Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-22 / 117. szám
г SOMOGYORSZAG Szerda, 1957. május 88, Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Központi Intézőbizottságának tagja hétfőn Budapesten, a Néphadsereg Központi Tiszti Házában előadást tartott »A magyar mezőgazdaság továbbfejlődésének útja« címmel. Az előadás egy részét lapunk tegnapi számában ismertettük. Ma Fehér álvtárs előadásának befejező részét közöljük, kivonatosan. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szólva Fehér elvtárs ezután válaszolt arra a gyakran vitatott kérdésre, hogy milyen mérvű az •egyéni parasztgazdaság fejlődési lehetősége. Itt gyakran kétfajta véglettel lehet találkozni. Az egyik véglet szerint az egyéni parasztgazdaság nem fejlődhet tovább és nem érdemes támogatni, sőt fejlődését meg kell gátolni. E túlzók látóköréből teljesen kiesett a mezőgazdasági termelés fellendítésével összefüggő nagy népgazdasági érdek. A helytelen nézetek másik csoportja viszont túlbecsüli a kisárutermelő gazdaságok lehetőségeit, idealizálja, egekig magasztalja. Nagy Imre egyik legsúlyosabb antimarxista hibája az, hogy túlbecsülte az egyéni parasztgazdaság fejlődési lehetőségeit. E nézetek vallóinak abban van a hibájuk, hogy a kisárutermelő gazdaság lehetőségeinek egyoldalú vizsgálata mellett elhanyagolták szemügyre venni araiak korlátáit. Akkor rájöttek volna, hogy a másfélmilliónyi, rendkívül széttagolt parasztgazdaságnak csak egy része juthat el időnként — jobb esztendőben — felhalmozáshoz, 'bővített újratermeléshez. Ha a ikisárutermelók zöme bővített újratermelést folytatna, ez saükség-A mezőgazdaság továbbfejlődésének útja szerűen a kisárutermelési viszonyok megszilárdulásához, azon belül a kisárutermelő parasztgazdaság kapitalista tendenciái megerősítéséhez vezetne. Ez a mezőgazdaság fejlődésének nem szocialista, hanem kapitalista fejlődésének útját szolgálná. A paraszti bővített újratermelés lehetőségeinek eltúlzásával kapcsolatos revizionista, antimarxista nézetek azért veszélyesek, mert felesleges illúziókat keltenek magában a parasztságban: a 'kisárutermelés eszményítésével elhomályosítják előtte ia mezőgazdaság fejlődésének szocialista perspektíváját. E nézetek elleni szilárd elvi harcban nem feledkezhetünk el a másik fajta álláspontról, s nem egyszer az előbbinek cáfolatával takarózó dogmatikus és antimarxista nézetekről sem. Ezek csak a korlátokat látják (amelyeket amazok szem elől tévesztenek) és semmilyen lehetőséget nem látnak a még egyénileg dolgozó parasztság termelésének növelésére. Az MSZMP mezőgazdasági politikája elutasítja nemcsak a revizionista-jobboldali, hanem a dogmatikus, szektás nézeteket is. Elutasítjuk ebben a kérdésben is a káros gyakorlatot szülő, végleteket tükröző nézeteket. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének főbb irányelvei A mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendítése csak a nagyüzemi földművelésre való fokozatos áttérés alapján valósulhat meg. A nagyüzemi mezőgazdaság népi demokratikus viszonyaink között csak szocialista módon, a kisárutermelők önkéntes szövetkezése útján jöhet létre. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének. Vannak, akik szerint a mezőgazdaságban a szocialista fejlődésnek a szövetkezeti úton kívül van más, •nem szövetkezeti« útja is. E revizionista nézetek közül kiemelkedik Nagy Imrének az a korábbi, 1949-ből való felfogása, amelyet Farkas Mihály 1953 őszén újra felelevenített: A kulák-kapitalista gazdaság kivételével a szövetkezeti és nem szövetkezeti szektor is demokratikus úton fejlődik a szocializmus felé azzal a különbséggel, hogy a szövetkezeti szektor .gyorsabban... a nem szövetkezeti szektor pedig lassabban fejlődik ebben az irányban«. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az egyéni kis- és középparasztok a nem szövetkezeti úton eljuthatnak, »belenőhetnek« a szocializmusba. Ettől már csak egy lépést jelent Nagy Imrének az Elaborátumban kifejtett másik állítása, hogy a (kis- és középparasztgazdaságok fejlesztéséi »ki kell egészíteni« a szövetkezett termelés hathatós fejlesztésével, más szóval: a termelőszövetkezetek szervezését másod-, harmadrangú feladattá degradálja a mezőgazdaságban. A továbbiakban elemezte Fehér ■elvtárs a magyar szövetkezeti mozgalom eddig megtett útját. Rámutatott arra, hogy az elért nagy sikerek mellett szövetkezeti mozgalmunk rrár két ízben ment át nagy megrázkódtatáson, 1953- és 1956-ban. Foglalkozott a kilépések és feloszlások külső és belső okaival. Hiba volt — állapította meg —, hogy főként arra törekedtünk: számbelileg minél több termelőszövetkezetet szervezzünk és nem arra, hogy a meglévő termelőszövetkezetek példamutatóak legyenek, továbbá eléggé szűkmarkú volt az állami támogatás, s ezt sem mindig a legmegfelelőbb módon és helyen használtuk fel. A régi politikai vezetés egyik komoly hibája volt, hogy a termelőszövetkezeti szervezést elválasztotta a termelés kérdésétől és íöléje helyezte. Holott fordítva kellett volna: olyan támogatásban részesíteni a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, hogy gazdaságilag kellően megszilárdulva, termelésük színvonala és jövedelmezőségük tekintetében minél hamarabb fölényt tudjanak kiharcolni a kisárutermelő parasztság felett. A súlyos megrázkódtatások ellenére termelőszövetkezeti mozgalmunk, főleg annak szegényparaszti tagsága megállta a helyét. Az ellenforradalom óta újonnan alakult szövetkezetekkel együtt ma már több mint 3400 mezőgazdasági termelőszövetkezetben és termelőcsoportban 130 000 parasztcsalád gazdálkodik, összesen 1,4 millió kát. hold földön. Ezenkívül több mint 1500 a szakcsoportok s egyéb termelői társulások száma. Ez a 130 000 parasztcsalád nem a hibák, hanem az eredmények miatt tartott ki a szövetkezetek mellett. Tegyük korszerű belterjes gazdaságokká szövetkezeteinket Az elmúlt évek tapasztalataiból azonban okulnunk kell és fel kell használnunk a Szovjetunió és a többi népi demokratikus ország szocialista építőmunkájának tapasztalatait. Az előttünk álló megoldandó fő feladat a továbbiakban mindenekelőtt az: világosan és kézzelfoghatóan bizonyítsuk be a dolgozó parasztság számára a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek fölényét a kisgazdasággal szemben. Meglévő szövetkezeti gazdaságainkat, de állami gazdaságainkat is minél előbb példamutató, korszerű belterjes gazdaságokká kell lenni. Termelési színvonaluk és holdankénti árutermelésük haladja meg az egyéniekét, termelési költségeik legyenek alacsonyabbak, alkalmazzák a korszerű termelési eljárásokat, termelésüket nagymértékben gépesítsék. S mindezek gyümölcseként tagjaik jövedelme, életkörülményei jobbak legyenek az egyénileg dolgozó parasztokénál. A mezőgazdaság szocialista átalakításának fő útját a jövőben is változatlanul a mezőgazdasági termelőszövetkezetek képezik, mint a termelőszövetkezeti gazdálkodás legfejlettebb formái. A legnagyobb mérvű állami támogatást ezentúl is ennek a szövetkezeti fonnának kell nyújtani. Az ellenforradalom által okozott eszmei fertőzöttség s részben az október előtti időkben elég sok helyen elterjedt szélsőséges, destruktív, szövet kezefellenes agitáció eredményeként számos mezőgazdasági termelőszövetkezetben még mindig ingadozás tapasztalható. Sőt bizonyos anarchikus jelenségek kaptak lábra és káros, spekulációs törekvések is felütötték fejüket. Fel kell venni most már mindenütt ezek ellen a harcot. Bebizonyosodott, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet, bár a szocialista gazdálkodás formája, de még mindig csak forma, s ha ez nincs szocialista tartalommal megtöltve, s különböző káros, szövetkeze te Uenes törekvések lesznek úrrá benne, elveszti szocialista jellegét, megszűnik mezőgazdasági termelőszövetkezet lenni. Megemlítette a mintaalapszabálvzat körül folyó vitát. Elítélte azoknak a nézeteit, akik szerint a szövetkezeteikben nincs szükség többé mintaalapszabáiyzatra, mert állítólag azt az »élet hatályon kívül helyezte«. Az élet egyáltalán nem helyezte hatályon kívül a mintaalapszabályt, annak főbb alapelvei kiállatták a gyakorlati próbát. Ellenben nincs szükség a mintaalapszabály eddigi merevségére, sok megkötöttségére. A termelőszövetkezeti paraszt sem szereti ugyanis, ha minden lépését előre megszabják, szájába rágják. Éppen ezért lehetőséget kell adni arra, hogy a szocialista alapelvek megtartása mellett a termelőszövetkezetek az alapszabályt a helyi viszonyokhoz mérten módosíthassák, rugalmasabbá, hajlékonyabbá tegyék. Azért, hogy a termelőszövetkezeti tagság még jobban érezze: valóban ő a gazdája termelőszövetkezetének. Az előadás következő részében a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelem elosztási kérdéseivel foglalkozott. Megállapította, hogy a megmaradt termelőszövetkezetek túlnyomó többsége szilárdan kitartott a munkaegység mellett. A munkaegység-rendszert sem kell azonban zárt, merev dogmánaik tekinteni, azt a helyi viszonyokhoz mérten lehet módosítani, sót továbbfejleszteni (ilyen például a munka végső célja: a terméshozam után igazodó »eredményességi« munkaegység, amely az eddiginél jobban ösztönöz a minőségi munkára). Egy dolog ellen azonban határozottan fel kell lépni: az időbér ellen. Akadt például olyan termelőszövetkezet is, ahol a munkaegységet eltörölték és havi 1200 forintos fixet vezettek be. Egyet kell érteni azokkal a szövetkezeti emberekkel, akik azt mondják: az ilyen »önállóság« rossz önállóság, ez a termelőszövetkezetnek nyakát fogja szegni, mert lógást, egyenlősdit, általános ci-vakodást vált ki. Szólt még a részesművelés veszélyeiről is. A tsz-ek állami irányításának kérdésével kapcsolatban Fehér elvtárs, szántén elítélte a túlzó nézeteket. A tsz-ek önállóságát és a szövetkezeti demokráciát nem szabad megsérteni, de nem is szabad magukra hagyná a szövetkezeteket. Az állami irányításnak el kell érnie, hogy a tsz-ek az alapszabályt megtartsák, és hogy az állam által nyújtott anyagi eszközök felhasználása a szocialista gazdálkodás kifejlesztése irányában hasson. Az alacsonyabb típusú, egyszerűbb szövetkezeti formák jelentőségéről szólva Fehér elvtárs megállapította, hogy a lenini szövetkezeti terv magában foglalja a mezőgazdasági szövetkezet minden formáját, az alacsonyabbaktól kezdve a legmagasabbakig. Az elmúlt 8 év alatt szövetkezeti politikánknak egyik nagy hibája volt, hogy formálisan kezeltük a fokozatosság lenini elvét, s megalakult termelőcsoportokat magukra hagytuk. Emiatt azután nagyobb részük a kisárutermelőgazdálkodás konzerválójává, úgyszólván »fedezékévé« vált. Ebből a korábbi helytelen gyakorlatból, annak igazolására most egyesek olyan — ismét helytelen — elméleteket gyártanak, hogy »nálunk nincs értelme a fokozatosságnak«, mert »az alacsonyabb típusú termelőcsoportok, társulások, nálunk nem tudtak gyökeret verni«. Másszóval: ezek az emberek az elkövetett hibákból új hiba elkövetésére próbálnak »elméletet« csinálni. Persze, ha a (jövőben is magukra hagynánk ezeket az egyszerű szövetkezeti formákat, ugyancsak tengődésre kárhoznának. A jövőben — éppen a szocialista átszervezés eredményesebb végzése érdekében — falusi munkánkban a gyakorlatban sokkal komolyabban kell vennünk a fokozatosságot. A gépállomások szerepével kapcsolatban megállapította, hogy a szocialista állam, a munkásosztály a korszerű gépi technikát a gépállomás útján bocsátja a parasztság és főleg a termelőszövetkezeti parasztság rendelkezésére. Egyesek a legutóbbi időkben gyakran úgy tették fel a kérdést: van-e szükség gépállomásokra? E nézet érvényre jutása egyenlő lenne a termelőszövetkezetek kútbafojtásával. Azért, mert az egyéni gazdasággal szemben, amelynek nem kell beruháznia és évszázadok óta kialakultak a gazdálkodási módszerei, a termelőszövetkezet csak a nagy gépi technika alkalmazásával — a gépállomás segítségével képes fölényét kiharcolni. A gépállomások fő feladata, hogy az alapvető mezőgazdasági munkákat időben, jó minőségben és olcsón biztosítsák a termelőszövetkezeteknek. Ma már a gépállomásoknak van annyi gépük, hogy ezt elvégezhessék. Viszont a belső szállításra, a trágyahordási munkákra, de meg a gépi kapálás időben történő elvégzésére a jobb termelőszövetkezeteknek, ahol a gép kellő kihasználásának megvannak a nagyüzemi feltételei: célszerű egy-két univerzál traktor saját pénzen történő vásárlását engedélyezni, összes munkagépeivel együtt. Ezután azokat a szükséges feltételeket elemezte, melyek végül is meghatározzák a mezőgazdaság szocializálásának ütemét és időtartamát. Falusi pártszervezeteink feladatai Befejezésül Fehér elvtárs arról szólt, hogy milyen nagy feladatok hárulnak a párt politikájának végrehajtásából a falusi pártszervezetekre. Erősíteni, szilárdítani kell a falusi pártszervezeteket. Ne akarjanak azonban a falusi pártszervezetek az állami szervek és más választott szervek helyett dolgozni. Természetesen a jövőben sem mondhatnak le a gazdasági ellenőrző munkáról. Emellett azonban fő figyelmüket a politikai nevelésre kell forditaniok. arra, hogy — politizáljanak а Жяаеgek között. Falusi agitációnk akkor less helyes, ha a parasztságnak mindig nyíltan megmondjuk, miről van szó. Az eredmények mellett őszintén feltárjuk a nehézségeket, s azok legyűrésére mozgósítjuk az ő erőit is. Ebből az elgondolásból kiindulva fejtsünk ki erőfeszítést abba az irányba, hogy az időszerű politikai, gazdasági kérdésekről mindig tájékozott legyen a falu népe. A falusi pártszervezetek akkor tudnak jól politizálni a tömegek között, ha értenek hozzá, hogy a párt és kormány általános politikáját le tudják fordítani a helyi nyelvre: ha kialakítják a helyi politikát. Falusi pártszervezeteink harcoljanak azért, hogy a párttagok és a pártonkívüli dolgozók között jó viszony alakuljon ki. Harcoljanak azért, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság baráti szövetsége napról napra erősödjék. És hogy e szövetség erejére támaszkodva a belterjesség útján fellendítsük a mezőgazdaságot, s lépésről lépésre sikerre vigyük a falu szocialista átalakításának nagr ügyét! A Csehszlovák Kommunista Párt és as Osztrák Kommunista Párt küldöttségeinek közös nyilatkozata Prága (MTI). A CTK jelenti: Prágában május 11. és 16. között tárgyalások folytak a Csehszlovák Kommunista Párt és az Osztrák Kommunista Párt küldöttsége között. A szívélyes baráti légkörben folyt tárgyalások befejezésekor a küldöttségek közös nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az újjáéledt német militarizmus elleni harc és a német nép demokratikus és haladó erőinek támogatása továbbra is első helyen áll a két testvérpárt legfontosabb feladatainak sorában. »Hála a Szovjetunió támogatásának és kezdeményezésének — hangzik tovább a nyilatkozat — Ausztria a semlegesség alapján függetlenné lett. A következetesen semleges és békeszerető Ausztria fontos szerepet tölthet be a tartós béke biztosítása terén Európában.« Bizonyos osztrák körök, amelyek bevonták Ausztriát az Euróna Tanácsba, át akarnak adni volt német tulajdont képező fontos üzemeket a nyugatnémet imperializmusnak és be akarják kapcsolni Ausztriát az ú. n. szabad kereskedelmi övezetbe. Az Osztrák Kommunista Párt ezért legfontosabb feladatának tekinti Ausztria függetlenségének és semlegességének megőrzését és megszilárdítását és szembehelyezkedik minden ezt aláaknázni akaró kísérlettel. A nyilatkozat ezután hangsúlyozza a kommunista és munkáspártok akcióegységének és kölcsönös együttműködésének óriási jelentőségét, majd megállapítja, hogy mindkét párt a szocialista tábor vezető erejét látja a Szovjetunióban és a kommunista világmozgalom központjának tekinti a Szovjetunió Kommunista Pártját. A magyarországi eseményekkel kapcsolatban a nyilatkozat megállapítja, hogy a reakció sohasem mond le a hatalom visszaszerzésére irányuló kísérleteiről azokban az országokban, ahol a kapitalisták uralmát megdöntötték. Mindkét párt kifejezi szolidaritását a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt és támogatja azt a népi hatalom megerősítését célzó intézkedéseiben. A nyilatkozat leszögezi: harcolni kell minden revizionista irányzat ellen, amely káros a munkásosztá4- ra és a reakciót szolgálja, szüntelenül le kell leplezni és meg kell hiúsítani a nacionalizmus minden megnyilatkozását, amely az utóbbi időben főleg a »nemzeti kommunizmus« álarcában jelentkezett. A két párt közös nyilatkozata végül rámutat a proletár internacionalizmus hagyományaira és a szabadságért vívott közös harcra, amely egybekapcsolja a két ország munkásosztályát. Az új olasz kormány letette az esküt Róma (MTI). Az új olasz kormány Adone Zoli miniszterelnök vezetésével hétfőn este letette az esküt Gronchi köztársasági elnök kezébe. Az új kormány ezután dolgozza ki programját és május 29-én mutatkozik be a parlament két házában. Az új kormányban csak Guido Carli külkereskedelmi miniszter nem poli, tikus, pártonkívüli, egy nagy bank igazgatója. A legjelentősebb változás az előző kormányhoz viszonyítva Giusieppe Pella volt miniszterelnök, külügyminiszteri és miniszterelnökhelyettesi megbízatása. Előreláthatólag az olasz külpolitika általános vonala változatlan mpjmd. mégis elterjedt az a vélemény, hogy az atlanti kereteken belül ugyan, de nagyobb mozgási szabadság jellemzi majd Pella vezetése alatt az olasz külpolitikát. A kormányra jellemző, hogy a kereszténydemokrata jobbszárny emberei vannak többségben benne. Az új kormány programja még nem ismeretes, összetétele azonban nem hagy kétséget afelől, hogy a parlamentben keresni fogja a jobboldali pártok, a monarchisták és а fasiszták támogatását. Ezek máris közölték, hogy tartózkodni fognak a szavazástól, amikor a kormány bemutatkozik a parlamentben. Ezzel lehetővé teszik számára a szükséges többség megszerzését. A kormány ellen fognak szavazni a baloldali pártok, valamint a szociáldemokraták és a liberálisok is. A L’Unita megállapítja, hogy az új kormány erősen hajlik a jobboldal felé és összetételébe!: is világosan megmutatja Fanfaninak azt a szándékát, hogy a hatalmat kizárólag a Keresztény Demokrata Párt kezébe összpontosítsa, kedvezzen a jobboldali gazdasági tényezőknek, politikailag a középjobboldalra támaszkodjék, nehogy valamikor is kénytelen legyen a baloldal támogatását kérni. KAIRO íi&Ad bülfSlctf hirob (MTI) Nasszer elnök rendeletet írt alá, amely szigorítja az egyiptomi bünte'őtörvénvt és halálbüntetést szab ki. »az állam függetlensége és egysége, vagy' területének biztonsága« ellen irányuló cselekményekre és más politikai bűntettekre. NEW YORK (MTI) Jemen tiltakozott az ENSZ- nél Nagy-Britannia agressziója miatt. A Hammarskjöld főtitkárnak átadott jegyzék közli, hogy az angol erők állandóan tüzelnek Jemen Keleti határán jemeni területre és Kumranban nagy csapatösszevonásokat folytatnak. PEKING (Uj-Kína) A japán kormánv négy pontból álló alapvető »védelmi« politikát dolgozott ki — közli egy Tokióból érkező jelentés. — Ezt a politikát a Japán Nemzetvédelmi Tanács hétfői ülésén jóváhagyta.
