Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-23 / 118. szám
4 80M00Y0RSZAG Csütörtök, 1957. május 23. SOMOGYI NÉPMŰVÉSZEK AZ UTOLSÓ DUDÁS A dudának olyan szólása van, hogy az egy egész bandát képez. Egymaga viszi a nóta erre-arra kanyargását és ugyancsak maga képezi hozzá a kíséretet is. Ennélfogva tehát a dudásnak igen fontos szerepe van néminemű zenés mulatozásokon, légyen az kézfogó, vagy a fonó éjszakába nyúló táncos vigalma. Azaz csak volt, mert a dudások már nem igen cifrázhatják vasárnap délutánonként, a kutyabőrből a billentyűlikakon át előnyomakodó levegőt különféle talpalávalókra. A tengernyi nóta bent szárad az ágy végébe dugott hangszerben, melyet most öreg Jankovics Imre bácsi pusztogat kifelé, egyrészt, hogy bemutassa néhányunknak, milyen is az igazi duda tulajdonképpen, másrészt, hogy еду-két nóta erejéig szóra bírja régóta hallgató pajtását, öreg hangszerét. Közben csak úgy okulásképpen elmondja, hogy 15 éves korában már dudásnak számított ő is a berzencei 11 dudás mellett. — A mostaniak közül akadna-e valaki, aki tanulná? — kérdem. — Egy berzencei gyerek járogat ide hozzám, tudta is kicsit próbálgatni azt, hogy »Kukorica csutája, sebös a rózsám szája...» dehát gyönge. Nem lehet, na! Mire aztán teljes egészében kikerül a hangszer a szem elé, már tudom, hogy Jankovics Imre bácsi hogyan szokott a fonóban kedvet csinálni néhány vers-nótával. És a duda élettörténete is ismert: hogy 1907- ben, esküvőjekor vette Horvátországban, s azóta még mindig megvan. Na persze, nem minden darabja, mert hiszen az ember is kopik, nemhogy a kutyabőr, meg a faféleség. (Lám az egykori 12 berzencei dudás közül már csak egy veszi fd néhanapján a hangszert, a többiek elmentek, még a dudát is itthagyták, de nem vette fel senki.) Szóval tudom, hogy a duda tömlőjét már Jankovics bácsi csinálta, úgyszintén a bőaőt és nem kevésbé a sípokat, melyek a legjobban romlanak a használásban. Ilyen prológus után kerülhet csak sor a zenére. Előbb azonban fölcsatolódik a fújtató a balkarra, mire ilyen megjegyzést kell tenni: — Mert én fújtatóval fújok, a másikak meg tüdővel. A bőgő hosszúi szárát meg át kell vetni a jobbvállon, ezzel szemben a kutyabőr tömlőnek a jobb hónalj alaH kell helyet kapni. Az ujjak elfoglalják helyüket a billentyülyukakon. aztán néhány próbafúvás következik. Igen ám, de itt-ott eléggé kiszáradt már az öreg csutora is, s a bőgőt különösen össze kell stimmelni a többi sípokkal.-» Na, öreg! — mondja, miközben nem kedvére való összhangot kapott az első megszólításkor a hangszerétől. — Ejnye, te. — Néhány csavarés következik és újabb próba. — Te! Néd e, hát ilyen vékony vagy?! — Megint próba. — AM! A ztán megszólal, már nem ap** ró vakkantásokkal, hanem orgonaszerű szárnyalással a feledésre ítélt hangszer. Az öreg ujjak cifrázzák, remegtetik a hangot, miközben Jankovics Imre bácsi felső teste ingatásával nyomatékosítja a duda szavát. »Csak azt mondják, hogy én korhel vagyok, Éjjel-nappal a csárdában vagyok. Nem iszom én senki kontójára, Szeret engem a csaplárosné lánya.« Aztán meggyorsul az ütem, a duda mulatni kezd, mint (hajdanában a fonóban az a négy legény, négy lány, akik erre a zenére járták a kettős ]palotást, a ' négye'stáncot, esetleg a »kettes pulkát«. Mostanra csak a duda cifrázó szava beszél, meg az öreg lábak kicsiny mulatozása. »Erre gyere, rózsám, nincsen sár, Nincs is az ajtómon semmi zár. Sárga kilincs van az ajtómon, Rózsa nyílik az ablakomon.« Még egy cifrázás, aztán elhallgat a zene. Mint amikor régen a mulatozók megálltak röpke pihenésre. Az öreg dudásnak azonban jólesik a régi szüneteknél hosszabban nyugodni. — Hát énnekem valamikor nagyon sokat kellett dudálnom — így az öreg. — A farsangot vasárnap kezdtem és szerdán végeztem... Hű, az vót ám a jó. Ha még egyszer húsz éves lehetnék! Most 72 éves. Miközben lepakolja a dudát az asztalra, arról beszél hogy tulajdonképpen milyen is volt az az idő, amikor beállítottak á berzencei csordáslegényhez, hogy »Imre, gyere el estére dudálni!« — Itt van, ezt nézze meg — tér át egy másik témára —, én ezt is szerettem. De azért a dudát jobban! Ez hosszifurulya. No, figyeljen ide. Odailleszti ez alsó szájaszéléhez a furulya végét, egyet-kettőt belefúj vallatásképpen, aztán szemeit beb"hunyogatva cifrázni kezd egy igen szép nótát. A hangszer nagyon halkan szól, mintha csak súgni akarná a szépet. — Hát ismerte-e ezt? — kérdi. Nem, Ez betyárnóta vót. így van e: »Hírős betyár Patkó származásom, Hatvanhét vármegyét végig körüljárom, De a hírős betyárt sehol sem találják, Tiszát átugratom, Dunát átúsztatom, Zsandárok kezükbe soha nem juthatok.* — Hehe, hát ilyen híres legények voltak a somogyi betyárok. Tudja, valamikor a betyárok az erdőben hosszifurulya szavára mulattak, mert az halkan is szólt, szépen is, éppen nekik való volt. Néhány tüzesebb dal cifrázása után megint csak a dudára kerül sor. Mert azért csak ez a kedvence. Ezzel játszott a rádiónak is, ezért kapott 1955. augusztus 20-án kitüntetést, mint népművész. — Legkedvesebb nótáját játssza — mondom én. — Hát mind kedves, de azért megpróbálom. Eléneklem. »Jaj, de bánom, amit cselekedtem, Hogy teveled szerelembe estem, Beleestem szerelembe, szóval Sajnálom, de nem tehetek róla.« Tf'zt■ tanultam meg legelőbb dudálni — mondja. Azt azonban feleségétől tudom meg, hogy az igazi nótája az, hogy »Földönfutó gyermekeim a világot járják...« S amikor ezt énekli, még a könnyei is jönnek... öreg dudásnak, az utolsó dudásnak nem nehéz elkönnyezni a régi idők emlékét, s elkönnyezni a hangszerpajtás elárvulásái. KIRÁLY ERNŐ Új sakk-szakkönyv Szokolezkl j: Megnyitások (sakkszakmű). Szokolízkij nemzetközi mester könyve egyik legkorszerűbb megnyitáselméleti könyv. Részletesen ismerteti 1955-ig a leggyakrabban játszott megnyitásokat, röviden érinti — megmagyarázza — az egyes megnyitások kialakulását, a megnyitások szellemét. A könyv három részben tárgyalja a témát. Az első rész a nyílt megnyitásokat, a második rész a félig nyílt megnyitásokat, a harmadik rész a zárt megnyitásokat közli. A szovjet mester könyve komoly nyeresége a nemzetközi sakk-szakirodalomnak. A POLITECHNIKAI OKTATÁS célja — módszere — eredménye Rendkívül hasznos és sokak számára követendő kezdeményezés tanúi voltunk hétfőn délután. Igaz, ötven meghívott közép- és általános iskolai tanár és szakember közül csak 10—15-en jöttek el a bemutatóra, a többiek távolmaradását joggal kifogásolhatjuk. Nem mintha a meghívó kötelezett volna valakit a megjelenésre, ám az itt szerzett tapasztalatok hasznosak, ezt minden jelenlévő megállapíthatta. Lőczi Zoltán, a technikum igazgatója rövid bevezetővel kezdte a tapasztalatcserének is nevezhető bemutatót. Bejárta az ország számos iskoláját, ahol eredményesen folytatják már a gyakorlati oktatást, s az itt szerzett tapasztalatokat mondta most el példaként. Ezúttal csak néhány gondolatot tudunk olvasóink elé tárni Lőczi elvtárs előadásából, s igyekszünk a leglényegesebbeket, melyekből okulni lehet. A politechnikai oktatás célja közismert: sokoldalú elméleti és gyakorlati képzettséggel rendelkező fiatalra van szükség. Ez a szocialista nevelés fő célkitűzése. Tehát nem elegendő - a múlt gyakorlatához hasonlóan — elmélettel megtömni a gyerek fejét, hanem úgy kell tanítani, hogy a gyakorlattal saját maga tudja igazolni sz elmélet helyességét. Szükséges a gyakorlati oktatás, ezt számtalan példa igazolja. Berakásos húsáru készítő csak egy van az országban, a gomba tartósítását egy ember tudja szakszerűen elvégezni, de mindkettő átadná tudását. Mi lesz, ha sírba viszik tudományukat? Vagy. A cukorfőzők kevesen vannak, a munkafegyelem is laza náluk, mert a gyár rájuk van utalva. De tudásukat rejtegetik, nincs aki átverve tőlük. És még számtalan példa. Meg kell hát tanítani az Ifjúságot, hogyan lásson a gyakorlathoz, és hogy megszeresse azt. Tárgyi és személyi feltételek szűk. ségesek ehhez. Minél tökéletesebb a technikai felszerelés, annál sikeresebb az oktatás. Ez nem jelenti azt, hogy kezdetleges eszközökkel nem lehet gyakorlatra nevelni a fiatalokat. A személyi feltétel: leleményes tanárok és tanulni vágyó fiatalok. Három munkaterület állhat rendelkezésre: a laboratórium, a tanműhely és az üzem. Az első kettőben elsősorban (de nem kizárólagosan) a pedagógushoz fűződik a nevelés feladata, az üzemben pedig a szakemberekhez. A Cukor- és Édesipari Technikumban az önállóságra nevelés a fő elv. Ezt már gyakorlatban mutatta be Lőczi Zoltán igazgató. A Ill/а. osztályos lányok szakipari gyakorlatot végeznek a laboratóriumban. Hármas csoportok, brigádok vizsgálják egy-egy kísérleti asztalnál a cukorgyári termékeket. Teljesen önálló munka. így sok hibát követhet el a tanuló, de maga is jön rá hibáira, s ebből többet tanul, mintha figyelmeztetnék. A szaktanár nem határozza meg pontrólpontra a feladatot, de vizsgálja a gyakorlat kialakulását, s jelenléte feltétlenül fontos. Czinka Márta a második termék pép vizsgálatát végzi, s oly határozottan mondja el munkájának lényegét az érdeklődőknek, mintha tanítani akarna. Egy másik kislány a melasz cukortartalmát vizsgálja, a harmadik refraktométer segítségével határozza meg a melasz szárazanyagtartalmát. S mindegyik növendék végigmegy minden munkafolyamaton. Ha valaki tévedne, a szomszédja kisegíti. Munkafüzetükbe bejegyzik a cukorgyári eredményt és az iskolai vizsgálat eredményét is. A jegyzetkészítés azonban csak másodrendű a gyakorlat mögött. És mit tesz a tanár a gyakorlat előtt? Nem készíti el ő a gyakorlatot, az is a diák munkája. Csupán két előkészítő órát tart, mely közlő, bemutató jellegű és megismerteti a tanulókat az új anyagokkal, eszközökkel. S csak akkor bírál, értékel, ha befejeződik a gyakorlat. Ez a módszer önállóságra készteti, neveli a diákot és ugyanakkor megszeretteti a gyakorlati munkát, hisz érzi, hogy nem szorul már mankóra. S ez lelkesít... A másik teremben a redukáló cukor meghatározása folyik. Nagy Vali közben képletet diktál a táblára, mert a tanár «-hogy is alakul ez?« kérdésére nem kötelező, de jó válaszolni, hiszen tudja... Egy emelettel feljebb biológiai gyakorlat folyik. Endrédi Erika kétszikű szár keresztmetszetén végzi az edény nyalábok vizsgálatát, Foszák Péter cukorkristályokat keres a mikroszkópon, s a többiek is türelmesen, kedvtelve, szórakozva tanulnak. A jövő évben »kis cukorgyárat« építenek be az iskolába és maguk gyártják majd a kísérletekhez szükséges cukrot. Hihetetlen sok nevelői lehetőség rejlik a gyakorlati oktatásban! A laboratóriumi gyakorlat, mint mondottuk: önállóságra nevel, de ezen kívül fegyelemre, gondosságra, tisztaságra, egészség és testi épség védelmére. S hogy mennyire hasznos a politechnikai nevelés, azt bizonyítják az intézet múlt években végzett diákjairól érkező hírek, akik becsülettel megállják helyüket a munkában is. A gyakorlati nevelés bemutatása sikerrel végződött. A jelenlévők is okultak, s láttak néhány hasznosítható módszert, de maguk is elmondták észrevételeiket, s ezeket szívesen fogadták a technikum tanárai és diákjai. Igen, csak így, csak a politechnikai oktatás meghonosításával lehet valóban az életre nevelni fiataljainkat, csak így tudják megszeretni és megbecsülni igazán a fizikai munkát. JÁVORI BÉLA ELLENŐRZŐ PORTYÁN KAPOSVÁRI NÉPBÜFÉ Az idő nyomott. Viharos szél kavarog. A Népbüfé nyitott ajtaján savanyú, meleg borgőz- és ételszag tódul az utcára. A púlton egymásután koppanak a teletöltött poharak. Egy.. .kettő... A részeg esőkabátos marokra fogja a poharakat és mintha semmiben lépkedne, álmatagon »fuvarozza« őket az állóasztalkához. A cimborák már nem igen ismerik meg őt, csak a sör színére figyelnek fel: újabb szállítmány... Aztán még ‘egy... harmadik... mígnern össze nem folyik minden. A pénztáros gondolkodás nélkül szakítja le a blokkot és a kiszolgáló gépiesen nyúl érte. Elveszi. Tölt. Naponként ezerszer. .. Már nem érzi a borgőzt, semmivé foszlana í előtte a sorsok: a holt forgalma az első...! Keresem a felírást: »Ittas állapotban lévőknek szeszes italt nem szolgálunk Ki...« Nem lelem. De minek is hoznák vele dilemmába az ittas, szürkeKabáíost. Fölösleges a falra írni egy olyan elméletet, amelyet a gyakorlat itt nelyben megcsúfol. Né »ein -a pusztító szenvedély« mindennapos áldozatait. Egy-két mámoros délután.. .tengernyi sör, sok pálinka, aztán megcsömörlés és néhány nap múlva kezdődhet minden elölről. Otthon pedig kétségbeesett bánat ül a szíveken és pokol az élet. De ők már aligha tudnak magukon segíteni és ha mások sem kísérlik meg ezt, akkor vége mindennek. — Miért szolgálnak ki ittasoknak szeszes italt, amikor tiltja a rendelet? — kérdem az eladót. —... A részeg rászedi a józant, hogy váltsa meg helyette a blokkot. Hát igy is fel lehet fogni a dolgot, de ez semmiképpen sem helyes. Az üzlet alig néhány négyzetméter, 15— 20 ember szorong benne. A büfé három alkalmazottja könnyedén ellenőrizhetné, szeme lőtt larthmrá az ittasokat. Persze ehhez nekik is ki kellene lépniük a közömbösség elefántcsonttornyából. Gondolni az alkohol áldozatainak otthonára, egy kicsit emberneK és nemcsak gépies eladónak lenni. Próbálják megj Lehet, hogy csökken a forgalom, de a könny és a bánat is. •>01 PS rSPMPPPROl A Csemegeboit eladóterén tisztaság, rend. De gyerünk a raktárba, ahol nem pásztáznak naponként a szemek. Mi van a sötétben? A villany gyér fénnyel önti el a raktárhelyiséget. Az áruk szépen sorakoznak a fiókban, a polcokon. A kövezet szemétmentes. Be miért állnak üresen a polcok? — Az édesáru tárolási helye üres — mondja Fodor Imre, a bolt vezetője. — Sajnos, nem tudjuk belőle kielégíteni az igényeket, olyan keveset kapunk. A FüSZÉRT összes cukorkakészlete sem több, mint jelenleg a miénk. Milyen a forgalom? — A tél óta nagyot zuhant. A téli halmozás az oka. Újra kimegyünk. Szabad egy konzervet? Tessék. Olvasom a felírást. »Májkrém. Szavatossági idő lejár 1957 februárjában.« Miért tartogatják ezt még mindig? Legtöbbször még határidő után is jók — csattan a válasz. ?!!! Erről a »legtöbbszörről« már vannak tapasztalataink. Most nem bontjuk fel a dobozt. Reméljük kivonják a forgalomból, mielőtt még felbontóját kellemetlen meglepetés érné. MÁVAUT-BÜFÉ Hogy ez egyáltalán büfé-e, az erősen kétségbevonható. Tnkább hasonlít valami erdei menedékházhoz, mint városi MAVAUT büféhez. Szemét, papírlepedők, zúzott, kormos ablakok... — Mióta törölt az ablak ' — kérdem a pénztárost — Van két éve. — A pókhálót nem szokták leszedni a sarokból? Mikor tisztították az ablakokat? — Az ablakot festés óta befröcsköltek, de azt hiszem, még a jövő ilyenkort is így érik meg...(!) — Legfőbb ideje lenne már, ha kicserélnék ezt az egész.,. (!) — kapcsolódik a beszélgetésbe a kiszolgáló. Senki sem törődik vele. Az egészségügy, a higiénia itt fogalom. Pirulva távozom. Nem, még ezekután sem mondhatunk le arról, hogy Kaposváron végre tiszta, a városhoz illő MÁVAUT-váró büfé legyen. VÁROSI VENDÉGLŐ miSZNŐrS 4 RD 41 Tótágast álló felfordulás. Meszelnek, festenek, takarítanak. A Városi Vendéglő most veszi tavaszi tisztasági fürdőjét. Arvolt Istvánná, az üzletvezető felesége másodmagával súrolja a festékkel fröcskölt ablakokat, pedig kint még javában folyik a festés. — Nem nézhetem el ezt az undorító rendetlenséget. Azt akarom, hogy tiszta legyen az ablak, még ha festenek is. Lehessen rajta kilátni... A MAVAUT-váró elhanyagolt, piszkos ablakai után jólesik ez a körültekintő gondosság. — Bor, sör, hűsítő ital van bőven. Azt szeretnénk, ha jól éreznék magukat vendégeink. Még ha meg is kell érte dolgozni... Igen, mi másutt is szeretnénk jól érezni magunkat. Ott is, ahol még nőm tapasztaltuk ezt a gondosságot. Még ha meg is kell érte dolgozni. .. 13. SZÁMŰ VENDÉGT.Ő A csapos úgy mossa el a poharakat, mint ahogyan azt a szabály előírja. Hiba nélkül. Most az egyik vendég visszahozza a kiürített két poharat. Eléje teszi. — Kérek még kettővel... Az eladó öblítés nélkül újra tölti őket. Nem gondol rá, most követi el a hibát. A poharakat közben öszszecserélte és nem lehet megállapítani, melyik pohár kié volt... CORSO CUKRÁSZDA Nagy a forgalom. A helyiség mindig zsúfolva. Sajnos sokszor túlságosan is. Ez derül ki a panaszkönyv egyik oldaláról is, amely egy szinte ölremenő, hely miatti veszekedésről számol be. Ahol jó a fekete és finom a 'fagylalt, nem is lehet rajta csodálkozni. így ugorhatott 160 ezer forintra a havi forgalom Is. A cukrászda dolgozói még sincsenek megelégedve. Többet lehetne tenni akkor, ha nagyobb mennyiségben kapnának darabárut. Bandi és a deszszert-szeleteken kívül alig akad más. — Hol készülnek a krémesek? — Néhány házzal odébb, a volt Fenyvesi-féle épületben. Gyerünk hát néhány házzal odébb. A CUKRÁSZMŰHELVBÉN Nyomda volt, most cukrászmúhely. Innen indulnak el a rétesek, a sütemények, no és naponként mintegy 500 kg fagylalt kerül innen a cukrászdák fagylaltos bödöneibe. A feladat, amelyet a cukrászoknak el kell végezni — nagy. A környezet a feladatokkal fordított arányban áll. Kétségbeejtően rossz. A pokoli hőségben félmeztelen cukrászok sütnek-főznek, a homályos helyiségbe nem jön elég fény. Nem tudja az ember, min szörnyűlködjön jobban: a füstös, és szennytől fekete falon, az évek óta elhanyagolt, égett, koszos fásládákon, a negyvenszer— negyven centiméter nagyságú két mosogatónk), amelyben 30—40 literes edényeket kell tisztítani, vagy azon bosszankodjék-e, hogy a Vendéglátóipari Vállalattól már évek óta könyörgött, munkakörülményeket megjavító ventillátornak még ma sincs se híre, se hamva. Az már egyenesen elképesztő, hogy az 500 kiló fagylaltot tizenhatszor főzik meg és a hűtésével órákig elkínlódnak. A tisztiorvos? — Járt itt kérem, beírja a maga észrevételeit, tiltakozik, aztán marad minden a régiben. — Mit írt be legutóbb? — »Egy héten belül ki kell meszelni a helyiséget. A sütőlemezeket nem lehet a földön tartani. (Hogy hol tartsák, azt a tisztiorvos sem tudta megmondani.) A Vendéglátóipari Vállalat nem állít száraz fát a tüzeléshez. 15 fok helyett csak 7-re hűti le a levegőt a fagyasztó gép. A dolgozók fürdőhelyiségében cukrosdobozok halmaza tornyosul. Az élelmiszer szállító kocsi ütött-kopott, tisztasága erősen kétségbe vonható. — Egyszóval kérem — mondták a cukrászok — lehetetlenek a mi körülményeink. Tegyenek itt végre valamit. Ez a gondolat motoszkál bennem, amikor kilépek: Tegyenek a cukrász műhelyben végre valamit. Rendet, tisztaságot, adják meg az eredményes munkához a szükséges jó feltételeket. De nem holnap, hanem még ma! Szegedi Nándor
