Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-19 / 91. szám

AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA . évfolyam, 91. szám. ÄRA 50 FILLÉR Péntek, 1957. április 19. Wásár, ahol az eladók is, a vevők is jól jártak А megye több községében kétha­­ínként megrendezik a tenyészbikák ss«irát. A vásár színhelyére felhaj­­>tt kövérhúsú, ringőtastű, szép­­iliemű tenyészállatokat minden al­­a jómmal r eves szakemberek bírál­ok felüi: megütik-e a kívánt mér lé­ét, s ha s bírásat pozitív eredmény­­yeí iár, a bika az apaállatok sorai­­a lép. A bíráló bizottság a minap surqóra. PorroQSzentkirályra és om-ogy udvar hely re is ellátogatott. A áJ'om ten vészkörzetben tizenegy Ы- át vásárolt fei a Tenyészálk.tforqal- Vállalat. Több mint százhúszezer érint vándorolt revükön íz állatte­­i-/esztek zsebeibe. Horváth Ferenc icrrogi qazda 16 hónapos, telivér zi mentái? bikája nemcsak a mérle­­jen vívta ki bírálói csodálkozását és elismerését 715 kilogrammos súlyá­val, hanem a qazdéót is, amikor kéz­hez kapta a 15 600 forintot. Ezért ér­demes volt gondozni, nevelni. Bika nélkül és zsebében 14—14 ezer fo­rinttal tért haza Vármos József és Radák János is Porrogra. illetve So­­mogyudvarhelyre. Eizios arra gondol­tak, bárcsak a következő eíiéskor is bikaborjú legyen a jövevény. A vásáron egyetlen darab bika kelt el tízezren alul. Ezentúl már havonta lesznek a bikavásárok, s ráadásul a kormány jelentős pénzösszeggel meg­emelte az 1957. január 1. után le­szerződött bikák árát. A jövőben 16,50 forintnál egy fillérre! sem fizetnek kevesebbet a tenyészbikák minden kilójáért. A szarvasmarhatenyészfcők jól járnak. Érdemes tehát tenyészál­latneveléssel foglalkozni. em kötelező, de okos dolog a jégbiztosítás \ kötelező jégbiztosítás négy éve ,tt sok százezer termelő részesült jég­­rtérítésben. A kötelező biztosítás nt ismeretes — március 31-ével meg­int. Az önkéntes biztosítás szervezése oi» ütemben indult meg. hiszen az 5 rövidsége. Hz esetleges jégverések -Ír sürget A kötelező biztosítás ideje M ktíizmett hatalmas összegű _ kárté­­és. továbbá ez önkéntes biztosításnak kötelező biztosításnál kedvezőbb fel­elei az oica annak, hogy az önkéntes í'osít'ásra való áttérés üteme valóban :n eyo.-s. Mi az, «mi я termelőket a legutóbbi ekben történt és megtérült jégkárok neretén kívül я/, önkéntes jégbiztcy ás megkötésére sarkallja? A kötelező ^biztosításnál növénycsoportonként eghaiározott katasztrális holdanként! irmaösezegek szerint történt a к ár ki­vetése. Nem juthatott tehát kifejezésre gazda jó munkájának eredménye: a nnés hozama, s figyelmen kívül ma­­tdt az is, melyik növény érzékenyebb ; melyik kevésbé a jégverésre, s nem volt tekintettel a jégbiztosítás arra Forr., hogy az ország melyik részében gya­koribb. melyikben ritkább a jégverés. Az önkéntes jégbiztosítás legdöntőbb előnye, hogy я gazda maga határozza meg, hogy a várható terméshozam és a biztosíthaió egységár alapján milyen összegre kívánja a termést biztosítani. Figyelembe veszi az önkéntes jégbizto­sítás az egyes növények jégérzékeny­­ségét is. Mindezek alapján különböző osztályok, díjtételek szerint kötik meg a biztosítást. így például ha egy somo­gyi egyéni termelő két kát. hold búza­­vetését 8 mázsás hozammal kívánja biztosítani, azt 3520 forintra biztosíthat­ja. Ennek díja 2,9 százalék, tehát a fi­zetendő .jégbiztosítási díj 102,08 forint. Természetesen, a termelőszövetkezetek is az új, előnyösebb formában vehetjk igénybe a biztosításokat és az Állami Biztosító kedvezményes díjtételeket is ad számukra. A biztosító a legutóbbi évek­ben szinte zökkenőmentesen fizette ki a károkat, most pedig különösképpen gondos előkészületeket tesz az esetle­ges károk még gyorsabb rendezésére. Kíváncsiság miatt gondatlanság JE»-’-- .» 1957. április 17-e, szerda. Az óra autatói negyed ötöt jeleznek, ami­­:ar benyitunk az irodába. — Wittmann József igazgató elv­­ársat keressük — szólunk. — Nincs itthon — hangzik a vá­zösen ellátogatnak egy nem min­dennapos természeti jelenség szín­helyére. Az azonban — enyhém szólva — felelőtlenség, hogy a kí­váncsiságtól űzve, gazda nélkül hagyják a rájuk bízott értékes ál­lami vagyont. asz. Akkor a műszakiak közül sze­­•afcnénk valakivel beszélni. — Ők is elmentek. Körülnéznénk a műhelyekben. — Hasztalan kísérlet, mert min­dent zárva találnak. _ »?? — Mindannyian eltávoztak teher­gépkocsival. — Merre, meddig mentek? kérdezzük Toldi szavaival. — A gázkitörést nézik meg Ba­bácsán. — Ennyit tudunk meg a Se­­gesdi Gépállomás egyik adminisz­tratív dolgozójától, s búcsúzunk tőle. Szándékunkról azonban nem •Kmdunk le. Kardos Zoltánnal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelőjével végig­járjuk az üzemet. Megnyugtató, hogy a korábban tapasztalt fogya­tékosságokat kijavították a seges­­diek. Elkészültek a balesetek elke­rülésére figyelmeztető feliratok. Az acetiléngáz-fejlesztő berendezésre osőbilinccsel ráerősítették a gumi­csövet. Az esztergapad erőgép meg­hajtású szíjas tárcsáját és annak tengelyét védőráccsal látták el. Az asztalos műhelyben rendbehozták a villanyvezetéket. A szalagfűrész szíja elé szintén elkészítették a vé­dőburkolatot. Miből tudtuk ezt megállapítani? Belestünk a zárt bognárműhely ab­lakain és háborítatlanul végigsé­táltunk a gépműhelyen. Ez az üzemrész még annyi fáradságot sem követelt tőlünk, hogy ajtót nyis­sunk magunk előtt: tárva, nyitva állt minden ajtó és kapu. Félórányi rí"4: töltöttünk a gépállomás gaz­dátlanul hagyott portáján, amikor végre odaérkezett Taláán Lajos fő­­agronómus. Látja a sarkig tárt aj­tóikat és a két idegen szemlélődőt, mégsem ezt nehezményezi, hanem azt, hogy nem tudott korábbam idejönni. Akkor legalább ő is eljut­hatott volna Babócsára. Egyébként »megnyugtatott« bennünket: nem marad sokáig őrizetlenül a gépál­lomás, mert öt órakor szolgálatba Fép az éjjeliőr. Semmi 'kivetnivaló nincs abban, hogy egy szocialista mezőgazdasági üaetn dolgozói munkaidő után kö-Bors Gyuri bácsi ki­néz a sistergő, zakatoló vonat ablakán, de nem lát messze, hiába ül orra nyergén a bordószínű, csontkeretes okuláré. Ráncos, kérges ujjaival végigisimitja a nézéstől, erőltetéstől könnyes sze­meit, s úgy mondja: rossz így az élet már, minden betegség rossz, de ha az embernek a szemével gyűlik meg a baja, akkor végképp be­borul az élet. Pedig de sokat kibírt ő a mögötte hagyott háromnegyed évszázadban. Orvossal csak két évvel ezelőtt, meg húszéves korában volt dolga. Két eszten­deje rendelték az első szemüveget, húszéves korában meg a sorozás hozta össze az orvossal. Pedig sohsem érezte a kényelmet, ma sem érti meg másoktól sem. Fia­tal korában 1 bizony hosszú ideig nem ékes­kedett az ő lábán sem csizma, sem bakancs, de még afféle fából fara­gott klumpa sem. Mezít­láb járt télen is. Csak egyszer teperte ágyba a betegség, hatvan eszten­dővel ezelőtt. Fiatal, Гб- 17 éves legényke volt akkor, mezítláb taposta a havat, s a fagyos, ke­mény földet. S egyszer csak iszonyatos meleget, pokoli forróságot érzett a testében. Ekkor bizony levette a lábáról a be­tegség. Az édesanyja hiába sírt-rítt az ágya fölött, orvos azonban akkor sem nézhette meg. Meggyógyította magát. Ha köhög, lázas, a régi »gyógymódhoz« nyúl:- kj -Ш hónap alatt száz új mezőgazdasági tsz alakult A Földművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai főosztálya ismét értékelte a termelőszövetkezeti moz­galom helyzetét. Az értékelés meg­állapítja, hogy a mozgalom nagyrészt túljutott az ellenforradalmi esemé­nyek okozta nehézségeken. Megnöve­­kedett a tagság termelési kedve és ragaszkodása a közös gazdálkodás iránt, s mindenütt megjavult a mun­kafegyelem. Sósaikból eltávolították az ingadozó tagokat, s kizárták az egységbontó elemeket. A termelőszö­vetkezetek ma egységesebbek, mint a múltban bármikor is voltak. Az elmúlt egy hónap alatt 1(58 új mezőgazdasági tsz alakult, s ma már a legfejlettebb közös gazdaságok száma eléri a 2541-et. A tagok szá­ma megközelíti a 125 ezret, s több mint 1 161С8Й hold földön gazdál­kodnak. Csaknem százzal nőtt a ter­melőszövetkezeti csoportok száma is et:y bű-nap alatt. Ma az országban 872 termelőszövetkezeti csoport 26 277 taggal és 344 347 hold földön gazdálkodik. Mezőgazdasági termelő­szövetkezet és termelőszövetkezeti csoport jelenleg 3413 van az ország­ban. Nőtt a termelői társulások irán­ti érdeklődés is a dolgozó parasztság körében. A gyümölcs- és zöldségter­melő. továbbá a méhészeti szakcso­portok mellett ma már egyre több az állattenyésztésre, s egyéb belterjes irányú gazdálkodásra szövetkező gazdák száma, 1539 társulás, 36 800 taggal dolgozik. Az eredmények mellett még ma is sok termelőszövetkezetben hibás né­zetek uralkodnak, különösen a jöve­delemelosztás körül. iputt a termelőszövetkezetek és gépállomások kapcsolata, de egyes helyeken még ma sem kielégítő mér­tékben. Négyórás műsorösszeállitás a rádióban Hétfőn este nagy összeállítást köz­vetít a rádió »Töltsön egy estét rádió mellett« címmel. Ebben min­den hallgató igényét igyekszik ki elégíteni. BŰNTÉNY NEM FOROG FENN“ Párissbun Vladimir Iljies szemináriumán Az ország, a nép érdekében A tabi járásból jelentjük Lenin-emlékünnepség Kaposvárott A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Városi Tanács Lenin születésé­nek 87. évfordulója alkalmából ápri­lis 20-án délután léi 5 órakor ünne­pi megemlékezést tart a Tiszti Klub­ban. Ünnepi beszédet mond Kisdeák József, a Somogy ország felelős szer­kesztője, a Megyei intézőbizottság tagja. Meghívókat az MSZMP alapszer­vezetek elnökeinél lehet igényelni. Nem less fennakadás a járványos sertés­­betegségek leküzdésébe» szükséges oltóanyag termelésében A sertésorbánc és más fertőző sertésbetegségék leküzdéséhez szük­séges oltóanyagot az állami oltó­anyagtermelő intézetben, az állami gazdaságokban külön erre a célra nevelt, úgynevezett vírus-sertések véréből állítják elő. Az elmúlt év­ben azonban a vírus-sertések átvé­teli ára alacsony volt, nem fedezte a felnevelés költségeit. Ezért szaba­dulni igyekeztek a vírus-sertés ne­veléstől. Ez pedig fennakadást oko­zott volna az oltóanyagok folyama­tos előállításában. Az állami gazda­gságok kereskedelmi irodájának most sikerült ezt a kérdést mindkét fél megelégedésére rendezni. Az új fel­tételek mellett már meg Is kötötték a szerződéseket az egyes gazdaságok­kal elegendő számú vírus-sertés nevelésére. így az állategészségügyi szempontból nélkülözhetetlen oltó­anyag folyamatos ellátásában nem lesz fennakadás. „Elvisz a gyorsvonat engemet is. íi A cukorgyári fiatal bevonulókat köszöntötték munkástársaik Tizenöt erős, egészséges, jókedvű fiatalember üli körül az asztalt a kultúrotthonban. Mellettük bará­taik, menyasszonyok és hozzátar­tozóik. Szól a harmonika, zeng az énekszó. A Kaposvári Cukorgyár most be­vonuló fiataljait búcsúztatják mun­­kástársaik, vezetőik. A fiúk arcán nyoma sincs bá­natnak. Várják már a szolgálat megkezdését. Kecskés József már ejtőernyős is volt, ő a légierőkhöz szeretne kerülni. Sülé szaktárs, aki nemrég szerelt le onnan, elmeséli neki a repülőélet szépségeit, nem felejti ki a nehézségeket sem, ne­hogy elbízza magát a gyerek. Pa*­­zekas László határőr szeretne len­lilflniMilliÜll 'lliillülllllililltHHIIilíiliíiüllüiJÜ'lill.lábiiillü'u't'i MILYEN VILÄQ EZ í »Apróbojtorjánból pösz­­lörcéből teát főzetek ma­gamnak, s azt meg­iszom. Ehhez jön még naponta, egy teljes na­pon és éjszakán át ecet­ben áztatott tojás héjas­tól. Ennél jobb о fissá­­got nem ispierek«„ -­­mondja, s meggyőződése, hogy ezért nincs szüksé­ge orvosra. No, meg per­sze azt tartja: egy kis jó vörös bor is többet ér az injekciónál, s ezt min­den áldott nap beszedi. Kattognak a vonat ke­rekei, az öreg félszegen viselkedik, minduntalan kérdezgeti, nein va­gyunk-e már Szomajom­­ban. Valamikor dehogy ült ő vonatra. Gyalog­szerrel 'teilte meg az utat Mesztegnyőtől Mar­caliig, meg Kaposvárra is, ha már úgy adódott, hogy halaszthatatlanná vált a bejövetele a me­gyeszékhelyre. »Hej, mi­lyen világ, ez!« — Ezzel a mai fiatalságra tereli a szót. Nem bírja felfogni, mi az oka, hogy az asz­­szonyok Mesztegnyőről is,, meg a környékről is Marcaliban, meg Kapos­várott szülik meg gyer­mekeiket. »Máma már a bába se jó ...« Az ö idejében? A mezőn is szültek az asszonyok, nem a kórházban, mint most. — Csuda egy világ ez a mai! A kepéstarlón, ara­tás közben nyulat haj­szolva belekaptam a ka­szába, csontig vágtam a jobbkezemet. Délben jön az uraság, kérdi, mi ba­jom. Mondom: köszörül­tem, s a kezem véletle­nül odaszaladt a kasza éléhez. Féltem megmon ­dani az igazat, hátha ba­jom lesz. A nyulat job­ban sajnálta a gróf, mint engem, mert szeretett vadászni. Így hát a kö­szörülésre hárítottam a bajt. Ahhoz meg úgysem értett az uraság, hát el­hitte, amit mondtam. — A gyerekekről meg jobb nem is beszélni — toldja az előbbi beszédet. — Nem tudnak azok még köszönni sem. Egyszer megyek a hegyre, lá­tom, hogy jön egy sereg iskolás. Na, mondom, most kipróbállak benne­teket. Várok. Amikor el­hagyják a keresztet, s odaérnek hozzám, nem köszönnek. Erre odaszó­lok nekik: honnan jöt­tök, az Isten keresztje előtt miért nem köszön­tök? Azt felelik csapa­tostól: az iskolából, vén hülye, és nevettek. Hej, ezek a gyerekek nem is­mernek se Istent, se Má­riát. Ezek már nem üt­nek ránk. Bezzeg, ami­kor én iskolába jártam, a mi mesterünk — na­gyon derék ember volt — mindig azt magyaráz­ta: gyerekek, minden­kinek adjátok meg a ti­­tulát.. Inkább feljebb nézzétek a rangot, mint lejjebb, mert ha én vala­mikor megtudom, hogy valamelyikőtök elmu­lasztja a köszöntést, lesz sity-suty. És bizony mű­ködött is akkoriban a vessző, meg a pálca. Fél­tünk, rettegtünk is a mesterünktől, kettes so­rokban mentünk haza is­kolából. A templomból sohse mertünk elmarad­ni. A büntetés: a vessző, meg a pálca utánunk ért. Az volt, az igazi ne­velés. — Hát aztán újságot olvas-e, rádiót hallgat-e? — kérdjük tőle. — Ej, dehogy olvasok, nem is tudnék a szemeim miatt. Otthon meg szól eleget a kontyos rádió, csak győzzem hallgatni. És dolgozni tud még? — Hogy dolgozom-e? Meg sem tudnék marad­ni otthon munka nélkül. Az egy hold szőlő min­den dolga, a nyitástól a bekapálásig az enyém. A többiek meg mást csinálnak. Mert a tizen­egy hold föld azért ad ám munkát. Hej, az én asszonyom hatvannyolc éves, de még ahogy az forog, dicséretére válna a fiataloknak is. Olyo.v az kérem, mint a tűzkő, úgy pattog. A beszélgetés közben eljárt az idő. Alig vet­­iük,észre, hogy beértünk Kaposvárra. Gyuri bácsi összébb húzza magán a feles télikabátot, s baju­szát megpödri, s lassan megindul a lépcső felé. — Az állomáson vár a sógorasszony — mondja —, az kisér el majd ille­tékes helyre, ahol kicse­rélik újra a szemüveget. Mert szerelnék jobban látni. Bizony, bizony, nem egykönnyű eltájékozódni ilyen öregnek a mai vi­lágban, a mi világunk­ban. Sokszor még a leg­több dioptriájú szem­üveg sem segít. De hát ilyen az élet...-a-f ni. Mikor figyelmeztetik, hogy Qtt nehéz a szolgálat, azt mondja: »Az üzemben megszoktam a fegyelmet, a rendet. Fiatal vagyok, de szta­hanovista is voltam már. A né­pemért és szocialista hazámért ott is meg akarom állni a helyemet, ott is elviselem a nehézségeket.« Figyelmesen hallgatják a vacso­ránál Friss Józsefet, fiatal gépla­katos társukat, aki a KISZ nevé­ben szól hozzájuk: »Kérünk benne­teket, állj átok meg helyeteket, ké­szen várjátok, aki meg akarja sem­misíteni békés termelőmunkánk eddigi eredményeit. Mi nem felej­tünk el benneteket, érdeklődünk majd utánatok. Ti is írjatok rnajd szervezetünknek, hogy kapcsola­tunk fennmaradjon. Mi, akik ifi­­maradunk, igyekszünk fiatal társa­inkat öntudatra nevelni és mindent megtenni, hogy a munka jól halad­jon és a szocializmus tovább épül­jön.« Ezután az MSZMP alapszervezete nevében Major István elnök, a szakszervezet nevében Szatori Jenő üb-elnök üdvözölték őket és jó egész­séget kívántak munkájukhoz. Vacsora után Tabák Lajos igaz­gató a munkások és a vezetőség1 nevében mondott megszívlelendő szavakat: »A múltban szomorú da­lok búcsúztatták fiataljainkat, mert a múltban elvitték őket, hogy az urak hatalmát a nép vérével véd­jék meg. Ma merőben más a ka­tonaság szerefie, ma dicsőség el­menni, van értelme a hazát egyen­ruhában is szolgálni. Október 23- án a régi urak a mi honvédsé­günkkel szerették volna kikapar­tatni a gesztenyét. Hogy ez még­­egyszer ne történjen meg, el kell sajátítani a haditudományt és á marxizmus—leninizmus elveit is. Amilyen örömmel búcsúztatunk, olyan örömmel fogadunk vissza kö­zénk benneteket«. Ezután kiosztották a KlSZ-szer­­vezet új tagkönyveit és jókedvű szórakozás következett. Hegedűs Miklós, Hédii Atti­la, Stéger Béla, Koyács János, Vágner Ferenc, Apáti József, Hor­váth István, Nagy Péter, Sípos Ist­ván, Molnár Gyula, Hansányi Jót zsef, Decsi István, Püspök Gyula és Nagy János — búcsúztak a gyár­tól, a lányoktól, Kaposvártól, mi­előtt megkezdik szolgálatukat a honvédségnél. — ij — A földművesszövetkezetek adíált ki a szerződéses termeléshez szükséges műtrágyát A termeltető vállalatok a velük szerződést kötött termelők részére előlegben műtrágyát is adnak. A műtrágya árát a beadott termény el­számolásakor vonják le a termelők­től. A műtrágya és növényvédőszel­­értékesítő szövetkezeti vállalat meg­állapodása értelmében a hitelbe adott pétisót, szuperfoszfátot és káli­­sót a földművesszövetkezetek: útján juttatják el a termelőkhöz.

Next

/
Thumbnails
Contents