, gyárban. De aztán megbetegedett. Alighanem tüdőbajt kapott. Mindig eljárt a doktorhoz és amikor hazajött, sírt. Azt mondta, azért, mert a doktor mindig esik azzal küldte el, hogy jöjjön el holnap és ilyenkor mindig azt mondta anyuka, hogy ővele nem törődik senki, meg, hogy egyszer úgyis öngyilkos lesz. En féltem, amikor az iskolából mentem haza, hátha már öngyilkos lett anyuka. És egyszer bekövetkezett. Felöltözködött anyuka és akkor a nagymama kérdezte, hova megy. Azt mondta az orvoshoz. Es bement a hálószobába. Azt hittük, valóban elment. A bátyám és én elindultunk az úttörőtáborba. Es amikor mentünk le, akkor fordult be o. mentőautó az udvarra. És akkor mondták, hogy anyuka leugrott a harmadik emeletről. Mit is kérdezzen ezután az ember, ettől a. kilenc éves kisfiútól, akinek utolsó emléke egy oszszetört testű asszony. A kis szünetet senki se meri megtörni, még a pajtásai se, akik pedig már biztos hallották a történetet. Kint a bokrok mögötti tisztáson játszanak és azt éneklik, hogy »Kis kacsa fürdik, fekete tóba", ö kezd el megint beszélni. — Aztán a nagymamával éltem, meg a nénikémmel. Nagyanyám már háromszor is volt nálam, pedig hetven éves. És mindig ír levelet. Azt írja, hogy jó legyél, kisfiam! A nagymama valahol messze Kispesten nyugodt lehet, mert a kisfia jó gyerek, s biztos, ember lesz belőle, talán éppen rádiómérnök, ami szeretne lenni. A kis csoport leghosszabb tag^ ja Papp József soroksári fiú, háta mögött majdnem négy elemivel, néhány szökéssel, csavargással és egyéb bravúros dolgokkal. Két éve van itt, s ez alatt többször megszökött. Szeptemberben egész hazáig eljutott. — És anyukád otthon mit. mondott — kérdem. — Azt, hogy szégyelheted magadat. Nem kaptál ki? — Nem, mert akkor még nem voltak összeállva apukával. — Miért, elváltán élnek? Igen, időnként többször is, mert apukám iszákos. És ilyenkor anyukámat is, meg engem is meg szokott verni. Egyszer úgy megvert hogy kirepedt a bőr a lábamon. — Miért vert meg? — Mert a barátaimmal el voltam sokáig, és nem mentem haza időben. Egyszer megnéztük a Hamlet-et kilenc órakor és éjfélit; tartott. — Kik voltak a barátaid? — Azok mind nagyon rosszak voltak. Anda Tibi az már 15 ér>es volt és neki mindig volt pénze. Engem sokszor befizetett a moziba és állandóan együtt csavarogtunk. — A.nyukádat miért verte apád? — Nem tudom. Biztos, mert részeg volt. Amikor négy, vagy öt éves voltam, akkor úgy megverte, hogy csupa kék volt. Aztán kikergetett bennünket a házból és egy másik nőt hozott oda. — Hol dolgozik apukád? — Csepelen, raktárban. — Sokat keres? — Nem tudom mennyit, de sokat eliszik belőle, még kölcsön is szokott kérni és azt mind nekünk kellett megfizetni. — Mi akarsz lenni? — Hát.. .géplakatos ott, ahol apuka dolgozik! — Mert én nemsokára elmegyek innen. Tetszik tudni, itt ésak negyedikig lehet az ember. Azt mondta anyuka, hogy többet nem ad be sehova, mert unalmas neki otthon egyedül és akkor én vele Lszek. meg dolgozom... Ifinek ilyenek, kinek olyanok a vágyai. Itt a kis közösségben mind szabadjára eresztik a nyargaló vágyakat, a »majd" fele — hiszen most itt nincs semmi gondjuk. Az otthon mindent megad nekik, és tanítók, nevelők azért dolgoznak, hogy száz gyereket megtartsanak az ember név viselésére. S minden külsőség és jellembeli érték azt igazolja, amit reggelente elharsoanak az árbocrúdra kúszó zászló előtt: »Mi vagyunk az új seregek, bátran nézünk a jövőbe". KIRÁLY ERNŐ
