Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

Ja «■_Jl*n.lMTlLJ*iTMni. *9 Ll ' •“ГГПГ,И—,в И,. & /Г7 /Ч © /«w Ш/ /4äl ^ УлNo^ ^gJj^P^yML /ЛА^аР ^ Щ jgjjgjl ö ЩЩг а *шшшт»*п<*шттщи!!&та«*&тая*и*шв0*шАвПЛ ЦЦ ä!E ^Щг ßö mßqifL nípmímészük \ Körtefán virágzó margaréta ■Nemsakkal azután, hogy az újságok megírták 53 augusztus 20-án, hogy Kálmán István, meg ifj. Kapoli Antal érdemesültek az országban először, a »Népmű­vészet mestere« című kitüntetésre, a balatonmenti faragóemberhez érdékes levelet hozott a posta. Az írást fiatal kéz egyengethette, mert a betűk rakon­cátlan, ide-oda hajlongása erről árulkodik. Ezt írták Debrecenből Kálmán István, immár országoshírű faragónak a tégláskerti általános iskola VIII. osz­tályának tanulói: «•Az újságban sokat olvastunk már István bácsi­ról, de szeretnénk még jobban megismerni _ István bácsit, meg a munkáját is. Mi az a spanyolozás? Mi­felénk soha nem hallottunk róla, nem is láttunk ilyent. Nagy kérésünk van, István bácsi! Tessék szíves lenni nekünk írni saját magáról, az életéről, kitől telizett tanulni ezt a mesterséget? ...« Ez utóbbira igen nehéz lenne felelni. Mert ki­­íől tanulhatna kanyargós száron virágzó margarétát, -szödött gatyás« betyár- meg juhászlegényeket a pásztor, aki 53 évig, amíg csak ballagott a bitlka után, vagy az idő változását várta az akolban — elő­elővette a bizsókot és faragott. Művészkedett. Az inasidők — ha már mesterséget említettek a debre­ceniek — 12 éves korában kezdődött, amikor évi húsz mérő g bonéért és 40 forintért kötötte a barátságot a iennha t >sága alá rendelt kosokkal, és az éles fara­gókéssel. Mert a »pályaválasztás« mellé ezt a kettő vagyont kapta. A juhászságot az apjától, a faragás ihletét pedig a nagyapjától, anyja biztatásával. Szemüvegét igazgatva, így emlékszik vissza^ Édesanyám a tarisznyába kis elemózsiámon kívül kaszakövet és bicskát tett és azt mondta: őrzés közben faragcsálj, mert így nem aluszol el. És aki nem aluszdJk el, az az igazi pásztor. Hát aztán én igyekeztem is nem elaludni. Nekikeménykedtem és csak faragtam. — Mivel próbálkozott? — kérdem. — Tükörfát csináltam talán legtöbbet eleinte. Sohasem felejtem el, tüskön üldögéltem és egy kis bükkfaforgácsot farigcsáltam. Anyám látta, hogy kín­­lódofc, azt mindta: — Fiam, ezt igen nehéz faragni, válassz más fát. Emlékszem, mintha ma lenne. Pe­dig a zalai Kustánban laktunk akkor, még csak nem is Somogybán. A további élete ugyanis Samogyhoz van kötve. A szentgyörgynapi hurcolkodások folytán mindig más-más cselédszemek voltak a faragott szarukürtök vagy botok első műbírálói, legtöbbnyire csak ilyes­féle kritikával: »ölég szép!« No, aztán, hogy így ismerkedett Kálmán Pista bácsi a vidékkel, meg az emberekkel, mindjobban ismerkedett a faragással is. 1934-ben már kap egy okleveles kitüntetést is Kaposváron, a szép spanyo­­lozott faragásaiért. A spanyolozás ugyanis éppen olyan kifejező eszköze, mint a domborfaragás. Ez a spanyolviaszról kapta nevét. És pedig onnan, hogy miután a kés bekarcolta, teszem fel a juhászember mindennapos ismerősét, a virágot a körtefába, a be­karcolt nyílásba spanyolviasz eresztődött. így ' aztán a virág piros lett. Igen ám, de a nyári legelő nem­csak egyszínű, hanem ott mindenféle szín látható. A művészkedő faragó is ezt a sokszínűséget igyeke­zett visszaadni. Ezért a pásztor nekiállt és csinált sokféle színt. Kálmán István ki tudja honnan örökölt tudománya így igazítja el a faragó pásztort a színek készítésében: A legelőn lehet találni a szépasszony-káposztája nevű virágot, különféle színekben. Ennek a virágjait összegyűjti az ember, megszárogatja. Ezután össze kell dörzsölni és birkafaggyúval összekeverni. Amikor pedig sor kerül arra, hogy a kürtön je­lenlévő kanászlegény zöld színben pompázzon a világ előtt, így történik a színezése. Először be kell kar­colódni. A kés szépen odakanyarítja a csizmákat, ráncokat igazgat a gatyára, fokost ad a kézbe, ne­hogy esetleg félrenézze valaki a figurát s megsértse ezzel a hajdani kanászhatalm alkat. Utána ráteszi a színt, mondjuk a zöldet, és újjal és késháttal bele­dörzsöli a karcolozásba. Most már esek el kell tá­volítani ruháról, késsel, dörzspapírral a felesleget és készen is van a munka. így csinálta ezt régen is, így csinálja ezt ma is Kálmán Pista bácsi. Esetleg annyi változással, hogy a szemek elé már fel kell tenni az ókulát, nehogy a kedvenc virága, a margarétavirág kés alatt születő szirmai megsérüljenek. Mással nem is igen foglalko­zik, csak a faragással. Inkább felhagyott a többi munkával. A faragásért. Azt mondja: — El nem tudtam vóna én ezt hagyni, akármi­lyen földmarsall lőttem vóna is ... Király Ernő HA A VILAQON MINDENKI ILYEN VOLNA Francia film Ige* röviden fejezi ki magát a moálátogató, ha neki tetsző filmet lót. Legtöbbnyire csak így: »jó film«. De ez a kétszavas kritika nem elég a jelen esetben, mert a téma, melyről a film szól, megkö­veteli, hogy különbséget tegyünk jó és jó film között is. Inkább ben értették volna a fogalmait lé­nyegét, s hogy mennyire nem értet­ték meg, a novemberi napokban itt akarták hagyni a hazát, idegenbe akartak menni. Férjem már dolgozott. November 5-én felvette a munkát, azóta sem tette le. De november 4-ével még nem ért véget megaláztatása. Mikor hazajött egyik este munkahelyéről, egy részeg csoport — az októberi na­pok hősei — megtámadta, az igazsá­gát, az októberben elmondott igazát akarták erőszakkal, ököllel elvitatni tőle. De ekkor ő már erős volt... Csak én kezdtem gyengülni, pedig nagy szükség volt az én erőmre, szí­vem fészektartó szálaira . .. Egyik nap azzal állítottak be fiaim, hogy ók disszidálnak. Nagyon szeretnek bennünket, de itthon már nem lesz élet, nem tudnak érvényesülni. Az­tán apa sem ért meg bennünket mondtál,'. Tlff ritha a világ szakadt volna rám. Mit keil még megérnem? Nem akartam gyermekeimtől elsza­kadni. Magyar vagyok, jóban is, rosszban is. A férjem is az, még ha októberben komiministaság'áért ma­gyartalannal: is bélyegezték. De... én hol tévesztettem el gyermekeim nevelését. Igaz. októberben nemcsak én neveltem őket, de hova tűnt el az a hazafiság is. amit mostanában hangoztattak? Mit történt velük? Mit tegyek, hogy megakadályozzam tervüket? Mindig nehéz napokban éreztem, mily csodálatos orvosság a magány, milyen hű segítőtárs a gon­dolkodás. Magányom megvolt, gon­dolkodtam. A természetnek nagyon sok kéDtelenségébe, ellentmondásá­ba ütköztem már, semhogy valami előre megállapított összhangban hin­ni tudnék. Egyetlen isten sem felelt m<ft emberi kérdésre. Amit válasz­nak hiszünk) is, nem más. csak saját magunk visszhaneia. Világunk hoz­zánk. gondolkodásunkra van szabva. A helyzeten az elsírt könnyek eset­leg könnvftenek. de nem változtat­nak. Az én hívásomra sem felelhe­tett. senki, nem sírnom, cselekedném kellett. S én kézenfoetam gyerme­keimet. egyik kezemmel a szülőföl­det. a másikkal az ,6 kezüket szorí­­toHcm oi-»«n szorosan, hogy nem tud­ták elengedni. Szemüket felnyitottam, gondolat­ban orszá"’áró útra indultam velük, hogy megmutassam nekik a szülőföl­det, a hazájukat. Köszönet nektek, kedves olvasmányok, belőletek isme­rem, szeretem a Dunántúlt, az Al­földet, a mi kis országunkat... A költőket, írókat már fiaim idéz­ték. Rajongásuk egyre nőtt, erősö­dött, mint az a szól, mellyel szívem­hez és hazájukhoz kötöttem őket. S hogy elidőztünk szűkefcb hazánkban, Scmogyországban, melyet igazán nem is ismernek még. Én beszéltem nekik a zselici erdőkről, melynek bükkjé­­ben apámfaragta bölcsőben ringatott engem anyám. Gyermekkori élmé­nyeim idéződtek fel. Beszéltem ne­kik a szorgalmas, dolgos somogyi népről. A. Balaton szépségéről, s ez már bennük is élményt rejt, de még mennyi gyönyörűséget ígér nekik. Még nem voltak Tihanyban, nem vol­tak sétahajózáson. Nem jártak a Mátrában, szépséges fővárosunkat is csak futólag látták. Közösen el­vonult előttük, életem. Láttak, mint csillogószemű gyermeket, álmodozó leányt, egy sokatígérő élet tavasza előtt álló menyasszonyt. Késő volt talán erről beszélni? Nem, hisz tud­juk, hogy honnét indultunk, a perc kívánta úgy. amely válaszút elé ál­lított. Ott álltam fiaim előtt egy ve­­rítékes nyár után, az élet őszében já­ró, családi fészek melegét tartó asz­­szony, két, szárnyát próbálgató gyér­nek édesanyja ... Fiaim számára már ne-m volt üres szó: »Hazádnak rendületlenül... « C mire elfogyott erőm. megin­­dúlt könnyeim patakja, s a kis fészek erősen állt. Elmúlt a vi­har, csak a nyoma maradt. Egy-egy nehéz sóhajban szakad fel csak né­ha-néha — mit lehet mély lélegzet­nek is venni mintha nagyot akar­nánk szippantani ebből a friss, ta­vaszi levegőből. Férjem arcát már ritkábban felhözi fájdalom. Fiaim szorgalmasan tanulnak, készülnek a vizsgára, a nyárra, az országjárásra. Én pedig a hitves, az anya szívének melegével őrzöm a kis fészket. Fel­szabadult könnyeim gyöpgycseppjé­­ve! öntözöm a tavasz, a május piros virágait. szép filmnek nevezném. Éspedig azért, mert egy egyszerű jócsele­kedet van a film középpontjában.. A kis orvosságos csomag sorsa felett nemcsak a segítésre összefo­gott világ aggódik, hanem a néző is, akit a filmkockák tanítanak meg a sokszor letaposott törvény­re, hogy az emberért kell történ­nie mindennek a világon. Jóllehet, vannak a filmben. mesterségesen felhalmozott akadályok és szeren­csés, vagy szerencsétlen’ véletle­nek, — de ezek eltörpülnek a fő­cselekmény mellett. A Lutece ne­vű halászhajónak beteg matrózai vannak csak a középpontban, akik­hez 12 óra alatt el kell juttatni Franciaországból a gyógyszert, kü­lönben meghalnak. S ekkor meg­indult az életben többnyire álló gépezet. A segíteniakarás a togói telepestől kezdve a diplomáciai szintekig felöleli a világot, ország­határokon tör át — mert minden egyes ember előtt tudott, hogy a kis francia halászhajó személyze­tét a halál környékezi. S míg a szérum városról városra vándorol a norvég vizek felé, a film alapcse­lekménye a segítendafcarást és az emberséget prédikálja. Henri — Georges Clouzot — aki nagyszerűen mutatkozott be a kö­zönség előtt. A félelem bére című film forgatókönyvével — és Chris­tian Jaque közösen írták a for­gatókönyvet. Ez utóbbi a film ren­dezője is, akinek sikerült munká­jával a nézőt lázbahoznd egy jó­cselekedet sikere, vagy kudarca miatt. Különösen a hajón lévő je­lenetek megkapóak, nagyszerűek. Kevés filmben látni ehhez hason­ló jó fényképezést, mely az igazi képében adná vissza a hajósok egyszerűségét. A szereplő színészek közül sen­kit nem lehet kiemelni, mert nin­csenek sztárok, Hanem van nagyon sok kifejezéssel teli fej és alak. A filmet a kaposvári Vörös Csil­lag mozi játssza. <k) I — Vallomás Kaposvárról. A Pető­! fi-adó húsvét hétfőn délután 4 óra­­! kor sugározza Vallomás Kaposvár- I ról című műsorát. A várost bemu­­í tatja Takács Gyula,'közreműködnek ■a Csiky Gergely Színház művészei. BESZÉLGETÉS az Ármány és szerelemről A színpad félig világított és csaknem üres. Kopott dísz­letek, egy asztal, néhány irodai szék és еду-két deszkaemelvény jelzi csak az eljövendő előadások fényes, díszleteit, a gazdagon beren­dezett termet. Próbaközi szünet. A rendező és a Schiller-dráma két főszereplője, Veszeley Mária és Füzessy Ottó beszélgetnek a színpadon. Kapcso­lódjunk be mi is a beszélgetésbe, kérdezzük meg Sailós Gábort: — Miért épp ezt a klasszikus drámát mutatja be a színház? — Schiller Ármány és szerelmét az egyik legszebb romantikus drá­mának tartom, s ezenkívül tagad­hatatlanul haladószellemű is. Sőt mi több, а XVIII. századi forra­dalmi romantika képviselője. Né­metországban ez idő tájt a feltö­rekvő polgárság új társadalmi for­mát akar létrehozni, s persze megdönteni a nemesség egyed­uralmát. Az osztálykorlátok ledön­tése a két fő hős: Ferdinánd és Lujza vágya. Hisz addig, míg a nemesi esalád sarja: Ferdinánd és az egyszerű polgárlány, Lujza kö­zött az előítéletek áthághatatlan fala emelkedik, nem lehetnek egy­máséi. A társadalmi előítéletek nem engedik házasságukat, hisz nem az ember, vagy a szív. hanem a nemesi levél s a kardbojt a dön­tő. Hasonlít ez a dráma Romeo és Júliához. Van néhány közös vo­nás, csakhogy ez modernebb. Ro­meo és Júlia reneszánsz, ez pedig a rokokó kor szerelmi drámája. — Mi a rendezés érdekessége? — Az eddigi Ármány és szere­lem előadásoktól eltérően Ferdi­­nád forradalmiságát is ki akarom domborítani. Eddig főleg arra tö­rekedtek, hogy a szerelmi vonalat vezessék végig — lehetőleg töret­lenül —, de Ferdinánd másik ér­téke, forradalmisága hangsúlyta­lan maradt. Párhuzamosan szeret­ném bemutatni Ferdinánd mind­két oldalát, tiszta szerelmét és bá­tor, haladó gondolkodását. Hisz ez a kettő együttesen alkotja a figu­rát. Mert nagyon érdekes ember Fer­dinánd. Gyűlöli az apja, a kancellár önkényét, elnyomó módszereit és gyűlöli az osztály korlátokat is, melyek elválasztják szerelmétől, Lujzától Oda még nem jut el, hogy teljes egyenlőséget követel­jen, de már az észbeli egyenlőség­re törekszik. A kor kötöttségei annyira merevek, hogy a szerel­mesek számára: ■ egyetlen lehetőség marad: a halál. Csak a halál egye­sítheti őket. Mi a darab mondanivalója? Véleményem szerint Schiller e néhány szóban sűríti össze a dráma mondanivalóját. Lujza szö­vege így hangzik az egyik helyen: Ezen a földi világon lemondok ró­la (tudniillik Ferdinándról), de ott, anyám, ott, ahol a rangkü­lönbségek falai leomlanak, ahol lehullanak rólunk ajz osztályok gyűlölt bilincsei, ahol az ember ember és semmi más, ha eljön Is­ten, aki a szíveket vizsgálja, ott gazdag leszek, ott előkelő leszek, anyám, ott ő sem lesz különb a kedvesénél. — Tehát ezek miatt helyeslem, hogy ezt a müvet a műsorára tűz­te a színház. S most kérdezzük meg Veszeley Máriától, hogy Lujza alakja miért tetszik. — Csodálatos nőalak. Kislány, akinek mégis olyan lelki ereje van, hogy a maga sorsát feledve, csu­pán szerelméért él. S amikor lát­ja, nem lehet azé, akit szeret, boldogan fogadja a mérget, így legalább együtt hal meg szerel­mével, s ha e világon nem is, de ott túl legalább egymáséi lehetnek. — Játszotta már Hujzát? — Igen. Főiskola után ez volt az első komoly szerepem. A kecske­méti színháznál alakítottam. A szünet lejárt, de Sailós Gábor megenged még egy kérdést Fü­zessy Ottóhoz is. Mondjon valamit Ferdinánd­ról. Ferdinánd kancellár fia, aki Lujza iránti szerelmén keresztül döbben a társadalom elviselhetet­len bilincseire, s forradalmisága abban nyilvánul meg, hogy látja, tudja: szét kell törni ezeket a bi­lincseket. Egyébként beszéljen Ferdinánd maga helyett. Itt van a szöveg­könyv, nem árt еду-két idézetet kiragadni. Az egyik helyen az apa így szól fiához: Hallod-e, fiatal­ember, ne hozz ki a sodromból. Ha a te elképzelésed szerint lenne be­rendezve a világ, örök életedre porbancsúszó féreg maradhatnál. Ferdinándnak ez a válasza: Óh apám, mennyivel jobb ott is, mint a trón körül csúszni-mászni. Ёп a nagyságról és a boldogságról nem egészen úgy vélekedem, mint apám. li/f ásutt meg ezt mondja FerA.i­­nánd: Hát a herceg eltor­zíthatja az emberiség örök tör­vényeit? A becsület szavát 6 sem fojthatja el. Legfeljebb betömheti száját piszkos aranyaival... — Kész tehát a jellem .. ._A töb­bit el kell játszani — mondja még mosolyogva Fuzessy Ottó. SZÁNTÓ ISTVÁN ZEM El MOZAIKOK Közli: Nyakas József Apróságok Liszt Ferencről Liszt gyakran szállt síkra más kom­ponistákért. Saját művészi nevét adta oda, hogy nevüket ismertté tegye: igen sok új művet maga mutatott be a kortársakéból. Nagyon bántotta, ha a közönség nem méltányolta eléggé tö­rekvéset. Egyik cárisi hangversenyén Erkel Hunyadi László c. operájának nyitányát játszotta. A hallgatóság hű­vös magatartást tanúsított. Ezen Liszt annyira felháborodott, hogy mérgében megismételte a művet elejétől végéig. Liszt nagyszebeni hangversenye al­kalmával szokásához híven a műsort és a jegyeket is magyarul nyomatta ki, ami bizony nem tetszett a szász lakos­ságnak. A hangverseny végeztével rá­adást kívánt a közönség. A német hall qatóság az »Erlkönlg«-et kérte, a ma­gyarok a Rákóczi-indulót. Liszt amint meghallotta ezt a két szót: Rákcczi­­induló, — nyomban leült a zongorához és rákezdett a tüzes indulóra. Ekkor történt meg az a Liszt Ferenc művészi pályafutása • aiatti páratlan eset, hogy a közönség egy része pisz­­szegni kezdett, majd éles hangon ki­fütyülte. Weimarban Liszt egyik szimfonikus költeményét próbálta és nagyon elége­detlen volt a zenekarral. Kirmessmu­­sik! Kirmessmusik! — kiáltotta hango­san. (Magyarul: búcsú zene, vásári ze­­ne-bona.) A hangversenymester nagy nyugalommal válaszolt: »Nem én kom­ponáltam, kedves karmester úr!« * * * Egy más alkalommal is kérték Lisz­tet, hogy zongorázzon. A mester kivé­telesen készséges volt, bejelentette a vendégeknek, hogy egy etűdöt (gyakor­lat) játszik. Az éqyik jelenlévő meq­­botránkozva kiáltott fel: »Hogyan, ön itt akar gyakorolni?« Liszt egyszer meghívót kapott ebéd­re. Gondolva, hogy a vendéglátó hölgy csupán az ő zongorajátékára kíváncsi, nem akart elmenni, néhány sorban ki­mentette magát. Elíeft néhány nap. A meghívást küldő és visszautasított hölgy büszkén mutogatta ismerőseinek híres kéziratgyűjteményét, mely már Liszt lemondó levelét is tartalmazta, s azt mesélte, hogy ő nem 'is gondolta komolyan a meghívást, csupán autb­­crammot akart kapni Liszttől. Liszt is tudomást szerzett erről és legközelebb találkozva a meghívóval, így szólt hoz­zá: »Ha én ezt tudtam volna, szívesen téliesítettem volna óhaját. A levelet ugyanis titkárom írta.« Itt levágandól ÜZLETI VÄLASZLEVELEZÖLAP Ez « küldemény belföldre között­­séges ként bér­mentesítse nélkül Is feladható. Ax esedékes díjakat kézbesítéskor címzett fizeti. ¥ Állami Biztosító Sajtó csoportjának 15. ВUDAPES7 IX, Üllői út 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents