Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-19 / 91. szám
_^MJMOGYOKSZÁG Péntek. 195T ánrilis Ifi. " I „Jelszó? - Le a kommunistákkal!” я kéo a nemaeii mezbe bújtatott rései ellenforradalomról Szokatlan légkör, feszültség terjengett a levegőben. Azelőtt alig ismert személyek ólálkodtak a faluban, s arcukról valami különös, megfoghatatlan torz vigyor lesett az utcán járókelőkre. Aki jobban megfigyelte a zajló eseményeket, annak feltűnt, hogy ezen a napon valahogy megnőtt a helybeli papiak félíorgalma. Azon a napon többször is szoknyás aUJkok surrantak be és ki a kapun. Sokan sejtették: itt valami készülődik. Alig sötétedett be az est, kisebb-nagyobb embercsoportok lézengtek az utcákén, a falu közepe felé irányítva lépteiket. Egyszer csak felharsan a községi tűzoltóparancsnok kürtje... — Mi történt, tán ég a falu, vagy valahol tűz ütött ki — riadtak fel a házakban az emberek. •Nem volt tűz, nem égett a falu. A kürt előre megbeszélt jel volt a gyülekezésre, mert tüntetést szerveztek erre az estére — vélték tudni egyesek. Csakugyan, a kürtjeire a tizennégyes háborúban elesettek emlékműve elé sereglett a falu. 1956. október 26-át, pénteket jelzett ekkor a naptár. Az árral együtt és az ár ellen — Estére a tiszteletes úr mond ctnlékbeszédet a szobornál a fővárosban elesett szabadságharcosokról — hallatszott innen is, onnan is. Sokakat a kíváncsiság hajtott ide, vajon mi lesz. Lakatos György, a helybeli evangélikus lelkész, az esti tüntetés szellemi szervezője és vezetője, nappal szerteküldte küldötteit, hogy ide invitálják az embereket, mert beszédet mond. Élteti, dicsőíti a pesti szabadságharcosokat. Ezt я példát kell követni a véseieknek is — Javallja. Körülötte sürögnek-forognak, láthatólag szerepre, pozícióra várnak olyan emberek, akiknek azelőtt sem becsületük, sem tekintélyük nem volt. Egy dologtalan, munkakerülő, több tucat munkahelyet megjárt ember. Csokió Imre szavalta a Talpra magyart. Egy jellemre, erkölcsre tő le semmivel sem különb huligán elem, Eerényi Pál is erőlködve ordította: »Manvarok, magyarok, szólni akarok hozzátok«. De biz senki sem hallgatott rá. Mielőtt a »nemzeti bizottság« választására sor került volna. kimondták, hogy néma felvonulás lesz. Ekkor azonban a tömeg közül valaki elórdította mintegy kérdésként: »Jelszó?« Mire a válasz Ag János szájából: »Le a kommunistákkal, le a jelenlegi vezetőkkel«. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy itt jelen volt egy józanabb — a szó szoros és átvitt értelmében vett — józa* csoport, ezek Király Péter középpnraszt háza előtt csoportosultak, S hogy ők tényleg józanul ítélték meg a helyzetet, bizonyítja az is, hogy amikor a szónokló Takács István pedagógus a megválasztandó »nemzeti bizottság« tagjait delegálta. Király Péter odakiáltotta: »Ennek itt nincs helye, tanító úr«. A feleszmélés másutt is jelentkezett. .Többen bekiáltottak: hall tűk még e"'«:zer a névsort. Úgy mondják. a »nemzeti bizottság« megalakulása ezen az estén csődöt mondott. Д felvonulásról azonban nem mondtak le. A menet élén és oldalt három, kezében égő fáklyát tartó aszszony, akik a tüntetés szervezését 1 égrehajlották, Urr Antalné, a volt földbirtokos Lehoczki Míklósné és Vidák Mihályné haladt. így festett a »néma« tüntetés: állj-t és jobbra át-ot vezényeltek a tanácselnök háza előtt és rázendítettek a »Sehonnal bhang ember«. Petőfi: »Nemzeti dal« egyik versszakának éneklésére. Horváth György pedig ordítozta: »Gve re ki. le vörös nacalos«. Ez Gombai Jánosnak szólna. De ő most nincs a lakásban. Ezt megismétlik Karnics Jenő párttitkár, Lébár József agrenómus házánál is, megtoldva mindkét helyen egy kis ablakbedobálássál s miegymással. Ezt csak megengedheti a tiszta, néma tüntetés. Nem igaz? A pestiek sem kenyérrel vagy labdával dobálóztak. Ki legyen a „nemzeti“ tanács eHe? A második összejövetelen már nyíltabban színt vallanak az ellenforradalom tényleges irányítói. A kultúrházban gyülekeznek a falusiak. Leposa József vb-elnökhelvettes doboltálására. A cél: a »nemzeti tanács« megválasztása. Az elnökségben ott látható az addig meghunyászkodó Szűcs József volt malomtulajdonos, Bertók József 36 holdas, malomtulajdonos kulák, s a szó. a hatalom itt már az övéké. A fődirigens, az elnökségben helyet foglaló Szabó Féier pedagógus, élénk taglejtésekkel fűszerezve tárja a termet betöltők elé, kit ajánl megválasztatni. Ő, nem 6 akarja, de így kell lennie — bizonykodik minduntalan. Mert így tervezték annak előtte a tiszteletes úr házában. íme a megválasztottak névsora: Leoosa József, Kuti Imre, Király István, Bertók József (olajos), a kulák, Leposa Jenő, Szabó Ferenc, Bordás Andor, a tyúklopásért, fegyverrejtegetésért többször elítélt bűnöző. Ki legyen az elnök? Óh nem, a kulákok még kicsit korainak tartják, hogy ténylegesen átvegyék a hatalmat, jobb lesz várni — gondolták. Kaparja ki nekik a gesztenyét a fűzből Leposa József vb-elnókhelyettes. Mert őt választják meg. S határozatilag kimondják: a volt népi tanács megszűnt, a hatalom egyetlen szerve a »forradalmi községi nemzeti bizottság«. Még aznap este elzavarják a tanácsházáról a régi vezetőket. Igen ám, de ők csak papír ellenében hajlandók átadni a hivatalt, a vagyont. Leposa megretten n felelősség láttán, nem, mégsem vállalja az elnökséget. •— Legyen akkor Kuti Imre — javollja a kulák. ö kapható is erre. S szonnyómban elnökké ütik, s beiktatják hivatalába. Mérhetetlenül bel dog Kuti Imre. Ki fogja ő szolgálni azokat, akik oda ültették. Híven az ellenforradalom eszméiéhez Kuti Imre valaha cselédember volt. A népi demokrácia juttatta földhöz negyvenötben. De ő ezt elfelejtette. Igaz, érték sérelmek a közelmúltban, s így őt könnyen szekerébe fogta az ellenforradalom. Vezető akart lenni, s kukachoz hasonló, megalázkodó báb lett. Zsarnok, félelmetes úr, aki képesnek mutatkozott arra, hogy irtsa saját fajtáját, melyhez ő is tartozott. Elkötelezte magát az ellenforradalmár evangélikus pap és a kulákok akaratának. Első dolga: elment a Dózsa Tsz párttitkárához, holmi vitéz Tóth Istvánhoz, s elkérte tőle a párttagok névsorát, amire bizonyos »fekete-lista« elkészítéséhez volt szüksége. S az árulótól meg is kapta azt. A gerinctelenek, árulók, úgy látszik, megértik egymást minden időben. Kuti elnökletével többször ülésezett a »nemzeti bizottság«. Főbb intézkedéseik az azóta kiszivárgott hírek szerint ezek voltak: Megszervezték a fegyveres nemzetőrséget, ennek parancsnoka Karnics János középparaszt, volt leventeoktató, helyettese pedig Pongrácz Sándor lett. Kimondták a tsz-ek feloszlatását, a tagosítások hatálytalanítását. Fegyveres őrizet alá vették Beeze József erdészt, mint állítólagos ávóst (valamikor sorkatona volt), Hada Zoltán pártvezetőségi tagot, Mohári Vendel pártmunkást, aki Böhönyéről Ide menekült apósához, összeállították a fekete-listát. Bár Kuti elmondása szerint ezt Marcaliból kapták és november negyediké után megsemmisítették — emlékezete szerint a következő elvtársak szerepeltek rajta: Horváth József párttitkár. Ruszék Lajos pártvezetőségi tag. Gombai János tanácselnök. Ruszék György ÄVH-sorkatona, Varga György kőműves, párttag, Papp János tanácstitkár, Karnics Jenő MDP községi titkár, Lébár József agronómus. Ezeket az elvtársakat november 4-én kellett volna Marcaliba szállítaniuk a korábban tervezett kivégzésre. De le akartak számolni az egyszerű párttagokkal is, az ő összeszedésüket, likvidálásukat későbbi időpontra tervezték. íme az ellenforradalom szemérmetlen célja teljes rútságában. Töb ben hallottak arról is, hogy néhány pártonkívüli, szocialista érzelmű em bért Is hasonló sorsra akartak juttatni. íme lássuk, mire képes az osztályáruló! Egy kis pénzért, állásért, hírnévért eladja apját., anyját, becsületét, s játékszerré válik ősz tályellensége kezében. Kuti még november negyedikén reggel is dobszóval hívta a fegyverfogható embereket, jelentkezzenek fegyverbe az oroszok kiverésére. Az ellenforra dalom idején tobzódnak a kulákok. Bertók Józsefnek november 4-én is volt mersze a kocsma előtt megpofozni egy, a községen áthaladó vidéki munkásembert. A fegyveresen járó-kelő Szűcs kulák pedig egy alkalommal szemtelenségében inár odáig vetemedett, hogy a tanácstitkár lakásán verte az asztalt, követelte tőle, adja elő a malomleltárt. Innen az államosított malomhoz ment, s -kinyilatkoztatta: »Átveszem a malmot.« Mégsem vette át. Nem vehette át. Nem lesznek a falu urai a Szűcs-, Bertók-féle kulákok, egy kori malomtulajdonosok, a Kuti-féle osztályárulők. November negyediké megakadályozta ezt. Ara mi lett volna, ha közbe nem jön ez az emlékezetes dátum? Nem kell tömi a fejet a válasz»». varga József! •f ..bűntény nem forog fenn...” tT evés olyan lap van, amelyik л vitát ne provokált volna — főleg fiatal olvasóival — a szerelemről, házasságról, s általában az erkölcsről. S míg pro és kontra hosszasan hadakoznak egymással, az élet — mint akit nem kérdeztek meg a felek — néha furcsa dolgokkal hívja fel magára a figyelmet. Legutóbb Istvándiban játszódott le egy tragédia, melynek színpadán egy IS éves leány maradt halva. A hivatalos jelentés így tesz pontot a búniigyileg egyáltalán nem érdekes anyagra: »Folyó hó 11-én a darányi vasútállomástól körülbelül három kilométerre Szigetvár felé, Jakab Ilona istvándi hajadon a vonat alá vetette magát. Fejét a mozdony kerekei levágták. Az öngyilkbsság oka: a lány szülei ellenezték a házasságkötést, mivel nem tudlak megegyezni, hogy melyik templomban legyen az esküvő. A lány ugyanis református, a fiú pedig katolikus. Az esettel kapcsolatban bűntény nem forog fenn ...« Vajon ki lehetett Jakab Ilona, s mi kényszerítette arra, hogy a IS évét tegye a vonat kerekei elé? S egyáltalán, ez volt-e a mai házasságoknál csupán spanyolfal-erősségű választófal, a vallásalzadály lebontásának egyetlen módja? Ahogy a fényképről lemosolygó arcot — mely ezentúl mindig csak ezt a. mosolygó kislányt őrzi — és az apa riadt szemeit fürkészem, még szörnyűbbnek tűnik a tett. — Kérem én igazán nem is tudom, hogy mi vitte ezt a lányt oda ... Szinte minden úgy volt ebben a házban, ahogyan ő alcarta. Hogy miért csinálta?! Ezen nem tudok elmenni. Nagycsaládos ember vagyok kérem, kilenc gyerekem van, de hát... A szoba szegényes. Gyerekek ülnek megriadtan a borzalmas halai emlegetésétől. Az anya a temetőben van, a sírt csinálja meg, a tegnapit, a frisset, a még kopárat. Csend. A huzat meg-meglebbenti az elsőszoba kitörött ablakfiókjára lapuló papírt, mely ilyenkor zörög, mintha járna valaki a szomszéd szobában, ahol két fénykép áll egymás mellett az asztalon: a volt menyaszony és a volt vőlegény ké ‘ pe. i — Hogy történt? — vágom szét a hallgatást. — Én kint voltam az istállónál, reggel. Az Ilonka megy el mellettem, hátra. De csak nem áll meg, hanem a szérűben jár már. Mondom a kislányomnak, hová siet az Ilonka? Azt mondja, nem tudja. Menjünk utána, mondom. Elindultunk. De a kert végében eltűnt a szemünk elől. A kisebbik lányom ekkor elment szólni a Janinak — a vőlegénynek —, hogy jöjjön ő is biciklivel keresni, mert elment az Ilonka. Nem találtuk sehol. — Egyszer hozzák a hírt, hogy a vonat alá feküdt... Borzasztó... Hát így történt... De hogy a sínre menjen, ki gondolta volna. Megint csend. Csak a legkisebb lány játszogat nyugodtan a heverön. — Mióta udvarolt az a bizonyos Jani a lányénak? — kérdem. — Kilenc hónap óta körülbelül. Azóta ide is járt hozzánk. — Volt szó itt a családban arról, hogy a vőlegény nem református? Nem ... Nem igen. — Az Ilonka nagyon vallásos volt? SCSCf< Irodalmi pályázatunkra »Vallomás« jeligével beérkezett mű. HAJNALГ VALLOMÁS] Köd száll fel, a város újra él, Mint színes golyó, száll felém a nap, S az ébredő nap hűvös reggelén Az ébredésben téged láttalak. öreg néni tipeg a kövön, Iskolába víg sereg szalad, Az égen ragyogás, sugárözön, S a sugarak közt téged láttalak. ZSIGA LAJOS: A Gellért-hegyen Ki van nálam magasabban? Ki lát messzebb tőlem? »Enyém a vár, kutyatatár« Ki játssza meg vélem? Elfogott a játékos kedv. Újra gyermek vagyok. A nyíló tavasz szívembe Régi kedvet hozott. Nem mondhatnám. — Maguk, a szülők mondták a lányuknak, hogy nem mehet feleségül a Janihoz? — Én soha nem elleneztem a házasságot. De az anyja sem. Hát akkor mi, vagy ki hajszolta fel Jakab Ilonát korán reggel az ágyból, és ki küldte az utolsó útjára, melyet nagyrészt sietve és meghajlottan tett meg, hogy észre ne vegyék?'. A vőlegény fiatal, molnártanuló. Tizenkilencéves arcán a gyerekség rokonszenveskedik. Jóképű fiú. Nemrég óta, mindössze két éve él a faluban. Katolikus vallású, mint a többi, a református községbe beszármazott vidéki. Ahogy beszél, önkénytelenül is az jár az eszemben, hogy mit érezhet most, amikor egyik napról a másikra összeomlottak a kilenc hónap óta építgetett tervek. — Tudja, amikor odaértem a sínhez, magam sem tudom, hogyan kerültem le a bicikliről. Megyek közelebb, látom, hogy valami barnul a kavicson. Három vasutas áll ott. Még nem tudtam, hogy az Ilonka fekszik ott. Csak néztem-, mert nem akartam, holtan megtalálni! Aztán jmegismertem a szoknyájáról. Hiszen ez a Jakab Ilonka! A teste a sín külső felén volt, a feje meg a sínek között... Hallgatunk. ö ujjával az asztalterítőt kapar- Ilatja. — Mit gondol, miért lett Ilonka öngyilkos? — kérdem. — Azt mondják, otthon ellenezték, hogy hozzám jöjjön. — Maga előtt mondták Jakahékn&l, hogy Ilonka a valláseltérés miatt nem lehet a felesége? — Nem, ezt soha nem mondták. — АтЛ mondta, tudod Jani, otthon még meg kell beszélni a dolgot, mivel te nem vagy református ... És szerdán este, amikor utoljára beszélgettünk, azt mondta nekem, hogy holnap este, amikor jövök a csarnokba, megmondom neked, hogy a feleséged leszek-e, vagy nem. Megint szólok anyinak. Másnap reggel meg így járt.. . Nem tudom, mi lehetett otthon?! — És szoktak egymással bessé getni a templomi esküvőről? Néha, de nem igen sokszor. Sokat voltak együtt? — Amikor lehetett mindig, те csak pár házzal lakott lejjebb i Ilonka, mint mi. — A vallásról nem beszélgettel — Csak most, az utóbbi időbe amikor szóbajött a házasság, c nem volt ellentét köztünk. Éppé a héten beszéltük meg, hogy mrai vasárnap elmegyünk mindki templomba együtt. Először a kati likus kápolnába, mert ott regg< hétkor kezdődik a mise, utána те református istentiszteletre, delelő 11-kor. De hát, ez ma lett volna.. S ma már Ilonka halott T lonka halott. Csak szomor ■*- menyasszony lett belőle, ah nem dalolgató vőfélyek, hanem ft hérruhás lányok és nagy, fékét embertömeg kísért ki a hárbó melyből hónapok óla szándékozol szárnyraereszteni vágyait. Mi vitt végeredményben az öngyilkosság ra? Nem lehet megállapítani, i shakespearei-i toll alá kívánkoz tragédiát a régi időkből visszaki sértő bigott ellenzés szülte, vág, valami más? Ismeretlen. Az ese hullámai a család körül gyűrűz nek. Igaz, most megállapítani min dent, nem lehet, De van egy pa ragrafuson kívüli törvény: a csalói felelőssége, a szülők felelőssége < gyerekért! Jakab Ilona nagyon ross: megoldási választott, ez bizonyos mert nem ez lett volna a helye: megoldás — hanem akár tíz más fajta. De a szülők — mégha nem ü terheli őket napviláoos felelősség terheli az, hogy egyáltalán az öngyilkosság gondolatáig engedték c fiatal lányt! S itt jelentkezik a vi tóból többnyire kifelejtett család nevelés hiánya, mely Istvándibar az öngyilkosságig juttatott egy fiatal lányt a szerelembontó tavaszon A falu csendes és üres, alig vasárnapi. Hidegen fúj о szél. Néhány an összehúzott ruhával sietnek a virágvasárnapi istentiszteletre — Jakab Ilonka és Márton Jani nélkül KIRÁLY ERNC Hétköznapi tárca 19 ingről és a nyugati életszínvonalról . Egy fiatal esztergályos, ciki még a jkatonáskodáson is innen van, eldi[csekedett az egyik megyei ifjúsági {vezetőnek, hogy neki tizenkilenc iníge van és naponta újat vesz fel, (mert szereti a tisztaságot. • így került a címbe ez a tizenki- I lene ing... í A nyugati életszínvonal pedig úgy • került mellé, hogy vita kerekedett a • két fiatalember között a múltról és ja jelenről. A megyei vezető szerint ’ a múltban egy fiatal munkás nem Ínagyon tudott úgy öltözködni, mint a maiak. Az esztergályos eleinte cáfclgatta ezt, majd amikor úgy látta, í hogy nem jut dűlőre, ezt a meglepő * kijelentést tette: — Különben is, ne beszéljetek mindig a múltról, azt nekünk úgy magyarázhatjátok, ahogy akarjátok, mert mi nem ismerhettük azt, esetleg csak apánk magyarázatából. A jelenről beszéljetek nekünk, és ne [csak arról, amit mi is tudunk, ha! nem arról, hogy mi van Nyugaton. ; Mert csak nem akarod azt mondani, hogy ott nem magas az életszínvonal? A Nyugathoz hasonlítsatok, ha már összehasonlítást akartok ten: ni Mindez az ellenforradalom után ; néhány hónappal történt. • Erről a tünetről szeretnék írni: [fiataljaink nem ismerik a múltat, •nem érezték pórusaikon a tőke és a [nagybirtok leheletét — így hiszik is, [meg nem is apáik történeteit; csak a [jelenről van. fogalmuk, némi tapasztalatuk, a szocializmusról, mint a jóhét bizonyítékáról van tudomásuk — [ így a lehetőségeket azonnalinak tart[iák- jól akarnak élni, szórakozni, birtokolni a technika és kultúra • minden áldását — és azt hiszik, hogy [máshol, a kapitalista Nyugaton több [jutna mindebből nekik. • Oktalan dolog volna ezért elítélni [őket. A felelősség ezért a felnótte[ket terheli, akik agyondédelgették I őket, az ellenforradalom belső és [külső propagátorainak is nagy réhzüfc van benne, de ifjúsági politi- Ekánk is hibás, amely nem vette elég!gé figyelembe vágyaikat és téves [ gondolataik ellensúlyozására nem ta> Iáit őszinte és tárgyilagos, figyel• meztető hangot. • így kerültek sokan az utcára ok[tóber után, így indultak neki az ide: gén országoknak. Hányán siratják most odakinn tévedésüket? Bizonyára mindnyájan, va1— legalábbis túlnyomó részük. Sokan már újra itthon vannak, elmondanak mindent a környezetüknek. Mégis vannak ifjú esztergályosok, akik hitetlenek? Igen, vannak, ne is tagadjuk. Pedig — ezt most én is tanúsítom — az 6 életűit is, maguk is mások, mint a miénk volt és mint mi voltunk. A mi gyerekkori álmaink ma már nem álmok: a mozi, a rádió, а színház, a strand, a tenisz, a vívás, a cukrászda, a fodrász, a kerékpár — mindenkié, mondhatnánk némelyikük intézményesítve van és szinte kötelezően előírt dolog. S ez olyan természetes, mint az, hogy a kis -falu öltözködése megegyezik a városéval, hogy a kaszinók helyén álló kultúrházafcban egymás mellett ül az orvos a paraszttal é« a munkásfiatallal. Vaey beszéljek arról, hogy a mai fiatal sokkal magabiztosabb, egészségesebb, derűsebb életszemléletű, mint mi voltunk, hogy nem okoz gondot és kisebbségi érzést neki az igazgatóval való beszélgetés, a fényes kastélyba vagy termekbe való belépés, a társalgás és az ismerkedés? A fiatal esztergályos nem akarja, hoev erről beszéljünk, pedig még volna mit mondanom. De jó, legyen meg az akarata: beszéljünk őszintén a nyugati életszínvonalról. Előzőleg azonban szerintem az lesz a leghitek-rebb. ha mapuk. a nyugatink beszélnek arról: az újsághíreik, a munkásemberek — még csak nem is a politikusok — és a mieink, akik kitévedtek és keserűen emlékeznek volt hazájuk életszínvonalára, mert ott idegenben azt nem találták meg. Menjünk hát országról országra — ragadjunk ki egy-egy hírecskét, amely 1957 márciusában visszatükrözi a nyugati világot, mint csepp a tengert. 0Т,ДЧ70ИЧ7,Дг; A Magyar Rádiónak írja egy olasz hallgatója: »Ami a mi helvzetünket illeti. az továbbra is változatlan. Munkanélküliségből és ígéretekből áll. A kereszténydemokrata kormány nem törődik a dolgozók jólétével, csak a gazdagok jóléte érdekű. Dehát a ma népe nem ugyanaz, ami ötven évvel ezelőtt volt. A ma népének kenyérre, munkára, békére és
