Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-23 / 118. szám
Csütörtök, 1957. május 83. ______________________________________SOMOGYORSZÁG _______________________________________ 3 135 ezer tonna cukorrépa Az évi cukorgyártás sikere jórészt már a koratavaszi hónapokban, a szerződés idején dől el. Sikerül-e biztosítani a feldolgozáshoz szükséges répamennyiséget — ez a gondolat foglalkoztatta az idén, október után a Kaposvári Cukorgyár vezetőit, dolgozóit. A borúlátás nem volt indokolatlan, Jiiszen több termelőszövetkezet a feloszlás miatt nem jöhetett már számításba. Az elműt évek e téren elkövetett hibája sok dolgozó parasztot tartott vissza a szerződéskötéstől. A szerződtetés idején a gyár szerződtető apparátusa nagy lendülettel látott munkához. Segítségükre siettek az időközben kedvezően megváltozott szerződtetési feltételek. Nőtt a parasztság cukorrépatermelési kedve. Az előírt terv szerinti szerződtetési területnek ennek ellenére is csak 85 százalékát sikerült leszerződni. A minisztérium az idén a leszerződött terület után adta meg a gyár cukorrépa-feldolgozási tervét, amely több mint 135 000 tonna nyersrépát tesz ki. A cukorgyáriak véleménye szerint ez a mennyiség azért a jelenlegi termésviszonyok mellett biztosítottnak látszik. Ez természetesen a cukorellátásra nézve távolról sem megnyugtató, hiszen tavaly a feldolgozásra szánt cukorrépa mennyiség elérte a 162 000 vagont is. Ezekből a számokból kitűnik, hogy az idén bizony gondot okoz a cukorellátás. 99 százalékos eredési mutat az új gyümölcsös A Kutasi Állami Gazdaságban is nagyarányú gyümölcsös telepítését kezdték meg ez év tavaszán. A jákói üzemegység határában, a kiskorpáéi részen haladó vasútvonal mentén 200 kát. holdon készítették elő- a talajt mélyforgatással és tőzeggel, valamint mésszel altalajtrágyázást is végeztek. Az így előkészített területen ültették el a kétéves alma-, barack- és szilvafa-csemetéket. A gondos munkát mutatja az is, hogy az elültetett gyümölcsfák 99 százaléka megeredt és pár év múlva a vonaton utazók hosszú percekig gyönyörködhetnek majd a virágbaborult, vagy terméstől roskadozó, szép gyümölcsösben. Az elültetett gyümölcsösben a fasorok közeit is kihasználják: burgonyát, cukorrépát és dinnyét, takarmánynak pedig édescsillagfürtöt vetettek el. A burgonya és tíz hold dinnye,v valamint a cukorrépa kísérletképpen került a talajba. Azt akarják megfigyelni, hogy az ily módon altalajtrágyázott terület milyen termést ad. Cikkünk nyomán Megjavult a kenyérellátás A Somogyország május 4-i számában »Nemcsak igével él az ember« címmel levelezőnk tollából cikket közöltünk. Panaszolta, hogy Csorna községben már egy hete nem lehet kenyeret kapni. Ha van kenyér, akkor is hiányos az ellátás. A dolgozók vagy kenyér nélkül élnek, vagy távoli utat tesznek meg a mindennapiért. 1 Cikkünkre a Csorna és Vidéke Földművesszövetkezet az alábbiakat válaszolta: »A Somogyország május 4-i számában közölt kenyérellátási hiányossággal egyet értünk. A panasztevő jogosan kifogásolta a rendszertelen kenyérellátást. Mint ahogy panaszában írta is, szövetkezetünk valóban Tóth András attalai kisiparostól szerezte be a kenyeret, a megkötött szerződés alapján. Tóth András azonban négy községet nem tudott ellátni, ezért Szabadi és Csorna községek kenyérellátásának biztosítása végett a Sütőipari Vállalathoz fordultunk segítségért, amely hetenként kétszer, a vásárlók megelégedésére, a boltvezetők előzetes rendelése alapján már ki is szállítja a szükséges mennyiségű kenyeret. Szövetkezeti üdvözlettel: Rajnovics János ig. elnök.« A FALU SPORT- ÉS KULTURÁLIS ÉLETÉBEN IS jelentős szerepet játszanak a földművesszövetkezetek. Pusztakovácsiban épp a napokban vették át a helyi sportkör irányítását az fmsz dolgozói. A pusztakovácsi fmsz hathatós anyagi segítséget is biztosít az új földművesszövetkezeti Meteor-sportkörnek. LÁTSZAT , es VALÓSÁG Nehéz volt októberben tisztán látni az eseményeket. Nehéz és bonyolult küzdelmet kel lett vívniuk a kommunistáknak októberben, ha harcolni akartak. Mégis sokan voltak ilyen kommunisták. Ezek, ha kellett, csellel is éltek. Eközben életüket is kockára tették. Voltak ilyen emberek a hadseregben is. így pl. Csurgó Sándor főhadnagy is, akiről a Cukorgyár helytállásáról írt cikkünkben, mint »árulóról« írtunk. A látszat tette ezt és azok a körülmények, melyek között nem lehetett teljesen eligazodni, amelyek között az egymásban való bizalom sokszor csorbát szenvedett. Azt írtuk róla, hogy fegyvert szállított a gyárba az ellenforradalomnak. Ez volt a látszat. A valóság pedig az, hogy a kaposvári hadosztály politikai osztályán dolgozó elvtársak — köztük Csurgó főhadnagy is — látták, hogy a fegyverek a fasiszták és egyéb deklaszszáltak kezébe jutnak, mert a »Megyei Nemzeti Bizottság« ezt határozatba hozta. Ekkor jutottak arra a döntésre, hogy katonai »megbízottként« kimennek az üzembe és ami lehet, elkövetnek, hogy elszabotál iák ezt a rendelkezést. így is történt. A cukorgyári fegyverekért egy többszörösen büntetett, régi katonatiszt, Szokodi Tibor érkezett, akit ez üzemből senki sem küldött, akit a »nemzeti bizottság« bízott meg ezzel. Ez az ember aztán mint az árnyék, követte a főhadnagyot. Figyelte tevékenységét. Hiába figyelt. Csurgó főhadnagy, az üzem néhány vezetőjével egyetértésben, addig ha lógatta a fegyverek kiadását, amíg a szovjet csapatok meg nem érkeztek. Abban a két napban az ellenállás hiábavalóságát és helytelenségét magyarázta a dolgozóknak és a munka folytatását biztosította. Célját azonban nem mindenkinek mondhatta el. így sokan még november 4-e után sem ismerhették tevékenységének igazi rugóit. A cikk után azonban minden tisztázódott. Csurgó Sándor főhadnagyról örömmel írhatjuk: A néphadsereg hűséges tisztje volt és maradt, aki kitartott mindvégig esküje, a népköztársaság és a párt mellett. Dicséret jár neki érte. cs. J. Jlli láj az ёсщ iziaciek? NEGYVENÖTIG a káptalani birtokon c^elédeskedett. — Meggyülöltem az úiá rendszert, nagyon sok bajom volt vele. — Ennyit mond Győréi Lajos arról a korszakról, amely elrabolta íljusugaval együtt erejét, s a szenvedélyes szavakból érzi az ember a gyűlöletet a kapitalizmus iránt, a szavakban kimondatlanul is benne foglaltatnak az irtózat gondolatai: soha többé nem akarunk urak rabszolgái, megalázott kizsákmányoitjai lenni. A demokrácia földet adott neki is, akárcsak a többi szenyéri szegényembernek. Akkor még nem tudta, nem értette meg, amit később nagyon is jól megtanult, hogy kinek köszönheti a-szabadsagot, a földet, a házat, mindent. Azóta de sokszor korholta saját magát, amit tett, belépett a kisgazdapártba. Aztán nem találta ott a helyét. Saját szemével látta, saját fülével hallotta a gazdag parasztok sugdolózását: nem tartják közéjük valónak. Egy szép napon ott is nagyta a kisgazdapártot. Becsapottság, íélrevezetettség érzete fojtogatta lelkiismeretét. A vele egyívású szegényemberek körében, a Nemzeti Parasztpártban szabadabb, frissebb volt a levegő. Az élet formálta, alakítgatta az ő tudatát is. A rabságot a kommunisták számolták fel, ők adtak földet, szabadságot, s ami után életén át vágyakozott, amit megkapott, minden a kommunisták kezéből, szívéből, harcából való. Ez a felismerés ' vezette el a kommunista párt kapujáig. S núelőtt zörgethetett volna, ajtót nyitottak, az épület belsejébe hívták. Esze, szíve, értelme parancsának kívánsága teljesült, amikor ebbe a pártba került. Az igazságát, élete értelmét megtaláló ember vágya hevítette, s a tenniakarásl Szívvel-lélekkel, az igaz, őszinte, egyenes emoer hitével szerette meg a pártot. Ötforintos tagsági díjat fizetett a kötelező két forint helyett. S úgy megállta a helyét a munkában is, ahogy az igaz kommunistához illik. Ötvenéves fejjel huszonegy napig egyfolytában huszonhatezer négyszögölről vágta le a gabonát, egymaga 332 munkaegyseget csinált. Ma is vallja, bár a múlt őszi események viharos forgataga őt is kisodorta a szövetkezetből — hogy tiszta meggyőződésből lépett a tsz-be. Viharfelhők száguldtak végig a falun tavaly október—novemberben. Győréi Lajos bácsi saját magán érezte, mit csinált az ellenforradalom. Emberi méltóságában sebesítették meg az ellenforradalmárok. Sohasem felejti el, milyen álnokul csalták tőrbe. Még jól emlékszik rá, hogy az egyik októbervégi napon szomszédba hívták beszélgetésre. Semmire sem gondolt, bátran jártikelt a faluban, amikor az ellenforradalmárok rátörtek a népi rendszerre. Akik jóakarólag figyelmeztették, ne menjen sokat az utcára, mert vannak, akik pályáznak életére, azoknak a magabiztos ember nyugalmával felelt: ha agyonütnek, sem állok el az elveim mellől. NEM IS SEJTETTE, milyen bosszú készül ellene a szomszédban. Többen vitatkoztak az italos levegőjű szobában. Győréi Lajos alig lépett be az ajtón, az alattomos hívók afpnnyomban nekiestek. A haditervet kifundáló Tóth Csorszó Gyula szenyéri' kulák, az idős ember nyakaba ugrott, fojtogatni kezdte és fejét a falhoz verte. Szerencsére voltak ott józanabbul gondolkodó emberek, s lefogták a vérengző hajlamú kulákot. S aki azt hinné, teljes joggal, hogy a gyilkolásra kész kulák elnyerte a felelősségrevonást, az bizony téved, mert az illetőnek, sajnos, a haja szála sem görbült meg. Pedig a nép érdeke és a becsületérzés, a proletárdiktatúra törvényei tudvalévőén azt kívánnák meg, hogy az osztályellenség bűnei ne maradjanak büntetés nélkül. A bűnösöknek, akik emberek életére törtek, nem ígértünk és nem adhatunk megbocsátást. Ennyi elégtétellel tartozunk Győréi Lajos becsületének is. — a — f Arányos áruelosztást a földművesszövetkezetekben A Görgetegi Községi Tanács az elmúlt hónapban nyilvános tanácsülésen foglalkozott a helyi földművesszövetkezet munkájával. A tanácsülés egyöntetű véleménye volt, hogy a község áruellátása — bár az utóbbi időben jelentős javulás mutatkozik — még mindig nem kielégítő. A földművesszövetkezet központi irodájának — amely Lábodon van — további intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy a hozzátartozó községek, köztük Görgeteg is az elkövetkező időben arányosabb jobb áruelosztásjoan részesüljenek, lí múltban ugyanis több esetben meg történt az, hogy Lábod község áru ellátása mind a boltban, mind a; italmérésekben jobb volt, a hozzátar. tozó községeknél. Egy jelentés akadt a kezembe a múlt héten a marcali járási mezőgazdasági osztályon. Winiczai Géza járási főállatorvos a májmétely pusztításáról és az ellene tett intézkedésekről ad számot benne. Mit mond az írás? Nem kevesebbet, mint azt, hogy a járás tehénállományának 64 százaléka májmételytől fertőzött. Ötvenhat elejétől 1957. április 13-ig 7861 szarvasmarha és 5844 juh állt állatorvosi megfigyelés, kezelés, gyógyítás alatt. A járási főállatorvos hét tehén és tíz juh elhullásáról tud, számosat pedig kényszervágni kellett. Pusztít, fenyeget az egyre terjedő májmételykór. »Külön ki kell emelnem, hogy idén először került megállapításra sertések között mételykóros megbetegedés. Eddig tizenhét sertésen észleltük, hatot emiatt kényszer-vágták . Hosszúvíz, Kelevíz, Sávoly, Szőkedencs községekben a legelhanyagoltabhak a legelők« — olvasható a jelentésben. Majd így folytatódik: »A járás évi Distol igénye (a Distol a májmételykór ellenszere) százezer tok. A mételykor elleni védekezés során megmentett nagy gazdasági értékre nem térek ki külön, mindenesetre megállapítható, hogy az állatorvosok, mint más területen, itt is hatalmas öszszeget mentettek meg népgazdaságunk számára« — fejeződik be a jelentés. Hogyan terjed a májmételykór? Valóban, az állatorvosok a tőlük telhetőt megtették a vészes betegség megfékezésére, az elhullások, károk csökkentéséért. Köszönet áldozatos munkájukért. Ám jótanáccsal, gyógykezeléssel nem tudják teljesen száműzni a májmételykórt. Mert hogyan is terjed ez a fertőzés, és hogyan szedi áldozatait ez a betegség? Nincs szívfacsaróbb látnivaló az állataiért élni-halni kész gazdaembernek, mint az, hogy sorvad, s napról napra vékonyabb, soványabb, erőtlenebb lesz értékes szarvasmarhája. A máskor duzzadt tőgyek üresek, apadtak maradnak, a tehén nem bír termelni. Sok gazda aggódva néz az állatra, Húszéves mulasztást kell pótolni! Milliókat rabol el a víz a marcali járásban nem tudja, mi baja. Nagyon sok állattenyésztő nem tudja, hogy a vizes, mocsaras rétek, legelők betegítették meg a tehenét. Az ilyen réten, legelőn «ombamódra tenyészik a májmétel • Apró lárvái a mocsaras, vizes legelők, rétek fűszálaihoz tapadó törpecsigával jutnak az állat gyomrába. A métely átfúrja a beleket, a vérárammal a májba jut, s ott megkezdi romboló munkáját. A szó szoros értelmében szátroncsolja az állat máját, anyagcsere zavarokat idéz elő, az állat étvágytalan lesz, nem bír emészteni, fokozatosan leromlik, s ha időben nem kerül orv. si gyógykezelés alá, a csökkent erejű, csökkent termelőképességű jószág elpusztul. Vagy ha időben érik, sok esetben egyetlen »segítségnek« a tagló, a nagykés ígérkezik. Akkor is fájdalmas, rideg tény ez, ha csak egyetlen, vagy néhány gazda gondja volna. De a gond, a baj, s vele c—ütt a súlyos következmény nem egy, vagy néhány emberé, hanem egy egész járásé, sőt ma már a megyében s az országban is többkevesebb pusztítást visz végbe ez az állatbetegség. A betegség hatása az állattenyésztésre Hottó István elvtárssal, a járás főállattenyésztőjével közösen vetjük papírra, milyen káros következményei, kihatásai vannak a májmételykórnak az állattenyésztésre nézve. Még ha sikerül is kikezelni az állatot a fertőzésből, utána sem lesz teljes tenyészértékű — csökken a termelőképessége. A betegség károsan befolyásolja a szaporodást. Míg az egészséges tehén évente hoz világra 1 orjút, s ez a normális, addig a marcali járásban már most is a betegségek következtében átlagosan 20 hónap telik el egy-egy tehén két ellése között. Ez azt jelenti, hogy a marcali járásban évente mintegy nyolcszáz borjúval születik kevesebb a rendesnél. Károsan hat az utódok minőségére is. Az utóbbi években 45 kilóról 35 kilóra csökkent a borjak születési állagsúlya, s ez végigkíséri az állatok későbbi fejlődését is. A tejhozamot is kétszeresére növelhetnék, ha lenne elegendő és megfelelő takarmány és egészségesek lennének a tehenek. Ahhoz, hogy megszüntessük a májmételyt, meg kell szüntetni az előidéző okokat is, vagyis mederbe kell terelni a rétekre, legelőkre, s nem egyhelyütt a szántóföldekre tóduló vizeket. Ez az egyetlen és leghatásosabb eljárás, azonban igen költséges és hosszadalmas időt igényel. De meg kell tenni, mert amíg a járás legelőiből 2800 holdat, s a járás rétjeiből 6000 holdat tart hatalmában a víz, amíg ekkora területek védhetetlenül táptalajt biztosítanak a májmételynek, addig fejlett állattenyésztésről, sikeres előrehaladásról nemigen lehet«beszélni. Temérdek takarmánytól is megfosztja a víz a gazdákat. A veszély, a kár fölöttébb nagy. Álljon itt bizonyságul egyetlen falu példája. Beszélgetésünk közben idősebb parasztember toppant be a járási mezőgazdasági osztályra. Egy községben ötven kényszervágás — Takács László vagyok, a szőkedencsi legeltetési bizottság elnöke — így mutatkozik be a járási főállattenyésztőnek. S Takács László, mint a rétek, legelők legjobb ismerője, aggódva mondja el: falujuk határán a Cölömpös-árok elnevezésű főcsatorna húzódik keresztül. A medre mármár magasabb, mint a mellette elterülő rétek, legelők szintje. Mintegy száz holdra tehető az a terület, ahol régen jó széna termett, ma pedig csak almozásra alkalmas sás nő. A rétek berkesek, minden évben roszszabb, savanyúbb fű terem rajtuk. A legelőn víz áll, a sárt, s vele együtt a májmételyt is áthordják más, még fertőzetlen területre a legelésző állatok. A falu szarvasmarhaállományának 95 százaléka májmételytől fertőzött, minden évben dísztoloznak. ősztől mostanáig legalább ötven marha került a betegség folytán kényszervágásra. A réteken, legelőkön húzódó kisebb árkokat nem érdemes kiásni, mert ezeken a főcsatornából beáramlik a víz, s többet ártanak, mint használnak. A kiöntéssel fenyegetőző békés folyócskáié behálózzák úgyszólván az egész járást, s egy egységes vízrendszert képeznek. Áldást jelentene e vízrendszer normális körülmények között, vagyis ha az ember úrrá lehetne rajtuk, de mi a helyzet ma? A csatornákkal mintegy húsz év óta senki sem törődött, medrük lassanlassan emelkedett. A főbb vízgyűjtő, vízlevezető csatornák: a Cölömpös árok, az Aranyos, a Korkonai árok, a Határkülvíz, a Marótvölgyi csatorna, a Sári csatorna keresztül-kasul szelik Csákány, Szőkedencs, Szegerdő, Vörs, Böhönye, Nemeskisfalud, Libickozma, Csömend, Somogyszent pál, Nikla, Marcali, Sávoly, Somogyzsiíía, Somogysámson, Szenyér, Boronka, Mesztegnyő, Bize, Kéthely községeket, s mintegy százöt—száztíz kilométernyi folyáson veszélyeztetik a járás rétjeit, legelőit. Szerény számítások szerint a csatornák elhanyagolása évente mintegy 100 ezer métermázsa jóminőségű réti szénától üti el a járás parasztságát, vagyis annyitól, amennyi elegendő lenne 8 656 000 liter tej előállításához. Ha a tej árát számítjuk, az pénzben kifejezve csaknem 26 millió forintot jelent. Csupán a takarmány meg-; mentéséből adódik ez a nyereség. S ha nem lesz májmétely, kevesebb állat hullik el, kevesebb kerül kényszervágásra, növekszik a tenyészérték, javul a minőség, egyszóval kiküszöbölődik a mezőgazdaság e fe nyegető rákfenéje. Millió forintok sorsáról ítélkezik természet. Hogyan lehet rajta urr az ember? Csak összefogással, b mindenki részt vállal a term ész; erőinek helyes medrébe terelésébe Más út nincs. Százöt kilométere szakaszon többszázezer kóbméterny földtömeget kellene eltávolítani víz útjából. A medrek szabaddá te tele, a főcsatornák tisztítása a szó mitgatások alapján négy és fél mii lió forintba kerülne. Gazdaság helyzetünk nem engedi meg, hogy a állam ennyi összeget belátható idő belül egy járásra áldozzon. A ve szély viszont évröl-évre no, a vi mindjobban megteremti elfoiyásé nak saját akadályát. A vízi hords lék szaporodik, a vízi növények egv re nőnek a medrekben Mind lob és több rét, legelő kerül viz alá. Mi a megoldás? A közmondás szerint az emberei ha összefognak gátakat tudna emelni i vízáradás elé. Nos, iiát é] pen erre \an szükség. A Marcali rási Tanács Mezőgazdasági Osztály a végrehajtó bizottsággal ?gyiitt j; vasolja: a községi tanácsülések sz; vazzák meg mindenütt községié lesztési célra azí egyenesadó t százalékát. A kozségíejiesztés ha van százalékát viszont az elkovetki ző években a járt-isi végrehajtó b zottság rendelkezésére, illetve ví: rendezésre bocsátanak. Ez éven 900 ezer forintot jelentene. Allan hozzájárulással együtt így a Víziig Igazgatóság irányítású alatt nés; öt év alatt a járás egész területé szabályozni tudnák a vizeket, termi vé lehetne tenni a terméketlen, betegség csíráit ölén hordó réteke legelőiket. Közös erővel úrrá leheti a járás parasztsága a vizeken. S befektetés az egyetlen esztenc többletjövedelmének csupán egy hányada. Cselekedjenek lkát! VARGA IOZSI
