Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-23 / 118. szám

Csütörtök, 1957. május 23. SOMOGYORSZÄG 5 / 1 • • f • M*\jj j * -u I síi 1 V Я ’ Ш-Ч í©(® • T йте w ЩШ... Вм/ \my\Sy —r^-^f 2 • Ki/c utazhatnak a moszkvai VIT-re? Két hónap van még hátra, hogy Moszkvában, a Központi Lenin Sta­dionban megnyíljon a világ haladó ifjúságának hatalmas seregszemlé­je. Két hónap nem nagy idő, legfel­jebb annak lehet türelmetlen a vára­kozás, aki mindenképpen ott akar lenni a moszkvai fesztiválon. Az egész világ ifjúsága készülődik és minden országban nagyon nagy az érdeklődés a VIT iránt. Igen érde­kesen alakult néhány kapitalista kormány VIT-tel kapcsolatos állás­pontja is az utóbbi időben. Ameri­kában, Spanyolországban, Görögor­szágban pl. VIT előkészítő bizottsá­gok alakulhattak. Talán a görög példa mutatja leginkább a világifjú­sági találkozó értékét. A görög kor­mány ugyanis hozott egy határoza­tot, amely szerint Görögországból hivatalosan egy fiatal sem utazhat a nyáron Moszkvába. Ezt a határoza­tot nemrégen visszavonták. Éppen, mert ilyen nagy a nemzetközi ér­deklődés, nagy kitüntetést jelent minden fiatalnak, hogy országának ifjúságát képviselheti a moszkvai VIT-en. Előzetes számítások szerint mint­egy 35 ezer külföldire számítanak Moszkvában, akik majd nézői és részvevői lehetnek a rendkívül gaz­dag műsornak. Magyarországot 1000' —-1100 fős küldöttség képviseli. Ez a' kontingens országos viszonylatban elég kevésnek látszik, s éppen ezért nehéz dolog lesz bekerülni a »-keret­be«. A tervek szerint 405 munkás- és parasztfiatal, 55 egyetemista, 20 kö­zépiskolás, 15 úttörővezető, valamint a fegyveres erőktől 60 fő képviseli majd a magyar fiatalságot Moszkvá­ban. Ezenkívül 180 főt tesznek ki a sportolók, akik között hatvanan I olyanok lesznek, akiknek semmilyen minősítésük nincs, csupán a VIT- kupa megnyerésével szereztek jogot a Moszkvába utazásra. A kulturális küldöttség 211 tagból áll. Ezt a kül­döttséget művészeti csoportok, szó­listák, énekesek, táncosok alkotják majd, azért, hogy számot adjanak a többi nép fiai előtt a mi országunk művészetéről. Továbbá a KISZ tervbe vette, hogy az ifjúsági szövetség vendégeként meghívnak a VIT-re számos idős munkásmozgalmi harcost, egykori KIMSZ-tagokat, és azokat a fiatalo­kat, akik az ellenforradalom napjai­ban fegyverrel a kezükben álltak a munkáshatalom mellett. Bogó László, a KISZ Somogy me­gyei titkára elmondotta, hogy a me­gyét tizenegy fiatal képviseli majd Moszkvában. Ebből négy munkás, hét pedig parasztfiatal lesz, mivel Somogy főleg mezőgazdasági jellegű megye. Eközött a tizenegy fő között azonban sem MTH-s, sem vasutas, sem diáikfiatalok nincsenek, mert őket központilag jelölik ki. A moszkvai küldetésnek két fő követelménye van: a politikai meg­bízhatóság és az, hogy valóban azok menjenek a VIT-re, akik megérdem­lik. Ezt a KISZ-ben, illetve az EPOSZ-iban végzett munka alapján döntik el. A küldötteket az alap­szervezetek választják, de a megyei vezetőségnek joga van a választást módosítani. Mivel a magyar küldött­ség összlétszámúnak 30 százalékát teszik ki a lányok, ezért a somogyi fiatalok küldöttségének is ilyen for­mán kell alakulnia. Ezek szerint két­­három lány kap majd helyet a so­mogyi fiatalok küldöttei között. Előzetes számítások szerint kb. hatmillió forintba kerül a magyar \ delegáció kiküldése, azért a Kom-j munista Ifjúsági Szövetség elhatá-t rozta, hogy a pénz nagy részét saját u erőből teremtik meg a fiatalok. Es-’J pedig úgy, hogy az ifjúsági szerve-.) zetek a hátralévő időben előadáso-'A kát, műsoros esteket rendeznek, s ezek bevételéből járulnak hozzá ач fesztivál költségeihez. A KISZ az-|i zal a tervvel is foglalkozik, hoigy or-W szágos tárgysorsjátékot rendez, ® amelynek bevételével szintén a VIT-л alapot növelnék. ® A magyar küldöttség külsőségek-® ben is méltóképpen képviseli majd;! ifjúságunkat. A fiúk galambszürke® tropikál ruhát, fehér nylon inget, a® lányok ugyanilyen anyagiból ízlésese szoknyát és halványkék, háromne-W gyedujjas nylon blúzt viselnek majd,® Mivel igen sok fiatal van, aki ал" hivatalos delegáción kívül is szeret-® ne a VIT-re utazni, ezért illetékesei szervek tárgyalnak a szovjet ható-*): Ságokkal a turistautazás lehetőségei-® ről. Hírek szerint ötszáz fiatal jut-® hatna ilyen módon Moszkvába. Ha a.)j tárgyalások eredményre vezetnek, a® turistautazás lehetőségeit közük, de® több mint valószínű, pályázat alap-3j ján döntik el, hogy kik alkossák ezt® az ötszáz fős csoportot. Ez érthető is.® hiszen nem ötszáz, de ötezer fiatal’]] is akadna, aki szívesen lenne a közel® egy hónapig tartó VIT-en. «« К. E. — Az Állami Népi Együttes Ka-J posvárott vendégszerepei július 10-® én a franciaországi körútja során® nagy sikert aratott Kisibojtárral. AJ magyar balett világhírű képviselői a® Rákóczi-sporttelepen lépnek majd® fel. *)' AZ IFJÚSÁG SPORTHIRADÚJA A VIT-labdarúgó Kupa eddigi mérkőzéseiről Ismeretes, hogy hét csapat részvételével Kaposvá­rott VIT-labdarúgó kupa versenyeket szervezett a KISZ. A labdarúgó küzdelmek már megkezdődtek és ezideig három selejtező mérkőzést bonyolítottak le. E mérkőzések eredményei: Textilrnűvek—Építőipari Vál­lalat 6:1; Vaskombinát—Építőipari V. 0:0; Gépjavító Vállalat—Húsipari Vállalat 4:2. A hetedik csapat, a Kaposvári Cukorgyár erőnyerő volt. Szépséghibája e versenynek, hogy a győztes csapa­tok nem kerültek tovább, mert olyan játékosokat sze­repeltettek mind a Textilrnűvek csapatában, mind pe­­dik a Gépjavító együttesében, akik a szabályok szerint nem játszhattak volna. így aztán a K. Építők, K. Hús­ipari Vállalat és sorsolással a K. Vaskombinát csapata jutott tovább a cukorgyári fiatalok mellett. A verseny további párosítása a következő: Építők —Vaskombinát, Húsipari Vállalat—Cukorgyár. E mér­kőzésék győztesei bekerülnek a döntőbe. Körzeti atlétikai verseny Lábodon A járási atlétikai bajnokságot megelőző körzeti versenyt Lábodon rendezték meg, amelyen hát iskola sportolói vettek részt. A verseny előkészítésében segí­tett a helyi traktoros sportegyesület, a tanács, a párt­­szervezet, a földművesszövetkezet, mely ötszáz forinttal járult hozzá a költségekhez. Ezen az összegen sportér­meket vásároltak, melyeket a legjobb eredményt elért sportolók között osztottak szét. Az iskola szülői mun­kaközössége sem ismert fáradságot. Bosznai Gyuláné vezetésével részt vettek az előkészítésben és gondos­kodtak arról, hogy hűsítő ital, málna és fagylalt állan­dóan kapható legyen. A nagyszabású atlétikai versenyt a község dolgozói, de a környékbeli községek dolgozói is nagy érdeklődés­sel nézték végig. A kispajtások nagy igyekezettel, jó kedvvel versenyeztek egymással az elsőségért. Azért folyt a verseny, hogy ki kerül be a járási bajnokság döntőjébe. Jó eredményt értek el magasugrásban és futásiban. A kerékpárverseny, a 4x100 méteres váltó­fűtés, valamint a röplabdamérkőzés ugyancsak nagy érdeklődés közepette folyt le. A labdarúgómérkőzés a kutasiak győzelmével végződött. A délelőtti előmérkő­­zések után a déli órákban a versenyen részt vett több mint száz tanuló az állami gazdaságban ebédelt meg. Kitűnő sertéspörkölt várta a sportolás közben meg­éhezett és elfáradt pajtásokat. A délutáni döntőmér­kőzések után az első három győztes: Kutas 72 ponttal, Lábod 66 ponttal, Kuntelep 50 ponttal távozott a ver­senyről. A jólsikerült verseny megrendezésében nagy érdé-}) műk van a pedagógusoknak is. Meglátszott a verseny­zőkön, hogy pedagógusaink nagy gondot fordítanak a tanulók testi nevelésére is. Dicséretet érdemelnek a versenyen részt vett pajtások, akik mindvégig fegyel­mezetten viselkedtek. Hetvenhét pajtás mellére került fel a sportérem, többen oklevelet kaptak jutalmul. Re­mélhető, hogy ezek a pajtások a járási versenyen is megállják majd helyüket. Dorcsi Sándor Fiatal kaposvári atléták seregszemléje Május 17-én, a délutáni napsütésben szépszámmal gyülekeztek az általános iskolás tanulók a Dózsa-pá­­lyán, hogy szemtanúi legyenek a városi atlétikai baj­nokságnak. Az ünnepélyes megnyitásra felvonuló paj­tások nagy létszáma már seittette. hogy nagy és remél­hetőleg színvonalas küzdelmeknek lesznek szemtanúi az összesereglett iskolások. A nagy érdeklődés érthető is. hiszen az egv'k legszebb, legklasszikusabb sportág­ban, az atlétikában mérték össze erejüket városunk legfiatalabb atlétái. A versenyt még izgalmasabbá tet­te az a tény, hogy a megyei művelődésügyi osztály serleget ajánlott fel annak az iskolának, amely a ver­senyben a legtöbb pontot gyűjti össze. Nagy volt az izgalom a nézőtéren egy-egy döntő alkalmakor. (Sajnos, sok fegyelmezetlen pajtás össze­tévesztette a versenypályát a nézőtérrel és elhagyta helyét.) Boldogan tapsoltak a Május 1 utcai iskolások, amikor a fekete, göndörhajú diáktársuk, Kovács Já­nos, könnyedén ugrotta át a fiú magasugrásban győ­zelmet jelentő magasságot. Ugyanilyen lelkesen haj­ráztak a szabadságparki iskolások, amikor látták, hogy a hosszúlábú iskolatársuk, Bogdán Ferenc győztesként szakítja el a célszalagot a 60 méteres fiú síkfutásban. Továbbá, amikor kedvenc »Pestijük«, Juhász Árpád bajnokként hagyta el a fiú távolugrás helyét. A lányok sem maradtak el a jó eredmények el­érésében. Nagy volt az öröm a Sétatér utcai tanulók között, amikor látták, hogy az ő lány-pajtásuk, Cselei Mária kezéből szállt legtávolabb a kislabda. Boldogan ünnepelték a Vöröshadsereg úti általános iskolások ruganyos lánypajtásukat, Hermann Annát, aki a ma­gasugrás bajnoka lett. Az öröm viszont a szabadság­parki iskolások táborában volt a legnagyobb: a ver­seny végén ők vehették át a győztes iskolának járó serleget. Szabadságparki pajtásak! Ez a verseny örömet je­lentett nektek, mert győzni jó érzés. De ne felejtsétek, hogy a további győzelemig még több és még szorgal­masabb munka kell. Tarnóczai István. ^^ondolaiok a ballagáson T)úcsúzunk és elmegyünk, a mi jj időnk lejárt... — énekelitek, tj utolsó éves középiskolások. Vállato- У kon a tarisznya, kezetekben a ván- i dorbot. Felejthetetlen ez a nap szá­­'í motokra, de aggodalommal teli a !’ társadalomnak. Mit visztek a tarisz-I nyában? Hogyan bont szárnyat a mi ) diákifjúságunk? Bíznunk mindnyá­­> jótokban nem könnyű feladat, mert II egyszer már közületek többen el­­fordultak tőlünk, jobban hittek Г. azoknak, akik semmit sem adtak, у csak üres, felelőtlen ígérgetéseket. i Mielőtt a küszöböt utoljára átlé­­piték,' s az utolsó istenhozzádot in­i’ titek, emlékezzetek vissza arra, l hogy mit kaptatok a néphatalomtól. 'j Lehet, hogy most a tanulás, a napi I« lecke jut eszetekbe, mi nem erre i gondolunk. Mi büszkék vagyunk ar~ i ra, hogy más életet tudtunk bizto­• sítani ifjúságunknak, mini a műit. I Hadd mondjak el egy kis történetet \ a negyvenötben letűnt világból. • Nem részletesen, hanem csak rövi­­. den írom le egy falusi fiatal életét, I az idő filmjét visszapergetve . Tizenegy éves a kisdiák, s a taní­tás még javában folyik, a nyári va­káció még csak hírnökét sem küld­te, de nincs kitartás, a szülők to­vább nem bírják, libapásztornak kell adni a kislegényt. Egy reggelen az apjával kézen fogva a városba mennek, gyalog, mert kettőjük úti­költsége 1,20 pengő, annyi pénzt 14 kilométerért kiadni nem lehet. Ez az út újdonság a fiúnak, szomorú­ság az apának. S elérkeznek az em­berpiacra, A tágas tér közepén Kos­suth szobra áll meggyalázva, mert ő szabadságot hirdetett, azért har­colt. Hol van itt a szabadság, talán ott, ahol a kulákok apró pénzt ígér­nek az emberekért, ott, ahol a ke­gyetlen zsarnokok 11 éves gyerme­keket vásárolnak egy évre, éhbé­rért, erejük, életük kiszipolyozásá­ért? De kísérjük legénykénket. Öt is megvásárolják. Bármilyen keveset ígérnek is érte, az apa kénytelen odaadni. S viszi őt az édesapa he­lyetti »apa«. Felülnek a szekérre. Ó, milyen nagy boldogság szekéren utazni, talán a gyeplőt fogni, az os­torral csattogtatni, de vajon édes­apja szemében miért csillog a könny? Ö nem örül ennek?... Csa­lódik a kislegény: »Hátra a sarog­lyába« — szól az új »apa« kemény, ellentmondást nem tűrő hangon. Odakuporodik a gyerek, neki гди is jó, hiszen ő szekéren csak akkor utazott, ha az utca porában játszva, arra haladt egy szekér, s felkapasz­kodott a saroglyába. Halad a szekér, már kint járnak a határban. Előkerül a tarisznya, igazi szalonna, fehér kenyér. Neki is vetnek egy darabot, de íze kese­rű, mert szeretet nincs hozzá, ami pedig nem is kerül pénzbe. Éhes, de nem eszi meg, mert a sírás foj­togatja. Eszébe juj édesanyja, aki csal$ fekete kenyeret adhatott, de az is edes volt. Elalszik... A szekér halad... Az öreg j nap simogatja, nevet rá, s ez az összes, ami jói kap. Míg ő alszik, a gazda és a felesége eldöntik a sorsát... — Libapásztor­nak vettem fel, de úgy látom, eszes kölyök, jó lesz kisbéresnek. — Eny­­nyit szólnak róla, s megérkeznek. — Kelj fel már,j mert a hasadra süt a nap!... — Az ébresztő szavak után lekászálódik az udvarra_ Sza­lad a gazda hasonló korú fia: — Apuka, nekem hoztad őt paj­tásnak? — Nem, neked játékot hoztam, 15 pengőért. — Megtántorodik a mi kis legényünk. 15 pengős játék, s érte, az élő játékért 10 pengőt és 2 má­zsa gabonát adnak 'egy évre. Öt ott hagyják, a gazda fia megy apjával, hogy megnézze a pompás játékot. S előkerül az öreg béres, ráncos arcú, fáradt ember. Ő ejbreszti fel ká­­bultságából a fiút: — Szegények vagytok, ugye? kérdi, s már magában folytatja —, másképp nem hiszem, hogy ilyen fiatalon elengedtek volna. — Meg­fogja kezét, s vezeti az istálló felé, közben a lovak szerszámát veti vál­lára, s mennek. — Itt lesz a helyed — egy ágyra mutat az istálló sarkában. — Oít meg az enyém — int fejével egy ha­sonló heverő irányálba. — Engem így hívnak: Mihály öregbéres. Ne­ked mi a neved? Pityu... Így csak anyád szólított. Pista leszel te, mert a gazda fia a Pityu­­ka Újabb tőrdöfés kis szívébeit: ez* után a megszokott nevét sem hall* hatja... De nagyon hosszú lenne történe­tem, ha mindent leírnék. S múltak az évek. Pistánk szívében a dur­vaság, a kegyetlenség, az emberte­lenség mély barázdákat szántott. S mire 18 éves lett, ütött a szabad­ság órája. A felszabadító szovjet hadsereg oldalán fegyvert fogott azért, hogy segítsen megsemmisíte­ni a rabság igáját, az emberkupe­­cek hadát, akik elrabolták gyermek­korát. A kivívott szabadságot félt­ve őrzi Pista és millió, meg millió magyar. Nekik köszönhetitek, hogy nyugodtan tanulhattátok. Tj1 rdemeljétek ki! bizalmukat, s most, hogy az életbe kikerül­tök, tegyétek a tarisznyába a szent fogadalmat: szabadságunkat nem adjuk, a tőkések restaurációját meg­hiúsítjuk! Fogjatok össze a mun­kásokkal, parasztokkal, ők két ke­zük munkájával, ti pedig a népi állam iskolájában megszerzett tu­dástok gyümölcsöztetésével építsé­tek. szépítsétek a mi szabad, füg­getlen, szocialista Magyarország un­kát. M. I. A KISZ ÉS AZ EPOSZ HÍREI Hetesen 12 község fiataljai talál­koztak vasárnap. Öt község fiatal­sága színes kultúrműsort adott. A hetesi találkozón szerepelt a Ka­posvári Textilrnűvek KlSZ-szertve­­zetének kultúrcsoportja. Ünnepélyes tábortűzzel zárult a felejthetetlen nap. Igaion, Göllén és Kadarkúton színvonalas műsorú találkozót tar­tottak a fiatalok a VIT előkészüle­teinek jegyében. A találkozót tánc­­mulatság követte. A KISZ-szervezetekkel karöltve az EPOSZ-szervezetek is késaülnek a VIT-re. Az ádándi EPOSZ-szer­­vezet művészi boros-készletet készít VIT ajándékként. Szóládon, Balafcon­­őszödön, Balatonszabadiban az EPOSZ-szervezetben VIT-zászlót hí­meznek. Telekiben somogyi bicskát faragnak VIT-ajándéknak. Ve?? г A ballagás után rög­tön a parkba szöktek. Csak sétáltak, egy­más mellett és olyan sugárzó volt az arcuk, hogy nem lehetett azt megületődés \ nélkül nézni. Benne volt eb­ben minden: a keserű, fájdalmas búcsúzás az iskolapadtól, a szere­tett társaktól, a szigo­rú és most mégis ked­ves tanároktól. Volt ab­ban valami a szoron­gásból az új élet iránt, amely oly titokzatosan mered eléjük, szinte meg sem értik. A sze­mek sarkában ott rez­geti még az icipici könnycsepp a sírás után, karjaik őrizték a barátok, az apák, az anyák meleg ölelését, azt a kétségbeesett és mégis drága szorítást, amely oly ritka a hoz­zátartozók között, de becsesebb a világon kitörni. De még vár­mindennél. nak... Ök mégis otthagytak mindent. Ott maradtak a szülők, a barátok, a sírás, a mosoly, az is­kola. Amíg folyt a régi szertartás, akkor is egymás mellett voltak, igaz, hogy csak gondo­latban. Ezt meg kellett mondani egymásnak, ha másképpen nem, azzal, hogy találkoz­nak. S most ott mennek egymás mellett. Ünne­pélyesen. Kicsit elfo­gadva. Félszavakkal is értik egymást. Most először szeretnek és még nem vallották meg egymásnak és senkinek sem. A néma szavak ott ülnek a szá­jak szegletében, a sze­mek sugarában és ké­szülnek börtöneikből Majd eljön az este a sugaras parkban, vagy az utcán véletlenül megtalálják egymás kezét és fogják, szo­rítják, mintha soha nem akarnák eleresz­teni. Aztán találkoz­nak a puha ajkak és összetörnek a szavak bilincsei. Egy sudár, feketeha­jú, copfos kislány, meg egy pattanásos, vajsi­ma arcú nagyfiú egy­szerre érték életük két nagy fordulójához, egy­szerre léptek ki az élet és a szerelem kapuján. Szép nap, szép talál­kozás ... Őrizzétek, gyerekek, mint a drága kincset. Jpj, el ne gu­ruljon, el ne olvadjon kezeitekbefi, el ne ég­jen a szívetekben ...-íj-.

Next

/
Thumbnails
Contents