Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

Vasárnap. 1957. április 81. __ _______________________________SOMOT/TORSZAG_________ S Az egyszerű termelői társulásokról, szakcsoportokról Manapság igen sok szó esik falu helyen az úgynevezett szakcsopor­tokról, az egyszerű termelői társu­lásokról. Égető kívánság fűti ez­iránt a parasztembereket, de fog­lalkoztat másokat is e kérdés. Sajnos a nézőpontok nem mindig találkoznak egymással. A dolgozó parasztok érdeklődnek a termelői társulások iránt, mert él bennük a szövetkezés fontosságának tudata, csupán a helyes utat keresik, ame­lyen minden kétség nélkül elindul­hatnak. Vannak viszont elvtársak, akik az egyszerű termelői társulá­sok létjogosultságát vitatják, sőt egyes helyeken, mint a szocialista mezőgazdaság gátlóit emlegetik. Lenin nem egy művében utalt a szövetkezés egyszerű, legalacsonyabb formáinak a paraszti nevelés, a szo­cialista mezőgazdaság megteremté­sében való fontosságára. Utalt a szövetkezés ilyen egyszerű formái­nak a szocializmust építő államon belüli létjogosultságára is. Alapvető feltételek A paraszti szövetkezés legalacso­nyabb formáinak egészséges kibon­takozásához, továbbfejlesztéséhez nyilvánvalóan több feltétel szüksé­ges. Elsősorban is fontos: a) Szervezeti életünknek helyes kialakítása, munkájuk rendszeres segítése. b) Fejlesztésük olyan irányú elő­segítése, hogy működésükben ki­fejezésre jusson a közös tevékeny­ség. a közös munka bizonyos fokú kisebb-nagyobb, az adottságoknak megfelelő formája. c) A termelésükhöz szükséges gépi berendezések, kisgépek, növényvé­dőszerek stb. szervezett formában va­ló biztosítása, amelyhez a tagok sa­ját anyagi erejének igénvbevételé­­.re is — tehát nemcsak hitel útján r támaszkodni kell. d) Tevékenységükkel összefüg­gő termékek, áruk állami, vagy szövetkezeti felvásárlási árainak olyanmérvű szabályozása, amely ér­dekeltté teszi a tagokat a termelés­ben. * e) Termékeik értékesítési lehető­ségeinek feltétlen biztosítása szer­ződéskötés, megállapodás, vagy egyéb úton. Legyen elsődleges cél: a farmelés segítése A termelés figyelmen kívül ha­gyásával is, csupán az értékesítés szem előtt tartásával nem lehet olyan távlati paraszti szakcsoportokat, egyéni társulásokat kialakítani, ame­lyek a szocialista gazdálkodás irá­nyában hatnak. A jelenleg műkö­dő egyes szakcsoportokra azonban még az értékesítés elsődlegességére való törekvés a jellemző. Minden­esetre igaz az, hogy a jó értékesí­tési lehetőség törvényszerűen ki­hat a termelésre, és egyenesen rá­kényszeríti a termelőt termelésének szervezettebbé tételére, ösztönösen igénvelve a kisebb-nagyobb mező­­gazdasági gépek alkalmazását. Mind­ezt azonban tudatosan kifejezésre is kell juttatni a társulások életé­ben, szervezetében azzal, hogy a ter­melésükkel való törődés legyen az elsődleges cél. Hiszen a paraszti ér­dek is azt diktálja, hogy több le­gyen az értékesíteni valója. A tár­sulások fejlesztésében döntő szerep jut a földművesszövetkezeteknek, s ehhez véleményünk szerint nem utolsósorban többirányú felső intéz­kedésre is szükség van. 1. Elsősorban el keil érni, hogy a fmsz-ek a falu egyetlen felvásárló és értékesítő szervei legyenek. Vagyis ki kell kapcsolni minden egyéb felesleges szervet. Kívánatos a MEZŐÉRT, mint felvásárló és értékesítő szervezet, valamint a MÉSZÖV, mint a megye egész fmsz-i rendszerének irányító és el­lenőrző szerve közötti bizonyos fo­kú kettő-sség megszűntetése. 2. Nagyobb helvet kell adni a fmsz-ben a mezőgazdasági szakem­bereknek. Bőven akad nekik tenni­valójuk a szövetkezetnél, pl. kös­sék meg ők a gazdákkal a termelési szerződéseket. Ezzel közvetlenül is hatnak a termelésre. Az érdekelt gazdák meggyőzésével, egy-egv ter­mékféleségnek — egy-egy dűlőben, esetleg közös táblában történő vere­sének megszervezésével hnegterem­­íődné az alapja egy-egy termelési ágban szakcsoport létrehozásának. Ezen túlmenően a szakcsoportok munkájának irányításában, s áltálé­• ban a paraszti szövetkezeti tagok termelésének szervezésében is tevő­legesen működhetnek közre. 3. A szakcsoportok a földműves­szövetkezetek kereteiben működnek, ami feltétlenül helyes dolog, de in­dokolt a földművesszövetkezeti ke­reten belül a szakcsoportok jogköré­nek, önállóságának kibővítése, Az ed­-digi tapasztalatok szerint ugyanis nem volt módjuk az egészséges to­vábbfejlődésre. A csökölyi burgonya­termelő szakcsoport és a Kutasi Frász, között állandó vita tárgyát képezte a burgonya értékesítésének, elszállításának problémája, a kapott ár és felhasználásának kérdése, míg végül is a MÉSZÖV igazgatóságának kellett ez ügyben állást foglalni. Ne­hezíti a szakcsoportok munkáját a körzeti fmsz-i rendszer is, s e téren kívánatos fokozottabb mértékben meghallgatni a falu szövetkezeti tag­jainak véleményét önálló falusi szö­vetkezetek létrehozásáról. A földmüvesszövetkezelsto legyenek a számcserének |é gazdái! A föltíművesszövetkezetek törődje­nek eleget a termelés előmozdítását segítő paraszti kezdeményezések fel­karolásával, s a meglévő társulások segítésével. Nem nyugodhat szilárd alapokon a Kadarkúti Fmsz. tömeg­kapcsolata, ha az igazgatóság elnöke csak »-hallotta«, hogy a hozzájuk tar­tozó községekben szakcsoportok ala­kultak. A Homokszentgyörgyi Fmsz. elnöke és vezetősége viszont dicsé­rendőén segítette a burgonyaterme­lő szakcsoportok létrejöttét. Köze­lebb a parasztokhoz! A földműves­szövetkezetek kezdeményezzék ott, ahol erre lehetőség kínálkozik, szak­csoportok alakítását. Ha ez így tör­ténik, akkor nem találnak talajra az olyan nézetek, mint amilyenek Ist­­vándiban egyes szakemberek részé­ről megnyilvánultak, hogy a »szak­csoportoknak semmi közük a föld­művesszövetkezethez«. Ám mi sem bizonyítja jobban, hogy a földmű­vesszövetkezetek és a szakcsoportok munkája összefügg, mint pl. többek között a böhönyei, a drávagárdonyi, a homokszentgyörgyi, a boíhói, a csökölyi példa. Böhönyén 1955Jben alakult 13 tag­gal, mintegy 700 gyümölcsfával egy gyümölcstermelő szakcsoport és tő­lük 1956-ban már több mint 20 va­gon gyümölcsöt vett át a földműves­­szövetkezet, amivel forgalmát és jö­vedelmét jelentősen növelni tudta. A gyümölcsöt nemcsak értékesítette az fmsz, hanem egy részét fel is dol­gozta. A vidék ellátását javította az a 75 mázsa aszaltszilva és 45 mázsa gyümölcsíz, amit belőle előállítottak. Mindennek köze van ahhoz, hogy a korábbi években általában rosszul és veszteségesen működő Böhönyei Fmsz 1956-ban 607 000 forintos jö­vedelemmel zárta mérlegét és ebből közel ICO 000 forint visszatérítést biz­tosított tagjainak. Nem véletlen az sem, hogy már ebben az évben 83 új tag lépett az fmsz-be. A böhönyei gyümölcstermelésben a szakcsoport megalakulásával új fellendülés vette kezdetét. A szak­csoport négy brigádja szakszerűen kezeli és permetezi az fmsz magas­­nyomású permetezőgépével nemcsak a szakcsoporti tagok, hanem a többi szövetkezeti tag gyümölcsfáit is. Drávagárdonyban a zöldségterme­lő szakcsoport ez év márciusában alakult és máris megállapodott a Da­rányi Fmsz-szel, hogy a 7,5 kh-on az általuk termelt zöldségfélét az fmsz-en keresztül értékesítik. A homokszentgyörgyi burgonyater­melő szakcsoportok a Magtermeltető Vállalattal az fmsz-en keresztül kö­töttek szerződést vetőburgonya ter­melésére, az ezen felüli étkezési bur­­•orvvát az fmsz értékesíti. A bol'hói vetőmagtermelő szakcso­port 20 kh-on burgonyát, 15 kh-on heterózis kukoricát és 3 kh-on zöld­séget termel. A vetőmagra a Mag­termeltető Vállalattal kötöttek szer­ződést, a többit pedig a Babócsai Fmsz-nek adják át értékesítésre. A parasztokat a társulásba ösztön­zi a nagyobb gépek használata. A csökölyi burgonyatermelő szakcso­port rendszeresen igénybeveszi a gép­állomás erőgépeit, ami jelentős könnyebbséget jelent a tagoknak, mert az egész szerződéskötéssel kap­csolatos munkát egy ember el tudja végezni, s a gépek is időben rendel­kezésükre állnak. Együtt a parasztemberekkel Mindezek csak töredékei azoknak a nagy lehetőségeknek, amelyek a termelői társulások és az fmsz-ek jó kapcsolatából fakadhatnak. Találja­nak jobban magukra az fmsz-ek ve­zetői, gondolkodjanak együtt a pa­rasztemberekkel, segítsék őket vajú­dásukban, termelésük fejlesztésében, a szövetkezési gondolat terjesztésé­ben. Ez a feltétele annak, hogy a földművesszövetkezeti rendszer mun­kájának egésze, sokoldalú tevékeny­sége is eredményes legyen és betölt­se hivatását a falun a dolgozó pa­rasztok, az ország előbbrejutásáért. Nagy Pál MÉSZÖV szervezési előadó A BEHEMÓJT Bizony Isten, nem én adtam rá ezt a nevet. De csuda tudja, akárhány­szor szemem elé kerül, mindig az jut eszembe: róla jegyezték e jelzőt a szó­tárba. Isteni hasonlatként illik rá a behemót kifejezés. Fene nagy feje van (ezt közönséges zsírosszélű ka­lap takarjak arca nagy csontjait be­nőtte a dagadó, vastag húspárna. Termetre afféle tenyeres-talpas egyé­niség. Súlya testvérek között is fe­lette van az egy mázsának. (Jaj an­nak, akinek a tyúkszemére hág.) Va­lósággal feszül kövér testén a lceki­­színü posztóruha, a hamisitatlan volt magyar királyi csendőrség egyen­ruhája. S úrhatnámságát sem adja semmiért. A behemót főjegyző úr nagy hatalmasság volt nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó úr népnyúzó közigazgatásában. ^Bezzeg útilaput kötöttek a talpára, mihelyt lehettett, a volt elnyomottak.) Ezt on­nan tudom, hogy Behemót úr nem egyszer kedvtelve mesélt ezekről, a nehéz napokban. Ja igen, az ő ked­venc témái: szidni a rendszert, a ka­tonatiszteket. a volt AVH-t, szóval általában mindazt, ami mai . . . Szidja a rendszert, amely sikkasztásért el­ítélte. Se szeri, se száma azonban a di­cséreteknek, már mint a múltra, »a régi jó« világra való hivatkozással. S hangját is horthyéktól örökölte. S az udvariasságát. »Te barom« -— ez a kedvenc szavajárása, S ezt főképpen a dolgozó emberekre vonatkoztatja. Láttam a minap is a vonatnál. Már jóelőre odafurakodott a lépcsőhöz, hogy legelsőnek vonatra tegye a má­­zsányi hús- és csonttömeget. Véletle­nül az egyik asszony meglökte le­szállás közben. S már szállt is utána a bikaerős torok gőgös, durva hangja: »Nem lát, maga barom«. (Pedig iste­nemre mondom. Behemót1 volt a hibás, nem a leszálló.) Na, gondoltam, ez a hájtömeg Behemót úr ma is azt -kép­zeli magáról, amit mondjuk 14 évvel ezelőtt, ez még ma is semmibe veszi a dolgozókat, embertársait. Irtózva gondolok a gyűlöletre, a­­jajra és slvalkodásra. amit ez az úr főjegyzői működése alatt kiváltott az emberekből. S a gőg, a viselkedése, a hátborzongató magatartása ma is azt jut tatja eszembe, hogy ő nem adta fel a reményt, még vár valamire . . . Pöffeszkeóése. jelenléte is legyen fi­gyelmeztető: Vigyázzunk a proletár­diktatúrára! .. . —a—f — cjmléktk szawupUt JtejiuirúL Kevéssel látogatásunk el5Л szundíthatott el a konyha heverőjín Szerelem bácsi, azt aoool is gondoltam, mert. betoppanásunk után fe­lesége első szavára talpon termett. A deresedő haj, a virosvozs'gás arc, az életvidámságot sugárzó okos szemek, s Szerelem bácsi fiatdlo's für­gesége szinte meghazudtolja az életkorát, a feje felett toüagördiüt hatvanhat esztendőt. Hej, pedig mennyi vészen, háníjfitottságon; úeszé­­lycn ment keresztül ez a lábodi örenember. Bejárta a félvilágot, ka­tonáskodott évekig, megismerte a fogolytáborok kesernyés ízű és ízet­len kenyerét, az éhséget, majdnem kezetfoqott a halállal. Szökött; el­fogták, büntették, hazatérte titán sem kapott az üldöztetésen kívül mást. Mert vörös katona volt, igazszívű forradalmár. M gadaiott ne­ki a nagyszerű pillanat: látta, hallotta Lenint, a minden idők legna­gyobb emberét, az egyszerű emberek reménységét, a világ ;munkásai­­nak lánglelkű vezérét. — Domonkos bácsi, meséljen nekünk erről a felejthetetlen él­ményről, hogyan, milyennek látta akkor Lenint — kérleljük. S Domonkos bácsi kemény, barna kezeivel kicsit oldalra ■ simít ja ritkuló haját — mintha ezzel is közelebb jutna ahhoz a naphoz.,- Pár pillanatig emlékeiben kutatva időz, s , megidézi a törtémlerpkönyvek sárguló lapjainak sorait, dátum,ait. Mintha tegnapi, mai dolgokról, ese­ményekről tájékoztatna, olyan hitelesen beszél a harmincéves, vagy még annál is régebbi emlékekről. Neveket, furcsa hangzású helysége­ket említ és tovatűnt, számára mégis olyan közelinek tűnő dátumokat. Mintha tegnap történt volna, úgy emlékszik az 1915-ös húsvétra, ame­lyet már mint fogoly, Kijevben egy marhaszállító Vagonban töltött megannyi magyar fogolytársával együtt. A szörnyű éhség hajszolta, hogy egy barátjával együtt kiszökjön a vagonból egy kis kéregetésre, a város lakói közé. Hálás szívvel nondol vissza a jószívű orosz névre. A kaláccsal, hússal teli puttonyból jutott еду-két falat a többieknek is a vagonban. Négy napig nem kaptak enni. Visszagondol, miként pusz­tította el egy Taskent melletti negyvenezer lakosú fogolytábor felüt a tífuszjárvány, az éhség, az erőtlenség. Az Októberi Forradalom kitöré­séről szóló hírek a taskenti fogolytáborban érték. — Az erdőben irtot­tuk a fát, s hazatérőben hallottuk az orosz katonák újjongását. Mi is örültünk, hazamehetünk, gondoltuk. Akkorra már nagyon lerongyolód­tunk, cafatokban lógott rólunk a ruha. Akkor hallottam először Lenin nevét — emlékszik vissza az öreg forradalmár. S egy nap jött a harci riadó: veszélyben a proletár forradalom, a szabadság, fegyverbe hív a Vörös Hadsereg. Domonkos bácsi is tüstént közéjük állt, tudta, hogy a közös ellenség ellen száll harcba orosz földön is a magyar munkás. 1921-ben a honvágy lehírhatatlan erejének hatosára hazafelé in­tők a volt magyar hadifoglyok. Köztük volt Szerelem Domonkos is. És akkor hazafelé jövet Moszkvában látta Lenint. Egyszerű munkás­zubbonyt viselt akkor is, beszélt a hazatérő hadifoglyokhoz. — Ezren, vagy tán többen is lehettünk akkor, a tér, az idő, a tömeg eltörpült Lenin mellett. Ittuk Lenin szavait a szabadságról, a proletárhatalom­ról, az orosz népről, az orosz földről beszélt. Láttuk, minduntalan éreztük a szabadságot. S alig tettük ki a lábunkat az orosz földről, Litvániában már sajgó szívvel éreztíik: rabok, elnyomottak vagyunk. Két napig ki sem engedtek a iwcsiból bennünket. Amikor kiszáll­tam és cigarettát akartam, venni, fegyverrel zavartak el onnan, »/ff rend lenni, nem úgy, mint a piszkos szovjetben« — mondta gyűlölet­től habzó szájjal a burzsoá tiszt. Idehaza sem jó várt a hazatérő vörös katonákra. Hat évet töltött, mint emigráns Csehszlovákiában Szerelem bácsi, mígnem a cseh csendőrök hazatoloncolták magyar földre. Százszor, ezerszer jutottak eszébe a rabság alatt Lenin szavai a szabadságról. Várta, lelkendezve várta, hogy Lenin szavai Magyarországon is beteljesedjenek. És Sze­relem. Domonkosnak, az egykori vörös katonának megadatott a kí­vánsága, vágya: Magyarországon másodszor is, visszavonhatatlanul győzedelmeskedett a lenini igazság. VARGA JÓZSEF Falusi levelezőinkhez szólunk A minap kedves és megható, egyben elgondolkoztató levelet kaptunk Fonyódról, írója neve sokszor megjelent nyomtatásban a volt Somogyi Néplap hasábjain, saját tudósítása alatt. Ruda Gyula elvtárs, a Fonyódi Járási Tanács dolgozója — mert 6 volt a levél küldője — a lap levelezője volt. Nem csinált egyebet, minthogy fel­jegyezte, sorokba öntötte, amit látott, hallott a járásban munkája során, s azt beküldte a lap szerkesztőségének. Dicsérőleg, lelkesítő­­leg írt a jóról, követendőről, de ugyanolyan becsületesen megírta azt is, ha valahol visszásságot, hibát, avagy bűnt látott. Ruda elvtárs egy volt a sok falusi levelező, a lap külső munka­társai közül, örülünk, hogy ismét jelentkezett írásával. Papírra vetett gondolataik, jelzéseik sokszor adtak témát ke­zünkbe, gondolataik irányították tolláinkat, megismertettek bennün­ket még jobban a falusi valósággal. A lap régi falusi levelezőinek egyrésze azonban hallgat. Az októberi ellenforradalmi események óta mintha kicsavarták volna a tollat vagy a ceruzát levelezőink kezé­ből.* Tudjuk, hogy közülük sokan nem felejtették el a köztük és a lap szerkesztősége között fennálló régi, baráti, jó viszonyt, csak jel­adásra várnak, s újra eleven szócsövei akarnak lenni a falusi köz­véleménynek. Hozzájuk szólunk most is. 11 Kérjük őket, vegyék kezükbe ismét a tollat, ceruzát és írjanak a szerkesztőségnek. Felhasználjuk egyúttal az alkalmat arra is, hogy szóljunk falusi olvasóinkhoz, azokhoz is, akik eddig még sose írtak szerkesztőségünknek, ne restelljék megírni véleményüket a lap egy­­egy cikkével kapcsolatban. Szívesen vesszük javaslataikat: milyen cikkeket szeretnének olvasni, vagy ha a felvásárlás, a termelés kö­rül visszásságot, bürokráciát, lelkiismeretlenséget, az ügyintézésben huzavonát látnak, írják meg bátran véleményüket. Természetesen nemcsak a hibák érdekelnek bennünket, hiszen a jó, a helyes, lelkiismeretes szándék és cselekedet azért mindenütt túlsúlyban van. Szívesen felajánljuk segítségünket, hogy dicsérjük a jót, az emberit, az előrehaladást szolgáló tetteket, intézkedéseket, Várjuk falusi levelezőink és olvasóink leveleit. írjanak! Szerkesztőség' Apódba _____ /ш т щ ш ш ш ш — Nicsak, Laci, maga futva érke­zett? Felcsapott tán atlétának? — Azt már nem. Én legalább is nem, de az egyik ismertnevű nagyatádi^ lab­darúgó (átékvezető. no meg az atádiak edzője á múlt vasárnap Nagykanizsán tényleg külön atlétikai versenyt rende­zett. Az egész történet egy vitából kez­dődött. Abból, hogy a mintegy százfő­nyi lalátíi szurkolótábor egyik tagla, az említett játékvezető, »ünneprontást« kö­vetett el, amikor a mérkőzés után _az állomáson így szólt az edzőhöz: »Győz­tetek, de olyan lassúak voltatok ti csa­tárok, mint a tetű. Még én is elhagy­nálak benneteket a futásban«. Az edző erre így felelt: »Fzt ugyan el nem ‘ hi­szem. De ha kívánod, adok tíz méter előnyt, fussunk itt a vonat mellett, s tíz litert fizetek, ha el nem hagylak«. Mit1 részletezzem. Bicsáki már a pálya felén behozta a totyogó játékvezetőt, s én csak azért haragszom rá, mert nem hívott meg az áldomásra. — Mahát, ez vicces dolog volt, Laci.-— Hát nem mondom, derültek is a pályaudvar utasai, de Atádcm még ma is kacagnak az emberek, ha az »atlé­tákkal« találkoznak. — Láttuk Laci. inén tréfás kedvé­ben van. No, de félre az akasztófa­humorral. essék szó már valami komolyabb doioqról is. — Am legyen. Ott voltam az év leg­szigorúbb fegyelmi határozatának szü­letésénél. Mint az várható volt. a siófoki kapus bor-sos árat fizetett meggondo­latlan cselekedetéért és örökre eltiltot­ták. — No és mit szóinak ehhez a sió­fokiak? — Egyik szemük sír. a másik nevet. Sajnálják a kapust, bár azt mondják, hogy mint embernek kellett a lecke. Ez talán észheztéríti az időnként meg­gondolatlan fiút. aki már nem elsőfzben vesztette el józan Ítélőképességét. Aztán hamar meg is vigasztalódtak, mert ki­tűnt, hogy a fiatal Szabó nem is olyan eldobni való kapus. — Látiuk. Laci, maca csak vidéki ügyeket tagiéi. Hát Kaposvárott nincs semmi újság? — Miért ne lenne? Nagyon is zajos itt az élet. A hét elején újabb Dózsa — KMTE összecsapás ígérkezett a pálya­kérdésben. Aztán kitört a vihar a KMTE-nél újból a Rákóczival. — Mi az, talán Hupci mégis a KMTE-hez megy? — Szó sincs róla. csak ismét az »élni és élni hagyni« jelszó forog veszélyben a két NB Il-es csapat házatáján. Emlé­keznek rá. egy hete én örök barátság­ról beszéltem. Alig telt el azonban pár nap azóta, hogy a sportfelügyelőségen a két sportkör vezetősége megállapította, hogy ki, mikor, hol játszik, a tinta még meg sem száradt a megállapodáson, a Rákóczi máris felrúgással veszélyezteti azt. Május 5-c miatt áll a harc. ugyanis e napon itthon játszik a KMTE, s, rá­adásul érre a napra kap egy csehszlo­vák ellenfelet a Rákóczi.'Nem lesz köny­­nyű most ismét összeegyeztetni majd a két sportkör álláspontját. — No. ez bal. Lacikám, пасу bai. És mondja, nem lát itt valami meg­oldást? _ Hát megoldás az volna, csak ko­molyan kellene venni az ígéretekét Nem úgy mint ahogy azt az egyik KRAC- csátár — akinek a neve az elé-mózsi­­áról tut eszembe — teszi. Emlékeznek rá, milyen hosszú újságcikkben foglak koztak vele annak idején, hogy a fiú felhagy szertelenségéivel, ocsmány és trágár beszédével, ami semmiképp nem illik hozzá, s mégis, tudják mi történt a múlt vasárnap este. a Béke Szállóban? A csatárnak éjfél felé zongorázást ked­ve támadt. A zenészek viszont azt mondták, játszott vo-lpa inkább délután a * futballpályán. Érré aztán Mózst olyat mondott, hogy én ném szerettem volna a közelben lévő női dolgozónak a he­lyében lenni. Panaszkodott is szegény, mondván, ho'evha a vendég elégedetlen a szálló dolgozójával, azt beírhatja a nanaszkönyvbe és ekkor jön a retorzió. De mit csináljon a vendéglátóipar do!«’ gozóia. ha a vendég, mint jelen esetbe» is. teljesen megfeledkezik magáról. Ho­va írjon ő. hogy elégtételt .kapjon? — No. Laci. úgy látom, a kartárs­nö azért tudta, hova kell írni. — Jól tette, szerkesztő sporttárs hogy megírta. Mózsi meg jobban tenné ha tényleg állná a korábban.-adott szia vát. Mért az sem mentség_ _ számára hogv aznap kanta a behívóját és »ba natában mulatott«, Egyetértünk magával, Laci. — Magúkkal én is egyetértek, de a PVSK edzőjével, aki egyébként névro­konom, már kevésbé. Hallották volna. hogy ledorongolta játékosait a kapos­vári vesztes mérkő2Íés Után az öltöző­ben. Hát ezek uiú'i nem V »sodálkce­­nék. ha való* i válnának azok a hírek, melyeket a Hámori-totói a Gcrc-őlszeké­­rig mindenük be.-..Ölnek, még Kaposvá­rott is, s amelyekbe:) « PVSK nyári fel­bomlásáról van szó. No, de búcsúzom, szerkesztő sportt’ársL felülök az atádi vonat szuperpárnás kocsijára. — Ne viccellen. Laci. hát az meg micsoda? Mi hallottunk a vonaton fapadosról, meg párnásról, no de szuperpárnás? — Póriig nyilván valami ilyesmi is van, vagy szuperpárnás, vagy valami cslzi-ó. De ezt ne tőlem kérdezzék, ha­nem attól a játékvezetőtől, aki legutóbb Is az egyik mérkőzésen még a párnás­­nál is drágábban, azaz szuperpárnás áron számolta fel a; vasúti jegy árát. Határozatot is hoztak a JT-nél. hogy megvizsgáljál-: az ügyet, S hp nem csu­pán tévedésről van szó, akkor bizony az illető fegyelmit "kap. — No, Laci, jó lesz, ha befelezi, mert ezek után mi sem, tennénk zsebre azt, amit maga majd az atádlaktól kap .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents